|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Yamada próbálta egy kicsit oldani a feszült hangulatot, de nem sok sikerrel járt. Sóhajt egyet, de a mosoly még mindig az arcán ragadt.*
-Nem vagy szomjas? Szivesen hozok valamit ha gondolod...
*Már tényleg nem tudja mit mondjon. Sőt azt sem, hogy mit tegyen. Hiába, ez a felejtési kisérlet minden egyes pontja kudarcba fulladt. *
~Pedig mindkettünknek az lenne a legjobb. Jó messze kéne lennünk egymástól mégis mióta semmi közünk egymáshoz egyre többet vagyunk együtt. A sors útjai kifürkészhetetlenek.~
*Kinéz az ablakon és nézi a szakadó esőt. Közben eszébe jut valami ami igen furcsa és megdöbbentő.*
~Eddig ahányszor Kagomeval találkoztam mindig esett az eső. Mintha direkt ilyenkor esne. Jó, ma egésznap esett, de most még jobban mint eddig.~
*Egy pillanatra eltűnik a mosoly az arcáról, de amikor újra Kagomera néz már megint mosolyra húzódika szája.*
|
*Elmosolyodik a szavakon.*
- Sora mindig mindent eltúloz..
*Megcsóválja a fejét, s a fiúra néz.*
- Nem akartalak megojeszteni.. a szívrohamot pedig felejtsd el! Jó?
*Néz nagyon komoly arcot vágva, s hagyja, hogy megigazítsa a takaróját. Mikor ismét megfogja a fiú a kezét a kezükre néz, majd fel Yamadára. Sóhajt egyet.*
~Miért fogja meg a kezem..? Így sokkal nehezebb lesz kiverni őt a fejemből.. nehezebbé teszi a dolgom.. sokkal nehezebbé.. de az igazat megvallva, nem is akarom elfelejteni.. soha.~
*Elmosolyodik saját gondolatán, majd sóhajtva a plafonra néz. Megcsóválja a fejét.*
|
-Örültem volna ha nem kell bejönnöm. Nem jó látni, hogy itt vagy. Sokkal jobb lenne ha Akadémián futottunk volna össze. Sora smse eléggé eltúlzott volt. Szinte azt írta le, hogy a halálodon vagy.
*Lehalkítja az a hangját épp, hogy hallhatóan szólal meg.*
-Azért is rohantam ennyire....
*Egy pillanatra elfordítja a fejét.*
-Nagyon rámijesztettél.
*Elmosolyodik.*
-Ha így folytatod fiatalkori szívrohamom lesz miattad.
*Megsimogatja Kagome kezét, a másik kezével pedig megigazítja a lány takaróját.Aztán újra megfogja Kagome kezét és még mindig esze ágában sincs elengedni.*
|
*Mikor a fiú megfogja a kezét ránéz. Nem húzza el a kezét. A szavakra bólint egyet.*
- Jó, nem nyúlok sehova..
*A kérdéseket hallva felnéz. Bíztatólag elmosolyodik.*
- Még semmit sem mondott, csak azt, hogy néhány napig bent kell lennem.. amíg teljesen nem jövök rendbe, mert akkor lehet, hogy súlyosabban megsérülök.. bár ezt nem igazán értettem.. Sora hazament a cuccaimért, majd visszajön vele..
*Sóhajt egyet, majd a plafonra mered.*
- Örülök, hogy bejöttél.. sokat jelent ez nekem..
*Nem néz a fiúra, csak miután befejezte a mondatát.*
|
~Tudtam, ez is az én hibám! Miattam történt minden!~
*Ökölbe szorítja a kezét, de aztán megfogja Kagome kezét és leteszi magamellé (mármint a lány kezét a lány mellé) az ágyra.*
-Szerintem jobb ha nem nyúlsz sehova.
*A fejében még mindig csak az járt, hogy ő miatta történt a baleset. Ezt soha nem fogja megbocsátani magának.*
-És mit mondott az orvos, mikor jösz teljesen rendbe? Sokáig fogsz még itt maradni?
*Megpróbálja valahogy odébb terelni a témát, de semmi ötlete sincs mit mondhatna így inkább csak kérdez és várja a választ. Észreveszi, hogy még mindig a lány kezét fogja, de csak ha Kagome nem kapja el akkor ő nem fogja elengedni.*
|
*Sora szavaira bólint egyet.*
- Szia! És köszönöm!
*Néz utána egy mosollyal, majd körbenéz. Yamada szavaira összeszorítja a szemeit, majd mikor elhallgat kinyitja.*
- Tudom.. hülye voltam.. ez van.. már nem tudok mit tenni.. csak azért tettem, hogy kiszellőztessem a fejem.. hogy..
*Felnéz a fiúra egy pillanatra, majd halkan hozzáteszi.*
- ..el tudjalak felejteni.. de ez nem megy
*Rázza meg erőteljesen a fejét, majd sóhajt egyet. A mellette lévő székre néz, majd a fiúra.*
- Inkább ülj le
*Mély levegőt vesz, s a plafonra néz. Majd a fejéhez nyúl, de el is kapja onnan a kezét.*
- Ssz..
*Megcsóválja a fejét, majd visszahajtja a párnára.*
|
*A belépő doktornőre néz aztán vissza Kagomera. Sora közben bejelenti, hogy távozik. Most ez sem zavarja, mert e lagefontosabb, hogy Kagome jobban legyen.*
-Oké, kötözés, meglesz!
*Aggodó arccal végignéz Kagomen.*
-Mért lovagoltál ki egyedül? Ezsedbejuthatott volna, hogy akár így is végződhet! Legalább Sorának szólhattál volna!
*Nem akarja bántani Kagomet, de amit mond az mind igaz. Hamar ráébred, hogy ezt nem most kéne mondania így inkább lehajtja a fejét és csendben marad.*
|
*Hosszan figyeli Kagomét a kérésre, és nyel egy nagyot. Egyedül kell menjen? Hát..jó.*
- Ne aggódj miattuk se..
*Mosolyodik el, ekkor esik be Yamada. Ezek szerint megkapta az smst..*
- Szia.. akkor én megyek is.. délután jövök a cuccaiddal.. beszélgessetek, pihenj, és jobbulást!
*Fogja meg a kezét egy pillanatra, röviden megszorítja, és az ajtó felé siet. Lenyomja a kilincset, hátranéz, és int egyet.*
- Sziasztok! Vigyázz rá, ha fel akar kelni, kötözd oda!
*Szól még Yamadának, mint egy aggódó anyuka, de már fordul is ki az ajtón, s óvatosan behúzza maga után. Ruhák, lovak, értesítés, és átöltözés valami száraz cuccba. Ezt le kell írnia..*
|
*A kérdésre elnéz oldalra.*
- Ott van az asztalon.. keresd ki a nevét..
*Sóhajtva a plafonra néz.*
- Rendben.. Sangoéknak szólnál, hogy később megyek vissza? Kérlek..
*Néz ismét Sorára.*
- Oké. Várni foglak.
*Mély levegőt vesz, ahogy Yamadát megpillantja nagyot ver a szíve, s nagyot nyel. A kérdésre sóhajt egyet, s figyeli, ahogy odajön mellé.*
- Kilovagoltam terepre.. aztán ez lett belőle.. szerencsém volt, hogy Sora és Fantom is kilovagolt.. mert különben még mindig kint lennék..
*Mély levegőt vesz, s mélyen a fiú szemeibe néz, majd elfordítja a fejét. Sorára sandít, majd az ajtóra, ahol megint belép a doktornő.*
~Már megint jön.. milyen gyógyszert akar még belém tömni?~
- Nos, ifjú hölgy. Hogy érzi magát?
- Egy fokkal jobban..
- Na, akkor rendben.
*El is tűnik a doki, így Kagome megkönnyebbülten sóhajt egyet.*
|
*Amint megkapta Sora smsét egyből kapta a kabátját és rohant a buszhoz. Ahogy a kórház elé ért meglátta két lovat és a mentőst. Ha nem ilyen helyzet lenne biztos röhögne a mentősön aki reménytelenül próbálkozik a két lovat megtartani. Villám gyorsasággal vág át a várótermen és már a lépcsőn rohan felfelé. A folyosón siet végig amikor meghallja két nővér beszélgetését.*
-Szegény lány, nagyon csúnyát esett.
-Remélem túléli a ma éjszakát...
*Nyelt egy nagyot és az egyik saroknál olyan gyorsan vette be a kanyart, hogy kishíján fellökött egy tucat öreg nénit akik épp a lépcső felé igyekeztek. Kapkodta a fejét jobbra balra és figyelte a számokat. Benézett egy nyitott ajtón és már rohant is tovább amikor hirtlen megtorpant. Visszasétált és lihegve benézett az ajtón. Bent Kagome feküdt az ágyon mellette Sora állt.*
~Most biztos hülyének néznek. De nem érdekel!~
-Szi...sziasztok.*annyit szaladt, hogy totálisan ki volot merülve és lihegését se tudta elfojtani.*
-Kagome, ... hogy érzed magad? Amint megkaptam Sora smsmét jöttem. Mi történt?
*Megkerülte az ágyat és leült a székre. Még mindig lihegett, de legalább mostmár ott van Kagomeval.*
|
*A fejrázásra csalódott sóhajjal félrenéz, a bólogatásra felcsillanó szemekkel bólint. Már csak a telefonszámát kell megszereznie.. amíg a nővérke bent van, némán ücsörög, a szavakat hallva felpattan és szintúgy meghajol.*
- Rendben, köszönöm!
*Kagoméra néz egy mosollyal.*
- Bízd csak rám.. a mobilod megvan még? Használom a modern technikát..
*Von vállat egy zavart mosollyal, és ha megkapta a telefon tartózkodási helyét, vagy a telefonszámát fejből, akkor Kagome mobiljában túrva kikeresi a számát, de a saját telefonján ír egy sms-t. Nem cifrázza túl, leírja röviden a történteket, a kórház címét, Kagome állapotát, és hogy jó lenne ha bejönne. A végén odapötyögi a nevét, majd elküldi.*
~Remélem megkapja..~
*Sóhajt, és barátnője mellé lépked. Mosolyogva fürkészi az arcát, mikor eszébe jut valami. A homlokára csap*
- Oh tényleg, a lovakat rábíztam egy mentősre.. tudom ostobán hangzik, de ne aggódj, Josh már biztos kezelésbe vette őket. Megnézem őket, miattuk ne aggódj. És pár óra múlva visszajövök akkor a cuccaiddal.. te csak arra összpontosíts, hogy megyógyulj! Ömm, figyelj..
~Talán nekik is szólni kéne.. áh hogy nézne ki egy kimonós férfi a kórházban?!~
*Legyint, hogy semmi, és az ajtó felé néz.*
- Nemsokára megérkezik a váltás.. úgyhogy lassan indulok. Ne aggódj semmi miatt sem! Koncentrálj inkább a felépülésre..
*Bólogat komoly arccal*
|
*A kérdésre megrázza a fejét, majd sóhajt. Szíve mélyén jól esne neki, ha bejönne hozzá Yamada, de nem akarja, hogy így lássa, meg.. meg.. több okot nem tud felhozni, így megváltoztatja a válaszát. Bólogatásba fog, jelezve, hogy szeretné, hogy szóljon neki Sora. Épp ekkor tér vissza az orvos, az ágy mellé lépked, kiveszi Kagome szájából a kütyüt, s megnézi. Elhúzza a száját.*
- Ugyan ment lejjeb a láza, de nem eléggé. 37:8 Hmm.. adok lázcsillapítót
*Néz el a szekrényre, majd elveszi onnan a lázcsillapítót, s Kagome szájába nyomja.*
- Nyelje le és készen van. Pár napig bent tartjuk, mert ilyen sérülésekkel haza nem mehet! Bármi baja eshet, amíg nem jön rendbe. *Sora feléfordul* Ha valamilyen hozzátartozója a hölgynek, akkor hozzon be neki pizsamát, ruhákat, fogkefe, ami kell. És most magukra hagyom önöket
*Meghajol és eltűnik. Kagome bólint egyet a szavakra, s Sorára néz.*
- Megköszönném, ha hoznál be nekem.. sokat segítenél vele
*Sóhajt egyet, s a plafonra néz.*
|
- Fantom rávett egy tereplovaglásra, és éppen gonoszkodott velem, emiatt leborultam mikor meghallottam Shadow nyerítését! Már vágtattunk is felétek mint a szél, aztán láttam hogy nem vagy a nyergében és..
*Elharapja a további szavakat, hisz a doktor azt mondta neki, hogy hagyja pihenni. Hosszan maga elé néz, majd legyint.*
- Mindenesetre a frászt hoztad rám..
*Erőltet magára egy mosolyt. A nővérre néz, megvárja míg kimegy és csak utána folytatja Kagomét figyelve.*
- Tekintve hogy most nem tudsz beszélni, elég ha bólogatsz.. szeretnéd, hogy értesítsem Yamadát?
*Dönti oldalra a fejét, és ugyan még lenne párszázezer kérdése, tűrtőzteti magát.*
|
*Mikor Sora lép be az ajtón meglepődik, s magára erőltet egy mosolyt. A kérdésre elhúzza a száját.*
- Túlélem.. és te hogy kerülsz ide?
*Magára húzza a takarót, s behunyja szemeit, majd ki is nyitja. A lányra néz, majd az ajtóra, ami épp mpst nyílik. A doktornő jön egy lázmérővel. Az ágy másik oldalához lépked, s Kagomére néz.*
- Nyissa ki a száját!
*A lány engedelmeskedik, s a szájába kerül a kütyü. Becsukja a száját.*
- Visszajövök 5 perc múlva, addig ne vegye ki! És ne fecsegjen!
*Vág komoly arcot, így Kagome inkább engedelmesen bólint egyet, s a párnára hajtja a fejét. Sorára néz kíváncsian.*
|
*Megtörli a törölközővel a haját, nem törődve azzal hogy egy forgalmas folyosón ül. Ujjaival kiigazgatja a tincseit, megtörli a tarkóját, majd a törölközőt leteszi a maga mellett levő székre. Összefűzi az ujjait, s a térdeire dől.*
~Többet kellett volna beszélgetnem vele.. ha mellette vagyok nem jut eszébe kilovagolni, vagy ha igen vele mentem volna, és akkor nem történt volna a baleset.~
*Sóhajt, előkeresi a mobilját, és megrázogatja. Megnyom pár gombot, s meglepve felnéz*
- Még működik..
*Dünnyögi az orra alatt, egyből megnyitja a telefonkönyvet, kikeresi Franco nevét, ujja a tárcsáz gombra siklik.. hosszan szemezik a kijelzővel, végül elrakja a mobilt*
- Nem ugraszthatom ide.. inkább Yamadának kéne szólnom..
*Már csak félig vizes tincseibe túr, ekkor lép ki az orvos. Felpattan, s már kérdezne valamit, de engedélyt kap. Meghajol, és sietve berohan, az ajtó becsapódik utána.*
- Kagome! A szívbajt hoztad rám.. hogy érzed magad?
*Lépeget oda az ágyhoz, és leül a mellette levő székre.*
|
*Kagomét kézbeveszik az orvosok. A hordágyról egy ágyra emelik, s végigmérik. Bekötik a lábát és a karját, majd infúzióra kötik. Az orvos fejcsóválva nézi meg a homlokát, s bizony az is kiderül, hogy lázas. 38 fokos láz.. ajj. Bead neki egy lázcsillapítót, majd eltűnik egy ajtó mögött, és visszatér 3 kis dobozzal. Felsóhajt, s beadja a gyógyszereket neki, s épp ekkor kezd magához térni.*
- Hol vagyok..?
- Jó kezekben. Csak pihenj!
*Kagome már meg is próbál felülni, de rögtön vissza is nyomják.*
- De..
- Nincs de! Balesetet szenvedtél!
- És a lovam? Shadow? Hol van? Biztonságban?
- Nem tudom.
*A doktornő betakargatja.*
- Maradj ágyban és pihenj
*Követi az orvos utasításait, hisz nem is tud mit csinálni. A feje hasogat, a karját alig bírja mozdítani, a lába sincs a legnagyobb rendben. Végignéz magán, s észreveszi az infúziót is, sóhajtva a plafonra néz, majd a doki után aki az ajtó felé veszi az irányt. Kilép rajta, majd körbenéz. Meglátja a lányt, aki Kagoméval volt. Odaballag hozzá.*
- Most bemehet néhány percre, ha gondolja. De hagyja pihenni!
*Vág komoly és szigoró arcot, majd eltűnik a folyosón.*
|
*Az egész utat végigizgulja, és néhányszor felszólalna, de el is hallgat egyből. Inkább csak fülel, és próbál megérteni valamit az orvos szavaiból. A szakszavas hablatyolásból egy szót sem ért, és a feje is kezd megfájdulni.. az első normális mondat is csak annyi, "Dean, mikor érünk oda?" "5 perc, Steve.." "Kapcsolj rá!!" "Akkor két és fél perc.." Ugyan ez sem derítette jobb kedvre, de legalább a kocsiban oldódott kicsit a feszültség. Amint megérkeztek a kórházba, ismét eleredt az eső, ám ez egyik dolgozót sem zavarta. Kiemelik a hordágyat, ő addig sietve kimászik, és az orvosok után kocog kicipzározott pulcsiját rendbeszedve magán. Kagome eltűnik szemei elől egy ajtó mögött, de ahogy utána menne egy orvos elkapja.*
- Hohó, kislány, ha csak nem vagy a kórház dolgozója, oda nem mehetsz be!
- De a barátnőm..
- Nyugodj meg, a legjobb kezekben van.. te vizes vagy!
*Engedi el lassacskán, mire a lány végignéz magán, és sietve vállat von. Az orvos sóhajt egyet, bekocog egy "Szertár" feliratú ajtó mögé, majd kijön egy törölközővel, és neki nyújtja.*
- Köszönöm..
*Kézbe veszi, megtörli az arcát, és sóhajtva leül egy székre. Türelmetlenül, a törölközőt szorongatva vár*
 |
-Szia!
|
-Tsuzu én most megyek. Szia!
|
*Beszélgetnek aztán végül Saya kijelenti, hogy neki már mennie kell.*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
