|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:17 - |
|
Egy hatalmas úszómedence található még az Akadémián. A víz mélysége mindenhol 3 m mély, ezért úszni csak egy felnőtt felügyeletével lehet. A sport szakosok járnak ide, de vasárnap nyitott mindenki számára! |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*A lány érkezésére felfigyel.*
-Szia.
~Minek köszönni?? Már találkoztunk ma.. mindegy..~
*Beleugrik a vízbe, s az úszómedence szélébe kapaszkodva néz fel a lányra.*
-Ne izélj már! nem annyira hideg!
*Összehúzza szemeit, s a szabályokat hallva elkerekednek szemei.*
-Egyéb sóhaj?
*Megrázza a fejét.*
-Rendben. Nem röhöglek ki, de szerintem nincs is miért.. Vagy igen?
*Kíváncsian felnéz, de a válasz nem izgatja. A víz felé néz mosolyogva.*
-Akkor jössz?
|
*2 perc késéssel érkezik, kivételesen Bobby nélkül. Egy nagy, pamut vajszínű köntösben, papucsban, és kiengedett hajjal.*
- Szia..
*Köszön a fiúnak, és még szorosabban csavarja maga köré a köpenyt. Ahogy a medence széléhez ér, kibújik papucsaiból, de köpenye övét meg sem lazítja. A víz széléhez sétál, s lábujját belelógatva ki is rántja.*
- Hideeg.. ömm.. ígérj meg valamit..
*Néz végig a fiún, majd elvörösödve lenéz a földre.*
- Nem röhögsz ki! Szörnyen nézek ki fürdőruhában, így ne röhögj! Se egy rossz mozdulat, se egy rossz szó, nem legelteted a szemed és..nem röhögsz!!!
*Néz rá szúrósan, és bizonytalanul ráfog köpenye övére. Már el is ment a kedve a pancsolástól..*
|
*Megjelenik a törölközővel, s körbenéz.*
-Még nincs itt...
*Megcsóválja a fejét, s órájára néz.*
-Rendben. Még van 3 perce.
*A padhoz megy, leteszi a törölközőt, majd lecsatolja magáról a karórát. Ismét körbenéz egy sóhaj kíséretében.*
-Jöhetne már..
*Egy sóhajjal az úszómedencéhez lépked, s leül a szélére. Lábait belelógatja, s köröz vele. Sóhajtva felnéz.*
|
- Csillapodj, szivi!
*Néz a felélénkülő lányra, és egy sóhajjal megrázza a fejét.*
~Semmi baja..~
*A szavaira elneveti magát, feláll és visszaöltözik.*
- Egy köszönöm bőven elég lett volna.. ne aggódj, nem kérek semmit most. Sajnálom, hogy el kell szalasztanom az alkalmat, de rendeztük a tartozásainkat. Mostantól mi is kwittek vagyunk.
*Kacsint rá, de azért a karját adja a lánynak s kicsit meghajol.*
- Meghívhatlak egy forró csokira?
*Ha a lány nemet int, akkor egyedül indul meg a kastély felé. Ha elfogadja a meghívást, akkor büszkén kihúzva magát vezeti.*
|
*Felpattannak szemhéjai, amint torkából nagy mennyiségű víz tör fel. Felül, s felköhögve azt torkához kap. Elkerekedett szemekkel, zihálva néz Lukera.*
- Te..te...te húztál ki?
*Kérdezi döbbenten, amint zihálása csitul, egyből feláll és elhátrál.*
- Miért segítettél??
*Néz rá gyanakvó szemekkel, majd vissza a vízre, és Bobbyra. Kezeit maga elé tartva egyből leszögezi.*
- Bármit is kérsz érte cserébe, nem kapod meg!!
|
*Lassan visszamerészkedik, s örömmel látja, hogy Yamakasi már nincs itt. Büszkén kihúzza magát, ekkor lát egy testet elmerülni. Összehúzott szemekkel szalad oda, kikerülve Bobbyt, és a medence széléhez áll. Az eszméletlen Carment meglátva elkerekednek szemei, ledöbbenve kezdi el lecibálni magáról a ruhát.*
- A francba!!
*Szűri fogai között, fürdőgatyára vetkőzve ugrik fejest a vízbe. Szemeit kinyitja a víz alatt, s amint megpillantja a merülő testet, egyből odaúszik. Átkarolja, majd a fenéknek ütközve fellöki magát. A felszínre érve mély levegőt vesz, félretűri arca elől tincseit, és úgy néz a lányra.*
- Hé, szivi..
*Rázogatja meg, és ha nem reagál, egyből kiúszik vele a partra. Kihúzza magukat, és a lányt a hátára fektetve hajol a szájához.*
- Nem lélegzik.. hogyaza..
*Letépi magáról csuklószorítóit, és szívmasszázsba fog. Ezt addig csinálja, amíg Carmen magához nem tér, ez esetben zihálva terül ki mellette.*
- Szivi..ilyet..soha..többet..ne csinálj..megértetted?!
|
*Egy csobbanással fejest ugrik a vízbe. A felszínre tör levegőért, és a medence szélében megkapaszkodva elnéz a középen lebegő szivacs felé. Bobbyra pillant.*
- Maradj itt. Megtanulok úszni..
*Megfordul, összehúzott szemekkel mered a szivacsra, majd bólint.*
- El kell jutnom odáig!
*Felkiált, lábával ellöki magát a medence falától, és heves úszásba kezd. Karjait a filmekben látott módon, malomkörzéssel hajtja egymás után, lábaival pedig rugdos. Hamar kapott lendülete rögtön el is fogy, kétségbeesett szemekkel szugerálja a szivacsot.*
~Mindjárt..mindjárt..ne add fel..csak..még egy...kicsit..~
*Keze kinyúlik, súrolja a szivacs szélét. Teste megdermed, feje a víz alá bukik, majd teste is, kábán nyújtja egyik kezét felfelé, másikkal torkához kap, miközben apró légbuborékok szállnak felfelé. Elsötétül számára a világ.*
|
*Megilletődik, mikor a fiú megfogja a kezeit, Bobby így még jobban tud "inni". A szavakra hevesebben kezd verni a szíve, érzi, amint elönti a pír az arcát. Aztán a fiú visszalép, elkeseredve néz le a földre.*
~Mindig ez van..miért nem bírja egyszer végigmondani?? Igaz..nekem sem megy..~
*Sóhajt egyet, a további szavakra csak bólintani képes. Szomorkásan néz utána, majd lehajolva Bobbyhoz megcirógatja az állát. Töpreng egy ideig, majd elmosolyodik.*
- Végülis mit várjak tőle? Ezt én szúrtam el..
*Felegyenesedik, és elindulna ő is, de..megtorpan. Összehúzott szemekkel a vízre néz, szemeiben eltökéltség csillan meg..*
|
*Megrázza a fejét, s a kérdésre csak ránéz.*
~Ceh... Most erre mit mondjak? Az igazat vagy valami mást?~
*Sóhajtva lenéz a földre.*
~Ez végülis nem kérdés, csak megemlítette... így semmit sem kell mondanom... na jó...~
*Ránéz a lányra, s közelebb lép hozzá. A kutya sem érdekli, hogy ott van közöttük.. megfogja a kezét, s úgy néz a szemébe.*
-Nem találok kibúvókat, de nem is akarok. Emlékszel az első csókra, a kórházban? Már akkor kezdtem megváltozni és...
~Ehh.. miért nekem kell ezt így kimondani? Mi van, ha visszautasít? ÁLJ! ELÉG!~
*Elengedi a kezét, majd hátrébb lép, s megfordul.*
-Inkább most elmegyek... kezd ez a beszélgetést túl kínossá válni.. szerintem..
*Nem néz a lányra... elindul a Kastély felé. Illetve a kertbe, a romokhoz. Nem néz vissza, csak megy a feje után.*
|
*Felbukik a felszínre, szőke haja befedi az egész arcát, ahogy mély levegőt véve kihúzza magát a partra. A nyakláncot csak éppenhogy sikerül elkapnia, félretűrve az arcára tapadt hajzuhatagot néz le rá. Markába zárja, és összepréseli az ajkait.*
- Megértelek, és tényleg jogos volt. Csak kicsit durva..
*Biccenti oldalra a fejét, a medált már nem erőlteti tovább. Visszaakasztja a nyakába, és nekilát kicsavarni loboncából a vizet, majd szoknyájából, miközben fürkészőn figyeli Yamát.*
- Yamakasi..az a csók a medencében..
*Komorodik el a földre nézve, haját olyan erősen csavarja meg, hogy felszisszenve inkább elengedi, s mutató és hüvelyk ujjait egymásnak nyomva zavartan álldogál.*
~Biztos az lesz rá a válasza, hogy csak lélegeztetett. Vagy ami még biztosabb, letagadja és nem is válaszol..~
*Húzza össze szemeit Bobbyt figyelve, aki kettejük között szaladgálva izgatottan elkapja a lefelé cseppenő vízcseppeket nyelvével.*
|
*Melissa szavaira elkerekednek szemei, s belül megkönnyebbül.*
~Tudtam, hogy csak hazudik.~
*Megrázza fejét, s a kisfiúra néz, aki el is szalad Melissa után. Carmen szavaira pedig csak néz nagyokat.*
-Most meg mi bajod?! Nekem volt igazam és kész. Mennyen, sírjon csak! Nem érdekel. Amúgy is, amit mondott, hogy elveszített, az már 2 éve volt. Azóta utánam koslat... beképzelt kis liba. Erre nem tudok mit mondani.
*Néz morcosan a lányra, majd leveszi a medált a nyakából.*
-Carmen!
*Szól oda neki, majd odadobja a nyakláncot.*
-Ez meg a tiéd.
*Vonja meg vállait, majd sóhajt. A hajáról vízcseppek hullnak arcára, s végig gurulnak rajta. Elsöpri szeméből, majd a lányra néz ismét.*
-Jobb lett volna, ha tovább csinálja ezt velem? Álandóan csak hazudik...
|
- De..de ő..
*Hebegi Yama szavaira, és felváltva néz hol a fiúra, hol a kisfiúra, hol pedig a lányra. Összezavarodva hallgatja a beszélgetést.*
~Ezek is a legjobbkor beszélik meg, mikor voltak együtt ÚGY utoljára..~
*Sóhajt méltatlankodva, a következő szavak viszont megrázzák. Mellkasához emelt kezekkel lép Melissa után, majd ökölbe szoruló kezekkel Yamakasira néz.*
- Hogy lehetsz vele ilyen tapintatlan?!?!
*Kiált rá mérgesen, és Bobbyra néz, akinek nem tetszik az úszomedence falai által visszavert szóváltás. Nyugtatólag megsimogatja a fejét, majd az ajtóra néz.*
~És most félreértette az egészet.. miért kell mindenkinek félreértenie mindent??~
- Amit tett az tényleg durva, de megmondhattad volna neki kicsit finomabban is!
*Kiáltja le a fejét ismét, és tüntetőleg elfordul, ám ez azt eredményezi, hogy a lehető legrosszabb helyen köt ki - beborul a vízbe.*
|
*Carmen kifakadására csak elmosolyodik.*
~Bekapta a csalit..~
*Yamakasi szavai viszont megütik. Nellkasához emeli kezét, ekkor lép oda elé, s fogja meg a kezét. Megszorítja, ekkor mélyen a szemébe néz, úgy hallgatja amit mond.*
-De Yama... nem emlékszel? 2 éve voltunk együtt legutoljára... úgy együtt...
*Megvonja vállait, mikor ellép tőle.*
~Ehh...~
*Kisika pedig csak értetlenül mered Yamára, majd Melissához fordul, int neki, hogy hajoljon közelebb, majd a fülébe súg valamit.*
-Ez nem jött össze...
-Igen.. sajnos nem. Valami mást kell kitalálnom. Most viszont..
*Felegyenesedik, majd megfogja Kisika kezét. Elmosolyodva néz Yamáékra.*
-Jól van, jól van. Nem kell úgy merreszívni! Nem, tényleg nem a fiad és az enyém sem. Az unokaöcsém. Csak azért tettem ezt, mert tudni akartam, hogy tényleg szeretitek -e egymást..
*Sóhajtva balrafordítja fejét.*
-És be kell látnom Yamakasi... elveszítettelek. Legyetek boldogok együtt!
*Tenyerébe temeti arcát, s úgy fut el, sírva. Kisika pedig Yamára néz.*
-Bocs..
*Ezzel elintézi, majd unokanővére után fut.*
-Várj meeeg!!
*Kiált utána, majd eltűnnek mindketten a szemek elől.*
|
*Mosolyog Carmenre, ekkor hall meg egy idegen hangot. Egy kisfiúét. Értetlenül néz rá, s mikor átöleli..*
-Ceh.. ki vagy te? Nem vagy a fiam!
*Eltolja magától, s Melissát is megpillantja.*
-Tudhattam volna...
*Megrázza fejét, ekkor kezd el Carmen hebegni-habogni. Mikor el akar menni, feláll, s elkapja a kezét, s magához húzza.*
-Nem a fiam! Higgy nekem! Kérlek...
*Elengedi a lányt, majd Melissa felé fordul. Közelebb lép hozzá, s elkapja a kezét, majd megszorítja erősen.*
-Hogy lehetne az én fiam? Régen voltunk együtt utoljára és már nem érdekelsz! Fogd fel! És hagyd az ostoba terveid! Nem fogsz visszacsábítani, soha! Fogd fel!
*Néz a lány szemébe, majd el is engedi. Carmenhez fordul, majd lenéz a kisfiúra.*
~Tényleg hasonlít.. de nem! Melissát tükrözi, nem pedig engem! Nem lehet a fiam! KÉSZ!~
*Néz összehúzott szemekkel Kisikára, majd Carmenhez lép végül. Ha tud, belenéz a szemébe.*
-Ne higgy Melissának! Hazudik. Vissza akar csábítani évek óta! Pontosabban 2 éve.
*Megvonja vállait, majd vár, hogy mi lesz.. az egyik féltől, majd a másiktől. Carmen-Melissa..*
|
*Érzi, ahogy valaki átöleli, és felrántja. Ahogy a friss levegőre érnek, kipattannak szemei, fulldokolva kapkod levegőért, s megmentőjére pillant. Homályosan, kettőt lát Yama arcából.*
~Naru?~
*A csókra teljesen kitisztul a kép, meglepve pislog nagyokat, de még túlságosan a rémület hatása alatt van, szinte fel sem fogja, ám jólesően le is hunyja a szemeit.*
~Yama..~
*Kiemelik a partra, ez csak akkor tűnik fel neki, mikor megérzi a hideg követ. Felnéz, s mintha most jutna eszébe hogy nem kap levegőt, zihálni kezd.*
- Kösz..köszönöm..
*Ül fel egy kisebb köhögőrohammal, füle mögé söpör egy szőke tincset, és úgy néz a fiúra elvarázsolt pillantással, elpirulva.*
- Mostmár..minden..mi történt?
*Néz az ajtóra, ahol Luke kiment, majd vissza a fiúra. Amint Bobby odaszalad hozzá, és rámászik, elmosolyodva magához öleli.*
~Megmentett..tényleg megmentett..~
*Bámul hitetlenül Yamára, ekkor hall meg egy hangot. A most következő pillanatokban kívánja azt, hogy ne csak újra vak, de süket is legyen.*
- Apa?
*Szakad fel tüdejéből ledöbbenve, Bobby kíváncsian lép ki a kisfiú felé, hogy megszaglássza, miközben megcsóválja a farkát. Carmen másképp viszonul a helyzethez, ledöbbenve áll, vagyis ül, Bobby nyakörvét markolva, és egyetlen pillanat alatt olyan hihetetlen erős tornádó csapódik az álomvárába, hogy még hamu sem marad utána*
~Apa~
- Ööö.. meg kell sétáltatnom magam..vagyis Bobbyt.. mert éhes..vagyis nem, nem sétálunk, mert éhes..vagyi azért sétálunk, mert..bocsánat!
*Pattan fel a kőről, mint akibe villám csapott, kezét szája elé kapva ered futásnak, néhányszor megcsúszik, de állva marad, mint egy villám, süvít ki, Bobby füleit hegyezve utána.*
~Nem nem nem ez nem lehet..~
*Lassít le kint, az sem érdekli, hogy csurom vizes, ruhájából és hajából is a fűre csepereg a víz, ez legalább egybeolvad könnyeivel, ahogy a szél belekap, megremeg, de már csak sietős sétálva indul. Hogy merre? Lényegtelen, csak minél távolabb tőle.*
~Ez nem lehet..elértettem..vagy..vagy csak félreértés?~
*Áll meg és visszafordul, de aztán megrázza a fejét*
~Hogy lenne félreértés? Amennyi lánnyal volt régebben.. túl naív vagy..annyira naív.. de talán meg kéne hallgat.. NEM! Nem tartozik rád, semmi közöd Yamakasihoz, te csak a bátyja védence vagy, semmi több. Semmi közöd hozzá, verd ki a fejedből!!~
*Rogy le térdeire a fűben, s arcát tenyerébe temeti. Bobby oldalra biccentett fejjel figyeli, majd nyüsszenve odabújik hozzá.*
 |
*Vígan sétál egy kisfiúval, majd halkan lehajol hozzá. Súg valamit a fülébe, majd felegyenesedik.*
-Rendben van.
-Köszi, hogy segítesz nekem.. Kisika.
*Mosolyog rá, s ekkor látja meg, ahogy Yamakasi megcsókolja Carment. Elvörösödik az arca, majd megfogja Kisika kezét és magával rántja.*
-Most lép éledbe a terv!
*Néz rá, majd odaérnek hozzájuk. Elengedi a kisfiő kezét, majd csípőre teszi kezeit, s Yamakasira mered.*
-Nem szégyelled te magad? Itt csajozol, ahelyett, hogy a fiaddal lennél?
*Mondja mérgesen, összehúzott szemekkel, majd leengedi kezeit, s Kisikára néz szomorúan. Leguggol hozzá, s végigsimít arcán.*
-Ő az apád.. Kisika.
*Néz a szemeibe, s a kisfiú kiszakad Melissától. Yamakasihoz fut, s átöleli, akár akarja, akár nem.*
-Apa!
*Melissa háttal van nekik, így egy kis kuncogást megejt. Szája elé teszi mindkét kezét, s úgy csitítja saját magát. Egy sóhajjal feláll, majd elhúzza Kisikát Yamától. Összehúzza ismét szemeit. A kisfiú szemeiben könnyek gyűlnek, úgy tárja ki karjait "apja" felé.*
|
*Mérgesen néz Luke szemébe.*
-Nem vagyok olyan, mint a bátyám és soha nem is akarok olyan lenni!
*Ekkor hajítja a medált a vízbe. Odafordítja hirtelen a fejét, majd vissza.*
~Szemét!~
*Azzal a nyaklánc után ugrik, majd el is merül. Leúszik a víz aljára, s megfogja a medált. Így van ideje Lukenak elmennie, ami nem is zavarja túlságosan. Ekkor érkezik meg valaki a vízbe, aki kapálózni kezd. Tisztul a kép..*
~Carmen?~
*Már tisztán látja, hogy ki az. Szőke haj, kék egyenruha... Odaúszik gyorsan, majd átöleli a lányt, s úgy kezd felfelé úszni. Nehezen sikerül, de nem teszi ki a lányt, a partra. Ha magánál van, ha nem, közelebb hajol hozzá, majd meg is csókolja. Végigsimít arcán, végül elengedi, s a partra teszi. Kimászik ő is, s mellé ül. Oldalra biccentett fejjel néz rá.*
-Carmen? Minden rendben?
*Kérdezi aggódva, majd a medált kezdi el keresni.*
-A medál!
*Kiált fel, s megtalálja. A kezére volt csavarodva.. Sóhajtva leszedi magáról, s a nyakába akasztja.*
|
- Erre lesz!
*Néz kutyájára az úszómedence bejárata előtt megtorpanva. Lenéz Bobbyra, és rövidre fogja a pórázt.*
- Miért nem bírnak más helyszínt választani? Mélyvíz...brrrr..
*Megrázza magát, mély levegőt vesz, és belép. Látja mi történik, bár azt nem, hogy miért, de nem számít.*
~Itt baj lesz!~
*Ered futásnak a csúszós medence szélén, Luke ekkor száguld el mellette, és meglöki. Ez bőven elég neki, reflexből elengedi Bobby pórázát, és egy kiáltással a vízbe zuhan. A lendülettől kevert hullámok ellökik a szélétől, a kimászó rúd után kap, de kicsusszan kezei közül. Feltör a felszínre, és köhögve elkezd csapkodni maga körül karjaival, lábaival ezzel ellentétben rugdalózik.*
- Nem tudok..úszni..
*Köhögi két levegővétel között, már inkább vizet nyel, mint oxigént.. akárhogy kapálózik, nem bír fent maradni.*
~"- Naaruu, nem tudok úszni, megfulladok!!!
- Dehogynem, ha a kisbabák is tudnak, te is megtanulsz!
- De nem megy.. Naruuu!
- Ne add fel, evezz a lábaiddal, mint a kutyák!
- Próbálok..de..Naruuu! Segíts!
- Itt vagyok kicsilány, ne félj.. vigyázok rád"~
- Segíts.. megfulladok..
*Dünnyögi kábán, kalimpálása csitul, ahogy lebukik a víz alá, s szemeit összeszorítva kezd el merülni. Mintha húzná valamilyen láthatatlan erő lefelé.. Bobby tétlenül ácsorog a parton, és veszett ugatásba fog, ide-oda járkálva szagolgatja a vizet, de nem tudja mi történik.*
|
~Túl ügyes, le kéne lépnem..hát ez?~
*Meglepődve dobja a levegőbe botjáról, majd kapja el a nyakláncot. Már épp megnézegetné, mikor érkeznek a támadások, így botjával Yamakasi szivacsát célozza be, s taszít rajta egyet, így ha sikerül ő hátrébb libben, a fiú pedig az ellentétes irányba. Ha mégis jönne, a bottal igyekszik hárítani a támadásokat, miközben megforgatja kezeiben a nyakláncot. Megnézegeti a rajta lógó medált, és elvigyorodik.*
- Nocsak, nocsak. Én ezt ismerem.. rá kell jönnöm, hogy tévedtem, nem majom vagy.
*A fiúra néz gúnyos mosollyal, miközben a markaiba zárja a "kincset"*
- A bátyád nyomdokaiba léptél, és te is a kiscsaj kutyája lettél, igaz? Szívesen megtartanám, de mivel így állunk.. hozd vissza, kutyuli!
*Elhajítja a nyakláncot a medence másik vége felé. Ugyan nem ér ki a partra, a tárgy megakad a víz tetején, majd szép lassan elkezd merülni.. ha Yama utána ugrik, akkor kilöki magát a partra, leugrik a szivacsról, eldobja a botot, és usgyiri futásnak ered. Aki az útjába áll, azt félrelöki.*
|
-Selythettem volna...
*Megcsóválja a fejét, ekkor kapja az áltámadást, ami sikerrel jár Luke részéről... :S A nyaklánca előlibben ruhája alól, s a bot végére kerül. Utána nyúlna, de akkor a vízbe esne.*
~Ne! Carmen medálja!~
*Összehúzza szemeit, s ökölbeszorulnak kezei. Erősebben fogja a botot a kezében, majd Luke válla felé csap tiszta erőből.*
-Add vissza!
*Néz mérgesen a fiúra, majd újabb támadást indít álla felé.*
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
