|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:47 - |
|
A könyvek birodalma. A vaskos polcok mögött jól el lehet bújni, tökéletes hely a kikapcsolódásra. Béke és nyugalom, melyet őriz a szigorú könyvtárosnő. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Nevet egy kicsit, majd megrázza fejét.*
-Nem kell ennyire artikulálnod. Értem a nyelvedet és mostmár te is az enyémet..-
*Kacsint rá, egy széles mosollyal az arcán.*
-De neked viszont ágyban lenne a helyed. Amúgy mi-e bályos hölgy neve? Szabad megtudnom?-
*Kezet csókol a lánynak, majd az asztalhoz vezeti.*
-Hm. Milyen könyvet kell kiolvasnod? Nekem már milliót ki kellett, hátha tudok segíteni.-
*Kérdezi, majd leül az asztalnál lévő székek, egyikére.*
|
*Szerencsére az esést fel tudta fogni azzal, hogy idejében hátra dőlt..nem hiába volt helye a cirkuszban :P a fenekére pottyan mégis, melyet elég rendesen be is ver. Épp hallgatja a könyvtárosnéni szitkozódását, valami olyasmiről, hogy az ágyban lenne a helye, pihennie kéne, stb.. mikor valami ismeretlen eredetű nyelv is keveredik a ricsajba. Egy kéz kerül a látókörébe, felnéz a hozzá tartozó arcra. Szíve egy mellkaskitörőt dobban, a látványba bele is pirul. Milyen helyes, milyen édes, de.. a nyelv nem stimmel.*
~Olasz..nem, spanyol!~
*Zavartan fogja meg a fiú kezét, és a segítségével feláll. Hátsó felét dörzsölgetve hajol meg, ahogy náluk Japánban szokás*
- Köszönöm..vagyis..
~Nem tudok spanyolul :|~
*Kikerekedett szemekkel hallgatja a számára ismeretlen kutykuruttyot, egy nevet mégis ki tud szedni belőle. Megrázza a fiú kezét, ha már elfelejtette elengedni.*
- Sora Naegino vagyok, ömm..nem beszélem a nyelved!
*Artikulál tulságosan is, mintha ettől jobban értené a fiú..ekkor látja meg a földön heverő könyvét, elfehéredve kapja fel*
- Óhh ne, most honnan tudjam, hol tartottam?? Ömm.. új diák vagy itt?
*Hangsúlyoz ki mindegy egyes szót, és úgy formálja az ajkait, mintha magyar órán lenne, még a hangját is megemeli.*
|
//Jelzés: >< spanyol beszéd! ;)//
*Franco, az új diák letette cuccait a fiúk szállásán, s a könyvtárat célozta meg. Pont akkor nyitott be, mikor egy lila hajú lány, a földre zuhant. Odarohan hozzá, majd a kezét nyújtja.*
- >Jól vagy?< -
*Néz aggódva a lányra. Mikor megfogja a kezét, azt érzi, hogy tűzforró. Megcsóválja a fejt, majd felsegíti a földről.*
- >A nevem Franco Nuevo. A tied? Neked ágyban lenne a helyed. Nagyon beteg vagy. Legalábbis magas lázad van.< -
*Felsegítette a lányt, s kezét a homlokára tette. Bebizonyosodd róla, hogy láza van.*
- >Hm. Nem lesz ez így jó.< -
|
*Kezében egy pillanatra megremeg a könyv, ez nem kerüli el a könyvtárosnő figyelmét sem. Aggódva ránéz, Sora azonban csak mosolyogva megrázza a fejét. Térdeit felhúzva kuporog egy széken, papucsban, sötétlila hosszúnadrágos és hosszuujjú pizsiben, erre vett rá egy vékony, szinte semmit sem érő széldzsekit.*
~Nem értem a doktornőt..semmi bajom! Ezt a kötelező könyvet viszont holnapra ki kell olvasnom. Gyerünk Sora, ne remegjen a kezed!~
*Egy kézbe nyomja át a könyvet, másik kezét homlokára tapasztja. Tenyere jéghideg, teste azonban tűzforró..*
~Egy kis láz, nem a világ vége. De akkor miért reszket a gyomrom? Majd megfagyok, mégis mindjárt felrobbanok a fullasztó hőségtől..csak a légkondícionáló, Sora, ne terelj! Biztos összeszedtél odaát valami vírust, ez viszont holnapra KELL!~
*Rendületlenül olvas tovább, ám rázza a hideg, amitől akaratlanul is megremeg. Elnéz a könyvtárosnő asztala felé, hol egy kancsó víz áll, hívogatón..*
~Jó, csak két perc pihenő. Csak kettő..~
*Feláll, papucsába bújtatva lábait csoszog az asztal felé. Hirtelen azonban térdei összerogynak, kezéből kiesik a könyv, és vészesen kifordul alóla a talaj. A könyvtárosnő felugrik, de ahhoz nem elég gyors, hogy időben elkapja az összerogyó lányt.*
~Mi van velem..?~
|
*Már épp elsietett volna amikor Kagome megfogta a kezét. Idegesen kitépi a kezét a lány kezéből. Egy pillanatra a lány szemébe néz.*
-Azt teszek amit akarok! Nem szólhatsz bele! Ne szólj bele a dolgaimba....
*Sietve elindul a szobája felé és csak úgy futólag visszakiabálja.*
-.... és az életembe!
|
~Mi? Éljek boldogan Lionellel? Amíg még lehet? Mire akar ezzel célozni? Jajj, csak nem..~
*Kezét szájához emeli, s mikor Yamada távozni késuül, megfogja a kezét, s nem engedi el.*
~Nem, nem ölheti meg Lionelt.. Bár arra úgy sem lenne képes.~
*Yamada szemébe néz, majd így szól:*
-Ne tegyél semmi ostobaságot! Megértetted? Vagy velem gyűlik meg a bajod!-
*Hm. Furcsa egy lánytól ilyet hallani, de kimondta.*
|
*Dühét már csak fokozzák Kagome szavai.*
~Szóval akkor mégis igaz! Lionel, a napjaid meg vannak számlálva! A hátralévő pár napod nem lesz épp felhőtlen, erről én magam fogok gondoskodni.~
*Nem válaszol Kagome kérdésére, dühe viszont minden percel egyre nagyobb lesz.*
-Tudod mit? Élj boldogan Lionellel-*nehezére esik kimondani a szavakat, de a befejezés már annál jobban tetszik neki.*-...amíg még lehet!
*Meg sem várja a lány válaszát csak elsiet a szobája felé.*
|
*Kagome egyre dühösebb, így már kiabálva mondja.*
-Yamada! Te ennyire hülye vagy? Az előbb mondtam, hogy IGEN! IGAZ! SZÓTAGOLJAM? I-G-A-Z!!-
*Már az sem érdekli a lányt, hogy le is bukhat, de most Yamadán látja, hogy féltékeny. Hm. Igen, megint eszébe jut egy kis ötlet.*
-Hm. Yamada! Talán féltékeny vagy??-
*Kérdezi, s közben derekára teszi a kezét, s egyenesen Yamada szemébe néz.*
|
-Érdekel, és kész! Szóval tényleg jártok vagy nem?!
*Dühében úgy szorítja az ajtófélfát, h. mindjárt képes lenne széttörni. A könyvtárosnő már csak pár lépésnyire ven tőlük, de most ez a legkissebb baj.*
~Ha tényleg igaz akkor Lionel nem él már sokáig!~
*Szeme még mindig szikrákat szór, képes lenne Lionelt megölni egy puszta ránézéssel. Már nem igazán önmaga, szinte rá sem ismer magára, de tudja, h. ez most így helyes. Legalábbis az ő részéről.*
|
*Már majdnem kilép az ajtón, mikor Yamada megragadja az ajtót és kivágja, szive a torkába ugrik. Igen, ezt nem kellett volna. Az ajtófélfának dől, s megpróbál Yamadától elhúzódni.*
-Miért érdekel, hogy járok-e vele? Az előbb megmondtam!! Nemde?-
*Szemében elkezd égni a tűz... És verejtékezni kezd homloka.*
~Ajajj.. Most ezt lehet elszúrtam..~
|
*Szemével követi ahogy a lány feláll.*
-Nem a kis Miyyikém!-*morogja.*
~MI?????!!!~
*Kicsit lesokkolja ami hall. Reméli,. csak félreértette. Mikor a lány megismétli már biztos benne.*
~Az... az nem lehet!~
*Szeme szikrázik a dühtől, kezét ökölbe szorítja.*
~Az a mocsok... az az utolsó szemétláda! Csak kerőljön a kezem közé!~
*A távozó Kagome után néz és nem tudja mit tegyen. Ha utánna megy akkor beismeri, h. szereti.... ha nem akkor lehet, h. örökre elveszíti. Lehet, hogy már el is vesztette? Hiszen ott van Lionel aki.....*
~Aki egy szemét! Egy utolsdó mocsok!~
*Hirtelen felpattan és mielött az ajtó becsukódna a lány után elkapja és szó szerint kivágja. Erre a könyvtáros nő sikítva kirohan a távoli polcok közül.*
~Kagome!!!~
*Gyorsan kapkodja a levegőt, homlokán verejtékcseppek jelennek meg és a könyvtárosnő is egyre közeledik.*
-Tényleg Lionellel jársz?
*Az ajtófélfának támaszkodik és még mindig kissé zlihálva Kagome szemébe próbál nézni.*
|
*Kagome fejében egy terv alakul, s meg is valósítja. Feláll, s elmondja, hogy mi van Lionel és közte, de előtte mély levegőt vesz, válaszol a kérdésre, majd megvalósítja tervét*
-Hát, igazad van. Nem érdekel, hogy mi van a kis Missykéddel!! De ha te tudni akarod, én meg Lionel...járunk! Igen, járunk!-
*A levegőt csak úgy kapkodja, majd sarkon fordul. Éppen indulni készül. Ha Yamada megállítja, biztosan tudja, hogy szereti... Ha nem, akkor akad még rajta más fiú is, aki tetszik neki. ;)*
~Huh. Vajon jól tettem?~
*Teszi fel magának a kérdést...*
|
-Miért érdekel téged ennyire, h. mit akarok én Missytől? Semmi közöd hozzá!
~Szóval mi van Lionel meg közte? Erre azért már kiváncsi lennék... Ő csak mi? Fé.... fé... Mit akart mondani? Fé.... Féltékeny???? Nem, tuti nem... elvégre neki ott van Lionel.~
*Amikor a lány leül még egy percig ugyanúgy áll, mint az elöbb (asztalnak támaszkodva), de aztán elül, szemét nem evszi le a lányról. Még mindig dühös, bár már nem is annyira Kagoméra inkább erre az egészre.*
|
*Kagome egyre dühösebb.*
-Még hogy nem tudod mit akarok mondani!?!?!!?-
*Elpirul mikor a fiú Lionelt említi, majd még dühösebben rákiabál.*
-Mi? Én meg Lionel? Én csak fé...áh! Nem érdekes!-
*Egy jó lendülettel le ül a székre, karbateszi kezeit, fejét lehajtja, szemei az asztal lábához ragadnak. Nem mond semmit, csak dühösen ül és ül...*
|
-Missykémről? Ezzel meg mit akarsz mondani?! Na és te meg Lionel?! Az már más igaz?!!
*Felpattan és az asztalra támaszkodva közelebb hajol Kagoméhoz és a szemébe néz. Nem mond többet csak a lány szemét nézi dühösen.*
|
-Ne mond azt, hogy nem tudod miről van szó!!! Missykédről!! Tudod!! Szóval mond csak el, mit akarsz tőle!-
*Kérdezi kicsit dühösen. Feláll, de nem megy el, hanem a két kezével az asztalra támaszkodik. Egyenesen a fiú szemébe néz, valószínűleg nem tudja elkerülni Kagome tekintetét.*
~Most nem menekülsz! El kell mondanod vagy...~
*Gondolkodik szokásához híven, majd lenyugszik, s várja a válaszokat Yamadától...*
|
~El se hiszed mennyire.~
*Válaszolja meg magában Kagome kérdését.*
-Azt...-*nagyon nem szeretne erről beszélni.*-Mire gondolsz? Sok mindent csináltam hetekkel ezelött...
*Reméli, hogy nem Missyről meg a tervről van szó, de hát ha az akkor meg majd...*
~Mit is csináljak akkor?~
|
*Kíváncsian fordul vissza a fiúhoz.*
-Miért? Talán hiányolnál? Jó, maradok. De akkor mondj valamit, beszélgessünk.. Mondjuk a hetekkel ezelőtti kis "akciódra"!-
*Nevet fel, hisz egy cseppet sem bánja azt a napot. Meg ő is elkövetette ezt a hibát, Lionellel, aki nem viszonozta ezt a kis..hm..hogyis hívjákot. Visszaül, s megpróbál Yamada szemébe nézni és kíváncsian várja, hogy mit fog mondani..*
~Hm. Erre kíváncsi leszek..~
|
-Én? Én nem dadogok. Csak...csak...
*Töri az agyát mit is válaszoljon, de nem jut semmi eszébe.*
-Semmi rossz dolog nem történt velem.
*Ahogy Kagome hozzáér, megborzong. Ezt már csak a lány szemei tudják fokozni.*
~Még egy perc és itt helyben letámadlak. Jaj apám, mi van velem? Én nem szoktam így viselkedni! Legalábbis eddig soha nem történt ehhez hasonló, pedig volt már pár csaj az életemben....~
-Ugye nem menni készülsz?-*nézett a felálló lányra.*-Itt akarsz hagyni?-*csúszik ki a száján.*
|
*Furcsán néz a fiúra.*ˇ
~Ebbe meg mi ütött?~
*Sóhajt egyet.*
-Yamada, mi a baj? Itt dadogsz, amióta bejöttél a könyvtárba... Legalábbis én úgy érzem. Valami rossz dolog történt?-
*Kérdezi szomorú arctekintettel, amit Yamada biztosan nem lát, mivel a kezeit nézegeti... Kagome megfogja Yamada arcát úgy, hogy pont egymás szemébe nézzenek. Majd elengedi a fiú arcát..*
-Nekem elmondhatsz mindent..-
~Áh, mi ütött belém? Épp nem vagyok vele jóba, aztán itt beszélgetek vele mint egy jó barát?? Áh..~
*Gyorsan levette Yamadáról a tekintetét, s felállt.*
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
