|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Tényleg? Az jó! Szivesen találkozom velük!
|
*Sétált Sayával a folyosón. Ő is ki akart menni a klinikáról, de nem lehetett.* -Tényleg! Pünkösdkor meglátogatnak a szüleim! Majd bemutatlak nekik!
|
-jó!
|
-Rendben. Megyek veled!
|
-Jól! Most megyek összepakolni!
|
-Te hogy vagy?
|
- Az jó! én fél óra múlva indulok. Azért jó, hogy hétfőn nem lesznek órák. Csak kedden veszik le a gipszet.
|
-Helló! Jól vagyok! Holnap már az akadémián leszek!
|
*A szobájában gondolkodik.* ~Mivel ez csak klinika ezért ma már elmehetek. Azért itt még körülnéznék egy kicsit. Hátha van Tsuzukin kívül más ismerős beteg is.~
*Végignézte a klinikát, de nem talált senkit akit ismert ezért elment a fiúhoz.*
- Helló Tsuzuki! Hogy vagy?
|
*Felébred. Már sokkal jobban érzi magát. Néha bejön egy-egy nővérke és azzal elbeszélget. Azt mondták neki, hogy még ez a nap és elmehet. Ennek nagyon örül. ~Végre! Az a szerencsém, hogy nem mentem bele a tanításba! Még jó, hogy nem verekedtünk tovább.~
|
*Kicsit elpirult.*
- Öh... igen na megyek aludni! Holnap találkozunk! Szia Tsuzuki!
|
*Észrevette az ásítást és megnézte az óráját.* -Áh nem kell ittmaradnod! Gondolom fáradt vagy! Menj aludni! Egyépként meg semmi, csak önvédelmet tanulok. * rákacsint Sayára.*
|
*Meghallgatta amit Tsuzuki mondott. Ilyenkor már aludni szokott. Visszatartotta az ásítását.
- Szegény! Úgy hallottam, hogy hárman támadtak rád és te mindegyiket kiütötted!
|
- Hát az úgy volt, hogy épp mentem sétálni. Sokszor szeretek egyedüllenni. Ez a gyerek fellökött és azt színlelte, hogy én voltam. Nekemugrott én meg jól a képébevágtam. Így kezdődött az egész. * sóhajtott, bár az evés is nehezére esett ezért erről már ne is beszéljünk!*
|
*Leül a fiú ágyára.
- Mesélj! Mi történt?
|
-Köszi! //Nem tudom! Én is csak megnéztem a konyhát és bementem (rossz szokásom) az új üzenet vagy micsodába és kijött egy szöveg és csak úgy elfogadta magát!! Énis csak nagyokat tudtam nézni! //
|
*Odaadja a fiúnak az elkészített szendvicset.
//Robi!!!! Már megint mi történt??? Nem értem! Leírtam a szöveget aztán a te neved jelent meg!//
|
*Elmosolyodik.* ~Bolond lány~
|
-Hmm... csinálok egy szendvicset. Igaz már takarodó van a többieknek nekem meg az ágyamban kéne feküdnöm, de ha lúd legyen kövér! * a konyha felé vesz az irányt kilopakodva egy földszinti ablakon. Szerencsére jó mászó és egy kézzel is simán sikerült lejönnie.*
|
-Jól van na! * elmosolyodik* nézd meg, hogy van-e valami kaja az ebédlőben! Farkaséhes vagyok! *hallatszott is korgó gyomrán.*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
