|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*A doki szavaira mosolyogva bólogat. Ekkor lép ki Carmen, és egyből Yama nyakába is borul. Értetlen arcot vágva néz rájuk.*
~Én ezt már nem értem!! Egyszer járnak, de tagadják, közben csókolóznak de utálják egymást, aztán egymást ölelgetik azt vallva, mennyire nem érdeklik egymást..áhh..~
*Rázza meg fejét, mielőtt teljesen belezavarodik. Öccse szavaira komoly pillantást vet rá.*
- Ugyan, öcskös.. örülj neki hogy puszit nem adott
*Viccelődik vigyorogva, és kitárja a karjait Carmen felé.*
|
*Végül leveszi kezét a kilincsről, s a dokira figyel.*
~Ehh.. szóval nem si volt annyira beteg...~
*Mérgelődik, s ekkor nyílik az ajtó, s már érzi is, ahogy Carmen megöleli. Megcsóválja fejét, s el tolja magától.*
-Carmen..
*Nem folytatja, inlább.... Naru és a doki jelenlétében.*
~Erről még beszélnem kell vele! És NEM fogja megúszni!~
*Összehúzza szemeit, majd arrébb lép. Naru felé fordítja a fejét, majd vissza a lányra.*
-Inlább őt ölelgesd.
*Megvonja vállait, s el lép a lány útjából.*
|
- Halálos beteg? A kisasszony? Ilyen állapotban? Furcsa álmai vannak, jóember
*Nevet fel a doki Naru vállát megveregetve. Carmen szemei elkelekednek, a kilincshez kap, Yama remélhetőleg elengedi és nem zuhan be. Hatalmas örömmel tárja ki az ajtót, és a hozzá legközelebb álló nyakába ugrik - azaz Yamáéba. Oda se figyel, hogy kit ölel, boldog vigyorral, összeszorított szemekkel szorongatja meg. Na igen, teljesen jól van ;)*
- Jól vagyok!! Jól vagyok, jól vagyok!! De akkor..
*Kap észbe, szájához nyúlva szökken el riadtan Yamától, mintha nem megölelte, hanem megpofozta volna, bűnbánó, ártatlan arccal néz rá, de egyből le is süti a szemeit.*
~Ééén ostoba! Maakk egészséges vagyok, és..megcsókolt..nyááj ne pirulj el!!~
*Kap arcához, melyen vörös pír fut végig, és háttal pördül Yamakasinak.*
|
*Öccse szavaira bólint. A dokinak biccent, a szavaira mégis egyből felugrik.*
- Elnézést, ezt hogy érti? Nem halálos beteg? Nem fog meghalni?
*Néz rá értetlenül, mégis megkönnyebbülten. Félrehúzza a doktorurat az ajtóból, és ha kell meg is rázza, hogy beszéljen. Most, sürgősen, azonnal és részletesen. Összeráncolt homlokkal az ajtóra néz.*
- De.. azt mondta hogy beteg.. vagy csak álmodtam?
*Töpreng fejét vakargatva. No igen, tegnap tényleg álmos volt. Álmodta volna? Legyint*
- Ne is figyeljen rám. Akkor hazaviszem..szük? *pillant Yamára, majd vissza az orvosra* amint elvégzett minden vizsgálatot.
|
*A földön kuporog, s az ajtót figyeli. Ekkor érkezik meg Naru, s fel is áll, majd elveszi a forrócsokit.*
-Kösz. Nem, még nem ébredt fel. Legalábbis amikor megnéztem, még aludt.
*Lehajtja fejét, s megjön a doktor úr. Elkerekedett szemekkel hallgatjaa, amit mond, majd ökölbe szorított kezekkel néz rá.*
~Szóval nem is fog meghalni??? Ezért volt az a csók?? Ehh...~
*Mérgelődik egyet, majd rögtön megindul az ajtó felé, s még visszanéz Narura. A kilincset le nyomja, de nem megy be.*
|
*Hirtelen ébred fel, kipattannak szemei, s felülve az ágyban hagyja lecsúszni magáról a takaróját. Körbenéz, de minden jel arra utal, hogy még él.. ez hogy lehet? Látása is kitisztult, szemeit dörzsölgetve néz az ajtóra. Hall kintről beszűrődő, nagyon halk hangokat, megkockáztatva talán Narué. Kórházi hálóingjében kimászik az ágyból, odasétál, talpa nem csap semmi zajt a kövön. Bobby felfigyel rá az ágy lábánál fekve, de nyugodtan pihen tovább. Ujjait a kilincsre fonja, épp kinyitná, mikor a fiúk hangjához társulnak mély, ismerős léptek. Fülét az ajtóra tapasztva dől neki, és fülel.
A doktorúr közeledik, nem a kínai, hanem a helybéli aki a második műtétet csinálja. Carmen kórlapját tartja kezei között, a testvérpárt meglátva elmosolyodik.*
- Jó reggelt az uraknak! A kisasszony felébredt már?
*Néz az ajtóra, és lenyomja a kilincset. Carmenben meghűl a vér, de fel is sóhajt, amint az ajtó nem nyílik ki, mivel a doki vissza is fordul.*
- Jut eszembe, elvégzek még pár vizsgálatot, és ha cserkész becsszóra megígéri, hogy sokat fog pihenni, haza is mehet.
 |
*A folyosón sétál Carmen szobája felé, egyik kezében kávé, másikban forrócsoki gőzölög. Elmúlt az engedékeny napja.. Yamát keresi, aki remélhetőleg ül vagy alszik valahol a környéken. Ha megtalálja, és fel kell ébreszteni, akkor -szabad kéz híján- térdével bökdösi meg, ha ébren van, egy mosollyal nyújtja neki a forrócsokit.*
- Jót fog tenni, öcskös.. felébredt már?
*Néz az ajtóra, hátha Yama tud már valamit. Leül egy székre/mellé, és a kávéba kortyolva egy sóhajjal az ajtóra mered.*
|
*Elmosolyodik Yama szavaira, de helyesel.*
~Persze hogy nem volt az.. bezzeg nálam nem jött össze..~
*Szájhúzva néz a lányra, de fel is eszmél. Bólogatva feláll2, és hátba veregetve Yamát mosolyog.*
- Igen, kávéra.. de csak most az egyszer. Megérdemled, amiért segítettél..
*Még visszanéz Carmenre, mosolyogva nézi pár pillanatig, majd ő is kilép. Amikor öccse belekarol, ránéz, de nem szól semmit. Ráérős léptekkel az automata felé indul.*
|
*Bátyja szavaira elmosolyodik, de a csók hallatán megcsóválja a fejét.*
-Nem volt büntetés...
~Épp ellenkezőleg...~
*Megöleli Narut, s a kérdésre meglepődik.*
-Kávéra?? Hm..
~Sosem kérdzete meg, hogy "kávéra", na mindegy.. kihasználom az alkalmat...~
-Rendben... Akkor... *visszanéz már a lányra* mennyünk.
*Megindul az ajtó felé, s kilép rajta, de előtte belekarol Naruba.*
|
*Mikor öccse odajön, felnéz rá. Látja, hogy valami nincs rendben, és hamar meg is kapja a magyarázatot. Meglepve hallgatja a szavakat, a könnyek megütik. Mikor feláll, megfogja a kezét és visszahúzza. Ha hagyja, megöleli.*
- Öcskös.. ez nem a te hibád. Nem miattad szökött el, és nem miattad sérült meg. Ne okold magad mindenért.. szerintem a csók amúgy is bőven elég büntetés volt neked..
*Mosolyog rá öccsére, de érezhető hogy nem cukkolja, csak jobb kedvre akarja deríteni. Megveregeti a vállát, és visszanéz Carmenre, majd feláll.*
- Gyere, hagyjuk pihenni.. meghívlak egy kávéra.
*Kacsint rá. Engedékeny hangulatban van, na..*
|
*Bátyja szavaira sóhajt. El kellene mondania.. Sóhajtva átmegy, s mellé térdel le. Megfogja bátyja kezét, s a szemébe néz, ha tud.*
-Carmen meghalotta az orvosok beszélgetését.. és azt is, hogy csak pár órája van hátra... *lenéz, s könnyek gyűlnek szemeiben, amjd visszanéz rá* Sajnálom... Minden az én hibám... mielőtt elszökött velem beszélt utoljára... és eléggé összekaptunk, Luke miatt...
*Lehajtja a fejét, majd elengedi a kezét, s visszamegy inkább a másik oldalra. Letérdel, s közben Carmen és Naru arcát fürkészi. A lány arcát csak azért, hogy alszik, bátyjáét azért, hogy mi lesz a reagálása.*
|
*Kilép az ájuló Carmen felé, de öccse már ugrik is. Sóhajtva nézi, ahogy az ágyra teszi, a szavaira megrázza a fejét, hogy nem lényeg. Inkább nem merül bele öccse szerelmi életébe, és nőügyeibe.*
- Hagyjuk.. vegyük úgy, hogy nem láttam semmit.
*Eszébe jut neki a pár nappal ezelőtti műtét, és az, amit Carmen előtte kért. Töprengve megy át a másik oldalra, és letérdelve megfogja a lány kezét.*
- Öcskös..
*Néz át rá a túloldalra töprengve, végül pár pillanatnyi szünet után megrázza a fejét.*
- Lényegtelen..
*Lenéz a lány kezére, és elmerül a gondolataiban. Valószínűleg egy idő után be is fog aludni.*
|
*Már épp kimondaná, hogy mi a baja Carmennek, közbevág. Odafordítja a fejét, s látja, hogy ájulni készül. Oda rohan, s el is kapja. Majd fejét rögtön Naru felé fordítja.*
-Szóval. Amint mondtam, nem én akartam ezt az egészet, hanem ő. És ha hagyod, hogy elmondjam miért, ki fogsz akadni...
*Ezt "nyugtatás" képpen mondja, legalábbis, hogy ne azt higgye, amit hisz. A lányra néz, majd az lassan az ágyra teszi. Bátyjához lépked.*
~El mondjam? Vagy ne?~
*Töpreng magában, végül sóhajtva visszafordul a lányhoz, s letérdel az ágya mellé.*
|
~Megcsókolt..tényleg megtette..~
*Tapasztja ujjait ajkára, elvarázsolva bámulva a mennyezetet. Láthatóan másik bolygón jár, az iménti feledhetetlen érzésben úszkálva. Ám mikor Yama hangja elhalkul, felkapja fejét, lerántja magáról a takarót, és felpattan.*
- Ne mondd el!
*A hirtelen lendület fejének sem tesz jót, amint lába a talajra ér, már ájul is el..*
|
*Melissát sem veszi észre, annyira mereven bámul arra a pontra, ahol jónéhány perce Yama és Carmen ajka találkozott. Egy kezet érez a vállán, a nyugtatás természetesen annyit ér, mint halottnak a cs.. neeem, ebbe ne menjünk bele!*
- Semmi vész?
*Ismétli minden egyes betűt kihangsúlyozva. A további szavakra felnevet, de ez inkább még mindig a döbbenettől, mint a jókedvtől van.*
- Ezen nincs mit félreérteni! Te megcsókoltad, ő meg viszonozta felül alul és oldalnézetből is!
*Húzza össze a szemeit, amikor Yama közelebb hajol, már érzi, hogy nem lesz jó vége. A suttogásra elkerekednek szemei, arca kifejezéstelenné változik. Elröhögi magát.*
- Értem
*Rángatja vállát idétlenül vihogva, de meg is inong. Még egyéb hír, hogy elájulhasson? o:))*
|
*Naru belép, s ekkor szakad el a lánytól, s kezét szájához emeli.*
~SSzzz... miért pont ilyenkoooooorrr????????? Cehh.... És ilyenkor legyen nyugodt az ember...~
*Mérgelődik magában, s a fényképezőgép villanásra felfigyel, majd ökölbeszoirítja kezét.*
~Melissa...~
*Ő volt, az tény, de nem megy utána. Narura néz, majd Carmenre.. A lány tőle várja, hogy "kimentse", s eltöpreng.*
~Ééén mentsem kii??? Ehhh.... Nem is én akartam azt a csókot...~
*Megcsóválja a fejét, végül Naru elé lép. kezét vállára teszi, ha hagyja.*
-Csak nyugodtan bátyókám!! Csak nyugodtan!! Semmi véész!!
*Nyugtatgatja Narut, valószínűleg nem sok sikerrel. Végül sóhajtva lenéz a földre, majd vissza rá.*
-Ne értsd félre a dolgokat! Az tény, hogy csók volt, de nem én akartam! Én csak belementem a játékába! Mert.... mert... *közelebb hajol Naruhoz, s fülébe súgja* Néhány órája van hátra...
*Végül tényéeg ártatlanul néz báryjára, majd Carmenhez lép.*
|
*Teljesen belemerül a csókba, csak akkor eszmél fel, mikor Naru benyit. Meglepve nyitja ki szemeit, de mivel ő van alul, először Yamának kell "elszakadnia". Nincs zavarban még mindig, inkább meglepődve billenti oldalra fejét Narut, és a földön heverő löttyöt nézve. Yamára néz, és csak most pirul el fülig.*
~Akkor is megérte..jáj, elpirultam!! Mitől???~
*Kap arcához zavartan. Ekkor villan a fényképezőgép, amitől méginkább elmosódik előtte a kép. Ez biztos az utolsó óráival jár együtt.. nem tud mit mondani, Naru értelmetlen kérdésére sem tud választ adni. Yamára néz, mentő-beszédet várva.*
|
*Sietve, futva érkezik meg a kórházba, s egyenesen Carmen szobája felé fut, de csak Yama miatt.*
~Azt csiripelték a madarak, hogy erre járkál..~
*Útközben nekiütküzik néhány betegnek is, de egy bocsánatkéréssel elintézi. Épp "jókor" érkezik, s Naru válla fölött átnéz. Leddöben a látványra, majd előkapja a fényklépezőgépét... A fiú válla fölött ismét átnéz, s lekapja a párost.*
~Ceh... Yama.. ezt megkapod!~
*Jelenti ki magában, majd ahogy jött, úgy távozott... Mindenkinek neki megy, véletlenül, majd visszatér az Akadémiára.*
|
*Nyílik az ajtó, rossz szokás miatt kopogás és egyéb nélkül. Aztán egy placcsanás, amint a félig üres műanyag kávés pohár a földön landol, s tartalma szétloccsan a kövön. Naru földbe gyökerezett lábakkal néz a csókolózó párra, mint aki nem hisz a szemeinek. Kezeivel megmarkolja a levegőt, ahol a kávé volt pár pillanattal ezelőtt. Egyszerre van zavarban, mérges, és...hmm..ledöbbent.*
- Öhmm..
*Köszörüli meg a torkát, de nem fordul el. A kilincset, és a levegőt markolva nézi falfehéren a párost.*
- Zavarok?
*Nyögi ki. Hirtelen mást nem tud mondani..*
|
*Mikor a lány átkarolja a nyakát, csak kinyitja szemeit, majd újra behunyja. Az ágyra támaszkodik, hogy ne boruljon a lányra.*
~Legalább ez legyen jó neki, hamár annyi bajt okoztam...~
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
