|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.10. 18:50 - |
|
Sötét és fákkal sűrűn nőtt erdő, tele homokbuckákkal, szakadékokkal és meredek domboldalakkal. Eltévedni igen könnyű, tereplovaglásra viszont alkalmas terep. Vezető nélkül viszont veszélyes erre jönni.. kisebb állatok is élnek erre. |
[51-32] [31-12] [11-1]
*Feltűnik előttük a kórház épülete, s ennek megörül. Megszaporázza lépteit, s gyorsan Naru mellé szegődik.*
-Mostmár tényleg nincs messze...
*Azért rápillant a lányra, majd inkább maga elé néz, hogy nehogy felbukjon valamiben.. :P Mikor beérnek, egy biztonsági őr áll elé, sátveszi a lányt. Kérdőn Narura néz, majd megindul felé, s szorosan mögötte marad. ;)*
|
*Amikor Carmen magához tér, ő is odamegy a kutyával együtt.*
- Carmen? A sebe..
*Rázza meg a fejét aggódva, közben azért halkan motyog Bobbynak is nyugtatás képpen. Ő cipeli a kutyát, az öccse, aki meg el se akart jönni, a lányt.. talán mégia.. ám Yama már le is szögezi, hogy NEM. Csak bólogatni tud.*
- Értem értem értem..
*Hadarja egy levegővel, már épp indulna tovább, mikor öccse felveti az okos ötletet. Fáradtan leteszi a földre a kutyát, csak tudja tartani velük a lépést..*
- Igazad van, induljunk!
*Indul meg elől, csak azért, hogy ő tapasztalja ki először a terepet. Sötét van, zseblámpát pedig nem hozott.. ha jön valami buktató, inkább őt érje először. Nem is kell sokáig gyalogolniuk, hihetetlen közel feltűnik a kórház épületének fényessége.*
- Arra!
*Bök előre, hátranéz egy pillanatra a válla felett, és kisétálva az erdőből megszaporázza lépteit. Amint beérnek az épületbe, egyből odasiet hozzájuk egy orvos, s Naru kézbe véve a dolgokat kezd el iszonyat sebességgel magyarázni. Így kétszer el kell mondania mindent, de nincs idő.. az orvos pedig csak bólogat, és int a biztonságiőrnek, aki odasiet, és Yama elé állva kérdőn a lányra néz, miközben ha hagyja, átveszi. Ha nem, Naru néz rá igen türelmetlenül. És semmi nyugtatás vagy beszéd nélkül már száguldanak is el, egy ajtó mögé.*
|
*Naru szavaira felkapja fejét, s feldúltanszólal meg.*
-Mii??? Egy kocsit se bírnak felszabadítani néhány percre??? Egy lány élete talán veszélyben van és nem??? Ceh... így számítson az ember a mentőrökre, a "hősökre"... ehh...
*Teljesen feldúlt, s ekkor kezd el mocorogni Carmen a karjaiban. Rögtön ránéz, s egy megnyugtató mosolyt küld fel.*
-Carmen..
*Halkan kimondja a nevét, majd Narura néz.*
-Naru!
*Fejét ismét Carmen felé fordítja, s ismét elájul.*
-Carmeen..
*Nyög halkan, majd ismét Narura néz.*
-Sietnünk kell... És mielőtt még félre értenéd. Öhm.. nem tudom hogy jön ide, de az az újságcikk NEM volt igaz!!! Rendben? Nem járunk és nem is fogunk. Csak..
*Nem tudja, vagy nem akarja befejezni, maga sem tudja, s el is töprend.. Majd elindul a Kastély felé, de meg is torpan.*
-Ne induljunk el a kórház felé? Az is annyira van, mint az Akadémia...
|
*Szemei megrándulnak, összehúzza magát Yama karjaiban. Mocorog egy kicsit, szemeit lassan felnyitja. Felnéz Yamára kábán, arca összemosódik.*
- Ya..ma?
*Motyogja halkan, erőtlenül simul a mellkasához, fázósan markolva Yamakasi pulcsijának gallérját. Miért nem látja tisztán? Igen..sötét van..és futott..aztán az a fa..elmosódott..és az esés..a kő.. fejéhez kap, és miután megtapogatta, ismét szembe kell néznie véres tenyerével. Megszeppen, arca holtfehérré változik, felpislog Yamára, még eltátogja a nevét, aztán ismét elernyed a karjai között.*
|
*Hamar rá is bukkan Bobbyra, és a nyakörvét elkapja beszél azzal a lassan reagáló hölggyel. A szavaira meghökken, de nyugodt hangon magyaráz tovább, csak visszefelé menet rúg bele egy fába. De nem akarja Bobbyt megijeszteni.. a látvány meglepi, ledöbbenve néz Yamára, majd Carmenre.*
~El se akart jönni.. csak nem igazak a pletykák? Jól titkolják, az biztos.. ezért kellett hisztiznem vele?? Mondta volna el, hogy szerelmesek..~
*Mosolyodik el, ám hamar le is fagy arcáról a kérdésre. Felkapja Bobbyt, nehézkesen, de így gyorsabban tudnak haladni.*
- Nem éppen.. minden kocsijuk bevetésen van.. de amint tudnak, küldenek egyet. Addig induljunk vissza a Kastélyhoz. Reménykedjünk, hogy hamar végeznek.
~Hülyék..elmondhattátok volna..én tartanám a hátam..~
*Mosolyog ismét a fejét csóválva, és Bobbyt nyugtatgatva megindul a Kastély felé.*
|
*Először még Narura pillant, s megcsóválja a fejét.*
-Szóval itt van... Akkor hívd te a mentőket!
*Amíg Naru elballag Bobbyért ő letérdel Carmen mellé.*
-Miért kellett úgy összekapnunk?? Tisztára olyan volt, mintha... Hm... Mindegy... Nem kellett volna elszöknöd...
*Furcsán hangzik, de könnyek is gyűlnek szemeiben.*
-Hülye láány...
*Kezeibe veszi a lány fejét, s térdére helyezi. Ha Naru időközben visszajönne, rögtön úgy tesz, mintha mi sem történt volna... letörli könnyeit.*
~Hm... Furcsa ez a lány, azt meg kell hagyni... És különleges is.~
*Töpreng magában, majd feláll, s karjaiba veszi. Narura néz, ha visszajött, majd kérdőn ránéz.*
-Ugye jönnek már a mentősök?
~Renélem igen... Minden miattam van.. miattam jött el, legalábbis úgy érzem...~
*Gondolkodik el magában, s közben a lány bársonyos arcát nézi. Ahogy alszik.. legalábbis úgy néz ki, mintha aludna...*
|
- Nincs nálad??
*Kapja fel fejét épp egy fűcsomóban kapaszkodva meg. Ha Yama lenéz rá, meghökkenhet.. a szemeiben.. könnyek csillognának? Vagy csak a sötétedés hülyéskedik a szemeivel. Naru mindenesetre igazít egyet a vállán fekvő lányon, és összeszorított fogakkal mászik tovább. Már csak egy kevés van hátra.. kinyújtja a kezét Yama felé, és ha öccse felhúzza őket, akkor hasra feküdve zihál egy kicsit, majd óvatosan lerakja a lányt is.*
- Soha..többé..
*Rázza meg a fejét, lenéz a mélységbe majd egyből Carmenhez mászik. Töprengve néz hol rá, hol testvérére, és ekkor jut eszébe valami.*
- Én hülye!
*Izgatottan a zsebéhez kap, előhalássza a mobilt és egyből tárcsáz. Talpra áll, és elindul befogni Bobbyt, miközben kapkodva hívja a mentőt. Ahogy Yamára pillant, öccse meggyőződhet róla, hogy ha a könnyek felfelé mászás közben szemeiben is csillogtak, mostmár csak aggódástól telve ragyognak..*
|
*Felkapja fejét Bobby ugatására.*
~Bobby? Akkor tévedtem... mégis elszökött... az a...~
*Nem fejezi be... Mikor lehajol Naru Bobbyhoz ő is odamegy gyorsan. Lenéz, s meglátja a lányt.*
~Carmen??? Hülye lááánny!!! Mi a francnak szöktél meeeg??~
*Megcsóválja a fejét, s már Naru meg is indul lefelé. Látja, hogy néha megcsúszik, de "bízik" a bátyjában. Tud magára vigyázni.*
~Ceh... Lehet még is jobb, hogy eljöttem... nélkülem semmire se menne...~
*Megvonja vállait, s a kérésre, hogy hívjon mentőt, elkezdi keresni a telefonjáát.... de... Lenéz boci szemekkel Narura.*
-Nincs... itt....
*Összehúzza szemeit, s várja a "leszidást"....*
~Szupi... biztos kapni fogok ezért is... ehh...~
*Lélegzet visszafolytva figyeli, ahogy Naru megindul a lánnyal felfelé, s ha már elég közel vannak, segít neki(k).*
|
*Öccse szavaira meglepve néz rá. Töprengve felnéz az égre, karját lefonja nyakáról, de nem válaszol.*
- Ha így gondolod..
*Sóhajt még mindig az eget nézve, a rossz idő és a felerősődő szél sem zavarja. Kitartóan lépked előre, egészen míg meg nem hallja az ugatást. Megtorpan, és oldalra kicsapva a karját Yamát is megállásra készteti.*
- Ez Bobby.. forró nyomon járunk..
*Fülel, és elbök az irányba, merre futásnak is ered. Alig bír lefékezni a szakadék előtt, lába meg is csúszik, de remélhetőleg Yama elkapja. Lenéz, de a szürkület miatt nem lát sok mindent. Ha minden igaz, Bobby is ott áll még, lehajol hozzá és nyugtatgatva megsimogatja.*
- Jól van pajti, okos vagy.. Lemegyek!
*Néz testvérére, de semmilyen beleegyezést nem vár, egy sima ugrással elindul lefelé a domboldalon. A felénél kicsúszik alóla a talaj, de nem gond, félig üllve félig állva csúszik lefelé, és egyenesen Carmen mellett ér földet. Gyengéden a hátára fordítja, és megemeli a fejét. Érzi a vért, ami kétségbeejti. Felnéz a domboldal tetejére, de hogy..hogyan cipeli fel..*
- Hívj ki egy mentőt, öcskös!
*Kiált fel Yamának, akinél remélhetőleg van mobil. Lenéz Carmenre és két tenyerébe fogja az arcát.*
- Te meg tarts ki..hülye vagy, mint Yamakasi... ezt a fiatalságot..
*Morogja, és a hátára veszi a lányt, majdnem úgy, mint Yamát. Felnéz, és a súly alatt rogyadozva, lassan, de megindul felfelé. Lába minduntalan megcsúszik, de sikerül a fűcsomókban megkapaszkodnia.*
|
*Nehezen jár a terepen, de kitartóan rohan előre. Bobby póráza akad csak el néha, így egy idő után le is csatolja, és a táska tetejére gyűri. Gyakran kapja hátra a fejét, de nem követi senki. A fák törzsébe kapaszkodva löki magát előre.*
~Muszáj.. minél messzebb annál jobb.. ez kötelességem..~
*Már gondolatai sem tiszták, az egyik ilyen hátranézésnél hirtelen kifordul alóla a talaj. Egy domboldal.. elveszti egyensúlyát, és felborulva gurulni kezd. Táskáját félúton elhagyja, ujjaival hiába próbál kapaszkodni, végiggurulva a domboldalon a lent levő kisebb völgyben ér földet. Feje valami élesnek ütközik, mely megállítja a gurulást. Felszisszenve, kábán nyúl fejéhez, ahogy visszahúzza, tenyerén végigfolyik saját vére. Homályosan felnéz a kiálló, nagy kőre, majd fel a domb tetejére, ahol Bobby ugat bőszen, de nem mer lejönni. A kép elsötétül, és elveszti az eszméletét.*
|
|
Sötét és fákkal sűrűn nőtt erdő, tele homokbuckákkal, szakadékokkal és meredek domboldalakkal. Eltévedni igen könnyű, tereplovaglásra viszont alkalmas terep. Vezető nélkül viszont veszélyes erre jönni.. kisebb állatok is élnek erre. |
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
