|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.20. 21:06 - |
| Tokyó városában egy kis házacska, melyben a Higurashi család él. Szép nagy ház, kivülről is és belülről is. Két szintes, Kagome és testvére, Souta szobája fenn van az emeleten és a fürdőszoba is, a nappali, az ebédlő a földszinten.. egy kis ajtó vezet a hátsó kerthez, ami szintén különleges, mert egy szentélyt lehet látni, s ha belép valaki, akkor egy kutat pillant meg.. ha a házból kilép valaki, akkor szép nagy utcákat láthat, sok, hasonló házzal. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Amint Kagome befogja a száját, kalimpál, hogy engedjék már el.*
- Ka...goo..meee...
*Végre szabadul, fuldokol pár pillanatig, majd nővérére nézve pislog párat.*
- Oké.. megágyazok.. de..de.. alhatok veletek?
*Vigyorodik el, s Sorára nézve angyali arcot vág, majd Kagomére nézve is pislog párat.*
- Kérleeek!!
|
*Ahogy öccse visszaszól neki befogja a száját, s Sorára néz.*
- Persze.. békésen! Mi egy igazi minta testvérpár vagyunk!! Igaz?
*Mosolyodik el, majd elengedi öccsét, aki valószínűleg kapálózik, hogy szabadulhasson. Sora ötletére eltöpreng, s Soutára néz.*
- Így segítesz nekünk? Csak meg kell ágyaznod.
*Dönti oldalra a fejét, s körbenéz, majd ismét öccsére. Ekkor esik le neki Sora kérdésre, így értelmes arcot vágva ránéz.*
- Már hogy lenne itt..? Át se tud jönni ebbe a világba..
*Csóválja meg a fejét, s sóhajtva lehajtja a fejét.*
|
*Kagome szavaira egyetértőn bólogat. Sötétben nem akar sétálni.. ám ahogy Kagome befogja a testvérét, nagyokat pislog (kép).*
~Ha nem ismerném, azt hinném hogy Baby legjobb barátja.~
- Jajj igazán nem szükséges!!
*Emeli fel tiltakozva a kezeit, és zavartan megrázza a fejét. Ám ahogy Souta is visszaszól, egy vízcsepp csúszik végig a fején, és értelmes pislogással, kissé feszélyezve nézi a testvérvitát. Nagyot nyel, összekulcsolja a háta mögött a kezeit, és megereszt egy mosolyt.*
- Csak.. békésen.. mondjuk Souta ágyazzon meg, addig Kagome vacsorát csinál, én meg gondoskodok a fürdővizemről. Miroku ugye sehogysem lehet itt?
*Néz körbe sietve, majd meglepődve Soutára kapja a pillantását, és gyorsan a szájára csap.*
|
*Sora szavaira értelmesen felpislog rá (kép).*
- Értem..
*De amint Kagome meghazudtolja barátnőjét pislog párat. Akkor most Afganisztánban vannak vagy mi? És végülis mi az az Afganisztán? Ne hagyják tév hitek között.. :(. Amint Kagome átkarolja a nyakát értelmes arcot vág.*
- Héé!! Kagomeee!!
*Néz fel rá, s ahogy az ajtó felé invitálja megcsóválja a fejét.*
- Megyek már, megyek.. inlább kimaradok a női dolgok tejtelmeiből.. és beszélgetéseiből..
*Indul el az ajtó felé, de ahogy nővére vádlón rámutat meghül benne a vér.*
- É-é-é-é-n?
*Kérdez vissza, de amint Kagome elindul felé tesz pár lépést hátra. Körbenéz, de nem lát menekülési útvonalat. Amint nővére beéri, felpislog rá.*
- De.. Kagome.. én..én..én...
*Pislog fel rá félénken, de feltör belőle a gyermeki sikítás, s eltolja magától a lányt.*
- Anyaaaa!!! Kagome megint befog a házimunkáraa!!!
*Mutat nővérére, s csípőre teszi kezeit. Kinyújtja rá a nyelvét.*
- Blőe!!
*Hunyja le egy pillanatra a szemeit, majd kihúzva magát tesz hátra egy lépést.*
|
*Souta kérdéseire ránéz, s már mondana valamit, de Sora belekezd. A szavaira értelmes arcot vág, s két kezébe temeti arcát (kép).*
- Jézusom.. ki volt a földrajz tanárod?
*Bök Sorára, majd öccséhez lépve átkarolja a nyakát, s magához húzza.*
- Ne tömd az öcsém fejét hülyeségekkel!
*Néz le Soutára, s az ajtó felé invitálja.*
- Menj csak Souta.. nézz tv-t, vagy menj be a szobámba és öö.. ~Tegyél rendet.. nem.~ ..csinálj amit szeretnél. Rád bízom. De előre figyelmeztetlek, ha csata-teret csinálsz a szobámból, akkor ma a te szobádban alszom! Sorával együtt!
*Néz Sorára, beleegyezést várva, majd vissza Soutára. Elengedve öccsét sóhajt egyet.*
- Na, menj.. segíts anyának.. vagy menj nagypapához értelmes történeteket hallgatni.. nna
*Fordul vissza Sorához, s elmosolyodik. Az ablakhoz sétál, kinéz, majd elhúzza a száját.*
- Ma már nem lesz város-nézés.. esik.. és sötét van..
*Néz vissza a lányra, majd eltöpreng. Souta valószínűéeg nem távozott így ránéz.*
- Hmm..
*Eltöpreng, majd felcsillannak a szemei, s hirtelen öccsére mutat vádlón.*
- Te! Segíteni fogsz!
*Bólint határozottan, s ellenvetést nem tűrve lépked oda öccséhez. S ha menekülni akarna megfogja a ruhájánál, s visszarántja.*
- Szóval..
*Hajol le hozzá, s átkarolva a nyakát ránéz.*
- Csak néhány dolgoban kell segítened.. megágyazni, fürdővizet készíteni Sorának és a vacsora.. ugye vagy olyan kedves és segítesz?
*Nem is vár választ a konyha felé húzza, miközben Sorára néz 32 fogas vigyorral.*
|
*Kagome kérdésére oldalra biccentett fejjel megvonja a vállait, ám Souta kérdésáradatára sietve felemeli a kezeit.*
- Jajj nem nem nem.. félre ne érts.. ki volt a földrajztanárod? *rázza meg méltatlankodva a fejét, és Soutához lépkwd* Na majd én elmagyarázom..
*Húzza ki magát, és kibök a konyha ablakán.*
- Afganisztán egy ország..vagy város..a kettő közül valamelyik. Itt van a közelben, és te is ebben élsz. A Tokyoi Afganisztán
*Bök maga elé, és lehajol a fiúhoz.*
- Érted már?
*Mosolyog rá lelkesen, és Kagoméra sandít.*
|
*Kagome szavaira bólint egyet, s már indulna is csokit majszolva az anyukájához, mikor meghallja Sora szavait. Megtorpan, s megfordul. Értelmes arcot vágva néz Kagomeére (kép).*
- Afganisztán? Az egy bolt? Vagy valamiféle étel? Vagy állat? Vagy egy ruhanemű? Vagy valami film? Vagy.. micsoda?
*Halmozza el kérdésekkel nővérét, hisz nagyon érdekli, hogy mi az az Afganisztán.*
|
*Souta szavaira bólint egy unott sóhajjal.*
- Oké.. mond meg neki, hogy..
*Ekkor hallja meg Sora szavait. Megrázza a fejét, s visszafordul az öccséhez.*
- Szóval mond meg anyának, hogy rögtön segítek. Gyorsan végzek
*Von vállat, s visszanéz Sorára.*
- Egyedül akarsz menni a városba? Nem kellene..
~Még a végén eltévedsz.. vagy valami ilyesmi.. nem örülnék neki, hogy ha őt kellene keresgélnem..~
*Néz vissza Sorára, majd megvonja vállait.*
~Majd lesz valami.. ha kell megmutatom neki én a várost.. Afganisztánt.. jajj..~
*Vág egy értelmes grimaszt, s megrázza a fejét. Itt van, csak gondolkodik.*
|
*A testvérpár párbeszédét kíváncsian hallgatja, Kagome kérdésére összerezzen, s ekkor tűnik csak fel neki, hogy hol beszélgetnek. Sietve bólogat.*
- Persze, megyek!
*Ugrik fel, s ezzel a lendülettel be is veri a fejét az asztalba. Szisszenve odanyúl, és azt dörzsölgetve mászik ki az asztal alól. Souta szavaira kissé zavarba jön, és elszégyellve magát lenéz a földre.*
- Uhh, sajnálom hogy így rád rontottam, nem akarok zavarni. Afganisztán úgyis nagy, amíg te segítesz a házimunkában addig én körbenézek a városban!
*Kapja fel a fejét egy vidám mosollyal, és vállat von.*
|
*Amint az ismeretlen lány a kezét nyújtja ránéz értetlenül megfogja, majd el is engedi. Oldalra dönti a fejét, Kagome szavaira ránéz. A kérdésre értelmes arcot vág, s nem is válaszol. Nem veszi a lapot, így továbbra is hasalva őket nézi. Megrázza a fejét, feláll, a kérdésre Kagomére néz.*
- Anya keresett, hogy segíts neki rendet rakni a lakásban..
*Dönti oldalra a fejét, s a pulthoz szaladva elveszi a csokiját, s elkezdi majszolni. Visszafordul a lányok felé.*
|
*Sora tiltakozására elvigyorodik, s bólint egyet lehunyt szemekkel.*
- Oké! Akkor majd én megkérdezem!
*Mosolyogva bólont mégegyet, a torokköszörülésre odakapja a fejét. Meglepődik Souta pózán, s oldalra dönti a fejét. Odamászik hozzá.*
- Ömm... drága kisöcsém, miért nem mész ki a friss levegőre? Mi beszélgetnénk egy kicsit.. az.. asztal alatt...
*Vág egy értetlen vigyort, s visszamászik Sorához, aki épp ekkor mászik bele az arcába.*
- Hát.. majd.. majd ha az Akadémián leszünk.. úgy sokkal egyszerűbb.
*Bólint egyet határozottan, s körbenézve sóhajt, végül ismét Sorára néz.*
- Nem mászunk ki az asztal alól...?
*Néz zavartan körbe, s akár válaszolt, akár nem kimászik, s leporolgatja a ruháját, s ha még Souta mindig ott van, akkor ránézve összehúzza szemeit.*
- Miért is kerestél?
*Vág kíváncsi arcot, s sóhajt.*
|
*Kagome válaszára megkönnyebbülten felsóhajt, de amint az utolsó részhez ér, felkapja a fejét, és heves tiltakozásba fog.*
- Nem, nem nem nem nem! Én nem kérdezhetem meg, mert mertőő még félreértené, hisz ismer.. téged meg úgysem ért félre, kérdezd meg csak te. Akár el is kezdheted most..
*Nyúl bólogatva a mobiljáért, mikor meghall egy torokköszörülést. A furcsa pózban fekvő kisfiúra nézve pislog nagyokat, kíváncsian, értelmesen, majd elmosolyodva oldalra dönti a fejét és lehunyja a szemeit (kép).*
- Szia, te bizonyára Souta vagy! Az én nevem Sora, nagyon örülök hogy megismerhetlek!
*Nyújtja a kisfiúnak a kezét, majd visszafordul Kagoméhoz, és beül a két sarka közé.*
- Szóval szóval szóval?
*Szorítja ökölbe a kezeit és mászik bele ismét a lány arcába.*
|
*Vígan belépked a konyhába, miközben nővére nevét kiabálja.*
- Kagomee!! Anya keres!!
*Néz körbe, majd megtorpan. Körbenéz, s nagy meglepetésére senki sincs a konyhában. Összehúzza szemeit, s a pulthoz ballag, hogy elvegye a maradék csokiját, mikor meghallja a lányokat. Körbenéz, de még mindig nem látja őket.*
~Hol lehet a nővérem..?~
*Néz megint körbe, majd letérdel, végül lehasal, s úgy néz körbe. Megakad a szeme Kagomén és egy másik lányon. Értelmes arcot vág, s közelebb mászik hozzájuk.*
~Ez valami újfajta beszélgetési módszer?~
*Nézi kíváncsian a két lányt, majd megköszörüli a torkát.*
|
*A szavakra oldalra dönti a fejét, majd elmosolyodik.*
- Aha..
*Töpreng el, a további szavakra sóhajt egyet.*
- Hát.. nem tudom. Én is elég rég voltam odaát.. *elgonolkodik* ..lassan el kéne megint menni.. vagy legfeljebb Inu jön el értem.. de az senkinek sem lenne jó.. hmm... *a plafonra néz, majd Sorára* Remélem nem ment el az Akadémiára értem..
*Töpreng el ismét, a további szavakra kíváncsi arcot vág. Amint az asztal alá kerül értelmesen pislog párat. A suttogásra a sarkaira ül, s oldalra dönti a fejét.*
- Én? Értek az ilyesmihez? Ömm.. végülis, megpróbálhatom. De miért nem kérdezed meg te magad? Én alig ismerem.. csak általad hallottam róla.
*Húzza össze szemeit, majd körbenéz.*
|
*A kérdésre megtorpan, és kissé vörösen a földre néz.*
- Hát.. azt nem tudom..
*Rázza meg a fejét, majd vállvonva megerőltet egy mosolyt, és a barátnőjére néz.*
- De szerencsés az illető, az biztos. Hmm, milyen nagy házatok van!
*Néz körbe ámulva, lemászik a székről, és forog egyet a tengelye körül. Kagome mellé ballag, ujjait összekulcsolja a háta mögött.*
- És most, hogy utolértelek, mikor akarunk visszamenni? Nálatok is régen jártam már, tudod..odaát..
*Halkítja le a hangját, és sietve körbenéz, nehogy meghallja bárki is. Kósza pillantást vet az ujjára, majd sietve Kagome felé fordul.*
- Izé, lenne egy kérésem, ha majd visszaértünk..
*Körbenéz ismét, majd hirtelen lerántja Kagomét, és behúzza az asztal alá. Felé fordul csillogó szemekkel, és suttogva szólal meg.*
- Te értesz az llyesmihez.. igazán megkérdezhetnéd Francotól, hogy kibe szeretett bele.
*Néz kérlelőn, reménykedőn, s őzike szemekkel barátnőjére.*
 
|
*Amint barátnőjéből kitör az "őrült" értelmes arcot vág, s hátrébb húzódik. Mikor végre megnyugszik mély levegőt vesz.*
- Igen.. eljött.. és hazaküldtem.
*Von vállat, a visszakérdezésre elvigyorodik. A szavakra oldalra dönti a fejét, s elmosolyodik.*
- Szerelmes? És ki az illető..?
*A zászlót meglátva értelmes arcot vág, majd elvigyorodik. Erre nem tud mit mondani.. xD*
|
*Kagome szavaira kis híján felborul a székkel, amin ül. Felugrik és az asztalra tenyerelve barátnője arcába hajol.*
- Miiiii? Yamada elutazott hozzád Afganisztánba bocsánatot kérni, és te hazaküldted?? Nadede, 5 hónap hosszú idő, na dede..
*Ül vissza a székébe, és megnyugodva sóhajt egyet. Végülis, ezt Kagoménak kell tudnia.. ám a következő kérdésre ismét meghökkent arcot vág (kép).*
- Mi-mi-mi lenne?
*Kezd el dadogni, sietve félrenéz, és elkezd matatni az egyik bőröndjében.*
- Jól van, köszöni, biztos minden rendben vele, jól érzi magát meg minden egyéb.. és szerelmes
*Komorodik el, és kiránt a táskájából egy "Üdv itthon" os zászlót. Meglengeti, és Kagome felé nyújtja.*
|
*Amint Sora a nyakába ugrik elmosolyodik. A szavaira értelmes arcot vág, főleg az Afganisztán" kifejezésre.*
- Ömm..
*Próbál szóhoz jutni, de nem sikerül. A kérdés-áradatra szemforgatva sóhajt, s leülteti barátnőjét az egyik székre.*
- Csak nyugaloom! Ez Tokyo és nem Afganisztán! Sajnálom, hogy szó nélkül eljöttem, de muszáj volt..
*Leül ő is az egyik székre, s sóhajtva hátradől.*
- Yamada meg.. eljött bocsánatot kérni, de megmondtam neki, hogy már nem érdekel. Lehet, hogy kissé durván fogalmaztam, de szerintem 5 hónap után nem várhatott mást..
*Von vállat, s az asztalra könyökölve Sorára néz.*
- És mi újság az Akadémián? Franco?
*Vigyorodik el, majd sóhajtva körbenéz.*
|
*Ahogy Yamada elmegy mellette, meglepődve pislog.*
- Szia!
*Köszön rá vidáman, mintha az Akadémián lennének, és nem Tokyoban. De azért látja rajta, hogy nem túl lelkes, így el is húzza a száját.. az ismerős hangra az ajtó felé kapja a pillantását, eldobja a térképet és elengedve a bőröndöket barátnője nyakába veti magát egy ölelésre.*
- Kagome! Úgy aggódtam! Mikor megkaptam az sms-t, hogy hazautazol Afganisztánba, csak az járt a fejemben hogy engem meg itt hagysz..ilyen szép város, és egyedül akarsz hazajönni, ezt nem hagyhattam, így lemondtam a héten az összes edzésem, elláttam Fantomot, megkértem egy lányt hogy jegyzeteljen, és repültem utánad! Ahhoz képest, hogy ismert terrorista város, egész barátságtalan emberek laknak itt.. *magyaráz tovább, miközben a bőröndjeit maga után húzva beballag a házba* Jut eszembe, mi van Yamadával? Itt járt? Olyan arcot vágott, mintha az Első Világháborúról meséltél volna neki. Történt valami?
*Árasztja el a szóáradatával a lányt, s végre hagyja szóhoz jutni.. leveszi a napszemüvegét, a kabátja zsebébe csúsztatja, s azt is levéve magáról körbenéz. A kérdésre megrázza a fejét egy széles mosollyal.*
|
*Amint Yamada az ajtó felé indul utána néz, a csengetésre felkapja a fejét. Az ajtóhoz siet, s meglátja barátnőjét. Elmosolyodik.*
- Szia, Sora..
*Ekkor esik le neki, hogy Sora az.. behúzza a nyakát, s hátrébb lépked, mielőtt itt helyben leszedik a fejét.. Yamada után sandít, majd egy válvonással körbenéz. Eszébe jut valami, így Sorára nézve elmosolyodik ismét.*
- Gyere csak.
*Barátnője vállára teszi egyik kezét, s beljebb invitálja, becsukja utána az ajtót, s a konyha felé indul. A hűtőhöz siet, megfordul, s a lányra nézve kíváncsi arcot vág.*
- Kérsz valamit inni?
*Dönti oldalra a fejét, ha választ kapott, akkor annak ellenében cselekszik. Leül az egyik székre, s sóhajtva a lányra néz, majd egy székre bök, ha még nem ült volna le.*
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
