|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:46 - |
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*A visszakérdezésre összehúzza szemeit, majd félrenéz. Ahha.. hát nem épp erre akart célozni és hát.. elgondolkozik, így nem tud védekezni. Összegörnyed kicsit és a hasához szorítja két kezét. A szavakra felnéz Kippeire, de nem mutat ki nagyon fájdalmat. Pedig nem volt kellemes ütés.. a szavak enyhén fejbevágják'. Micsoda? Nem való Kokoro mellé? Mennyiiirreee igaza van! Bólint egyet, de Kokoro szavaira ránéz. A könnyeit is látja félig-meddig. Egy sóhajjal Kippeire néz. Felegyenesedik lassan és felemeli a kezeit.*
- Rajtam ne múljon! De.. *leengedi a kezeit* ..mivel engem is megvádolt, így nem tágítok innen!
*Teszi karba kezeit és Kippeire néz szikrázó szemekkel.*
- Talán elmehetnénk sétálni egyet.. nem?
*Húzza össze szemeit egy kihívó pillantással, és elsandít Kokoro felé.*
|
*Yamára néz, ahogy Kippei elengedi a kezét visszahúzza azt, és hátrébb húzódik. A falrakenést látva összerezzen, és nyitja a száját, de aztán be is csukja. Neem bíírja.. miért kell a szeme láttára rajta vitatkozni?! Miért romlott el minden amiatt, hogy szerelmes?! Pedig olyan szépen indult.. és együtt is voltak.. sírás folytogatja ismét a torkát, és ahogy felkapja a fejét Kippei ütésére, kiszalad néhány könnycsepp a szeméből. A szája elé kapja a kezét. Érez magában egy hajlamot arra, hogy közbeszóljon, de Kippei épp most döntötte romba azt, amit nagyon nehezen, instabilra felépített. Lehunyja a szemeit, majd felnéz*
- Elég! Az erőszak nem megoldás, rossz vége is lehet! Ezt nekünk kell megbeszélni, nem?
*Lép közelebb Kippeire nézve, de tekintete a két fiú között váltakozik. Kippei kezd túlsüllyedni a szemeiben Luke szintjén is..*
|
*Látja Kokoron, hogy nem stimmel minden, így fel is enyhülne.. - de ez is csak talán - ha Yama nem lépne közbe. A kezére néz, majd fel rá. Elengedi a lányt és hagyja magát a falhoz nyomni. A fenyegetésre' szemforgatva sóhajt egyet és megcsóválja a fejét.*
- Mintha hallgatnom kellene rád..
*Ahogy elengedi ránéz és megigazítja a ruháját. Igazából őt nem olyan könnyű felhúzni.. a szavakra viszont eltáltja a száját. Kokorora néz, majd Yamára.*
- Ó, vagy úgy.. egy lány fenyített meg téged?
*Szólal meg némi iróniával és Yama elé lépve meglendíti a kezét, a levegőben ökölbeszorítja és gyomorszájba üti. Valószínűleg nem tud védekezni. Hátrébb lép és kirázza a kezét.*
- Soha ne hallgass egy lányra.. igazából, lehet, hogy pont ezért nem vagyok Kokoro mellé való. Nem tud irányítani, mint _egyeseket_ *szusszan egyet egy félmosollyal, ami még mindig gúnyos* Dehát.. nem lehetünk egyformák..
*Von vállat és le sem veszi tekintetét Yamakasiról.*
|
*Kippei szavaira hátizé.. Kokorora néz, majd a fiúra.*
- Bocs, de nem bízok bennem.. nem hagyom magára.
*Megfogja Kippeit kezét, azt, amelyikkel Kokoro csuklóját fogja.*
- És engedd el!
*Szorítja meg a fiú kezét és ha elengedte, akkor ezzel a lendülettel a falhoz nyomja. Megfogja másik kezével a ruháját, pont a nyaka alatt valahol. A szemeibe néz. Az ő szemei pedig összeszűkülnek.*
- Nem így ismertelek meg..
*Suttogja szinte csak magának, de attól még hallhatja a lány is és Kippei is.*
- Gondolhatsz rólam bármit, nem érdekel. De ha egy ujjal is hozzáérsz..
*Szorítja méginkább a falhoz, majd hátrébb lépve elengedi. Leporolja kezeit, mintha valami piszkos dolgot érintett volna az előbb. Kokorora néz, majd a fiúra.*
- Csak azért nem hagyom, hogy elszaladjon a kezem, mert Kokoro megkért rá.. különben már lapos lennél.
*Bólint egyet és zsebredugja kezeit.*
|
*Yama szavaira összerezzen, és lesüti a szemeit. Nem kéne ennyit törődnie vele.. nem érdemli meg, hogy rámenjen miatta egy barátság.. a földet figyeli, Kippei hangjára viszont felkapja a fejét. Jótékonykodni..? Kippei mióta lett ilyen..? Miért nem az az aranyos, vidám srác, aki a rajzversenykor is volt? Lehajtaná a fejét, de a nevét meghallva vissza is kapja. A csuklójára néz. Nem fáj már ugyan a régi vágás nyoma, de attól még ott van, és mintha érezné a fiú érintését.. felnéz Kippeire, a szavait hallva tágra nyílnak a szemei. Elpirulva lesüti a szemeit. Nincs zavarban, sokkal inkább szégyenli magát.. nagyon is..*
- Én nem.. *lehalkítja a hangját, szinte csak suttog* ..nem bújok el..
*Jó, most teljesen elveszettnek érzi magát. Felnéz Kippeire, de a gúnyos tekintetét látva vissza is süti a tekintetét a talajra. Nem húzza el a kezét. Most valamiért nem tud a sarkára állni..*
- Kippei.. *néz fel rá, majd inkább vissza a talajra. Nem tudja állni a fiú tekintetét.. wááh*
|
*Jóh, látja Yamán, hogy ütne, de a lány megállítja. Kokoro szavaira szusszan egyet. Részben talál a vád, részben nem. A halk szavakra félrenéz, ám Yama hangját meghallva ráemeli tekintetét. Inkább résen van. Remek.. először az egyik, aztán a másik osztja ki. Szemforgatva sóhajt és karbateszi kezeit. A kérdésekre Kokorora sandít, amit rámutat felszegi állát. A dacból nem fog engedni, az biztos. A kijelentésre, miszerint kinézi belőle, hogy félreérti félrenéz. Van benne valami.. visszanéz Yamára, majd a lányra. Most vagy Kokoronak kezd el magyarázkodni, vagy félreteszi Yamát és azután beszél a lánnyal. Áh, igazából már veszett minden.. így a fiúra néz. Gúnyosan elmosolyodik.*
- Szerintem te meg jobban tennéd, ha nem jótékonykodnál itt másokkal! Törődj a magad dolgával! Kokoro
*Lép a lány elé és megfogja az egyik csuklóját. Ha peche van, akkor pont azt, amelyiket annó megvágta.*
- Ezt nekünk kell megbeszélni! Ne legyél gyáva és ne bújj holmi.. *gúnnyal végigméri Yamát* ..inkább nem mondom ki..
*Teszi hozzá és Kokorora néz még mindig gúnyos tekintettel.*
|
*Kippeit meglátva már sejti, hogy valahogy be fog szólni. Megáll előtte három lépéssel. A szavak mégis szíven ütik.. nem is szíven.. de mérges lesz tőle. Keze ökölbe is szorul és van egy inger benne, hogy üssön, de Kokoro a vállára teszi a kezét. Ránéz, majd Kippeire. A szavakra összehúzza szemeit. A fiúra néz és ellép a lány mellől.*
- Jobban tennéd, ha nem tennél megjegyzéseket másokra! Hisz te is ugyanolyan hibás vagy ebben az egészben, mint más. Beleértve engem is, bár én csak _segíteni_ akarok. *hangúlyozza ki a segíteni szót* Ellenben egyesekkel.. tudod mennyit szenvedett Kokoro miattad? Tudod mit érez irántad? Ha igen, tedd fel magadnak a kérdést! *Kippeire mutat* Te mit érzel iránta? *le is engedi a kezét* Miért okozol neki minden egyes tetteddel fájdalmat? Ha nem szereted, hagyd a fenébe! *vállatvon* Ha meg szereted, ne legyél alaptalanul féltékeny! *elhúzza a száját, majd sóhajt egyet* Hozzám jött el tegnap is, hogy egy kicsit kikapcsolódjon. De mielőtt félreértenéd.. - mivel kiézem belőled.. - nem voltunk együtt.
*Kokorora néz, majd zsebredugja kezeit. Most tök nyugodt..*
|
*Elhúzza a száját.. igen, gondolta. Ahogy Kippei felbukkan, reménykedve felnéz, de a gúnyos szavakra meghökken, és meg is torpan. Összehúzza a szemeit. Végigfut a karjain egy erős inger.. a további szavakra Yamára néz, de ha ütne, megfogja a vállát és megpróbálja visszahúzni, miközben Kippeire néz.*
- Carmen tudja, hogy Yama kiáll a barátai mellett, és te is tisztában vagy vele, hogy miken mentek át azért, hogy jegyesek lehessenek. Ő nem feküdt le mással a barátnőjén kívül, úgyhogy ne beszélj így!
*Húzza össze a szemeit, és van egy olyan érzése, hogy ez talán telibe talál. Talán nem.. sóhajt egyet, és lehajtja a fejét.*
- Beszélni.. szeretnék veled..
|
*Már rég fent van, nem tudott aludni. Egyrészt Kokoro miatt, másrészt Yamakasi miatt. Lehet, hogy alaptalan volt a féltékenysége, de ha megmásítja a véleményét, akkor meg nekik lesz igaza.. egyszóval akármit is tesz, rosszul jön ki a dologból. A párost meglátva ismét fellángol benne a féltékenység. Grr.. megáll és megvárja míg a páros közelebb jön. Gúnyosan elmosolyodik.*
- Oh, az új gerlicepár.. üdv
*Néz félre egy fintorral, majd vissza a párosra. Vagyis inkább Yamakasira. Végigméri majd megcsóválja a fejét.*
- Ha Carmen tudná mit csinálsz a háta mögött... na mindegy
*Von vállat és félrefordítja a fejét, végül Kokorora néz és őt is végigméri.*
|
*A szavakra bólint, ám a kitételre szusszan egyet. A lányt figyeli egy ideig, majd maga elé néz. Zsebredugja kezeit és megcsóválja a fejét.*
- Sajnálom, de ezt nem tudom megígérni..
*Néz vissza Kokorora és elhúzza a száját.*
- De amíg lehet, húzom, halasztom a dolgot.. jó?
*Dönti oldalra a fejét és halványan elmosolyodik. Figyeli egy kicsit, majd előre néz. Elgondolkozik kicsit. Nem tudja mi lesz, az biztos.*
|
*Türelmesen ácsorog, ahogy elindulnak a farzsebeibe csúsztatja kezeit. Mélyen gondolkozik.. a gyomra görcsben van. Yama kijelentésére viszont elmosolyodik. Ez.. megnyugtató. Biccent*
- Köszönöm.. ez nagyon jó érzés..
*Gondolkozva visszanéz a plafonra. Nincs messze.. haaajh.. nyel egyet, s aggodalmát nem titkolva visszapillant a fiúra.*
- Figyelj.. ne verekedjetek.. nem bírnám ki, ha egymásnak esnétek
*Rázza meg a fejét, hisz egyrészt nem bírja az erőszakot, másrészt akkor pláne nem, ha a két legfontosabb személy esik egymásnak.*
|
*Zsebredugott kezekkel lépked a folyosón, átlagos ruhájában.. farmer, fehérpóló meg egy kékes színű felső. Mélyen gondolkodik.. leginkább Carmenen és Narun.. mint mindig *-) Az ajtóhoz érve megáll és a zsebébe nyúlva elkezdi keresni a kulcsot, de ehelyett a telefonba botlik bele, ami épp megrezzen. Összehúuott szemekkel veszi elő.*
~Hm.. egy sms..~
*Meglát egy ismeretlen számot is. De azért elolvassa az üzenetet.. elkerekednek szemei, hisz a következőket olvassa: "Vajon a bátyád mennyi ideig bírja levegő nélkül a víz alatt?"*
~Hogy mi..??~
*Rázza meg a fejét és kilépve az smsből elrakja a telefont.*
~Ennek utána járok..~
*Indul el a folyosón, de nem sétálva, hanem futva. Feltépi a kilincset és elhagyja a folyosót.*
|
*Lassan a szobája felé halad aztán amikor odaér az ajtóhoz megáll. Kagomet nézi amíg el nem tűnik aztán kinyitja az ajtót és eltűnik a sötét szobában.*
|
*Hallja a rekedtes hangot, s kicsit összeszorul a szíve. Valamitől.. nem tudja mitől, de ez történik. Ahogy a fiú elkezd távolodni lehajtja a fejét.*
- Ég veled, Yamada
*Egy sóhajjal megcsóválja a fejét és kissé szomorkás arckifejezéssel felnéz. Figyeli még a fiút, majd lassab megfordul és elindul az tútjára ő is. De már nem is siet..*
|
*Figyeli a lány minden mozdulatát és feszülten figyel a szavaira is.*
-Szóval nincs esély...
*Mondja halkan inkább csak magának. Lehajtja a fejét és földet nézi. Ismét csendben marad egy kicsit aztán tőle szokatlan módon nagyon halkan és kissé rekedtesen szólal meg.*
-Hát... azt hiszem jobb ha megyek.
*Még mindig a földet fürkészi, csak mikor félig elfordul néz Kagomera.*
-Szia...
*Megfordul és szobája felé veszi az irányt. Most még az sem zavarja, hogy Kawazoe bent lehet. Sőt nem is érdekli. Az utolsó remény szikrája is eltűnt. Fogalma sincs, mit fog most csinálni, de egy biztos, valahogy elfelejti Kagomet, ám ez nehezebb lesz, mint gondolná.*
|
*Mivel a fiú eléggé hallgat, így megfordul a fejében, hogy elmegy. Vár vár vár.. és vár. Végül el is indul, tesz pár lépést, pont akkor, amikor a fiú. Így csak egy lépés távolság lesz közöttük. Sietve hátrébb lép, a kérdésre eltáltja a száját, de sietve meg is rázza a fejét és visszacsukja a száját is. A fiút kezdi el fürkészni, majd egy sóhajjal a falhoz oldalaz és leül oda. Felhúzza mindkét lábát és Yamadára néz, végül félre.*
- Tudod.. én hónapokig próbáltam helyrehozni a kapcsolatunkat, de te meg se hallgattál. Amikor utánam jöttél, már nem mertem viszonozni az érzelmeket.. sőt, inkább feltörni nem engedtem. És hát.. már egy jóideje nem vagyunk együtt.. egy fiú pedig ismét belépett az életembe, bár még nem ismerem annyira. Te pedig most felteszed ezt a kérdést.. őszintén fogok válaszolni.
*Egy sóhajjal felnéz a fiúra, majd összeszűkülnek szemei.*
- Szerintem kevés esély van rá.. és igazából rajtam is múlik, és én nem tudom mit akarok.
*Mély levegőt vesz, majd lassan feláll, de nem lép el a faltól.*
|
-Mert nem volt fontos.
*Hátrapillant a válla fölött aztán újra Kagomera néz.*
-De, igaz.
*Arcáról az elöbb előbújó halvány mosoly is eltűnik.*
~Hát ezért állítottam meg? A semmiért? Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége...~
*Sóhajtva elrugaszkodik a faltól és egy-két lépést előrelép. Mostmár alíg 1 lépésnyire állnak egymástól. Nem megy tovább, nehogy a lány úgy érezze nyomulni akar.*
~Most vagy soha.~
-Szerinted lehet még köztünk valami?
*Hirtelen gondolata csak úgy kicsúszik a száján. Már nem tudja meg nem történté tenni a dolgokat, csak abban bízhat, hogy Kagome nem lesz túlságosan elutasító és ezután még szóbaáll vele.*
|
*A nevet hallva lefagy arcáról a mosoly és egyik lábáról a másikra dőlöngélve sóhajt. Hátul összekulcsolja a kezeit, majd mély levegőt vesz. A telefonrezgésre felfigyel és ahogy Yamada előveszi lép egyet a folyosó vége felé, de amint a telefon visszakerül a zsebébe ránéz.*
- Miért nem vetted fel?
*Dönti oldalra a fejét, majd a földet fürkészve összehúzza szemeit. Bólintva Yamadára emeli tekintetét.*
- Nekem lassan mennem kell.. nem mintha lenne valami dolgom, csakhát.. most valahogy nem vagy beszélgetés-képes, amint látom. És az igazat megvallva én sem tudok mit mondani.. újat főleg nem, a múltat meg kár bojgatni. Nem igaz?
*Mosolyodik el zavartan és egy sóhajjal félrenéz.*
|
*Elhúzza a száját a kérdésre.*
-Kawazoe.
*Grimaszol egyet aztán zsebébe süllyeszti kezeit és úgy nagyfiúsan a falnak dől (nemtom leírni, hogy hogy, desztem érthető... :-/). Érzi, hogy valami rezegni kezd a zsebében. Kihúzza a mobilját. Kagomera pillant aztán lenyomja a telefont és visszacsúsztatja a helyére. Most nem alkalmas az időpont telefonálásra. Sokkal inkább arra jó, hogy Kagomeval beszélgethessen. Már ha azt társalgásnak lehet nevezni, hogy alíg szólnak egymáshoz valamit....*
|
*A válaszra bólint, de ahogy meglátja a fiú megijedt arcát összeszűkülnek a szemei.*
~Aggódik értem..?~
*Dönti oldalra a fejét, majd sóhajt egyet.*
- Semmi gond. Jól vagyok. Vagyis mindjárt jól leszek..
*Lép el a faltól és bólint. Yamadára néz, majd lassan félre. Inkább nem kérdez rá. Egy mosollyal visszanéz rá.*
- Ki a szobatársad, hogy így kerülöd a szobád?
*Teszi csípőre a kezeit, s sunyi mosollyal elsandít a szoba felé, de sietve visszanéz a fiúra.*
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
