|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.02. 06:05 - |
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Ahogy Corni készül kiesni a padból, elkapja a vállát, és értelmesen pislog rá.*
- Nyugi, senki sem akar rajtad kívül felolvasni..
*Suttogja neki halkan, és ha megnyugodott elengedi. Az kéne még, hogy felboruljon székestől padostól, Viktor akkor őt akasztja fel, nem pedig élete fénygyöngyét. Sóhajtva felkönyököl az asztalra, ahogy Corni belekezd a füzetére pislog, majd nyögve elfekszik, arcát a könyvébe temeti, és lehunyja a szemeit.*
|
*A befejezetlen mondatot nem firtatja, az ölelésre pislog párat, de a szavakat hallva elmosolyodik. Öccse reménykedő arcára néz, majd oldalra.*
- Nem kell félned..
*Zárja le ennyivel, összeborzolja sietve Yama haját, és az ajtó felé indul.*
- Gyere öcskös.. az irodalom fontos tantárgy, nem szabad lemaradnod róla ennyi ideig. Ez adja az alapműveltséged.. a művelt srácokra buknak a csajok. Lehet egyszer nekem is ki kéne próbálnom
*Töpreng el, majd legyint hogy mindegy, és lenyomja a kilincset. Yamára sandít, hogy megvan-e*
|
*Az ajtóra sandít, majd Cornira, amint integet a tanárnőnek, hogy szólítsa fel. Elhúzza a száját.*
~Nem értem, hogy miért szereti ennyire a tanulást..~
*Gondolkodik el, s az ajtóra nézve eltöpreng.*
|
*Amint szerelme majd kiesik a padból értelmes arcot vág. Nem, nem fog megszólalni.. megrázza a fejét, s sóhajt egyet. A tanárnőre néz, majd a füzetére. Kinyitja, s unott arcal elkezdi átolvasgatni.*
~Ömm... biztos..~
*Von vállat, s felnéz, majd Cornit kezdi el fürkészni, hogy meg van-e még.*
|
*Naru szavaira oldalra dönti a fejét.*
- De ha meg megkaptam volna egy olyan hírt..mindegy..
*Néz félre, s ahogy átkarolják a nyakát felpislog rá.*
- Ha nem pont ezért, másért lehet megfojtalak..
*Vigyorodik el, majd sóhajva átöleli bátyját.*
- Remélem többet nem mész el sehova..
*Néz fel Narura, s kissé reménykedő arckifejezéssel.*
|
*Körbenéz a társaságon, Carmen segítségére elmosolyodik, és miután leült nyújtózik egyet. Még ő is szemezget egy sort az ajtóval, majd kinyitja a füzetét, s a házit meglátva máris heves jelentkezésbe fog.*
- Én én én én! Ééééééén akarooom!!
*Dől ki a padból, és makacsul kalimpál. Ha engedélyt kapott, akkor izgatottan felemeli a füzetét, és elkezdi olvasni a minimum 3 oldalnyi, tömény leírást.*
|
*Lehuppan a helyére, ahogy Corni is beballag feláll és segít neki leülni, majd egy sóhajjal visszarogy a helyére. Az ajtót kezdi el fürkészni, majd a tanárnőre mered, és unott sóhajjal felcsapja a füzetét, de tekintete ismét visszavándorol az ajtóra.*
|
*Ahogy Yama megöleli, meglepődik ugyan, de azonnal viszonozza, elmosolyodva megveregeti öccse hátát. Nem mond semmit, ahogy elengedi kiszélesíti a mosolyát, a kérdésre mint akit tarkón vágtak.. zavart vihogással megdörzsölgeti a tarkóját.*
- Nos.. az.. úgy volt..
*Yama további szavaira abbahagyja a vihogást, és sóhajt.*
- Pont ezért nem mondtam el. Mit szóltál volna hozzá, ha kiderül hogy még többet leszek tőled távol? Ráadásul úgy mentünk el, hogy az sem volt biztos, valaha hazajövünk.. nem akartam, hogy azzal teljen a nyarad, hogy a bátyád miatt aggódsz. Bár igaz, hogy nagy mázlim volt, mert a főtörzsőrmesterünk Carmen apjának régi barátja volt, így megengedte hogy csak nyaranta kelljen szolgálnom.
*Vonja meg a vállait, és öccse mellé állva átkarolja a nyakát.*
- De jól vagyok, nem igaz? Mostmár felesleges megfojtanod.. csak úgy gondoltam, hogy ezt mostmár ideje tudnod.
*Sóhajt, és az ajtó felé pislog.*
|
*Carmen szavaira szemforgatva sóhajt, s egy válvonással elindul a termük felé. Elnéz a mosdó felé, majd egy sóhajjal belép a terembe. Körbenéz, a helyére ballag. Elhúzza a száját, s elgondolkodik. Igen, meg van a megoldás.. bólint egyet, leül a helyére, s elkezdi szövögetni a gondolatait. Felkönyököl, s a plafont kezdi el fürkészni.*
|
*Amint kap szerelmétől egy szemrehányó pillantást behúzza a nyakát, majd elhúzza a száját. Nem tett semmit.. :S Feláll, leporolgatja a ruháját, elnéz a mosdó felé, amerre Kokoro ment el. Egy sóhajjal elindul vissza a terembe, belép, s célba veszi a helyét. Leül, s felkönyökölve Cornira néz, majd lefekszik a padra. Onnan néz körbe.*
|
*Értelmes arcot vág, s oldalra dönti a fejét.*
- Katona voltál?? És amikor elméletileg Carmennel voltál?!?!?! Ehh..
*Már majdnem mondana még valamit, de lenyeli. Amint odajön hozzá felpislog rá, s oldalra dönti a fejét.*
~Terel..~
*Hallgatja a szavakat, s sóhajt egyet.*
- Rám? Felnézni..? Hát..
*Húzza el a száját, s úgy hallgatja tovább. Az arcsimításra felnéz, s elmosolyodik.*
- Naru..
*Áll fel, s ha bátyja engedi, akkor átöleli. De azért az nem ment ki a fejéből, hogy katona volt.. és hazudott neki.. Naru vállaira teszi kezeit, s finoman eltolja magától, hogy a szemeibe nézhessen.*
- Most, hogy ezt megbeszéltük, visszatérhetünk az előbbi témára... nos, katona voltál.. eddig értem. De.. miért nem mondtad el?
*Húzza el a száját, s visszaül a székbe. Onnan néz fel bátyjára.*
- Ha most akkor élnénk, aggódtam volna érted.. de most, ha belegondolok, hogy akár meg is halhattál volna, megfojtanálak én..
*Vált át komolyra, s összehúzza szemeit. Feláll, s végigméri bátyját, majd lassan elmosolyodik.*
- De azért örülök, hogy itt vagy nekem.. és persze Carmennek is..
*Teszi hozzá sietve, majd sóhajt egyet.*
|
*Kippei szavaira felkapja a fejét, és nyitja a száját felháborodva, de Carmen beleinti a szót. Becsukja a száját és összehúzza a szemeit.*
~Ekkora taplót! Nem értem Kokoro hogy lehet oda ezért a tuskóért.. ez rosszabb mint amilyen Yama volt eredetileg! És Viktor vele barátkozik.. én..én megfojtom egyszer..~
*Szorítja össze a fogait, de hamar észbekap és a hasához nyúl. Sóhajt egyet*
~Nem, nem fojtom. Megúsztad, Kippei Katakura, de csak 2 hónapig!~
*Néz gyilkolós szemekkel Kippeire, majd szemrehányón Viktorra, és Carmen után ballag.*
|
*Sokáig fürkészi azt a pontot, ahol Naruékat szem elől tévesztette. Ám hallja, hogy a háta mögött mindjárt kitör egy háború.. megpördül tengelye körül, és csípőre teszi a kezeit, mielőtt Corni bármit is visszaszólhatna.*
- Elég! Viselkedjünk végre felnőttként! Elég az állandó vitákból! Egy osztály vagyunk jóideje, barátok és összetartó, emberi lényeg. Akkor meg ne hazudtoljuk meg önmagunkat! Ostobaság bűnbakokat keresni.. ez van, ez volt, ez lesz, kész. Nőjjünk fel!
*Biccenti meg a fejét, és visszamegy az osztályba. A tanárnőre vigyorog, és a helyére ül.*
|
*A válaszra bólogat, leteszi a sört és ujjait összefűzi a tarkójánál. Öccse felé fordul a székkel.*
- Ez a besorozásom után történt. Katonaéveim kezdete.. jól hallod. *Bólint, és maga elé mered* Irak, Afganisztán, Szovjetúnió, Alaszka, csupa csupa helyet jártunk be, ahova hívtak oda mentek.. nyáron a földbe ástunk magunknak árkot, télen a hó nyújtott szállást. Kemény évek voltak azok.. de valamit muszáj volt csinálnom.
*Yamára néz, feláll a székből, odaballag öccse székéhez, megfogja a két karfáját és maga felé fordítva leguggol elé.*
- Öcskös.. te egy különleges, egyedi srác vagy. Ne akarj olyan lenni, mint én.. és ne akarj az árnyékomban toporogni tovább. Vállj ismertté olyanban, amit szereszt, és ne fogj bele olyanba, ami nem érdekel! Én csak azt akarom, és nekem csak az a fontos, hogy te boldog legyél.. más nem számít. Ha te azt mondod, szakácsként akarsz élni, vagy fellépsz bohócnak, áldásom adom rád.. de azt csináld, ami neked jó. Akár hiszed, akár nem, néha én is felnézek rád.. és szinte mindig le tudsz nyűgözni valami újdonsággal. Kemény, és talpraesett srác lett abból a kiskölyökből, aki folyton nyafogott hogy ne menjek el Carmenhez.. és én büszke vagyok rád. Ha mindenki általam ismer, akkor tegyél ellene! Had ismerjenek meg engem, általad.
*Dönti oldalra a fejét, és végigsimít öccse arcán.*
|
*Kokoro kifakadására értelmesen pislog, majd Cornira néz. A szavaira megvonja vállait. Felszegi az állát, s kihúzza magát.*
- Nem fogok vele beszélni és NE avatkozz bele a dolgaimba! Azt teszek, amit akarok! Bocs. De nem én kértem rá, hogy szeressen meg! Sajnálom, rettenetesen
*Vág bűnbánó arcot, majd megvonja vállait. Cornira néz.*
- Menj utána Te! Te vagy a barátnője!
*Néz el oldalra, majd az ablakhoz lépkedve kinéz rajta. Felkönyököl a párkányra, s sóhajtva elmereng.*
~Hagyjon ki a szerelmi életéből.. engem nem érdekel, kivel, mit, hol csinál, vagy kit szeret, de engem hagyjon ki belőle! Fogja fel, hogy nem érdekel!~·
*Néz el a mosdó felé, majd vissza a tájra.*
|
*Carmen szavaira szemforgatva sóhajt, s félrefordítja a fejét.*
- Erről vitatkozhatnánk, hogy a gonosz és ki a jó..
*Megvonja vállait, s mély levegőt véve a többiekre néz, majd Kokoro után. Elhúzza a száját, s leül a földre.*
|
*Narura nézve összehúzza szemeit. A sörre nézve megrázza a fejét.*
- Kösz, nem
*Leül az egyik székre, s sóhajtva körbenéz. Amint a kép az ölébe kerül megfogja, s elkezdi fürkészni. Összehúzza szemeit, s úgy fürkészi az arcokat. Feltűnik neki valami, s Narura néz. Majd vissza a képre, úgy hallgatja tovább a szavait.*
- Ömm.. nem vagyok benne biztos, de szerintem ez te vagy
*Néz fel bátyjára, s összehúzza szemeit. Sóhajtva hátradől a székben. Félrefordítja a fejét, s úgy vár valami-féle magyarázatot.*
|
*A jelenetet figyelve sóhajt. Carmen és Kippei megint összetűzésbe kerül.. hajj, fiatalok. Sóhajt, ám Kokoro kiborulására nagyokat pislog, és utána nézve sóhajt. Szemrehányó pillantást vet Kippeire.*
- Lehetnél néha kicsit tapintatosabb is..
*Csóválja meg a fejét, és a hasát fogva barátnője után lépkedne, de eszébe jut valami, a fiú felé fordul és fejével a mosdó felé bök.*
- Menj utána te! Nem ér semmit, ha én beszélek vele. Legalább tisztázd már vele a dolgokat...
*Húzza össze a szemeit*
|
*Kippei válaszára elhúzza a száját, és ahogy segítség nélkül a falhoz ballag, utána néz. Olyan sokáig lepergett róla ez..akkor most miért nem bírja visszafogni magát? Lehunyja könnyes szemeit (magyarul:kép). Megemeli a hangját*
- Elegem van belőled!!
*Ordít a fiú után, majd futásnak eredbe berohan a női mosdóba, bevágja maga után az ajtót, rázárja a reteszt, és leülve a wc mellé a térdeire hajtja a fejét.*
|
*Kippei szavaira feltápászkodik, és dacosan felszegi a fejét.*
- Velem senki sem kezdhet ki következmények nélkül! A jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett!
*Ölt nyelvet Kippeire, és hátat fordítva neki Naruékhoz menne, de már hűlt helyük.. nagyokat pislog, majd Corni felé fordul.*
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
