|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
~Meg kell nyugodnom... Valahogyan... muszály... lesz...~
*A lány szavait hallva lenéz a földre, s nem szól semmit. Már nem is érdekli a csaj, hagyja, hogy ő is segítsen.*
-Bevallom... iagazd van. Közben elmondok valamit...
~Vajon jó ötlet? Ceh...~
-Vagyis... nem mondok semmit... Inkább...
*Megrázza a fejét, s elhesegeti a gondolatait. Megfogja a fiút, s ketten a lánnyal megpróbálják levinni a kastély elé. Majd utána gondolkodón ránéz a lányra.*
-Ceh... Ha nem látsz, hogy akarsz segíteni?
*Kérdezi, majd megcsóválja a fejét.*
-Mindegy... Segítesz valahogy és kész... Ha már nem tántorodsz meg!
~Ehh... Már úgy beszélek vele, mintha.... Hm... Nem is tudom... Na, mindegy, majd úgyis visszatér a régi "énem", ha Naru rendbe jön...~
*Ha sikerült levinni a fiút a kastély elé, akkor sóhajtva engedi el Naru kezét, majd a lányra néz. Közelebb lép hozzá, s megfogja a vállát.*
-Gondolom te is be akarsz jönni... Igazam van? Ehh...
|
*Meglepődik, mikor Yama eltolja, és még meg is vádolja. Mérgesen szusszan egyet.*
- Óh, igazán? Mostmár a bátyád, 10 perce még gyűlölted és hallani se akartál felőle!! Eddig ő volt a hibás, most meg már én?? Szerinted ő nem akart így is veled lenni?? Mintha én kértelek volna meg rá, hogy törj be a szobámba és szoríts kést a torkomhoz!! Naru vállalta a kockázatot, és tudod mit? NEM leszek a bűnbakod! Itt MINDENKI ugyanolyan hibás, és ha nem tudnád én is aggódok miatta! Így tedd félre azt a nyomorú érzésedet, ami nem dac, nem büszkeség, hanem számomra valami ismeretlen, és hagyd hogy segítsek, mert mire egyedül lecipeled a mentőhöz, elvérzik!
*Kiált rá, ám mérge helyét újból átveszi az aggódás, füttyent Bobbynak és fittyet hányva arra, hogy még mindig köntösben van, vizes hajjal, megpróbálja ismét átkarolni Narumi derekát.*
- A mentőt a kastély elé hívtam.
|
*Könnyes szemekkel fordul vissza Naruhoz, s a szavaira csak mégjobban elkeseredik...*
-Mire vágytál? Erre..? Hogy én teszem ezt veled?!
*Sírva kérdezi.*
-Kire? Rá...?
*Ránéz a kiscsajra, majd elkapja Narut, amint elesne...*
-Naruu!!!
*Könnyes szemekkel néz rá, s ekkor lép oda a lány, s meg akarja fogni a bátyját. Nem engedi, eltolja onnan.*
-Ne érj hozzá! ő az én bátyám, te meg csak a kis vé...*sóhajt* barátja vagy...
*Mást akart mondani, de nem tette... Naru utolsó szavai miatt...*
-Miattam van most ilyeb állapotban... Nem akartam... Minden a te hibád! *bök rá a lányra, hangos szavakat vágva a fejéhez* Minden miattad!! Ha nem vagy a kis védence, akkor nem akarlak eltenni láb alól, hogy végre velem legyen Naru és nem akar megmenteni! Ha te nem vagy, nem teszek ilyet! És Naru még most is jól lenne!! Minden a TE HIBÁD!!!
*Mondja hangosan, bár a felét nem gondolja komolyan, mégis kimondja... Teljesen el van magától most szálva, mintha nem is ő lenne...*
|
- Bátor vagy........ de pont ezt kedvelem benned.
*Vigyorog Yamakasira. Naru szavaira csak magasra tolja szemöldökeit, és felkacag.*
- Na mert ha nem? Nem úgy nézel ki, mint aki meg tudna akadályozni.
*Lép közelebb, de mostmár semmilyen ártó szándék nincs benne. Tisztes távolságból, de Narumi szemeibe néz, és az övéből előhúzza a fegyvert.*
- Te már így is halálra vagy ítélve. *néz mélyen Naru szemeibe, majd felegyenesedik* Úgyhogy ezt megtartom
*Csúsztatja vissza a fegyvert, ekkor jön neki Carmen. Gúnyos vigyorral végigméri mégegyszer, majd vállait megrántva, lazán kivonul a berúgott ajtón.*
|
*Hallja Yama hangján a változást. Meglepve emeli ökölbe szorított kezét mellkasához, miközben szemeiben könnyek sorakoznak fel.*
~Sír? Yamakasi sír?~
- Narumi!
*Kiált fel, de nem a fiúhoz, hanem az ágyához megy. A hevességtől lendületből lesöpri az éjjeliszekrényről a lámpát és pár jegyzetet, de ez nem zavarja, egyenest a telefonhoz nyúl, idegességében háromszor is elhibázza a telefonszámot, de negyedszerre csak sikerül beütni a mentőkét. Lediktálja a címet, és könnyeit nyelve ezerszer kihangsúlyozza a helyzet sürgősségét. Aztán a kagylót egy egyszerű mozdulattal az ágyra hajítja, és egyenesen Lukenak megy.*
- Kifelé! Menj innen!
*Ekkor üt fülébe Naru mondata. "Kérlek, vigyázz rá". Megdermed, egy pillanatig még áll Luke előtt, majd a hang felé lép.*
- Naru..
*Nyújtja ki felé a kezét, de nem mozdul. Miért nem láthatja?? Csak egy pillanatra... mi lesz ha őt is elveszíti?*
- Nem fogsz elhagyni, mint Matt!
*Lép oda hozzá, és ha Yama még tartja, akkor a másik karját fonja a saját válla fölé.*
- Vigyük le, már úton van a mentő!
|
*Carmen makacsságán nem sóhajt, de nem is nevet, csak egy mosollyal kinyújtja felé a kezét.*
- Jajj, Carmen..
*Suttog halkan, lép egyet felé, aztán egy fájdalom-hullámnál össze is görnyed. De még mindig tartja magát, és Lukera nézve megindul felé.*
- Hagyd..békén..az..öcsémet..
*Ismét meg kell állnia, Yama időben lép oda, ugyanis összeesne, ha nem tartaná meg. Ránéz, mosolyogva, ködös tekintettel, mégis szelíd arckifejezéssel.*
- Erre vágytam.. mostmár nyugodtan..nyugodtan...
*Nem tudja folytatni, szeme fennakad, térdei összerogynak, amit Yama is érezhet. Még megragadja a vállát, nem erősen, csak úgy hogy meg tudja benne tartani magát. Carmenre néz, majd vissza rá.*
- Kérlek..vigyázz rá...
*Kifordul alóla a talaj, a kép elsötétül, Yama arca az, amit utoljára lát, mielőtt elvesztené az eszméletét.*
|
*Könnyes szemekkel néz Narumira.*
-Naru...
*Nem mond többet, nincs mit hozzáfűznie. Lukera néz, majd Carmenre.*
-Luke! Én olyat nem mondtam, hogy közétek akarok tartozni, csak egy buliról volt szó.
*Mondja határozottan, s mikor félre akarja lökni, nem engedi.*
-Azt mondtam, hagyd békén!
*ő állítja meg inkább, majd az ajtóra bök. Illetve oda, ahol valaha ajtó volt.*
-Most pedig menny!
*Nem vár semmit, Naruhoz lépked, megfogja a kezét, s ha hagyja, akkor a bátyja kezét, az ő nyaka köré tekeri.*
-Annyira sajnálom... Nem akartam... Hidd el!
*Könnyek hullnak ki szeméből, s ez a hangján is érezhető.*
|
- He? Mi az hogy ne?
*Néz értetlenül Yamakasira, de a fegyvert a háta mögé is kapja. Azért nem adja olyan könnyen, jó lesz még ezer dologra.. összehúzott szemekkel néz a fiúra.*
- Azt mondtad közénk akarsz tartozni. És azt hittem utálod..
*Bök fejével Narumira. Mikor Carmen beáll elé, csak egy mosollyal a farmer övébe csúsztatja a fegyvert, és ha Yama nem állítja meg, odasétál.*
- Ugyan kislány, te sem gondolhatod komolyan.. apropó, tetszik az új divatod
*Néz végig rajta egy gúnyos vigyorral, ám ez lenézővé is változik, amint a késre téved pillantása.*
- Hmm, tényleg, talán az jobb halál neked, ha hagylak szenvedni.. a golyó által hozott nyugalom túl egyszerű lenne. De ha megengeded..
*Löki félre egy mozdulattal a lányt, ha nem vigyáz, és ha Yamakasi sem érkezik időben oda, Naru elé lépve ujjait a késre fogja, és egy lendülettel kirántja.*
|
*Yamakasi félrelöki, de ez nem tántorítja el a céljától, négykézláb mászik vissza Naruhoz. Ugyan ő nem veszi észre Yama könnyeit, de a hangjából átérez mindent, és ez.. jól eső érzéssel tölti el. Ugyan ő is rendesen besokkol, kétségbeesetten szorítja meg Naru másik kezét. Luke szavaira ijedten kapja hátra fejét, és egyből kikövetkezteti a helyzetet.*
- Le ne merd lőni!!
*Kiált fel rögtön, és bemászik Naru elé. Karjait kitárva marad ott, mikor a fiú fel akar állni, akkor sem mozdul. A szavaira mégis mérgesen hátrapördül*
- Hogy mersz ilyet mondani?! Mi az hogy nincs értelme itt maradnod?! És ÉN??
*Morran rá csípőre tett kezekkel, azt sem zavarva, hogy a hátára egy fegyver szegeződik.*
|
- Semmi baj..
*Erőltet magára egy mosolyt Carmen láttán, megérintené, de egy fájdalmas nyögéssel újból össze is görnyed. Aztán Yama is odaérkezik, bár már tekintete homályos, látja szemeiben a könnyeket. Elkerekedett szemekkel szorítja meg öccse kezét.*
- Yama..
~Azt mondta, Naru?~
*Egy pillanatra még sebét is elfelejti, ám az ismerős kattanás egyből visszatéríti a valóságba. Meghökkenve néz farkasszemet a fegyver csövével, és akármilyen bátor is, egy pillanatra elszáll a lélekjelenléte.*
- Hogy?
*Hitetlenkedve néz Yamára, miközben térdelésből ülésbe dől.*
~Magamnál kell maradnom..nem ájulhatok el..~
*A fájdalommal kűzdve néz testvérére, amint Lukehoz megy, egy percre azt sem tudja, mit higgyen.*
- Lőjj
*Suttogja halkan, majd hangját megemelve, dacosan felszegi az állát.*
- Gyerünk, lőjj le!
*Fellöki magát, előbb térdelésbe, egyik kézzel a kést fogja, másikkal a falba kapaszkodik.*
- Nincs sok értelme a földön maradnom. Ha annyira merész vagy, húzd meg a ravaszt!
|
*Rémülten látja bátyját, s egy pillanatig mozdulni sem tud az ijedségtől... Elkapja Narumit, mikor összeesne.*
-Bátyám...
*Szűri ki fogai között, s végül a bátyja a földre kerül. A lány megy oda elsőnek, hisz ő most teljesen le van döbbenve. Végül észbekap és gyorsan letérdel Narumi mellé, megfogja a kezét, s szemében könnyek gyűlnek. Higgyen mindenki amit csak akár, lehet gyengének fog tűnni, de ez most nem érdekli.*
-Naru... Nem akartam... Baleset volt...
*Félretolja a lányt. Ekkor hallja meg Luke hangját, s összehúzza szemét.*
-Hagyd békén! Ő a bátyám!
*Mondja dühösen, s feláll. Ha tudja, kikapja Luke kezéből a fegyvert.*
-Nem bánthatod!
|
*Ujj fonódik a fegyver markolatára, ha Bobby nem kap oda persze. Egy kattanás, majd Luke gúnyos hangja vágja félbe a csevejt.*
- Egész jó..hogy engedhetnek be egy ilyet a suliba?
*Forgatja kezei közt a fegyvert, majd egyik szemét lehunyva rászegezi a földön térdelő Narumira.*
- Szép volt Yamakasi. Már csak a kegyelemdöfés kell, amit a részemről meg is kap.
*Azért mégsem lő, másik szemét felnyitva, hümmögve eltöpreng.*
- Igazán kár érted.. dehát te kötöttél bele rossz figurába. Na, kislány, te meg vigyázz onnan. Nem akarom hogy a védőd vére összepiszkítsa a csinos ruhád
*Röhög fel a cseppet sem vicces jeleneten, és ismét becélozza Narumit.*
- Köszönd az öcsédnek. Nélküle semmire sem mennék. Utolsó kívánság?
|
*Sikerül tehát végre elszakadnia a fiútól. Bobby mellé hátrál, köntösét összehúzva magán fülel.*
~Mi történik? Mit csinálnak? Miért most nem látok semmit??~
*Érzi, amint Bobby hideg orra a tenyeréhez nyomódik. Magára erőltetve egy mosolyt guggol le hozzá, ekkor hallja meg Narumit. Sőt, inkább érzékeli, mint hallja.. egyből felkapja a fejét.*
- Mit csináltok?!
*Narumi "nyugtató" szavai is csak fokozzák az ijedtségét. Hallja, amint térdre puffan, ekkor már nem bírja tovább, elfeledkezve a fegyverről is odaszalad a hanghoz. Ha elsőnek ér oda, egyből térdre rogy Narumi mellett.*
- Mi történt? Jól vagy? Mi a baj?
*Kezeivel a kezét keresi, így érzi meg a kést, ami nincs jó helyen... tenyere végigsiklik annak környékén, érzi, amint valami hideg tapad bőréhez..*
- Te vérzel!
*Kiált fel döbbenten, pedig a többieknek egy bizonyára teljesen egyértelműen látszik. Riadtan törli kezét vajszínű köntösébe, nem érdekli, hogy nyoma marad, hátratántorodik.*
- Jézusom..Yama!
*Forog körbe, a fiút keresve.*
|
*Testvére vállait megragadva veti rá magát tehát, azonban még mielőtt lenyomná, meg is tántorodik. Szemei elkerekednek, száját eltátja, amint valami fájdalom hasít bele hasába. Elengedve öccsét lép hátra, s lenéz. A látvány bizony nem kellemes, egy markolat áll ki a testéből. Felnyög, amint a fájdalom zsibbasztó érzéssel ólom súlyúvá nehezíti minden végtagját. Yamára néz, hitetlenül, megrökönyödve, pedig csak baleset volt, de mégis.. ha nem támasztja meg, akkor összegörnyedve az ágyra zuhan, és a hátára fordulva ráfonja ujjait a késre, mely markolatig belemélyedett húsába. E széleinél kisebb vérpatakok indultak már meg.*
- Kölyök..
*Torzul el arca a fájdalomtól, szaggatottan kezdi kapkodni a levegőt, bár amit beszív, az el is távozik tüdejéből.*
- Nem kapok...
*Kezdi el, aztán be is fejezi. Nem panaszkodhat. Nem, megtiltották. Összeszorítja szemeit, és erőt véve magán feláll -ha nem fogta meg Yama-.*
- Carmen.. semmi vész..
*Dől neki a falnak, miközben zihálva kapkod levegőért. Igyekszik megőrizni hidegvérét, ám nem bírja sokáig, térdei összerogynak súlya alatt.*
- Talán..így kell lennie...
*Néz fel, tekintete ködös és igencsak homályos..*
 |
-Igen, a kutyánál...
*Mondja halkan, s a kérdésre csak sóhajtva a lányra néz.*
~Mire készült fel??~
*Megvonja vállait, nem is foglalkozik tovább ezzel a "Buta" kérdéssel... A lány félrehajol, miközben a bűtyjára néz, s így könnyedén rá is ugrik Narumi. Megijed ettől, s megpróbálja elkapni, s a kés valószínűleg belefúródik bátyja gyomrába...*
|
~A kutyánál? Mit akar ezzel? Bobby nem tud lőni..~
*Rázza meg a fejét, ekkor erősödik a szorítás, és még hátrébb is lépnek. Megrezzen, bár ebben a köntösben nagyon kényelmetlenül érzi magát két férfi társaságában, ráadásul az egyik éppen magához szorítja.. elhessegetve rossz gondolatait kapja fel fejét Narumi kérdésére.*
~Mit akar? Hajoljak félre, vagy mi?~
*Csak bólintani tud, összhúzva magát dől ki oldalra, Yama talán bátyjával törődik, így van esélye félremászni, vagy félrelöki, neki teljesen mindegy csak jusson ki a verekedni készülők közül..*
|
- Miért, mit akarsz még? A fegyver úgyis ott van a kutyánál..
*Emeli meg hangját Carmenre nézve. Mikor hátrébb lépnek, keze ökölbe szorul.*
~Igen, lépnem kell...érte bármit..~
- Ó, szóval ennyire felvágták a nyelved?
*Húzza össze szemeit, és egy mély levegővel a lányra néz. Akár sejti mit akar, akár nem, attól még beszél.*
- Felkészültél?
*Yama bizonyára nem tudja mire, lehet hogy Carmen sem, de az mellékes.. ő tudja, ez a lényeg. Mikor ösztönei intenek, ellöki magát a faltól, és ha a lány olvasott valahogy a gondolataiban, vagy csak a helyzet úgy adódott..tehát szépen ráveti magát öccsére, megpróbálva az ágyra szorítani.*
|
-Azt mondtam, fogd be a szád! Vagy meg akarsz halni?
*Kérdezi kedvesen, s közben Narumira néz. Hallgatja a szavait, s a fegyverre néz, ami a földön van... a kutyánál...*
-Ehh... Azthiszed ettől elengedem?
*Kihúzza magát, s közben mégszorosabban fogja a lányt, s a kést is szorosabban nyomja a torkához.*
-Nem megyek sehova! Ha most itt hagynám ezt a nyávogós csajt, akkor... nem tudom mi lenne, de biztosan rossz vége lenne! Legalábbis számomra! Hogy kinek akarok bizonyítani? Az legyen az én dolgom.
*Mondja, s a következő szavakra csak hátrébb lép egyet a lánnyal.*
-Erőszakkal? Tessék! Rajta!
|
- Maradj már nyugton, Carmen!
*Rivall rá a lányra, aki úgytűnik kezd felbátorodni. Mintha sejtené, hogy nem esik bántódása..kár, hogy ő ezt nem így látja. A fegyvert a földre teszi, s lábával félrerúgja Bobbyhoz.*
- Tessék, most pedig figyelj rám.
*Szemeit összehúzva teszi karba a kezeit, miközben az ajtór..köhhm, arra a lyukra néz, ahol valaha az ajtó állt.*
~Miért kell mindig kirántanom az ilyenekből?~
- Menj.. engedd el, és menj. Nem állítalak meg, vedd egérútnak. Menj!
*Emeli meg hangját parancsolón, és a falhoz húzódva a bejáratra bök, de pillantását nem veszi le öccséről.*
- Nem tudom, kinek akarsz ezzel az ostoba ötlettel bizonyítani, de amíg még megteheted, kotródj innen! Ne akard, hogy erőszakkal ráncigáljalak el a lánytól.
|
*A lehurrogásra, miszerint fogja be, előtör hercegnői neveltetése, ajkait egy csíkká préselve, mérgesen nyitja fel szemeit.*
- Lehetnél kedvesebb is! SOKKAL kedvesebb! Nem fogom be..
*Vágja rá némi durcával, mintha nem épp egy kést nyomnának a torkához, hanem egy virágcsokrot. A menekülési kísérlet ugyan kudarcba fullad, a fiú szavaira fellelkesül.*
~Igen, megismertelek, pont ezért tudom hogy nem bántasz..~
*Gondolatait inkább nem mondja ki, mielőtt elszakad valamilyen húr Yamakasi fejében. Narumi felé fordítja fejét, aki eléggé elnémult*
~Csak nem akar itt hagyni?~
- Volnál szíves segíteni?!
*Morran rá a báttyra, aki jobban teszi ha kitalál valamit. A műtétje előtt nem akar meghalni..utána már teljesen mindegy.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
