|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
| - Én és a változás! *kacsint* Ne hülyíts! Ezt ugye te sem gondoltad komolyan!!!! *elkomorodik* Na és mi az ami neked nem volt happy? Valami fiúügy? vagy valaki felidegesített? |
| - Értelek. Te sohasem változol! *sóhajt* - Velem? Semmi különös. Csak... Tudod az élet nem mindig olyan happy mint ahogy azt az ember szeretné.... |
| - Azért mert épp veszekedtek. Thomas és Alexa. Tudod, hogy nem szeretem, ha nem én veszekszek hanem más *kacsint*
- Na és eled mi van? Csak miattam vagy ilyen mérges?* |
| - Milyen harapós ma a kisasszony! Miért szöktél el? Bocs! Szia. * pusz-pusz. Ő is mérges, de nem csak Asukára. Volt más oka is... |
| -Nem!! Onnan szöktem meg! Egyépként szia, csak úgy látom köszönni luxus! * kicsit morcos magára is mert olyan hülye volt meg Sayára is mert vissza akarja küldeni.* |
*Belép a szobába és köszönés helyett jól leszídja Asukát.*
- Jaj!!! Mi történt veled? Menj el az orvosi szobába! MOST! |
| *Leül az ágyra. Megnézte a lábát. ~ Áhhh... Ezt mégse kellett volna. Nem néz ki valami jól.~ Átöltözik pizsamába és gondolataiba merülve várja, hátha jön valaki akivel beszélgethet.* |
*Megrázza a fejét a lány kijelentésére, majd sóhajtva a plafonra néz.*
~Vendégül látja...cehh...~
*Megcsóválja a fejét, majd ő is a lányba karol.*
- Menjünk
*Lenéz Bobbyra, majd kinyitja az ajtót, előre engedi Carment, majd kilép ő is. Ha a kutya is kijött, bezárja maguk után. Egy sóhajjal a fiúk szállása felé veszi az irányt, közben töpreng.*
~Nyálas... romantikus... soha nem leszek... de a meglepi nem rossz ötlet... csak tudnám mi kell a lányoknak...~
*Megrázza a fejét, eltereli gondolatait, s a szállás folyosójára érnek. Megáll az ajtónál, előhalássza zsebéből a kulcsát.*
|
*A..ömm, bíztató szavakra elmosolyodik. A kérdésre töprengve Bobbyra néz, és elmosolyodik.*
- Menjünk?
*Kutyája vakkant egyet, mosolya kiszélesedik.*
- Akkor megyünk mi is.
*Az ágyhoz sétál, négykézlábra ereszkedik, és amíg felsőtesttel behajol alá, hallgatja a fiú szavait. Bobby lelkes farkcsóválással szalad oda, s izgatottan körbeugrálja gazdáját. A kérdésre felkapja a fejét, így beveri az ágy aljába. Felszisszenve kap oda, és lassan kitolja magát. Prüszkölve lehámoz hajából egy pókhálót, és meglengeti a pórázt. Bobby vakkantva araszol oda, leül, és amíg rácsatolja a pórázt, Yamára néz.*
- Nincs vele semmi. Majd este átnézek hozzá, megadta a szobaszámát. Ad egy autogrammot, és vendégül lát egy teára.
*Csillogó szemekkel mosolyog, majd gyorsan elkergeti gondolatait, és feláll. Bobby körbeugrálja, így a pórázból bogózva ki magát, az ajtó felé indul. A kijelentésre szúrósan Yamára mered, de ahogy tekeri le lábairól a pórázt, Bobby úgy teker köré egy újabb adagot.*
- Bobby és Silver kan kutyák, bizonyára ezért jönnek annyira ki. De amúgy én se értem..
*Biccenti oldalra a fejét, s mikor a kutya végre abbahagyja a szaladgálást, egy kézbe fogva a pórázát Yamába karol.*
- Akkor menjünk!
|
*A lány kérdésére elmosolyodva bólint, a csókot viszonozza, a kijelentésre eltöpreng.*
- Nem tudom mit akar... ha nem támogat, már az sem érdekel.
*Megrázza határozottan a fejét, de mikor felteszi a kérdést megcsóválja a fejét. Eltöpreng, most az igazat mondja? :P*
- Valószínűleg még próbálkozik nálad, de nem tudom. Megvédelek, ne félj!
*Egy sóhajjal néz Carmenre, magához húzza, majd átkarolja, majd el is engedi. Zihálva hajtja le a fejét, majd Carmenre, s Bobbyra néz.*
- Sakuráért el kellene ugranom. Vagy jöttök ti is? Sétálhatnánk egyet, majd mi, négyen.
~Naru nélkül... úgy sem szereti a nyálas jeleneteket... ceh... de, tényleg!~
*Eszébe jut egy 'kedves' név... Wade... megcsóválja a fejét, majd ökölbeszorul egyik keze, neeemm.... le kell nyugodni. Egy sóhajjal el lazítja kezét, s mosolyt erőltet magára, oldalra biccenti a fejét. Mély levegőt vesz, majd végignéz magán, s összehúzza szemeit.*
- És át kellene öltöznöm valami normálisabb ruhába is...
*Nevetve néz fel, majd megrázza a fejét.*
- Lilla kifárasztott rendesen... és te... meg az a... öhm... Wade?
*Szemforgatva sóhajt, lefagy arcáról a mosoly, de nem akar vitát... csak az 'udvariasság' kedvéért kérdez rá. Összehúzott szemekkel néz le Bobbyra.*
- Bezzeg az ő... köhm... kutyájával jól el vagy...
*Megrázza a fejét, majd a lányra néz.*
|
*A fiú szavaira lehajtja fejét, és a földet nézve, lassan bólint egyet. Elmereng.*
- Talán... igazad van..
*Suttog elég halkan, de hallhatóan. Az ölelésre felkapja fejét, felcsillannak szemei. Lassan elmosolyodik*
- Én is szeretlek.. és vagyunk annyira kemények, hogy kibírjuk az összes jövőbeli vitát.. nem?
*Pislog fel rá angyalian, lábujjhegyre emelkedik, és ha hagyja egy gyors csókot nyom az ajkaira.*
- Nem szabad feladnunk.. Naru pedig szerintem előbb beszél, mint hogy végiggondolná. Biztos vagyok benne, hogy támogatni fog minket.
*Mosolyodik, majd szájhúzva az ajtóra néz. Sóhajt egyet.*
- Szerinted.. Luke visszajön?
*Keze ökölbe szorul, ajkát beharapja. Fél? Nem nem nem..ő semmitől sem fél, kikéri magának!! Vagy.. talán mégis? Fejét Yama vállának dönti*
|
*Mikor a lány utána lép ránéz, s a szavait hallva megcsóválja a fejét.*
- Szálljak le a magas lóról...
*Sóhajt, mikor a lány elé áll, meglepetten néz rá. A szavait hallva megrázza a fejét, de nem sl semmit.*
- Akkor azthittem, hogy így a jó, de rájöttem, hogy nem. Ha vitázunk az miért jó? Ezt mond el!
*Összehúzza szemeit, majd komolyságot erőltet magára, ami sikerül is.*
- Szent szöveg? Nem. Ez a valóság..
*Lehajtja a fejét, majd ismét felnéz. Carmen szavait hallva megcsóválja a fejét.*
- Én is szeretlek téged, de a szerelmünk nem fog minden vitát kibírni. Inkább most, az elején kellenne abbahagyni, mert később még fájdalmasabb lesz a búcsúzás...
*Mély levegőt vesz, de a lány utolsó mondatán elmosolyodik.*
- Legyek féri... ez nevetséges...
*Megcsóválja a fejét, komoly arcot vág, majd megfogja a lány kezeit, ha tudja, s mellkasához emeli. Mélyen a szemébe néz.*
- Én csak NEKED akarok jót. *oldalra dönti a fejét* És nem csak nekünk így a legjobb, hanem a körülöttünk lévőknek is. Hidd el...
*Megrázza a fejét.*
- Á, nem érdekel!
*Magához húzza a lányt, s átöleli, szorosan, nem engedi el egy jó darabig. Összeszorítja szemeit, s úgy öleli.*
- Szeretlek Carmen... mindennél jobban... nekem is TE vagy a levegő...
*Elmosolyodik, majd eltolja magától, s egy pillanatra a szemébe néz.*
- Naru szavai sem érdekelnek. Csak TE!
*Ismét magához öleli, s nem engedi el.*
|
- Annyira.. féltem...
*Szűri fogai között, miközben görcsösen öleli a fiút, de nem néz fel. Mikor eltolja magától, csak akkor néz körbe, s örömmel látja, hogy Luke elment. Nézi, ahogy az ablakhoz, majd a fürdőszobához megy, s neki is eszébe jut a kutya. Bobby megkönnyebbül, amint az ajtó kinyílik, Yamához araszol és bőszen megnyalja a kezeit, majd morogva körbenéz. Nincs itt Luke, oké.. gazdájához szalad, felszökken mellé az ágyra, körbenyalogatja az arcát, majd átadja helyét Yamának. Figyelmesen hallgatja a fiút, amint elkezd mesélni, felsőtesttel félig felé fordul, és úgy figyeli. Arca nem mutat ki semmilyen érzelmet, csak szemeibe gyűlnek lassan könnycseppek, melyek csendesen kicsordulva végiggurulnak arcán. Néma töprengéssel nézi, ahogy az ajtóhoz megy. Elmosolyodik, és kinyújtja utána a kezét.*
- Szállj le a magas lóról..
*Lenyeli a könnyeit, s apró mosolyát magán tartva áll fel. Amint a fiúhoz lép, igyekszik magára komolyságot erőltetni, s sikerül is, arcáról lefagynak az érzelmek. Könnyes arccal áll meg Yama előtt, kihúzza magát, magasra szegi fejét, kezeit csípőre pakolja.*
- Elegem van az ilyen rizsákból. Te ilyen könnyen feladod? Nem hittem volna, hogy a nagy Yamakasi Speak, a hősök hőse, a bátrak bátra megriad egy lánytól.. hát nem te mondtad múltkor a gyengélkedőn, hogy nem számítanak a viták, ha szeretjük egymást? *oldalra biccenti a fejét, megereszt egy mosolyt, de gyorsan le is olvasztja magáról, szipog egyet, és megtörli a szemeit, a lehető legszigorúbb hangján szólal meg.* Úgyhogy szedd össze magad, Yamakasi Speak, és tedd félre a szent szöveget későbbre!
*Mély levegőt vesz, és mélyen a fiú szemeibe néz.*
- Én egy veled töltött percért akár négyszer is összevesznék veled.. minden másodperc Veled egy csoda. Egy álom. És nem, nem akarom hogy végetérjen. Te veheted meg nem történtnek, de nekem nem megy! Igen, nem az vagy, akire vártam..
*Ismét magára erőlteti komoly ábrázatát, és ha a fiú hagyja, lassan körbesétálja, miközben tovább beszél.*
- Nem vagy nyálas tipus, nem szoktál udvarolni, vagy bókolni, még néhanapján sem lepsz meg semmivel, könnyedén felkapod a vizet, és folyton magas lovon ülsz. De tudod mit?
*Megáll a fiú előtt közvetlen, csípőre teszi a kezeit, és úgy néz fel rá.*
- Én nem a rossz tulajdonságaidat szeretem. Én TÉGED szeretlek! És fittyet hányok a vitáinkra. Nekem te vagy a levegő, amely lehet néha szennyezett, lehet néha sok belőle, lehet néha roppantul durva, viharos és bosszantó, de én levegő nélkül nem tudok élni. Mondhatod azt, hogy te másképp gondolod, de én nem tudom semmisnek venni azt a pár napot. Nem tudom elfelejteni. És téged sem.. veled akarok lenni, még ha néha ki is tépném a hajad. Szeretlek, úgyhogy Yamakasi Speak állj a sarkadra, és légy férfi!
*Húzza ki magát összehúzott szemekkel, de fene az ajkain bújkáló mosolyba, mely teljes ellentéte könnyes szemeinek..hát most sem bír komoly lenni.*
|
*Lukera néz hosszan, s mikor Carmen átöleli meglepve néz rá, majd ismét a fiúra.*
- Persze, hogy találkozunk még... *halkan hozzáteszi* Hamarabb, mint azt ahogy gondolnád...
*Összehúzza szemeit, s úgy nézi, ahogy távozik az ajtón, majd Carmenre néz, aki még mindig öleli. Egy sóhajjal eltöpreng, majd nyel egyet, s eltolja magától. Az ablakhoz sétál, majd a lányra néz.*
~Mit mondhatnék neked?~
*Töprengve a fürdőszobához lép, s kinyitja*
- Bobby...
*Sóhajtva megpaskolja a fejét, s Carmenhez sétál, majd leülteti az ágyra, s leül mellé. Összeszedi gondolatait...*
- Carmen... sokat gondolkodtam Narumiról meg rólad, és rólam. *sóhajt, de nem néz a lányra, megcsóválja a fejét* Szóval gondolkodtam és arra jutottam, hogy neked volt igazad. *lehajtja a fejét* Nem illün össze... ahogy a gyengélkedőn mondtad... megígérem, hogy megvédelek mindentől, de ha együtt vagyunk mindig összekapunk valamit... és... az mindekttőnknek rossz... nem lehetünk együtt. Lehet, hogy most azt hiszed, hogy hülyeség, de egy napon majd megérted... *eltöpreng* lehet, hogy az apád is ezért nem csíp engem... zűrös múltam van és nem tudom megadni neked azt, amire vágysz... *a lányra néz egy pillanatra* Sajnálom... ez a nlhány nap nagyon szép volt, persze kivéve a vitákat... de elmúlt... *szemeibe könnyek szöknek, de úgy gondolja, hogy így a legjobb* tekintsük meg... nem... történtnek...
*Lehajtja a fejét, majd feláll, s az ajtó felé indul, de nem megy ki. A kilincsre teszi a kezét, s letörli könnyeit. Visszafordul a lányhoz.*
- Naru is így tartaná jónak... hidd el...
*Lehajtja a fejét, s behunyja szemeit. Mély levegőt vesz, s visszafolytja a kicsorduló könnyeket is, amennyire tudja. Eszébe jut a medál is.*
~Talán... így a legjobb... emlékünk is lesz egymásról...~
|
*Az ajtó nyílására felegyenesedik, Yamakasit meglátva mérgesen összeszűkülnek szemei, de olyan hirtelen rántja le a földre, hogy nincs ideje védekezni. A földön ülve néz fel a fiúra, keze ökölbe szorul.*
- Már megint te..?!
*Az ajtóra néz, majd vállvonva vissza a lányra, végül megint a srácra.*
- Miért mennék? Én voltam itt előbb
*Vigyorodik el, ám mikor Yamakasi a ruhája felé nyúl, védekezőn maga elé tartja kezeit.*
- Jól van, megyek már, megyek.. cehh, nem értelek titeket..
*Feltápászkodik, és leporolja a ruháját. Nézi, ahogy Carmen átöleli a srácot. Elhúzza a száját, és komoly tekintettel mered a lányra.*
- Még összefutunk.. és veled is *hosszan Yamára néz, majd mint büszkeségét sértett harcos, bosszúszomjasan kikullog a szobából, és becsapja maga után az ajtót.*
|
- Nem, Luke.. mindenki változik..
*Rázza meg a fejét az ágyon felülve. Felszisszen, amint az ujjak a hajába túrnak, de fogait összeszorítva tűr. A szavakat hallva összehúzza a szemeit és nagyot nyel, de a csók ellen már két kézzel tiltakozik. Alulra kerül, de ez sem baj, már épp készülne egy térdfelrántásra, de kitárul az ajtó. Meglepve kapja oda pillantását, szíve kihagy kettőt. Megszeppenve nézi a jelenetet, a kérdésre nem felel. Ezt még.. fel kell dolgoznia.. olyan hirtelen történt minden.. Bobby tovább ugat veszettül az ajtót kaparva, de most ő sem érdekli. Felpattan, ellöki magát az ágytól, és Yamának borulva szorosan átöleli a derekát. Arcát a ruhájába fúrja, összeszorított szemekkel húzza be a nyakát, és el nem engedi semmi pénzért.*
- Yama...
*Többet nem tud kinyögni. Hiába, túl gyerek még az ilyen horrormesékhez*
|
*Bizonytalanul lépked Carmen szobája felé, náha meg is áll, s töprengve a plafonra néz.*
~Jó ötlet idejönnöm...?~
*Sóhajt, végül meghallja Luke és Carmen hangját. Nem gondolkozik, (szokásához híven), így kopogás nélkül ront be a szobába.*
- Carmen!
*Szemével rögtön a lányt keresi, s meg is találja. Az ágyon, Lukeal??? Összehúzza szemeit, majd ökölbeszorul egyik keze, végül odafut, majd megragadja Luke ruháját, s elhúzza, majd a földre taszítja, ha tudja.*
- Hagyd békén!
*Néz egészen komolyan, végül az ajtóra bök.*
- Tünés! Nem akarlak Carmen közelében látni! Takarodj!
*Ha nem megy el, akkor lehajol hozzá, megfogja a nyakánál a ruháját, majd felhúzza, s mélyen a szemébe néz, majd gondolkodás nélkül megüti másik kezével.*
- Eltűnsz vagy esetleg verekedni akarsz?
*Luke szemébe néz, végül Carmenre.*
- Jól vagy?
*Ha megkapta a választ, akkor rögtön visszafordul a fiúhoz, majd az ajtó felé löki.*
- Aztmondtam tünés!
*Mérgesen, és nagyon komolyan beszél.*
|
*A lány szavaira meghökken, szemei is elkerekednek. Egy pillanatra elbizonytalanodik, tekintetét a lány makacs szemeibe fúrja, jó mélyen. Pár pillanatig némán hallgat, majd ökölbe szorul egyik keze. Hirtelen lendülettel térdel az ágyra, és ha tudja a lány állát megragadva húzza közelebb az arcához.*
- Nagyot tévedsz, szivi! Én már most jobb vagyok annál a féregnél!
*Eltaszítja magától, és felegyenesedve a plafonra néz. Mereng egy kicsit, majd lehajtja fejét, szemei elsötétednek, lassan elvigyorodik.*
- Ő kidobott, de én tárt karokkal befogadlak.. mi ebben a rossz? És különben is, megmondtam már nektek.. *halkabban szólal csak meg* ..én sosem változom.
*Lehuppan az ágyra, felhúzza egyik térdét, kezével most kivételesen Carmen haja után kap, hogy annál fogva ránthassa magához.*
- Nem akarom Yamakasi nevét hallani a te szádból, ezt jól jegyezd meg! Jut eszembe... *vigyor* jól eltértünk a tárgytól..
*Végignéz a lányon, majd mélyen a szemeibe mered. Megpróbálkozik egy újabb csókkal, de mostmár közben az ágyra nyomva, felé kerekedve igyekszik hosszúra nyújtani.*
|
*Nem ellenkezik, hisz attól csak rosszabb lenne. Találkozott már elég részeg férfival élete során, apja is sokszor leitta magát édesanyja és Matt halála után.. megtanulta az ilyen eseteket kezelni.. vagy.. mégsem? Az ágyra zuhan, két kezével fogja fel az esést, párnájába markolva mered Lukera. A szavaira elkerekednek szemei, majd mérgesen összepréselődnek ajkai. Okos dolog most visszaszólni? Teljesen mindegy*
- Te sosem leszel jobb Yamakasinál!
*Mérges pírrel arcán támaszkodik meg alkarján, és lehunyja a szemeit.*
- Azt hittem tényleg meg akarsz változni.. én megismertem egy másik éned.. mi tart vissza?? Annyira kedves voltál.. figyelmes.. csak álca volt? Hát éppen ezért.. *félig felül, és makacsul felszegi állát* te sosem leszel jobb Yamakasinál!
|
*Carmen szavaira meglepve hagy abba minden mozdulatot, de még mindig szorosan tartja. Oldalra biccenti a fejét, összehúzza a szemeit.*
- Úgy csinálsz, mintha bántani akarnálak. Ne félj, nem esik semmi bajod.. vigyázok rád..
*Vigyorodik el, ám Yamakasi nevére lefagy arcáról minden érzelem. Arcizmai megkeményednek, szemeiben dühös szikra gyúl. Hangját is megemeli*
- Yamakasi, Yamakasi, mindig csak az a majom! Bebizonyítom, hogy ezerszer jobb vagyok nála!
*Igyekszik elkapni a lány csuklóját, s durva szorítással fogva az ágyhoz húzza, ha tudja rá is taszítja.*
- Nem értem mit csíp benne minden fruska.. de nekem teljesen mindegy. Megmondtam, hogy mindig elérem a célom. Narumi sem állíthat meg!
*Húzza ki magát, s csípőre teszi kezeit, úgy mered a lányra.*
- A félelmed csak még gyönyörűbbé tesz..
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
