|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Amint nyílik az ajtó oldalra dönti a fejét, s összeakad pillantása Yamadával. Nem jön zavarba, s csak lassan fordítja félre a fejét. A szendvicset meglátva a fiúra néz, kifejezéstelen arcal, majd sóhajtva elveszi.*
- Köszönöm.. szeretem a sonkát.. jó, hogy gondoltál rám, de nem kellett volna
*Kibontja a szendvicset, majd a szájához emelve beleharap, s a fiú felé fordulva elfekszik az ágyon, vagyis hasrafekszik, felkönyököl, s úgy eszik.*
- Reléme lassan hazaengednek.. jó lenne végre az akadémián lenni..
*Húzza el a száját, majd megint beleharap a szendvicsébe.*
~Hmm.. nem, még nem felejtettem el teljesen.. de kezd halványulni.. igen..~
*Gondolatmenetére bólint, mély levegőt vesz, s a plafonra néz, majd térdelésbe löki magát, s az ágy széléhez mászik, kinéz az ablakon.*
~Azt se tudom, miért mentem utána.. ostoba vagyok, szörnyen ostoba..~
*Csóválja meg a fejét, majd egy sóhajjal betömi az utolsó falatot. Lemászik az ágyról, a szemeteshez ballag, majd kidobja a csomagolást, s megtörli kezeit. Az ajtóra néz, majd visszamegy az ágyjoz, lefekszik, s a plafont fürkészve elgondolkodik. Egy idő után ezt is megunja, majd a fiő felé fordul, nézi pár másodpercig, majd ismét a plafont kezdi el nézni.*
~Már nem tudok mit mondani neki.. hisz, csak barátok vagyunk..~
*Húzza el a száját, majd megrázza a fejét.*
~Naná, hogy csak barátok! Nem is lesz több!! Az biztos!~
*Bólintva a fiúra néz, s megint elmereng.*
|
*Kopogásra emeli a kezét, de inkább leteszi és csak nézi a fehér ajtót.*
~Biztos, hogy nekem ide be kell mennem? Hát persze, hogy biztos! Olyan hülye vagyok! Azt mondtam itt maradok Kagomeval, úgyhogy irány befelé.~
*Lenyomja a kilincset és belép. Rögtön az ágyra néz és így talán még épp elkapja Kagome pillantását. Megint nyel egy nagyot és kicsit rekedten megszólal.*
-Hoztam neked enni.
*Megkerüli az ágyat és odanyújtja Kagomenak*
-Nem tudom szereted-e a sokát, de ilyet sikerült szereznem.
*Halványan/alíg láthatóan elmosolyodik.
Leül Kagomeval szembe a "saját" ágyára és nekiáll kibontogatni a saját szendvicsét.*
|
*A szavakra behúzza a nyakát, majd lehajtja a fejét.*
- Itt maradok.. nem fogok utánad menni..
~Értelmét sem látom..~
*Fordítja félre a fejét, majd a szekrényhez ballag, kivesz egy tiszta ruhát, ilyen zöldes színűt, majd átöltözik gyorsan, s az ablakhoz megy. Lehajtja a fejét, s arcához emeli kezét (kép).*
~Miért..? Miért szeretem még mindig? El kellene felejtenem őt.. igen! És el is fogom!~
*Leengedi a kezét, s határozottan bólint.*
~El fogom felejteni! Bármi áron! MOST lett elegem ebből a helyzetből! Nem fogok könyörögni neki! Nem jön vissza? Nem bocsát meg? Oké! Rendben! Nem érdekel! Ettől a perctől fogva nem is fogom visszafogadni, ha akarná se! NEM! Elegem van!!!!!~
*Csap rá az ablakpárkányra, majd összeszorítja szemeit, végül erőt vesz magán, kihúzza magát, leporolgatja magát, s mély levegőt vesz.*
- Kész. Mától egy teljesen új Kagome vagyok. Célokkal és nem mellék utakkal! Csak egyre fogok koncentrálni! *körbenéz, majd halkan kimondja* Inuyasháékra..
*Sóhajt egyet, az ágy felé lépked, majd leül, s maga elé mered. Összehúzza szemeit, majd az arcához nyúl, a sebeit tapogatva, majd az ajtóra.*
|
-Hát... mert....mert neked most nem szabad innen elmenned. Nem szeretném ha még meg is fáznál.... *halkan fejezi be a mondatot* .... miattam.
*Feláll és az ajtó felé sétál.*
-Kimegyek, hogy nyugodtan átöltözhess.
*Kinyitja az ajót, megáll és visszafordul.*
-És most ne gyere utánam!
*Hanga keményen, ellentmondást nem tűrően cseng. Nem szól többet csak becsukja maga mögött az ajtót és elindul lefelé a büfébe. Útközben szüntelenül azon agyal (már ha van neki olyanja ^^), hogy miért is maradt itt Kagomeval.*
~Inkább maradt volna itt Sora. Ők biztos jobban el lennének, mint mi ketten Kagomeval.~
*Nyel egy nagyot és gondolatait elhessegteve az árlistát kezdi el fürkészni. Min 10 percig várakozik mire az utolsó ember is eltűnik előle és végre ő következik.*
-Kérnék két sonkás szendvicset és egy ásványvizet.
*Nem is idegességébe inkább csak megszokásból a lábával egy ütemet dobol. A büfésnő ezt persze úgy fogja fel, hogy a kedves vevője ideges és rosszallóan néz rá aztán a kezébe nyomja a két zsemlét és az ásványvizes üveget. Ő villám gyorsasággal előhúzz a zsebéből kopott pénztárcáját és fizet aztán visszaindul a szobájába... vagy inkább szobájukba?*
~Nem is értem mit kersek én itt... Nekem a kollégiumban lenne a helyem ahol nyugiban elfelejthetném Kagomet. Nem, ehelyett én itt vagyok és persze ki mással mint Kagomeval. Nem vagyok normális, ez már tuti...~
|
*A kérdésre eltáltja a száját, majd becsukja.*
- Én csak.. kijöttem utánad..
*Mikor megfogja a kezét meglepődik, s ahogy felrántja robog utána.*
~Miért aggódik ennyire? Nem értem..~
*Töpreng el, de követi az utasításokat, a kérdésre elhúzza a száját.*
- Mert..mert.. nem akartam, hogy.. öö
*Töpreng el, mert nem akarja kimondani, hogy valójában miért is jött utána.. inkább befogja a száját. Mikor a fiú hátatfordít neki lehajtja a fejét, de feltűnik neki, hogy még mindig fogja a kezét. A szobába érve sóhajt. elveszi a törölközőt, s megszárítja a haját közben. A szavakra elkerekednek szemei, majd összeszűkülnek (kép).*
- Ehh... nem előtted fogok átöltözni..
*Hátöö, Yamada ezt egy szóval sem említette, de nem lényeg.. XD A ruháihoz megy, a kezébe veszi, majd minha a fiú ott sem lenne, átöltözik. A fejére csavarja a törölközőt. s leül az ágyra. A fiút kezdi el figyelgetni.*
- És miétz aggódsz ennyire értem? Mit számít az neked, hogy beteg vagyok-e vagy sem..?
*Halkítja le hangját, majd elhúzza a száját. Félrefordítja a fejét, majd a plafonra néz, s egy pontot kezd el fürkészni.*
|
*Egy másodperc alatt visszatér a valóságba és Kagomera néz.*
-Te mit keresel idekint??? Azonnal vissza kell menned!
*Leugrik a padról és Kagome kezét megfogva őt is lerántja, persze nem úgy, hogy a lány leessen vagy ilyesmi. Még mindig nem engedte el a lány kezét és nem is fogja, bárhogy is tiltakozna ellene. Elindul a kórház bejárata felé és ha Kagome nem jön magától akkor megfordul és felkapja a lányt és úgy indul el visszafelé. Az épület bejáratnálál leteszi Kagomet és újra megfogja a kezét. A szobája felé tereli közben a mellettük elhaladó orvosokra, betegekre és más emberekre sem néz, mert szinte hallja amit gondolnak róla. Gyorsan a lifthez sietett és nagy megkönnyebbülésére teljesen üres volt. Betuszkolta Kagomet és megnyomta az 1-es gombot. Amint az ajtó becsukódott Kagomehoz fordult*
-Mért jöttél utánam? Ha az orvos meglát így, márpedig szerintem meglátott szerinted azt mondja, hogy Jólvan kislányom, menjél csak nyugodtan ki a zuhogó esőbe!? Hát ezt lesheted! Tutira mérges lesz! Te meg csak kint sétálgatsz! Nem elég, hogy kórházba kerültél még össze akarsz szedni egy tüdőgyulladást?-
*Nagy levegőt vett és hátatfordított Kagomenak. A kezét még mindig nem engedte el és amikor kinyilt a liftajtó kihúzta és elindult a 13-as szoba felé. Kinyitotta az ajtót és betessékelte Kagomet aztán becsukta maguk után az ajtót. Nem szólt semmit csak Kagome szekrényéhez lépett, kinyitotta és kivett belőle és törölközőt. Visszahajtotta a szekrény ajtaját és a törölközővel együtt odament a lányhoz és felé nyújtotta.*
-Törölközz meg mert megfázol!
*Kagome esetleges válaszát meg sem várva megfordult és úgy ahogy volt, csurom vizesen leült a székére. Az elötte lévő ágy lábát rugdosta és a földet nézte. Percekig némán hallgatott végül felemelte a fejét és bárhol is legyen, Kagomera nézett.*
-Át kéne öltöznöd. Ha a doktornő bejön szívrohamot kap a vizes látványodtól.
*Nem gondolta végig, hogy akár sértő is lehet amit mond csak próbálta visszanyerni higgadtságát. Ha Kagome átöltözik akor sem szól semmit, ha nem akkor sem csak tovább nézi a földet és szüntelenül az ágy lábát rugdossa.*
|
*Látja, hogy a fiú az ajtó felé veszi az irányt. Gondol egyet, felpattan, s fut utána. Nem állítja meg, hanem csak megy vele. Nem szólal meg, némán követi. Szóval a lényeg, hogy megy utána. XD Az esőbe is kimegy, már nem számít. Kitárja a karjait oldalra, s úgy néz fel az égre, behunyja szemeit. Elmosolyodik, s leül Yamada mellé a padra. Hátradől, s az eget kezdi el fürkészni. Kinyitja a száját, kidugja a nyelvét, s hagyja, hogy az esőcseppek ráhulljanak. Végül bezárja, s a fiúra néz. Majd felhúzza a lábait. Átkarolja, s úgy nézi a földet, ahol az esőcseppek már egy kis tócsába gyűltek.*
|
*Megfordul és ahelyett, hogy a széke felé menne inkább az ajtó felé veszi az irányt. Szó nélkül kisétál az ajtón és egyenesen a bejárat/kijárat felé evszi az irányt. Fogalma sincs mi vezéreli, de kimegy a zuhogó esőbe és a kórháztól nem messze lévő kissebb parkhoz sétál, leül a padra és felnéz az ablakokra. Innen pont jól látja Kagome szobájának ablakát. Meredten nézi és nem tudja mit csináljon ezután.*
|
*A szavakra meglepődik, de ez nem ül ki arcára. Mély levegőt vesz.*
- Fontos vagyok neked.. ezt én nem érzem
*Néz a fiúra, de látja, hogy el van foglalva az ablaknál. Megrázza a fejét. Visszafekszik az ágyra, magára húzza a takarót, s oldalra néz, majd az oldalára is fordul. Yamada irányába persze. Nézi némán, majd inkább egy másik pontot kezd el figyelni.*
- Nem érzem, hogy fontos vagyok neked.. de igazából már nem is kell, hogy az legyek.. megszoktam a magányt
*Mély levegőt vesz, s tovább figyeli azt az egy pontot.*
|
-Hogy miért?-elöbbi halvány nyugoddtsága megint eltúnik.-Mert ezzel akar felhúzni! Tudja mennyire fontos vagy nekem és...
*Itt megakad, mert most gondol vissza arra amit mondott és legszívesebben a szájára csapna, de mégsem teszi. Megfordul és már megint az ablakhoz megy, de most nem néz ki hanem behúzza a függönyt. Ha Kagome valamit mond végighallgatja szépen csendben és egyenlőre nem is fordul meg, hogy a lány ne lássa az arcán milyen zavarban van. Egyszerre érez magában dühhöt Kawazoe miatt és magára is mérges amiért ilyen kicsúszhatott a száján. Egyre türelmetlenebbül várja mi jön még ezután.*
|
*Yamada szavaira behúzza nyakát, s felül. Elhúzza a száját.*
- Nem tudom miért idegesít, ha Kawazoe virágot küld nekem.. szerintem nagyon kedves tőle.
*Von vállat, hisz látja, hogy a falnak beszél. Lefekszik, s a plafont bámulva elgondolkozik.*
~Miért ennyire ideges? Talán.. féltékeny? Áh, gyermeteg álom..~
*Rázza meg a fejét, s mély levegőt vesz. Yamada szavaira összerezzen, de nem hagyja, hogy ő takarja be. Felül, lelógatja a lábát az ágyról. Lenéz a földre, mélyen egy pontra mered.*
- Miért nagy dühös Kawazoéra? Csak azért mert virágot küldött? Vagy mert azért, mert nekem küldte..?
*Kérdezi a fiútól, de nem néz rá. A kiszemelt pontot figyeli.*
|
*Mintha csak most jutott volna el a tudatáig amit Kasgome mondott. Ökölbe szorítja kezeit és elönti a méreg.*
-Megölöm azt a férget! Ha ezt emgint azért csinálta, hogy idegesítsen akkor sikerült neki!
*Nem néz Kagomera csak a dühtől túlfűtve az ablakhoz lépked és kinéz. Nincs is megnyugtatóbb, mint az eső, a kórház jól kivilágított bejáratának fényében még mindig jól látszik a szakadó eső. Percekig nézi némán az esőt addig bárki is szól hozzá, nem reagál rá. Végül egy hangyányit nyugodtabban visszafordul és Kagome irányába néz, de nem rá.*
-Ideje aludnod!
*Odamegy Kagomehoz betakarja és egy pillanatig némán néz, ha sikerül akkor a szemébe ha nem akkor nem a szemébe (^^).*
|
*Mehlátva Yamadát a vázával elmosolyodik, a szekrényhez lépked, belerakja a virágot, a kérdésre odafordul.*
- Kawazoe.. tudom, hogy nem vagytok jóba, dehát velem még jóba lehet..
*Hajtja le a fejét, s az ágyhoz szökdécsel jókedvűen, s belehuppan az ágyba. Ajj, mint egy elvarázsolt hercegnő.. a plafonra néz, kitárja karjait oldalra, s behunyja szemeit, majd kinyitja. Yamadára néz, s elmosolyodik.*
|
*Mikor a vizzel teli vázával a kezében benyit kishíján beleütközik Kagomeba, de végül mégis elkerülte a "koccanást". Az ingjére kifröcskölődött vízre néz. Megkerüli Kagomet és leteszi a vázát a szekrényre.*
-Kitől kaptad?
*Kiváncsiságában végül mégis kibökte a kérdést amit már meg is bánt, hiszen nem tartozik rá... Oda lépked a saját ágyához és megvizsgálja. Az ágy maga kemény mint a kő, de a párna puha.*
~Az biztos, hogy derékfájdalmam nem lesz reggel (^^).~
*Visszapillant a lányra és csak most veszi észre, hogy már nincs a szájában az a "kütyü".*
~Ezek szerint járt erre a doki. Kár, hogy nem voltam itt.~
*Az ajtó felett lévő órára néz. 21:47 felé jár már az idő és egy ásítás kiséretében rájön, hogy mennyire fáradt. Mefordul és épp azon van, hogy Kagome párnáját megigazítja amikor az ajtó felé nézve meglátja az összegyűrt kártyát. Nem szólal meg, hogy szóvá tegye, de egy hirtelen ötlet támad a fejében amit hamarosan véghez is fog vinni.*
|
*A szájában lévő kütyüt vizslatja szemeivel, már amennyire tudja, s ekkor nyílik az ajtó. A virágcsokrot meglátva elkerekednek szemei, s majdnem kiesik a kütyü a szájából. Felül, s a csokrot kezdi el vizslatni. Mikor Yamada odanyújtja neki a kártyát, biccent neki egy mosollyal, s kézbeveszi. Mikor a sorokat olvassa eltáltja a száját, s kiesik a kütyü a szájából. Mit számít?*
- Kawazoe????
*Kiáltja el magát, s köpni, nyelni nem tud. Elkezdi hangosan felolvasni a szöveget.*
- Gyógyulj meg minnél hamarabb, és bár pofátlannak tűnhet, hogy virágot küldök , de mióta meghallottam ami történt állandóan ez jár a fejemben. Bemenni nem akartam, mert úgy hallottam Takumi ott van és nem lett volna jó. Szóval Gyógyulj meg és gyere vissza minél előbb!
*Összeszorítja fogait, s összegyűri szépen a kártyácskát, s az ajtónak vágja, épp akkor mikor a doki benyit.*
- Higursahi! Mit művel?
- Hagyjon békén! Kawazoe!! Ááá, örülök, hogy aggódik értem, de ne járjak álandóan a fejedben! Nem akarooom!
- Nyugalom Higursahi!
*Nyugtatgatja a lányt, s bead neki egy nyugtatót is.. Mély levegőt vesz, s a dokira néz. Odanyújtja neki a kütyüt, s a párnára hajtja a fejét. A doki eltűnik az ajtó mögött.*
- Hogy lehet valaki ennyire...?
*Harapja el a mondatát, s felül, majd lelógatja a lábát az ágyról. A csokorra néz, feláll, odamegy, megfogja. Összeszorítja fogait, majd felenged.*
- Végülis.. kedves tőle.. igen.. nagyon kedves..
*Mosolyodik el saját szavain, s oldalra dönti a fejét. Elkezd gyönyörködni a virágcsokorban.*
|
*Ahogy az orvos belép visszafordul és rá néz. Nem sétál vissza Kagomehoz csak távolról nézi ahogy a doki "megvizsgálja". Amint a doktornő kiment visszafordul az ablakhoz. Kint már majdnem teljesen besötétedett. Ásított egy nagyot és hátrafordul majd a széke felé vette az irányt és leült. Épp nyitotta a száját, hogy megkérdezi Kagometól fáj-e még valamilye, de rájött, hogy a lány úgyse válaszolhat így inkább csendbe maradt. A padlót rugdosta és épp elmélyült egy gondolatban amikor kopogtak az ajtón. Nem sokkal késöbb kinyílt az ajtó és a doki helyett (akire várt(ak)) belépett egy magas, baseball sapkás fiú hatalmas vörösrózsacsokorral a kezében.*
-Kagome Higurashi?
*Fordult az ágyon fekvő lány felé. Letette a csokrot az ágy mellett lévő szekrényre és a választ meg se várva sarkon fordult és kiment.*
-Mi a....
*Felállt és az ágyat megkerülve odament a szekrényhez ami a csokor hevert. Megnézte és rábukkant egy kis kártyára. Bármennyire is kiváncsi volt annak tartalmára megfogta és odanyújtotta Kagomenak. Felemelte a virágot és odament a szoba másik végében lévő polchoz amin egy váza volt.*
-Elmegyek szerzek vizet.
*Kiváncsiságát elnyomva lépett ki az ajtón és indult el, hogy megtöltse a vázát.*
~Ki küldhette Kagomenak azt a csokrot? Nem sokan tudják mi történt, ha csak Sora el nem mondta az egész világnak. Kitellik tőle. De akkor is kinek jutott eszébe virágot küldeni az én...~
*Menet közben megrázta a fejét, elhessegetve a gondolatait és a mosdó felé vette az irányt.*
|
*A szavakra lebiggyeszti ajkait, s megismétli halkan.*
- Egy batát..
*Megcsóválja a fejét egy sóhajjal. Csak egy pontra mered, a kérdésre felkapja a fejét.*
- Semmit. Csak gondolkodtam..
*Sóhajtva a plafonra néz, majd a fiúra, ahogy az ablakhoz sétál.*
~Talán nem is neki kellett volna itt maradnia.. jó.. vele más.. boldog vagyok.. de mégsem.. már csak barátként tekint rám.. pedig nekem még mindig többet jelent.. de már nem teszek semmit.. mindent megtettem, ami tőlem telhetett.. csak egyet nem értek.. jó, az egy dolog, hogy megsérültem és az is, hogy bejött.. de hogy, hogy itt maradt? Nem mintha olyan rossz lenne.. jó is.. de.. érthetetlen.. de azért örülök~
*Mosolyog a fiúra nézve, majd egy sóhajjal lefekszik az ágyra. A doktornő épp ekkor lép be. Az ágyhoz lépked.*
- Látom már jobban érzi magát.
*Elővesz egy kis kütyüt, majd a lány szájába nyomja.*
- 5 perc és visszajövök. Ne beszéljen!
*Szögezi le egyből, majd eltűnik egy ajtó mögött. Kagome engedelmes kiskutyaként követi az utasítást, s nem beszél. Sóhajtva a plafonra néz, majd a fiúra.*
~Olyan rossz.. nem beszélheteeeekk..~
*Sikít magában egyet, majd egy mély levegővel megrázza a fejét.*
~Jöhetne már a doki..~
|
*Teljesen elfelejtette, hogy nálla volt Kagome pizsije. Hátranéz és félig az ágyra dőlve elveszi a székrőla pizsomát aztán Kagome kezébe nyomja.*
-Tessék.
*Amikro a lány becsukja maga mögött az ajtót feláll és megint az ablakhoz megy. Kint még mindig zuhog az eső.*
-Ha ez így folytatódik árvíz lesz.
*A távolba nézve mereng és csak akkor tér vissza valóságba amikor Kagome benyit. Megfordul és visszasétál a székhez.*
-Egy barát soha nem hazudik.
*Mosolyt eröltet az arcára. A földre néz és halkan hozzáteszi.*
-Márcsak ilyen egy barát.
*Meglepetten kapja fel a fejét ahogy Kagome megint átöleli, mire átölelné a lányt az már el is húzódott tőle. Felnéz Kagomera és ha épp úgy sikerül akkor a szemébe is néz.Mikor a lány félrefordítja a fejét akaratlanul kibukik belőle a krédés.*
-Mit nézel?
*Legszivesebben a szájára csapna, de ehelyett inkább elfordítja a fejét. Feláll és Kagomera se nézve odasétál az ablakhoz és becsukja. Megfogja a függönyt, de még nem húzza el hanem kifelé néz.*
|
*A szavakra felkapja a fejét és elszakad a fiútól. Felül az ágyon. Lehajtja a fejét ehy sóhajjal.*
- De.. kellene.. megyek is, mielőtt a doki bejön.. bár, fölösleges ez az egész..
*Vág fancsali képet, s lemászik az ágyról, a szekrényhez szalad, kinyitja, de eszébe jut, hogy a pizsama már Yamadánál landolt. Visszaszalad, s csípőre teszi kezeit.*
- Úgy tudom, hogy nálad van a pizsamám.. megkapom?
*Ha odaadta, akkor elnéz az ajtó felé, elrohan, kinyitja, majd becsukja maga után, s a folyosó végére szalad, a zuhanyzóba. Ott lassan levetkőzik, beáll a zuhany alá, megmosakodik, majd kilép alóla, a törölközővel megszárítkozik, miközben végigméri magát, s a sebeit.*
- Szép nagyot eshettem.. de remélem Yamadának igaza van, és nem rólam beszéltek.. nagyon bízom benne.. még annyi mindent meg kell tennem és mondanom, mielőtt itthagyom ezt a világot..
*Sóhajt egyet, felkapja magára a pizsamát, s lassan elindul visszafelé. Az ajtónál, ahol hallotta a doktorokat beszélgetni megáll, s ismét hallgatózni kezd.*
- Igen. Már elhunyt.
- Semmit sem tehettünk érte
*Jól van, ennyi elég volt neki.*
~Szóval nem is rólam beszéltek.. Yamadának igaza volt..~
*Bólint egyet, s elmosolyodik, úgy szalad vissza a szobához, benyit, majd belép. Rózsaszín/fehér kis piszijében az ágyhoz szalad, majd lehuppan rá. S mosolyogva a fiúra néz.*
- Kész vagyok! És.. igazad volt.. nem rólam beszéltek.. hanem egy másik emberről.. úgy örülök!!
*Felpattan és átöleli a fiút, ha hagyja, de ekkor eszébe jut valami. El is szakad tőle, ha ő nem akarja átölelni. Leül az ágyra, s maga elé mered egy pillanatra, majd a fiúra. Félrefordítja a fejét.*
|
*Meglepődik amikor Kagome ismét átöleli de nem ellenkezik.*
~Jobb lenne ha végre helyreállna a rend, márha még létezik ilyen. És ha bejön az orvos? Tuti kapok a fejemre amikért Kagome nem az ágyában fekszik. Amúgy már rég le kellett volna zuhanyozni.~
-Ka... Kagome, talán ideje lenne.... lezuhanyozni... Nem gondolod?
*A plafonra néz ahol épp egy légy rohangál. Majd az ajtóra amin bármikor bárki benyithat.*
~Bárcsak már rég vége lenne ennek az egésznek és megint az akadémián lennénk.~
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
