|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Felnéz, majd feláll. Hátrahajtja a fejét, s hagyja, hogy az esőcseppek beterítsék.*
~Carmen.. sohasem foglak elfelejteni..~
*Hajtja le végül a fejét, s mély levegőt vesz.*
- De még egy valamit tudnod kell...
*Elnéz arra amerre a lány eltűnt, s sóhajt. Letörli könnyeit, amik most nem igazán látszanak az eső miatt.. de nem baj. Elindul, s kézbe veszi a medált, azt nézegeti közbe.*
- Csodálatos volt veled lenni.. megölelni, megcsókolni.. még a viták is jók voltak, csak veled lehettem..
*Törnek fel belőle megint a könnyek, majd egy fejrázással megszaporázza lépteit. Ezt még akkor is elmondja neki..*
|
*A szavakra felnéz, s könnyeitől már alig lát.. de nem zavarja.. a további szavakra sóhajt, s a medálra néz.*
- Emlék..
*Suttogja, s felnéz a lányra. Ahogy távolodik kinyújtja utána a kezét, majd a mellkasához emeli.*
- Így lesz a legjobb.. én nem tudom megadni neked azt, ami minden lánynak kijár.. szeretet igen, de semmi mást.. én nem vagyok olyan, mint mások..
*Szorítja össze szemeit, s mély levegőt vesz. Letörli a könyneit, majd elteszi a medált. Nem, ha a lány kéri, akkor sem adja vissza.. nem lenne rá képes.. a hintaágyba ül, majd lefekszik, s lehunyja szemeit. Visszaemlékszik az együtt töltött időkre.. az első találkozás.. hát, nem volt túl szép dolog.. mindenért legordta Carment.. aztán a jelenet a szobában.. kés, majd egy ölelés.. összeszorítja szemeit... jelenet az erdőben.. amikor Carmen a karjaiban volt. :) Vagy amikor Naru rájuk nyitott és tagadták a dolgokat.. elmosolyodik, s felnyitja szemeit... és az első csók a kórházban... Carmen azthitte meg fog halni, de nem.. és ott is rájuk nyitott Naru.. de mindent tagadtak.. vagy a zongoránál, a medencénél.. hát, voltak nem kellemes dolgok is.. Luke, Melissa, vagy amikor Naru a gyengélkeődre került és azt mondta, hogy fél.. és leeht nem éri meg a reggelt.. akkor is össze volt veszve Carmennel.. de ez sem hozta őket közelebbre.. de mégis, mégis együtt maradtak.. elhúzza a száját.. annyira fáj, fáj, hogy többé nem lehet vele.. mellette.. nem védheti meg Luketól.. vagy akárkitől..*
~Annyira szeretem..~
*Szorítja össze szemeit, s mély levegőt vesz. Áh, ma ő itt éjszakázik.. az biztos.. és ráaldásul az eső is elered.. nem lényeg.. már semmi sem számít..*
|
*A szavakra lehunyja a szemeit és ökölbe szorul az egyik keze. Harcol a könnyekkel.. Bobbynak feltűnik, hogy itt valami történt, orrával megbökdösi gazdája kezét, aki elmosolyodva végigsimít a fején, és sietve Yama felé fordul.*
- Ég veled.. Yamakasi..
*A nyakához nyúl, a félszivet kitapintva elmosolyodva lehunyja a szemeit. Mély levegőt vesz.*
- Gyönyörű időszak volt, amit együtt töltöttünk..buktatókkal, de gyönyörű volt.. kérlek, tartsd meg a medált, emlékként. Nem bírnám visszavenni.
*Nyitja fel a szemeit, és ismét végigsimít Bobby fején. Sóhajt egyet, összeszorítja a szemeit de így is könnypatakok indulnak meg. Fáj.. úgy fáj..*
- Ég.. veled..
*Suttogja halkan, és ha nincs ellenvetés, megfordul és kocogva a Kastély felé indul. Bobby engedelmesen vezeti.*
|
//Eskü, mintha megtörténne ez a valóságba is.. jajj.. :'(//
*A lányra néz, ahogy letöröl egy könnycseppett, a szavaira nyel egyet. Ahogy feláll, ő is feláll. A keze után nyúl, majd leengedi. Félrefordítja a fejét, s összeszorítja szemeit..*
- Ég veled.. Carmen..
*Suttogja halkan, de még hallhatóan, s letörli könnyeit, majd azsebébe nyúl, s megakad a keze a medálon. Ahogy kiveszi még látni rajta a vért. A lányra néz, majd mély levegőt vesz.*
|
*Nos, a fiú monológjának az első felénél hevesen tiltakozna, de nem teszi. Hagyja, hogy végigmondja, és magában mosolyog, hogy Yama milyen buta, és mekkora tévhitben él.. de a fiú utolsó mondatára megszeppen, szívébe mintha egy tőrt mártanának. Hallja Yama hangján, hogy nehéz neki, ám ez méginkább ólóm súlyúvá változtatja a szívét. Soha... lehajtja a fejét és lehunyja a szemeit, könnyei megerednek, s azokat igyekszik visszatartani, de mivel nem jár sikerrel, inkább csak összeszedi a gondolatait. Ahogy felemeli a fejét, már mosolyog. Bizonytalanul felemeli a kezét, és megérinti a fiú arcát. Finoman végigsimít rajta, hüvelykujjával letöröl egy könnycseppet. Kezei jéghidegek.. elhúzza a kezét a fiú arcától, és a hüvelykujját az ajkaihoz emeli. Egy csókot nyom a fiú könnycseppjére, majd továbbra is mosolyogva felemeli a fejét.*
- Lebecsülöd önmagad.. én mindvégig azt hittem, hogy te nem érdemelsz meg, és továbbra is ezt fogom hinni.. ám ha te így gondolod, elfogadom. Szívből kívánom, hogy légy nagyon boldog..
*Nyújtja ki ismét a kezét a fiú arca felé, de megakadnak ujjai, visszahúzza a kezét és sietve letörli a saját könnyeit. Feláll, Bobby odaugrándozik hozzá. Menni szeretne, de valahogy nem jön a torkára egy hang sem.*
|
*A lány szavaira oldalra dönti a fejét, s végigsimít az arcán. Hát, nehéz belekezdeni.. mély levegőt vesz, s erőt vesz magán. Ismét megfogja két kézzel a lány kezét.*
- Tudod, hogy nagyon szeretlek és bármit megtennék érted..
*Néz fel a lányra, s lassan, de elerednek a könnyei. Hangján ezt nem lehet érezni.*
- Sok időt töltöttünk együtt, megismertük egymás rossz szokásait.. mégis, úgy érzem, hogy valami nem stimmel.. legalábbis úgy éreztem eddig. Mostmár rájöttem sokmindenre..
*Elhúzza a száját, s kicsit megszorítja a lány kezét. Jól van, eddig tartott.. a hangján is lehet érezni, hogy sír, de nem foglalkozik vele.*
- Mi teljesen más világ vagyunk, de mégis egyek.. én jóformán az utcán nevelkedtem, te pedig egy kényelmes kis házba.. te sokkal előkelőbb vagy, mint én. Én inkább egy utcai kölyök, aki nem érdemel meg egy olyan lányt, mint amilyen Te vagy.. *kissé elmosolyodik, s végigsimít a lány arcán* ..de én nem tudok neked megadni a sok dolgoból, semmit.. én más vagyok, mint te.. *megremeg a hangja* Szeretlek.. *lehajtja a fejét, s mély levegőt vesz* De.. úgy érzem, nem felelek meg neked.. lehet, hogy most úgy érzed, nem beszélek igazat, de így van. Nem lehetünk együtt... Carmen.. *összeszorítja szemeit* Mi nem lehetünk egy pár.. soha..
*Törnek fel belőle a könnyek, de le is törli őket, amint elengedi a lány kezét. Mély levegőt vesz, s Carmenre néz. Hát, nem olyan erős, mint amilyennek kinéz.. igaz? :(*
|
*Hagyja magát leültetni az ágyra, Bobby elindul fogócskázni addig - a farkincájával. S miután eleget forgott körbe-körbe, kifekszik napozni, bár nincs nap, de nem baj. Az ég kissé beborul, Carmen ugyan nem látja, de érzi.. ez most rossz előjel? Ahogy a fiú megfogja a kezét, felé fordul, a szavait hallva bólint.*
- Figyelek.. mondd csak..
*Billenti oldalra a fejét, de elnémul. Nem tudja miről van szó, így nem kérdez semmit.*
|
*A lány kérdésére felnéz, s sóhajt.*
- Megvagyunk..
*A hintaágyhoz érve leülteti a lányt, s leül mellé. Körbenéz, majd egy sóhajjal a lányra. Két kézbe veszi egyik kezét, s ránéz egy sóhajjal.*
- Most rólunk van szó.. kettőnkről..
*Húzza el a száját, majd lehajtja a fejét.*
- Sokat gondolkodtam..
|
*Nézi, ahogy Luke feláll, s oldalra dönti a fejét. A szavakra lehajtja a fejét, a továbbiakra kicsit elmosolyodik.*
- Oké. Meghívlak valamire..
*Elindul a fiú mellett, s zsebreteszi kezeit.*
- Csak azért érdekel, mert úgy érzem, hogy neked is hansoló lehet a múétad, mint nekem.. és.. fura ezt mondani, de a szívem mélyén segíteni akarok neked.. *von vállat, s az égre néz* ..de ezt nem kell megértened. Nem várom el tőled
*A földet fürkészve lépked tovább, a Kastély bejáratánál kinyitja az ajtót, töpreng egy darabig, majd előre engedi Lukeot, s belép utána.*
- De te miért mondod el nekem? Ha az ellenségednek tartasz, akkor ne mondj semmit. Nem kötelez rá senki
*Lépked tovább, s mély levegőt vesz.*
|
*A fiú kérdésére habozik, ami ki is ül az arcára. Ecc pecc, kimeheccc... megrázza a fejét, és szusszanva feláll.*
- Az utolsó! Nem mintha bajom lenne veled, de nem gyengülök el az ellenségeim előtt
*Húzza ki magát, de aztán fel is sóhajt, és lassan a kastély felé indul.*
- Bár tehetünk egy kivételt, ha az a bizonyos ellenség meghív egy pohár valamire az ebédlőben, és közben beavat miért érdekli egy "szemét görény" magánélete.
*Néz kihívón, bár inkább várakozón Yamára, miközben csípőre, majd karba teszi a kezeit.*
|
*Végighallgatjaa fiút, de amint nem folytatja a mondatát, feláll. Leporolgatja ruháját, s lenéz rá.*
- Akarsz még beszélgetni? Vagy inkább kopjak le és felejtsem el, hogy valaha ki fogok jönni veled?
*Kérdezi összehúzott szemekkel, s nyújtózik egyet.*
|
*Figyelmesen hallgatja Yamakasit, és néhány helyen el is mosolyodik. Ritkán látni ilyet.. mosolyt az arcán.. na mindegy. Ahogy a végére ér ő is megtámaszkodik a háta mögött és töprengve maga elé néz.*
- Csak egyetlen egy ember van, akit a barátomnak tudnék nevezni.. ő is lány.. *húzza el a száját* a többiek haverok, olyanok akik bármikor otthagynának a bajban. Egy rakás szerencsétlen
*Vonja meg a vállait, és egy sóhajjal az égre néz.*
- A másik személy az életemben..
*Elhallgat, s némán fürkészni kezdi az égboltot, majd erőteljesen megrázza a fejét. Nem fog ilyenekről mesélni! Yamának meg főleg nem! Nem! Azt már nem! Kemény munka volt kiharcolni, hogy nagyfiúnak tűnjön, nem fogja megalázni saját magát. Kész, erről nem nyitok vitát!*
|
*Meglepetten pislog le Lukera, mikor elkapja. A kérdésekre sóhajt egyet, s ekkor rántják le. Oké, oké, akkor leül mellé. A következő szavakra, morranásra szusszan egyet. A fiúra mered, majd hátul megtámaszkodik a kezeivel, s az égre néz.*
- Nagyon jó érzés... tiszta a lelkiismereted, tehetsz bármit, amit nem tiltanak meg.. mégis szórakoztató.. a család meg.. *mély levegőt vesz, s a fiúra néz* ..tudod, hogy szeretnek és mindig veled vannak.. ez jó érzéssel tölt el.. és még az is beletartozik a jó dolgokba, hogy nem szólnak be neked, nem akarnak veled verekedni, meg semmit sem. A barátok jönnek, egy jót beszélgetünk.. vagy bármi.. *elmosolyodik, de le is fagyasztja magáról* Naruval is nagyon jól kijövünk.. de ezt.. részben neked köszönheten.. részben.. a testvérekben is sok jó dolog van, bár nem tudom, hogy neked van-e tesód.. Naru egyben a bátyám és a legjobb barátom.. ez is nagyon jó érzés..
*Zárja le a mondandóját, s a fiúra néz, majd az égre. Előre dől, felhúzza lábait. Ám mégis mond még egy-két dolgot. Vagyis mondana, de magába fojtja a szavakat..Luke arcát kezdi el fürkészni.*
|
*Némán bámul maga elé Yama szavaira, és sóhajt egyet. Ám ahogy elhalad mellette egy hirtelen mozdulattal elkapja a gatyáját.*
- Hé! Izé..
*Sietve el is engedi, és a száját húzva tovább tépkedi a fűszálakat.*
- Milyen érzés nem keverni a sza..bajt? Milyen érzés ez a "család"? Jobb, hogyha nem bunkóznak le minden percben?
*Néz fel kíváncsian Yamára, és ha állna akkor elkapja valamelyik testrészét és lerántja maga mellé.*
- Ne gondolj semmire, csak nincs semmi dolgom és gondoltam végighallgatlak!
*Morran is rá egyből. Nos igen, a modorán még van mit csiszolni*
|
*Mikor a fiú odarántja magához mélyen a szemeibe néz, s el is engedi. Megigazítja ruháját, s sóhajt. A fenyegetésre szusszan egyet.*
- Ne hidd, hogy félek
*Nézi, ahogy leül a fűbe, s oldalra dönti a fejét. A szavakra halvány mosoly csúszik ajkaira, de le is fagyasztja magáról. Látva a fiú idegességét elhúzza a száját. Mikor int neki, hogy mehet, mély levegőt vesz.*
~Ha maradok sem tudok mit mondani.. talán segítenem kellene.. áh..~
*Egy megadó sóhajjal néz az égre, s a hintaágyhoz lépked, majd egy lendülettel beleül. Lukera mered, majd megköszürüli a torkát.*
- Részben volt.. de eleinte én sem hittem azt, hogy lenne miért megváltoznom.. sőt, mai napig azthiszem a szívem mélyén, hogy jobb lett volna, ha úgy élem le az életem..
*Sóhajt fel keserűen, majd az égre néz.*
- Egyébként.. Naru meg Carmen, lehet, hogy érzik és én is, hogy lehetsz te jó is.. a szíved mélyén biztos azt akarnád, hogy legyenek barátaid és vágysz erre.. csak nem mered magadnak bevallani.. de..
*Feláll, s felmutatja a két kezét.*
- ..én ebbe nem szólok bele! Ha neked ez így jó, akkor egészségedre..
*Elnéz a Kastély felé, s lassan, de megindul felé.*
|
*Yamakasi szavaira összeszorítja a fogait és ökölbeszorítja a kezeit. Szemforgatva sóhajt egyet, és ahogy a fiú megáll előtte egy hirtelen mozdulattal kinyúl a ruhája után, ha sikerül elkapja a nyakánál és úgy rántja magához.*
- Na idefigyelj!
*Dühtől vicsorogva néz Yama szemeibe, folyamatosan töpreng valami remek visszaszólás után, de mivel nem jut eszébe semmi, egy lemondó sóhajjal elengedi a fiút.*
- Nincs szükségem senkire sem az életemben. Csak két személynek van helye, akik kiérdemelték, hogy nézzem őket valamibe.. a többiekkel eszem ágában sincs szóba állni.
*A mellkasához emeli az egyik ökölbe szorított kezét.*
- Lehet hogy belülről nem vagyok az, de attól még nagyot tudok ütni!
*Néz Yamára fenyegetően, s egy sóhajjal leül a fűbe. Törökülésbe pakolja a lábait és felkönyököl.*
- Áhh, az az idióta bátyád kezdte az egészet.. amikor kilökött a lángoló karámból, és ezért kis híján ott hagyta a fogát. Mi a fenének segített?! Aztán ott van az a kiscsaj.. még te is láttad, hogy csak színészkedem, ő mégis.. áhh most meg itt vagy te, egyszerűen egy piszok kemény ellenfél vagy akit mindig a kórházba juttatok, és mégsem vagyok ezzel megelégedve!
*Csap a fűre, s ezzel a lendülettel ki is tép pár szálat. Azt kezdi el idegességében tépkedni.*
- Lehet, hogy álarcok mögött élek, de semmi okom sincs megváltozni. Neked volt, egészségedre. Nekem nincs, téma lezárva
*Int Yamának, hogy mehet, és durcásan oldalra néz*
|
*A szavakra félrefordítja a fejét, s mikor megint szól, felnéz.*
- Ez nem szerencse kérdése..
*Vonja meg vállát, s sóhajt.*
- Nem gyengepont. El vagy tájolva!
*A jatározott szavakat hallva karbateszi kezeit, s belé is visszatér a határozottság.*
- Szálljak le rólad? Áh, vagyúgy.. neked a magány kell! Igazam van? Nem kell egy jó társ, aki beszélgetne veled? Akire felnézhetsz? Vagy akivel esetleg egy jó bulit csaphatsz? Akinek elmondhatod, hogy mi bánt? Akit nem erőszakkal kényszerítesz magadhoz, hanem aki csak úgy odamegy hozzád? Nem hiányzik a kedvesség? A törődés? Vagy csak egy ölelés?
*Miközben a kérdéseket felteszi köröz a fiú körül, de a hangjából semmit sem lehet leszűrni. Se azt, hogy segíteni akar, se azt, hogy meg akarná bántani, vagy hogy bajt akar.. de ez igazából csak Lukeon múlik..*
- Neked ezek a dolgok semmit sem jelenteken?? Attól, hogy keménynek mutatod magad, belülről nem vagy az..
*Megáll a fiúval szemben, s a szemeibe néz, ha eddig nem tett volna semmit.*
|
*Yama szavaira megtorpan, de nem fordul hátra. A földet figyeli, majd egy sóhajjal lassan hátranéz a válla felett, hangja most nem irónikus, hanem jéghideg, és a szemei is olyan furcsák.*
- Nem tudsz rólam semmit.. ne üsd bele az orrod!
*Tovább indulna, de eszébe jut valami így egyből meg is áll, és kihúzza magát. Megfordul.*
- Tudod, nem mindenki olyan szerencsés, mint te. De ha közel áll hozzád valaki, az csak gyengepontot nyújt és elgyengít, mint ahogy tapasztalhattad.
*Megrázza a fejét, de az arcára ismét visszatér a határozottság, hangjába pedig az irónia.*
- Nekem nincs szükségem se szerettre, se szeretetre, se szerelemre, se semmire ami sze-vel kezdődik! Fogtad?! Most pedig menj és élvezd szépen az életet, rólam meg szállj le..
*Rázza meg a fejét és sarkon fordul, de nem indul el. A kastély kezdi figyelni*
|
*A szavakra elhúzza a száját, de egyből visszanyeri régi 'színét'.*
- Értem.. mégsem láttalak még egyszer se velük
*Szusszan egyet, s karbateszi kezeit. Mikor feláll ránéz, a szavakra összehúzza szemeit. Elhalad mellette, s lehajtja a fejét.*
- Látom érzékeny pontra tapintottam..
*Lép egyet előre, s meg is torpan.*
- Ha nincsenek szeretteid, akkor talán a modorodon kellene változtatnod.. tudod..
*Fordul meg, de ha a fiú megy, akkor nem folytatja, de ha marad, akkor igen.*
- Mellettem kiáltak mindvégig... voltak, akik visszatartottak attól, hogy olyan legyek, mint például te..
*Mély levegőt vesz, s a fiúra néz.*
|
*Yama válaszára elmosolyodik, megint rábök és közben bólint egyet.*
- Igen! Helyes! Ez a férfias hozzáállás!
*Visszaül a hintaágyba, a hátára fekszik, egyik lábát lelógatja a másikat felhúzza és ismét kitép egy fűszálat. A kérdésre megdermedve a fiúra mered, és bár már válaszolt is magának, hosszan figyeli, végül elfordítja a pillantását.*
- Rosszul gondolod.. mindenkinek vannak szerettei..
*A szájába veszi a fűszálat, és elkezdi rágcsálni. Pár pillanatig mereng, majd feláll.*
- De ez nem tartozik rád. És gondolom csak ennyit akartál.. megnyugodhatsz, nem bántom a "szeretteid"
*Hangsúlyozza ki a szót, és elmegy Yama mellett, ha nem áll félre a válluk össze is ütközhet. A Kastély felé indul.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
