|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.11. 13:25 - |
| Egy kisebb terem két zongorával, és nézőközönséggel. Itt szoktak lenni a kisebb bemutatók, de ha nincs gyakorlás, teljesen üres. A ritkás berendezés ellenére nem visszhangzik, de gyakran van áramszünet, mivel a kábelek beköttetése eléggé nehézkés a terem elhelyezkedése miatt. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Hát én? Itt vagyok. Nem tudok mit csinálni egyedül a szobámban.. unalmas..
*Mosolyog a lány szavaira, majd bólint.*
-Akkor segítek.. van időm bőven.
*Megvonja vállait, s ha a lány engedi, akkor mint ahogy a múltkor, átnyúl háta mögött, s megfogja a kezét, majd a másikat is. Elkezdi tanítgatni, remélhetőleg sikerrel.*
|
*Összerezzen, mikor valaki megszólítja. Meglepve húzza vissza kezeit, ám el is mosolyodik, felismerve a látogatót.*
- Szia Yamakasi.. hát te?
*Fordul felé mosolyogva, s mikor leül mellé egy kérdéssel, zavartan bólogat.*
- Megköszönném.. sehogysem akar sikerülni a dallam..
*Rázza meg a fejét, Bobby egy szakadt kottafüzetet rágcsál amit a földön talált.*
- Persze csak ha van időd..
*Teszi hozzá gyorsan, majd el is bambul. Apja megígérte, hogy ma beugrik hozzá..illetve Naruhoz, "fontos ügyben", így bizonyára vele is összefut. Feleszmél, és Yama felé fordítja fejét.*
|
*A zongoraterem mellett sétál el, vagyis majdnem tovább megy, de meglátja Carment.*
~Hm..~
*Az ajtófélfának dőlve figyeli, majd közelebb oson hozzá.*
-Szia Carmen!
*Köszön a lánynak, majd leül mellé, ha engedi.*
-Segítsek?
*Mosolyogva kérdezi, de még nem csinál semmit. Nem akar úgy járni, mint múltkor.. XD*
|
*Az orvosi szoba felől érkezik, lassú léptekkel, Bobbyt vezetve maga mellett. Menet közben többször is nyújtózik egyet.*
- Ezek a gyerekek..
*Csóválja meg a fejét, s arcát a kutya felé fordítva elmosolyodik.*
- De te nagyon tetszettél nekik.. felcsaphatnál a cirkuszban..
*Neveti el magát jólesően gondolva vissza az utóbbi néhány órára. Elhaladva a zongoraterem előtt megáll, majd visszatolatva bedugja a fejét.*
- Nincs itt senki..
*Állapítja meg suttogva. Elengedi a pórázt, és a székek közt szlalomozva az egyik zongorához botorkál. Leül a háromlábú székre, kitapogatja a tetőt, és óvatosan felhajtja. Töpreng egy kicsit, megpróbálva maga elé idézni a billenyűket, és lassan elkezdi nyomkodni őket. Mikor köbö betájolta, ujjaira bízva az ütemet, csak úgy elkezd zongorázni.. ami éppen a fejéből kipattan dallamot.*
|
-Jól vagyok.. persze..
~Vagyis cseppet sem...~
*Elfordítja fejét egy pillanatra, s bátyja máris összeborzolja a haját. Csak sóhajtva tűri, s bambán maga elé bámul.*
-Miért én...
*Megrázza a fejét, majd megigazítja a haját, hogy ne álljon az égnek...*
-Naru.. miért borzolsz mindig össze??? Cehh.. menny csak. Holnap, vagyis este gondolom még összefutunk...
*Nézi, ahogy elmegy bátyja, majd ő is elindul valamerre.*
|
- Teljesen nyugodt vagyok..
*Vágja rá, bár látszik rajta hogy pocsék hangulatban van. Azért magára erőltet egy mosolyt, és elindul Yamával kifelé.*
- Remélem te jól vagy..
*Néz rá félig kijelentve, félig kérdezve, remélve hogy igenlő választ kap. Ez esetben a folyosón megáll, és hátba veregeti öccsét.*
- Akkor én most elmegyek kiszellőztetni a fejem, aztán felnézek Carmenhez, mielőtt mégegyszer megszökik.
*Kacsint játékosan Yamára, igyekszik összeborzolni a haját, és elindul a folyosón. Még nem tudja merre, majd amerre viszik a lábai..*
|
*Narumitól kielégítő kommentet kapott, s megcsóválja a fejét. Vállára teszi a kezét.*
-Narumi.. kérlek.. már úgyis nálunk a fegyver. Nem tud ártani nekünk! TE pedig ne keveredj ilyenekbe! Elég... ha én keveredek zűrös ügyekbe... Nem?
*Mosolyodik el, majd körbenéz a zongora teremben.*
-Szerintem mi is mehetünk.
*Vonja meg a vállait.*
-És... hm..
~Lehet az lesz a legjobb, ha meg sem mukkanok..~
|
*Figyelmesen hallgatja a történetet, és hát..no comment. Arca minden elárul. A kíváncsiból mosolygós, a mosolygósból elkomorodós, abból gyilkolós, majd vörös-mérges, bepipulós, lenyugvós, aztán megfojtalak!!!-os, végül egy no commentes. Nagyokat pislogva bólint, és igen tartalmas véleményét ki is mondja.*
- Értem. Megölöm.
*Bólogat eltökélten, keze ökölbe is szorul.*
- Mostmár nálam van a fegyver. Megölöm..
*Vonja meg a vállait, mintha azt mondta volna teljesen természetesen, hogy meghívja egy pohár sörre.*
|
*Carmenre néz, mikor menni készül, s inkább elnéz oldalra. Hagyja, hogy elmennyen.*
~Nem. Fölösleges utána mennem. Ez még nem jelent semmit.. nem érzek irénta semmit, szóval nem megyek utána. Igen, nem megyek!~
*Néz fel határozottan, s a lány után néz, majd Narura pillant, s elkerekednek szemei, s hátrébb léép...*
-Minden egyes.. kis.. részletet??
*Sóhajtva nekifog a történetnek.*
-Rendben. Úgy volt, hogy Carmen elkezdett zongorázni, eléggé hamisan, ekkor jöttem én, s megkért rá, hogy tanítsam meg zongorázni.. elkezdtem tanítani, majd "beszólt", úgy, hogy: maradj a térfeleden! Kedves... mondtam.. felálltam, s elindultam az ajtó felé, s ekkor jött Luke. Le"majmozott"... mindegy, szóval jött és Carment kezdte el piszkálni, éénn... csak álltam és néztem, végül egy... öhm... igen, egy csókot kért Luke Carmentől... *elhallgat, majd akér akarja bátyja, akár nem, folytatja* és Carmen beleegyezett... nem tettem semmit, minek? Fölösleges volt... s megígérte cserébe Luke, hogy vissza adja a fegyvert. De nem adta, én tudtam, de a lány nem hallgatott ráám... Szóval, én elvettem a fegyvert végül Luketól, de utána kést szorított Carmen torkához. Aztán Luke menekülésre fogta, s Carment nekem lökte... így kerültünk a földre. Aztán jöttél te és innentől szerintem tudod a szitut.
*Kacsint bátyjára, majd az arcát fürkészi, hogy mit szól mindehez.. ;)*
~Na, vajon mi jérhat a fejében? Remélem nem gondol semmi rosszra..~
*Töpreng magában, majd Narumit nézi. Ha elkezd nevetni, akkor... ökölbeszorított kezekkel a nyakához nyúl, majd le is engedi a kezét.*
~Csak nyugalom...~
|
*Nagyon idióta arccal nézi a merengő párost, de inkább tudni se akarja, mi jár a fejükben.*
~Jobb ha ebből kimaradok.. de hé, a végén még én leszek elhanyagolva, mikor ők panaszkodnak folyton!~
*Csóválja meg a fejét, Carmen ekkor készül menni. Összehúzott szemekkel fordul utána.*
- Minden ok? Ne kísérjelek el?
*Bár a válasz valószínűleg nemleges lesz, így egy bíztató kacsintással megvárja, míg eltűnik, majd visszafordul öccséhez és egy hirtelen ötlettel elé lép.*
- Minden részletet hallani akarok!
*Pislog rá türelmesen, apró mosollyal. Győzött a kíváncsiság.*
|
*Úgy töpreng, hogy kicsit a külvilág is kizáródik számára. Feleszmél a nagy csendre, és Yamára néz, aki furcsa arckifejezéssel szintén mereng, majd Narura, aki valószínűleg szintúgy. Sóhajt.*
- Akkor én..öhmm..megyek..
*Néz el az ajtó felé, és lassan megindul.*
- Még le kell hoznom Bobbyt sétálni, és el kell kérnem pár jegyzetet. De ti beszélgessetek csak!
*Fordul hátra gyorsan, magára erőltet egy mosolyt, és ha nincs ellenvetés, lassan kilép az ajtón és elindul a szobája felé.*
|
*Naru kérdésére csak bólint, hogy igen. Carmenre csak megcsóválja a fejét.*
-Ő is sokat segített, báár.. néha eléggé.. *legyint a kezével* Mindegy...
~Ceh...~
*Ránéz a lányra, s elgondolkodik teljesen. Naru pillantására eszmél fel, s bólint, hogy tudja miről van szó.. illetve mi a baja..*
-Tudom mi a baja, de szerintem elmondja ő, ha akarja... multkor sem tartottam a számat és... mindegy..
~Nem szabad belekezdenem ilyen.. ilyenekbe! Úgy látszik teljesen össze vagyok zavarodva... talán emiatt a lány miatt... *sóhajt* ugyan ezt éreztem Alexánál is...~
*Megrázza a fejét, s lehet minden ki ül az arcára, viszont akkor csak elfordítja a fejét... Végül a lányra pillant.*
~Talán...~
*Elgondolkodik, de még a gondolataiban sem meri kimondani azt, amit érez... vagyis amit érezne...*
~Hm.. most veszem észre, hogy egy ideje a nevén szólítom...~
*Elmosolyogja magát, majd Narura néz, aki valószínűleg nem tudja, hogy miről van szóó. XD*
|
- Megszereztétek?
*Csillannak fel szemei, aztán furcsává is változik arckifejezése.*
- Együtt?
*Legyint, hogy lényegtelen, és egy mosollyal átveszi a fegyvert. Körbeforgatja, majd el is teszi.*
- Köszönöm srácok, szép munka volt!
*Mosolyog rájuk, Carmen beszótlanodása viszont nem kerüli el a figyelmét. Yamára néz kérdőn, majd fejével a lányra bök, hátha tudja mi a baja. És miről maradt már megint le.....? Persze az egymáson fekvő ölelős rész nem érdekli :P *
|
*Yama viselkedésére meghökken, de szerencsére nem gondolja komolyan.. amikor Luketól "puszit" kap, fintorogva elhúzódik, a fenékpaskolásra már ütne, de taszítást érez. Yamának borul, aki a földre zuhan, ő meg rá. Hát..legalább puhára esett. Nem is érdekli Luke, meglepve pislog Yama szemeibe kényelmesen fekve rajta.*
- Te tényleg meg akartál menteni?
*Pislog rá elkerekedett szemekkel, aztán csak egyszerűen megöleli. Mivel alatta fekszik, valószínűleg nehéz lenne kitérni előle.*
- Köszönöm!
*Mosolyog, aztán be is toppan Naru.. Yama feláll, így leborul róla, s morcosan dörzsölgetve könyökét feláll ő is. Beáll a fiú mellé, a szavaira megrázza a fejét.*
- Ugyan, Yamakasié az érdem.. én csak..
*Eszébe jut a csók, egy fintorral lenéz a földre. A kérdésre csak bólint, és sóhajt.*
|
*Carmen szavaira csak meghökken, s lassan leengedi a fegyvert, s karbateszi a kezeit.*
-Ha annyira nagy a szád, mentsd meg magad!
*Vonja meg vállait, ám nem gondolja komolyan. Újból feltartja a fegyvert, s figyelmesen hallgatja Lukeot. Megcsóválja a fejét, s már csak azt látja, hogy a lány felé "repül". Elkapja, s a földre esnek. Majd sóhajtva Luke után néz, persze a földön fekve. Sóhajtva feje alá teszi a két kezét, s felnéz a plafonra.*
-Ezt is elnéztük.
*Mosolyog a lányra, majd felül, s ekkor toppan be Naru... Gyorsan feláll, s válaszol.*
-Nem! Nem zavarsz!
*Elveszi a fegyvert, illetve felveszi a földről, s Narunak nyújtja.*
-Itt van a fegyver. Carmen meg én sikeresen visszaszereztük.
*Biccenti oldalra a fejét, majd a lányra néz, aki vagy a földön van, vagy ott áll mellette.*
-És veled minden rendben?
|
*Miután Luke kis híján fellökte a folyosón, és kimorgolódta magát, a zongoraterem felé veszi az irányt a fejét csóválva. Belép az ajtón, és megpillantja Yamát, amint valószínűleg épp Carment fogja, tartja, vagy a földön fekszenek. Sóhajtva megrázza a fejét*
~Hát ez nekem már túl sok(k). Inkább nem is kérdezem meg, hogy most mit csinálnak..~
*Csóválja meg a fejét, és megköszörüli a torkát, a már ilyen esetekre előre bekészített szöveggel.*
- Zavarok?
|
~Kezd forrósodni a helyzet, ideje lelépni..~
- Igen, te kellesz nekem, de hogy lássátok, milyen jólelkű vagyok, meghagyom az életetetek, és a fegyvert is. Úgyis megvan, amit akartam..
*Vigyorog egy csókot nyomva Carmen hajára, megpaskolja a fenekét és tiszta erőből Yamának löki. Aztán..... usgyi neki! Futásnak ered az ajtó felé, és mivel valószínűleg Yama a neki zuhanó lányt hárítja, könnyedén kislisszol az ajtón, végig a folyosón, és szépen felszívódik egy jó kis fedezékbe. Oda a fegyver, de majd..lesz másik.*
|
- Ne legyél megint ennyire magas lovon!! A fegyver kell neki, nem te
*Kiált Yamára duzzogva, de mikor a fegyver csöve felemelkedik, nyel egyet. Tűzkeresztben van.*
~Remek..és csak zongorázni akartam..apa megmondta, hogy ne tegyem, kell nekem mindig akadékoskodni!!~
*Mély levegőt vesz, és jelentőségteljes pillantást vet Yamára, miközben megemelgeti a szemöldökét és meghajtja a fejét. Igen, ezzel célozni akar valamire, még a torkát is megköszörüli, ha nem veszi a jelet és fejével hátrabök Lukera. Ha így sem érti, mit akar, akkor egy szemforgató sóhajjal megcsinálja azt, amit Yamával próbált.. felrántja a térdét, majd tapos, közben könyökével üt és másik kezével a kést fogó kéz felé üt.*
|
*A fegyver a földre esik Carmen kezei közül, amin kicsit megkönnyebbül... Ám mikor Luke egy kést vesz elő megdermed a félelemtől, de hamar észhez tér. Ökölbeszorítja kezeit.*
~Carmen..~
*A lány szavai meglepik, miszerint csak neki "engedte" meg, hogy a torkához fogjanak egy kést... ceh... ezen elmosolyogja magát, de hamar magához tér.*
-Luke! Hagyd békén! Nem ő kell neked, hanem én!
*Mélyen Luke szemébe néz, ha tud, s közelebb lép hozzájuk.*
~Hm. A fegyver nálam, de Carmen torkánál meg egy kés.. szép helyzet, mondhatom... ceh... lépnem kell valamit.. de mit??~
*Elgondoldik, de nem jut semmi sem az eszébe. A lányra néz, s látja rajta, hogy meg van ijedve, de ez "neki" természetes... Megrázza a fejét, majd Lukera szegezi a fegyvert.*
|
- Bocsánat bocsánat bocsánat!
*Kiált Yamának, így Lukenak van ideje kiverni a kezéből a fegyvert, ami Yama felé siklik a földön. Megrezzen, amint Luke magához rántja, az ismerős penge a torkánál pedig..*
~Na forduljatok fel!! Miért mindig én?!?! Ez egyáltalán nem jó poén!!!~
*Nyel egyet, és Yamára nézve gyengén megrázza a fejét.*
- Oda ne add neki! Te meg azonnal vedd le rólam a kezed, csak Yamának engedtem meg, hogy kést nyomjon a torkomhoz!!
*Néz hátra Lukera mérgesen, de moccani sem mer. Miért mindig ő..?*
|
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
