|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Erőteljesen belöki a szobája ajtaját, kiveszi a zárból a kulcsot, az ajtót becsukja maga után, a kulcsot az asztalra dobja, és már dől is rá az ágyára. Sóhajtva kiveszi zsebéből a cigisdobozát, s miközben rágyújt egyre, a dobozt majd az öngyújtót is ledobja az ágy mellé a földre. Egyik karját becsúsztatja tarkója alá, a másikkal kiemeli a cigarettát a szájából, és kifújja a füstöt. Szemei kifürkészhetetlenül csillognak, miközben mélyen merengve nézi a plafont. Ma este..*
~Alyssa.. sosem foglak elfelejteni.. de ma este lezárom a múltat, és tovább lépek.. rajtad is, bátyám..~
*Húzza össze a szemeit, s emlékképek villannak fel neki. Egy nevető lány, majd két kisgyermek, egy haragos, undorodó szempár.. összeszorítja a szemeit, és úgy füstölög tovább.*
|
*Olyan erővel markolja meg az ajtót, hogy az megreccsen. Nem mérges már, de az, hogy Kawazoe meglökte Kagomet megint piszkálta az idegeit... Mikor Kagome elé áll (hogy bemehessen a szobába) Yamada meg se mozdul. Egy pillanatra elmereng, de aztán hamar észbekap és odébbáll, hogy a lány beléphessen a szobába. Jóformán még szóhoz sem jut, a lány már látja is el a sebeit. Megigazítja a lábán lévő fáslit és véletlen hozzáér Kagome kezéhez, de azonnal el is kapja a kezét és alíg láthatóen elpirul.*
-Máris jobban vagyok. *zavarba jött, de ezt nem mutatja ki. Egyszerűen nem tudja mit akar. Ilyen még soha nem fordult elő, hogy a határozott, célratörő srác egy lány miatt ennyire megváltozzon. Kagome távozni készült, de ő nem akarta elengedni mégis úgy gondolta így a helyes.*
~Hiszen már semmi nem köt össze minket...~
|
*Yamada kérdésére ránéz.*
- Téged nem értelek.. és dokihoz pedig nem megyek..
*Fordul el, majd a fiú után lépked. Mikor Kawazoe meglöki véletlenül rénéz, s bólint egyet.*
- Semmi nem történt
*Tovább megy Yamada után, s az ajótban mégis megtorpan. Végignéz a szobán, majd az ajtófélfán végighúzza a kezét.*
~Annyi emlék fűz ide..~
*Megcsóválja a fejét, s tesz egy lépést előre. Yamadára tekint.*
- Ellátom a sebed. Rendben?
*Kérdezi, de nem vár választ, Becsukja maga mögött az ajtót, s a fürdőszobába siet, elvesz mindent ami szükséges, majd visszamegy a fiúhoz.*
- Ülj le, kérlek
*Odaballag hozzá, letérdel elé, ellátja az orrát, majd a lábát befáslizza. Egy sóhajjal elmereng, majd feláll.*
- Én most megyek. Remélem jobban leszel
*Néz rá aggódva, majd az ajtóra sandít.*
- Szia
*Néz vissza a fiúra, s ha nincs ellenvetés, akkor elindul, kilép az ajtón, s eltűnik mögötte. Ha nem állította meg, akkor a lányok szállására rohan.*
|
*Egyszerűen semmi használható nem jut az eszébe, de bemenni semmiképpen nem akar. Mikor Yamda elmegy elötte ő nem a fiút nézi hanem Kagomet.*
~Van valami különleges ebben a lányban. Látszik mennyire rajong srácért mégis annyira jól sikerül ezt lepleznie. Nagy barom vagy Takumi ha elengeded ezt a csajt.~
*Ellöki magát a faltól és a bejáratkijárat felé veszi az irányt. Ahogy elhalad Kagome mellett egy pillanatra megszédül így véletlen meglöki a lányt.*
-Bo... bocsánat..
*Odamegy a legközelebbi falhoz és úgy próbál meg tovább haladni a kijárat/bejárat felé.*
|
-Mit nem értesz? Jól érzed magad? Holnap reggel menj el a dokihoz, oké? Addig pedig pihenj!
*Észreveszi Kawazoet ő is. Látja, hogy Kagome is észrevette és minnél elöbb a szobájába akarja tuszkolni csak egy a gond. Ahhoz el kell menniük Kawazoe elött. Elindul szépen lassan Kawazoe irányába aztán elmegy elötte és a végén bemegy a szobájába. Az ajtót nem csukja be, hanem Kagomra vár, hogy most mi lesz.*
|
*Mikor a fiú odajön hozzá és felsegíti könnyes szemekkel néz fel rá. Elindul vele a Kastély felé, bejönnek, egészen a fiúk szállásáig jutnak, de ekkor megtorpan. Kiszakad a fiútól, s lehajtja a fejét. Kezét szájához emeli, s köhögni kezd, majd Yamadára néz, egyenesen a szemeibe, ha tud. Megrázza a fejét.*
- Nem értelek néha...
*Félrefordítja a fejét, s elnéz a folyosó végére, majd a másik irányba. Észreveszi Kawazoeékat is. Yamadát az szobájához tuszkolja, ha tudja.*
- Menny! Feküdj le... pihend ki magad...
~Már megint kedves vagyok vele, pedig nem lenne szabad...~
|
*Mellkasához szorítja a kezét ahogy belép a Katély ajtaján. Egy pillanatra nekidől az ajtónak aztán továbbmegy. A lépcsőn kicsit nehezen megy fel, de végül felé és megálll a szobája elött. Ha Kagome és Yamada vnem sokkal lemaradva jönnek akkor talán még láthatják a fájdalmat az arcán. A kilincsre teszi a kezét, de ekkor hangokat hall bentről. Megáll a keze a kilincsen és még nemnyit be.*
~Chio bennt van, nem láthat meg így, most mit csináljak? Nekem muszály pihennem....~
*A falnak dől és gondolkodik mit csináljon.*
|
*Miután testvére reggel meglógott az ápolás elöl ezért mmost visszatért, hogy befejezze amit lekezdett. Illedelmesen bekopog aztán benyit és belép. Meglepetésére üresen találja a szobát csupán bátyja rajzfüzete és ceruzája hever az ágyán. Leül az ágy mellé és kezébe veszi a rajzfüzetet. Kinyitja és a rajzokat nézegeti. Mindig irigyelte testvérét a rajztehetségéért.*
~Ez a lány szinte minden képen szerepel. Ki lehet? Biztos bele van zúgva ha ennyi rajz készült már róla. Szinte csak vele van tele a füzet.~
*Nézegeti a lány arcát háta felismeri, de számára ismeretlen arcot lát. Feláll és leteszi a füzetet az ágyra majd megkerüli és súhajtva összeszedi a reggeli véres pzsket, ragtapaszokat és a szemetesbe dobja.*
~Olyan furcsa volt ez a reggel. Már szinte félelmetes. Ki volt az a srác? És mért kellett bántania? Nem ártottam neki, legalábbis azt hiszem.~
*Leül bátyja ágyára, felhúzta a lábát és átkarolta. Kedvenc japán dalát dúdolgatta amit egy zenedobozban hallott. Szomorú, lassú dal volt, pont olyan ami most odaillett. Hiába bántotta az a fiú, neki még akkor is ugyanaz az érzés van iránta a szívében ami akkor volt mikor meglátta. Felidézi magában a srác arcát. Mélyet sóhajtva lehunyja a szemét.*
|
*Teljesen belemerül a rajzolásba és csak arra eszmél fel, hogy meghallja húga hangját. Felugrik és az ajtóhoz siet, mert azt hiszi testvérének valami baja esett. Kinéz és még épp látja Chiot az ismeretlen fiú mellett.*
~Ki az a srác és mit akar a húgomtól? Ezt muszály lesz kiderítenem!~
*Becsukja maga mögött az ajtót és a távozók után megy. Valamivel lassabban, de mégis úgy, hogy ne tévessze őket szem elül.
|
-Hát csak azért, mert látom rajtad, hogy valami baj van...
*Kicsit megszeppen a fiú durva szavain, de hamar visszanyeri az erejét és egy pici mosolyt küld a fiú felé.*
~De édes, segít felállni, milyen udvarias... Kawazoe tanulhatna egy kis jómodort tőle.~
*Megfogja a fiú kezét és feltápászkodik. Leporolja a szoknyáját és a blúzát majd a fiú szemébe néz.*
~De szép szeme van.~
*Látja, hogy a fiú távozni készül így gyorsan valami indokot keres amiért vele maradhatna.*
-Még meg sem mondtad a nevedet.
*Szól hangosabban az egyre távolodó fiú után. Ez volt az első dolog ami eszébe jutott. A fiú után siet elfeledve az elöbbi tervét, hogy meglátogatja bátyját (Kawazoe született elöbb). Mikor mellé ér felveszi a fiú haladási sebességét és kissé lihegve folytatja.*
-Én Chio vagyok, Chio Linyung. egy hete jöttünk ide a bátyjámmal. Te mióta vagy itt?
*Próbálja tartani a fiúval a lépést de az egyre gyorsabban megy.*
|
*Egy nagyot sóhatva épp indulni készült amikor valaki beleütközött. Gyorsan a lány után nyúlt, de nem tudta elkapni így az a földön landolt. A lány kérdésén kissé felhúzta magát.*
~Méghogy én nem tudok vigyázni??? Hiszen te jöttél nekem!~
*A lány nézésétől kicsit zavarba jött, mert a tekintete vészesen hasonlított Kagoméjéhoz. Amikro a lány mégis bocsánatot kért a mérgessége kicsit alább hagyott, de nen múlt el teljesen. Alapból morcosan ébredt most meg még ez is rátesz egy lapáttal. A kérdésre nem akar válaszolni.*
~De ha nem válaszolok akkor itt fog nyaggatni.~
*A lányra se nézve válaszolt.*
-Nincs semmi bajom. Amúgy meg, mért érdekel ez téged?
*A lány nézése kezd kissé kínossá vállni számára. Kezét a lány felé nyújtja, hogy felsegítse majd után elköszön és elsiet. Semmi kedve nincs egy ilyen társasághoz pláne nem most mikor az egyik rossz után jött a másik. Ha a lány elfogadja a segítséget akkor elöbb felsegíti aztán megy el, ha meg nem akkor úgy köszön el és indul tovább a már eltervezett útjára.*
|
*Mikor már úgy érezte végképp befejezte a rajzát, letette maga mellé a füzetet és a ceruzát majd felállt, zsibbadt lábait kicsit megtornáztatta és az ablakhoz sétált. Szélesre tárta és kicsit kihajolt rajta.*
~Milyen szép idő van. Kedvem lenne egyet sétálni. Hol lehet Chio? Biztos megint valakit untat a hülye vicceivel. Ha már egyszer ikrek vagyunk, hogy különbözhetünk ennyire? Ideje lenne, hogy benőljön afej elágya és normális legyen, ne viselkedjen úgy, mint egy 10 éves pisis. Hamarosan felnőtt lesz és még minig az álomvilágában él. Nem leszek mindig ott mellette, hogy segítsek.~
*Az egyik fa ága annyira közel volt az ablakhoz, hogy ha valaki kinyújtotta a kezét simán elérte. Kawazoe kinyújtotta a kezét és leszakított egy levelet.*
~Milyen szép az erezete, maga a formája is tökéletes.~
*Ekkor bevillant egy kép a fejében, visszaült az ágyára kezébe vett a rajzfüzetet, lapozott egyet, a levelet maga elé rakta és nekifogott egy rajznak.*
|
*Annak reményében, hogy testvérét a szobájában találja elindul a szállása felé. Lefelé néz így észre sem veszi az elötte álló fiút akibe beleütközik majd a következő pillanatban a földön ülve találja magát.*
-Nem tudsz vigyázni?
*Csak most emeli fel a fejét, mikor meglátja a fiút szíve nagyot dobban.*
-Bo... bocsánat, nem láttam, hogy itt vagy.
*Elöbbi kijelentését teljesen elfelejtve ül a földön. Nem zavarja, hogy épp hol ül csak a fiú arcát nézi.*
~Ki lehet ez a srác? Annyir helyes... De amint látom nincs épp jó hangulatban. Biztos rosszul aludt. Az mindenkivel előfordul.~
-Valami baj van? Látszik az arcodon, hogy nem vagy épp rózsás hangulatban.
~Jaj, nem biztos, hogy ezt most pont mondanom kellett volna. Amúgy sem tartozik rám mi a baja. De lehet, hogy tudnék neki segíteni.~
*Még mindig a földön ől és még most sem zavarja. Továbbra is rendíthetetlenül a fiút nézi.*
|
*Fájós nyakkal ébredt, felült és a beáradó napfénytől kissé megvakulva állt fel. Megtapogatta a nyakát, majd kicsit megtornáztatta.*
-Micsoda peh, így elaludni.....
*Morcosan battyog ki a fürdőbe, lassan leszedi magáról a ruháit, kinyitja és beáll a zuhany alá. Kellemes langyos víz egy kicsit felfrissíti. Egy szál törölközőbe sétál vissza a szobába, ahol felkapja az ingét aztán alul is felöltözik majd visszacsoszog a fürdőbe leteszi a törölközőjét és gyorsan fogat most. Utoljára belenéz a tükörbe, sóhajt majd elindul sétálni a kertbe. Kilép az ajtón és egy pillanatra megáll.*
~Vajon hol lehet most Kagome?~
|
*Kinyitja a szemét, de egyből be is csukja, mert vakító fényesség vana szobában. A nap annyira erősen süt, hogy az egy most ébredő embernek "halálos". Csukott szemekkel ül fel az ágyban majd lekászálódik róla és feláll. Minden szembejövő dolgon majdnem átesik hiszen nincs nyitva a szeme és nem látja mi van elötte. A főrdőszobában valamivel sötétebb van így ott szépen lassan kinyitja a szemét. Gyorsan elevszi a hálóruháit és beáll a zuhany alá. Elfelejti elötte beállítani a vizet így jéghideg víz zúdul a testére. Szemei kipattannak (vagyis felébred) és már nem is álmos, az ijedtségtől szinte majdnem elkiáltotta magát, de aztán ahogy a víz langyosodni kezdtett már csak halk szitkozódást lehettt hallani. Viszonylag hamar végzett, törölközőt maga köré tekerve ment ki valmi ruháért aztán visszament és felöltözött. Megfésülte a hajét, zselével beállította majd visszament a szobába, leült az ágyára és elövette rajzfüzetét. Elővett még egy ceruzát és törtökülésbe ült az ágyán. Csak úgy unalmában elkezdtett rajzolni egy testet majd egy fejet végül egy lány rajzolódott ki a munkából. Igaz, hogy csak vázlat volt de akkor is jól láthatóvá vált a lány arca, és testének vonalai. Még sokáig nézte a rajzot, közben a percek csak úgy repültek....
 |
*Gars rohanva érkezik az Akadémiára. Elérkezik a folyosóra amin berohan a fiúk szállására. Keres magának egy szimpatikus szobát, természetesen olyat amiben nem lakik senki. Gyorsan benyit az ajtón és agyára dobja cuccait.*~Végre...Nem kell a szüleim árnyákában élni, nem tdnak zavarni...És nem a legjobb, hogy nincsenek melettem és nem tudna leellenőrizni:P...~*Gondolja és egy nagyot sóhajt. Felveszi a ledobott táskáit és kicsomagol a szekrénybe. A ruhák győröten és össze-vissza kerülnek be. Kinéz az ablakon. Aztán gondolkodás nélkül megfordul és kiséltál az ajtón...*
|
*Nem a legjobb neki ide visszatérni, de mit tehetne. A legrosszabb hír fogadta ami csak létezett ezen a világon és egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy az akit apjaként szeretett már nincs többé. Kialvatlan szemekkel lassan húzza maga után bőröndjét. Haja kés ruhája csurom víz, hiszen a busztól egészen idáig szakadó eső kísérte. Ő nem akart visszajönni. Ott akart maradni, de nem engedték.*
~Még ma vissza kell menned! Nincs miért itt maradnod!~*hallotta még most is a lovarda vezetőjének kemény szavait. Mintha őt nem is érdekelte volna, hogy a világ legjobb istállómesterét vesztette el.*
~Talán örült is neki.~
*Sóhajtva megáll a régi szobája elött. Annyi szép és rossz emléke fűzüdik ehhez a szobához. Lassan a kilincsre teszi a kezét és egy kattanás kiséretében kinyílik az ajtó. Behúzza a táskáját és az ágya mellé teszi, hátizsákját pedig az ágyra dobja. Úgy tűnik mintha már hónapok óta nem járt volna itt pedig csak két nap volt az egész. Lehajtott fejjel sétál be a fürdőbe.*
~Talán egy forró zuhany jót fog tenni.~
*Viszonylag hamar készen lett és törölközőt magára csavarva a tükör elé állt. Felidézte a régi emlékeket amik még apjával töltött szép idők voltak. Percekig némán nézett előre a tükörbe. De nem magát nézte, nem. Inkább csak a múltat nézte és bármi áron visszatérne oda, hogy a szörnyű jövőt megváltoztassa.*
-Mostmár semmi nem lesz olyan mint régen. Én sem leszek olyan.
*Kiment a szobába és bőröndjéből előszedte száraz ruháit amit magárahúzott és táskáját lelökve ágyáról, elterült és a plafont nézte.*
~Soha nem lesz már minden a régi.~
|
*Mikor Kagome eltűnik az ajtóban sóhajtva megigazítja sporttáskáját a vállán és lesétál a lépcsőn.*
~Ég veled Shadow Akadémia, hiányozni fogsz.~
*Kinnt még egyszer hátrafordul és alányok szállásának ablakait fürkészi. Pár percig némán nézi aztán megfordul és az Akadémia bejáratát elhagyva elindul vissza nevelőapjához Saitama-ba ahol remélhetőleg kedves fogadtatásban lesz rész. TinCan-t pedig majd átszállítják a jövő héten. Milyen furcsa lesz neki újra otthon.*
|
*Mikor a fiú elkapja a kezét, csak rámered, majd a kezére.*
- Eressz el!
*Néz rá összehúzott szemekkel, s kirántja a kezét. Még egyszer felnéz rá.*
- Jó utat.
*Hangja elég közömbös. Nem érdekli, ha a fiú mondana valamit, elindul a szállása felé.*
- Utálom.. gyűlölöm.. el kell felejtenem... örökreeee.... végleg!! Azt a pár napot is, amit együtt töltöttünk.. végleg..
*Megcsóválja a fejét, s a szállására is ér néhány perc múlva. Az ajtójánál a zsebébe nyúl, előveszi a kulcsot, majd kinyitja az ajtót, s belép. Becsukja maga után.*
|
-Nem az én szemszögemből látom! Azt nézem, hogy mi a legjobb, hogy mi a,legjobb nekünk! Nem futok el a bajok elöl, épp elég bajt okoztam ahhoz, hogy most mással helyre tudjam hozni. Talán ezzel segítek neked a legtöbbet. Nem miattad van Kagome én vagyok itt a hibás.
~Reménykedett benne, hogy kibékülünk? De... hisz én is ezt akartam! Azthiszem...~
*Nem engedi, hogy a lány túl messzire menjen, megragadja a kezét és megállítja. Épp megszólalni készült amikor Kagome mintha egy tőrt szúrt volna a szívébe.Pedig tudta, hogy ez lett volna a legjobb, smot mégis olyan ez neki, mintha a szíven döfték volna. Elengedi a lány kezét és csak néz utána. Még hallja amit a lány mond, de már nem tud reagálni rá, pedig ha megtehetné, ó, ha megtehetné. De most csak nézi az egyre távolodó Kagomet és győzködi magát, hogy ez így volt a legjobb.*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
