|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Már épp indulna, s ekkor lép oda Carmen. Lenét a kezében lévő csokikra, majd az ajtóra. Sóhajtva válaszol.*
-Gyere...
*Elveszi a rudit lehajtott fejjel.*
-Kösz..
*Megrázza a fejét, s nem bírja magában tartani. Ha a lány elindult kifelé, akkor befordul elé és két vállára teszi, két kezét, s Carmen szemébe néz.*
-Most csak a tegnapi miatt dobtad el magatól Narumit?!
*El is engedi a lányt, majd sóhajtva lenéz a földre.*
-Mert neki fontos vagy... én már csak tudom...
~És azt is, hogy én mekkora balek vagyok..~
*Megcsálja a fejét, majd ha a lány még nem válaszolt legyint a kezével.*
-Ne is figyelj rám!
*Belekarol a lányba, ha engedi, s elindulnak a kert felé, persze visszanéz Bobbyra, s kiszakad a lánytól, s leggugol.*
-Gyere Bobby! Téged sem hagyunk itt!
*Mosolyog a kutyusra, majd vissza fel áll, s töprengve megindul tényleg a kert felé Carmenékkel.*
~Úgy érzem, hogy teljesen más lettem... Teljesen... De én nem akarok más lenni! A drágalátos bátyám lehetne Carmennel én meg élném a saját életem, mint régen. Az lenne a legjobb... Ceh... *sóhajt* Rendben.. Holnaptól megpróbálok "normális" lenni.. mert ez így nem lesz jó!!~
|
- Nincs semmi de, ott vagy és kész!
*Förmed rá Yamára, Naru szavaira viszont lehajtja a fejét. Szomorkásan néz utána, de nem mozdul, csak lehunyt szemmel sóhajt egyet. Bobby élvezi, hogy végre középpontban van. Yama kérdésére bambán, nagy szemeket meresztve pislog, a kérdésre csak vakkant egyet. Gazdája is szokott ilyet, igen igen, ő tudja ilyenkor mit kell csinálni!! Izgatottan vakkant mégegyet, és mancsával pacsikat adogat, ha Yama nem fog kezet vele, akkor a térdét kezdi el "csapkodni" a pacsikkal, és megcsóválja a farkát. Carmen felkapja a fejét, miszerint Yama menni készül, és csak bólint egyet. Lehajtott fejjel, elkeseredve ül le az ágyra és rászorít a nyakán levő medálra. Hirtelen felpattan, feltépi a hűtő ajtaját, kimarkol belőle két túró-rudit és szélsebesen a fiú után vágtázik.*
- Várj!
*Lefékez mellette, Bobby játékosan követi és körbeugrálja őket.*
- Mehetek veled?
*Mosolyog rá oldalra biccentett fejjel, gyenge mosollyal, miközben odanyújtja neki az egyik csokit - Bobby látványos nyálcsorgatását figyelmen kívül hagyva.*
|
*A lány szavai teljesen megütik, mikor elkezdi mondani, hogy mit érez... Meghökkenve fordul meg, s a vállaira teszi két kezét, s a szemébe néz, ha tud.*
-De Carmen... Én... Nem lehetek a szívedben! Annyi fájdalmat okoztam neked és... *hátrasandít bátyjára* ...a drágalátos bátyám volt mindig az, aki megvédett... most meg én és Bobby vagyunk a szívedben...
*Megcsóválja a fejét és Narumi után nézve lehajtja a fejét.*
~Szép... de nem baj. Nézzük a jó oldalát. Átérzi az én helyzetemet is.~
*Határozottan felnéz, majd ismét a lányra. Nézi egy darabig, majd leguggol, s odahívja magához Bobbyt, elkezdi vakargatni a fejét, majd sóhajtva le is ül a földre.*
~De... ez nekem már túl magas...~
*A kutya buksiját simogatja, majd fejét a kezeibe veszi, s belenéz Bobby szemébe.*
-Te érted ezt?
*Kérdezi, majd el is engedi a kutyust, hisz nem tud válaszolni... Sóhajtva maga elé bámul, majd feláll.*
-Azthiszem én is megyek. Van még egy-két elintézni valóm.
~Vagy nincs...~
*Kacsint a lányra... hm... tényleg olyan, mint Narumi... És kimegy az ajtón, ha a lány nem tartja vissza. A Kerthez viszi útja, s azon belül a virágoskertbe...*
|
*Yama kemény szavaira meghökken, elnéz az ajtó felé, és sóhajt. A földre néz, és el is indulna, ha Carmen nem állítaná meg a szavaival. Megtorpanva néz a lányra, csak bólogat, igen, tudja hogy Bobby az "egyetlen" stabil helyű személy a lánynak, de..*
~Hogyan?~
*A további szavak megütik, elkerekedett szemekkel, ledermedve néz a lányra, s igen nagy erőfeszítésébe kerül, hogy keserűen, de el tudjon mosolyodni. Bólogatva lenéz a földre.*
- Rendben, értem.. akkor..hagylak titeket..
*Lehajol Bobbyhoz és ha tudja, megsimogatja a fejét, majd még egyszer felnéz, végül kimegy az ajtón és elindul a folyosón maga elé bámulva.*
|
*Mikor Yama beáll elé, meglepődik, és a válla mögött kukucskál Narura. Elmereng.*
~Tényleg ezt mondta? A bátyjának? Előttem? Ugye nem pi..jááj, elpirultam!!~
*Kap egyből arcához, és elbújik Yama háta mögött. Naru kérdésére egyből visszatér eredeti arcszíne, s egy sóhajjal megfogja Yama vállát, ha hagyja.*
- Jól van, elmondom a mostani álláspontomat. Végig akartam gondolni, de nem hagyod.
*Csóválja meg a fejét szemrehányó pillantással, de aztán egyből el is komorodik.*
- Nekem nagyon régóta csak egy személy élt az életemben, és a szívemben..Bobby..
*Néz rá kutyájára egy meleg mosollyal, majd vissza Narura.*
- Ugye tudod, hogy te is bekerültél oda, de most.. az életemben csak két személynek van helye.. Bobbynak..és Yamakasinak..
*Hajtja le fejét, a könnyek ellepik szemeit, de szőke hajzuhataga jól takarja.*
- Úgyhogy kérlek, adj nekem időt, hogy ez megváltozzon.. akarok úgy érezni irántad, mint régen, de tegnap elszakadt valami, és idő kell, amíg újra összekötögetem a szálakat.
|
*Carmen szavaira nem mond semmit, csak tatsvérére néz.*
~Mostmár tényleg jó lenne tudni, hogy miről akarnak beszélni..~
*Megrázza a fejét, s mikor Narumi kijelentésére, miszerint "velük" akar beszélni, töprengve lenéz a földre, majd beáll a lány elé.*
-Azt mondta, hogy nem akar most beszélni! És én sem akarok veled!
*Megvonja vállait, majd fejével az ajtóra mutat.*
-Szerintem tudod, hogy merre van az ajtó. Vagy tévedek?
*Igen, mint amikor Carmennel így viselkedett.. Összehúzott szemekkel mered bátyjára, majd válla fölött a lányra pillant.*
~Oké... most fordult a kocka.. én vagyok a drágalátos bátyám helyébe, ő meg az enyémbe.. ceh.. rendben..~
*Eltöprengve néz bátyjára, s azt figyeli, hogy végre ki megy-e, vagy sem.*
|
*Yama szavaira sóhajtva lenéz a földre, és egy kézzel a hajába túr.*
- Értettem..
*Motyogja inkább lemondóan, mint beleegyezőn. Halkan hozzáteszi*
- ...Yamakasi..
*Megfordul és nézi a páros szóváltását. Meglepődve töpreng el.*
~Együtt voltak tegnap?~
*Megrázza a fejét, a földet bámulva mereng, Carmen kérdésére felkapja a fejét, és új erőre kapva furakodik oda hozzá.*
- Én most szeretnék veled beszélni. Veletek..
*Néz öccsére is egy pillanatra.Csakazértsem fog tágítani! Megfogja a lány kezét, ha hagyja, és felnéz a plafonra*
- Csak 10 percet kérek. Rendben?
|
*Kigúbadt szemekkel mered a testvérpárra, majd egyszerűen lerogy Bobby mellé és a földet kezdi el püfölni.*
- Én ezt a helyzetet nem vagyok hajlandó végignézni!!! Ha utálni aakrjátok egymást, tegyétek a folyosóón!!
*Mutat kifelé, a kijelentésre meglepve néz fel Yamára.*
- Ho..hozzám?
~Már megint olyan furcsa.. lehet hogy az a golyó elérte a fejét is..~
*Nagyra kerekedett szemekkel bámul fel Yamára, végül egy mosollyal feláll és szoknyáját birizgálva, zavartan mosolyog.*
- Igen, jól..sajnálom hogy elaludtam, csak kicsit kimerített a nap.. és te? Remélem Bobby nem zavart el
*Szigorú pillantást vet a kutyára, majd kérlelve Narura néz.*
- Ígérem hogy még beszélünk, de ne most.. hagy töprengjek el a dolgokon, jó?
|
*Carmen szavaira csak elfordítja a fejét, s mikor Narumi elé lép, sóhajtva ránéz.*
-Yamakasi, a nevem és nem Yama! Kérlek, ezentúl szólíts úgy, ahogy kell! És most, ha megbocsájtasz.. *néz Carmenre, majd oda lép hozzá* Épp hozzád jöttem!
*Néz mosolyogva a lányra, majd hátra tetsvérére.*
-Jól aludtál? Tegnap kimerültnek látszottál.
*Még mindig mosolyog, csak a bátyjára nem...*
|
- Tudnád hogy hogyan érzel, ha elmesélnéd nekem a gondolataidat.
*Akadékoskodik tovább makacsul, a lány nevetésére értetlenül elmosolyodik. Ez már tényleg röhejes, ahogy vitáznak..Yama érkezésére lefagy arcáról a mosoly, odakapja a fejét, és öccsére mered. Carmen válaszára nem figyel, így mikor elkezdi tolni, lép párat előre, aztán sarkaival befékez.*
- Mondtam már hogy addig nem megyek, amíg kielégítő választ nem kapok!
*Néz hátra válla felett, és ha a lány elengedi végre, akkor öccse elé lép.*
- Yama.. sajnálom hogy tegnap csalódnod kellett bennem..
*Néz rá komoly arccal, félig lehajtott fejjel*
|
*A fiú úgylátszik mégis túl akarja feszíteni a húrt..Bobby nincs emberből, így jókedvűen szökdécsel oda Naruhoz, farkcsóválva, és hasrafeküdve élvezi a cirógatást. Aztán látva, hogy ennyi volt, engedelmesen visszakullog a helyére.*
- De ha egyszer még én sem tudom hogy hogyan érzeeeek!
*Fakad ki inkább már nevetve, mint mérgesen. Tenyerével lefedi szemeit.*
- Ez már röhejes..
*Rázza meg a fejét, Yama érkezésére befullad minden érzése. A kérdésre határozottan összehúzza a szemeit, és elkezdi tolni Narut az ajtó felé.*
- Nem zavarsz, Naru menni készült.
|
*A folyosón sétálgatva meghallja a civakodást, s megáll.*
~Most meg min vitatkoznak?~
*Elindul végül a hang irányába, s meglátja a kinyitott ajtót is. Narumi kérdésére csak megáll, s figyelmesen hallgatja a lány válaszát, ha válaszol. Végül közelebb megy, s megáll az ajtóban.*
-Zavarok?
*Kérdezi a "szokásos"at, majd karbateszi a kezeit.*
|
- De ha most nem beszéljük meg, akkor soha sem fogjuk!
*Akadékoskodik fejrázva, mikor a lány ismét megpróbálja kitessékelni, az ajtóba áll, de megfordul és megfogja az ajtófélfát.*
- Mondtam hogy addig nem megyek el, amíg ezt meg nem beszéljük.
*Leguggol és nyelvével csettintgetve magához hívja Bobbyt. Ha odajött, akkor elkezdi vakargatni a füle tövét.*
- Eddig mindent elmondtál nekem..ha azt mondtad, semmisnek veszed a csókot, akkor miért nem nyílsz ki?
*Néz fel Carmenre összehúzott szemekkel, még cirógatja kicsit a kutyát, majd feláll és a lány elé állva megfogja ő is az ajtót.*
- Csak azt mondd el, miért nem tartozik rám?
|
- De ez egyáltalán nem tartozik rád!!
*Csattan fel hangját megemelve, méregtől kipirult arccal hagyja, hogy Naru maga felé fordítsa. Kezei még mindig az indulattól ökölbeszorulva vannak mellkasánál, az ölelésre megszeppen.*
- Én..izé..
*Dadogja zavartan, egy pillanatra lehunyja szemeit, aztán el is tolja magától a fiút.*
- Nem érted meg hogy végig akarom gondolni?! Szükségem van egy kis nyugalomra!!
*Kiáltja le ismét Naru fejét a helyéről, és megfogja a kinyitott ajtót. Kinéz a folyosóra.*
- Kérlek.. ne erőltessük.
|
- Azért vagyok tapintatlan, mert meg mertem kérdezni??
*Morran vissza, eddigi nyakbehúzott állásából, és ugyanazzal a mérges pillantással mered Carmenre. Amikor kinyitja az ajtót, hátrébb lép és csípőre teszi a kezeit.*
- Nem, nem megyek el amíg ezt meg nem beszéljük. Tudni akarom hányadán állsz!
*Lép oda hozzá, és ha hagyja a vállainál fogva maga felé fordítja.*
- Jajj, Carmen.. gyűlölöm mikor veszekszünk..
*Sóhajt, és igyekszik fél karral magához ölelni a lányt a nyitott ajtónál.*
|
- Annnyira tapintatlan vagy, hogy az már fáj!!
*Kiált fel ökölbe szorított kezekkel, kisöpör a szeme elől egy vizes tincset és úgy mered mérgesen Narura.*
- Bocsánatkérés elfogadva, de életemben nem láttam ennyire hideg bunkót!! Nem érted hogy nem?
*Tárja ki az ajtót lendületből, és kifelé mutat. Szegény Bobby csak pislog a két veszekedő között az ágy lábánál fekve, majd egy sóhajjal mancsaira hajtja fejét.*
- Kifelé! Le kell higgadnom mielőtt megfojtalak...
|
*A kérésre, hogy maradjon, bólint, de meg is lepődik. Tovább néz maga elé, s a lány halk szavira felfigyel.*ˇ
~Jó éjt??~
*Gyorsan odakapja a fejét, de már el is szundított a lány.*
~Remek...~
*Megcsóválja fejét, majd lehámozza magáról a lányt, s lefekteti az ágyba, betakraja, majd Bobbyra néz.*
-Vigyázz rá!
*Mondja komolyan a kutyának, majd az ajtóra néz, s elindul felé. Kinyitja, majd eltűnik mögötte. A fiúk szállására megy, s ha beért átöltözik, s lefekszik.*
|
*A kérdésre, hogy menjen-e, megrázza a fejét és át is öleli a fiú azt a karját, aminek nekidőlt, de nem nyitja fel a szemeit.*
- Maradj, kérlek.. Bobby majd szól, ha el akar küldeni.
*Ránt egyet vállain, és akármennyire is ellenkezik, végül csak felnyitja szemeit, és maga elé bámul pár pillanatig.*
- Yama.. jóéjt..
*Hangzik a viccesnek is tűnhető kijelentés teljesen komolyan, és bizony ha Yamakasi nem rázza meg, így, nekidőlve, és a karját átölelve, törökülésben ülve elszundikál. Bobby pedig türelmesen ingatja fejét, csóválja a farkát, és nézegeti hol gazdáját, hol a fiút. Ő még nem alszik jóideig.. ;)*
|
*Carmen szavaira elneveti magát, s engedi, hogy emgfogja homlokát.*
-Persze, hogy jól vagyok.. miért ne lennék? Már az ember nem is mondhta, "csak úgy" valami furcsát?!
*Elmosolyogja magát, s közben tovább simogatja Bobbyt. A lányra néz.*
-Akkor ez azt jelenti, hogy mennyek?
*Kérdezi, de jogosan.. :P A kérdésre megcsóválja a fejét.*
-Nem.. Nem lehet kapni..
*A lány nekidől, nem ellenkezik. A kijelentésre, miszerint örül, elmosolyodik ismét.*
-Én is...
*Halkan mondja.*
~Na, most tényleg hülyének érzem magam...~
*Jelenti ki magában, majd sóhajtva ő is lehunyja szemeit.*
|
*Bobby jókedvűen lépeget oda Yamához, és a simogatásért cserébe egy pacsit ad. Carmen pedig narancslé híján becsukja a hűtőt. Yama szavai megütik, ledöbbenve néz rá.*
- Törődésre? Mondd csak, jól vagy?
*Siet oda hozzá, és ha hagyja, a tenyerét a homlokára szorítja.*
- Nem szoktál ilyeneket mondani..
*Biccenti oldalra a fejét, és visszaül mellé. Egy mosollyal megvonja a vállát, és figyeli amint a fiú kutyáját simogatja.*
- Bobbyra nem kutyaként tekintek már.. és szerintem ő sem csak egy gazdiként rám. De ebbe ne merüljünk bele.. nem tartalak fel, örülök, hogy átjöttél
~Bár a kopogást még gyakorolni kell.~
*Mosolyog gondolataira, és felfekszik az ágyára. Nem akar se aludni, se ébren lenni.. egyszerűen el akar felejteni mindent.*
- Nem lehet kapni amnézia gyógyszert? Mondjuk egy naposat? Vagy kettőt..
*Töpreng a plafont bámulva. Megrázza a fejét, felül, Yama mellé kúszik és ha hagyja nekidől. Csak úgy..*
- Örülök, hogy itt vagy..
*Pislog fel rá, de már nem mosolyog. Lehunyja a szemeit, és sóhajt egyet.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
