|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.02. 06:05 - |
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Tátott szájjal hallgatja Carmen meséjét, bár néhol felkuncog, és a szája elé kapja a kezét. Yamát meglátva elmosolyodik, és fejével a fiú felé biccent egy széles mosollyal. Hátrasandít Kippeire, majd töprengve maga elé. Yama helyén ül, de nem baj XD. Kissé irigykedve a párosra sandít, a köszönésre kiszélesedő mosollyal biccent.*
- Jó reggelt, Yamakasi!
*Az ajtó felé nézve sóhajt.*
|
*Hátrapillant, s meglátja Yamát. Oldalra dönti a fejét, s megfordulva az ablak párkányba kapaszkodik, s nekidől.*
- Jó reggelt, Yama
*Néz rá, majd sóhajtva körbe.*
~Jöhetne már a tanár.. és Viktor is jöhetne már.. lenne egy két sztorim a számára..~
*Töpreng el, s várakozón Yamán tartja a tekintetét.*
|
*Lassan ő is befut, bár nem sok kedve volt a mai naphoz.. mivel tegnap elmaradt Carmennel a romatikus sétája, de az éltette, hogy ma végre szerelmével lehet. Na, majd meglátjuk mi sül ki belőle.. belép az ajtón, s meg is látja Carment, de Kokoro társaságában. Oldalra dönti a fejét.*
~Női pletykák, gondolom.. á, Kippei!~
*Pillantja meg drága haverját, s közelebb lépked, de először Carment veszi célba. Ha még nem tűnt volna fel neki, akkor mögé lopakodva átkarolja a derekát.*
- Jó reggelt, Carmen
*Mosolyodik el, s Kokorora vándorol a tekintete. Végigméri, majd biccent neki.*
- Jó reggelt, neked is
*Néz el az ablak felé, majd vissza a lányokhoz.*
|
*Leteszi a padra a táskáját, és nekilát előszedegetni a dolgait. A tankönyveket a pad szélére dobja, a kérdésre sejtelmes mosollyal felnéz a lányra, majd le a táskájára.*
- Hááát.. *kezd bele mosolyogva, majd széles vigyorral a lányra néz, és izgatottan felrántja a vállait* Egyszerűen imádom!! Legszívesebben egész nap a nyakában lógnék, és őt ölelgetném..
*Egy álmodozó sóhajjal maga elé néz, majd észbekapva sietve előpakol, leteszi a táskáját és leül a helyére, majd Kokoro felé fordulva lehalkítja a hangját.*
- Képzeld el.. *és itt belefog, és suttogva elkezd mesélni Alexisről, minden apró részletet a sztorival kapcsolatban.*
|
*Carmen kijelentésére kissé zavarba jön, abbahagyja az ugrálást, és hagyja magát elhúzni.*
- Ne-em a hercegem..
*Dadogja zavartan, elnéz Kippei felé, majd sietve leül a Carmen melletti székre, és onnan pislog fel a lányra.*
- Inkább mesélj a tiédről! Ő is befut mindjárt, igaz?
*Billenti oldalra a fejét egy széles mosollyal.*
|
*A lány szavaira ártatlan arcot vág, felfelé néz, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elkezdi nézegetni a körmeit.*
- Nos, igen.. tegnap volt meg a műtét.. semmiség..
*Legyintget a vállait rángatva, de ahogy Kokoro megöleli, belőle is feltör a nevetés. A többiek hülyének nézhetik őket, de nem baj XD táskája a földre csúszik, viszonozza az ölelést és a lánnyal ugrándozik.*
- Éééén is örülök, én is én is!! Gyere, mesélj nekem a hercegedről.
*Húzza vissza a táskát a vállára, és a lányba karolva a padja felé húzza.*
|
*A lány szavaira összeráncolja a homlokát, és értetlen arcot vágva összehúzza a szemeit. Nagyokat pislog, és ekkor leesik neki..elég nagyot koppan. Tágra nyílnak a szemei, és a szájához kapva ugrik egyet.*
- Te látsz!!
*Ámuldozik hitetlenül, elkapja Carmen vállait és a szemeit kezdi el fürkészni, majd nevetve megölelgeti és tovább ugrál.*
- Úgy örülök!!!!!
|
*Ahogy Kokoro odarohan hozzá, kíváncsian rápislog, a szavaira egy szelíd mosollyal, szótlanul figyeli ahogy eltolja a széket.*
- Szia Kokoro..
*A kérdésre oldalra dönti a fejét, majd természetes arcot vágva körbenéz ő is maga körül.*
- Bobby? Nem látom hogy itt lenne.. biztos alszik még.
*Néz vissza Kokorora huncut mosollyal. Várja, mikor esik le neki :P*
|
*Álmodozásából Carmen hangja hozza vissza. Kíváncsian odanéz, barátnőjét meglátva szélesen elmosolyodik, ám látva hogy egy szék felé ballag, azonnal felugrik.*
- Carmen!!
*Rohan oda egyből, csapot papot otthagyva, és elkapja a lány karját.*
- Vigyázz, itt van egy szék!! Bobby hol van?
*Néz körbe a talajon aggódva, s közben félretolja az útból a széket, majd aggódva ismét elkapja a lány karját.*
|
*Vidám mosollyal az ajkain lépeget be az ajtón, táskája az egyik vállán lóg. Megigazítja a pántját, és ahogy Kokorot meglátja, még szélesebbre húzza a mosolyát. De azért fel is sóhajt*
~Yama még nincs itt..~
*A tegnapi eseményeket felidézve viszont boldogan lehunyja a szemeit, majd felnyitja, és egy vigyorral, maga elé meredve megindul a padsorok között, az egyik keresztbehányt szék felé, mintha nem is látná hogy ott van.*
- Jó reggelt mindenkinek!
|
*Ahogy Kippei bejön kipattannak, majd felcsillannak a szemei, széles mosollyal emeli fel a fejét és fekteti le az egyik karját.*
- Jó reggelt Kippei!
*Reménykedve néz a fiúra, de ahogy az ablakhoz megy, csalódott sóhajjal elhúzza a száját, barátnői a másik padban felkuncognak. Egy sóhajjal visszakönyököl a padra, ekkor lép be Luke. Oda sem nézve köszön.*
- Szia..
*Ám ahogy leül mellé és megfogja a kezét, nagyokat pislog, a megszólításra oldalra sandít.*
~Tudom, hogy japán vagyok, de beszélek a nyelvén, nem kell chan-ozni..~
*Sóhajt, a csokit meglátva megilletődött arccal átveszi és megnézegeti.*
- Köszönöm szépen.. rendes tőled..
*Luke után néz, majd a csokira, végül Kippeire. Sóhajt egyet, és visszakönyökölve a padra Kippeit kezdi el figyelgetni.*
|
*Nem sokkal Kippei után érkezik, körbefut tekintete a teremben, és int egyet.*
- Csá!
*Kokoron megakad a pillantása, megszaporázva a lépteit felé indul, menet közben bevágja a táskáját a terem másik végében levő székéhez, és helyet foglalva Kokoro mellett megfogja a kezét, ha tudja.*
- Jó reggelt, Kokoro-chan! Ragyogsz, mint mindig
*Mosolyog rá bájosan, a dzsekije zsebébe nyúl, és egy táblacsokit vesz elő.*
- Boldog névnapot!
*Kacsint rá, majd feláll és a padja felé indul amolyan nagymenős, vagány léptekkel. Lehuppan a székére, felpakolja lábait a padra, ujjait összefűzi a tarkójánál, és Kokorot kezdi el nézegetni pimasz vigyorral.*
|
*A tankönyveivel lépked, s egy sóhajjal belép a tanterembe. Körbenéz.*
~Remek, csak lányok vannak..~
*Csóválja meg a fejét, s sóhajtva a padjához ballag, s leteszi a cuccait, jobban mondva ledobja, s nyújtózik egyet. Ömm, Kokorora néz, majd a két lányra.*
- Jó reggelt.
*Von vállat, s az ablakhoz lépve kinéz rajta, s ott is ragad.*
|
*A táblához battyog, kézbe vesz egy krétát, és szépen felvési az egyik oldalra a dátumot, majd átballag a másik oldalhoz. Ép ekkor lép be két lány, vígan beszélgetve. Elmosolyodik, és feléjük fordul.*
- Jóreggelt, lányok!
- Kokoro.. *torpan meg az egyik, és meglepődve oldalra dönti a fejét* ilyen korán?
- Igen..
- Szia Kokoroooo!
*Ugrik a másik a nyakába, és jól megölelgeti. Mosolyogva pislog le rá, és oldalra dönti a fejét. Elszakad tőle, és bizalmaskodó hangon odahajol a barátnőjéhez.*
- Én tudom ám hogy a mi királykisasszonyunk miért kelt ma ilyen korán... *mivel a másik értetlenül néz, hirtelen felkiált* BOLDOG NÉVNAPOOOOT!
*Mindketten összerezzenek, a másik gyorsan kapcsol, és odasietve hozzá kikapja a kezéből a krétát és megrázza a kezét.*
- Nahát, Boldog névnapot!!
- Kö..köszönöm..
*Dadogja zavartan, és elnéz a paduk felé. A két lány a helyére ballag, ő pedig töprengve oldalra dönti a fejét.*
~Kippei vajon tudja, hogy ma van? *elszomorodva lenéz a földre* nem hiszem..~
*Visszaballag a padjához, leül, felkönyököl, és egy álmodozó sóhajjal lehunyja a szemeit. (kép). Elkezd álmodozni. Tegnap, mikor Kippeiel beszélgettek, a karjaiban lenni, megölelni, megcsókolni...*
~Kiippeeeiii...~
- Úgy tűnik a királykisasszonyunk csodaországban jár
*Böki oldalba barátnőjét az egyik lány, s halkan odasúg neki. A másik csak helyeselve, fülig érő vigyorral bólogat.*
|
*Egy mély levegővel feláll és a tábla felé indul, hogy felírja a dátumot unaloműzőnek, de véletlenül leveri a könyveit. Leguggol értük, kézbe veszi az egyiket, de megakad. Lehajtja a fejét, kezét ökölbe szorítva a mellkasához emeli és lassabban, fájdalmasabban, halkabban kezd el énekelni mint az előbb.*
- Szemétre vetett kacatok.. közöttük turkál a szürke fény. Széttépett mindennapok! Óóó, valakit várnak..néha az arcod meggyötört, kidobott levelek véresek..törékeny cseppkő összetört.. óó, mindent láttam! Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz. Üvöltök, integetek neked!! De ha nem látsz.. Lehetek a víz, lehetek a tűz, lehetek a szél ami Téged mindig űz! Az árnyék.. lehetek a fény! Akkorsem értenél..
*Összeszedi a könyveit, egymásra pakolja őket, és felcsúsztatja a padja szélére. Letérdel és felnéz a plafonra.*
- Nem kellenek a nagy szavak.. hallom minden sóhajod! Elárul minden szívverés, óó nálam jártál! Kezed nyomával díszített pulton felejtett pohár..ez a film lassan pereg. Óó, már százszor láttam! Ott várok a sorok a között! Talán egyszer rámtalálsz.. üvöltök integetek neked! De ha nem látsz.. lehetek a víz, lehetek a tűz, lehetek a szél ami téged mindig űz, az árnyék.. lehetek fény, akkor sem értenél! Lehetek a víz, lehetek a tűz, lehetek a szél ami téged mindig űz, az árnyék, lehetek a fény, úgysem értenél..
*Feláll és egy sóhajjal a tábla felé indul, közben leveszi a fennmaradt székeket.*
- Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz.. üvöltök, integetek neked! De ha nem látsz.. lehetek a víz, lehetek a tűz, lehetek a szél ami téged mindig űz, az árnyék, lehetek a fény.. akkor sem értenél! Lehetek a víz, lehetek a tűz, lehetek a szél ami téged mindig űz, az árnyék.. lehetek a fény, úgysem értenél!
*Sóhajt egyet, és lassan elhalkul, majd elhallgat. Körbenéz a tanteremben, és lehajtja a fejét.*
|
*Nem bírt aludni.. nem tehet róla. Így hát összepakolta a cuccait, és elindult a tantermébe. Igaz, hogy még egy óra van a kezdésig, de biztos benne, hogy feltalálja magát addig. Mivel szekrénye van, így nem a táskáját hozza, hanem az első órához szükséges könyveket öleli a melkasához. A terembe belépve némaság és sötétség fogadja. Elmosolyodva felkapcsol egy lámpát, a padjához ballag, leteszi a szélére a könyveit, leveszi az ő és Kippei székét. Pillantása megakad a mellette levő helyen, egy pillanatra odaképzeli a fiút, s mosolya lefagy az arcáról. Végighúzza mutatóujját a fiú padján, és elkezd énekelni.*
- Azt mondják hogy neked, annyit ér egy lány.. hogy megszerzed és mehet, vége nincs tovább! Miért csak játszol? Többnek látszol! Lépj ki már a váradból, egy férfi mást csinál!
*Elhátrál a padtól, lehunyja a szemeit és arcát a plafon felé fordítva elkezd ugrálni, miközben hátrafelé halad. Fejét ide-oda kapkodja.*
- Mozdulj már! Lásd hogy én is vágyom rád... Indulj már! Míg az érzés el nem száll! A pillanat ha elragad.. engedd végre át magad! Mert ha gyáva vagy, az élet megy tovább!
*Elérkezik az előttük levő padhoz, leveszi a székeket, felül a padra, és felhúzza a térdeit, majd átkarolja őket. Behunyja a szemeit (kép), és szelíd, lágy hangon énekel tovább.*
- Azt mondják a szíved, jégből van talán.. *felnéz* De ártatlan a szemed! Én látom csupán?? Miért csak játszol..? Többnek látszol! Lépj ki már a váradból, egy férfi mást csinál!
*Leugrik a padról és elkezd ugrándozni a padsorok között, néhol le-lekap egy-egy széket.*
- Mozdulj már, lásd hogy én is vágyom rád! indulj már míg az érzés el nem száll! A pillanat, ha elragad, engedd végre át magad, mert ha gyáva vagy az élet megy tovább!
*Megáll, lehunyja a szemeit, lehajtja a fejét, és lassan elindul a padsorok között de úgy hogy lábait egymás elé, keresztezve rakja le.*
- Ha célba érsz, ha rajthoz állsz, add magad és rámtalálsz! Csak rajtad áll a változás! Hogy többet érj mint bárki más!! Lépj ki már a váradból, egy férfi így csinál... *felugrik az egyik székre* Mozdulj máár! Lásd hogy én is vágyom rád.. indulj már, míg az érzés el nem száll! A pillanat, ha elragad, engedd végre át magad, mert ha gyáva vagy az élet megy tovább...
*A sarkait felrántva leugrik a földre, megkapaszkodik a padja szélében és zihálva lerogy a székére. Lehunyt szemmel felhúzza a térdeit, átöleli őket, és egy sóhajjal rájuk hajtja a fejét.*
|
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
