|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Elmosolyodik Carmenre, s Bobbyra néz.*
-Na igen.. vigyáznod kell..
*Oldalra biccenti a fejét, s úgy mennek hárman tovább, Naru nélkül.. XD Eh.. Mikor elérnek a szálláshoz, elszakad a lánytól, előhalássza kulcsát a zsebéből, kinyitja az ajtót. A kérdésre odafordítja a fejét.*
-Úgy látom, hogy megszokta.
*Elmosolyodik, ám ekkor ugrik neki valami a lábának.*
-Sakuraaa! Nyugii!!
*A kutya felugrik rá, majd vissza le, s ekkor látja meg a hím kutyát. Összehúzott szemekkel kimutatja foga fehérjét, morog egyet majd egy farkcsóvával üdvözli Carment, s visszatolat a szobába, s visszafut az ágyhoz, felugrik, s lefekszik békésen.*
-Háát.. a modorán még csiszolni kell, de nem baj.. megbírkózok vele.
*Oldalra biccentett fejjel lép beljebb, majd visszafordul, megfogja Carmen kezét, s őt is beljebb húzza. A szekrényhez lép, s közben elengedi.*
-Akkor megkeresem..
*Már épp kihúzná a fiókot, mikor tekintete a fürdőszobára vándorol... nyitva az ajtó? Hm..*
-Mindjárt jövök!
*Néz egy pillanatra Carmenre, majd a fürdőszobába megy. A látvány nem éppen kellemes... XD Mocskos a kád, a szőnyeg kutya mancsos... öhm... Elkerekednek szemei.*
-Sakura! Gyere csak ide!
*Kiált a kutyának, de nem megy ki érte. Sakura felkapja a fejét, hegyezi füleit, lekecmereg az ágyról, s befúzott farokkal lehajtott fejjel megy a fürdőszobába. A gazdája leguggol mellé, s megfogja a grabancánál.*
-Szabad ilyet csinálni? Mond csak. *megcsóválja a fejét* Úgy látom még nem tudod mi itt a rend. *sóhajt* Nem baj... majd megtanítok mindent.
*Szemforgatva sóhajt, vlgül végigsimít a kutyán. A fürdőszobát pakolgatja, s kiszól Carmennek.*
-Kérlek, vedd elő addig a medált! Ott van a fiókban!
*Kukucskál ki egy pillanatra az ajtón, majd vissza a fürdőbe. Egy sóhajjal nekikezd takarítani... XD*
|
*A testvére reakciójára elkerekedett szemekkel néz a csuklójára, amit fog, majd értetlenül Narura.*
-Hé! Naru! Mit csinálsz!?! Eressz el! A te állapotodban nem kellene hősködni!! Nem hallottad??
*Kérdezi vissza, de nem tud mit tenni, az ajtó felé húzzák.*
-Most Carmenhez megyünk? Ceh...
~Hülye.. mindig beleavatkozik.. remélem ebből is jó fog kisülni..~
*Vág unott képet, s Naru után lépked.*
|
- Megérdemelted
*Bólint határozottan, a következő szavakra meglepve húzza vissza a kezét. Töpreng egy kicsit, majd összehúzott szemekkel sóhajt, feláll, és öccse kezét megfogva szépen az ajtó felé indul.*
- Na jól van, te most velem jössz. Eeeleegeem van belőőleeteek, és a csökönyös hisztijeitekből. Gatyába rázás kell? Megkapjátok.
*Ha öccse nem jön, akkor húzza, ha kell a vállára kapja, de az most meg van neki tiltva, úgyhogy inkább jöjjön :P feltépi a kilincset, bevágja maguk után, és céltudatosan megindul a folyosón.*
|
*Köhint egyet, mikor a nyaklevest kapja, majd elkerekednek szemei.*
-Ez nem volt fer...
*A következő kijelentésre odakapja a fejét.*
-Ceh.. Nem. Nem kell. Meghagyom.. hátha szükség lesz még rá.. egyszer.. valamikor.. a közeljövőben..
*Carmen neve hallatára elszomorodva néz le, majd lehajtja a fejét.*
-Nem.. nem hiszem, hogy rám van szüksége... *megejt egy félmosolyt, s bátyjára néz* De a forrócsokira meghívlak én.
*Oldalra biccenti a fejét, majd az ajtóra bök.*
-Megyek, és hozok neked.. ha benne vagy.
|
*Yama szavaira elkerekednek, majd összeszűkülnek szemei, ökölbe szorítja a kezét, és úgy kever le egy nyaklevest öccsének.*
- Mi az hogy mindenki tökéletesen megvan nélküled?! Idióta..
*Megcsóválja a fejét, és sóhajt egyet.*
- Azért nem használod, mert okos vagy. Ha akarod, segítek lehúzni a wc-n, ha nem akkor nem. A bátyád vagyok, nem a rabszolgahajcsárod, nem erőltetem rád, hogy mit kezdj vele. A véleményem elmondtam, és hogy mi a helyes, de rád bízom.. vagy már annyira érett, hogy magad dönts.. remélem
*Neveti el magát, és végigdőlve az ágyon feje alá gyömöszöli a párnáját.*
- Szerintem beszélgessetek Carmennel, aztán gyertek el értem és hívjatok meg egy forrócsokira. Igent fogok mondani
*Kacsint Yamára egy virgonc mosollyal*
|
*A kérdésre nem felel, de visszaül az ágyra. A történetet hallva elkerekednek szemei, s sóhajt. Lehajtja a fejét.*
-Lehet igazad van Naru... de őszintén szólva nem tudok mást tenni... mindenki tökéletesen megvan nélkülem... vagy ha nem is használom, olyan leszek mint régen. Ami senkinek sem tetszene... bukóskodnék mindenkivel, talán veled is olyan lennék, amit nem szeretnék... *megcsóválja a fejét, s nyel egyet* Nem fogom használni.. magam sem értem, hogy miért...
*Feláll egy sóhajjal.*
|
*Szemforgatva sóhajt*
-Azt tudom hogy drog.. de kokain? Heroin? Extazi' (ne kérdezd hogy kell leírni:P) ?
*A további szavakat hallva összehúzza a szemeit, keresztbe pakolja a lábait, és sóhajt egyet.*
- Aha. Hát, nem tudom kitől örökölted ezt a "feladom és le van szarva az egész világ" dolgot, de akkor én most mesélek valamit. Sőt, inkább felvázolok egy helyzetet, ami az ilyen kölykök körében mindennapos eset.
*Karba teszi a kezeit, de vár. Öccse nyugodtan elmehet, ha akar, ha meg marad, akkor belefog.*
- Szépen visszamész a szobádba. Úgy gondolod, miért ne? Hát használod. Régen használtad már, a kis adag is jobban kiüt, mint eleve. De csak egy picivel szippantasz be többet.. csak egy picivel.. és aztán zsutty. A világ elsötétül. Vegyük azt, hogy én nem nézek rád, Carmen sem keresne fel téged. Ott heversz jónéhány órát eszméletlenül, mire valaki rádnéz, és kihívja a mentőket. De addigra már késő lesz.. drog-túladagolásban életed veszted. Én? Hát én már jól vagyok, így egészségesen megyek utánad a kórházban újabb szívroham miatt. Carmen? Óhhát ő annyira nem akar veled lenni.. te meghaltál, engem meg a gyenge szívem próbálnak összevakarni. Tökre egyedül marad, ne adj isten vagy összeroppan idegileg, vagy öngyilkos lesz. Esetleg a nagy sokktól megvakul.
*Mély levegőt vesz, és felül teljesen az ágyra*
- Most biztosan azt gondolod, rád akarok ijeszteni. Pedig ez egy mindennapos eset, naponta halnak meg drog-túladagolásban. Hát te miért lennél különb? Nem, nem akarlak lebeszélni róla, meg kell tanulnod a saját lábadra állnod. Nem jöbök a szent-beszéddel, miszerint felesleges.. de azért gondold végig. Mit kapsz cserébe? Az életed teszed kockára hogy 5 percre elfelejtsd a világot? Azon az 5 percen se leszel magadnál, aztán felébredsz, Carmen még messzebbre el fog kerülni, kis szerencsével megtudja Luke, aztán órákig győzködhetem az igazgatónőket, hogy legalább hallgassanak meg, mielőtt kicsapnak. Na szóval, menj csak. Jó, hogy ezt tisztáztuk
*Hátradől az ágyon és ujjait összefűzve tarkójánál néz öccsére.*
|
*A kérdésre összehúzza szemeit, s felé fordul.*
-Biztosan tudud, hogy mi az...de ha tőlem akarod hallani... *feláll, s arrébb lép párat, s lehajtja a fejét* Fehér por, másnéven drog... *felemeli kezét* Igen.. jól hallottad... régen sokszor használtam, kicsit kába voltam, de nem láttad, mert akkora mindig elaludtam... És éjjel a kezembe került. Akartam használni, de valami visszatartott... de most nem tart vissza. Te jól vagy, Carmen nem akar velem lenni, így semmi érteleme, hogy egyáltalán érintkezzek más emberekkel...
*Felemeli fejét, s az ajtó felé lép.*
-Bocs, Naru.
~Nem épp így kellett volna közölni.. öhm.. sebaj..~
*Még nem megy ki, csak a kilincsre teszi a kezét.*
|
- Félreteszem a bátyós oldalamat ~vagy akkora nyaklevest kapsz, hogy leesik a fejed~
*Kacsint öccsére, aki bele is fog. Töprengve figyeli, a szíve rossz, nem az agya. Rögtön kezdi sejteni, mi az a bizonyos szekrényben talált dolog. Összehúzza a szemeit, majd mély levegőt vesz.*
- És? Mi az?
~Hagynom kell, hogy ő mondja el.. ha én találom ki, akkor nem biztos, hogy nem fogja rögtön lehúzni a WC-n~
- Sok dolgot csinálnak a rossz kölykök.. grafitiket festenek a falra.. hé, ugye nem rejtegetsz a fiokodban egy festékes falat?
*Húzza össze a szemeit a lehető legkomorabb ábrázatot felvéve.*
|
*Mikor bátyja visszahúzza odakapja a fejét. A kérdés áradatra sóhajtva visszaül az ágyra, ha engedi Naru.*
-Szóval voltál az én koromban.. ki hitte volna? *elmosolyodik, majd elkomolyodik* Hát.. akkor azt is tudod, hogy ilyen korban mikkel szoktam foglalkozni a kölykök elzűllött része.. bár, belőled nem nézném ki. *oldalra biccenti a fejét* Van egy dolog. Éjjel találtam meg a szekrényem legmélyebb zugában... És.. ki fogsz akadni, ahogy ismerlek.
*Félrefordítja a fejét, s nem mondja tovább... csak maga elé mered, s töpreng, hogy mit tegyen most. Ennyire látszik, hogy ki van bukva? XD*
|
- Tudom hogy nem vagy az a fajta, éppen ezért értékelné..
*A szigorú szavakra szemforgatva sóhajt, és ha öccse nem figyel, gyengéden belecsíp az oldalába. Ez csikizés akart lenni :P felpakolja az ágyra lábait is, és magára rántja a takarót.*
- Alszom..
*Dünnyögi unott hangon, de mosolyog. Mikor öccse keze ökölbe szorul, összehúzza a szemeit, de mikor elindul, egy hirtelen mozdulattal felül és a csuklója után kap.*
- Hé, öcskös! Ne csinálj semmi hülyeséget, jó?! Nem akarom hogy bármi bajod is essen.. ha van valami baj, nyugodtan mondd el, megbeszéljük, nem akadok ki. Talán tudok segíteni.. csak aggódom.. én is voltam a te korodban, sőt találkoztam is sok, a te korodban levő fiatallal. Nincs semmi megbeszélnivaló ügy? Probléma? Gond? Baj? Dolog?
*Néz mélyen, fürkészőn testvérére, de ha azt mondja nincs, akkor elengedi, és mosolyogva biccent neki. Ha van, akkor viszont visszahúzza az ágyra.*
|
*Mikor testvére visszahúzza elmosolyodik. A szavait hallva összeszorítja szemeit, majd amikor elült a "vihar" kinyitja.*
-Akkor minden rendben... rejtélyek vagyunk a számodra.. hm.. ez tetszik.
*Mosolyogva néz bátyjára, s elérik a szobát. Belép Naru után, majd összehúzott szemekkel nézi, ahogy az ágyra huppan.*
-Csak óvatosan..
*Oldalra biccenti a fejét, a következő ötletre elhúzza a száját.*
-Nem vagyok olyan fajta, aki virággal kedveskedik.. ezt te is tudod..
*Odasétál az ágyhoz, s ha még van szabad hely, akkor leül oda.*
-Hé! Csak próbáld meg!
*Elneveti magát, s megcsóválja a fejét. Szigorúan bátyjára néz.*
-Inkább feküdj le és pihenj. Még benézek ma, de az ágyban akarlak látni! És hogy alszol.
*Bólint helyeslőn, s hozzáteszi.*
-És a gyógyszereket is szedd.
*Bólint, majd az ajtóra néz.*
-Nekem is el kell intéznem valamit... de nem Carmennel és nem is Lukeal...
*Lehajtja a fejét, s ökölbeszorítja egyik kezét, feláll. El is indul, majd visszanéz.*
-Majd még jövök. Szia.
*Ha nem állítja meg, akkor kilép az ajtón, becsukja maga után, s elindul... valamerre... (jobb lenne, ha valaki utána menne! jó tanács... vagy ha el se engedné...)*
|
*Yama kérdésére elvigyorodik, de mikor ellép tőle megpróbálja a nyakát átkarolva visszarántani.*
- Nem, attól a jelenettől agyvérzést kaptam. Bár én már eleve nem akartalak megérteni titeket.. kezdődött minden a kórháznál, ahol éppen azt bizonygattad, mennyire gyűlölöd, aztán úgy nyitottam be hogy csókolóztatok. Aztán szépen sorban mindig azt hallottam felőletek, mennyire hisztis, mennyire bunkó, és mit láttam? Egy csók itt, egy ölelés ott. Vagy mikor éppen azt mondtátok, hogy aranyos, kedves, különleges, akkor azt láttam hogy kitépitek egymás haját. *nevet* tehát, ti nekem örök rejtély maradtok. Visszatérve. Nem, a nővérke szerint a szívroham az jött volna akkor is, ha békésen fekszem az ágyon. Ez talán csak felgyorsította a folyamatot.. és persze eltűntette azt a nyugalmat, ami kellett volna. Nyugodtnak kellett volna lennem, és nem sík idegnek, aki le akar ütni titeket és egy koporsóba bezárva a föld alá temetni.
*Kacsint öccsére, és egy sóhajjal elérik a szobát. Előtúrja a kulcsot, kinyitja, benyit, és becsukja testvére után. Lehuppan az ágyra, majd egy sóhajjal nyújtózik egyet. Megvonja a vállait*
- Vigyél neki virágot. Nyálas és lejárt lemez, de a lányoknak rögtön jókedvük lesz tőle. Vagy elkezdenek bőgni..
*Vigyorodik el, s egy sóhajjal a hátára fekszik az ágyon.*
- Fel kéne vennem kamerára ahogy civakodtok, bezárnom titeket egy szobába, és lejátszani. Annyira hatásos módszer lenne... *csóválja meg a fejét*
|
*Beront az ajtón, a szegény kutya meg elvonul az asztal alá. A gazdi ideges, nem jó zaklatni.. :P Bevágja maga után az ajtót is, s a medálhoz kap, ami a nyakában lóg.*
-Ceh.. akkor ez sem kell. Soha többé.
*Leveszi a nyakláncot, s a szekrény legmélyebb zugába csúsztatja. S ráakad valamire, amit rég nem látott.. eszébe jutnak a régi haverjai.. és hogy mi az, amit most a kezében tart.*
~Talán ezzel elfelejtem őt is... *nyel egyet* Nem.. nem akarom.. áh, de akkor mit tegyek?~
*Megrázza a fejét, s visszanyomja a fiókba. Az ablakhoz sétál.*
-Mégis mit vár? Mit fogok most tenni? Narut is ott hagytam... oké... levegőnek fogom nézni... de... eszembe jut róla egy idézet... 'MEgpróbáltam levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.." *megrázza a fejét összeszorított szemekkel* Ha elmegye, Naru ismételten utánam jön... talán mégis a por a megoldás... nem tudom... Ok. Ma még nem teszem meg, de holnap meg fogom, ha Naruval történik valami, mert már nem lesz, aki megállítson...
*Határozottan bólint, s összepakol egy-két cuccot. Sakurára néz, aki már alszik.*
-Akkor maradsz...
*Az ajtó felé veszi az irányt, s egy sóhajjal kilép, becsukja maga mögött, s elindul ismét a gyengélkedő felé..*
~Nem fogok ránézni.. semmi.. nem szólok hozzá.. nem.. semmit az ég világon.. várjunk! A nyaklánc.. az nála van.. ceh..~
*Megrázza a fejét, s leszalad a lépcső, egyenesen Naru felé.*
|
*Még az úszómedencéhez visszatér, felveszi a medált, s úgy jön a szállásra. Meghallja Carmen hangját, de nem izgatja. A szobájához ér, benyit, majd belép, becsukja maga után az ajtót, s már Sakura ugrik is rá, s megnyaldossa.*
-Sakura! Nyugszik! Nem vagyok jó hangulatomban.. bocs.
*Simogatja meg a kutya fejét, majd a fürdőszoba felé veszi az irányt, de előtte megtorpan. A medált nézi egy darabig a kezében, majd sóhajtva felnéz a plafonra.*
~Olyan hülye vagyok...~
*Megcsóválja a fejét, leteszi az éjjeliszekrény tetejére, majd a fürdőbe megy, száraz ruhába öltözik, kijön, a mimi hűtőhöz lép, kivesz egy konzervet, majd Sakurára néz.*
-Ugye kérsz?
*Mosolyog rá, majd egy tálat vesz elő, leguggol, felbontja, majd a tálba önti a tartalmat. A kutya odaszalad, megnyalja gazdája kezét, majd falatozni kezd.*
-Egészségedre!
*Oldalra biccenti a fejét, majd az ablakhoz megy. A párkányra támaszkodik, s mély levegőt vesz.*
~Ezt mindketten elrontottuk. Azthiszem.~
*Sóhajtva az ajtó felé néz, de nem készül sehova. Egyenlőre. Inkább az ágyra huppan, lefekszik, s onnan figyeli Sakurát.*
-Legalább neked jó sorod van. Milyen könnyű neked... csak eszel, iszol, alszol, játszol...
*Megcsóválja a fejét, majd lehajtja a fejét a párnára, s felnéz a plafonra.*
~Megkeressem? Vagy ne? Hm. NEM. Majd ha akar valamit, megkeres, én NEM fogok utána szaladgálni. Az biztos.~
*Összehúzza a szemeit, végül egy sóhajjal felül.*
-Oké... legyen... De ha megint összekapunk tényleg vége...
*Megcsóválja a fejét, majd az ajtóra néz, s az éjjeliszekrényre.*
-Ez meg..
*Odaballag, a kezébe veszi egy mosollyal, majd a nyakába akasztja ismét.*
-Így.. hmm..
*Belehasít a fájdalom, összeszorítja szemeit, majd el is múlik.*
~Ceh.. van ami rá emlékesztet így is.. na sebaj.~
*Elmosolyodik, majd az ajtó felé indul. Visszanéz Sakurára.*
-Jössz, kislány?
*A kutya vakkant egyet, majd a gazdája lábánál terem. Persze, hogy jön! Ilyet kérdezni! :P Kilépnek az ajtón, s elindulnak együtt megkeresni Carment.*
|
*Naru szavaira zokogása halk sírásra, majd néma pityergésre vált át. Néhol egy apró mosoly is becsúszik... csillogó szemekkel néz a fiúra, amint letörli a könnyeit. A puszikat lehunyt szemmel fogadja, a noszogatást pedig egy öleléssel díjazza. Összegyűri a zsebkendőjét és a kuka felé hajítja, majd egy röpke puszival felpattan. Mosolyogva bólogat, és meghajol.*
- Köszönöm, Naru.. tudtam hogy rád számíthatok.. köszönök mindent.. már megyek is!
*Az ajtóhoz siet, kitárja, kilép rajta, majd behúzza maga után. Sietve kapkodja lábait a lépcső felé indulva, onnan a társalgó, másik lépcső, majd végig a folyosón egészen a szobájáig.*
~Igaza van.. ha Yama nem gondol rám, nem sír, és nem is hiányzok neki, akkor én sem fogok megtörni! Ki fogom bírni! Hisz itt van Naru, és Bobby, akikről gondoskodnom kell. Ha én nem leszek itt, akkor kire számítsanak? Össze kell szednem magam..~
*Megtörli szemeit, majd mély levegőt vesz, és elmosolyodik.*
|
*Carmen szavait figyelmesen hallgatja, mikor pzs-t kér, előtúr egyet a zsebéből, és odanyújtja neki. A hirtelen nyakbaborulásra összehúzza a szemeit, és lassan, de magához öleli a lányt.*
~Ez már súlyos.. ilyeneken összekapni..~
- Legelőször is, nyugodj meg.
*Végigsimít Carmen fején, keze megállapodik a hátán, és azt kezdi el nyugtatólag simogatni, miközben azon töpreng, hogyan fejezze ki magát.*
- Te tényleg tökön rúgtad?
*Nem bír elfojtani egy vigyort, de gyorsan le is fagyasztja magáról, s megköszörüli a torkát.*
- Abnormálisan sokat vitáztok, de legalább kiderül, mennyit visel el a..öhm.. szerelmetek. Azt pedig verd ki a fejedből, hogy minden a te hibád. Yama egy idióta, bár azt nem mondom, hogy te nem vagy az.. egy vitában amúgy sem lehet minden az egyik fél hibája. Ha összekaptatok, az azt jelenti, hogy mindketten hibásak vagytok benne. Ez van..
*Csóválja meg a fejét, már mondandójában elég sok volt a "hiba". No nembaj.. Eltolja magától a lányt, és mosolyogva a szemeibe néz.*
- Nyugodj meg, mint minden vihar, ez is csillapodik egyszer. Az én hercegnőm pedig ne merészeljen zárdába vonulni, hogy apáca legyen, mert seprűvel kergetem haza..
*Néz rá szigorúan, két tenyere közé fogja az arcát, s hüvelykujjaival letörli a könnyeit, s azoknak helyére egy csókot nyom. A szájára azért nem, ne tessék félreérteni :P Bíztatóan rákacsint, és összeborzolgatja a haját.*
- Ha ő nem zokog miattad, akkor te se zokogj miatta. Én persze kivétel vagyok, nekem bármikor bármiről sírhatsz, itt vagyok.. adj időt a napnak, hogy elkergesse a vihart. És amíg a nap dolgozik, etesd meg Bobbyt, mert szerintem már felfalta a takarót meg az egész ágyat kínjában. Na, fel a fejjel, hercegnő!
*Nyom még egy csókot a homlokára, és az ajtóra bök fejével.*
- Ki tudja, talán még Yamával is összefutsz. Sipirc!
*Ölti magára szigorú ábrázatát*
|
*Amint az ajtó kinyílik, megkönnyebbült sóhaj szakad fel tüdejéből. Nem zavarja, hogy fürdőköpenyben van, és az sem, hogy Naru mint mindig most is félmesztelen, mikor magához öleli, szorosan hozzábújva átkarolja a derekét, homlokát vállának nyomja, szemeit összeszorítja. Hagyja magát felhuzatni, s engedelmesen lépked az ágyhoz, de csak akkor kezd el mesélni, mikor Naru bíztatólag rámosolyog. Tehetetlenül megvonja a vállait.*
- Csak.. csak játéknak indult.. hülyültünk.. aztán felkaptam a vizet, férfiasságon rúgtam, erre meg ő kapta fel a vizet. Elkezdtünk vitázni... van egy pzs-d?
*Szakítja félbe a történetet egy szipogással. Ha kapott, kifújja az orrát, könnyei végiggurulnak az arcán, de folytatja.*
- Nagyon megbántódott.. a medált is úgy láttam, eldobta.. és azt mondta hogy befejeztük.. hogy vége.. minden az én hibám!
*Ismét feltör belőle a sírás, ezzel egy időben borul Naru nyakába, ha nem tolja el. Milyen érdekes.. nemrég még Yama volt mindennek az oka, most viszont fel se merül benne, hogy a fiú rontott volna el valamit.*
- Annyira ostoba vagyok! Mindig miattam kapunk össze.. biztosan az agyára megyek.. én apácának vonulok inkább!
*Néz fel egy pillanatra a fiúra, mielőtt fejét visszahajtaná mellkasára.*
|
*A dörömbölésre felkapja a fejét, kihúzza karjait feje alól, s alkarjára támaszkodva elnéz az ajtó felé. Carmen hangját meghallva elkerekednek a szemei*
~Ezek már megint összekaptak? Ehh..~
*Egyből felpattan, az ajtóhoz siet, szokásos laza öltözéke, azaz egy szál sötétbarna gatyája van rajta, na meg persze az ajándékba kapott karkötők és nyakláncok tömkelege. Elfordítja az ajtóban a kulcsot, majd szélesre tárja. Ám a látvány nem épp kecsegtető, meglepődve guggol le Carmen elé, és megfogja a vállait, ha hagyja.*
- Carmen! Mi a fene történt? Miért sírsz? Yama..? Veszekedtetek?
*Magához öleli, és úgy áll fel, megpróbálva felhúzni a lányt is. Körbenéz a folyosón, majd belép vele a szobába, de egy pillanatra sem engedi el. Lábával berúgja az ajtót, és az ágyhoz lépeget, csitítólag simítgatva a lány hátát.*
~Úgy tűnik úszott, tehát biztosan Yama van a dologban..~
*Leül az ágyra, és gyengéden eltolja magától a lányt. Egy bíztató mosollyal megemeli az állát*
- Mesélj, mi történt már megint..
|
*A lányok szállása helyett ide vezetik léptei. Mivel Yama szavait meghallva először megdöbbent, majd egyből futásnak eredt. Nem akarta megadni azt az örömöt, hogy a fiú láthassa a könnyeit.. Naru szobájához érve viszont már nem bírja tovább, zokogva borul az ajtóra, és ököllel kezdi azt el verni.*
- Naru! Naru nyisd ki kérlek! Beszélnem kell veled! Naru...
*Nem nyit be, inkább lerogy az ajtó elé, maga elé támaszkodva, szőke tincsei eltakarják arcát, s úgy zokog.. fürdőköpenyben, csurom vizesen, Naru ajtaja előtt térdelve.*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
