|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Semmi baj, tudtam, hogy Bobby jó helyen van. És szerintem ő is élvezte..
*Mosolyog le kutyájára aki álmosan lépeget mellettük. A szobához érve befordul Yama elé, és kiszélesedő mosollyal bólogat a szavaira.*
- Igen, holnap.. szép álmokat!
*Emelkedik lábujjhegyre, hogy az ő picike termetével tudjon lopni egy csókot a fiútól. Ha sikerült, hagyja hogy Bobby betolakodjon elé megpróbálva megnyalogatni Yama kezét, majd szökdécselve elkezdi húzni gazdáját a lányok szállása felé.*
|
- Legyetek jók, reggel majd ébresztek mindenkit
*Vigyorok gonoszan, és int a párosnak. Miután kimentek, visszafordul a papírhalmazhoz, és fürge munkába fog, hogy azután összecsomagolhassa a saját kis motyóját is, és ellenőrizhesse a kocsi tankját.*
~Csak nem sérül meg.. én kis fekete Jaguárom.. áhh, vissza a munkához!~
*Összpontosít a papírokra, de csakhamar felkönyököl ismét.*
~Lehet hogy buszozni kéne.. nyááj ne gondolj már ilyenekre! Nem lesz semmi baja a kocsinak, vagy ha igen, kitéped Yama haját szálanként. Úgyni~
*Elégedetten bólint, és visszamerül a papírok közé.*
|
*Naru szavaira megcsóválja a fejét, majd egy sóhajjal Carmenre néz.*
-Igazad lehet, Naru.. csak tudnám mit csináljak.. Mindegy..
*Naru noszogatására elmosolyodik, majd feláll, ekkor karol belé Carmen.*
-Visszakísérni? Hát jó..
*Kiszakad a lánytól, ha engedi, majd leguggol Bobbyhoz, s megpaskolja a fejét. Vissza feláll, s Carmenbe karol, az ajtó felé húzza. Narura még visszatekint.*
-Akkor holnap!
*Mosolyogva lép ki az ajtón, Carmennel és Bobbyval együtt.*
-Bocs, hogy elhoztam Bobbyt, úgy, hogy ne tudtál róla. El voltál az apáddal... *sóhajt* aranyos kutya.
*Mondja, majd elhallgat. A szállására érnek, s az ajtónál megáll, a lányhoz fordul.*
-Holnap találkozunk..
|
*Igen, fejbecsapja Narut, amikor segíteni akar. Yama kérdésére felé fordítja a fejét, majd vissza Bobbyhoz.*
- Semmit.. csak töprengek..
~Nem, kijelentette hogy nincs szüksége kutyára.. de akkor mit vegyek neki? Macskát?~
*Beletörődő sóhajjal egyenesedik fel, Naru ekkor szólal meg. Mosolyogva megfogja a pórázt, és rövidre veszi.*
- Jól van, hagyunk dolgozni.. vegyél fel búvár-felszerelést, és akkor biztosan megmaradsz
*Mosolyog, és Naruhoz araszolva próbál neki adni egy puszit, majd Yamakasihoz megy, és belekarol, ha hagyja.*
- Visszakísérünk Bobbyval a szobádhoz, nehogy eltévedj a folyosón, rendben?
*Mosolyog oldalra biccentett fejjel*
|
- Helyes
*Biccent töprengve, miszerint minden indulásra kész. Mikor Carmen feláll és Bobbyt indul keresni, utána megy és igyekszik megfogni az alkarját segítségként, de mivel így valószínűleg kap egy nyaklevest, gyorsan el is engedi, és visszahuppan fejcsóválva Yama mellé. A kérdésre öccsére néz, majd vigyorogva átkarolja a nyakát.*
- Biztos csak a megjelenésed..
*Vigyorog, és ha hagyja összeborzolja a haját, majd elengedi, de nem menekül el. Komolyra fordítja inkább magát.*
- Mr. Callaway igen válogatós ember, mindenkiben talál valami rosszat.. bár bennem nem... *eltöpreng, majd legyint* Mindegy, talán csak az nem tetszik neki, hogy az egyetlen édes kicsi hercegnőjével turbékolsz. Ne törődj vele, majd megkedvel..
*Veregeti hátba, majd sóhajt egyet és feláll.*
- Nna, de ha már itt tartunk.. ha holnap el akartok indulni, akkor sipirc innen, még be kell fejeznem ezt a papírhalmazt! Készüljetek össze, és reggel indulhatunk is. Ha nem bukkannék fel, kopogjatok be hozzám, lehet hogy belefulladtam a tintába..
*Sóhajt az íróasztalhoz visszaülve.*
|
*Carmen ölelésére elmosolyodik, majd ő is szorosan magához öleli. A visszaidézésre még nagyobb vigyor csúszik arcára.*
-Igen. Ezek szerint mindig is az enyém voltál és ezután is az enyém leszel.
*Egy sóhajjal fejezi be, s ekkor ül Carmen másik oldalára Naru. A kérdésre bólint.*
-Igen. Már minden kész van, csak át kell menni érte a szobámba.
*Oldalra biccenti a fejét, s ekkor szakad el tőle Carmen. Összehúzott szemekkel nézi, ahogy Bobbyt keresi, majd megtalálja.*
-Mond, mit csinálsz?
*Kérdezi majd egy sóhajjal közelebb csusszan Naruhoz.*
-Szerinted mi baja az apjának velem..?
*Lassan ránéz, majd maga elé bámul.*
|
- Jól van, jól van, nem beszélek vele
*Rázza meg a fejét egy sóhajjal. Nyújtózik egyet, és ha Yama hagyja, szorosan átöleli az egyik karját.*
- Mondtál valamit az elengedésről, meg a visszajövésről.... hát én visszajöttem, szóval a tiéd vagyok!
*Mosolya fülig ér, Naru kérdésére odafordítja a fejét, de nem engedi el, sőt, még közelebb csusszan hozzá.*
- Én készen állok.. beszereztem és megszereztem, összepakoltam mindent! Felőlem most is indulhatnánk.
*Sóhajt fel merengőn. Eszébe jut valami, és felegyenesedve feláll, és lassan, óvatosan megkeresi Bobbyt. Aki segíteni akar, annak rávág valamelyik testrészére :P Bobbyt elérve féltérdre ereszkedik mellette, és végigsimít a fején.*
|
*Karba tett kezekkel homlokráncolva nézi a jelenetet. Carmen kijelentésére ő is megrázza a fejét.*
- Épp ez az.. te nem tudnál neki újat mondani. Maradj az engedelmes, szótfogadó kislány, és ne balhézz.. édesapád bízd ide, rám jobban hallgat. Eleve bosszantó, hogy _velem_ nem is közölte.
*Vigyorodik el a fejét csóválva, és oldalra biccenti a fejét.*
~Na jó, kénytelen leszek megint én kimenni a saját szobámból, hogy ők turbékolhassanak.. szörnyű ez a mai fiatalság..~
*Sóhajt, és Bobbyra néz, majd az ajtóra, végül lehuppan Carmen másik oldalára.*
- Na és srácok, összecsomagoltatok már a piknikre?
|
*Szorosan magához öleli, s mikor eltolja magától meglepetten ránéz, majd a kérdésre bólint.*
-Nős.. és van 2 gyereke..
*Elmosolyodik, ém mikor megfogja a kezét összehúzza szemeit, a kijelentésre meg..*
-De Carmen.. mit mondanál neki??
*Kérdezi, majd sóhajtva Narura néz.*
|
*Naru szavaira elmosolyodik, szemeit törölgetve bólint egyet.*
- Igazad van, de.. ez nem ilyen egyszerű...
*Rázza meg a fejét, a kijelentésre, miszerint hagyja a morbid Júliázást, már nem bírja elrejteni a mosolyát. Sóhajt egyet, mikor Naru feláll meglepve fordul utána, de érzi, hogy újból besüpped valaki súlya alatt az ágy. Az ölelés meglepi, Yama hangjára először ledöbben, aztán zavarba jön, majd elmosolyodik, végül szorosan viszonozza az ölelést. Csak utána esik le neki, mit mondott. Eltolja magától elkerekedett szemekkel.*
- Nős?
*Tátog, mint egy hal, egyik keze ökölbe szorul, másikkal megfogja Yama kezét, ha hagyja.*
- Azt hiszem ideje beszélnem apuval.. mint lány az apjával..
|
- Oh, hátizé..
*Zavartan Yamára néz, mikor Carmen a nyakába borul, majd egy sóhajjal határozottan ő is magához öleli, és nyugtatólag végigsimít a hátán.*
- Először is, nyugodj meg. Azt mondtad, szereted Yamát, nem? A szerelem útjába pedig semmi sem áll. Vele akarsz lenni? Akkor vele is leszel! Apádnak el kell fogadnia, főleg ha a te boldogságodat akarja. Ha meg nem szívleli Yamát..? Miért ne szívlelné? Nem is ismeri! Ismertesd meg vele a srácot, és aztán dönthet, kihez akar hozzáadni..
*Sandít Yamára, majd vissza Carmenre egy bíztató mosollyal. Hirtelen elkomolyodik*
- A morbid részeket pedig inkább mellőzzük.. *céloz itt Júliára. Yamakasi odalépésére biccent, elengedve a lányt áll fel és félrehúzódva, karba tett kezekkel, mosolyogva figyeli a párost.*
~Srácok..~
|
*A lány szavait hallva felkapja a fejét, de nem megy oda.*
~Nem fogsz hozzámenni.. már nős.. de az apád.. *sóhajt* Mi a baj velem?~
*Feláll halkan, majd kinéz az ablakon, a párkányra támaszkodva.*
~Anya! Mi a baj velem?! Mond!!~
*Összeszorítja szemeit, majd lehajtja a fejét. Narura, majd Carmenre néz.*
~Talán George úr Narut akarja, hogy Carmennel legyen... *sóhajt* Ha így akarja.. nem szegülök ellen.. *megszólal a belső lelkiismerete* Dehogynem! Máskor nem futamodsz meg ilyen kis hülyeségektől! Küzdj érte!~
*Bólint határozottan, majd Carmenhez lép halkan, majd ha Naru ránéz, akkor a fejével elmutat az íróasztala felé, hogy mennyen. ha megtette, leül mellé ő, s ha Carmen hagyja, akkor átöleli, majd a fülébe súgja.*
-Nem kell hozzámenned.. már nős..
|
*Különös érzése van, de nem hall senki mást, így hát hagyja magát leültetni. Nem tud megszólalni, egészen addig míg Naru fel nem áll. Ijedten a keze után kap, és ha tudja, visszahúzza, majd lendületből megöleli.*
- Apa hozzá akar adni Davidhez, tudod, ahhoz az ügyvédhez.. de én nem akarok! Hogy is akarnék, mikor Yamát szeretem? De.. nem tudom mit kezdjek apával.. ha ellenszegülök neki, csalódni fog bennem.. neki nincs senki mása rajtam kívül..először anya..aztán Matt..
*Sóhajt fel a fejét rázva, és könnyeivel kűszködve, ha meg tudta ölelni Narut, akkor szorít az ölelésen.*
- Kérlek, adj tanácsot! Nem tudom, mi a helyes, és mi nem az.. ha kell, én tényleg megölöm magam, mint Júlia!
*Emeli meg hangját inkább durcásan, mint komolyan.*
|
*A kopogásra felkapja fejét, mikor felbukkan Carmen, mosolyogva feláll ő is. Yamára néz, majd vissza rá.*
- Persze kislány, gyere be..
*Az ágyhoz vezeti, és ha hagyja leültetve rá mellé ül.*
- Mondd csak el, mi a baj.. történt valami Yamával? Vagy édesapáddal? Azon kívül hogy telepakolt munkával..
*Poénkodik a lányt figyelve, majd feláll. Öccsére nézve visszamegy az íróasztalához, és a papírokat kezdi rendezgetni.*
|
*Naru szavaira sóhajt egyet, de nem szól semmit. Amikor mondana valamit, benyit Carmen. Rögtön feláll, de nem szól semmit. Az ablakhoz megy, s várja, hogy megbeszéljék.. iletve "kibeszéljék" őt, meg a drágalátos apuciját..*
~Ugyan mit szeretne beszélni.. hm.. de ha nem kedvel az apja, azt megértem.. elég zűrös a múltam.. jajj.. ~
*Megcsóválja a fejét, majd lekuporodik a falhoz, s onnan figyeli a párost.*
|
*Sokáig tartott, míg Bobby nélkül lassan kilyukadt ide. Kutyája lelkesen követi Yamát, és Narut meglátva üdvözlőn körbeugrálja, majd leheveredik a testvérpár lábához. Ő pedig lassan rálel végre Naru ajtajára, kopog kettőt, majd benyit.*
- Naru, beszélhetnénk? Zavarok?
*Csukja be maga után az ajtót, ha nem tessékelték ki. Bobby egyből feláll, és gazdájához siet. Mosolyogva leguggol hozzá.*
- Szóval ide lógtál meg, te virgonc..
*Mosolyog, majd felegyenesedve körbeforgatja fejét, hangok után kutatva.*
- Apuról és Yamáról van szó.. nem tudom mit csináljak.
|
*Éppen ír. Mr. Callaway járt nála, és ellátta tengernyi melóval, úgyhogy körmölhet. A kopogásra nem néz fel, csak hátraszól.*
- Tessék!
*Yama hangját hallva tovább ír, bár az meglepi, hogy vele van a kutya. Éppen nekikezdene egy új mondatnak, mikor meghallja mi történt.. a toll olyan sokáig marad a papírra nyomva, hogy helyén kis tintafolt keletkezik, de ez sem zavarja. Felpattan a székéből és leül mellé.*
- Nem mondod.. Daviddel, az ügyvéddel?
*Néz rá hitetlenül, majd elneveti magát.*
- Amikor utoljára beszéltem azzal a krapekkal, nős volt és a második gyermeküket várták.. micsoda hirtelen váltás..
*Nevet összegörnyedve, majd feleszmél és gyorsan elkomorodik. Átkarolja Yama vállát, és magához húzza, ha hagyja.*
- Öcskös.. szóval nem szívlel az apuci.. ez baj.. *sóhajt szájhúzva, és az ajtóra néz* És Carmen mit szólt mindehhez? Ne aggódj, kitalálunk valamit..
*Mosolyodik el öccsére kacsintva.*
|
*Remélhetőleg Bobby engedelmesen mellette jön, s néha lenéz rá.*
~Carmen mindennél fontosabb.. el ell engednem..~
*Sóhaj, s megérkeznek a szállásra.*
-Azthiszem Naru is itt lesz.
*Lép oda szobához, leguggol Bobbyhoz, lecsatolja a pórázát, majd lefáll. Kopog kivételesen, majd benyit. Körebnéz.*
-Naru?
*Kérdezi, majd ha kapot választ, ha nem, bemegy Bobbyval. Sóhajtva leül az ágyra, majd térdeire támaszkodik. Ha ott van naru, akkor egy keserű sóhajjal felnéz rá, összehúzza szemeit, majd fel is áll.*
-A drágalátos munkaadód miatt, George Callaway úr miatt Carmennel nem lehetünk együtt... először csak rátapintott a lényegre, hogy hagyjam el, mert nem illünk össze.. aztán meg pénzel próbált megvesztegetni.. végül az igazságot mondta Carmennek.. *sóhajtva elfordítja a fejét* El van jegyezve valami Daviddel..
*Visszaül az ágyra, majd térdeire támaszkodik, kezeibe temeti arcát.*
|
*Kipatannak szemei, s fel ül gyorsan. Az ablakra néz, ahol már a napsugarak befelé kúsznak.*
-Sokáig aludtam volna?
*Megcsóválja a fejét, majd nyújtózva kikel az ágyból. A fürdőszobába megy, elintézi reggeli dolgait, majd gyorsan felöltözik. Körebnéz, majd egy sóhajjal az ajtó felé indul.*
-Megkeresem Carment. Hmm.. meghívom reggelizni.
*Bólogat bőszen, ám eszébe jut valami.*
~Öhm... Yama!! Nem vagy te olyan, aki ilyet tenne!!~
*Megrázza a fejét, majd sóhajt.*
~Dehogynem. Most igen.~
*Mély levegőt vesz, s kilép az ajtón. A folyosón keresztül el szeretne jutni a lányhoz, de lehet, hogy hamarabb futnak össze.. XD*
|
*Benyit az ajtón, s egy sóhaj kíséretében körbenéz.*
-Újra itt.
*Megrázza a fejét, majd becsukja maga mögött az ajtót. A fürdőszoba felé veszi az irányt, lecibálja magáról a ruhát, majd beáll a zuhany alá. Eltelik egy kis idő, majd kimászik a zuhanyfülkéből. Egy grimasz csúszik arcára.*
-Húú... de hideg van így..
*Megrázza a fejét, majd rögtön a törölközőért nyúl. Gyorsan magára tekeri, majd sóhajtva a tükör elé áll, megfogja a hajszárítót, s merengve megszárítja haját. Felöltözik a pizsijébe, majd az ablakhoz lép. A párkányra támaszkodik, s kinéz rajta egy sóhajjal.*
-Ez a nap.. *megcsóválja a fejét* Úgy indult, hogy Melissával leszek újra.. de örülök, hogy nem így lett.
*Elmosolyodik, majd az ágyára pillant. Megrázza a fejét, végül nagy nehezem odakecmereg, lefekszik, magára húzza a takarót. Tarkója alá teszi két kezét, úgy néz fel a plafonra. Mereng egy darabig Carmenen, meg úgy mindenen, többek között az anyján is, meg Narun ;). Elég sokáig húzza, végül lehunyja szemeit, végül elnyomja őt az álom...*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
