|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Elmerül a hűtő tartalmának elemzésében, így a zár kattanása se tűnik fel neki. Bobby nyüsszenve az ajtóhoz siet, és eszeveszett ugatással kaparni kezd. Felegyenesedik, és értetlenül az ajtóra mered. Meglátja a földön levő kulcsot, és annyira elbambul, hogy Luke megfogja a kezeit.*
- Mire célzol ezzel?
*Hangja már cseppet sem határozott, nyakbehúzva, felhúzott vállakkal, összekuporodva ácsorog. A válasz hamar is megérkezik. "Rád". Elkerekednek a szemei, tiltakozni sincs ideje, Luke már magához is húzza, és érkezik a csók. Két kezét mellkasának feszítve igyekszik eltolni magától, s mikor levegőhöz jut, zihálva a szemeibe néz.*
- Nem, Luke. Csak az alkohol beszél belőled... ez nem így van.. egyszer majd szerelmes leszel valaki másba.. nekem meg ott van Yamakasi..
*Dadog és hebeg össze-vissza. A hajszalag megadja magát, szőke hajzuhataga szabadon beteríti vállait. Összeszorítja szemeit.*
- Luke.. kérlek..
|
*Fintorogva engedi el a lányt, s nézi, ahogy a hűtőhöz megy.*
- Nem.. nekem nem kell az a keserű lötty..
*Feláll, és mikor a kutya a fürdőszobába megy, behúzza utána az ajtót, ha tudja rázárja, s a kulcsot egyszerűen a földre dobja. Elvigyorodva Carmenre néz.*
- Mostmár az eb se zavar.. régóta vártam valamire, ami még a tea és az alvás hatásánál is jobban kell.. csak erre vártam.. csak..
*A lány elé áll bájos pofival, ha hagyja gyengéden két tenyerébe fogja kezeit. Hangját lehalkítja, suttogva hajol az arcához.*
- ..Rád..
*Ha nem figyel, a derekát átkarolva magához húzza, s egy hosszú csókot nyom az ajkaira, miközben másik kezével kiszedi hajából a hajpántot/hajszalagot.*
|
- Gyógytea!
*Emeli meg hangját szigorúan, ám mikor a fiú az ölébe húzza, bennakad a lélegzete. Köpni nyelni nem tud a fiú ölében üllve, s mikor átfonja a derekát, sóhajt egyet.*
- Luke, engedj el... az az ostoba alkohol... kapsz egy pohár teát, alszol egyet, és jobban leszel hidd el..
*Megdermed, mikor a fiú a blúzát kezdi el kigombolgatni. Összehúzza a szemeit, és erőteljesen rávág a kézfejére.*
- Nem, Luke! Gyógytea és alvás kell neked, nem pedig én. Gyerünk!
*Igyekszik megtartani a határozottságát, miközben lehámozva magáról a fiú karját feláll, és a mini hűtő felé indul. Bobby hátracsapott fülekkel beoson a fürdőszobába.*
|
*A megállapításra, miszerint részeg, felháborodottan morran egyet.*
- Én meg az alkohol?? Hogy gondolhatsz ilyet?
*Legyint egyet, mikor a lány feláll, kábán utána kap, de ujjai a levegőbe markolnak. Előbb kezére mered, majd az előtte álló Carmenre.*
- Gyógytea? Fújj! Inkább egy pici pohár pálinkát, kedves...
*Ereszt meg egy újabb 32 fogas vigyort, a kérdésre megvonja a vállait, és ha Carmen nem figyel, a csípőjét elkapva az ölébe húzza.*
- Igen, szörnyű nagy baj van.. és csak te tudsz segíteni..
*Bólogat szomorú arcot vágva, egyik karját a lány dereka köré fonja, s erősen, stabilan tartja, miközben ujjai kihámozzák két gombját az ingnek, s tenyere besiklik az anyag alá, végigcirógatva a puha bőrt, egészen a mellekig.*
|
*A kopogásra kipattannak szemei, s már válaszolna, de be is nyitnak. Meglepve ül fel, Lukeot meglátva unott, kissé csalódott sóhajjal, szemforgatva dől vissza.*
- Szia Luke..
~Legalább neki jó a kedve..~
*A kérdésre válaszolni sincs ideje, mert már érkezik is egy vád. Újból felül, és a fiúra mered, miközben hevesen megrázza a fejét.*
- Ne haragudj, mostanság sok dolgom volt.. nem akartam hogy azt hidd, kerüllek..
*Furcsállva nézi, ahogy a fiú leül mellé, s mikor magához húzza, elkerekednek, majd összeszűkülnek szemei. Luke arcára mered, és a kérdést figyelmen kívül hagyva áll fel.*
- Luke, te részeg vagy!
*Csípőre teszi a kezeit, és sóhajt egyet. Oldalra dönti a fejét, és úgy néz a fiúra.*
- Főzök neked egy gyógyteát.. valami baj van?
*Bobby felkapja fejét, leül a tányéra mellé, és hátracsapott fülekkel mered Lukera, de gazdája int neki, hogy semmi baj.*
|
*Kopog párat az ajtón, majd a választ meg sem várva benyit. 32 fogas vigyorral, elégedett pofával, laza gönceiben.*
- Sziaaaa!
*Vigyorog rá vidáman, az ajtót egy lendülettel becsapja maga után, és nekidől.*
- Na mizujs van veled? Gondoltam rád nézek. Régen beszéltünk, kezdem úgy érezni, hogy kerülsz..
*Vált át vigyora gyanakvó szemösszehúzásra. Így mered még egy ideig a lányra, fürkészőn, vizslatón, végül ellöki magát az ajtótól, leül mellé, és akár akarja, akár nem, a vállait átkarolva magához húzza, másik kezével az arcán simít végig.*
- Akarod, hogy megvígasztaljalak?
*Nos ömm, igen.. így közelről lehet érezni az alkohol szagát, és jobban megfigyelve az arcán, és a mozdulatain is látszik. Részeg.. vagy csak be van lőve? Talán is-is.*
|
*Naru elszomorodására elkerekednek szemei, keze megindul a fiú keze felé, de aztán meg is akad a levegőben. Összepréselt ajkakkal, keserű szemekkel bólint a szavaira. Tekintete követi mozdulatait, ahogy az ajtóra néz. Feláll, mikor kilép, de az ajtó már csukódik is be utána. Egy sóhajjal visszahuppan az ágyra.*
- Jajj, Naru.. tudom, hogy te csak jót akartál...
*Nézi még egy picit az ajtót, majd lehunyja szemeit, mély levegőt vesz, s alkarját homlokának döntve hátradől az ágyon.*
|
*A lány kiakadását nyakbehúzva, összeszorított szemekkel hallgatja, a taslira csak méginkább felhúzza vállait. Mikor úgy tűnik, csillapodik a vihar, kiegyenesedik.*
- Miután megütött, teljesen felhúztam magam, ez érthető, nem?! Te vagy nekem a legfontosabb lány az életemben, normális hogy kia..áú!
*Tarkójához kap a következő nyaklevesre, és egy grimaszt vágva néz a mérges Carmenre. Aztán lassan felenged, és egy sóhajjal a plafonra néz.*
- Tudom, de túl felindult voltam, értsd meg.. ezt elrontottam, beismerem. És nagyon sajnálom..
*Elszomorodva lenéz a földre, majd a lányra, végül feláll.*
- Magadra hagylak.
*Az ajtóhoz lép és kinyitja, de a kilincset fogva visszafordul. A lányra néz, lassan szétnyílnak ajkai, majd be is csukódnak. Visszafordul, és mélyre hajtott fejekkel szólal meg, de nem néz hátra.*
- Sajnálom.
*Kilép az ajtón, és behúzza maga után azt. Megindul a folyosón, töprengve, zsebre dugott kezekkel.*
|
*Naru hablatyolására elmosolyodik, de mikor elkezdi tagadni hogy ő kimondta volna... felpattan, szemei elkerekednek, arcát elönti a vörös árnyalat, kezei ökölbe szorulnak.*
- Te azt mondtad neki hogy tartsa magát távol tőlem?!?!?!
*Ordítja le a fejét cseppet sem jókedvűen. Zihálva ül vissza az ágyra, és ha Naru nem figyel, fejbecsapja.*
- Hogy mondhattál neki ilyet?? Mikor én éppen azt vártam hogy utánam jöjjön... legközelebb inkább meg se mukkanj!
*Csap rá a fejére mégegyszer, ha nem figyel, karba teszi a kezeit, és nagyon morcosan, nagyon csúnyán, nagyon lángoló tekintettel mered a fiúra. Bobby jólízűen habzsol tovább.*
|
*A hasonlatokra megereszt egy komoly, kissé szemrehányó vigyort, majd az utolsó szóra, miszerint megvan, helyeslően bólint. Az ölelést mély sóhajjal viszonozza, jól megszorongatja a lányt, s mikor elszakad tőle kezeit akkor is derekán pihenteti meg. A kérdésre, miszerint látta-e öccsét szemforgatva megállapodik pillantása a plafonon, és egyből visszahúzza a kezeit. Ártatlan arcot vágva, némán fütyülve néz oldalra.*
- Hogy één? Neem.. dehogy.. hogy beszéltem volna vele? Fogalmam sincs merre van.. báár megértem ha valahol szomorkodna.. no persze nem azért, mert én bármit is mondtam volna neki hirtelen felindultságomban! *emeli védekezőn maga elé kezeit, és a fejét hevesen rázva pislog a lányra* Soha sem mondanék neki olyat, hogy tartsa távol magát tőled, és sohasem küldeném el a fenébe a lehető legmogorvábban.. áááá dehogyiiiis!
*Angyali arc, fehér fény, szárnyak és glória. Lopva az ajtóra néz, a plafonra, majd Carmenre.*
|
*A kopogásra felkapja fejét, és felül. Az ajtóra néz egy kíváncsi pillantással.*
- Bújj be..
*Amint felbukkan Naru feje, elmosolyodva visszadől a hátára.*
- Szia Naru.. dehogy zavarsz
*Bobby nem emeli fel a fejét, éppen mohón zabál, de azért üdvözlőn meglegyinti kétszer a farkát. Amint az ágy besüpped még egy ember súlya alatt, felül, és a fiúra néz egy erőltetett mosollyal.*
- Hogy érzem magam? Mint egy partra vetett hal, egy víz alá merült madár és egy delfin a sivatagban. *vállvonás* egyszóval megvagyok.
*Mikor megfogják a kezét, apró mosollyal szorítja meg azt, és lassan megöleli Narut.*
- Ezt most mindannyian elrontottuk.. de majd csak lesz valami.
*Elszakad tőle, a kérdésre az ajtóra néz. Elhúzza a száját, s lehunyt szemmel megrázza a fejét.*
- Nem.. vártam, de nem jött utánam. Biztos valamelyik sarokban duzzog, vagy Lukeot veri épp laposra. Attól függ mennyire sikerült lehiggadnia. Te sem láttad? *fordul Naru felé, majd egyből hozzáteszi* ..nem mintha aggódnék érte.
|
*Kopog kettőt, majd benyit az ajtón. Bedugja a fejét, és egy mosollyal a lányra néz.*
- Sziasztok.. zavarok?
*Bobbyra néz, majd gazdájára, és ha szabad, bemegy. Becsukja maga után az ajtót, megpaskolja a kajoló kutya oldalát, és leül az ágy szélére Carment figyelve*
- Hogy érzed magad?
*Bíztató mosollyal biccenti oldalra fejét, és ha tudja a kezét is megfogja. Most inkább nem tesz megjegyzést a zűrös szerelmi életükre :P. Körbenéz a szobában.*
- Yama járt már itt?
|
*Becsukja maguk után az ajtót, s egy mély sóhajjal a plafonra néz. A hosszú kerti séta után csalódottan ugyan, de feljött, hisz Bobby éhes.*
~Nem jött utánam..~
*Szomorkásan lehajtja a fejét, mikor megérzi Bobby mancsát a térdén. Elmosolyodva leguggol hozzá, és végigsimít a fején.*
- Persze, máris kapsz enni.
*Felegyenesedik, és a mini hűtőhöz araszol töprengve. Lehajol, kinyitja, kiemel egy konzervet, monoton sóhajjal feltépi a tetejét.*
~Nem is vártam tőle, de.. azt hittem most utánam jön.. mindegy, jó volt kicsit elmélkedni~
*Lehunyja a szemeit, csak úgy találomra önti bele a konzerv tartalmát a tálba, leteszi Bobby elé, és kihúzza magát. Vár, kutyája felnéz rá egy darabig, majd biccentve végigsimít a fején.*
- Tiéd.
*Kidobálja a dobozt, és lehuppan az ágyra. A hátára dőlve a plafonra szegezi tekintetét.*
|
*Furcsálna néz Narura, de nem teszi szóvá. Carmen kijelentésére összehúzza szemeit, majd egy sóhajjal ránéz. Illetve maga mögé néz. Bátyja kedves pillantására, viselkedésére megrázza a fejét.*
-Öhm...
*Megrázza a fejét, s Carmen újabb szavaira elmosolyodik.*
-Döntsd el.
*Mikor bátyja elindul a kutya mellett fejcsóválva néz utána, majd Carmenre.*
-Egy jó tanács... ne igyál abból a kávéból, amit ő ad neked..
*Halkan megjegyzi, s ekkor hallja meg testvére kérdését.*
-Ööö.. nem.. kösz. Kihagyom.
*Belekarol a lányba, ha hagyja, s úgy mennek utánuk.*
|
*Villámsebességgel pattan fel a földről, s hátul összekulcsolt kezekkel fütyülget, és sietve a falnak dől.*
- Ááá, sziasztok. Dúl a láv, igaz?
*Vigyorodik el, Carmen kijelentésére azonban lefagy arcáról minden érzelem, és visszatér a komoly, szigorú, magabiztos és cseppet sem humoros kedvében levő, érett férfi. Odalépne hozzá, ha nem bújna el Yama mögé, így csak az ujjait ropogtatja meg egyesével.*
- Kávé? Hmm..
*Felszegi a fejét, hamiskás, kissé már ijesztően ördögi mosollyal, s a kisujját is kiroppantva karba teszi a kezeit.*
- Jól van.. áll az alku. Te kávé, én forrócsoki
*Yamára nézve vigyora egy kissé kiszélesedik. Á, ő angyalka o:)) nem akar semmi rosszat a barátnőjével. Ohh dehogy, csak..*
~Elveszem a kedvét a kávézgatástól (6)~
*Bobby mellé szegődik, és megcirógatja a fejét, ha hagyja. Lazán zsebre dugott kezekkel, ráérős léptekkel indul el a folyosón.*
- Öcskös? Te nem kérsz?
*Pillant testvérére újabb hamiskás mosollyal, majd magabiztosan előre néz.*
- Akkor haladjunk. Kiszáradtam...
*Összedörzsöli két tenyerét, és megszaporázza lépteit.*
|
- Egész jó párost? *hümmögve eltöpreng, majd elvigyorodva a fiúra néz* szerintem nagyon jó párost alkotunk!
*Szorosan a fiúhoz bújik, jóleső sóhajjal lehunyja a szemeit, és viszonozza az ölelést. A további szavakat hallva elmosolyodik, a beszélgetéses résznél összehúzza a szemeit, de nem kérdez rá. Csak nem lehet olyan komoly.. ha akarja, elmondja. Bólint egyet, megfogja a kezét és utána lépeget. Bobby kérdés nélkül pattan fel, és engedelmesen követi a párost. Kilépve az ajtón ő is Narut kezdi keresni szemeivel, bár van egy sejtése, hol találja meg.. no mindegy.*
- Azt hallottam, beígértünk neked egy forrócsokit. Állapodjunk meg. Én veszek neked forrócsokit, ha te veszel nekem kávét
*Húzza ki magát büszke, de kissé pimasz mosollyal, de azért figyelmeztetőleg behúzódik Yama mögé.*
- Ömm, talán a kakaó is megteszi *teszi hozzá gyorsan, mégis kissé késve o:))*
|
*Be se tudja fejezi az utolsó mondatot, (talán jobb is így XD), s a lány a nyakába ugrik. Elmosolyodik, majd átöleli. Mikor eltolja magától, viszont összehúzza szemeit, de elmosolyodik, megrázza a fejét.*
-Én is szeretkek. Megbocsájtom.. hisz én hoztam ki belőled..
*Oldalra biccenti a fejét.*
-A medencénél történteket leszámítva egész jó párost alkotunk, nem?
*Elvigyorodik, majd átöleli a lányt, ha engedi, s nem engedi el néhány percig. Sorosan magához öleli. Végül eszébe jut valaki, így eltolja magától egy sóhajjal.*
-Hm..mivel már beszéltem veled és kibékültünk, ezért Narunak lógunk egy forrócsokival...
*Elvigyorodik.*
-A szállásán elég sokat beszélgettünk... *sóhajt* Nem lényeg. Mehetünk?
*Feláll, majd a kezét nyújtja. Ha megfogta, akkor magához húzza, s az ajtó felé mennek. Kinyitja, előre engedi Carment, kilép utána, s egyből a bátyját keresi.*
-Naru?
|
*Meglepve bólint, miszerint beszélniük kell. Száját is elfelejti becsukni Yama szavaitól, és mégha hülyén is fejti ki magát, a lényeget érti. A teásbögrét hagyja az ágyra zuhanni, és kiborulni, majd lepedőt cserél.. a fiú még be se fejezte az utolsó mondatát, már ugrik is a nyakába*
- Igen igen igen! Vagyis nem nem nem! Vagyis..
*Ha még nem borultak le az ágyról, akkor összeráncolt homlokkal eltolja magától a fiút.*
- Úgy értem.. szeretlek! És én sem akarok nélküled élni. Veled szeretnék lenni! Remélem megbocsájtod, hogy ilyen hülye kijelentést tettem a gyengélkedőn. Tehát igen igen igen!
*Ugrik még egyszer a nyakába, ha hagyja, és szorosan megölelgeti. Bobby oldalra döntött fejekkel nézegeti őket.*
- Sajnálom, amit a medencénél csináltam. Nem volt..ömm.. nem akartam hogy ez legyen belőle..
*Biccenti oldalra a fejét egy zavart mosolykával*
|
*Naru szavaira megcsóválja a fejét, s mikor belöki Carmen szobájába, lehajtja a fejét.*
-Szia..
*Hátrafordul, de Naru már csukja is be az ajtót.*
~Ezért még kapni fogsz..~
*Sóhajt, s egy bájvigyort erőltet magára, úgy fordul meg.*
-Nem, nem kérek.. kösz. Naru.. öhmm.. nem, nem veszekedtünk. Csak vázoltam neki a tervemet, hogy mit fogok tenni, s egy szép jövőt mondott el... így azt nem teszem meg.. és most idecipelt hozzád...
*Félrefordítja a fejét, majd az ágyra néz.*
~Csak egy csótány.. mi?~
*Szemforgatva sóhajt, végül leül a lány mellé.. lehajtja fejét, s végül egy sóhajjal belekezd abba, amiért idejött.. illetve iderángatták..*
-Carmen... *a lányhoz fordul* Beszélnünk kell... azthiszem... Igen... beszélnünk... kell...
*Lehunyja szemeit egy pillanatra, s mély levegőt vesz. Felidézi Naru szavait magában.*
-Amit a gyengélkedőn mondtál, az hülyeség...
~Ezt a határozottságot... öhm...~
-Köhm... sosem voltam jó az érzelmek kifejezésében... de... szeretlek, és attól, hogy néha összekapunk, az nem azt jelenti, hogy nem vagyunk egymáshoz valók...
*Egy sóhajjal a plafonra néz. Majd a lányra, töprengve.*
-Nem tudnék nélküled élni...
~Ez hülye kijelentés...~
-Illetve tudnék, de nem akarok.
*Oldalra biccenti a fejét egy mosollyal, majd félrefordítja a fejét.*
-De ha nem akarsz velem lenni, megértem... de Naru tudja a következményeit...
|
*Megszeppen, mikor kitárul az ajtó. Ledöbbenve néz a párosra, kis híján a teásbögrét is kiejti kezeiből. Bobby valóban felpattan, de aztán vissza is fekszik.*
- Szi..sziasztok..
*Dadogja zavartan, értetlenül nézi a becsukódó ajtót, majd Yamát. Oldalra biccenti a fejét.*
- Ömm, valami baj van?
*A teájára néz, majd a fiúra, és végre megmozdul. Lehuppan az ágyára, és felé nyújtja*
- Kérsz? Ülj csak le. Nem tűnt Naru valami.. hmm.. lelkesnek. Veszekedtetek?
*Kérdezi aggódva, bár még mindig a sokk hatása alatt áll. Mi a fenét mondjon? Meghökken, hátranéz válla felett, ugyanis az ágya tele van vázlatrajzokkal - Yamakasiról. Egy lendülettel lesöpri őket az ágy másik oldalára, és rájuk borítja a takarót, majd 32 fogas vigyorral a fiú felé fordul*
- Csak.. egy csótány..
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
