|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:01 - |
|
Itt zajlik a reggeli, az ebéd, és a vacsora. Asztalcsoportok rengetege, a kaja ingyen van, de az étellel játszani tilos! A konyhásnéni árgus szemekkel figyeli a huligánokat is.. |
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Nem, nincs semmi baj
*Rázza meg a fejét, és lopva végigméri Yamát, azt figyelve, hogy ő nem sérült-e meg valahol. A Lukehoz intézett szavaira meglepve elkerekednek, majd összeszűkülnek szemei, értetlenül néz hol az egyik, hol a másik fiúra. A bunkó császtokra pedig nem hajlandó visszaköszönni.. amint Yamakasi elment, előszöris elkapja Bobbyt, mielőtt utána menne, majd Lukera néz.*
- Mit nem fog hagyni?
*Csípőre tett kezekkel várja a választ, és ha megkapta, sóhajt egyet.*
- Ne haragudj, de azt hiszem tolni kéne a vidámparkozást. Amíg Naru ilyen állapotban van, nem szeretnék elmozdulni mellőle.
~Vele lesz biztosan Yama is.. de nem számít.. Naru a fontos... ceh, ez ostoba kijelentés..~
*Sóhajt egyet, majd észbekap, és ad egy puszit a fiúnak.*
- Még találkozunk. Sziasztok!
*Int az asztal felé, és Bobbyval kilép az ajtón. Naru szobája felé kocog.*
~Összepakolok neki ruhákat, pár kabalafigurát, gyümölcsöket, meg a kedvenc fotóit, és beküldetem a nővérkével. Nem hagyom magára.. ő sem hagyott, soha. Ha nem mehetek be, akkor kint alszok!~
|
*A kijelentésre. hogy túl nyálas, meg hogy lecsúszott Carmenről, lehajtja a fejét.*
-Tudod, mit? Igazad van.. sajnos igazad..
*Ekkor lép be Carmen, s méris Lukehoz megy. A szavaira semmit sem mond, nem tudna mit... *
~"Jól vagy? Minden rendben?" Ceh..~
*Ismétli magában ilyen 'nyálasan', majd félvárról veszi. Megvonja válliat, Luke szavaira sóhajtva közelebb lép, de most nem készül ütni. :P Luke szemébe néz, ha tud, ha nem, hát nem.*
-Tudom mire készülsz, de nem fogom hagyni, ezt megígérem.
*Be is fejezi, az ajtó felé indul, se puszi, se pá, se semmi nélkül. Na jó, mégis visszanéz a válla felett.*
-Császtok!
*ELköszönt, kész. Kilép az ajtón, s most kezd el gondolkodni.*
~Ceh.. nem tehetek semmit.. talán holnap.. Naru nem engedi, hogy bemennyek.. meg a dokinő se.. egyre jobb.. akkor viszont a gyengélkedő előtt éjszakázom..~
*A gyengélkedő felé veszi az irányt, s így lassan eltűnik.*
|
*Csakhamar a földre kerül, fintorogva, s grimaszt vágva néz Yamakasi szemeibe*
- Cehh.. én nem félek. És sosem változok!
*Húzza össze a szemeit.*
~Bár.. az igaz.. hogy az a lány tud valamit.. de az én ereimben Besson vér folyik, és Luke Besson sosem változik! Punktum~
- Túl nyálas vagy.. lehet, hogy te változol, de erről a csajról már lecsúsztál. Sorry
*Vonja meg a vállait, ekkor toppan be Carmen. Az asztalnál ülő társaság a szemrehányásra nyakbehúzva söpri le a pénzt, ki-ki a sajátját, ki-ki meg a másét tuszkolja a zsebeibe :P. Luke a lányra mosolyogva lassan feltápászkodik.*
- Jól vagyok, ne aggódj. Behúzott egyet, de kutya bajom
*Mozgatja meg kicsit állkapcsát, vet egy pillantást Yamakasira, majd Carmen felé fordul*
- Hát te? Azt hittem egyedül akarsz lenni. Csak nincs valami baj?
*Biccenti oldalra a fejét egy sóhajjal.*
|
*Bobby társaságában -és egy új pórázzal- lépked az ebédlő felé.*
~Luke azt mondta, itt lesz.. megmondom neki, hogy nem mehetek el vele a vidámparkba. Nem lenne helyes.~
*Belöki az ebédlő ajtaját, és előre engedi Bobbyt. Látja, hogy egy kisebb asztalnál bőszen fogadnak, csak azt nem érti mire. Ekkor látja, hogy Yama a földre taszítja Lukeot. A szavait ugyan nem hallja, tekintve hogy az ebédlő másik végében van. Rövidre fogja a pórázt, és futva indul meg a páros felé.*
- Ti meg mit csináltok?! Nem igaz hogy egy ilyen hatalmas légtérben sem bírjátok ki verekedés nélkül.. ti meg csak ott ültök!
*Vet szemrehányó pillantást az asztaltársaságra, és leguggol Luke mellé. Pontosabban felsegíti, ha kell.*
- Jól vagy? Minden rendben?
*Bobby Yama lábainak dől, s boci szemekkel felpislog rá, miközben pacsit próbál neki adni.*
|
*Luke szavait csak hallgatja, nem szól semmit. Mikor a székre ugrik, s odahajol hozzá, a suttogó szavakra összehúzza mégjobban a szemeit.*
-Őt is hagyd ki ebből! Nem kavarok vele! Illetve..
*Félrefordítja a fejét.*
~Ő tudja, hogy nem szeretem, de mégis belement a játékomba.. áh, ez most nem fontos!~
*Mikor az asztalra ugrik, onnan megy egy másikra felnéz.*
-Mivan, te meg félsz? Ceh.. a nagymenő.. mi?
*Idegesíti egy kicsit, de mikor az erőszak szót hallja, elkerekednek szemei, leszaltózik mellé.*
-Szóval már nem leszel olyan romantikus, mit ma délelőtt? *szemforgatva sóhajt* Nekem mindegy.. illetve nem mindegy!
*Közelebb lép a fiúhoz, s ismét megpróbálja elkapni a ruháját, s a földre taszítani, közben összeszorítaott fogakkal néz rá.*
-Az egy dolog, hogy nem a lovagkorban élünk. Ez itt a 21. század. Nem kell erőszakkal megszerezni senkitsem.. és.. A "Szerelem erő, amely jobbá teszi a világlelket... mert amikor szeretünk mindig jobbak akarunk lenni" Nos *elengedi a fiút, majd vele szembe áll* Ezt a saját bőrömön tapasztaltam. Hm. Had mondjak valamit.. *elnéz az ablak felé egy sóhajjal, s karbateszi a kezeit* Carmen bízott benend.. hogy meg akarsz változni. És bennem is, hogy én megváltozok.
|
- Óó, halljátok? Megszólalt a Hős Szerelmes *karba teszi a kezeit, és tettetett töprengéssel hümmögve a plafonra néz* dee, szerintem könnyedén be tudom csalogatni az ágyba. Ennyire zavar? Talán te is jönnél?
*Vigyorog rá pimaszul, aminek meg is lett az eredménye. A többiek már pattannak is fel, a főnök viszont leinti őket, a földön fekve, az állát fogva.*
- Jól van, ez szép volt.. látom feltámadt benned a harci láng. Csak nem a kiscsaj lobbantott lángra?
*Feltápászkodik, mikor a fiú a ruhájáért nyúl már kénytelen kapcsolni. Félrelép, és ha a fiú karja ott van, akkor elkapja a vállát és igyekszik hátracsavarni. Ha sikerül, akkor a fülébe suttog, ha nem akkor felszökken egy székre.*
- Ne aggódj, majd én vigyázok rá amíg te az újságírós lánnyal kavarsz. Hmm, ő is elég jó bőr.. talán elkérem a telefonszámát..
*Vigyorog pimaszul, elengedi a fiút/ a székről egy asztalra ugrik fel, és csípőre teszi a kezeit.*
- Már nem a lovagkorban élünk. Ez a való világ. A való világban pedig akit akarok, azt meg is kapom...
*Ha a fiú utána jönne, akkor egy megnyújtott ugrással átszökken a másik asztalra, és úgy néz hátra rá.*
- Ha nem gyengédséggel, romantikával, és törődéssel, akkor erőszakkal.. de az eredmény ugyanaz..
*Kacsint rá Yamára, mély levegőt vesz, összeszedi a bátorságát és egy ugrással leszaltózik a talajra. Kicsit megdől oldalra, de talpon marad. Kitárja a karjait, és védekező pózban várja mostmár a fiút. A haverjai? Hátöm.. néhányan az ajtó felé sunnyognak.. néhányan pedig bősz fogadásokat kötnek az asztalnál ülve :P*
|
*Belép egyedül az ebédlőbe, mivel Melissának más dolga volt. Elvesz egy tálcát a pultról, s egy asztalhoz lép, majd leül. Látja Lukeot, de nem figyel rá.. illetve.. a szavai megütik.*
~He? Hülye.. mi?~
*Összehúzott szemekkel hallgatja, s közben megpróbál egy falatot enni, nem sok sikerrel. A villát amit épp felemel, szépen az asztalra vágja. Csak kiadja magából a dühöt, de ennyi nem elég... Észreveszi Luke, hogy itt van. A szavaira méginkább ideges lesz, majd feláll.*
-Fogd be Luke! És hagyd békén! Persze,könnyű kihasználni a védleten csajokat, mi? Naív vagy! Nem hiszem, hogy Pont Veled fog lefeküdni. És..
*Ha Luke nem figyel, az arca felé üt egy jobb egyeneset, s zihálva kihőzza magát.*
-Szállj-le-róla! Megértetted, nagy okos?
*Összehúzott szemekkel mered rá, s ujjait is ropogtatja közbe.*
-Ha bármit is csinálsz vele, megbánod!
*Neeemmm... ennyi nem volt elég. Ha a fiú nem figyel, ha figyel, neki mindegy, megpróbálja a ruhájánál fogva lehúzni a földre, s a gyomrába vágni..*
|
*Nagy hévvel löki be az ebédlő ajtaját. Az egy asztal köré gyűlő bandája és haverjai ránéznek, majd mind bősz vigyorgásba fognak.*
- Nézzétek, itt jön Rómeó!
- Vagy inkább Casanova.. *böki oldalba a társa, ahogy Luke odaér szépen kezet fog mindenkivel.*
- Szeevvasztok, hali, csőővááz.
- Szrva főnök.. *adja hát az asztalon ülő a helyét, és elmegy keríteni a főnöknek kaját ;) addig a többiek faggatják.*
- Na? Kit sikerült most behálóznod?
- Vagy inkább megrontanod? *helyesbíti ki egy másik, mire Luke felnevet, és büszkén kihúzza magát.*
- A Callaway kiscsajt
*Néma csend, mindenki a másikra néz, végül a fiúra egy értetlen pillantással.*
- De.. azt hittük őt nem bírod.
- Mit ne bírnék rajta? Jó bőr.. az a majom nagy idióta, amiért dobta
*Nem zavarja, hogy Yama is bent lehet már az ebédlőben ;)*
- Szerelmi válsága van szegénykének.. a kedves, figyelmes Luke pedig jókor van jó helyen. Az én vállamon nyugodtan kisírhatja magát
*Bólogat grimaszolva, hangjából csöpög az irónia. A többiek csak rázzák a fejüket.*
- Túl nagy préda
- Az ilyen szende kislányok nem adják könnyen magukat
- Sőt...
*Luke büszkén felkönyököl a térdeire, és vigyorogva megvonja a vállát.*
- Egy csókot már loptam tőle. Szegény apuci kicsi lánya... teljesen magán kívül van.. *rázza meg a fejét egy irónikus sóhajjal. Megérkezik a kajája, de a tálcát most csak lerakja maga mellé.*
- Még pár nap, és figyeljétek meg, hamar vízszintesben leszünk
*Néhány aprócska csípőmozdulattal céloz arra, ami amúgy is egyértelmű a szavaiból. A többiek felröhögnek, az egyikük térdenvágja Lukeot.*
- Nem lesz balhé belőle, ha felcsinálod?
- Milyen balhé? A kiscsajt már fel is írhatom a listámra. Őt már vehetem trófeának, hisz biztos a siker. Luke bácsi amúgy is *elmélyíti hangját, szemeire árnyék kúszik, gonosz vigyorral hajol közelebb a többiekhez* a friss húst szeretem a legjobban. Meglesz párszor, aztán mehet a többi trófea közé. Hümmm, ki legyen a következő?
*Dől hátra az asztalon és töprengve a plafonra néz*
- Angyalkámat nagyon védi az a krapek.. hmm.. na majd kerítünk valakit *legyint, az egyik cimborája messze elnéz a válla felett. Értetlenül hátra fordul, és meglátja Yamát*
- Ó, te is itt vagy? Bocs nem láttalak.. tudod, szeretnék köszönetet mondani.
*A többiek összenéznek, egy bátrabb meg is szólal*
- Luke nem hiszem hogy ez jó..
- Kuss!
*Hátranéz vála felett, mire mindenki elhallgat. Lemászik az asztalról, s nekidőlve karba teszi a kezeit. Gúnyos, iróniával telenyomott hangon kezd el Yamakasinak beszélni.*
- Tudod, nélküled nehezen sikerült volna. De hála neked, mostmár biztos az út a célegyenesig. Nem hittem volna, hogy egyszer Pont Te fogsz nekem segíteni, de ha már így alakult, kössz. De ne aggódj, ha megkaptam, és még szükséged lesz rá, visszapasszolom. Csinos kislány, biztos nem fogja zavarni, hogy melyikőnk van felette.. vagy éppen alatta..
*Kacsint a fiúra a célramutató csípőmozdulattal, és visszahuppan az asztalra. Az emberei feszengve sutyorognak: talán kissé elfeszíti a húrt?*
|
*Mosolyogva hallgatja a fiú szavait, melyek elvegyülnek Bobby ficánkoló lépteivel, amint az árnyékukat üldözi morogva. A kérdésre lehajol és mikor épp előtte szalad el, megragadja a nyakörvét, úgy egyenesedik fel félig meddig.*
- Természetesen, amint szabaddá válok megyek hozzád. Jó pihenést!
*Mosolyogva viszonozza a csókot, s megcirógatja Bobby fejét.*
- Gyere, menjünk mi is.. de aztán viselkedj!
*Rácsatolja a pórázt, és Yamakasi után fordulva vár egy picit. Elmosolyodik, majd sarkon fordulva lassan megindul.*
|
-Szép tervek. A ongorázást meg is tanítom, ha akarod.
*Mosolyodik el, majd tovább hallgatja a lányt. Sóhajtva elnéz az egyik irányba.*
-Akkor majd délután.
*Visszafordul Carmenhez, a kérdésre eltöpreng.*
-Nem tudom még. Azthiszem lepihenek.
*Megvonja vállait.*
-Naru mindig is ilyen gyerekes volt.. csak velem nem. *vállat von* De az már a múlt. Most velem is épp olyan, mint Bobbyval... *megcsóválja a fejét* Hajborzolás... Utálom...
*Megrázza a fejét, majd lenéz a kutyára, s fel gazdájára.*
-Hol találkozzunk? Feljössz értem?
*Elneveti magát, s ha a lány válaszolt, akkor egy csókot nyom ajkára és elindul a szobája felé.*
|
*Az ajtón kilépve elindul a folyosón, a fiú kezét fogva, másikkal Bobby pórázát.*
- Háát.. először is szeretnék végre Narunak biztos helyet találni..annyira gyerekes, hogy magával már nem is foglalkozik. Aztán.. szeretnék egyszer megtanulni zongorázni..csak hogy átérezhessem Matt "rajongási" lázát. És hát.. mindig is festő szerettem volna lenni.
*Zárja le röviden a témát, és egy mosollyal lecsatolja Bobbyról a pórázt. Úgysem megy el, csak körülöttük kezd el ökörködni*
- Akkor, majd délután még biztosan találkozunk. Valamikor csak végzek az orvosiban.
*Vonja meg a vállait, és sóhajt egyet. Már alig várja.. sok kicsi gyerek közt.. olyanok, mint Matt. Bobbyval biztos lenyűgözi őket.*
- Te mit csinálsz ma?
*Fordítja a fejét Yamakasi felé.*
|
*A lány kérdésére rögtön felpattan.*
-Persze, hogy elkísérlek.
*Mosolyodik el, majd a lány mellé szökken, s megfogja a kezét, úgy mennek az ajtó felé.*
-És milyen terveid vannak?
*Kérdezi meg késve, de nagyon érdekli..*
~Nekem nincsenek terveim... az biztos...~
*Megcsóválja a fejét, majd a lányra néz, s gyorsan maga elé. Szaporábban kezd el lépkedni, s az ajtóhoz érve kinyitja a lány előtt, s hagyja, hogy ő mennyen ki először.*
|
- Terveim vannak, de nem hiszem, hogy meg is valósítom őket.
*Mosolyog, mikor Bobby elkezd mocorogni, odakapja a fejét. Elmosolyodva megcirógatja a fejét.*
- Igen, igazad van.. menni kéne.. másfél pirítós neked nem elég, kis hiperaktív..
*Lassan feláll, és betolva a székét Yamakasi felé fordul. Kíváncsian oldalra biccenti a fejét.*
- Elkísérsz minket? Megetetem, aztán jöhet a testmozgás.. ami azt jelenti, hogy én kifutom a belem, és mikor ájultan kiterülök a fűben, ő csak akkor kezdi el a sétáltatást.
*Neveti el magát a fejét rázva, és ha a fiú jön, az ajtó felé indul rövidre fogva a kutya pórázát.*
|
*A lány megfogja a kezét, ezen meglepődik. A kérdésre viszont elhúzza a száját.*
-Foglalmam sincs. *megvonja vállait, majd elmosolyodik* Kielégítő válasz?
*Elneveti magát, majd lefagy arcáról a mosoly. Komolyságot erőltet magára, majd megfogja Carmen másik kezét is.*
-És neked? Vannak terveid a jővőre nézve? Öhm.. *gyorsan hozzáteszi* Munkaügyileg.. érted..
*Elhúzza a száját, majd ha hagyja a lány, kicsússzan kezei közül, s hátradől a székben. Egy sóhajjal a plafonra néz.*
|
*Hát, a 4 gyerek most eszébe se jutott XD de köszöni Yamának, hogy emlékeztetett rá ;) csalódott szájhúzással bólogat.*
- Megértem..
~Na, mondtam én. Lovagias, de azért ennyire még nem~
- Köszönöm
*Mosolyog a segítségnyújtásra, bár már kezdi kicsit zavarni. Nem a fiúval van a baj, hanem vele.. bele lett nevelve, hogy egyedül kell helytállni. Visszaül a székre, de előtte hagyja kimászni az asztal alól Bobbyt. Hallja, hogy a fiú előtte ül, így kinyújtva az asztalon egyik kezét tapogatja ki a fiúét, amikor még az asztalon van, és ha hagyja, megfogja.*
- Te gondolkoztál már azon, mi szeretnél lenni felnőttként? Kicsit gyerekes kérdés, de biztosan van sok álmod..
*Felkönyököl másik kezével az asztalon, és maga is eltöpreng.*
~Remélem, tőlem nem kérdezi meg.. nem szeretném kifejteni, hogy vakon mennyi esélyem van az álmaimat elérni..~
*Szájhúzva fordítja félre fejét, és végigsimít a türelmesen ücsörgő Bobby fején*
|
*A lány szavait hallva elkerekednek szemei, majd leesik neki, hogy miért kér tőle ilyet.*
~Ceh.. próbálkozik.. *megcsóválja a fejét* Még messze van, hogy 4 gyerekünk legyen..~
*Összehúzza szemeit, végül egy sóhajjal válaszol.*
-Nem.. nem érek rá. Sok a dolgom.
*Bólogat bőszen, majd megköszörüli a torkát, s iszik egy kortyot, illetve már nem tud.*
-Elfogyott..
*Halkan mondja, majd egy sóhajjal leteszi a poharat. Ekkor áll fel Carmen és megy a pulthoz, csak nézi, ahogy megy, majd észbekap, és gyorsan utána megy, kiveszi a kezéből.*
-Majd én.
*Jelenti ki, s leteszi a pultra. Ha a lány hagyja, akkor belekarol, s úgy vezeti vissza az asztalhoz. Hagyja, hogy ő üljön le először, majd ő is vele szembe ül. Egy sóhajjal felkönyököl, de aztán le is veszi mancsait' az asztalról, s félrefordítja a fejét.*
~Elvesztem a fejem, ha vele vagyok..~
|
*Egyetértőn bólogat, a kijelentésre sóhajt egyet.*
- Nekem sosincs étvágyam. Tudnád apa mennyit szekált érte, hogy egyek, mert elfúj a szél.. nekem az evés mindig is kimaradt az életemből.
*Neveti el magát. Ismét érzi a fiú tekintetét, de szerencsére észbe kap. Ha sokáig csinál ilyet, elpirul, akkor pedig biztosan ostobának fogja nézni :).*
- Ha van kedved, segíthetsz nekem. Egy csoport óvodás gyerek érkezik a gyengélkedőre az ápolónőhöz oltásra, és megkért hogy segítsek neki. Tudod, kicsik még, félősek vagy éppen izgágák.. le kéne foglalni őket. Gondolatban összeszedtem már pár mesét, meg előkapartam a régi játékaimat. Ha ráérsz pár óra múlva, benézhetsz hozzánk.
*Mosolyog. Kiüríti a poharat, és a tálcára téve lassan feláll, hogy visszavigye a pulthoz.*
~Nem hiszem, hogy szereti a gyerekeket... na de azért megkérdeztem~
|
*Továbbra is a lányt figyeli, s kérdésre összerezzen, majd hátradől zavartan.*
-Öhm... őszintén szólva semmit sem terveztem.
~Illetve... terveztem, de nem mára, meg úgy sem egyeznél bele..~ //Nem! nem abba!!//
*Sóhajtva lenéz Bobbyra, aki sunyin az asztal alá bújik, de nem szól semmit.*
-Biztosan beszélt. Ahogy ismerem, sikerrel is járt.
*Oldalra biccenti a fejét, majd az asztalhoz közelebb ül. A rántottához nyúl villájával, bekap egy falatot, majd le is teszi.*
-Nincs étvágyam.
*Vonja meg vállait, de azért legurítja azt a néhány korty narancslét. Töprengésébe feledkezve ismét felkönyököl az asztalra, s már a fejét is támasztja kezeivel. Carmenre mered mosolyogva, majd észbekapva megrázza a fejét, s normálisan ül végre a széken.*
|
- Köszönöm
*Mosolyog meglepetten, és leül a székre.*
~Minden nap egyre lovagiasabb.. hmm, a végére még emlegethetem hercegként.. nem szőke, akkor..hmm.. szépszemű.. igen, szépszemű herceg..~
*Gondolataira olyan széles vigyor költözik arcára, hogy mielőtt kifaggatják gyorsan betömi a száját - az első dolog, ami a kezébe akad a narancslé, így a poharat felemelve mohón belekortyol. Bobby szorosan mellé ül, egyik mancsát a térdére pakolja, miközben felfelé mered. Mosolyogva megcirógatja a fejét, és a pirítóst kettétörve odanyújtja neki az egyik felét, a másikba beleharap. Megérzi magán Yama tekintetét, de nem teszi szóvá. Kézbe veszi a villát, és szép lassan elkezdi eszegetni a rántottát. Két falat után le is teszi, és elégedetten hátradől. Sosem volt nagy étvágya, mostanában meg főleg nem, dehát.. őt nem zavarja. Mivel még mindig érzi Yama tekintetét, zavartan felé fordul.*
- Ömm.. és.. mi a programod mára?
*Kérdezi, újabb kortyot gurítva le torkán. Körbeforgatja a fejét, de nem hallja a konyhásnénit, úgyhogy sunyiban lekapja tányérjáról a másik pirítóst, és leadja Bobbynak, aki zsákmányával elégedetten bevonul az asztal alá, hogy ott rágcsálja el.*
- Remélem Narunak sikerült beszélnie a "nagykutyákkal", ahogy ő mondta.
*Könyököl fel az asztalra merengő sóhajjal*
|
*Rögtön a lány után lép, mikor a pulthoz megy, de előtte becsukja maguk után az ajtót. A kérdés nem hozzá szól, de nem zavarja. Ő is pakol a tálcájára egy-két falatot, majd a lánnyal együtt az asztalhoz mennek. Leteszi a tálcát, majd elveszi Carmentől is, mosolyogva. Kihúzza neki a széket, s odavezeti.*
-Ülj csak le.
*Oldalra biccenti a fejét, majd leül ő is mellé. Iszik egy kortyot poharából, majd le is teszi. A pirítósért nyúl, beleharap egyet, majd mégegyet, de a lányról nem veszi le a szemét.*
~Milyen bájos.~
*Mosolyodik el, majd leteszi az ételt a kezéből, s felkönyököl az asztalra. Úgy nézi tovább szótlanul Carment.*
//Háát... ilyen a szerelem...//
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
