|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A válaszra sóhajt, s előre néz, majd le Bobbyra. Megcsóválja a fejét, s megsimogatja a kutya fejét, majd szépen letolja maga mellé, s Carmenhez húzódik, majd átöleli.*
- Ez természetes dolog.. ne aggódj, el fog múlni.
*Mosolyodik el, s a lányra néz, majd ha Carmen akarja, elengedi. Sóhajtva a fölet kezdi el fürkészni.. már is tenne, egy csók.. nem, nem lehet! Elhúzza a száját, s Carmenre néz.*
|
*Bobby fejét simogatva ül, mikor a görcsök felengednek ő is felegyenesedik kissé, aztán ismét összegörnyed.*
- Ne mondd hogy ezt minden hónapban el kell viselnem!!
*Hisztizik kutyájának, aki nyüsszen ugyan, bár nem érti mi a baj. Sóhajt egyet, hallja hogy nyílik az ajtó így felemeli a fejét. Ahogy a fiú leül mellé, elmosolyodik. A kérdésre megrázza a fejét.*
- Hát, ha a többi lány is túléli, akkor én is megleszek valahogy. Csak kicsit ijesztő volt elsőnek..
*Húzza el a száját, és lehunyja a szemeit. Most úúúúgy megölelné Yamát.. annyira de annyira.. Bobby átmászik Yama felé, és a térdére hajtva a fejét felpislog rá.*
|
*A kérdésre oldalra dönti a fejét, de mivel látja, hogy inkább nem akarja tudni így sóhajt. Ahogy elmegy Carmen a mosdóba sóhajt, s a pulthoz megy, de rájön, hogy itt már semmi ehető/iható nincs. Megcsóválja a fejét, ekkor lép ki vissza. A szavakara elhúzza a száját, a továbbiakra bólint.*
- Rendben..
*Felkapja a tiszta ruháit és a törölközőjét, s bemegy a fürdőbe. Lezuhanyzik, feltöltözik, s a fejére teríti a törölkötőz, kidörzsöli belőle a vizet, s sóhajt egyet. Kietríti száradni a vizes cuccokat, s kilép a fürdőből. Oldalra dönti a fejét, s a lány mellé lépkedve leül mellé.*
- Nagyon fáj..?
*Húzza el a száját, s mély levegőt vesz.*
|
*Igen, azt még tudja, hogy miről van szó, hisz ha keveset is, de az osztálytársai nyomán hallott erről. Yamától már nehezebb elszakadni, lehúzza a fejéről a törölközőt így szőke tincsei vállaira csapódnak, s beterítik a hátát. Vállai mögé söpörve zárja rá ujjait a betétre, forgatja, tapogatja egy kicsit, majd megrázza a fejét.*
- Nem igazán.. tudom.. hogyan..
*Süti le a szemeit, és nyakig vörösen félrefordítja a fejét. Kíváncsian Yama felé fordítja fejét.*
- Neked honnan van ilyened..?
*Sietve megrázza a fejét, inkább nem akarja tudni. Szabad kezével megfogja magán a törölközőt, és talpra áll. Mély levegőt lesz.*
- Megoldom valahogy..
*Bólogat, és belépked a mosdóba. Felöltözik, elintézi magát, megtörli a haját, megfésüli, majd egy sóhajjal a hasához nyúl, és felszisszen.*
- Görcsöl..
*Csóválja meg a fejét, az ajtóhoz lépked, kitapogatja a kilincset és kilép. Az ágyhoz ballagva leül, és a térdeire dőlve a hasára szorítja az egyik kezét. Bobby kíváncsian odamegy hozzá, elmosolyodva végigsimít a fején.*
- Menj csak zuhanyozni.
*Emeli fel a fejét, és fülel.*
|
*A fürdőhöz segíti Carment, majd egy sóhajjal a szekrényhez lépked, kinyitja, s kivesz belőle tisztaruhát. Leül az ágyra, a sikításra pedig elkerekednek szemei, s felpattan. Ekkor nyílik az ajtó és ekkor ugrik a nyakába a láby. Hátöö..egy szál törölközőben van.. köhm.. kissé zavarba jön, a szavakra rögtön kapcsol.*
- Nyugodj meeg!!
*Öleli át, majd egy fejrázással elszakad tőle, s leülteti az ágyra.*
- Ez természetes dolog.. keresek neked..
*Jó, nem mondja ki, de a lány remélhetőleg érti.. xD A szekrényekhez siet, kinyitja, kutakodik, majd egy másik szerkényhez siet, ott is kutakodik, s végre talál a lánynak. Összehúzza szemeit, s elé lépkedve odanyújtja a kezéhez.*
- Tessék.. gondolom menni fog.. egyedül..
*Húzza össze kicsit a szemét és oldalra dönti a fejét.*
|
*A szavakat hallva szomorúan lebiggyeszti az ajkait.*
~Pedig nem lett volna rossz a pólójában.. Carmen!!~
*Csattan fel saját magán, és zavartan vigyorogva átveszi a ruhát és a törölközőt.*
- Köszönöm.. akkorő..
*Forog egy kört a szobában, remélhetőleg Yama a fürdőszoba felé segíti. Becsukja maga után az ajtót, és egy sóhajjal felakasztja a tiszta ruháját.*
~Vacak gönc.. CARMEN!! Verd ki a fejedből!!~
*Rázza meg erőteljesen a fejét, és egy sóhajjal a zuhanyzóba lépked. Menet közben kibújik a ruhájából, beáll a víz alá, és egy sóhajjal megnyitja a meleg vizet. Bevizezi a haját, és miután átmelegedett nehézkesen, de elzárja a vizet és kimászik. Maga köré csavara a törölközőt és nyúlna a másikért, de eszébe jut hogy csak egyet kapott. Hmm, de akkor miből csinál turbánt..? Feltalálja magát! Bólint, a falhoz lépked, két kézzel rátenyerel, és elkezd végiglépkedni a mentén. Amit talál szekrényt azt kinyitja, és a negyedik ilyen után rá is bukkan egy törölközőre. Elégedetten bólint, és egy sóhajjal a ruhája felé nyúl, mikor megérez valami furát. Egész nap benne bújkált hogy nincs rendben valami, de bizonyára a sok csoki majszolásától kavargott a gyomra.. értetlenül vizsgálgatja meg magát alul, és mikor felemeli a tenyerét, már érzi hogy van rajta valami, ami nem víz.. egy Kastélyt-rengető sikítással rohan a csaphoz, ugrándozva megmossa a kezét, majd újabb sikítórohammal kirohan a fürdőből, és ha Yama az útjába kerül, sikítva a nyakába veti magát.*
- Fájok és vérzek!!
*Hisztériázik, miközben majd' megfojtja.*
|
*A zavart szavakra oldalra dönti a fejét, de nem mond semmit. Beljebb lépked, majd becsukja az ajtót. Leteszi a kulcsot az asztalra, a kérdésre Carmenre néz.*
- Maradt itt ruhád.. úgy emlékszem. Megnézem..
*A fürdő felé megy, belép, s meg is lát pár ruhát, ami a lányé volt. Mikor hagyta itt? Hmm.. mindegy. Megfogja, majd két törölközőt is, s a lányhoz lépve odaadja neki a ruháit és az egyik törcsit. A másikat pedig a fejére teríti (kép), s úgy kezd szátítkozni.*
- Remélem nem fáztál meg..
|
*A fiú szavaira teljesen zavarba jön, hirtelen megmukkanni sem tud. Álmaiban sem hitte volna, hogy Yama egyszer ilyeneket mond neki.. már ő maga sem érti, miért nem ugrik a karjaiba, de nem.. még nem.. még kitart.. még ki kell tartania! Már csak női büszkeségből is. Fülig vörösödve félrefordítja a fejét.*
- Köszö..nöm..
*Hebegi és az ujja köré kezdi el csavargatni a póráz végét. Bobby megáll az ajtónál, így ő sem sétál tovább, és hagyja hogy kutyája behúzza a szobába.*
- Esetleg maradtak itt száraz ruháid hogy le tudjak zuhanyozni, vagy elégedjek meg egy kis szárítkozással?
*Dönti oldalra a fejét kíváncsian, és megerőltet egy mosolyt.*
~Mostmár tényleg nem tudom, mihez kezdjek.. lehet hogy beteg, azért mond ilyeneket.. vagy részeg!~
*Billenti oldalra a fejét, és a levegőbe szimatol.*
|
*A szavakra értelmes arcot vág, majd legyint.*
- Jól van.. szia! Majd valamikor jövök! Este.. ne várj meg! Kaja a hűtőben, még maradt az ebédből! Szia
*Lép ki az ajtón, s behúzva maga után mély levegőt vesz. Elnéz a lányok szállására vezető folyosóra, majd a másik irányba.*
~Talán mégegyszer át kellene..? Nem!~
*Megrázza a fejét, s mély levegőt vesz. A mellkasához nyúl, s megfogja a medált. Összeszorítja szemeit, s majd lehajtja a fejét.*
~Sajnálom Carmen.. ez már nem fog így múködni.. fáj, de nem..~
*Veszi le a nyakából, s a kezébe veszi a medált, majd ökölbeszorítja a kezét. Jól van, hát, ez nem a leg ésszerűbb megoldás, mivel a fél szív picikét éles, így meg is vágja szépen a kezét. Nem, ez nem fáj neki annyira, mint amit meg fog tenni.. ez csak egy kis töredéke. Egy levegővétellel lenéz a kezére, melyből elkezd folyni a vér. Elhúzza a száját, majd egy zsebipe gyors megtörli. Ez neki nem fájdalom.. megrázza a fejét, s zsebreteszi a medált. Elindul a lányok szállása felé egy méély levegővel.*
|
*Öccse szavaira elhúzza a száját, karba teszi a kezeit és gyanakvón oldalra dönti a fejét.*
~Miben sántikál már megint ez a szerelmes őrült? Hmm, mondjuk lehet hogy pont a szerelmi életével van valami, hisz Lukeot már elintézte..mi más lenne?~
*Elmosolyodik, s mivel arcára nem ültek ki a gondolatai, öccsére kacsintva bólint.*
- Persze, menj csak! Ha megéhezel vagy ha pisilned kell úgyis visszajössz
*Vigyorog, és vállon veregeti Yamát*
|
*Mély levegőt vesz, s bátyjára néz, majd eltöpreng. Így váratlanul éri ahogy elkapja Naru a nyakát és összeborolja a haját. A kérdésre felnéz, a szavakra semmit sem mond. Amint elengedik megigazítja a haját és lassan elmosolyodik.*
- Áh, semmi.. csak nem tudom milyen életem volt, amíg te szinte létezni sem léteztél számomra.. meg.. meg vannak dolgok, amik most nem hagynak nyugodni.. ezen viszont el kell gondolkoznom és cselekednem kell. *gyorsan maga elé emeli kezeit* Nyugi, semmi olyat nem akarok! Sem megölni, se semmi.
*Dönti oldalra a fejét, s mély levegőt véve leengedi kezeit. Elhúzza a száját.*
- Most egyedül szeretnék lenni.. elmegyek sétálni, remélem megértesz..
*Halványan elmosolyodik, majd biccent, s az ajtó felé néz.*
|
*Öccse szavaira lehajtja a fejét. Áhh, már megint a bűntudat.. mellkasához nyúlva leszegi a fejét, tincsei a szemei elé lógnak. Így ül egy darabig, majd egy széles mosollyal felkapja a fejét, és átkarolja az öccse nyakát, s erőteljesen összekócolja a haját.*
- Na, mi ez az orrlógatás? Fel a fejjel, légy vidám! Hisz mostmár mindig együtt leszünk mi ketten
*Vigyorog Yamára, de persze sietve el is engedi.*
|
*Amint bátyja felül a pultra ránéz, majd kikerülve a szekrényhez lép. A szavakra lehajtja a fejét.*
- Tudod, ezek igazából nem hobbyk. Ezzel kellett együtt élnem.
*Csóválja meg a fejét, s elteszi a tányérokat, majd az evőeszközöket. Visszatér a kérdésre, s bólint.*
- Majd meglátjuk mi lesz..
*Von vállat, s a pultnak dőlve lehajtja a fejét.*
|
*Nézi, ahogy öccse mosogatni kezd. A színtelen hangra sóhajt. Kezd romlani a hangulat.. Yamához ballag, felül mellé a pultra, és onnan nézi ahogy mosogat. Mély levegőt vesz.*
- Mi lenne, ha holnap elmennénk ketten valahova? Válassz helyszínt és programot, ha van időd.
*Mosolyog rá, felnéz a plafonra és elkezdi lóbálni a lábait.*
- Öcskös, amúgy... nem érdekel milyen rossz hobbijaid vannak... örülök, hogy itt vagy, és tuti, hogy megleszünk valahogy!
*Kacsint rá. Sakurára nézve elvigyorodik, és füttyent.*
|
*A válaszra elhúzza a száját, feláll, elveszi Narutól is a tányért, s egy sóhajjal a mosogatóhoz ballag. Neki lát a mosogatásnak, s színtelen hangon megszólal.*
- Nem mintha én annyira büszke lennék rá. De már sajnos a részemmé vált... nem gond, hogy nem akarod.. igazából nem vártam mást. De azért, gondolj csak bele, ha..
*Megrázza a fejét, s mély levegőt vesz.*
- Mindegy.. az a lényeg, hogy nem gond.
*Nekilát törölgetni a tányért.*
|
*Öccse kijelentésére elneveti magát.*
- Igen, tanítalak, ha szeretnéd.
*Kacsint rá, és kiüríti a tányérját. A további szavakra kíváncsian odanéz, de a felvetést hallva elkomorodik. Komolyan és mélyen maga elé néz. Nyugodt hangon szólal meg mégis, szemrehányás nélkül.*
- Nem, köszönöm... de ez nem is olyan dolog, amit büszkén taníthatnál. Én is tudok lőni, de ez sem dícséretre méltó dolog. Nem örülök túlzottan, hogy ilyen veszélyes dolgot forgatsz.
*Húzza el a száját, de őszinte. Sóhajt.*
|
*A vállveregetésre és a fejpaskolásra elmosolyodik, a szavakra oldalra dönti a fejét.*
- Rendben, akkor én fogok főzni
*Biccenti oldalra a fejét és tovább eszeget. A kérdésre összehúzza a szemeit, s sóhajt.*
- Nem vagyok a sportok híve.. De gondolom te majd megtanítasz.
*Mosolyodik el, majd kiüríti a tányérját. Eszébe jut valami, s Naru felé fordul.*
- Én is tudok neked valamit tanítani.. *elvigyorodik, majd sóhajt* Késforgatás. Hm? Ha nem akarod, nem kell.
*Vállat von egy sóhajjal*
|
*Nézi, ahogy öccse mellé ül. Elmosolyodik, és némán eszeget. Elismerően megveregeti öccse vállát, és megpaskolgatja a fejét azzal a kezével, amivel átkarolta a vállait.*
- Ez nagyon jó lett! Fel vagy véve, te lettél a szakácsunk!
*Vigyorog, majd eszébe jut valami. Yamára néz egy pillanatra, és tovább eszik.*
- Tudsz baseballozni?
|
*A hajborzolásra és a válaszra bólint.*
- Akkor jó.. neked is, jó étvágyat
*Néz utána, majd egy sóhajjal leül mellé. Amint átkarolja a vállát elmosolyodik, s nekidönti a fejét. Áh, nem, nem mond semmit.. már milliószor elmondta, hogy mennyire jó a bátyjával lenni.. Naru ezt már tuti kívülről fújja.. nyitja a száját, de inkább egy villa tésztával befogja.*
|
*A válaszra elneveti magát, és átveszi a tányért. Megnézegeti a tartalmát, majd visszanéz Yamára.*
- Hát.. legalább az egyikőnk legyen házias.
*Mosolyog, az aggódó kérdésre oldalra dönti a fejét és fürkészi kicsit öccse arcát, majd egy laza mozdulattal összeborzolja a haját, ha nem figyel.*
- Már minden rendben, ne aggódj.. na akkor, jóétvágyat!
*Huppan le az ágyára, kényelmesen elhelyezkedik, és nekilát behabzsolni az ételt. Két falat között azért megpaskolja maga mellett a helyet, ha öccse leül mellé akkor az ölébe fekteti a tányért, s ezzel felszabadul az egyik keze, amivel átkarolja a vállait.*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
