|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.19. 00:26 - |
|
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Wáh, pocsék idő.. *toppan be az ajtón, bőrig ázva. Körbenéz, Kippeiéket kiszúrva nekilát kicsavarni a ruhájából a vizet a padlóra* lekötelez, hogy értesítettetek, hogy megvan a kiskölyök
*Gúnyolódik, bár ez teljesen jogos xD elfelejtették.. Kokoro kapott smst, de ő meg nem. Megjegyezte ám :p érdeklődött egy stoppostól, és ő mondta, hogy látta kisKippeit.. egy férfival a kastély felé sétálni. Hát jó.. sóhajtva becsukja maga után az ajtót, lehúzza a fejéről a kapucnit, és ledobja a szekrényre, a telefon mellé a zseblámpát.*
- Na mindegy, a lényeg, hogy megvan a nap hőse.. *ballag oda a trióhoz, és letérdel kisKippei elé* minden rendben, pajti?
*Borzolja meg kicsit a haját, és végigméri. A bokájára néz, nem nehéz kiszúrnia, hogy nem stimm vele valami, hisz sportterületen dolgozik mióta xD finoman megérinti, majd felnéz az apára*
- Be kéne vinni a kórházba.. hááápci
*Tüsszent egy jó nagyot, és megdörzsölgeti a vizes tincseit*
|
*Yama után néz, majd vissza a két fiúra. Feláll és követi Kippeit, a kérdésére elnéz a lépcső felé.*
- Yamakasi Carmennél, Natalie meg szárítkozik
*Az információi szerint.. aztán ki tudja? Sóhajt egyet, és a kanapéig kíséri Kippeit. Nézi, ahogy leül, elpillant az idősebbik felé, majd letérdel a fia elé. Félresimítja a frufruját az arcát nézegetve*
- Fáj valamid?
*Próbál külső sérülésre utaló nyomokat találni, aztán.. kiszúrja a kanapé kárpitját. A sáros domboldalon legurult, és bőrig ázott fia a hófehér kanapére csüccsent le. Carmen el fog ájulni xD csak ennyit foglalkozik a dologgal, aztán vissza is pillant a fiára, és lassan visszahúzza a kezét.*
|
*Még mindig kicsit tompa a feje.. úgy ki-kimaradoznak képkockák. Mint egy akadozó lassított felvétel. Anyjára nézve elhúzza a száját, majd felpillant az apjára. Bólint egyet, majd még hátrapillant Yamakasira, végül apja után lép. Eszébe jut valami, így meg is áll*
- Yamakasiék hol vannak?
*Céloz itt az ifjabbikra, és körbenéz. A fejéhez nyúl, behunyja a szemeit, majd megrázza azt, és odadöcög apjához. Szinte nem is használja a jobb lábát, próbálja teljesen kiiktatni. Nem tud ráállni :/ sóhajt egyet, és a kanapéhoz vánszorogva leül. Körbenéz, de addig nem szándékozik valamit is kigondolni, amíg nem láthatta két barátját*
|
*Lassan elszakad a fiától, végigméri és végigsimít a fején.*
- Máskor ne tűnj el, jó?
*Dönti kissé oldalra a fejét, majd a mellkasához emeli a kezét. Huh.. sóhajt egy nagyot, Kokoro kérdésére ránéz, Yama szavaira pedig rá, végül a fiára. Ejnye.. megcsóválja a fejét és elhúzza a száját.*
- Gyere
*Ha tud, akkor jöhet a lábán, de ha nem, akkor rögtön a karjaiba veszi és úgy viszi a kanapéhoz. Lefekteti és elhúzza a száját. Kokorora pillant, majd el az ajtó felé, ahol Yama eltűnt.*
|
- Nincs mit..
*Pillant le a fiúra, ahogy Kippei eléjük jön meglepődik. Ahogy a meleg felső rákerül, méginkább. A köszönetre meg.. hű.. mi történt, amíg nem volt? Pislog párat és ránéz.*
- Nincs mit..
*Pislog kettőt, ahogy beérnek megtörli a vizes arcát, a vizes kezeivel. Szóval semmit nem használt xD. Kokoro ölelésére megtántorodik és lepillant rá, a szavaira vesz egy mély levegőt.*
- Igazán nincs mit.. ne hálálkodjon senki
*Biccenti félre a fejét, ahogy elszakad tőle lepillant rájuk. Elnézegeti egy ideig őket, majd becsukja az ajtót és lehúzza magáról a meleg felsőt. A kérdésre a kisfiúra pillant, majd elhúzza a száját.*
- Gondoltam..
*Dünnyögi alig hallhatóan, a kérdő pillantásra sóhajt.*
- Én jól vagyok, ne aggódj.. Kippeit le kellene fektetni.. borogatás is kellene a lábára..
*Összegez, majd ha nincs ellenvetés, akkor eltűnik az egyik ajtó mögött.*
|
*Kippeire néz, majd a másikra, ahogy mellé áll. A párost látva határozottan megkönnyebbül, félreáll az ajtóból, és utat nyit nekik. Mivel Kippei a fiukat támadja le, ezért ő Yama nyakába borul bele. Bár igencsak koszosak és vizesek mindketten, ez nem zavarja. Jó érzés..*
- Nagyon köszönöm!!
*Suttogja bele a ruhájába és még szorosabban öleli, de mivel nem szándékozik megfosztani az oxigéntől, el is engedi. Letérdel a két Kippei mellé, és ha odafér, akkor átkarolja a fiát is.*
- Többé ne ijessz így rám..
*Dünnyögi a szőke loboncba, esze ágában sincs leszidni, vagy szobafogságra ítélni. Elszakad tőle, végigméri, de tekintetét egyből odavonzza a lába*
- Megsérültél?
*Egyből Yamára néz, hogy ő jól van-e?*
|
- Köszönöm..
*Pislog fel Yamára, és az alkarját fogva óvatosan ráhelyezi a testsúlyát a lábára. kishíján elhomályosul a külvilág,annyira éles fájdalom mar bele a bokájába, így megpróbálja a lehető leginkább kivenni a sétából. Ettől kb. úgy jár, mint egy pingvin xD hajj hajj. Azért fogja Yama karját, és elmereng. Yamakasi ajánlotta fel Natalienak? Mi van vele, talán beteg? *-) Elmebeteg.. hmm. Szójátékozgat, mikor kiszúrja a szüleit az ajtóban. Igencsak meglepődik, meg is torpan egy pillanatra, aztán sietve tovább szökdécsel.*
~Egymás mellett állnak a fényben.. milyen költői~
*Elmosolyodik, ahogy apja mellettük terem, egy pillanatra fel sem fogja a dolgokat. Az előbb még az ajtóban állt.. uhh.. tenyerét a homlokára fonja, s két ujjal kicsit megdörzsölgeti a szemhéjait. De bekómázott.. a meleget megérezve csillogó szemekkel felnéz Kippeire.*
- Apa! *néz rá büszkén, és persze talpig sárosan, bár az apjának valószínűleg fogalma sincs, milyen nagy kalandot élt át xD* köszönöm..
*Pislog a felsőre, és lassan elengedi Yama karját, és beszökken. Hunyorogva körbenéz, ám már ölelik is át. Nagyokat pislog, elsandít Yama felé, majd visszanéz az apjára, és viszonozza az ölelést. Egyreinkább odabújik hozzá, és felnéz*
- Sajnálom, hogy aggódnotok kellett..
|
*Ahogy a lány belekezd ránéz kíváncsian, ám ahogy a telefonjához nyúl félrebiccenti a fejét. A szavakra elmosolyodik és Kokoroval együtt áll fel. Kimegy vele az esőbe és a lány mellé áll. Körbenéz és a kapuban fel is tűnik a fia és Yama. Félrebiccenti a fejét, majd gondol egyet, visszalép a kastélyba két meleg felsőért. Kisiet a két fiú elé, az egyik felsőt Kippeire teríti, a másikat Yama hátára.*
- Köszönöm, hogy megtaláltad
*Biccent neki, majd lepillant a fiára és ha beértek, akkor leguggol hozzá és szorosan megöleli, de nem mond semmit.*
|
- Yama és Nat?
*Kérdez vissza meglepetten, majd el a kastély felé.*
- Fura.. Yama ajánlotta fel, hogy hozzánk költözzön a lány..
*Töpreng hangosan, ahogy a fiú elkezdi fürkészni ránéz kérdőn. Valami gond van? A kijelentésre elhúzza a száját, még tesz pár lépést. Az ajtó ekkor nyílik ki. Elpillant felé, majd a fiúra és lassan, óvatosan leteszi a földre.*
- Ha kell, kapaszkodj a karomba..
*Biccenti meg a fejét és elindul, de ha a fiú nem tudna jönni, megáll. Viszont sietniük kellene, lehet még betegek is lesznek, mivel a ruhájuk már teljesen át van ázva.*
|
*Igen, kellemetlen csend.. az ujjain dobolgat némán, csendesen, néha a szeme sarkából Kippeire néz. Elgondolkozik.. nosztalgiázik. Vesz egy mély levegőt, és belekezd.*
- Igazság szerint én..
*Belerezeg a mobilja. Elfelejti, hol tartott, egyből előveszi, felnyitja az smst, az arckifejezése 180 fokot változik. Maga sme tudja megmondani, milyen irányba*
- Yama megtalálta őt!
*Kommentál Kippeinek, ledobja maga mellé a mobilt, és már pattan is fel. Az ajtóhoz siet, kinyitja azt, és szélesre tárva kilép egy lépést. Az esőfüggöny túloldalát kezdi el fürkészni, hol az egyik, hol a másik irányból, visszafojtott lélegzettel*
|
*KisYama hangját hallva odapillant, majd Kokorora. Mosolyog.. egy sóhajjal elhúzza a száját és a térdeire könyökölve néz ki a fejéből. Ahogy a lány odajön hozzá és leül mellé lassan ránéz. Látva, hogy gondolkodik, inkább maga elé pillant. Umm, nem tudja hol kezdje.. megrázza a fejét és hátradőlve a plafonra néz, majd el az ajtó felé, végül előveszi a telefonját. Semmi.. se üzenet, se hívás. Elteszi és ismét az ajtóra néz. Olyan.. kellemetlen csend ült a helyiségre. Elhúzza a száját és megköszörüli a torkát. Kokorora nézve belefelejtkezik a látványba, majd lassan ismét maga elé néz. Megcsóválja a fejét.*
|
*Hihetetlenül furcsa érzés. Kippei látszólag nem igazán foglalkozik vele, a fiú teljesen úgy mutatja, mintha nem is érdekelné. Teljes benne a zűrzavar, és az agya csak azt az egy gondolatot pumpálja a fejébe, hogy hiányzik neki Yama. Szörnyen. Szüksége lenne most egy ő-féle vígasztalásra. Ez önzőség? KisYama hangjára összerezzen, hisz a gondolatai legmélyén járt. Felül, lassan, és ahogy befejezi, óvatosan ráemeli a tekintetét. Elkezdi fürkészni a kisfiú arcát. Tiszta apja.. elmosolyodik, félrebiccenti a fejét, és bólint*
- Igen..
*A kisfiú után néz, majd sóhajt egyet. Igen, mostmár ketten is őt keresik.. elnéz Kippei felé, feláll, és odaballag hozzá. Számtalan dolog forog a fejében, de valahogy egyiket sem akarja kimondani. Megáll előtte, majd leül mellé, és felnéz a plafonra. Tényleg sok dolgot mondana, de egyelőre nem érzi, hogy itt lenne az alkalma*
|
*Narumi letolására összehúzza a szemeit. Nem fél, nem is ijedt meg tőle.. csak pampog. Félrenéz mérges tekintettel, ahogy az ajtó becsukódna utána elkapja a kilincset, és kinéz utána. Nézi a távolodó alakját, majd az esőt, végül lassan becsukja az ajtót és nekidől. Leül a földre és felhúzva a lábait átkarolja azokat.*
~Ennyit Narumiról.. ő sem maradna itt, ha bárkit keresni kellene, nekem miért kell?! Nem is ő vigyáz rám, nem mondhatja meg, mit csináljak! >.<~
*Lassan feltápászkodik, és elindul a lépcsők felé. Kokoro előtt megtorpan és őt kezdi el fürkészni, ahogy némán, de sír. Elhúzza a száját és leguggolva hozzá sóhajt egyet.*
- Narumiék biztosan megtalálják ^^ apa is kint van velük, nem lehet gond. Lehet már hazafelé tartanak!
*Próbál meg valami bíztató arckifejezést felvenni. Hát, akár jobb kedve lett a lánynak, akár nem, felegyenesedik és mellette fellépked a lépcsőn. Anyja szobájáig meg sem áll, csak akkor, ha megállítják.*
|
*KisYama pattogására sóhajt egy jó nagyot. Karbateszi a kezeit, Narumi szavaira és tekintetére elhúzza a száját.*
~Ha nem lenne a volt osztályfőnököm és nem lenne ennyire jófej, tuti visszaszólnék neki.. de oké, legyen. Itt maradok..~
*Felemeli a kezeit és lehúzza magáról a kabátot.*
- Rendben. De ha 20 perc múlva nem kapunk semmilyen életlejet, kimegyek! És bízom magában..
~Még Yamakasiban is.. de akkor sem bírok tétlenül várni.. várni és várni.. miközben más meg odakint fagyoskodik. Jó ez így?!~
*Néz fel a plafonra, majd el Kokoro felé. Uh, tényleg ki van bukva :S. Elhúzza a száját, majd a kanapéhoz ballagva leteszi a kabátot és leülve a térdeire dől. Tenyerébe temeti az arcát és sóhajt egy nagyot. Mindjárt foglalkozik a két gyerekkel is, rögtön..*
|
*Ahogy mindenki menni akar, felnéz. Kippeire néz kétségbeesetten, aztán össze is préseli az ajkait. Nem változott semmi.. attól, hogy mindketten aggódnak, kettejük között még semmi sem változott. Kippei még mindig... és most még a fiúk is odakint van.. oké, ez neki túl sok. Megpróbálja visszafogni magát, de most Yama sincs itt, hogy megnyugtassa, vagy átölelje. Yama is odakint van.. azt se tudja, hogy egyben van-e, biztos bőrig van ázva, és most mindenki készül ismét kimenni. Előhúzza a mobilját, azt remélve, hogy kapott egy nem fogadott hívást, smst, vagy akármit, de csak az üres képernyő bámul vissza rá. Kezét a szája elé emeli, de a könnyeit nem tudja megállítani. A mellkasához öleli a telefont, és néma sírással végigfekszik a lépcsőn, az oldalára. Fejét nekitámasztja a foknak, összeszorítja a szemeit, és a térdeit felhúzva összekuporodik*
|
*Ejej, úgy látszik be kell keményítenie, pedig nagyon nem szeret.. felegyenesedik, és komor szemekkel figyeli, ahogy mindketten felsőt húznak. Elnéz Kokoro felé, majd vissza Kippeire. A szemei megvillannak, a tekintete megint olyan fensőbbséges, ellentmondást nem tűrő, mintha a puszta pillantásával képes lenne tőrt döfni a másik lelkébe*
- Ha kell leütlek mindkettőtöket, de itthon maradtok! Te azért, mert a barátnőd gyenge idegzete nem arra lett kitalálva, hogy még ezt is elviselje, annyi altatót meg nem nyomok bele, mint amennyit kéne! Te pedig azért, mert 18 éves korodig más rendelkezik az életedről, az a más pedig azt mondja, hogy itthon maradsz és felügyelsz anyádra! *néz Kippeire, majd kisYamára, és kidörzsölgeti a hajából a vízcseppeket* Az is hatalmas kockázat, hogy az öcsém odakint van, ti tegyétek meg azt a szívességet, hogy itthon maradtok! Elég lesz őt és a kissrácot megkeresni! Menj fel anyádhoz, mert ha felébred és egyedül találja magát a szobában, akkorát fog sikítani, hogy berepednek az ablakok!
*Néz le Yamára parancsolón, végül Kippei felé fordul, és a vállára teszi a kezét. Sóhajt*
- Tudom, hogy a fiad, én sem tudnék itt ülni, ha bármelyikőtökkel történne ez. De kérlek, próbálj meg bízni bennem! Megígérem, hogy egyben visszahozzuk Kippeit! Megszegtem valaha a szavam?
*Elengedi, és maga elé tartott kezekkel az ajtóig hátrál*
- Maradjatok itthon! Ha nem jelentkezek 20 percen belül, akkor kijöhettek megkeresni minket, de annyi időt kérek! Ha valakit mégis meglátok odakint, annak csúnya vége lesz..
*A tekintetéből látszik, hogy nem viccel. Nem vár ellenvetést, ha nem fogják le, az ajtó becsukódik mögötte*
|
*Ahogy a fejére teszi a kezét összehúzza a szemeit, a szavaira összepréseli az ajkait.*
- Nem fogok tétlenül itthon maradni! Megyek és keresem veled együtt! Apa is kint van.. nem maradhatok idebent a biztonságos helyen! Nem!
*Letolja a fejéről a kezet és valami melegebb felsőt magára húzva vissza is ballag elé. Nem fog itt maradni. Kippei szavaira nem figyel. Ő is jöhet, megengedi ^^*
|
*Narumi szavaira vesz egy mély levegőt és a fejéhez nyúl. Megcsóválja a fejét, a szavakat hallja, de mivel nem neki szólnak, nem reagál rá. Elnéz Kokoro felé, a kérdő pillantást megérezve Narumira néz, majd a két gyerekre felváltva. Szívesebben menne a fiát keresni.. sőt! Narumira néz.*
- Inkább én megyek keresni Kippeit! Elvégre az én fiam..
*Teszi hozzá egy fokkal halkabban, majd magára húzza a kabátját.*
- Úgyis indulni akartam, mielőtt megjöttetek.
*Von vállat, de még nem indul.*
|
*Elhúzza a száját. Szóval még mindig kint van.. homlokráncolva behunyja a szemeit, Kippei szavaira legyint egyet*
- Először haza akartam hozni őket, elég pocsék az idő. Öcskös elméletileg keresi, telefonon tartjuk a kapcsolatot
*Lenéz Yamára, és rajta is felejti a pillantását. Látja, hogy nincs képben.. egy sóhajjal leguggol hozzá, és a fejére teszi a kezét*
- Higgadj le. Úgy néz ki, hogy elindult titeket megkeresni, valószínűleg nem sokkal azután, hogy mi is elindultunk az apáddal. És ne aggódj, amint száraznak tudtalak titeket piával egy jó meleg ágyban, rögtön megyek és folytatom a keresést
*Felnéz Kippeire, és megemeli kicsit a fejét kérdőn. Elvállalná? Nem akarja, hogy az öccse egyedül maradjon odakint, és bár nem szívesen hagyna ki egy forrócsokizást az unokaöccsével, de mégiscsak kint a helye. Kokorot inkább nem kéri meg, ki van bukva, maradjon csak a lépcsőn*
|
*A torokköszörülésre hátrafordul, a két gyere.. illetve a két feneket meglátva megkönnyebbülten sóhajt egyet. Elnéz a lépcső felé, de Carment inkább nem kelti fel. Had pihenjen.. visszanéz Narura, és elkukucskál a válla felett. Yama a fiával? A kérdésre egyértelművé válik neki, elhúzza a száját és félrenéz. Kippei kérdésére rá, majd Narura néz, végül behunyja a szemeit. Visszalépked a lépcsőhöz, leül a legalsó fokára, átöleli a térdeit és beletemeti az arcát.*
~Már a két gyerek is előkerült, ő merre lehet? Hogy juthatott eszébe csak úgy utánuk menni? Még gyerek..~
*Vesz egy mély levegőt, és megmarkolja picit a lábait*
|
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
