|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Amint Yama eltűnik a kanyarban, ő felbukkan. Töprengve összehúzza a szemeit, hisz a doki összes szavát hallotta. Az ajtó felé oldalaz, körbenéz, majd bemegy. Pár elbűvölő szó a nővérkének, és már ki is megy. Az ágyon fekvő Carmenre néz, s zsebre dugott kezekkel nekidől a falnak.*
- Szia
*Néz rá, majd gyorsan hozzá teszi*
- Hallottam mi történt. Nem gúnyolódni jöttem, ne aggódj.
*Hangja is furcsán cseng, szemei is együttérzőn csillognak. Egy széket húz az ágy mellé, és ha a lány már magánál van, leülve rá az ágyra könyököl.*
- Rossz lehet neked.. nem irigyellek. *sóhajt* Szi.. Carmen, beszélnünk kéne valamiről
*Erőltet magára komolyságot, s elkezdi piszkálni az ágy lepedőjét. Jó színész, illetve próbál jó lenni.*
- Mit akartok most csinálni Yamakasival? Az orvos ugyan nem akarta neked elmondani, de.. soha sem fogsz meggyógyulni. Örökre vak maradsz..
*Csóválja meg a fejét és félrenéz. Megejt egy apró félmosolyt, ám tragikus arcot vágva vissza is fordítja fejét.*
- Tudom, hogy ez milyen nehéz neked, de a ma..Yamakasinak is nehéz lehet. Elhiszem hogy szerelem, összetartás, meg bla bla bla, de szerinted a valóságban is így van? Te is tudod hogy ő egy bunkó, és csak magával törődik. Lehet, hogy megváltozott, de kutyából nem lesz szalonna.
*Rázza meg ismét a fejét, irónikus sóhaj, és a plafonra néz.*
- Én csak neked akarok jót.. lehet, hogy nem hagyna el, de csak kötelességből maradna veled. Mit gondolsz, nem lesz neki kellemetlen, hogy egy fogyatékosba szerelmes? Vagy ha jól is rejti, nem láncolhatod magaddal. Az, hogy nem látsz, tönkretesz mindent.. pocsék dolog, tudom, de nem kérheted, hogy maradjon veled, hogy lépjétek túl ezt is.. velem is volt már ilyen
*Szakad a plafon... megfogja Carmen kezét, ha hagyja, és bíztatóan megszorítja.*
- Nem akarlak befolyásolni, de ha szereted, az lesz a legjobb, ha elengeded. No, de nem is zavarlak, sokat kell pihenned. Gyógyulgass!
*Biccenti oldalra a fejét, feláll és a kezét elengedve az ajtó felé indul. Elmondta, amit akart. Kioson, és sietve igyekszik felszívódni a folyosón.*
|
*Kilép két orvos, s rögtön fel is áll. Várakozón rájuk néz, s odalép elé a főorvos. A kijelentésre, hogy van egy jó és egy rosszhíre, ledöbben, s megtorpan. Maga elé néz, majd fel az orvosra. Szomorúan hallja, hogy valószínűleg nem fog látni. Nem tud mit mondani, az ajtóra néz, s félrelöki a doktorurat, majd egy sóhajjal meg is áll.*
~Akkor nem megyek be...~
*Lehajtja szomorúan a fejét, s a kávéautomatához indul. Valószínűleg ez eltart egy ideig... még kimegy kiszellősztetni a fejét, s ott issza meg a kávéját.*
|
- Nagyobb a gond mint gondoltam..
*Lép ki az orvos egy másik társaságában, aki gondterhelt arccal, egyetértően bólogat. Yamát meglátva mindketten megtorpannak, s összedugják a fejüket.*
- Beszélsz vele te?
- Igen, bízd rám..
*A főmufti ráérősen odalép Yamához, és ha hagyja, kezet fog vele. Zavartan elkezdi birizgálni a gumikesztyűit.*
- Van egy jó, meg egy rossz hírem.
*Sóhajtva megdörzsöli a tarkóját, és akadozva belefog.*
- A jármű fékezésének köszönhetően a kisasszonynak kutya baja. Semmi komoly szerve sem sérült, és maradandó baja sem lesz. Leszámítva a fejsérülését.. az előző műtét és a mostani baleset miatt ez az ütés egy kulcsfontosságú pontot ért. Nem ragozom, a lényeg annyi, hogy nagy valószínűséggel amint magához tér, már nem fog látni. Műtéttel talán még helyrehozható, de nagyon kockázatos, és az ő állapotában nem sok esély van rá. Sajnálom.. még egy ideig ne menjen be hozzá, amint elmúlik az altató hatása és magához tér, akkor is csak rövid időre, ha kérhetem. Igyon egy kávét, és a nővérke majd szól.
*Veregeti meg a vállát, elhúzza a száját, majd egy biccentéssel tovább indul társával a folyosón.*
|
*Az orvos szavaira bólint, s leül az egyik székra, ami a váróteremben van, illetve a folyosón. Türelmetlenül néz az ajtóra, s néha feláll, köröz egy darabig, majd sóhajtva leül vissza.*
-Mi tart ennyi ideig?!
*Mondja ki hangosan a gondolatait, majd sóhajtva az ajtó elé áll, karbatett kezekkel kukucskál be a kis ablakon, ha tud. Majd visszaül, s tovább vár..*
|
*Hát jó, Bobby nem sértődik meg. Farkcsóválása elmúlik, amint a mentő elsüvít. A sofőrre néz, majd behúzott fülekkel visszaballag szépen a Kastélyba.
A mentő hihetetlen gyorsan száguld, szinte már repül, az autók sorban húzódnak félre. A mentős addig felpakolja Carment a gépekre, ám le is szedi őket, amint az autó megáll. Feláll, kinyitja, és kihúzza a hordágyat. Szakszavakkal, Yamának kínainak tűnhető nyelven kezd el kuruttyolni egy másik orvosnak, miközben a hordágyat tolják befelé. És az orvos -végre magyarul- ránéz.*
- Várj itt, amint elláttuk a főorvos úr tájékoztat.
*Megszaporázzák lépteiket, és eltűnnek egy jól ismert, kétszárnyú ajtó mögött. Kivételesen nem "Műtő" felirattal. De hogy ez jó-e, vagy sem, az kérdéses.. hangok sem szűrődnek ki, csak néha gyalogol ki egy ápolónő, s helyére másik érkezik monoton fürgeséggel.*
|
*Meghökken, mikor egyszerre ketten is leordítják a fejét, miszerint semmi köze hozzá, és semmit nem ért.*
~Miért veszik ilyen érzékenyen?~
*Sóhajt durcásan, és elnéz a két irányban elrobogó Yama és Carmen felé. Kifizeti a taxist, és fejcsóválva megindul a Kastély felé. Meg kell keresnie az igazgatónőt, hogy elmesélje neki a múltkori napok eseményeit, aztán szépen felkeresi Lukeot......*
|
*Naru szavaira felfigyel, mikor Matt-et említi, s Carmen is. Sóhajtva tovább figyel előre.*
~Miért ilyenkor kell megbeszélniük??? Amikor én itt vagyok??~
*Mérgelődik, s mikor Naru kiszáll, utána száll ki ő is. A szavaira elmérgesedik mégjobban, s ökölbeszorított kezekkel felkiált.*
-TE NEM ÉRTESZ SEMMIT!!!!!!!!! HA HAGYTAD VOLNA, HOGY ELMONDJAM A KÓRHÁZBAN, AKKOR ÉRTED, HOGY MIÉRT VOLT AZ, AMI...
*Elhallgat, s ha nem állítja meg a bátyja, elviharzik egy kis helyre, ahol lenyugodhat. Még morgolódik egy sort út közben.*
-A bátyám teljesen idióta.. semmit sem ért... ha hagyta volna, elmondom, de ő nem, nem kell elmondanom neki.. ceh..
*Néz maga elé, s meg is botlik párszor, de nem zavarja. A fiúk szállására igyekszik, s ha megérkezett leül az ágyra, majd le is fekszik.*
|
- Ez neked féltés?? Ez nem féltés!
*Kiált vissza Yama másik oldaláról, és hevesebben, indulatosabban simogatja Bobbyt. A következő szavakra viszont szikrázva felkapja a fejét.*
- Meggondolatlan?? Öm..hát..semmi közöd hozzá, hogy mikor és hova megyek!! Mattet pedig ne..
*Ő is kiszúrja, hogy Yama is itt van, így elharapva a mondat végét kinéz az ablakon. Szintúgy tűntető hallgatásba merül, mikor végre megérkeznek, noszogatni sem kell, egyből kipattan és kiengedi kutyáját is. Naru ismét rátesz, ő pedig csípőre tett kezekkel kiált át neki a kocsi másik oldaláról.*
- Az nem is úgy volt!! Vagyis..izé.. AHHOZ SEMMI KÖZÖD!!
*Mordul rá indulatosan, és méregtől felindulva, morcos léptekkel indul meg a Kastély felé, közben félhangosan morog az orra alatt.*
- Milyen gyerekes..bunkó.. beképzelt..hímsoviniszta... nagyképű...forrófejű... makacs... idióta! Igen, egy IDIÓTA!
*Fordul hátra és hangosan visszakiált, majd sarkon fordulva tovább indul. Valószínűleg végigmorogja a folyosókat a szobájáig, aztán lenyugtató sétakörútra indul.*
 |
- Cöhh, bocsánat, hogy féltettelek!
*Morran vissza, az sem zavarja hogy Yama közöttük ül. Miszerint már igazságtalan is..csak mégjobban bemorcul.*
- Ó, te meg meggondolatlan! Hogy mehettél el az Akadémiából úgy, hogy egy levelet se hagyj? És..igen, szeleburdi is! Hogy ugorhatsz ki egy guruló taxi elé?!?! Mikor tudod hogy Matt is..
*Elhallgat, Yamára pillant, majd inkább ki az ablakon. Karba teszi a kezeit és ő is tűntető hallgatásba merül. Mikor végre megérkeznek, kiszáll a másik oldalon.*
- Amúgy is, TI nem tudjátok hogy mit éreztek egymás iránt! Ezt mondjátok, és mást csináltok, aztán mást csináltok és ezt mondjátok. Úgyhogy a vita LEZÁRVA!
*Emeli meg hangját Carmenre nézve, és karba tett kezekkel félrefordítja a fejét.*
|
*Megfogja Bobby pórázát, amit Naru a kezébe nyom, s figyeli, ahogy a lányhoz fut. Ő is lassan uténuk lépked, s amint meglátja a medált, eszébe jut Carmen öccse..*
~Átérzem Naru helyzetét...~
*Töpreng, majd beszáll bátyja mellé a taxiba. Ránéz, de el is fordítja fejét, s ekkor ül be mellé Carmen... sóhajtva előre fordítja fejét.*
~Remek... két tűz között...~
*Hunyorogva előre pislod, végül a lányra néz és Narura.*
~Ceh... Semmi értelme, hogy vitatkozzanak ilyenen... de ők tudják, csak ENGEM hagyjanak KI BELŐLE!~
*Durcásan Carmenre néz, s vissza előre. Várja, hogy megérkezzenek az Akadémiára. S fel is tűnik a Kastély, s elmosolyodva két oldalára néz.*
-Megjöttünk!
*Mondja vidáman.*
~Végree, azt csinálok amit én akarok!! Első dolgom lesz, hogy megkeresem Melissát.. Illetve ez lesz a második.~
*Gondolkodik magában, majd noszogatni kezdi Carment.*
|
*Megszeppen, mikor Naru odarohan hozzá, és leszedi a fejét. Félénken néz fel rá, nem érti, mi a baj..aztán mikor előkerül a lánc, amit öccsétől kapott, egyből világossá válik. Elveszi tőle, és elszomorodva néz Narura, amint a taxiba száll*
- Naru..
*Sóhajtva néz le a kezeiben szorongatott medálra, be is könnyezik, de egy egyszerű mozdulattal visszaakasztja a nyakába, és beül Naru mellé, ha Yama nem előzi meg. Bekapcsolja az övet, és karba tett kezekkel magához hívja Bobbyt.*
- Bunkó vagy!
*Vágja Naru fejéhez, oda se nézve, és sértődötten -mivel nem tud másfelé nézni- Bobbyra néz. Nem nézhet se Yamára, se Narura..szörnyű..*
- És igazságtalan!
*Csattan fel ismét, nem hagyva annyiban. Narura néz, majd mérgesen félrefordítja a fejét és tűntető hallgatásba merül.*
|
*Az ő ereiben is meghűl a vér, mikor Carmen a "maga módján" fog taxit. Átnyomja a pórázt Yama kezébe, és habozás nélkül kifut a lányhoz, a vállainál fogva meg.*
- Elment az eszed?! Ilyet nem szoktunk csinálni.. nem olyanok a taxisok, mint nálad. Nem állnak meg csak mert te úgy akarod!
*Szedi le a fejét mérgesen, de ha úgy vesszük, igaza is van. Sóhajt, sebéhez nyúl, másik kezével zsebéből szed elő egy arany láncot.*
- Tessék.. a műtét alatt vigyáztam rá.
*Nyújtja a lánynak a nyakláncot, ami mindig a nyakában lóg. Ebből érezheti, hogy azért mérges, mert nem akarja hogy úgy járjon, mint Matt.. Yamára néz, hogy megvan-e még, és ha igen, akkor beszáll a taxiba. Morr, hülye fiatalság..*
|
*Bemászik a liftbe, s amint leérnek felfigyel ugyan Narura, de hidegen hagyja az a "potya kakaó". Szép lassan, ráérősen megy az ajtó felé, s meghökkenve látja Carment, amint kiáll a taxi elé.*
~Tényleg hülye ez a lány.. Meg akar halni?~
*Kérdezi magától, majd megkönnyebbülten látja, hogy egyben maradt és a taxi is előállt. Bólint, s elindul. Visszanéz Narura, ha még nem jött, s megvárja.*
|
- Potya kakaó?
*Kapja fel fejét, miután sikerült visszanyerni eredeti, hófehér arcszínét. Egyből kilép Naru mellől, és a pórázt a kezébe nyomva ered futásnak.*
- Bízzátok rám!
*Löki ki a kórház kapuját, és a parkoló széléhez szalad. Meg is lát egy lassan haladó taxit, két ujját szájába véve füttyent, míg másik kezével integet neki, de a sofőr gondtalanul tovább hajt.*
- Cehh..
*Morgolódik sértődötten, hátranéz. Nem szerencsétlenkedhet a fiúk előtt.. mély levegőt vesz, határozottan felgyűri egyenruhája ingujját, és a következő, 30-40el menő taxi elé egy egyszerű ugrással kilép, s tenyerét kifeszítve megállja inti. A sofőr lehet, hogy lusta, de nem akar gyilkosságba keveredni, így dobhártyaszakító nyikorgással a fékre tapos, a cigi kipottyan szájából, de megállt ;)*
- Erre!
*Integet Carmen a fiúknak, s egy vidám mosollyal a hátsó ajtóhoz lép.*
|
*Carmen kilépésére ő is feláll, és a karját adva neki rámosolyog. Mikor Yama átjön mellé, átkarolja a vállát, ha hagyja.*
- Akkor taxizunk..
*Bólint, a lifthez érve előre engedi a lányt, és mivel Yama ennyire "siet", egy vigyorral be is szökken. Miután mindenki beszállt, megnyomja a földszint gombot.*
~Tényleg jó lenne kicsit kikapcsolódni..~
*Amint a lift leérkezik, elsőnek mászik ki, és egyből a kijárat felé indul.*
- Aki elcsíp egy taxit, azt meghívom az Akadémián egy potya kakaóra.
*Néz két oldalára, majd lehajol Bobbyhoz.*
- Ez rád is vonatkozik..
*Cirógatja meg a fejét, és felegyenesedve lelassít, előnyt adva annak, aki menni akar.*
|
*Leül Naru mellé, s sóhajtva maga elé bámul.*
~Miért kért meg rá??~
*Megrázza a fejét, s kilép Carmen az ajtón. Fel is áll, s tetsvérére néz.*
-Akkor mennyünk.
*Néz el a lányra, majd vissza a bátyjára. Mikor a lány kinyújtja felé a kezét, elfordítja a fejét.*
~Ceh..~
*Vissza is fordul, s Naru másik oldalán marad. Táávol Carmentől.*
-Szerintem a taxi jó lesz... Már ki szeretnék kapcsolódni egy kicsit.
*Megvonja vállait, s összetalálkozik tekintete Caremnével.*
~Már megint a szemeimet bámulja...~
*Megcsóválja a fejét, majd egyenesen előre néz. Elérnek remélhetőleg a liftig. Kinyitja, majd betessékeli a többieket.*
|
*Naru szavaira csak grimaszol neki. Bemegy, és pár percen belül teljesen felöltözve, és Bobbyt maga mellett vezetve jön ki. Mosolyogva néz a fiúkra.*
- Kész vagyok! Köszönöm hogy megvártatok. Mehetünk.. jó ideig nem akarom látni ezt a helyet!
*Néz körbe fintorogva, és ha Naru feláll, belekarol. Kinyújtja a karját Yama felé is, de aztán elvörösödve vissza is rántja, és tűntetőleg a földön levő, egyik pontra mered, mintha annnnnnyira éérdekes lenne, hogy feltétlenül bámulni kell.*
- Taxi, vagy séta?
*Néz fel Narura, és erőt véve magán Yamakasira is rápislog. Persze egyből a szemeibe..*
|
*Meglepődik a heves ölelésre, és a cuppanósra, de nem teszi szóvá, csak mosolyogva elengedi Carment. A doki szavaira kuncogva elfordul, mielőtt feltör belőle a nevetés, és egy komoly mosollyal visszanéz.*
- 80 éves hölgy? Hmm, szerintem a leírás teljesen illik rád, Carmen.
*Mosolyog pimaszul, amiért valószínűleg egy vállbavágást kap. Minimum.. Yama szavaira leül egy székre, és megpaskolja maga mellett a helyet, jelezve hogy jöjjön.*
- Nyugalom öcskös, még kivizsgálják aztán mehetünk. Csigavér..csak nyugodtan..lazán.
*Nyújtózkodik kényelmesen, és körbenéz a folyosón.*
|
*Carmen szavaira csak sóhajt.*
-Nekem mindegy. Csak engem haggy.
*Megvonja vállát, majd Narura és Carmenre néz, ahogy átölelik egymást.. Fintorogva elfordítja a fejét.*
~Ceh... Nem érdekel, szóval azt csinálnak amit akarnak.~
*Megcsóválja a fejét, a doki szavaira elmosolydik.*
~Egy 80 éves hölygről... hehe...~
*Ránéz Narumira.*
-Akkor indulhatunk? Kezd unalmas lenni ez a környezet..
|
*Yama szavára, miszerint inkább a bátyját ölelgesse, sértődötten visszakapja a fejét, és mérgesen néz rá. Hangjából is kisüt*
- Fogom is, ezt nézd!
*Ki is nyújtaná rá a nyelvét, ha kicsit gyerekesebb lenne. Naru szavaira felenged, széles mosollyal szalad felé, és a karjaiba ugorva szorosan átöleli. Még egy puszit is ad neki, csakazértis alapon, úgy hogy jó nagyot cuppanjon és Yama is jól lássa. Dacos oldalpillantást vet rá, amolyan "úgy kell neked", és az ölelésből kiszakadva felmosolyog Narura.*
- Szeretnék végre hazamenni..
*Mosolyog, majd eszébe jut egy kérdés. A doktorúrhoz fordul.*
- De én..hallottam ahogy az ápolók azt mondják, csak pár órám van hátra..
- Nem önről beszéltek kisasszony, a szomszéd szobában aludt egy 80 éves hölgy, és róla volt szó
*Nevet a doki, és a kórlappal az ajtóra int. Carmen sóhajt, és int, hogy mindjárt jön. Yama mellett elhaladva kihúzza magát, visszatér hercegnős tartása, s peckesen, büszkén lépked be a doki nyomában az ajtón.*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
