|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Mikor a fiú eltolja magától meglepetetten pislog fel rá könnyes szemekkel. Leül az ágyra. Lenéz a fiúra, s a szavakra erőteljesen megrázza a fejét.*
- Nem. Biztosan rólam beszéltek.. minden rám illik.. magas láz.. ájulás..
*Ismét a sírás kerülgeti, de Yamada jelenléte megnyugtatja. Nem fekszik vissza, hanem nézi, ahogy a fiú megkerüli az ágyat, majd elveszi és odanyújtja neki a pohár vizet. Elveszi, iszik pár kortyot, s levegőért kapkodva vissza is nyújtja. Ledől az ágyra, de nem húzza magára a takarót. Felhúzza két lábát, s a fiúra néz. Letörli könnyeit, majd mély levegőt vesz, s felül, odamászik a fiúhoz, s ha hagyja átöleli, úgy fekszik vissza, de nem engedi el.*
- Yamada.. úgy félek..
|
*Némán hallgat, mert amit Kagome mondott, úgy megdöbbentette, hogy egy szót nem bír kinyőgni. Végül pár perces némaság után levette Kagome kezét a derekáról és visszaültette a lányt az ágyra. Leguggolt vele szemben és megfogta a kezeit.*
-Biztos, másról beszéltek, lehet, hogy egy másik beteg gyerek fekszik itt valahol akit szegényt sokkal súlyosabb sérülésekkel hoztak ide, mint téged. Sőt többen is lehetnek itt, hiszen a kórháznak van gyerekosztálya. Ne foglalkozz ezzel, mert biztos, hogy nem rólad beszéltek.
*Próbálta maga is elhinni amit mond bár ez igen nehezére esett.*
-Feküdj vissza és pihenj inkább...
*Ha kell segít Kagomenak visszafeküdni és csak után meg a vízért, ha nem akkor megkerüli az ágyat és az asztalon lévő kancsóból a már szinte üres pohárba tölt. Odaadja a vizespoharat Kagomenak Ha elveszi a lány elveszi, ha nem visszateszi az asztalra és leül a lány ágyának szélére.*
|
*Mikor a fiú is átöleli, megnyugszik egy kicsit. Felnéz rá könnyes szemekkel, majd ismét átöleli. Mély levegőt vesz.*
- Kihallgattam az orvosokat.. és.. azt.. mondták..
*Ismét előtör belőle a sírás, de megpróbál érthetőn beszélni.*
- ..hogy meg fogok halni.. hogy nem érem meg a reggelt.. Yamada..
*Megrázza a fejét, s még szorosabban átkarolja a fiút.*
|
*Fejével biccent Sorának aztán kinéz az ablakon.*
~Ezek szerint én maradok.~
*Ahogy Kagome feláll ő is feláll, hogy segítsen a lányak, de épp, hogy neki nem megy a csukódó ajtónak. Visszaballag az ablakhoz és kicsit kinyitja, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. Kihajol, hogy kinézzen, de a zuhogó esőtől nem sok mindent lát, csak azt, hogy magasan van az a 3. emelet.*
-Remélem nyugodt éjszakánk lesz. Nem...
*Hallja ahogy nyílik az ajtó, megfordul és szinte abban a pillanatban Kagome átkarolja a derekát. A megeleptéstől szóhoz sem jut csak miután Kagome megszólalt tér vissza a valóságba és átöleli a lányt.*
-Igazságtalan....
*Magához szorítja a lányt, persze nem erősen nehogy fájjon neki. Nem szólal meg csak érzi, hogy belül valami megváltozott, már esze ágában sincs elengedni a lányt sőt, örökre így szeretne maradni.*
|
*Yamada szavaira elhúzza a száját.*
- Ahogy akarod..
*Sora szavaira azonban fellelkesül, s ránéz. Bólint egyet, de nem mutat ki semmilyen érzelmet, se örömöt, se bánatot. A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Nem kell semmi.. de azért köszönöm
*A lány után néz.*
- Jó éjt!
*Integet utána, majd Yamadára néz, s vissza az ajtóra. Feláll, s nyújtózik egyet.*
- Rögtön jövök.. ki kell mennem a mosdóba..
*Zavartan a hajába túr, majd elindul az ajtó felé, kilép, becsukja maga után, s a folyosó végén található mosdó felé siet, bár fáj egy kicsit a lába, nem lényeg. Ahogy elhalad az egyik ajtó előtt, érdekes beszélgetés üti meg a fülét. Az ajtóhoz tapad, s úgy hallgatja a beszélgetést.*
- Már nem éri meg a holnapot
- Túl súlyos az állapota
- Sokszor ájul el
- Magas a láza
- Ami azt jelenti..
- ..hogy éjszaka le fog hülni a teste és eltávozik közülünk
- Igen, ez a szomorú tény..
- Pedig jóra való kis teremtés volt..
*Kagome ijedten hátralép egyet, s megrázza a fejét.*
- Az nem lehet.. ennyire nem súlyos az állapotom..
*Végignéz magán, s szemeibe könnyek szöknek.*
- Nee.. nem.. nem lehet..
*Erőteljesen megrázza a fejét, s sírva fut vissza a szobája felé, néha megbotlik, s elkezd sajogni a lába, de nem érdekli. Sírva esik be az ajtón, majd akárhol is van Yamada odafut hozzá, s ezzel a lendülettel átkarolja a derekát, s arcát a ruhájába temeti.*
- Igazságtalan.... az.. élet...
*Mondja pár szipogás után, de nem bírja visszafolytani a sírást.*
|
*A piros szalagra néz, majd mosolyogva Kagoméra, és bólint.*
- Ne aggódj, átadom neki.. kötök egy kis masnit vele a fejére..
*Dönti oldalra a fejét, ám akkora ötlet villan be neki, hogy felpattan, s összecsapja két tenyerét.*
- Ez az! Micsoda ötlet! Remek!
*Csillogó szemekkel néz Yamadára, majd elvigyorodva a plafonra.*
~Tudtam hogy zseninek születtem, csak elnyomták bennem.. ~
*A fiú szavai rántják vissza a valóságba, erőteljesen megrázza a fejét és tiltakozva dobbant egyet.*
- Szó sem lehet róla!! Itt maradsz!!
~Az igaz, hogy én is szörnyen aggódom Kagome miatt, de neki kell maradnia. Én addig előkészülök..~
*Elrakja a szalagot, és barátnője felé fordul. Odahajol hozzá, és ha hagyja, hosszan megölelgeti.*
- Pihenj sokat, és ne maradjatok fent sokáig! Holnap délelőtt meglátogatlak.. hozzak valamit?
*Szakad el a lánytól, ha választ kapott mosolyogva bólint, és int egyet.*
- Akkor jóéjszakát nektek! Sziasztok!
*Lenyomja a kilincset, és ha nincs ellenvetés, kilép, behúzza maga után az ajtót, és sietve megindul a folyosón.*
|
-Hát ha Sorának nincs ellenvetése akkor igen, itt maradok. Bár szivesen átadom a helyemet, elvégre két lány biztos jobban eltölti az időt.
*Nem igazán akarja magára hagyni Kagomet, de egy hang belülről azt súgja, hogy jobb ha elmegy. És talán igaza van.*
-Szóval, Sora maradsz vagy én maradok? Nekem mind1.
*Kinéz a még mindig zuhogó esőre, aztán előszedi zsebéből a telefonját és az órára néz.*
-Te jó ég, már 7 óra... ki gondolta volna, hogy így elrepült az idő...ˇ
~Szóval 19:05kor jön egy busz amit már tuti nem érek el, de a 19:30-ast még elérhetem ha indulok. De biztos jó, hogy elmegyek? Vagy maradjak inkább?~
*Elteszi a telefont és a cipőjét nézi.*
|
*Yamadára néz, majd Sorára. Mikor leguggol mellé elmosolyodik. A szavaira Yamadára sandít, majd vissza rá.*
- Megleszek én egyedül is.. legalábbis a zuhanyzáshoz nem kell még egy ember..
*Ezt megnyugtatásként mondja Yamadának címezve, majd visszanéz Sorára.*
- Shadow.. szegény lovam..
*Körbenéz egy sóhajjal, majd akár hagyják, akár nem feláll, nahy nehezen ugyan, de feláll, s a kiszekrényhez ballag. Kinyitja, majd kiveszi a piros szalagját, s visszabotorkál az ágyhoz. Sora kezébe nyomja.*
- Ezt vidd el Shadownak. Jó?
*Kérdezi, miközben leül az ágyra, majd vissza is fekszik. Sóhajt egyet, s Yamadára néz.*
- Biztos itt maradsz velem éjszaka?
*Kérdezi kíváncsian, s a plafonra néz.*
|
*Kagome szavaira, miszerint mostmár minden rendben, egy megkönnyebbült sóhajjal bólint. A doktornő érkezésére meghajol.*
- Jóestét!
*A táskára tett megjegyzésre zavartan megdörzsölgeti a tarkóját. Hisz nem akart semmit sem kihagyni.. A doktornő szavaira meglepve mondana valamit, de inkább lenyeli, és egy mosollyal figyeli Kagomét, ahogy iszik. Miután a doki kiment, leguggol az ágy mellé.*
- Ha akarod segíthetek az átöltözéseknél, de úgy hallom Yamadára lettél bízva. És ne aggódj Shadow miatt, nagyon is jól érzi magát, egyben van, száraz, és kapott enni is.
*Bólogat komoly arcot vágva, de azt a mosolykát igen nehéz eltakarni.. szándékosan nem néz Yamadára, hisz nem fog kihagyni egy ilyen remek alkalmat az ezer éve tervezett terve kibontakoztatására ;)*
|
*Feláll, hogy segít Sorának a nehéz táskával, de látja, hogy a lány nélküle is boldogul. A sok cuccra néz ami benne van és szemét forgatva ül vissza a helyére.*
~Hiába, csajból van.~
*Amikor a doki bejön és kiapkolja a ruhákat Kagomrea néz. Legnagyobb meglepetésére a doktornő a kezébe nyomja a pizsomát. Miután elmondta a következő parancsot Yamada bólint aztán hirtelen rájön mit mondott a doki és kifut a vér az arcából.*
~MICSODA???~
*Csak magában sikít, de ott akkroát, hogy talán még a szobában lévők is meghallják. Nem bír megszólalni, mert nem tudja mit mondjon. Segélykérő szemekkel Sorára néz, persze, úgy, hogy ezt Kagome ne lássa.*
|
*Elnéz oldalra, a kijelentésre sóhajt egyet.*
- Akkor jó..
*Mély levegőt vesz, ekkor kopognak az ajtón.*
- Gyere be!
*Kiáltja, s már fel is ülne, de Sorát megpillantva vissza is dől. Végignéz a táska nagyságán.*
- Azért nem nyaralok itt.. elég lett volna kevesebb cucc is, de köszönöm
*A suttogásra összehúzza szemeit.*
- Mit zavartál volna meg? Jajj, Sora
*Néz a lányra fejcsóválva, s felül. Megerősödött a gyógyszertől.*
- Egyszer rosszul voltam, de mostmár minden rendben.
*Mosolyogva körbenéz, majd az ajtóra, azt várva, mikor robog be megint a doki.. eh.. kérni sem kellett.. már nyílik is az ajtó, bedugja fejét a doki, majd bejön.*
- Szép jó estét
*Köszön Sorának, majd átveszi a táskát.*
- Ennyi ruhát.. te jó ég!
*Fejcsóválva a szekrényhez ballag, kinyitja, majd bepakolja a ruhákatt. Eközben Kagome visszadől az ágyra, s Sorára, majd Yamadára néz. A doki végez a kipakolással, s egy pizsamával lép az ágyhoz. Odaadja Yamadának.*
- Ügyelj rá, hogyha elment a kisasszony, induljon zuhanyozni! Remélem magára bízhatom
*Bólint a doki, s elviharzik, úgy, ahogyan jött. Kagome pedig fel sem fogja, hogy a doki mit kért Yamadától.. illetve alig. De egy vállvonással elintézi. Felül az ágyon, s iszik néhány kortyot.*
|
- Vigyááázaat!
*Pattan ki a taxiból, miután fizetett, és futva indul meg a kórház ajtaja felé. Bár a böhömnehéz táska minden lépésnél a lábainak csapódik, és így párszor erőteljesen megbotlik, de sikerül talpon maradni. Beviharzik, s csúszkálva de sikerül lefékezni, irányt vált, és már rohan is felfelé a lépcsőn, közel olyan gyors iramban, mint amit Yamada futott végig nemrég. Hallja telefonja csipogását, így kénytelen lelassítani, előkeresi, megnyitja az smst, majd zsebre dugva a készüléket tovább kocog.*
- Elnézést, sietek, bocsánat, kérem szépen, utat!
*Szlalomozik a váróban ülők között, éés végre beér. Lenyomja a kilincset, másik kezével kopog az ajtón, és ha választ kapott bedugja a fejét.*
- Sziasztok! Rohantam ahogy csak tudtam..
*Lép be, becsukja maga után az ajtót, és kigúbadt szemekkel ugyan, de leemeli válláról a sporttáskát*
- Kicsit..megpakoltam.. hogy érzed magad, Kagome?
*Vánszorog az ágyhoz a táskával, lerakja a földre, majd elégedetten felnéz. Hol Yamadára, hol Kagoméra, s barátnőjéhez hajol, hogy megértse a suttogását.*
- Megzavartam valamit...?
|
*Előhalássza a telefonját a zsebéből és megkeresi az üzik között Soráét, és a számot máolva elkzedi írni az új smst. Goyrsan nyomja a billentyűket hisz már hozzá van szokva ehhez a telefonhoz. Nem pillant fel Kagomera, de érzi, hogy a lány nézi őt. Ez zavarja, de nem foglalkozik vele. Pár perc múlva zsebébe süllyeszti a telefonját és Kagomera néz. Ha sikerül a lány szemébe néznie az sem zavarja különösen bár egy próbát megér. Kicsit elfordul és aháta mögött lévő ágyra néz.*
-Jó kemény, legalább nem lesz gerincproblémám...
*Megtapogatja az ágyat aztán visszafordul Kagomehoz és egy mosolyt erültet az arcára. A lány elöbbi hirtelen rosszuléte miatt még nem sikerült visszanyernie önmagát. Most is aggódott és jobban mint mikor ma bejött hozzá.*
-Sora bármelyik percben itt lehet.
|
*Mikor Yamada azt mondja, hogy marad, melegség tölti el egész testét.. a boldogságtól? Talán. A doki bólint egyet.*
- Rendben.. akkor ott lesz az az ágy, ha le akarna pihenni éjszaka. Akkor még egyszer jövök, ha megérkeznek a cuccok.
*Bólint egyet, s elviharzik, mint ahogy jött. :P Kagome a fiúra néz, s oldalra dönti a fejét, majd visszadönti a párnára. Pislog párat, majd sóhajt.*
- Jobban érzem magam.. viszont Sora jöhetne..
*Elhúzza a száját, s elfordítja fejét oldalra. Nem arra, amerre Yamada van, hanem a másik irányba. Majd visszanéz rá (ahogy a képen).*
|
*Némán hallgatja a doktornőt, el is felejtette amit az elöbb mondott.*
-Hogy én?
*Kagomera néz, hogy ő mit szól hozzá. De Kagome arca semmit nem árul el így magától dönt.*
-Persze, hogy maradok.
*A dokira néz végül ki az ablakon és nézi a zuhogó esőt.*
~Remélem jól döntöttem. Bár Kagome biztos mondta volna vagy legalább a szemén láttam volna, hogy nem szeretné. De nem jelezte szóval akkor én maradok és kész. Bár ez nem biztos, hogy jó ötlet.~
*Hátradől a székben, kezeit felsője zsebébe rejti és várja mond-e még valamit a doki vagy megint elviharzik, mint az elöbb.*
|
*Látva a poharat és a bogyót fintorog egyet, s a fiú segítségével felül. Elveszi a poharat majd a bogyót, bekapja, majd leöblíti a vízzel. Leteszi maga mellé a szekrényre, majd visszadől az ágyra. A plafont bámulja néhány percig, majd a fiúra néz. Némán nézi, majd lassan elmosolyodik, de le is fagy arcáról, a dokit meglátva. Magára húzza a takarót. A doktorő Kagome egyik oldalára megy, a homlokára teszi a kezét.*
- Rendben.. a lázad lement. Hogy van a karod és a lábad?
- Fáj egy kicsit..
- A gyógyszertől, amit az előbb bevettél, jobban leszel. A cuccaid mikor lesznek itt? Meg kellene zuhanyoznod és átöltöznöd pizsamába.
- Hamarosan itt lesz a barátnőm és hozza..
*A doki bólint egyet, s Yamadára néz.*
- Maga itt marad egész éjjel? Mert ha nem, akkor keresek valakit, hogy legyen itt.
*Kagome zavartan félrefordítja a fejét, majd visszanéz a fiúra, várva a válaszát a doki kérdésére.*
|
*Ahogy látja a lány ébredezik egyből átsiet a másik oldalra elveszi a vizes poharat, kiszed egy bogyót a dobozból.*
-Ezt vedd be, jó?
*Odanyújtja Kagomenak a bogyót és a poharat. Ha kell segít a lánynak felülni.*
-Ettől biztosan jobban leszel.
~Ha visszajön a doki lesz hozzá egy-két szavam. Még azt se mondja meg mi történt vele az elöbb, vagy egyáltalán mikor lesz jobban. Mikor mehet vissza az akadémiára?~
*Amint Kagome bevette a gyógyszert segít neki visszadőlni az ágyra, leteszi a poharat és a gyógyszeres dobozt aztán megkerüli az ágyat és visszaül Kagome mellé.
|
*Lassan ébredezni kezd. Kinyitja szemeit, s felnyög a fájdalomtól, ami a fejébe hasított bele. Megrázza a fejét.*
- Nem tudom.. mi van.. velem.. ennyire még.. nem voltam rosszul.. soha..
*Mondja összeszűkült szemekkel, s Yamadára emeli tekintetét, majd a kezeikre, s lassan elmosolyodik. Inkább csendben marad. A plafonra néz, s elkezd gondolkozni, de szemei ismét összeszűkülnek.*
|
*Ahogy a lány enegdei a kezét és látja, hogy felülni készül már nyúl, hogy visszanyomja (ahogy azt Sora parancsolta), de végül csak a hátát fogja meg, hogy ezzel is segítsen a lánynak. Ahogy Kagome köhögni kezd felugrik és indulna orvosért.*
-Mindjárt szólok a....
*Épp szembe jött vele a doktornő. Yamad visszamegy Kagome mellé, de nem ül le hanem a lány homlokára teszia kezét.*
-Megint lázad van.
*Visszatér a doktornő és a kezébe nyomja a gyógyszert. Ő közben az ájult Kagomet nézi és az elöbbi mosolynak már hült helye, felváltotta az aggodalom. Kagomet nézi, egyik kezében a gyógyszeres dobozt szorítja a másikkal pedig Kagome kezét fogja.*
~Ne hagy Uram, hogy bármi baja legyen! Kérlek ne!~
|
*A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Nem.. de azért köszönöm
*Elmosolyodik, s sóhajt egyet. Kinéz az ablakon, s neki is feltűnik.*
~Milyen érdekes.. mikor Yamadával találkozok mindig esik.. a sors mit akar ezzel üzenni? Semmi értelme az egésznek.. az lenne a legjobb, ha soha sem találkoznánk..~
*Elengedi a fiú kezét, ha még mindig fogná, s megpróbál felülni, ami sikerül is. A mellette lévő szerkényre néz, majd leemeli onnan a poharat, amiben víz van, s iszik pár kortyot, majd a köhögés miatt le is teszi, hogy le ne ejtse. Visszaborul az ágyra. Egyik kezével megfogja a sebesült karját, s mély levegőt vesz.*
- Egyre rosszabbul érzem magam..
*Összeszűkülnek szemei, s ekkor lép be a doktornő. Épp időben érkezik. Az ágy fölé hajol, szemügyre veszi a lányt, majd elrohan, s egy injekcióval tér vissza. Eközben Kagome elájul a kimerültségtől. Beadja az injekciót, majd egy gyógyszeres dobozt nyom Yamada kezébe.*
- Ha felébredt adjon be neki ebből egyet!
*Ez nem kérés, hanem parancs ;). A doktornő eltűnik az ajtó mögött.*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
