|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Alexis szavaira szemforgatva sóhajt. Á.. Carmenére viszont bólint egyet. majd elnéz a kislány felé, végül a pultohz ballagva elővesz egy tányért, kivesz rá pár darabot és Alexishez ballagva leteszi mellé az ágyra. Nem mond semmit, visszamegy a pulthoz és mégegy tányért elővéve rápakolja a maradék sütit és a tepsit a mosogatóhoz véve gyors elmosogatja, majd megötörlve kezeit Carmenre néz.*
- Akkor indulhatunk?
*Dönti oldalra a fejét, majd kézbeveszi a tányért és a lány mellé lépkedve vár.*
|
*A negatív válaszokra szomorúan lehajtja a fejét. Akkor világoskék..? Ám ahogy Alexis elvonul, bólintva Yama felé fordul-*
- Szuper! Akkor átmenjünk Naruhoz? Vihetnénk neki sütit!
*Csapja össze lelkesen a két tenyerét, majd elsandít Alexis felé. Hoppá, ezt elszólta.. *
- Már ha marad valamennyi...
|
*Carmen szavaira pislog párat, Yamáéra helyeslőn bólogat, és fel is csattan.*
- Sosem veszek fel rózsaszínt!! 13 éves vagyok, nem 5!!
*Teszi karba a kezeit, majd egy sóhajjal Yamára néz. Megcsóválja a fejét, majd el is mosolyodik. Egy reménytelen szerelem, kényszerházassággal és szomorú elválással.. de az élet megy tovább.. hüp.. ahogy Carmen nekiütközik felpislog rá, majd sóhajt egyet és az ágyához ballag. Rádobja magát, hasrafekve felkönyököl, és egy újságot húz maga elé.*
|
*Látja, hogy azért hatott valamit a beszéd, de azért nem iszik előre a medve bőrére. Alexis szavaira bólint egyet, majd sóhajt. Carmenére értelmesen néz, majd Alexisre pillant.*
- A rózsaszín nem is illik hozzá..
*Jegyzi meg halkan, de nem szól bele. A kislány csöpögős tekintetére értelmesen néz, Carmen szavaira pedig nagyokat pislogva rá. Ahogy körbejárja mély levegőt vesz.*
- Nem tudom milyen kell, de még van egy két dolog, mielőtt elkezdünk tervezgetni.
*Néz Carmenre, majd a kislányra, végül körbe.*
|
*Yama szavaira nagyokat pislog, néhol bólogat, az ölelésre meglepve lenéz a kicsire, majd fel szerelmére, végül elmosolyodik. Nyom egy puszit az arcára, de ahogy Alexis méregetni kezdi, sietve elszakad tőle és kihúzza magát. Ahogy a kezéhez nyúl nagyokat pislog, majd bólogat, és ahogy elengedi összefűzi az ujjait, és a mellkasához emelve, merengőn a semmibe néz.*
- Lehetnél koszorúslány! Keresünk neked egy koszorúsfiút, és szép kis csipkés rózsaszín ruhát, meg kis topogót kapsz, meg ari kis szalagot a fejecskédre!
*Álmodozik lelkesen, bár arról megfeledkezik hogy a kislány nem 6 éves XD Yamára néz, és hümmögve elkezdi méregetni.*
- Vajon neked milyen lehet a méreted? Akkora öltöny kell mint Narunak, vagy.. hmm..
*Járja körbe a fiút, de a kislányba ütközve meg is torpan, és lepislog rá.*
|
*Carmen szavaira duzzogva felhúzza az orrát, Yamáéra viszont felpislog. Töprengve hallgatja, kíváncsian, ahogy magához rántja meglepődve nyekken egyet. Felpislog rá, a szavait hallva Carmenre sandít, majd vissza rá.*
~Yamakasi olyan szuper!!~
*Sóhajt fel, és lassan elszakad a fiútól. Kritikus szemekkel Carment kezdi el méregetni, majd hümmögve a kezére néz, és utána kap.*
- Szóval esküvő?
*Kezdi el méregetni a gyűrűjét, majd Yamára néz és őt is végigméri hümmögve. Visszafordul a gyűrűhöz, és odahajolva közelről is szemügyre veszi, majd elengedve Carmen kezét hátrébb lép.*
~Hogy történhetett ez meg? *fogja meg az állát merengve, de hirtelen felcsillannak a szemei, és öklével a tenyerébe csap* Hát persze, kényszerházasság! Nyilván Yamakasi még mindig tiszta szívéből szeret! Áldozatod nem volt hiábavaló, kedvesem, de tovább kell lépnem! Rám még vár az igazi szerelem!~
*Kezdi el bámulni a fiút csöpögő, áhítatos szemekkel.*
|
*Alexis szavaira elhúzza a száját, Carmené pedig.. eszébe jutattják az anyját. Megcsóválja a fejét, majd felnéz a kislányra.*
- Örülnöd kellene, hogy mindketten élnek.. és bármikor láthatod őket. Azzal pedig nem érsz el semmit, ha Carmenen állsz bosszút.. *sóhajt, majd Carmenre néz, végül ismét Alexisre* Én korán elvesztettem anyát, apám elhagyott, még a születésem előtt.. nekem a bátyám volt a családom, vele nőttem fel... illetve, félig-meddig vele.. *elhúzza a száját, majd sóhajt. Már nem tudja mit akart kihozni ebből..* Az anyukád ugyanúgy szeret most is, mint azelőtt. De hagyj neki időd! Neki is meg kell szokni az új helyzetet és ha sikerült neki, veled is törődni fog. Most lehet úgy érzed, nem számítasz neki.. pedig igen. Mint ahogy az apádnak is..
*Sóhajt egyet, majd elnéz Carmen felé, végül vissza Alexisre. Ez így nem jó.. mégha csak féltestvérek is, nem így kellene viselkedni. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kapja el Carmen karját, magához húzza, majd egyik karjába zárja. Másik kezével kinyúl Alexis felé, ha elérte, akkor őt is magához húzza és megöleli.*
- Ne veszekedjetek.. viselkedjetek testvérek módjára, mégha csak féltestvérek is vagytok! Meglátjátok, minden jobb lesz...
*Elszakad tőlük, majd sóhajt egyet.*
- De ha ezek után sem vagytok hajlandóak békére, akkor nem tudok mit mondani..
*Csóválja meg a fejét, majd kíváncsian a két lányra néz.*
|
*Yama szavaira sóhajt egyet. Hát, ő tett már rá pár kísérletet.. Alexis szavaira visszanéz rá, a vádlására összehúzza a szemeit, és félrenéz. Amint befejezi megrázza a fejét.*
- Azt hiszem neked jó?! A te apukád legalább még él, és akkor láthatod amikor csak akarod... az én édesanyám már meghalt, és ezek után más nőt kell majd anyának hívnom. A te anyukád egy kedves nő, de ez még nem hozza vissza az enyémet!
*Csattan fel, majd egy sóhajjal megrázza a fejét, és Yamára nézve Alexisre mutat. Felhúzza az orrát, és durcásan összepréseli az ajkait.*
- Ha nem hajlandó a békére, én sem tudok mit tenni!
*Vágja rá bólintva, és szeme sarkából a kislányra néz*
|
*Carmen szavaira eltátja a száját, és meglepve a gyűrűre pislog. Tekintetébe kíváncsiság költözik, és oldalra dönti a fejét, de Yama szava visszahozza a valóságba. Felpislog rá, majd összehúzott szemekkel elszakad tőle, és karba tett kezekkel elfordul.*
- Nem akarok jóban lenni vele! Mert akkor anya belátja, hogy jó dolgom van vele, és nem fog visszavenni magukhoz.. mert az ő apjával akar lenni! Az apjával, aki elvette tőlem a papát! *mutat vádlón Carmenre, mégis tekintetében keserűség, és nem harag csillog* Ha kimutatom, mennyire gyűlölöm őt és a családját, akkor anya biztosan magához vesz, és akkor vele lakhatok! Akkor nem kell csak a hangját hallanom hetente kétszer, és akkor engem is át fog ölelni, úgy mint régen.. de jelenleg az apjával van, és nem hiányzom neki, mert azt hiszi jó itt nekem! Sosem fogok jóban lenni veled, ha így újra anyával lehetek!
*Kiabálja le Carmen haját, majd elfordul a párostól, és szipogva egy pontra mered.*
|
*Ahogy Alexis átöleli kirázza a hideg és egy fintorral félrenéz. Jóóó, nem fog szólni..... ahogy Carmen kijön felkapja a fejét, és amint átöleli a karját hátradönti a fejét és a plafonra mered.*
- Uram atyám.. hova kerültem én..?
*Suttogja alig hallhatóan, Carmen szavaira ránéz, majd kihúzza kezét a lánytól és elszakad Lexitől. Hátrébb lép és megcsóválja a fejét.*
- Hogy bírtok így viselkedni egymással?! Féltestvérek vagyok, az isten szerelmére!! *összehúzza szemeit, majd karbateszi kezeit, Carmenre néz* Legalább neked lehetne eszed.. ha megpróbálnátok kijönni egymással, akkor minden szebb lenne. Elhiszitek nekem? A saját bőrömön tapasztaltam.. a civakodás semmire sem vezet.
*Mély levegőt véve lehajtja a fejét, majd megcsóválja a fejét és ismét felnéz, de már nem mond semmit.*
|
*Yama hangját meghallva kikiabálna, hogy utálja utálja utálja, és hogy Yama annyira hülye hülye hülye, de inkább nem mond semmit. Pityeregve lenyomja a kilincset és kikukucskál, de Alexist hallva már ott is terem Yama mellett, és ha hagyja átöleli a karját, és hozzádörgöli a fejét a vállához. Irigyen a kislányra néz, de aztán eszébe jut valami, így pislog párat, majd elszakad a fiútól. Majdnem elfelejtette.. büszke mosollyal odanyújtja a gyűrűs kezét a kislánynak, és odamutatva neki megmozgatja az ujjait*
- Képzeld, Lexi, Yama megkérte a kezem!
*Néz rá inkább boldog, mint dicsekvő mosollyal, és félrebiccenti a fejét.*
|
*A kezet meglátva felemeli a fejét, és szipogva Yama kezére néz, majd csillogó szemekkel fel rá. Megfogja a kezét, és szipogva feláll, majd megtörli a szemeit, és mosolyogva bólint egyet. A könnyei már fel is száradtak. Karba teszi a kezeit, és okoskodó bólogatással elnéz a fürdő felé.*
- Igen, gyere ki! Ne legyél ilyen hisztis liba!
*Rázza meg a fejét, majd Yamához ballagva finomabban átöleli a derekát ha hagyja, és szerelmesen hozzádörgöli a fejét a hasához. Megjegyzést most nem fűz*
|
*Amint Alexis visszakérdez összehúzza szemeit, amint kitör belőle a sírás szemforgatva félrenéz. Carment meglátva azonban rögtön elhúzza a száját. A szavaira lehunyja szemeit, amint berobog a fürdőbe az ajtónak dől.*
- Wáh, nők..
*Dönti hátra a fejét, majd megcsóválja a fejét. A fürdő ajtajához lépve egyik karját ráfekteti, majd ráhajtja a fejét. Bekopog, s sóhajt.*
- Carmen.. kérlek, gyere ki! Ezt meg kell beszélni..
*Lehunyja szemeit, majd hátrébb lép és elnéz Alexis felé.*
~Remek.. mindketten sírnak.. á..~
*Csóválja meg a fejét, majd a kislányhoz lépve lenyújtja neki a kezét.*
- Ne sírj már!
*Húzza össze szemeit, ha megfogta a kezét felsegíti, ha nem, akkor visszahúzza és zsebredugja kezeit.*
|
*Yama kiakadására megszeppenve engedi el a kislányt, és megrökönyödve a fiúra mered. Összehúzza magát, Alexis könnyeire nem is figyel oda, ahogy Yama az ajtóhoz megy összepréseli az ajkait, és az ő szemei is megtelnek könnyek. Felkapja a fejét, és durcásan bólint.*
- Jól van, én sem akarlak látni!
*Vágja be a durcát és a fürdőbe robog, majd becsapja maga után az ajtót, és elkezd zokogni.*
|
*Carmen szavaira még szorosabban kezdi el ölelni Yamát, ám mivel fogják és a fiú is felpattan, a földön köt ki. Térdelésből a sarkai közé ül, és maga előtt megtámaszkodva felpislog Yamára. A szavait hallva meglepődik, szemei is elkerekednek, majd hirtelen ökölbe szorulnak a kezei, ajkai megremegnek, s szemei telegyűlnek könnyekkel.*
- Én.. idegesítő.. vagyok? Nem.. szeretsz..?
*Néz fel rá szipogva, majd hirtelen kitör belőle a sírás. Arcát a tenyereibe temeti.*
- Utállak!! Olyan vagy, mint a többiek! Utállak!!!
|
*Carmen válaszára először elmosolyodik, majd lefagy arcáról és a földre meredve sóhajt. Lehunyja szemeit, ekkor robban be valaki az ajtót. Felkapja a fejét, s kislányt meglátva elkerekednek a szemei. Ahogy ráugrik a lendülettől hátradől. Megrázza a fejét. A szavakra elfintorodik és megpróbálja letolni magáról.*
- Azonnal szállj le rólam!
*Rivall rá cseppett sem kedvesen, sőt, inkább dühösen a kislányra. Carmen szavaira meg.. eltáltja a száját. Eddig is az övé volt.. de.. áh, nők. Megrázza a fejét, majd feláll, s ha Alexis nem vigyáz, akkor a földön köt ki. Nézi egy ideig, majd felháborodva rámutat a kislányra.*
- Na idefigyelj.. Te! Egy, korban nem vagy hozzám való! Kettő, idegesítőbb vagy, mint Carmen volt régen! Három, ha nem szállsz le rólam, nem állok jót magamért!
*Húzza össze szemeit, majd Carmenre mutat ugyanilyen mérgesen.*
- Te! Téged szeretlek, de azért nem kell kisajátítanod teljesen! Jó?! Tudod, hogy nem hagynálak el!
*Vágja rá mérgesen, majd mély levegőt véve lehunyja szemeit.*
~Jó.. talán lehetett volna finomabban is fogalmazni..~
*Megcsóválja a fejét, majd felnézve sóhajt egyet. Az ajtóhoz lépked és nekidőlve visszanéz a két lányra. Ha Alexis követné, vagy rá akarna ugrani, vagy ehhez hasonló, egyszerűen félreáll.*
- Ameddig rajta vitáztok, nem akarlak titeket látni!
*Carmenre néz, majd elhúzza a száját*
~Miért is ne akarnálak.. téged igen.. de ez így nem jó.~
*Hunyja le szemeit és az ajtónak dőlve ismét felnéz. Kezét a kilincsre teszi.*
|
*Ahogy Yama megérkezik elmosolyodva felpislog rá. Helyet csinál neki maga mellett és mosolyogva nekidől. A kérdésére töprengve felnéz a plafonra.*
- Elmehetnénk Naruhoz.. vihetnénk neki sütit..
*Töpreng el, ekkor zuhan be valaki az ajtón. Nagyokat pislog és sietve felpattan, mielőtt őt is leteperik. Összehúzza a szemeit és csípőre teszi a kezeit, majd durcásan karba, és félrenéz. Sóhajt egyet és megrázza a fejét, a szavait hallva szemforgatva sóhajt, majd durcásan visszanéz.*
- Lexi, azonnal szállj le a barátomról!! Ő tegnap éjszaka óta ki lett sajátítva!
*Kapja el a lány grabancát, vagy amelyik részét tudja, és elkezdi húzni, így a lány talán mégjobban csimpaszkodik Yamába.*
|
*Hát, nagyon reméli hogy az a tyúk eltűnt már, akiről a liba mesélt.. a folyosón botlik bele Kokoroba, és mit hall?*
- Kedvesem!!!
*Zuhan be az ajtón, és izgatott zihálással körbenéz, majd az ajtót nyitvahagyva Yama felé kezd szaladni.*
- Hát eljöttél hozzám???
*Ha Yama nem tudja megállítani, akkor ráugrik és ott öleli ahol csak tudja. Lehunyt szemekkel, fülig érő mosollyal bújik hozzá.*
- Úgy hiányoztál, szerelmem!
*Nem hajlandó elengedni, ha valahogy lesöpörte magáról akkor megpróbálja átölelni a lábát a földön térdelve.*
|
*Rövid idő után erőt vesz magán és kilépdel a fürdőből. Carmenre néz kíváncsian, majd kisimít egy ázott tincset a szemeből. Sóhajt egyet és nyújtózkodva elmereng. Majd Carmenhez ballagva leül mellé. Ránéz, majd rádől a térdeire és felkönyököl. Elmereng, majd kíváncsian a lányra néz és elmosolyodik.*
- Kitaláltál már valamit mára?
*Dönti oldalra a fejét, majd elnéz Bobby felé kíváncsian, majd lehajtja a fejét.*
|
*Ahogy Kokoro kijön kinyitja a száját, majd be is csukja. Az ölelésre nagyokat pislog, a puszira lehunyja a szemeit.*
- Rendben. Vigyázz magadra, és majd hívj fel hogy merre jársz! És..
*Int Kokoro után, de már el is rohan. Pislog párat, majd sóhajtva Yama után néz, végül az ajtóra. Elmosolyodva megvonja a vállait, és az ágyához szökdécselve lehuppan rá. A gyűrűjét kezdi el nézegetni, majd a telefon felé sandít. Vajon Corni ébredn van már? Áh, mindegy, majd este felhívja. Türelmetlen sóhajjal elnéz a fürdő ajtaja felé.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
