|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:46 - |
|
Egy valaha itt álló kisépület maradványai. Nem kell félni attól, hogy összedől, az istállómesterek stabilra építették. Bújócskának, mászókának, vagy a világ előli elbújásnak kiváló hely, valamint a vörös cica szokta a frászt hozni az erre járókra. Ha a macsekot keresed, ide nézz be először! |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Fintorogva a tenyerében levő kis tablettára néz. Markába zárja, s már készülne elhajítani, de aztán sétája közben meg is torpan. Sóhajtva elnéz a Kastély felé, az égre, majd szépen beveszi és lenyeli.*
~Nem értem miért csinálom ezt.. ostoba gyógyszerekre támaszkodni.. én sose támaszkodtam senkire és semmire! De ha Carmen megtudja hogy alig fogy, lenyakal..~
*Bólint egyet, egy szusszanással zsebre rakja a kezeit, s egy kavicsba rug. Követi az útját, ahogy Yamakasi felé pattog. Öccsét meglátva ismét megáll, nézi egy darabig, majd oldalra döntött fejjel megereszt egy halvány mosolyt. Hangtalanul odalépked hozzá, és leül mellé.*
- Szia öcskös. Zavarlak?
*Néz körbe, de mivel a kutyán kívül nem lát mást, ezt nemnek veszi. Oldalra néz Yamára, majd az égre*
- Mi a helyzet?
|
*A romoknál ül, lábaira támaszkodva, hangosan gondolkodik. Felrémlik benne Narumi mondata...*
- 'Tarts távol magad tőle' *sóhajt* Lehet, hogy az lenne a lagejobb, ha békén hagynám és elkerülném? *felnéz az égre, majd sóhajtva le* Igen... ez lenne a helyes... de *elmosolyodik* hoztam én valaha is helyes döntést? *megrázza a fejét* Nem hinném... de tényleg el kellene kerülnöm. *bólint* Igen! De mégis... *megrázza a fejét* Ha Narumi Speak azt akarja, akkor teljesítem... elhagyom Carment...
*Megrázza a fejét, s végisimít Sakura fején, aki végig ott ült mellette. Vakkant egyet.*
- Jól van Sakura!Csak hangosan gondolkodok...
*Megvonja vállait, majd egy sóhajjal felnéz az égre.*
|
*Lilla szavaira sóhajt egyet, és a medálra néz.*
~Nem szeretem, ha ismeretlenek beleavatkoznak a személyes családi életbe.. kedves, hogy segíteni akar, de egyszerűen.. kitúrva érzem magam. Ez az én hibám, nem az övé, ez volt Melissánál is. De mondjuk.. érthetők az ilyen érzéseim.. *az égre néz, és újból sóhajt* apa..~
*Megrázza a fejét, eltereli a gondolatait, és Lillára néz. Odanyújtja neki a medált*
- Köszi a segítséget. Nem hiszem hogy sokra mész, de ha ragaszkodsz hozzá, nem tartalak vissza. Én addig beszélek őkelmével..
*Néz el a virágoskert felé, majd vissza a nőre. Ha elvette a medált, zsebre dugja a kezeit, és a Kastély felé fordul.*
- Talán majd máskor.. ha keresel, a kávéautomatánál megtalálsz. Hagyom Carment gondolkozni, Yama meg főjjön a saját levében
*Vágja rá, hangjából még mindig érezni egy kis mérget. De ez a mai napja ilyen.. 20 évig türelmes figyelmes jófiú volt, néha neki is lehet morgós napja. Megindul a Kastély felé*
|
*Narumi szavaira megcsóválja a fejét, majd leül mellé a fűbe egy sóhajjal. Nem szólal meg, míg be nem fezei, közben az eget fürkészi. Ránéz, majd vissza az égre. A kijelentésre megrázza a fejét.*
- Már szétvűlasztottad őket... a medál is nálad van, és az Yamakasi nyakában lógott. Nem? Nem szólok bele, én csak egy idegen vagyok elvégre...
*Feláll ő is egy sóhajjal, s elmosolyodik.*
- Nem fárasztottál. Hát, az lenne a legjobb, ha ketten beszélnék meg... és nem kellene egy harmadik személy, hogy segítsen.
*Töprengve az égre néz, majd le a földre, végül Narumira.*
- Megkaphatom a medált? Elmegyek, beszélek Yamakasival.
*Oldalra dönti a fejét egy apró bíztató mosollyal.*
- Nem biztos, hogy meg fog hallgatni, de megpróbálom. Ha pedig nem illenek össze, akkor rá fognak jönni maguktól is, vagy egyszerűen megunják, hogy folyamatosan vitáznak.
*Sóhajt egyet, s körbenéz. Ha megkapta a medált, akkor egy sóhajjal zsebre teszi.*
- Akkor elmegyek megkeresni.
*A fiúra néz, majd megcsóválja a fejét.*
- Majd jövök és elmondok mindent... vagyis, hol talállak meg?
*Ha megkapta a választ, akkor elköszön.*
- Akkor szia!
*Megindul a Kastély felé, végül be az ajtón, s megkeresi Yamakasit.*
|
*A medálra néz, és bólintva a zsebébe rakja. Mély levegőt vesz és a elnéz Yama, majd Carmen távozási iránya felé. Lillára nézve sóhajt egyet, és megrázza a fejét.*
- Én tudtam hogy ez lesz.. megmondtam Yamának, hogy Carmen tiltott préda, mert tudtam hogy _ilyen_ szerelmük lesz. Folytonos viták.. nem Lilla, ők nem olyanok. Nem fognak önmaguktól kibékülni.
*Leül a fűbe, és átkarolja felhúzott térdeit. Előveszi a medált, és ujjai között forgatva nézegeti.*
- Az én hibám.. Yamakasi nem tudja teljesíteni Carmen vágyait, Carmen pedig nem tud alkalmazkodni Yamakasihoz. Mindketten mást érdemelnek.. én nem hiszek abban, hogy a szerelmük ennyire erős lenne. Egy szerelem nem bírja átvészelni azt, ha nem illenek egymáshoz. Ők pedig nem illenek. Carmen és Yama? Cehh.. lehetetlen..
*Megrázza a fejét és markába zárja a medált, bár úgy hangzik, mintha inkább magát győzködné, nem Lillát. A hátára dől, és az égre néz.*
- Szeretni fájdalommal jár. Reménytelenül szeretni szintén. Nem szeretni is fáj. De akkor mi a boldogság? *sóhajt* a reménytelen szerelem a legjobb. Ott vagy mellette.. nem is kell tudnia róla.. elég, ha egy őrangyal vagy..vigyázol rá.. mellette vagy.. megóvod.. nem kell tudniuk..
*Hangja elhalkul, szelíd pillantással fürkészi az eget. Hirtelen megdermed, a lányra néz, majd felül*
- Mindegy. Nem tudtam megvédeni őket, és most mindketten szenvednek.
*Kinyitja öklét, és a medálra néz.*
- Az lenne a legjobb, ha szétválasztanám őket. De mégis.. *megcsóválja a fejét* ezek a hülyék nem bírnak meglenni egymás nélkül.. de annyira idióták, hogy egymással se. Mit kezdjek egy se veled, se nélküled kapcsolattal? Teljesen szét fogják szaggatni egymást ha együtt vannak, de akkor is, ha nincsenek. Tanácstalan vagyok..
*Zsebreteszi a medált, és sóhajtva Lillára néz. Lassan feláll.*
- Ne haragudj, hogy fárasztottalak. Talán az lenne a legjobb, ha ezt ők beszélnék meg.. de hogy?
*Töprengve dobol az állán, s a füvet nézi.*
|
*A lány szavait hallva töprengve félrefordítja a fejét.*
- Lehet igazad van, de nem fog utánad jönni. A férfiak nem olyanok. Ők azt várják, hogy utánuk fussanak, nem pedig fordítva.
*Elhúzza a száját, a következő kérést hallva elenegedi a lányt.*
- Rendben, de ne csinálj semmi olyat, amit megbánnál.
*Oldalra dönti a fejét, s ha Naru utána menne, megfogja a vállát.*
- Hagyd! Egyedül szeretne lenni.
*Narumira néz, aki láthatólag ideges, meg minden... megcsóválja a fejét, s megszorítja bíztatólag a vállát.*
- Te pedig nyugodj meg! Nem tesz jót egy oktatónak, ha kiborul mindenen. *megereszt egy bíztató mosolyt a fiú felé* Majd kibékülnek. Én is voltam fiatal, másnap mindig összeborulás volt a vége...
*Lehajtja a fejét, s elengedi a fiút.*
|
*Mikor végre elengedi a bátyja, sóhajtva megigazítja magán a pulcsit, s Wadera pillant.*
- Mennyek utána?
*Eltöpreng, de már nem is kell gondolkoznia... Narumi szépen a képébe vágja, hogy tartsa magát távol tőle... elkerekednek szemei, se köpni, se nyelni nem tud. Nagyokat pislog, s bátyja után néz.*
- De... Narumi...
*Lehajtja a fejét egy sóhaj kíséretében.*
- Oké. Békén hagyom.
*Naru elép lép, leveszi nyakából a nyakláncot, s átnyújtja neki.*
- Akkor ezt add neki vissza. Ennyit kérek tőled és kerülni fogom, ígérem.
*Nehéz lesz, hmm... vagy mégsem... na, szóval lehajtott fejjel lép ki Naru elől, s elindul a Kastély felé, kissé szomorkásan, majd eltűnik.*
|
*Yama szavaitól méginkább szikrákat szórnak szemei, kicsit vicces lehet, ahogy mindjárt felrobban. Már csak az kéne, hogy az orrából tűz törjön elő.. amikor Wade odajön, elengedi az öccsét, és egymáshoz csapva tenyerét letörli onnan a képzeletbeli port.*
- Nem értek vele egyet. Egy dolgot javasolnék a te, meg az én érdekemben is.. mégpedig hogy tartsd távol magad tőle!
*Emeli meg hangját, és kikerülve testvérét a lányok után indul. Kicsit mérges, na.. XD Ha nem balhézott volna Lukeal, most megölelné az öccsét, hogy feldobja. Hát.. ez van*
|
*Merengve lépeget előre, Bobby mellette szökdécsel. Mikor Lilla is mellé csatlakozik, ránéz.*
- Yamakasi nem ilyen. Egy dolgot elért vele, de nem hiszem hogy azt, amit akart. Sok dolgot lenyelek és elviselek, de ezt nem. Mindig is olyan lány voltam, aki él-hal a romantikáért, akinek törődés kell, gyengédség. Narumi megadta ezt, Yamakasi nem, és én mégis beleszerettem. Elfogadtam a rossz tulajdonságait, megértettem a zűrös dolgait, míg ő? A kisujját sem hajlandó megmozdítani, és rögtön bedobja a törölközőt. Én erre a dologra most pontot teszek. *sóhajt* édesanyám is mindig erre tanított. Apám is ezt verte belém, és Narutól is mindig ezt kaptam. Ha Yamakasi nem képes megmozdulni értem, akkor nem kap meg. Ha nem érdekli, akkor vessen magára.
*Összehúzza a szemeit, és lehajtja a fejét. Mély levegőt vesz, megrázza a fejét, megszaporázza lépteit.*
- Ne haragudj rám, de szeretnék egyedül maradni. Köszönöm szépen, hogy legalább te megértesz..
|
*Töprengve cikázik a tekintete mindig más emberkére, végül sóhajt egyet. Zsebre dugja az egyik kezét, és Narumiékhoz ballag, Silver követi.*
- Elnézést, hogy beleszólok, de az erőszak nem old meg semmit. Úgy látom, nagy port kavart az érkezésem... szeretnék bocsánatot kérni.
*Yama felé fordul, és Carmen után néz, majd vissza rá. Megcsóválja a fejét.*
- Megértem az álláspontod, én is voltam a te korodban, de ez tényleg túlzás. Ahogy látom nem vagy az a bocsánatkérős tipus, de ahogy látom ő meg nem fog bocsánatot kérni. De azt is látom, hogy szeretitek egymást.. és sajnos ez egy olyan világ, ahol a férfinak kell behódolni. Manapság már a nők nem fogadják el azt, ha nekük van igazuk, és nekik kell bocsánatot kérni. Úgyhogy szerény véleményem szerint menj utána, mielőtt eldurvul a helyzet.. de én nem szólok bele. Ez egy tanács.. sok dolgot megéltem már. Gyere, Silver
*Néz le kutyájára, és ha nem állítják meg, a Kastély felé indul.*
|
*Yama viselkedésére sóhajt.*
~Ilyenek a mai tinik? Meggondolatlanok...~
*Narumira néz, majd Carmen után.*
- Szegény lány...
*Halkan mondja, Narumi után néz, ahogy öccse után megy, odamenne, de mégsem családtag, meg nem is az ő ügye. Inkább a lány után ered, s ha tud, mellé szegődik. A labdát is kiejti kezéből, majd visszajön érte. A vállára teszi az egyik kezét.*
- Most biztos csalódott vagy... hm. Én is voltam a te korodban és háát, nekem is volt egy ilyen barátom, de az igazat megvallba, még aznap kibékültünk. Szerintem ti is kifogtok... nem tudom, hogy mi akart elérni ezzel, de biztos elmagyarázza majd neked.
*Bíztatóan megszorítja a vállát, de nem néz rá. Ballag mellette tovább, szótlanul.*
|
*Mikor Lilla beáll elé, csak szemrebbenés nélkül végighallgatja, de nem érdekli.. van benne igazság, az igaz, de nem baj. A Kastély felé indul, s ekkor áll be elé Naru, megragadja a pulcsija gallárját. A szemeibe néz, a kérdésre sóhajt, s érzelem nélküli hangon válaszol.*
- Ahoz neked semmi közöd. Menny a védencedhez!
*Tyű... megint amnéziás? XD Nem... Megcsóválja a fejét, majd Carmen után néz, s vissza Narumira. Sakura is gyorsan odafut, s Naru nadrágját megragadja, s finoman elhúzza, de nem sok sikerrel. Felvakkant, hogy hagyja békén a gazdáját!! De valószínűleg ez sem elég. Yama körbenéz, majd lehámozza magáról Naru kezeit, ha tudja, ha nem, akkor tovább tűri.*
|
*A pofonra köpni nyelni nem tud, az első gondolat és érzés ami szétárad testében s beköltözik ökölbe szorított kezeibe, az a düh. Ha indulatosabb lenne csak egy picivel, akkor már rég öccsét püfölné, de szerencsére mindig is az eszére hallgatott.*
- Neked teljesen elment az eszed!
*Hát, a hangja viszont elárul mindent. Düh, felháborodottság, aggodalom, csalódás egy jóadag méreggel, dac és hitetlenség benne némi szemrehányással. Térdre borul Carmen mellett, és akár akarja akár nem, a vállait megragadva magához rántja, a karjaiba zárja, s fejét az övének dönti.*
- Hercegnő..
*Nem tud mit mondani, de felesleges, mert a lány már áll is fel. Amint megismétli azt az egy szót, felpattan, hagyja elmenni, de aztán Yama után indul. Teljesen mindegy hogy merre jár, ha kell akkor fut utána, de beáll elé, és cseppet sem finoman ragadja meg a pulcsija gallérját. Szemeiben lángol a tűz.*
- Elárulnád, mi a fene volt ez?!
|
~Tévedtem?~
*Elkerekednek a szemei, megdermed, Bobby nyüsszögve, és Silver mellé húzódva figyeli a jelenetet. A pofon lehet hogy a többieket is, de a legjobban Carment lepi meg. Fájhatott volna jobban is, de nem is az erőssége a lényeg.. a földre rogy, de nem a pofontól, csupán a meglepettség döntötte le a lábáról. Arcához kapva néz Yama után, mikor Wade odalép, lehunyja a szemeit és bólint egyet. Lilla szavai eljutnak hozzá, de nincs ideje meghatódni rajtuk. Feláll, szomorú szemeket meresztve a földre, majd mély levegőt vesz. Igen, mély levegőt, s vele együtt valami mást is. Kihúzza magát, nem túlságosan, csak éppenhogy, és félhangosan szólal meg kemény, keserűségtelen hangon.*
- Tévedtem.
*Kikerülve a többieket indul meg a virágoskert felé, monoton, gépies léptekkel. Bobby megcsóválja gyengén a farkát, és mellé szegődik, Carmen meg csak megy, kifejezéstelen arccal, üres tekintettel, némán.*
|
*A földet figyelve ácsorog, a vitán töprengve. Nem akar közbeavatkozni, nem rá tartozik, de nem illik szótlanul lelépni sem.. mikor elcsattan egy pofon, felkapja a fejét, és elkerekednek a szemei.*
~Milyen durva srác.. ez megy manapság a tizenévesek között?~
- Jól vagy?
*Kocog oda Carmenhez és letérdel hozzá, ha hagyja akkor két tenyerébe fogja az arcát, hogy megnézze komoly-e. Yamakasi után néz*
~Ha akart, üthetett volna erősebbet is~
*Ha a többiek is oda akarnak jönni, akkor hátrébb húzódik, és inkább Silvert nyugtatgatja, aki a heves indulatoktól kicsit megriadt*
|
*Narura néz, miközben beszél. Felcsillannak szemei, így rögtön elfordítja a fejét.*
- Igen, a kézilabda oktató vagyok.
*Már odafordulna, mikor a fiú Carmenhez megy. Egy sóhajjal lehajtja a fejét, s úgy figyeli. Yamakasi szavaira, viselkedésére elkerekednek szemei, s mikor távozni készül nem engedi.*
- Yamakasi. Egy lányt sosem ütünk meg! Ezt jól jegyezd meg! Akármennyire is felbosszant, ő gyengébb! Ugyanúgy, mint én, vagy bármelyik másik nő, vagy lány. A bátyádból nem nézem ki, de belőled sem. Szerintem tudsz te... *elakad a szava, s eszlbe jut, hogy talán nem kéne beleavatkoznia a dolgokba, amikor nem is ismeri őket* Öhm... mindegy... de azért ezt jegyezd meg.
*Ellép az útjából, majd lehajtott fejjel sóhajt, s Narumira, majd Carmenre néz. Odasiet hozzá, s a vállára teszi a kezét, persze, ha Naru nem előzte meg. Megcsóválja a fejét, s felnéz az égre, majd lehajol a labdájáért, ami valahogy kipottyan a kezéből, de nem vette észre.. XD*
|
*Carmen kiborulására odalép elé, a szavakat hallva sóhajt.*
- Tudod mit? Tévedtél.
*Megvonja vállait, ekkor lép oda Naru, majd el. A lány szavait hallva egyik keze ökölbeszorul, s lehajtja a fejét, behunyja egy pillanatra a szemeit, nyugtatgatja magát, nem sok sikerrel. Körbenéz, majd Narura összehúzott szemekkel, végül Carmenre. Még mielőtt a földre rogyna, s sírni kezdene, meglendül a keze, s lekever neki egy aprót, nem túl fájdalmsat, de remélhetőleg hatásosat.*
- Nőjj végre fel!
*Néz a lányra, majd Narura, megvonja vállait, összehúzott szemekkel indul meg a Kastély felé.*
- Naru, Lilla.
*Kezével utat tör magának, s a Kastély ajtaja felé sétál.*
|
*Látja a kitörni készülő vitát, így inkább arrébb húzódik. Mosolyogva megszorítja Lilla kezét, majd el is engedi.*
- Igen, én vagyok. Szintúgy örvendek. Ha jól láttam a listán, te tanítod a kézilabdát, igaz? Én az önvédelmet.
*Biccent mosolyogva, ekkor hallja meg Carmen hangját. Egy elnézést sincs ideje kinyögnie Lillának, már ugrik is oda, és a lány előtt megállva átkarolja a derekát, másik kezével pedig a vállát fogja meg.*
- Carmen!
*Szorosan tartja a karjaiban, de mikor menni akar, eltöpreng.*
~Jó lenne végre, ha a saját lábukra állnának.. hagynom kell, hogy ők rendezzék le, de nem akarom, hogy elszabaduljanak az indulatok~
- Nyugodj meg, hercegnő..
*Súgja a fülébe, s úgy tartja, gyengéden, féltőn, egy rövid pillanatra magához ölelve gyengéden végigsimít az arcán, majd ellép előle. Nem húzódik a háttérbe, ott marad másfél lépésre, s hátul összekulcsolt kezekkel nézi a jelenetet. Mikor Carmen a földre rogy, lába megmozdul, de ökölbeszoruló kezekkel összeszedi magát.*
~Nem mehetek oda.. nekik kell elintézniük..~
|
*Wade szavaira szaktudóan kihúzza magát, és bólogatni kezd.*
- Igen! Silverre Északon talált rá, a hegyekben, amikor odautazott tájképeket rajzolni. Befogadta, és a hegyekben élt 2 évet csupán azért, hogy meg tudja szelidíteni. Bááámulatos!! Teljesen egyedül!! És igazán nagyon okos kutya lett belőle. A könyv kritikáit is olvastam, nagyon jókat kapott!
*Biccenti oldalra a fejét lelkesen, mikor Naru és Yama odalép, meglepve pislog rájuk.*
- Beszélni, miről? Naa
*Tör fel belőle, mikor Yama a csuklójánál fogva magához húzza. Meglepve hallgatja a szavait, arcáról lefagynak az érzelmek. Kezei ökölbe szorulnak, és kilép a fiú után de olyan energiával, hogy jobb lesz, ha valaki lefogja..*
- Mégis hogy mondhatsz ilyet?! Végre találkoztam az egyik kedvenc példaképemmel! Végre.. végre valóra vált az egyik nagy álmom.. azt hittem együtt fogsz velem örülni..
*Hangja egyre elkeseredettebb, egyre halkabb, látható, hogy mindjárt sírni fog. Ha valaki lefogta, akkor jó, ha szorosabban fogja, mielőtt odalép Yamához és lekever neki egy bazi nagyot. Összeszorítja a szemeit, de még így sem tudja elrejteni a könnyeit.*
- Hogy lehetsz ekkora tapló?! Megint te vagy a sértett fél, aki büszkén átengedi a barátnőjét.. megint ezt csinálod.. miért kell azt hinned, hogy olyan könnyűvérű tyúk vagyok, aki egy híres rajzos férfiért eldobja a szerelmét?! Miért nem bízol bennem?! Én szeretlek, miért nem hiszed el?!?! Nekem lenne okom benned nem bízni, nekem lenne okom elhinni Luke szavait, kételkedni benned, nekem lenne okom lelépni mással, mégis te csinálod ezt!!! Mit gondolsz, ki vagyok én?? Egy egyenlő partner, vagy egy hülye liba aki nem ért meg téged és aki sosincs veled, aki mindig hülyeséget csinál és elhagy?? Úgy tekintesz rám, mint a párodra, vagy mint egy hisztis kiscsajra?? Nem kérek senki szánalmából! Ha mással akarsz lenni, akkor legyél, nincs szükségem arra, hogy kegyelemből maradj velem! Nekem a te boldogságod mindennél fontosabb, és ha velem nem vagy boldog, akkor elengedlek!
*Kiált utolsó erejéből, s elgyengülve zuhan a földre. Nem érdekli sem Lilla, sem Wade, kitör belőle a sírás*
|
*Meglepődve kerekednek el a szemei, mikor Carmen odajön hozzá. Silver engedelmesen tűri, hogy megsimogassák. A szavak meglepik, de egy mosollyal leplezi.*
- Nocsak, mindent tudsz rólunk? Remélem azért mást is csinálsz. Igen, bizonyára tudod hogy Silver farkaskutya, és bizonyára azt is, hogy én szelidítettem meg. Sőt, gondolom a könyvet is olvastad..
*Zavartan elneveti magát. Kicsit fura, hogy itt áll előtte egy tök idegen lány, aki valószínűleg még azt is tudja, hány kilósan született, ő meg most látja először. Mikor ketten is odalépnek, csitítólag felemeli a kezeit.*
- Ömm, tényleg, igazuk van.. nem akarok zavarni, beszélgessetek csak.
*Yamakasi szavaira azonban összehúzza a szemeit, és karba teszi a kezeit.*
- Már ne haragudj, de ha ennyire zavar hogy velem beszélget, akkor azt közölhetnéd finomabban is.
|
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
