|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:54 - |
|
Valaha működő kút, mostmár a csiga is berozsdásodott, és a vödröt is ellopták. Nem lett lerombolva, de a felnőttek nem szeretik, ha a gyerekek ott lábatlankodnak - könnyű beleesni. Nem látni le az aljáig, a kísértetsztorik miatt senki sem tudja, van -e egyáltalán alja. Állítólag a kút egy átjáró egy másik világba, ezen át közlekedik az Őrző is... |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Könnyei a földre hullanak, s végül megcsóválja a fejét. Feláll, letörli könnyeit, s elveszi a fiútól a pzst... Lehajtja fejét.*
-Kösz...
*Mondja halkan, s a kúthoz megy ő is, ahova Yamada. Megfogja a szélét, s lenéz.*
~Lehet vele kellett volna maradnom...~
*Ránéz a fiúra.*
~Tőle már... nem... várhatok semmit... Vagy... Nem tudom...~
*Megcsóválja fejét, s néhány könnycsepp a kútba is belecsöppen.. Letörli ismét, s sóhajt. Ökölbe szorítja egyik kezét, s határozottan felnéz.*
-Yamada. Már nem tudok mit mondani, csak annyot, hogy úgy érzem, ez az egész nekem jobban fáj, mint neked...
*El lép a kúttól, s a kezét a mellkasához emeli.*
-Akkor... Most.... Vége?
*Kérdezi, s lehajtja fejét... Szomorú, s ezt a hangján is lehet érezni... Összszorítja szemeit.*
~Csak azt ne mond, hogy igen... Kérlek...~
|
*Már majdnem letérdel a lány mellé, de végül csak zsebéből előhalászik egy pzst és odanyújtja a lánynak.*
~Most nézd meg mit csináltál? Tönkretetted a saját és az ő életét is! Mi a frászért kellett neked egyáltalán idejönni?! Idióta vagy Yamada!~
*A lány könnyes szemébe néz, de válaszolni nem képes. Igazából nem is tudja mit mondjon. Szíve azt súgja, h. térdeljen le Kagoem mellé és ne érdekelje ami történt, próbálja meg az egészet újrakezdeni, de az esze mindennek az ellenkezőjét mondja. Tudja, h. van miért okolnia magát, de azt is tudja, h. nem csak ő a hibás.*
-Kagome én.....
*Nem tudja befejezni a mondatot, vagy már nem is akarja. A kúthoz sétál és belenéz, mintha attól várna valami segítséget. A mély kút sötét relytelmes semmijétől.*
|
*Némán hallgatja Yamadát, s szóhoz sem tud jutni. Részben igaza van, de őt is meg kéne értenie... Letérdel, s kezével témaszkodik. Közben fájdalom hasít a hasába, de ez sem izgatja túlzottan. Könnyekgyűlnek szemeiben, s hagyja, hogy a könnyek a lábára hulljanak...*
-Yamada...
*Szűri ki halkan fogai között, majd felnéz rá.*
-Én még most is... szeretlek...
*Halkan mondja, de érthetően, s ismét a földre néz.*
|
-Felcsillannak a szemeim? Hiszen ránéztem és ennyi volt! Semmi olyat nem csináltam ami akár egy percig is arra utalt volna, h. nem szeretlek. Azt bevallom, h. nem rossz lány, de nem érdekel. Engem csak te... *a következő szót halkan teszi hozzá*.... érdekeltél.
*Kicsit eltöpreng a csókon, de nem tudja rá a magyarázatot. Lehet, h. csak zavarban volt mivel más ember elött még nem csókolta meg a lányt.*
~Igen, biztos ez a magyarázat!~
-Legrosszabb? Ha már itt tartunk számomra az a rossz amikor szó nélkül otthagysz és megsértődsz valamin ami meg se történt csak elképzelted!
*Úgy érzi kezd megint visszatérni a mérgessége így inkább nyel egy nagyot és ő is a földet nézi.*
|
*Némán hallgatja a fiút, s néha keze ökölbe szorul... Baby neve hallatára. Sóajtva feláll.*
-De Yamada! Igen, azt mondtam, hogy nem járunk, mivel meg sem kérdeztél róla.. És az úgy illik, nem? Ez végülis nem lényeg. 2 napot voltunk együtt, s jött egy a lány, Baby. Ahogy ránéztél, már látni lehetett, hogy felcsillannak szemeid... Mint akinek tetszik valaki... Szóval, érted... Meg amikor magamhoz hívtalak, az a csók... Ahogy csókoltál, az már nem volt olyan, mint azelőtt... És ez volt a legrosszabb. Kirohantam, te utánam jöttél, s nem hallgattál meg... Az is nagyon rossz volt...
*Elhallgat, s lenéz a földre.*
~Jajj... Olyan rossz ez a beszélgetés... Pedig csak most kezdődött.. Én mindent elmondtam neki, szóval....~
*Töpreng magában, s hallgatja a fiú, ha tovább mondja.*
|
*Összegyűjtött önbizalma egy pillanat alatt eltűnik és nem tudja mit mondjon vagy, h. kezdje el.*
-Hát....az, h. én mit akarok az egy dolog, de, h. mi lesz velünk az egy másik téma. Amikor Babyhez szóltam egyből felkaptad a vizet, és nem igazán értettem, h. ez miért baj. Nem gondoltam volna, h. ennyire zavarni fog, ha egy másik lányra ránézek. Amikor járni... vagyis nem járni kezdtünk.... mivel te azt mondtad, h. nem jár...unk. Szóval mikor elkezdődött én nem gondoltam arra, h. te ennyire fel tudod kapni a vizet egy lány miatt. Tudom, h. én is hibáztam valahol csak azt nem tudom, h. hol. Bár bocsánatot is kérek ha akarod.
*Elhallgat és várja hátha Kagome szólna valamit.*
|
*Összerezzen a fiú hangjára, s rögtön odafordul hozzá, majd feláll.*
-Szia Yamada...
*Mondja, s elhalkulnak szavai. Lehajtja fejét, majd felnéz rá.*
-Nos, te írtad, hogy találkozzunk... Akkor mond el amit akarsz, aztán én is hozzáfűzök egy-két dolgot... Én amit akartam elmondtam volna, de nem hagytad. Most rajtad a sor...
*Lehajtja fejét, s hallgatja a fiút, ha elkezdi mondani... Leül vissza a kút szélére, s hagyja, hogy a szél a szemébe fújja a haját..*
|
*Kicsit késve kapta meg az üzenetet így sietve teszi meg a kastélytól a kútig vezető utat. Mikor meglátja Kagomet gyorsan egy fa mögé húzódik és kifújja magát. Fél perc telik el míg kinéz a fa mögül és látja, h. a lány épp hátatfordít neki. Nyel egy nagyot és mint aki csak épp sétálgat elindul a lány felé. Mikor annyira közel ér hozzá amennyire szeretné megáll.*
-Szia Kagome!
*Hangja közömbösen cseng, meg is kell kűzdenie érte. Nem szól többet várja, h. a lány kezdeményezzen vagy csak hallgasson vagy valami...*
|
*Sétál, s közben mereng..*
~Vajon tényleg el jön...? Vagy csak én reménykedem...?~
*Töpreng magában, majd leül a kút szélére. Most nem fog elmenni, ott marad. Kezét lábai mellé teszi, s úgy fogja a kúz szélét. A szél, a haját szemébe fújja, s csak maga elé bámul, sóhajtva felnéz az égre, majd vissza le a földre.*
~Nem is tudom, hogy mit mondhatnék neki... Amikor akartam, nem engedett szóhoz jutni... Biztos dühös rám...~
*Gondolkodik magában, s még mindig maga elé néz. Néha, fel-fel pislog, hogy jött-e, majd vissza maga elé...*
|
*Mikor Sora is felült a kút szélére, csak mosolyog egyet.*
-Ha tényleg semmi, akkor jó.. Hát.. Nekem is szoktam megérzéseim lenni és most nem jók..-
*Ezzel az utolsó szóval beleugrik a kútba, s a másik oldalon Sorát várja..*
|
*Kagome szavaira bólogatva feláll, a kérdésre mély levegőt vesz. Felül mellé a kút szélére, mondana valamit, de inkább egy mosollyal megrázza a fejét.*
- Semmi..
*Nagyon mosolyog, mély levegőt vesz, és bólint.*
- Menjünk! Tudom, hogy Inuyasha él! Bízz a megérzéseimben!
*Ha Kagome beugrott, akkor elrugaszkodik, majd ugrik ő is..*
|
*Kisírt szemekkel néz Sorára.*
-Visszajönnél velem? Egyedül nem merek Inuyasha szeme elé kerülni... Ha még él, biztosan nagyon dühös rám..-
*Kérdezi szomorúan, s feláll. Sorának nyújtjakezét, hogy segít neki felállni, ha akarja.*
-Már biztos eltelt egy éjszaka.. Siessünk!-
*Már nincs annyira elkenődve, így megkérdezi Sorától.*
-Veled történt valami? Útközben elmesélhetnéd!-
*Halvány mosolyt rejt már az arca, s felül a kút szélére.*
|
*Kagome hangjától annyira megijed, hogy hátrabukfencezik. A füvet köpködve, ijedtségtől zihálva pillant fel.*
- Szia Kagome..
*Mikor a lány megöleli, meglepődik, de mivel a földön térdel, csak egyszerűen a sarkaira ül a lány mellett. A zavaros történetből csak annyit ért meg, hogy Inuyasha lehet hogy halott, és hogy Kagura műve. Ki az a Kagura? Narakuról is csak annyit tud, hogy gonosz.. vígasztalón magához öleli barátnőjét.*
- Ne sírj! Inuyasha biztosan életben van, és meg fog bocsájtani! Hisz nem önmagad voltál..
*Nyugtatólag simogatja a lány hátát. Ő is annyi mindent akart mesélni, de hogyan, mikor a lány ennyire el van kenődve..*
- De ez csak úgy derül ki, ha visszamegyünk. Biztosan nem tudják, mi van veled, lehet, hogy már keresnek is.
|
*Kagome épp mászik fel a kút oldalán, mikor Sorát megpillantja.*
-Sora! Itt vagyok..-
*Hallatszik a keserű, szomorú hang, majd kimászik a kútból. Át is öleli rögtön a lányt, ha engedi, ha nem.*
-Rettenetes volt..rettenetes...-
*Elengedi a lányt, s leül a földre. Felnéz Sorára, s int, hogy üljön le ő is mellé.*
-Jó, hogy nem jötél legutóbb velem.. bár én sem mentem volna..-
*Próbálja elmondani a történteket, s mélylevegőt véve, belekezd.*
-Az egész Naraku terve.. amit Kagura hajtott végre. Valami Zeldor belép költözött és..-
*Szomorodik mégjobban el a hangja, s már sír is..*
-Talán már Inuyasha sem él...-
*Dől rá Sorára, ha hagyja, s sír egy kicsit, s úgy mondja tovább. Nyel egyet, s elengedi ismét a lányt.*
-Megöltem Inuyashát.. vagyis nem én!! Hanem Zeldor, aki belép kötlözött.. olyan irónikus volt.. pont úgy csináltam mindent, ahogyan Kikyou... Inuyashát a fához szegeztem.. nem tudom mi volt velem, de utána távozott belőlem a szellem, s én nem mertem odamenni hozzá... hátráltam, majd beleestem a kútba. Most pedig itt vagyok.-
*Néz bűnbűnóan a lány szemébe.*
-Nem tudom mit tegyek, Sora.. Ha visszamegyek, nem tudok mit mondani Inuyashának, ha egyáltalán még él.-
*Szipog egyet, majd ismét folytatja..*
-Jajj Sora... Mondták, hogy meneküljek, de nem hallgattam ráhuk..-
*Felhúzza két lábát, majd rádől. S csak néz maga elé...*
|
*Futva érkezik, zihálva nekiborul a kút szélének, kis híján át is bukfencezik rajta. Lenéz a sötét mélységbe, majd fel az égre.*
~Tényleg egyedül kéne mennem? Még sosem mentem Kagome nélkül..~
*Lehajol az alját fürkészve, majd lassan felül a szélére, és még lassabban átlendíti a lábait.*
~Háromra..egy, kettő, há...ne ne, várjunk!~
*Mély levegőt vesz, szemeit lehunyva bólint.*
~Egy..kettő...~
|
*Lihegve áll meg, s megkapaszkodik a kút szélében. Körbenéz, s ha nem jön senki, akkor beleugrik a kútba, s már a középkori japánban találja magát.*
-Hm. Tiszta a terep.-
*Nagy lendületet vesz, s beleugrik a kútba...*
~Inuyasha... Hopp..Sora...~
|
*Eltöpreng, majd hirtelen feláll és felkiált.*
-Jesszusom! Már biztos az egész akadémia minket keres!-
*Ha Sora engedi, megfogja a kezét és felrántja. Majd futásnak erednek, s a társalgóba rohannak.*
-Siessünk!!-
|
*Mély levegőket kapkod, Kagome kérdését hallva azonban eltöpreng. Három nap..milyen távolinak, és milyen közelinek tűnik egyszerre..három nap alatt fel kell keresnie Fantomot. Milyen kár, hogy nem viheti magával! Vagy..áá nem, Inuyasha csak morogna. Felriad gondolataiból, óvatosan talpra áll.*
- Természetesen!
*Mosolyodik el bizonytalanul. Mély levegőt vesz, s elmerül a kastély látványában. Záporként törnek fel a régi emlékek..biztosan mindenki kereste már őket.*
|
*Kagome is leül Sora mellé, s megtámasztja Sorát, nehogy a fűbe huppanjon és fájjon neki.*
-Nehogy elájulj nekem!-
*Mosolyodik el.*
-Visszajössz majd velem, körülbelül három nap múlva?-
*Kérdezi, s remélhetőleg választ is fog kapni. Felnéz az égre, behinyja szemeit, átadja magát a természetnek...*
|
*Hát, azt nem mondhatni, hogy ő jól van... halálsápadtan, hófehér arccal kapaszkodik meg a kút szélében. Két karjával tartja magát, állát a kút szélének támasztva kapkod levegőért.*
- Sosem..fogom..megszokni.. nem, nem vagyok
*Rázza meg a fejét tagadólag, Kagome segítségét elfogadva mászik ki a kútból.*
- Hát, érdekes kaland volt odaát
*Mosolyodik el, s kis cókmókját magához ölelve lehuppan a fűbe. Kezeivel legyezi magát.*
- El fogok ájulni..
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
