|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Pont az én állapotomban kell hősködni. Ha már ti nem vagytok képesek rá *sóhaj* és igen, hozzá megyünk
*Rendületlenül baktat le a lépcsőn, végig a társalgón, fel a lányok folyosójára. Carmen ajtaja előtt sem áll meg, egyszerűen lenyomja a kilincset és belép.*
- Marad! Szia Carmen.
*Szól egyből Bobbynak, mielőtt nekik ugrana. Megáll, maga elé húzza Yamát, és ha nem lép be taszít rajta egyet, persze csak gyengéden.*
- Szia Carmen.
*Megereszt egy mosolyt, sarkon fordul, és ha nem állítják meg kilép. Behúzza maga után az ajtót, és a falnak dőlve karba teszi a kezeit.*
|
- Nem fogom megkeresni! ...Azt mondtam, NEM!!.. Jól hallottad, NEM megyek utána!.. NEM is érdekel hogy merre van! ... ne nézz így, akkor sem!
*Mordul rá kutyájára, aki békésen eszeget, de a hangra értetlenül gazdájára néz. Megcsóválja a farkát, mire az ágyon ülő lány sóhajt egyet, s magához öleli párnáját.*
- Nem fogok utána futkosni! Én lány vagyok, olyan lélek akinek udvarolni kell, akiért harcolni kell, aki után futkosni kell. És nem fordítva! Tehát a téma lezárva: NEM keresem meg és kész!
*Bólint egy nagyot, és a hátára fekve felnéz a plafonra. Ám nem bírja így sokáig, hamar fel is ül, és aggódva kutyájára mered*
- Mi van ha valami baja esett? Megcsúszott, beverte a fejét és most ájultan fekszik valahol? Vagy összefutott Lukeal? Vagy ami még rosszabb, Naruval!! Mi van ha megtámadták? Vagy szívrohamot kapott?!?!?! BOBBY!
*Megmarkolja a lepedőt és könnyes szemekkel kutyájára mered, aki fürgén felszökken mellé, s megnyaldossa az arcát.*
- Igazad van, egy beképzelt bunkó, de.. ha baja esett.. azt nem élem túl.. tudod mit, sétáljunk egyet!
*Hadarja el egy levegővel, rácsatolja kutyájára a pórázt és már pattan is fel. Sietve tépi ki az ajtót, Bobby játékos szökkenésekkel jön utána. Sebes léptekkel végigviharzik a folyosón.*
|
*Hát végre hazaértek. Egy sóhajjal csukja be maga után az ajtót, és nekidőlve Bobbyra néz. Már lecsatolta róla a pórázt, és a táskák is kilyukadtak a földön. Egyből a fürdőbe veszi az irányt, egy gyors tusolás után zenét hallgatva kicsomagol. Mindent a helyére pakol, a megmaradt italokat, ételeket pedig berakja a mini hűtőbe. Ami befér.. ami nem, az Bobby táljába kerül. Füleiben közben ott dúdol Ákos hangja*
~Bármit teszel, az nekem is kell! Taníts mindenre hogy értselek.. nem tudok semmit, mindent látni vágyom! Be kell hoznom ami elmaradt, hisz tudnom kell a titkokat! Úgy látom magam, mint mások látnak, érzem már hogy mennyi minden várhat...~
*Jókedvűen dúdolgat, s miután elkészült mindennel, nagyot nyújtózva kutyájára néz, majd a fürdőszobára. Sóhajt egyet, betolja, és kulcsra zárja maguk után az ajtót. Teleengedi a fürdőkádat vízzel.*
- Gyerünk, ne kéresd magad.. Bobby...
*Nyögi, miközben kutyáját tolja a kád felé, aki négy manccsal tiltakozik. Kiszedi füleiből a hangtompítót, a földre dobja, majd a kád szélére ülve felemeli a kutyát, és belendíti a vízbe. Annak tartalmából természetesen kilöttyen jóadag, eláztatva szoknyáját és lábait. Feltűri egyenruhájának ujját, és letérdelve a kád mellé visszanyomja a szabadulni próbáló jószágot.*
- Muszáj lemosnom rólad a bolhákat.. bírd ki..
*A vízbe önt egy kis bolhaírtó szert, miközben a kutyasamponért nyújtózkodik. Ezt kihasználva Bobby szépen ugrik egyet, amitől nagy adag víz fröccsen Carmen felsőjére. Hát.. kezd átázni. Vizes kezével félretűr füle mögé egy szőke tincset, majd a habos samponból a tenyerébe nyom egy kicsit. Leteszi maga mellé a földre, és szépen tenyerét végighúzza kutyája fején, majd elkezdi dörzsölgetni a szőrébe. Ügyel persze a szemeire.. Bobby lassan kezdi feladni, de a hullámzó vízfelszín újabb mennyiség locsol ki a földre, ezáltal az ott térdelő lány is kap belőle. Miután a kutya, és gazdája is könyökig jó habos, jöhet a zuhany. A zuhanyzórózsát megnyitva csurgatja rá kutyájára a vizet, és szépen kicsavarja bundájából a sampont. Itt Bobby ismét ficánkol, s a víz telibe találja a lány arcát, aki prüszköl egyet, de nem adja fel.*
- Jól van, kiszállás..
*Tápászkodik fel Bobby nyakörvét megfogva, behajol a kád fölé, de ahogy megemelné megcsúszik és szépen beborul a kutya mellé. Prüszkölve ül fel, és végignéz magán. Tetőtől talpig vizes, Bobby pedig őzike szemekkel pislog rá..
Pár perc szenvedés után mindkettőjüknek sikerült kimászni, s míg Bobby törölköző-masszázst kapva száradt, gazdája száraz ruhát vett magára. Aztán jöhetett a hajszárító.. egy kis hullám ide, egy kis hullám oda. 10 perc, és woálá! Gazda és kutya is tiszta, száraz, és friss. És a fürdőszoba....?*
|
*Bobby felemeli a fejét mancsairól, de látva hogy csak Naru az, álmos pislogással vissza is hajtja. Carmen halk, gyengéd szavakra ébred, az érintésre elmosolyodik és nyakig magára húzza a takaróját.*
- Nem akarok.. még 5 perc...
*A sípra kipattannak szemei, két tenyerét füleire szorítja, miközben felül.*
- Ááááá
*Sikít összeszorított szemekkel, mikor a síp végre elhallgat, még akkor is cseng utána a füle. Morcosan Naru felé fordul.*
- Naaruu! A hallásommal még nincs baj, és nem is szeretném ha lenne...
*Rázza meg a fejét, Bobby az ágy alá menekült a sípszóra. Magára húzná a takarót, de Naru lerántja róla. Amint a hűvöskés reggeli szellő bevág az ablakon, vacogva végigsimít karjain. Jó is hogy Naru kiment, mert a kispárna így az ajtón koppan. Szusszanva rázza meg a fejét, és visszaborul az ágyra.*
- Úgy érzem mintha öt percet aludtam volna..és mostmár a fejem is fááááj..
*Hisztizik a lepedőt püfölve. Lassan erőt vesz magán, kilöki magát az ágyból, és a fürdőbe dölöngél. Lezuhanyozik, hajat mos, hajat szárít, átöltözik, kifésüli a haját, hátrafogja a hajpánttal, enyhe sminket ken az arcára, felpakolja magát az ékszereivel, és Bobbyt is rendbe szedi. Elégedetten pördül egyet, végigtapogatva magát.*
- Remek.. Yama el fog ájulni, igaz?
*Áll meg Bobbyval szemben, aki helyeslőn vakkant. Nevetve felkapja a hűtőtáskát, hátára veszi a mázsás hátizsákot, majd a sporttáska súlya alatt roskadozva megindul kifelé. Bobby ajtót nyit neki a kilincset lenyomva mancsaival, és lábainak dőlve vezeti a helyes irány felé. Igen csak lassan haladnak, és a szépítkezéssel járó idő miatt biztos, hogy a fiúk legalább 10 perce várnak rá o:))*
|
*Miután végzett mindennel, és a tintába se fulladt bele, halk lopakodással, felöltözve és készen ide hozta útja. Kommandós óvatossággal nyomja le Carmen ajtajának a kilincsét. Ha Bobby észreveszi, akkor mutatóujját ajkához nyomva rákacsint, és a lány ágyához lopakodik. Leguggol mellé, és szelíd mosollyal végigsimít az arcán.*
- Carmen.. ébresztő, Csipkerózsika..
*Suttogja a fülébe, majd előkapja a zsebéből előkerített sípot és teljes erejéből belefúj.*
- Riadó, kitört a háború!
*Áll fel már hangját megemelve, tapsikolva húzza le a takarót a lányról, felhúzza a redőnyt, kinyitja az ablakot és lehuppan mellé az ágyra.*
- Gyerünk, ébresztő, hasadra süt a nap! Irány pancsolni, aztán vár az országút!
*Paskolja meg Bobby fejét, miközben vet egy pillantást az órára. 05:00. Hmm.. késett.. na nembaj.*
- Majd a kocsiban szundizhatsz még Yama vállán. Pattanj!
*Tapsikol rá mosolyogva, majd felpattan, és mielőtt megdobálják, az ajtót behúzva maga után öccse szobája felé siet.*
|
*Visszaérkezik Bobbyval a szobájához. Előkotorva a kulcsot illeszti a zárba, elfordítja, majd belép. Lecsatolja kutyájáról a pórázt, és lazán az akasztóra dobja. Becsukja maga mögött az ajtót, és előveszi a sporttáskát, meg a kis hátizsákot, valamint a böhöm nagy hűtőtáskát. Szépen belepakolja a szendvicseket, üdítőket, nasikat, és Bobby kajáját is. Leellenőrzi, hogy minden megvan-e, majd jöhet a sporttáska. Abba inkább ruhákat gyömöszöl, két adag váltást plusz egy tartalékot, esernyőt és napernyőt, Bobby cuccait, és a sátorozáshoz szükséges kellékeket, lámpát, satöbö. A kis hátizsákkal pedig bevonul a fürdőszobába. Abba kerül a hajszárító, fogkefe, fogkrém, fésű, tusolószivacs, gumikacsa, törölköző, Bobby esőkabátja és kutyasamponja, pakol még bele testápolót, iránytűt, rádiót, könyveket, kártyát, kis kabalafigurákat, fotókat, szőrmókokat, Bobby plüssnyusziját, egy szendvicset, papírzsebkendőt..egyszóval mindent, ami felesleges, és amitől tonnás súlyú lesz a táska. A két mázsás táskát az ajtóhoz hurcibálja teljes erejéből, majd homlokát megtörölve, elégedetten csettint.*
- Így ni..
*A kicsit könnyebb, mondjuk 50 kg-s hűtőtáskát is odapakolja, majd sikkantva az ágyhoz siet.*
- Majdnem elfelejtettem!
*Bemászik az ágy alá, kihúzza a hálózsákját, és a mázsás sporttáska legtetejére gyömöszöli, a "különleges esetekre" táskába pedig pót-pórázt és nyakörvet, valamint bolhaírtót tesz még, és egy kis elsősegélydobozt. Elégedetten lehuppan az ágyára. Majd reggel fürdik.. fáradtan magára húzza a takarót, és rögtön elalszik. Bobby addig a táskákat kezdi szaglászni, majd csatlakozik gazdájához.*
|
| *Lefekszik az ágyba. Tudja, hogy még nincs takarodó, de tegnap nem tudott elaludni és most nagyon fáradt. Néhány perc múlva már alszik is.* |
*A napfény erőteljes sugarakban tör utat magának a redőny hasadékain át. Az egyik ilyen Carmen arcán nyújtózkodik szét, aki a meleg hatására lassan felébred. Bobby éjszaka lekuporodott inkább a lábaihoz, és sikeresen le is húzta róla a takarót a derekáig. Szóval ezért volt olyan hideg.. kábán felül, szemeit dörzsölgetve, s nagyot ásítva. Lazán kontyba fogott haja is szétbomlott, s most vállait beterítve emelik ki a spagetti-pántos hálóing vonalait.*
~Eléggé sokáig aludhattam, ha már felkelt a nap..~
*Nyújtózik egyet, és halkan kibújik a takaró alól, mezítlábas lábai szinte alig súrolják a padlót, ahogy lefordul az ágyróóóóól.. mindhiába, Bobby szemei kipattannak, felugrik és éber játékossággal gazdájára veti magát, aki tehetetlenül leborul a földre. Kitör belőle a nevetés, amint kutyája nyelve végigszánt arcán.*
- Jól van, jól van, én is örülök neked.. leszállnál rólam?
*Tuszkolja félre magáról még mindig nevetve az állatot, és feltápászkodva behajtja maga után a fürdőszoba ajtaját.
Lányokat megszégyenítő gyorsasággal, csupán fél óra lepörgése után lép ki ismét, felöltözve, szokásos kék egyenruhájában, megfésült hajjal, rendbeszedetten, de cseppet sem frissen. Annyira szétszórt, hogy felvette a cipőjét -egyszerű tornacipő-, majd levette, és a hajpántját is először fejjel lefelé akarta a fejére húzni, a szoknyája helyett pedig kis híján Bobby esőkabátját vette fel. Rácsatolja kutyájára a pórázt, az is eltart egy darabig, és egy ásítást elnyomva kilép vele az ajtón. Becsukja maga után, és megindul a folyosón.*
~Talán egy reggeli zuhany sem ártott volna.. úgy érzem magam, mint akin átment előző éjszaka egy ka..~
*Még gondolatai is elakadnak, megtorpan, Bobby kíváncsian néz rá. Hamar elhessegeti a szívébe maró rossz érzést, és egy fejrázással tovább indul, lehajtott fejjel, mélyen merengve. Valószínűleg aki az útjába kerül, és nem lép félre, annak véletlenül nekimegy. Talán még akkor se eszmél fel..*
 |
*Mosolyogva hallgatja a fiú szavait, a kilincsnek dőlve. Mikor kicsusszanak ujjai közül ujjai, utána nyúl kiszélesedő mosollyal.*
- Aludj jól te is!
*Már épp összeszedné Bobby pórázát, mikor Yama visszalép, és átkarolva kap egy jóéjtpuszit is. Meglepettségét elnyomva viszonozza, mikor ellép még gyorsan utánaszökkenve az arcára is ad egyet.*
- Reggel találkozunk!
*Lép utána kezét mellkasához emelve, s mikor hallja távolodni a lépteit, még gyorsan utána kiált*
- Szép álmokat! Vigyázz magadra!
*Folytatná, de már nem hallja a lépteit, a többieket meg nem szeretné felverni a lármájával. Egy sóhaj szakad fel tüdejéből, háttal zuhan az ajtónak, és ajkát beharapva leül a földre. Sóhajt még egyet, elvarázsolódva, rózsaszín ködben lebegben. Csak Bobby türelmetlen ficánkolása emlékezteti rá, hogy nem az ajtó előtt ülve kéne ábrándoznia. Felpattan, lecsatolja a pórázt, és belép a szobájába. Az ágyhoz támolyogva lepakol, majd leborul rá és beszívja párnája illatát.*
- Yamaaa
*Nyüsszen fel, mint egy kiskutya, bár akármennyiszer nyögheti a nevét, akkor sem jelenik meg újra. Sóhajtva a hátára fordul, és összefűzi ujjait a tarkójánál.*
~Nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen boldog.. még így is, hogy nem látok.~
- BOBBY!
*Ül fel és kiáltja el magát olyan hirtelen, hogy kutyája összerezzenve fordul felé. Izgatottan lemászik az ágyról, és elkezd pakolászni lefekvéshez, de egy mély levegőt véve nekikezd.*
- Tudom hogy ott voltál, de muszáj elmesélnem neked... *mesélni..köhh* annyira édes tud lenni, főleg mikor az ellen kűzd, hogy édes legyen! Na és amikor sikerül zavarba hoznom.. és szegényke azt se tudja hogy köpjön vagy nyeljen... na és amikor úszni tanított?? Zavarba se jött, pedig fürdőruhában álltam előtte!!!! Fel tudod ezt fogni?! Még Naru se bírja ilyen jól leplezni.
*Bemegy a fürdőbe, kijön a fürdőből, megágyaz, lámpát gyújt, pakolászik, visszamegy a fürdőbe, előkészíti a hálóingjét, de csak most hallgat el annyi időre, hogy levegőt vegyen.*
- Amikor vitáztunk, legszívesebben megfojtottam volna a két kezemmel.. *markolja meg két kézzel a samponos dobozt, amit éppen szorongat, majd el is lazítja ujjait* de amikor megölelt.. *sóhajt egyet, még az emlékbe is belepirul, belép a fürdőbe de nyitva hagyja az ajtót, hogy kutyája mindenképp hallja. Ledobja ruháit, beáll a zuhany alá, megnyitja a vizet, és a csobogást túlkiáltva tovább áradozik. Ez már nem mesélés, áradozás..*
- És amikor sétálni mentünk... annyira figyelmes! Annyira kedves! És annyira jól áll neki ez a kis tartózkodás is, ez a kis ridegség.. bár ha már egy pici van benne, hajlandó átesni a ló másik oldalára. Na igen, mert gyakran ül túl magas lovon!
*Válik hangja szemrehányóvá, miközben már a sampont mossa ki a hajából. Bebújva köntösébe lép ki a kabinból, persze miután elzárta a vizet. A falat tapogatva megy ki Bobbyhoz.*
- És az is rendes volt tőle, hogy megengedte az arc-tapogatást.. pedig eleinte mennyire tiltakozott ellene. Emlékszem, amikor meg akartam érinteni, elkapta a kezem.. na igen, és megcsókolt. Aztán persze feljött azzal, hogy csak "megmutatta"..
*Teszi csípőre a kezeit egy pillanatra mérges arcot vágva. Ám fel is enyhül, megcirógatja az ágy lábánál fekvő kutya fejét, és lehuppanva az ágy szélére kibújik köntöséből, magára önti rózsaszín, kék csipkés hálóingjét, a törölközővel pedig a haját kezdi dörzsölgetni.*
- És most is itt az ajtónál... amikor visszalépett csókot adni... hajjjj..
*A földre ejtve a törölközőt a hátára dől, ujjait összefűzi egy ökölbe mellkasánál, ajkát beharapva hunyja le a szemeit. Bobby felszökken mellé, és a hasára hajtja a fejét. Azt kezdi el simizni.*
- Annyira szeretem.. hmm, érdekes.. megfogadtam hogy soha többé nem mondom ki azt a szót, viszont ha vele vagyok, nincs olyan hogy "nem". Ő képes áthágni az összes szabályt, amit én hoztam meg, akár évekkel ezelőtt is.. érted te ezt?
*Fordítja fejét Bobby felé, aki álmosan pislog.*
- Nem, persze hogy nem.. én sem értem.. Naru is ki tudott hozni belőlem dolgokat, őt is nagyon szeretem persze, de Yamakasi.. más.. teljesen más, mégis annyira hasonlítanak..
*Mély levegőt vesz, és félrefordítva a fejét elmereng.*
- Olyan, mint Matt.. csak ő volt képes ilyenekre.. és mikor meghalt, nem hittem, hogy lesz valaha bárki is, aki ugyanezekre képes lenne. De most itt van ő.. itt van Naru... itt vagy te.. lehetek én már ennél boldogabb?
*Erőltet magára egy mosolyt, s felpattanva kiperdül a fürdőszobába. A mosdónak ütközve visszavesz a lendületből, fogat mos, összepakol, majd az ágyba bebújva derékig magára húzza a takarót. Lehunyt szemekkel sóhajt egyet, vállait felhúzva fordul az oldalára. Bobby oldalra döntött fejjel figyeli, majd makacsul odaugrik mellé, fogaival rászorít a takaró csücskére, és nyakig gazdájára húzza morogva. Carmen erre csak nevetni tud, szeretetteljesen magához húzza a kutyát, és lefektetve maga mellett betakargatja őt is. Most nincs itt se az apja, se Naru, hogy leszedjék ezért a fejét.. kutyájához bújva, lassan elalszik.*
|
*Mikor a lány le akar mászni a karjaiból nem engedi, s meg is csóválja a fejét.*
-Viszlek!
*Határozottan a lányra néz, majd felsétál vele a lépcsőn. Végül a szobája ajtajánál leteszi karjaiból, s megáll, majd egy lépést hátra tesz, de megfogja a kezét.*
-Szívesen és holnap is találkozunk..
*Kicsusszan a kezéből a lány keze, majd egy mosollyal még egyet hátrébb lép.*
-Aludj jól!
*Eszébe jut még valami, így visszalép Carmenhez, akár szeretné, akár nem, átkarolja, majd ajkára egy csókot ad.*
-Jó éjt, még egyszer.
*Elmosolyodva hátrébb lép, s végül elindul a szobája felé, és már nem néz vissza. Merengve a szállásra ér, s a szobájához érve megáll. Töpreng egy darabig, majd benyit..*
|
- Akkor itthon hagyom Bobbyt, Naruval biztosan nagyon jól ellesznek majd.
*Biccenti oldalra a fejét töprengve, és elmosolyodik. Nem hitte volna, hogy Yama tényleg ennyire lovagias is tud lenni, főleg nem régen, amikor még hideg bunkónak tartotta. Átkarolja a nyakát, fejét vállának dönti, és lehunyt szemekkel igyekszik pihekönnyűvé válni. A lépcsőkhöz érve azért kikászálódik a karjaiból, hisz nem élné túl, ha miatta kapna sérvet, vagy izomlázat. Nyugodtan, néha bele-belerúgva egy-egy fokba, de felmegy a lépcsőn, Bobby két lépcsőfokonként szökdécsel utánuk. A szobához érve megáll az ajtóban, és a kilincshez állva szembefordul a fiúval.*
- Köszönöm a mai napot
*Mosolyog rá, és sóhajt egyet.*
- Holnap találkozunk?
|
*Felszisszen, amint lábujja az ajtónak koccan, de lenyeli a pillanatnyi fájdalmat. Bobby pórázát csuklója köré tekeri, csak amíg megfogja a kilincset, és egy sóhajjal lenyomja. Érzések, gondolatok törnének fel benne, de nem hagyja kibontakozni őket. Becsukja maga után az ajtót, és a pórázt kitapogatva lecsatolja a nyakörvről, majd az ágyhoz sétál. A szélét kitapogatva leül rá, és sóhajt egyet.*
~Ez sokkal jobban fáj, mint gondoltam.. nem, nem a seb~
*Nyúl hátra a fejéhez, majd ezzel a lendülettel végig is dől az ágyon. Ekkor érzi meg valami nehéz megmoccanását a nyakánál. Értetlenül nyúl oda, ujjai körbetapogatják a két medált: először azt, amit Mattől kapott. Elmosolyodik, ám amint a félszív is bevillan az emlékezetébe, elrántja onnan a kezét.*
~Nem.. nem veszem le.. arra már nem tudom rákényszeríteni magam.. így is nehéz lesz.~
- Menni fog
*Ül fel, megérzi Bobby fejét az ölében. Mosolyogva elkezdi simogatni, miközben a plafon felé fordítja arcát.*
~Vajon mit csinál most? Áhh.. jó lesz ez így. Így kell lennie, és kész.~
*Visszadől az ágyra, az oldalára fekszik, magához vonja kutyáját, és lehunyja a szemeit. Töpreng még egy ideig, mocorog, forgolódik, majd lassan elnyomja a békítő álom.*
 |
*A lány megfogja a derekát, s nem ellenkezik. Lassan, óvatosan lépked a lánnyal. Carmen elngedi, ekkor rögtön utána kap, de nem találja.. :P*
-Carmen?!
*Mikor meghallja a lány hangját megkönnyebbülten sóhajt. Megcsóválja a fejét.*
-Dehogy megy..
*Lelép az utolsó fokra, majd Carmen mellé érkezik. Épségben! Érzi, ahogy átkarolják, s megindulnak valamerre. :P*
-Az biztos... elég rossz... Ha belejövök!
*Elmosolyodik, majd kilép az ajtón, ami a kertbe nyílik. A kérdésre eltöpreng.*
~Honnan tudhatnám, hogy merre lehet menni?!~
*Megcsóválja a fejét, majd beugrik neki egy ötlet. Karbateszi kezeit, s a lány felé fordítja a fejét.*
-Hm. Mi lenne ha te is bekötnéd a szemed?! Jó ötlet, nem?!
*Mosolyog, majd elneveti magát.*
-Úgy sokkal jobb lenne. Te sem látnál és én sem látok. Hm?
*Kérdezi tovább ráérősen, majd az ég felé fordítja a fejét.*
|
- Az a jó, hogy így a többi érzékszerved kiélesődik. A hallásod, a szaglásod.. automatikusan
*Mosolyog, a fiú bizonytalanságát látva beáll elé, és a derekát fogva lépeget hátrafelé.*
- Nyugi, itt vagyok. Csak pár lépcső, ha azt az öngyilkos medencét kibírtad, ez sem lehet akadály.
*Nevet jókedvűen, de nem rajta ;) nem engedi el se a derekát, se a gatyája övét, úgy lépeget hátrafelé, figyelve a fiút. Ez amolyan esés-felfogó, bár reméli, hogy nem kell lebucskázni a lépcsőn. Aztán szép lassan visszahúzza kezeit, óvatosan, finoman, hogy ne is tűnjön fel, szaporán átugrik az utolsó fok felett és csípőre tett kezekkel néz fel Yamakasira.*
- Hmm, megy ez neked. Bobby ott jön melletted, ha az segít, megfoghatod.
*Valóban, kutyája árnyékként követi a fiút, egyrészt azért, mert nem tudja hogy gazdája még mindig mérges-e rá... Ha Yama épségben leért, akkor ismét belekarol, és úgy indul meg a kert felé.*
- Legalább tudod, milyen volt nekem. Persze ha belejössz, sokkal jobb.
*Mosolyog a plafonra nézve, s egy sóhajjal elmereng. A kertbe kiérve megáll, és körbenéz.*
- Merre menjünk? Ötlet?
|
-Bízok..
*Mondja félénkn, s megindul a lány mellett, szép lassan. Kezeivel kitapogatja, hogy merre van biztonságos út, de inkább Carmenre bízza magát. Mikor megáll, ő is megtorpan.*
-Öhm... te hogy mentél le?!
*A lányba karol, s úgy próbálj egy lépcsőfokot lejjebb menni.*
-Ne merj elengedni!
*A lány felé fordítja a fejét, s mégjobban belekarol a lányba.*
~Ez nem lesz így jó... el fogunk esni... Na jó...~
*Sóhajva elngedi Carment, s a falhoz simul, keze azért a lány vállán hagyja.*
~Csak tudnám, hogy merre kell menni..~
|
- Csak bízz bennem.. még mindig jobb dolgod van, nekem egy kutyára kellett bíznom magam
*Nevet fel Bobbyra kacsintva, aki kíváncsian feláll és engedelmesen lépked mellettük. Gazdája pedig megindul, kinyitja az ajtót, és normális tempóban megindul a folyosón, a fiúnak ez mégis nagyon gyors lehet.*
~Emlékszem, mikor ő kísért engem.. most fordult a kocka..~
*Mosolyog, a lépcsőhöz érve megáll, és a fiú keze helyett az alkarját fogja meg.*
- Óvatosan, lépcső...
*Szorosan tartja a fiút, így ha borul max. mindketten borulnak ;)*
|
*Mikor a lány a kendővel beköti a szemét sóhajtva bólint. Megfogja a kezét, s feláll.*
-Rendben... de ez neked már mesgzokott... nekem kicsit fura lesz...
*Ha a lány ellépne tőle megfogja.*
-Akkor... mennyünk...
*Oldalra biccenti a fejét, s várja, hogy Carmen vezesse.*
|
- Hmm, oké, te mondtad.
*Mosolyog Yamára, feláll és az ágyhoz lépve felveszi a kendőt. A fiúra néz, és ha hagyja, elé lépve beköti vele a szemét, és szorosan megcsomózza a tarkójánál.*
- Ha ügyes leszel, és bízol bennem, egy egész napot jól át lehet ezzel szórakozni..
*Fogja meg a kezét, és ha engedi felsegíti.*
- Mit szólnál egy sétához a kertben?
*Mosolyog oldalra biccentett fejjel, várva a fiú reagálásait.*
|
*Mikor Carmen az ágy felé húzza csak furcsán követi. A kérdésre, miszerint kíváncsi lenne-e az ő világára bólint, bár nem tudja, hogy mit szeretne..*
-Persze... de nem tudom, hogy hogyan gondoltad...
*Néz a lányra furcsán, s hagyja, hogy azt tegye, amit ő kigondolt. Közben lehunyja szemeit, s merengni kezd.*
|
*A falnak dőlve, egyik lábát felhúzva áll, karba tett kezekkel, lehajtott fejekkel, lehunyt szemekkel, félmosollyal.*
~Méghogy nem..ceh..~
*Mosolyogva felnéz az ajtóra. Nem, nem hallgatózik, és telepatikus szemei sincsenek. Tudja mi folyik odabent, és ez a lényeg. Mély levegőt vesz, és felnéz a plafonra.*
~Látod ezt, anya? És nem hittek nekem.. één megmondtam~
*Rázza meg a fejét még mindig a plafont fürkészve.*
~Nem, semmi rossz érzés sincs bennem. Féltem kicsit őket, de Istenem.. A küldetésem itt véget ért. Áldásom rájuk..~
*Ellöki magát a faltól, és ráérős, halk léptekkel megindul a folyosón. Talán visszatér a szobájába.. hm, Mr. Callawaynek ezt semmiképpen sem kéne elmesélnie. És jobb lesz, ha Lukera is ránéz. Gondolatait összegezve bólint. Megtorpan a folyosó közepén, hátranéz az ajtóra, majd egy széles mosollyal tovább indul. Többé nem néz hátra, eltűnik a folyosón.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
