|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:54 - |
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Fáradtan zuhan be a társalgó ajtaján. Bizony, ő most..most akkora fájdalmakat átért, hogy ezért ki kell őt tűntetni. Elvánszorog a legközelebb eső fotelhez, és lerogy rá. Csoda, hogy egyáltalán el tudott idáig kúszni. Fájdalomcsillapító, mi?? Annyit ért mint halott embernek a csók. Bár ő még nem halott. Vagy lehet hogy mégis, és a mennybe került. Ezen töprengve nyúl meghúzódott bal vállához, ahol a póló alatt egy szoros kötés díszeleg. Az ápolónő hányszor elismételte.. "Mekkora szerencséd van, kishölgy, hogy nem tört el!" na meg azt hogy.. "Hányszor mondtam már, hogy a szárat ne tekerjétek semmilyen végtagotokra sem!" és volt valami olyasmi is, hogy.. "Ezek a mai fiatalok!!". 3 óra szenvedés után viszont végre sikerült meglógnia. Sóhajtva hátradől, és úgy pihen. Alvásról persze szó sem lehet.* ~Na és most? Pihentetnem kell..de az edzéseket nem hagyom abba!~ *Gondolatait rendezve bólint, s körbenéz.*
|
| *Feláll, mert úgy hallotta most lesz az oktató karámban az az ismerkedős valami és kiváncsi rá milyen. Magárahagyva a lányt kisétál a társalgóból és az oktató karám felé veszi útját.* |
*Felkuncog a fiú ijedtségén, de nem nevet. Barátságos mosollyal húzza vissza kezét a kapcsolóról*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
*Elpillant a falióra felé. Hoppá, neki már az istállónál kéne lennie Fantommal. Jobb lesz, ha siet.*
- Ne haragudj, de sietnem kell, még össze kell szednem a lovam és..
*Fog bele egy levegővel a magyarázkodásba, míg az ajtó felé indul. Ekkor esik csak le neki, hogy még mindig a kék pizsamájában van.*
- Hopszika.. vagyis.. arra..
*Bökdös zavartan a lépcső felé, és sietve megindul, hogy átöltözhessen.*
|
*Arra ébred fel, hogy valaki átesik a lábán. Nem nyitja ki a szemét.*
~Hátha csak álmodtam....~
*Még mindig félálomban van, de ez gyorsan elmúlik amikor valaki ráköszön. Az ijedségtől felpattan. Rájött mekkora bolondot csinált magából a lány elött.*
~Megijedtem egy köszönéstől. Ilyen nyuszi is csak én lehetek.... Mit fog most ehhez szólni???! Biztos kinevet. Hát van is rá oka bőven.~
-Szi...szia!-
~Mit dadod én itt össze-vissza. Jaj mi van ma velem???!~
*Gyorsan visszaül a fotelbe és a lányra néz.*
~Jaj... mi lesz még ebből...~
|
*Lassan nyílnak fel szemhéjai. Miért sikerül mindig elaludni ezen a kényelmes fotelon?? Viszont már bánja, hogy becsukta az ablakot, mivel így már végképp nem siklik be a társalgóba semmi fény. Pedig valaki van itt, érzi.. na nembaj, majd ő világosságot teremt. Fel is pattan, s párszor hasra bukva egy-egy kisebb székben, de elvánszorog a falig, hol kitapogatva a kapcsolót egy kattanással vakító fényességet varázsol a kis helyiségbe. Na, így már látja is az alvó, vagy aludni készülő? fiút. Elmosolyodva ráköszön* Szia! *Hát, bizonyára nagyon fognak neki örülni...*
|
*Miután az udvaron jól átfagyott, jól jött neki ez a kis meleg. Benyitott a félhomályba és besétált. Nem is figyelte hova ül le, csak az utolsó pillanatban ugrott fel.*
-Mi a.....
*Valaki halkan hortyogott ott a hova az elöbb le szerette volna ülni.*
~Szerencséd, hogy meghallottam a szuszogásod különben most laposabb lennél, mint egy palacsinta.~
*Elgondolkodva leült az egyik fotelbe.*
~Tényleg, mi lett volna ha véletlen ráhuppanok? Szerencséje, hogy ilyen jó a hallásom.~
*Mosolyogva dőlt hátra, lehunyta a szemét és pihent. Nem aludt el, de már nem kellett sok hozzá.* |
*Lassan lépked le a lányok szállásához vezető lépcsőn, kék pizsiben, nagyot nyújtózkodva. Hisz az a kedves férfi a kapuknál is megmondta, hogy érezze magát otthon. Akkor csak nem lesz olyan nagy baj, ha pizsamában mászkál egy kicsit, mezítlábasan. Legfeljebb kinevetik ;).* ~Szép, tavaszias reggel~ *Fut át agyán e gondolat, melyet rögtön megcáfol a nyitott ablakokon át besüvítő hideg szél. Megszaporázva lépteit odasiet a vaskos ablakhoz, s egy lendülettel becsukja* ~Huh..~ *Megkönnyebbülten foglal helyet egy kétszemélyes fotelban, lábait felhúzva a karfára terül szét benne. A hátára fordul, ujjait hasán kulcsolja össze. Hátha akad ma egy kis társaság..*
|
*Lassan kinyitja szemeit, felébred. Mivel este amikor megjött az akadémiára, nagyon fáradt volt, nem tudta, hogy pontosan hol van a kastélyban. Csak annyit tudott, hogy a lány, aki tegnap ott volt, már nincs. Eszébe jutott, a lova Shadow.* ~Hol van az istálló és a lovak?~ *A kislány elindul megkeresni az istállót, de leginkább Shadowot keresi...*
|
*Felriad az est közepén, szemhéjai hirtelen pattannak fel.* ~Hol vagyok? Mi történt? Fantom!~ *Megnyugodva észleli, hogy csak bealudt az Akadémia társalgójában. Lát még egy lányt szundikálni vele szemben. Elmosolyodva figyeli egy darabig, majd feláll, összehúzza magán dzsekijét, és bőröndjeit ott hagyva kisiet az ajtón, ahol jött. Meg sem áll az istállóig.*
|
*Halk léptekkel Kagome megtalálja a társalgót, ahol már világosság van. Már a kis fejében sok kérdés megfogalmazódott, de egyikre sem tudja a választ. Belép az ajtón és egy másik lányt lát. Alszik, vagyis úgy tűnik. Halkan odalép mellé, de nem ébred fel. Ő is keres magának egy helyet ahol lepihenhet. Közben máshol jár az esze.* Jól van Shadow? Hogy fogom gondozni? *A bőröndeit lepakolja, lefekszik és szép lassan elalszik...*
|
*Egy kattanás kíséretében elárasztja a sötét társalgót a lámpa vakító fénye. Egy lány áll az ajtóban, két, nála jóval nagyobb bőröndőt hurcibálva magával. Szemei csillognak a lelkesedéstől, miszerint itt tanulhat az Akadémián. Fejében már ezer meg nem történt élmény pörög le, új barátságokról, lovaglásokról. Tudja, hogy sokat kell tanulnia, de menni fog.* ~Én leszek a legjobb lovas!~ *Határozott bólintással lép tovább, mikor cókmókja megakad az ajtó küszöbében. Fárasztó munka, míg a ruhákkal megpakolt táskákat sikerül beráncigálnia a társalgóba, de a kitartó huza-vona sikert arat. Fáradtan lerogy egy kényelmesnek tűnő fotelbe, szaggatott zihálása árulkodik csak az idáig megtett, hosszú útjáról.* Vajon mit csinálhat Fantom? *Csúszik ki akaratlanul is száján, ahogy lovára gondol. S lassan lehunyja szemeit..*
|
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
