|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Mikor a fiú eltolja magától meghökken.*
- De Yamada!
*A fiú után néz, táltott szájjal. Ökölbeszorítja egyik kezét, s lehajtja a fejét.*
- Látod? Most is csak a te szemszögedből nézed, hogy neked jó legyen!
*Mikor a kilincsre teszi a kezét félrefordítja a fejét. A fiúra néz, majd könnyek szöknken a szemeibe. Utána is fut, megfogja az egyik kezét.*
- Mire jó ez? Elfutni a bajok elől... semmit sem old meg!! És mindez miattam van...
*Elengedi a fiút, s ha hagyja, akkor ő lép ki az ajtón, s a lányok szállása felé indul, lehajtott fejjel, szomorúan...*
- Nem kellett volna reménykednem sem, hogy valaha is kibékülünk... sőt!
*Felnéz, s határozott arckifejezést mutatva folytatja.*
- Bele sem kellett volna szeretnem!!!!
*Kiált fel, s a plafonra néz közben.*
- Idióta fiúk... mind egyforma!!!!! Mindegyik csak a saját érdekeit nézi!! Mind!! Egytől egyig!!!
*Félrefordítja a fejét, majd letörli könnyeit, úgy indul tovább a szállása felé.*
|
*Meghökken a lány szavaira. Némán végighallgatja.*
~Ne csak magagamra gondoljak?! Honnan tudja kire gondolok! Miért vágja mindig ezt a fejemhez! Itt látszik igazán, hogy nem ismer!~
*Ökölbe szorul a keze, épp megfordulni készül amikor Kagome megfordítja és átöleli. Zavarában átöleli a lányt, de hamar észhez tér és kivárva a megfeleő pillanatot amikor a lány már azt hiszi, hogy ott maradna vele eltolja magától és a táskáiért nyúl.*
-Nem lehet.
*A kilincsre teszi a kezét.*
-Ég veled Kagome.
*Kinyitja az ajtót és kilép. A levélről teljesen megfeledkezik. Becsukja (vagy becsukná az ajtót, ha Kagome közbelép akkor még van esély a változásra, de már semmi semmi biztos, semmi.*
|
*Megcsóválja a fejét, majd feltör belőle egy hiszti, s mélyen a fiú szemébe néz.*
- Szállj le a magas lóról!!
*Vágja a fiú fejéhez, s folytatja.*
- Ne csak magadra godolj!! Neked lehet, hogy az idő megoldja az ilyen problémákat, de nekem nem!
*Lehajtja a fejét egy pillanatra, majd a fiú után megy.*
- Hogy tudsz mindig magadra gondolni? Most biztos azthiszed te vagy a sértett harcos, akinek mindent fel kell adnia? Nem így ismertelek meg! Olyannak ismertelek meg, aki sohasem adja fel, határozott és nem riad vissza semmitől! Megváltoztál... túlságosan is.
*Ökölbeszirítja egyik kezét, s mellkasához emeli.*
- Térj észhez!!! És gondolj végre másokra is, ne csak magadra!
*Összehúzza szemeit, s maga felé fordítja a fiút, s átkarolja a derekét, s arcát belefúrja a ruhájába.*
- És maradj velem!
*Mondja, alig hallhatóan, de nem ereszti el semmi pénzért!!*
|
*A kopogásra felriad a gondolkodásból. Felidézte az összes itt töltött napot, azokat az időket amikor Kagomeval együtt voltak még. Végül elhatározásra jutott. Az ajtóra néz és szinte megdöbben, Kagome áll ott. A lány kérésére eszébe jut amire az elöbb gondolt.*
-Sajnálom Kagome.... de azt hiszem... így lesz nekünk a legjobb.
~Mindig szeretni fog?~
*Az ajkába harap, egyszerre a magabiztosságát felváltotta a bizonytalanság, a mindent magával ragadó bizonytalanság. Mint ha a magabizotsságának hajója süllyedt volna el Kagome szemében. Ahogy belenézett a két csillogó szempárba újra eszébe jutottak az emlékek. Az első csók, a könyvtár és ezután a veszekedések, hogy miket vágtak egymás fejéhez. Kerüli a lány tekintetét.*
~A legboldogtalanabb...~ *idézi fel a lány utolsó mondatát.*
-Az idő mindent megold.
*Kezével végigsimítja a lány arcát aztán kikerüli és az asztalhoz lép. Rátámaszkodik és az összehajtott levelet nézi.*
|
*A folyosón is fut, így neki is megy az egyik diáknak.*
- Bocs, de sietek!
*Néz hátra egy pillanatra, s nekiütközik Yamada ajtajának.*
- Huh... itt vagyok... remélem még ő is itt van...
*Megrázza a fejét, tétovázik egy darabig, majd körbenéz a folyosón.*
- Bemennyek, nemennyek...
*Bólint, s úgy dönt, bemegy. A kilincsre teszi a kezét, de előtte kopog kettőt, ha kapott választ, ha nem, benyit, s Yamadát kerei a szemével.*
- Yamada...
*Becsukja maga mögött az ajtót, s nekidől. A fiút nézi.*
- Kérlek... ne menny el...
*Odasétál a fiúhoz, majd megrpóbál a szemébe nézni.*
- Ha elmész, tudd, hogy mindig is szeretni foglak... de azt is tudod kell, hogy én leszek a legboldogtalanabb, ha nem leszel mellettem...
*Lehajtja a fejét, végül újra a fiúra néz, s kinéz az ablakon.*
|
*Becsapja maga után az ajtót. Rekord gyorsasággal ért ide. Leveszi a szekrény tetejéről a sporttáskáját és az ágyára teszi. Visszamegy a szekrényéhez és kivesz egy köteg ruhát. Belegyömöszöli a táskába aztán visszamegy és még egy köteg ruhát tesz a táskába. Percek tellnek el mire a táska dudi lesz. Alíg tudja behúzna a cipzárt de végül mégis sikerül neki. Hátizsákjába teszi a személyes tárgyait köztük a rajzfüzetét és az íróeszközeit.*
~Hogy tudtam ekkora hülyeséget csinálni? Ezt tényleg nem kellett volna. Itt az ideje, hogy elhúzzam innen a csíkot.~
*Behúzza a hátizsákján is a cipzárt aztán kölcsönvesz egy tollat meg egy papírt valamelyik lakótársától és ír egy levelet az igazgatónak amit majd késöbb eljuttat az irodába. Leteszi a tollat és összehajtja a levelet. Odasétál az ablakhoz és kinéz.*
|
~Nem értem.. miért pont ő? De mégis.. annyira más mint a többi.. amikor ránézek, Őt látom benne. De miért? Miért pont benne? Teljesen egyformák.. de az nem lehet..~
*A talajról a hasára emeli a hamutartót, belepöcköli a csikk végéről a hamut, majd ismét mélyet szív belőle.*
~Vajon hol lehetsz? Mi lehet veled? Alyssa..~
*A plafonra mered egy sóhajjal, s elbambulva a csikkre néz, majd a szobája ajtajára. Bal lábfejét jobb térdére emeli*
~Alexa... áhh, miért jár mindig a fejemben? Nem is hasonlít rá.. egyáltalán nem.. NEM!~
*Vágja rá durcásan, határozottan, pedig csak saját magával vitatkozik. Betuszkol a feje alá egy párnát, és sóhajt.*
~Ő különleges.. és nem azért, mert hasonlít Alyssára.. nem azért dobogtatja meg a szívem, mert rá hasonlít.. önmagáért.. úgy szeretem ahogy van, minden tulajdonságát, minden porcikáját. Szeretem? *akad fent saját maga által kigondolt szaván, majd sóhajt egyet* talán. De nem lehet.. hogy tehetném semmissé a múltat? Nem hagyhatom, hogy szép életem legyen, mikor miattam ketten is meghaltak.. bátyám.. hogy nézhetnék valaha is a gyermekeid szemébe? Hogyan is beszélhetnék a feleségeddel, aki egyedül nevel mostmár három gyereket? Megfosztottalak téged még több csodás évtizedtől.. a kislányod születésétől.. megfosztottam a fiúkat az apjuktól..~
- Áá!
*Felül, amint a cigaretta végén levő parázs mellkasára billen. Benyomja a hamutartóba, miközben lesöpri pólójáról a forró hamut. Sóhajt egyet, és megrázza a fejét. Cigarettázás közben nem szabad túl elmerengeni. Megtörli a homlokát, s hátát a falnak döntve kinyújtja lábait. A cigarettára néz, melynek füstjét a levegőbe fújja.*
~Tönkretesz.. de legalább enyhíti kicsit a múltat. Alexa.. miért térek rá folyton vissza?!~
*Összeszorítja a szemét, és folytatja a gépies cigizést. Vet egy pillantást a sarokban heverő gitárjára. Lassan lemászik az ágyról, karjaiba veszi, és úgy ül vissza. Halkan elkezd énekelni, amihez pengeti a ritmust.*
- De ha hajnal jár.. egy kis dallam száll... ébredj fel, kiscsillag, indul a tánc! Mondd mit kívánsz.. és a holnap majd elhozza..ébredj fel kiscsillag indul a tánc! Hány évig vársz hogy az álomból új élet álomból új élet vááár?...
*Halkan, lehunyt szemekkel énekel tovább, miközben rutinosan gitározik a szoba csendjében.. *
|
*Az ágyra néz, majd Bobbyra, és szájhúzva ugyan, de bemegy. Feszengve leül az ágy szélére, szorosan maga elé húzza kutyáját, és nyugtatón cirógatja a fejét. Mikor Yama kijön, átöltözve, elmosolyodva végignéz rajta, majd zavartan a földre.*
- Gyors voltál..
*Na igen, Yama bizonyára nem öltözködik másfél órát, nem úgy mint egyesek ;). A konzervdoboz nyílására Bobby hegyezi a füleit, de uralkodik magán. Mikor Sakura megmutilja, milyen szépen mos fogat, rá se hederít, pillantása továbbsiklik róla gazdájára, aki feláll, így megcsóválja a farkát, s ő is talpra vánszorog.*
- Induljunk!
*Lelkesen megfogja a kezét, s mikor átkarolja a derekát, szorosan hozzábújik. Bobby a lábai mellett bandukolva pislog fel rájuk, így kis híján nekimegy az ajtónak. A kérdés meglepi, de Yama hiába visszakozik, ő máris belefog.*
- Hát.. igazából ez nagyon változó. De nem magára a dologra vágynak, hanem arra, hogy néha meglepjék őket. Így érzik, hogy fontosak a másiknak. Nem azt mondom, hogy a férfiak azt csinálják, mint ami a filmekben van.. nem kell felszórni rózsaszirmokkal az egész lakást, nem kell gyertyával telepakolni este a házat. Elég egy képeslap is, vagy egy maroknyi fű a kertből.. mert ez is azt jelzi, hogy gondolnak ránk. Persze erre magától egyik fiú se jön rá. Narunak is négy hónapba telt, mire megtanítottam.
*Csóválja meg a fejét, az ajtónál elmosolyodik, de húzza magával Bobby is, tekintve hogy mivel a pórázt fogja, nem akarja hogy a fiúk hátul ott összegabalyodjanak, ne adj Isten még Sakura és Bobby póráza is egymásba tekeredne.. így inkább húzza magával, de nem ez villanyozza fel kutyáját, hanem a végtelen táj. Neki is lendül, gazdája kis híján orra bukik, de sikerül terpeszben visszaszereznie az egyensúlyát. Két kézzel fog rá a pórázra, s úgy húzza vissza Bobbyt.*
- Maradj! Okultam a múltkori esetből, te itt nem szaladgálhatsz.. *néz rá szigorúan, mire hátracsapja füleit, s szomorúan nyüsszent egyet. Elmosolyodik, és Yamáék felé fordul.*
- És mire vágynak a fiúk?
*Kíváncsian oldalra biccenti a fejét*
|
*Mikor Bobby a kezének ütközik nem foglalkozik vele. Előveszi a kulcsot, majd kinyitja az ajtót, s belép. Sakura rögtön fut, felugrik rá.*
- Szia Sakura. Rég találkoztunk.
*Elmosolyodik, majd megpaskolja a kutya fejét. Hátrasandít Carmenre.*
- Rögtön jövök, addig ülj csak le.
*Bök el az ágy felé, s megindul a fürdőszoba felé. Mereng egy darabig, majd oldalra döti a fejét, a fürdőszpba ajtót becsukja maga után, s a ruha akasztóhoz lép. Leveszi ruháját, majd felveszi a tisztát. Egy sóhajjal körbenéz, majd ismét nyílik az ajtó, s kilép.*
- Na, így már mindjárt más.
*Elmosolyodva néz a lányra, s a kutya előtte áll meg. Felpislog rá angyali szemekkel.*
- Mindjárt kapsz enni is. Aztán egy séta.
*A minihűtőhöz lépked, kivesz egy konzervet, a kutya táljába önti, majd meg is eszi gyorsan. Gazdája mellé áll, indulásra készen. Bobbyra néz s kimutatja foga fehérjét, majd oldalra döntött fejjel végignyal a száján, felvakkant. Yama rácsatolja a pórázt, s sóhajtva Carmen felé fordul.*
- Indulhatunk.
*E kezét nyújtja felé, s ha megfogta, akkor felhúzza, majd átkarolja a derekát. Elindulnak. Becsukja maguk után az ajtót, kulcsal is, végül a kert felé mennek. Közben a lányra tekint néha.*
- Hmm... mire vágynak a lányok?
*Köhm.. Carmen most hülyének nézheti, az sem zavarja. Félrefordítja a fejét, s megszaporázza lépteit. Végül Sakura is elhúzza, de megrántja a pórázt, így lassít. A lány mellé szegődik megint, majd egy mosollyal ránéz.*
- Nem lényeg...
*Megvonja vállait, s lenérnek a lépcsőn. Kinyitja az ajtót, majd előre engedi a hölgyeket, majd ő is kilép. Ha Bobby úrfi is kivánszorgott, akkor becsukja az ajtót, s belekarol Carmenbe, úgy sétálnak tovább.*
|
*Töprengve halad Yamakasi mellett. A földet bámulja, némán, elmélyülten. Bobby ficánkol csak mellette, a póráz megfeszül, ahogy megáll megszaglászni valamit, majd engedve a hívásnak fel is zárkózik. Betolakodik kettejük közé, gazdája gépiesen átveszi másik kézbe a pórázt, és ellép a fiútól, miközben egy félmosollyal megpaskolja a kutya fejét. Bobby most Yama tenyerét célozza meg, először igyekszik megnyalni, aztán orrával meglökdösni, jelezve hogy cirógatást szeretne. Vakkant is egyet, majd újból előreszalad, a póráz egy ideig enged, majd megfeszül, gazdája szelíden visszahúzza. A fiú szobájához érve ki is fárad, lihegve dől neki a lány lábainak, ki szeretetteljesen megdögönyözi az oldalát.*
- Jófiú..
*A falnak támaszkodva nézi Yamát, ahogy a kulcsot keresi, és elmosolyodik. Nem megy be a szobába, megvárja itt. Hisz amúgy is öltözni akar..XD*
|
*A szavakra sóhajt egyet, s lehunyja szemeit.*
~Jobb, amire számítottam..~
*A kérdésre elmosolyodik.*
-Rendben..
*Mikor a lány belekarol mégjobban elmosolyodik, s lenéz kutyájára. A kérdésre felkapja a fejét, összehúzza szemeit.*
-Meg ne próbáld! Hogy mit tennék?? Tényleg tudni akarod? Ne akard..
*Megnyugtató, mi? XD Megrázza a fejét, végül sóhajt.*
-Megütni nem ütnélek, az biztos. *mosolyogva ránéz*
*Többet nem mond, ennyi, kész! Elégedjen meg ezzel! :P Megcsóválja a fejét.*
-Hanyagoljuk a témát, ok?
*Kérdezi, s a folyosón lépkednek tovább. Egy idő után leérnek az ajtóhoz, ami a kerthez vezet. Kinyitja, majd előre engedi Carment, s utána Sakurát. S közben Bobbyra néz összehúzott szemekkel.*
-Előbb a hölgyek, igaz?
*Bólint, majd Bobbyt is előre engedi, kilép utánuk.*
|
- Ó, a medál
*Feleszmél, és odanyújtja a fiúnak. Amíg Sakurát szerszámozza fel, addig feláll és Bobbyhoz megy, aki jöttére egyből feláll. Hm, pórázt nem hozott.. sebaj, tud rá hatni így is. Amint Yamáék elkészültek, kimegy az ajtón, Bobby engedelmesen menetel a lábainál. A kérdésre összerezzen, és lenéz a földre.*
~Azt nem szeretném kipróbálni..~
*Magára erőltet egy mosolyt, és úgy néz fel.*
- Hát.. valószínűleg jó nagy fejmosást kapnál, lekevernék négy nyaklevest, és bezárkóznék a szobámba három napig hogy átgondoljam, mit csináljak veled. De nem kell kipróbálni, jó?
*Biccenti oldalra a fejét, és ha engedi, a fiúba karolva indul meg a folyosón, a lépcsősor felé.*
- És te mit csinálnál, ha én próbálnám ki?
*Vigyorodik el,kíváncsi szemeket meresztve Yamára.*
|
*Oldalra biccentett fejjel átveszi a port, de a Lukeos részre csak elhúzza a száját, de nem szól semmit. Carmen rögtön átöleli, ezt viszonozza, majd feláll, s a fiókhoz lépked. Kihúzza, s a mélyébe rejzi a zacskót. Sóhajtva visszafordul, s a szemeivel egy dolgot keres, majd félbeszakítják. A kérdésre bólint.*
-Persze.. megyünk. De, hol a medál?
*Ha a lány visszaadja neki, a nyakába akasztja, majd a fürdőbe megy, előveszi a pórázt, majd a kutyához megy.*
-Sakura! Gyere!
*Mosolyog rá, s rácsatolja. Egy sóhajjal elnéz az ajtó felé, s várja Carment.*
-Indulhatunk.
*Ha kimentek az ajtón, kulcsal bezárja azt, s Carmenhez fordul.*
-Örülök, hogy emgbízol bennem... de... *elkomolyodik* Ha egyszer mégis arra vetemednék, hogy használjam, mit tennél?
|
*Hagyja magát leültetni, s kritikus szemekkel hallgatja a fiú szavait. Némelyik résznél elmosolyodik, néhánynál elkomolyodik, a zacskót két kézzel fogja, s néha megnyomogatja. Mély levegőt vesz, és a fiúra mosolyog.*
- Luke miatt ne aggódj. Rendes srác, csak olyan mint te voltál: jól titkolja. Nem fog semmi hülyeséget csinálni, majd beszélek vele. Ez pedig..
*A zacskóra néz, egy sóhajjal lehunyja a szemeit, és oldalra nyújtja, Yamának.*
- ..a tiéd.
~Nem szívesen adom oda neki. A következő heves vitánknál ki tudja, mit csinál vele?! De nem akarok ezen is összebalhézni.. elvégre.. a kapcsolat a kölcsönös bizalomra épül. Igen, bízni akarok benne!~
*Gondolataira mosolya méginkább kiszélesedik, és átöleli a fiút, ha hagyja. Bobby morogva felül, gazdája egyből ránéz.*
- Ó igen, itt a séta ideje.. *visszafordul* ..eljöttök velünk Sakurával?
*Oldalra biccenti a fejét, Bobby morgása felhevesedik, gazdája szikrázó szemekkel hátranéz válla felett.*
- Fekszik!
*Kutyája abbahagyja a morgást, és száját megnyalva leheveredik.*
- Így.. szóval? *ereszt meg még egy mosolyt, a fiú felé fordulva*
|
*Mikor a lány elhúzza előle a zsacskót, mély levegőt vesz, s úgy hallgatja. Mélyen a szemeibe néz, s közelebb megy ismét hozzá.*
-Add vissza. Nem fogom használni, csak ha már nagyon kileszek. Nyugi.
*Elmosolyodik, s megfogja Carmen két vállát, s az ágyra ülteti. Egy sóhajjal leül mellé, egy pillanatra behunyja szemeit, majd felé fordul.*
-Meg addig amúgysem használnám, míg ki nem tekertem Luke nyakát... de ha neked bármi bajod esik, biztos megteszem.
*Ezek a kedves 'bíztató' szavak.. mi? Ceh.. nem kell komolyan venni! :P Csak néha.. XD*
-Naru felvázolta a helyzetet és nem éppen kellemes... így biztos nem akarnám megtenni. *elmosolyodik* Miattad.
|
*Az őszinte szavakra arcvonásai megenyhülnek, összehúzott szemei is egyre inkább elkerekednek. Halvány mosolykával szájszegletében néz le a zacskóra, majd a fiúra. Lehunyja a szemeit, és bólint egyet, ám mikor a zacskóért nyúl, hátrál jónéhány lépést, egészen az ágyig.*
- Nem! Nálad méginkább nincs jó helyen! Ez nagyon veszélyes... *megrázza a fejét a zacskóra nézve, majd egy mosollyal Yama felé fordul* Köszönöm, hogy őszinte voltál hozzám. Ezt nagyon nagyra értékelem! De nem bírnék nyugodtan aludni, ha ez nálad maradna. Meg kell semmisíteni!
*Néz körbe a szobában, mintha a tárgyaktól várna ötletet. Ám eszébe is jut valami, elszontyolodik, és a zacskóra nézve, félhangosan hozzáteszi.*
- ...persze ha nem akarod máskor még használni.
|
*A lány szavaira felkapja a fejét. Eszébe jutnak Naru szavai..*
~Ha igazat mondok, elfordulhat tőlem...~
*Felemeli a kezét, s úgy néz rá, sóhajt.*
-Tudom, hogy nem a bátyám vagy... neki már mindent elmondtam, mert használni akartam.
*Leengedi a kezeit.*
-Tegnap éjjel találtam meg a fiókban, amikor a medált eltettem. *sóhajt* Akkor akartam használni, de nem tettem... valami visszatartott... Te voltál az... az irántad érzett szerelmem... régen, mikor még nem ismertelek, minden nap használtam. naru sem tudta... *sóhajt* És azért van nálam, hogy, a rossz helyzeteket át tudjam vészelni. A haverjaim adták, még mikor Franciaországban laktunk.
*Oldalra biccenti a fejét, majd lassan Carmenhez közeledik.*
-Kérlek, add vissza! Nálad nem lesz jó helyen.
*Lassan érthetően mondja, s közben a lány szemébe néz, és kezét a por felé nyújtja.*
|
*Kérdésre kérdést kap válaszul, de a következő szavakra elkerekednek a szemei.*
~Csak nem.. szándékosan tartja magánál?~
*Lassan előemeli háta takarásából a zacskót, és felmutatja, de ha a fiú odalép, hogy elvegye, félrerántja a karját.*
- Csak tudni szeretném, mit keres ilyen dolog nálad.. hogy mit szeretnél kezdeni vele.. és őszinte választ várok! Én nem a bátyád vagyok, nekem elmesélheted, ha valami bajba keveredtél..
*Leengedi a kezét a zacskóval együtt, és tesz hátra egy lépést. A port figyelgeti, de ha a fiú még mindig el akarja venni, akkor még mindig nem adja. Makacsul összehúzott szemekkel várja a választ.*
- Szeretnék abban reménykedni, hogy ez csak egy véletlen.. és hogy semmi közöd az ilyen dolgokhoz..
*Rázza meg a fejét, s nyílt tekintetét Yamára emeli*
|
-Na! Kész vagyok! Végre..
*Megtörli homlokát, s felegyenesedik. Sakura visszaszökken az ágyra, s lehajtja a fejét. Yama kilép a fürdőszoba ajtón, a kérdésre elkerekednek szemei. Közelebb megy a lányhoz, egy lépést.*
-Miért kérdezel tőlem ilyet?
*A fiókra vándorol tekintete, s bevilan, hogy ott volt a por elrejtve. A szájához kap.*
-Csak nem..
~Jajj... megtalálta...~
*Összeszorítja a fogait, s sóhajt közben. Hátrébb lép egyet, s lehajtja a fejét.*
|
*Mosolyogva megy a fiú után, Sakura üdvözlésére még időben elkapja Bobby nyakörvét, s ezzel rábírja arra is, hogy gyorsan rejtse vissza ínyét.. meg is teszi, duzzogó morgással néz körbe, majd leheveredik az ajtóban. Ő ugyan nem megy beljebb.. gazdája viszont igen, ha Sakura hagyja, lehuppan az ágy szélére. Mosolyogva hallgatja a fürdőszobában látottakat.. oldalpillantást vet kutyájára*
- Ismerős helyzet, nem? Akárcsak te rossz kölyökként.. mostanában inkább csak együtt fürdünk, hisz az ablakon dobnálak ki, ha csatateret csinálnál a fürdőből
*Mosolyog lehunyt szemmel, Bobby félrenézve morran mégegyet. A kérésre feláll*
- Rendben, máris!
*Odabaktat a fiókhoz, ujjait mozgatva nézi egy kicsit, majd lassan elkezd benne túrkálni.*
~Ilyen nagy kupit..juj..~
*Túrja, matatja, és végül csak előkerül a medál. A láncnál megfogva emeli ki, és elégedetten a levegőbe dobja, majd elkapva markába zárja.*
- Ez az! Megvan!
*Már épp betolná, mikor megakad a szeme valamin. A fürdőszobára néz, majd vissza a zacskóra.. töpreng egy kicsit, de a kíváncsiság győz, hátranéz Bobbyra, s kiemeli a fehér porral teli zacskót. Értetlenül megforgatja a kezeiben, majd a szájához emelve beleszagol.*
~Ennek nem porcukor szaga van..~
*Ha Yama kilépne a fürdőből, akkor ijedt szökkenéssel a háta mögé rejti. Bizonytalanul oldalra biccenti a fejét.*
- Ömm.. Yama.. lehet egy kérdésem..?
*Kérdése közben betolja a fiókot, de a zacskót háta mögött tartja.*
- Valami rossz dologba keveredtél?
*Néz aggódva a fiúra, Bobby lomhán dobálgatja a farkát*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
