|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Érzékeli, hogy Naru leül az ágyra, de nem figyel rá.. ekkor kopogtatja meg a homlokát. Összehúzza szemeit, s elmosolyodik rajta.. a kérdésre sóhajt egyet, s felül.*
- Nem mondott semmit és még mindig örülök, hogy itt lehetek.. csak nehezen hiszem el.. úgy érzem, hogy ma minden összejön, holnap meg megint olyan lesz az egész, mint régen..
*Hajtja le a fejét, s elhúzza a száját.*
- De nem miattad vagyok ilyen.. emiatt ne aggódj..
*Néz fel Narura egy mosollyal, majd oldalra dönti a fejét.*
- Ha akarod, akkor csinálhatunk is valamit ketten. Mit szólsz? Akármit, amihez kedved van
|
*Yama szavaira összeszűkülnek szemei. Felegyenesedik, az ajtónak dől ami ezzel be is csukódik, és karba tett kezekkel figyeli öccsét egy darabig. Odasétál hozzá, leül mellé, és ha nem figyel, megkopogtatja a homlokát*
- Mi történt odabent? Reggel még repültél a boldogságtól, hogy itt lehetsz, most meg mintha semmi kedved sem lenne hozzá. Luke mondott valamit?
*Dönti oldalra a fejét, s megtámaszkodik egyik kezével maga mellett*
|
*A szavakra összehúzza szemeit.*
- Összejövetelt? És szerinted ki jönne el oda? Áh.. Naru.. szállj le a csillagok közül...
*Szemforgatva sóhajt, s az ágyhoz ballag, leül rá, majd lefekszik. Egyik kezét lelógatja, s úgy kezdi a plafont figyelgetni.*
- És miből gondolod, hogy segíteni akarok neki..?
*Néz Naru felé, majd sóhajt.*
|
*Ahogy öccse lesöpri a kezét, elhúzza a száját és inkább zsebre rakja. A szavait hallva ő is kinéz az ablakon, de csak hátulról.*
- Ez teljesen igaz, csak azt hittem az esküdt ellenséged. Bár, én is segítenék neki ha olyan lenne a helyzet..
*Nyúl hátra, megdörzsölgeti a tarkóját, és egy sóhajjal ott is hagyja. Elkezd töprengni.. töpreng töpreng töpreng, majd egy vigyorral a homlokára csap.*
- Carmenes ötletem jött.. ez lehetséges? Megfertőzött..
*Sóhajtozik irónikus hangon, de sietve megrázza a fejét. Öccse és az ablak mellé áll, hátát nekidönti a falnak.*
- Ha annyira segíteni akarsz neki, ébreszd rá hogy vannak még akik nem utálják teljes szívükből. Szervezz neki egy zárt körű összejövetelt
*Von vállat, a hűtőhöz megy, kinyitja és elkezd benne nézelődni. Yama utolsó mondatát inkább elereszti a füle mellett.*
|
*A szavakat hallva töpreng, kihajol az ablakon, s lenéz, majd felkönyököl a párkányra. Elnéz a távolba, s ekkor teszi Naru a vállára a kezét. A kérdésre összehúzza szemeit, s felegyenesedik. Megrázza a fejét.*
- Miért kérdezed te is ezt?
*Söpri le válláról Naru kezét, s sóhajt.*
- Azért érdekel, mert átérzem a helyzetét. Én is voltam olyan, amilyen ő. Amúgy meg..
*Visszafordul az ablakhoz, s kinéz rajta.*
- ..neki is jobb lenne, ha szeretnék. Lennének barátai.. akik kiállnak mellette.. ahogy ti mellettem
*Mosolyodik el, majd le is fagyasztja magáról.*
- Amúgy abban nem vagyok teljesen biztos, hogy én teljesen megváltoztam volna..
*Teszi hozzá alig hallhatóan, s mély levegőt vesz.*
|
*A kérdésre sóhajt egyet, és töprengve öccse után néz, ahogy az ablakhoz sétál.*
- Minden ember képes a változásra. Itt csak az a kérdés, hogy ki mennyire könnyen.. ezt saját magadon is tapasztalhattad. Veled is megszenvedtünk, de Luke nem olyan, mint amilyen te voltál.. nem tudom hogy hagyja-e, hogy megváltoztassák. De nem ismerem, tehát nem tudok nyilatkozni
*Vonja meg a vállait. Összehúzza az egyik szemét, feláll, és Yama mellé lépkedve a vállára teszi a kezét*
- Mondd csak, mióta érdekel téged ennyire Luke sorsa..?
|
*Értetlenül nézi Narut, a kérdésekre inkább nem is mond semmit. Az intésre összehúzza szemeit, s mély levegőt vesz.*
~Jobb, ha hozzá se szólok.. fel kell dolgoznia..~
*Ledől az ágyra, s a plafont figyelve mereng,ekkor hallja meg a kérdést. Felül, s megrázza a fejét.*
- Eltaláltad. Nem vagyok éhes
*Dönti oldalra a fejét, s mély levegőt vesz.*
- Te mit gondolsz Lukeról? Képes lenne megváltozni, ha valaki segítene neki?
*Intézi kérdéseit Naruhoz, miközben feláll és az ablakhoz sétál, kinyitja, s kinéz.*
|
*Éppen az orra alatt mormogja a hadi tervet, mikor öccse kijelenti hogy nem ölte meg. Legyintve lepisszegi, s csak késve jut el a tudatáig miket beszél. Felé fordul, kigúbadt szemekkel, hitetlenül, majd elneveti magát. Az asztal szélébe kapaszkodik.*
- Azt mondod... azt mondod hogy beszélgettetek.. és őszinte volt.. ő?! Veled?! Heh..hehe..hehehe..
*Int hogy most pár pillanatig hagyják békén, és az ágyához vánszorogva ledől rá. Ez rosszabb mint ami Yamával meg Carmennel volt XD ezt meg kell emésztenie. Jópár percig mereng, addig hiába szólnak hozzá itt sincs, majd hirtelen összecsapja a két tenyerét és felül.*
- Nem vagy éhes?
|
*Mikor bátyja felrántja meglepődik, a szavakat hallva elneveti magát. Megrázza a fejét. Bátyjára mered.*
~Eh.. nem is haragudna érte.. meglepő.. és különös..~
*Mosolyodik el, s mély levegőt vesz.*
- Nem öltem meg senkit. Elbeszélgettem vele. Vázoltam neki a helyzetet, hogy, mi lesz, ha bánt titeket. Rábólintott.. de velem azt tehet, amit akar.. aztán rátapintotam a gyengepontjára.. épp mentem volna, mikor visszarántott.. elkezdtünk beszélgetni... látszott rajta, hogy most őszinte.. különös volt... mindegy. Holnaptól megint a régi lesz
*Von vállat egy keserű sóhajjal, s visszaül az ágyra.*
|
*Az ajtó nyílására felkapja a fejét. Már a negyedik pohár kávéját fogyasztotta el épp.. Elmosolyodik.*
- Szia öcskös..
*Fejjel lefelé fordítja a csészét és megrázogatja, de az az utolsó cseppig is kiürült. Sóhajtva lemászik a pultról, ahova felült, és a kávéfőzőhöz megy, azt is megrázogatja, de az is teljesen üres. Csalódottan lebiggyeszti az ajkait, mikor meghalja Yama kijelentését. Megdermed, sietve körbenéz, becsukja az ablakot és az ajtóhoz szökkenve kulcsra zárja, Yamához lép és a vállait elkapva felrántja.*
- Jól van, semmi vész.. add ide a fegyvert, majd én elrejtem.. és egy szót se a rendőröknek! Én beszélek! És hova rejtetted a hullát?? Be kell dobnunk a folyóba.. semmi vész..semmi vész.. nyugalom Naru..
*Lép el az öccsétől, s két kézzel a hajába túr.*
- Önvédelem.. beállítjuk önvédelemnek..
*Von vállat tágra nyíló szemekkel. Kicsikét kiakadt XD*
|
*Lehajtott fejjel jön a folyosón, s megáll a szoba ajtó előtt. Felnéz, majd lenyomja a kilincset, s belép. Körbenéz, Narura, majd becsukja az ajtót.*
- Megjöttem
*Egyből az ágyhoz megy, s ledől rá. Sakura pedig ráugrik, megnyaldossa, majd lemászik róla.*
- Jól van Sakura..
*Néz utána egy mosollyal, s felül. Bátyjára néz.*
- Elintéztem Lukeot.. nem fog többé zargatni minket
*Von vállat, mintha annyira természetes lenne, s sóhajt.*
|
*Öccse szavaira bólogat, bár azért gyanakvón méregeti.*
- Rendben, menj csak. Szia!
*Miután kiment egy sóhajjal Sakurára néz, majd az ajtóra, s így felváltva cikázik tekintete jópár percig. Miután eléggé elfáradt, hátradől az ágyon.*
~Nem megyek utána.. nagyfiú, és végre jóban vagyunk, tudja mit csinál. Nem fogom követni!~
*Elnéz az ajtó felé, majd Sakurára és felül.*
- Szerinted mit csinálhat?
*Töpreng el, feláll és az ajtóhoz megy, kezét a kilincsre teszi, majd erőteljes fejrázással a pulthoz megy, és nekilát kávét főzni.*
|
*Mikor kilép bátyja felül, a kérdésre eltöpreng. Feláll, s megcsóválja a fejét.*
- Elmehetünk sétálni is.. de a sport engem nem köt le annyira, mint téged.. de.. *elgondolkozik, s bólint egyet* ..el kell intéznem valamit. Utána azt csinálunk, amit te szeretnél.. foci, vagy akármi.. megtaníthatsz bármire!
*Mosolyodik el, s Sakurára néz, majd biccent neki.*
- Te itt maradsz.. boldogítsd Narut egy kicsit!
*Hajol le hozzá, s simít végig a fején, majd az ajtóhoz siet, a kilincsre teszi a kezét, s visszanéz.*
- Sietek! Szia!
*Nyomja le a kilincset, kinyitja, kilép, mad bezárja az ajtót. Körbenéz, végül elindul a folyosón, s eltűnik.*
|
*Biccentve vonul be a fürdőbe, lehúzza magáról a trikót, majd a gatyát, leveszi a többi felesleges ruhát is végül beáll a zuhany alá. Megnyitja a hideg vizet, lehunyja a szemeit és két kézzel a kabin falának támaszkodik. Lehajtja a fejét és kinyitja a szemeit, élvezi ahogy a hidegvíz végigcirógatja minden porcikáját, s arcára tapadt tincseiből is potyognak a cseppek. Töpreng egy sort, majd feleszmélve lehunyja a szemeit, felszegi a fejét, megmosakszik rendesen, majd elzárja a vizet és kilép. Megtörölközik, félszárazra törli a haját is, felvesz egy egyszerű, benti hosszúgatyát és kilép az ajtón. Csak otthonosan, félmeztelenül, öccse előtt nincs zavarban ;)*
- És mihez lenne kedved? Tudom hogy jó ez a szoba, de ne csak üljünk bent egész nap.. menjünk ki focizni, úszni, vicceljük meg a lányokat vagy nézzünk be a városba, nekem mindegy.
*Huppan le az ágyára, s Yamára vigyorog. Mintha nem is oktató, hanem egy csínyekre kész diák lenne XD*
|
*A vállveregetésre oldalra dönti a fejét.*
- Én is örülök
*Néz fel a plafonra, majd bátyjára. Nézi, ahogy Naru a fürdőhöz lépked, s mikor a kilincs a kezében marad elneveti magát. Körbenéz egy vigyorral.*
- Kicsit szét van esve ez a szoba.. nem gondolod? Rendbe kellene rakni.. hmm
*Töpreng el, s a kérdésre felkapja a fejét.*
- Menj csak, megleszek
*Kacsint bátyjára, s a pultra teszi a kiürült poharat. Körbenéz, végül visszamegy az ágyhoz, leül rá, majd lefekszik. A plafont kezdi el fürkészni, s elgondolkodik.*
|
*Öccse kijelentésére elneveti magát, és felé fordul amíg beszél.*
- Hát ha te dobnád ki, kapnál is egy nagy adag fejmosást. Szent, hehe..
*Visszafordul és kitölt két pohárba az almaléből, a dobozt visszateszi a hűtőbe, becsapja az ajtaját és Yamának nyújtja a poharat.*
- Hát akkor, ránk
*Koccintja a poharát az öccse poharának és már kortyol is bele az italba. A szavait hallva elmosolyodva nézi egy darabig a fiút, majd vállon veregeti.*
- Én sem hittem volna.. nagyon örülök hogy végre az öcsém és a haverom is lettél...
*Mosolyog rá, majd a fürdőszoba ajtajához megy és megkopogtatja.*
- Ez a fürdő..
*A kilincsre teszi a kezét, lenyomja, és ahogy kihúzná az ajtót a kilincs a kezében marad. Felemeli, megforgatja az ujjai közt, és Yamára vigyorog.*
- Na igen, ez meg a kilincs.. néha lejön..
*Köhint zavartan, visszanyomja a kilincset a helyére, lenyomja és ezzel egy időben a vállával lök egyet az ajtón, így az ki is nyílik. Hátranéz Yamára és vállat von.*
- Majd megjavítom.. lezuhanyzok, rendben leszel addig?
*Ha megkapta a választ, becsukja maga mögött az ajtót.*
|
*A kérdésre felnéz, s fel is ül. A felsorolásra oldalra dönti a fejét.*
- Nekem mindegy, hogy mit kapok
*Von vállat, s amint bátyja az ablakhoz megy és kidobja a tejet meghökken. Lassan feláll, s karbateszi kezeit. A 'Nem láttál semmit' kijelentésre elmosolyodik.*
- Oké.. de azthittem, hogy te egy szent vagy.. látom sokat nem tudok még rólad..
*Hajtja le a fejét, s lenéz Sakurára, majd az ablakhoz sétál, kihajol és lenéz, majd egy fejrázással be is jön.. Naru mellé lépked.*
- Almalevet én is kérek.
*Mosolyodik el, s ha megkapta, akkor kézbeveszi, s a falnak dől.*
- Naru..
*Kezd bele halkan, s kortyol egyet az italából, majd felé fordul.*
- Tudod.. soha nem hittem volna, hogy egyszer szobatársak leszünk és ennyire kijövünk egymással.. ennek örülök..
*Mosolyodik el lassan, s mégegyet kortyol az almalébe.*
|
*Öccsére mosolyog, amint az ágyhoz sietnek egy sóhajjal becsukja maguk után az ajtót.*
- Örülök.. rendezgesd nyugodtan kedvedre, érezd otthon magad, mától az én szobám a te szobád is.
*Mosolyogva az asztalához megy, ledobja rá a kulcsot és nyújtózik egyet. Kinyitja az ablakot hogy jöjjön be egy kis levegő, majd a hűtőhöz siet.*
- Kérsz valamit inni? Vaaanőő..
*Lehajol, kinyitja az ajtót és szemügyre veszi a tartalmát.*
- Almalé, kávé, pár doboz sör, még egy kis almalé.. á tej!
*Lelkesedik fel, kiemeli a dobozt, beleszagol, de szinte azonnal el is tolja magától olyan arccal, mint aki hányni készül.*
- Tévedtem..tej..nincs..
*Az ablakhoz megy, kihajol és lenéz rajta, majd egy laza mozdulattal ledobja a tejet. Nézi a dobozt ahogy lezuhan, és a kuka mellett landol. Rácsap a párkányra.*
- A fenébe, már megint mellé! Pedig tegnap belement..
*Vakargatja meg a tarkóját és hátrafordul, ám ahogy meglátja Yamát megereszt egy zavart vigyort.*
- Izé.. nem láttál semmit..
*Lépeget oda a hűtőhöz, kiveszi az almalevet, a lábával berúgja az ajtót és a pultra téve levesz egy, vagy két poharat.*
|
*A halk kérdés ugyan nem neki szól, de meghallja. Elhúzza a száját, s bátyja mellé lép, s egy erőltetett mosollyal átkarolja, majd elengedi.*
- Ugyanmár, Naru..
*Szólal meg halkan, s tovább sétál lehajtott fejjel. A szavakra megcsóválja a fejét.*
- Ne hidd, hogy én annyira rendszerető vagyok..
*Teszi hozzá, de az utolsó szavakra elhúzza a száját. Bátyjára néz.*
~El kellene felejtetnem vele apát.. ez így nem lesz jó.. nem jó így látni..~
*Hajtja le a fejét, s belép az ajtón. Körbenéz, majd válvonva az ágyhoz szalad, vele együtt Sakura is. Leül az ágyra, ledobja a táskát, s eldől rajta. Narura nézve felül.*
- Ez tökéletes hely lesz nekünk! Igaz, nagylány?
*Dögönyözi meg a kutya oldalát, aki szintén az ágyon pihenget. Lassan feláll, s az ablakhoz lépeget, majd megfordul, s Naruhoz lépeget, s már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de inkább nem teszi. Visszamegy az ágyhoz, s ledől rá. A plafont kezdi el nézni, de azért Narura is ránéz néha. Sakura pedig az ágy mellé telepedik.*
|
*Öccse szavait hallva elneveti magát, és megcsóválja a fejét.*
- Hát persze, ezt is anyától örökölted.. én pont olyan pocsékul főzök, mint apa..
*Elkomolyodik, és lenéz a földre. Töprengve figyeli a talajt, azt se veszi észre hogy már a folyosón baktatnak. Megereszt egy halk kérdést, ami nem Yamához szól, inkább csak hangosan gondolkodik.*
- Miért pont rá hasonlítok..?
*Megrázza a fejét, a zsebébe nyúl, előveszi a kulcsot és azt kezdi el csilingeltetni.*
- Ömm, mielőtt bemegyünk, tudnod kell hogy nem vagyok a rend híve.. próbáltam gatyába rázni magam, de megszoktam hogy olyan szobám lehet amilyen nekem jó, én pedig megelégedtem azzal is ha nem volt katonarend.. *vigyorog zavartan, és sóhajt egyet* ..ezt is tőle örököltem..
*Erőteljesen megrázza a fejét, a szobája előtt megáll, beleteszi a zárba a kulcsot, elfordítja, lenyomja a kilincset és belöki az ajtót, de előre engedi Yamát és Sakurát*
- Az ott a ti térfeletek..
*Mutat el a becipelt vendégágyra, mellette van egy íróasztal is. Lényegében a szoba olyan, mintha két külön szoba lett volna egybegyúrva.*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
