|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Elmosolyodik Sora bizonytalanságára. Sóhajtva a plafonra néz, majd rá.*
- Rendben... akkor ha visszajöttem otthonról, visszamegyünk Sangoékhoz.
*Határozottan bólint, s az ajtóra néz.*
- Hmm... akkor én most megyek. Még találkozunk, szia!
*Oldalra dönti a fejét, s feláll, az ajhoz lépked, ha Sora nem állította meg, akkor kinyitja, kilép, majd becsukja maga után. Elindul a folyosón, s eltűnik.*
|
*Együttérző arccal néz Kagoméra, és mikor elkezd mesélni, kíváncsian megcsillannak a szemei. Meglepődve tátja el a száját.*
- Azt mondod Amy gyerek lett? Ezt látnom kell!
*Pattan fel az ágyról, de gyorsan vissza is vesz a lendületből. Elhúzza a száját*
~Megtámadta őket? Akkor ezt megúsztam..~
*Ökölbe szorítja mindkét kezét, és eltökélt arccal bólint egyet.*
- Most végre bebizonyíthatom hogy mit tudok! De... *bizonytalanodik el, töprenve a plafonra néz* ..én mit is tudok?
*Legyint, hogy mindegy, és visszaül az ágyra*
- Én nem erőltetem rád. Hagylak a gondolataiddal, ha akarod, ráér bármikor..
|
*A kérdésre sóhajt egyet, s megcsóválja a fejét.*
- Szeretni? Fájdalmas... nagyon fájdalmas... magyarul rossz szeretni... az érzés jó, de ha elveszíted azt, akit szeretteél, akkor fájdalmas...
*A lány felé fordul.*
- Neem.. már nem tudod felszakítani, mivel már nincsenek sebeim... se érzelmileg, sem pedig a valóságban.
*Feláll, s mellkasához emeli egyik kezét, s úgy hallgatja Sorát. Elmosolyodik, s biccent neki.*
- Felőlem mehetünk... bár kezd veszélyessé vállni a dolog... Kagu..*körbenéz, hogy nem hallja-e senki, s folytatja* szóval Kagura megtámadott minket, de csak egy sebet ejtett mindenkin... Sango meg gyerek lett... szóval sokmindenről lemaradtál, de majd megvédelek.
*Elmosolyodik, s vissza leül a lány mellé.*
|
- Akkor bennem van a hiba...
*Szusszanva maga elé mered, és annyira belefeledkezik a gondolataiba, hogy kis híján sikít egyet, amikor Kagome megérinti a vállát. Az oldalára fordul, és az alkarjára támaszkodva kezd el mentegetőzni, jobban mondva hadarni. Arcát elönti a vörösség*
- Nem nem nem dehogy Franco, honnan veszed hogy Franco?? Csak úgy kérdeztem, ennek semmi köze Francohoz! Nem nem nem!
*Erőtlenül belepüföl párat a lepedőbe, majd hisztérikus nyögéssel kiterül az ágyon. Kagoméra néz, és sóhajt egyet.*
- Milyen érzés szeretni?
*Nézi egy ideig a lányt, majd felkönyököl, végül felül az ágyon a fejét rázva.*
- Ne haragudj, nem akarom feltépni a régi sebeket. Hagyjuk inkább... *maga elé mered egy darabig, majd széles mosollyal felkapja a fejét* na és mikor megyünk vissza? Hiányoznak már a többiek. És képzeld azóta semmi jele azoknak az izéknak, amik így blöeeee meg brrr... *mutatja fel két mutatóujját, de Kagoménak esélye sincs megszólalni, mert már fecseg is tovább* ..persze amikor úgy érzem megfojtanék valakit, elkezd bizseregni, de ez természetes, hisz mindenhol van olyan ember akit szívesen megfojtanék. Persze a harag rossz tanácsadó, de akkor is.. te mit gondolsz?
*Dönti oldalra a fejét szóáradata végén, és várakozón barátnőjére mered*
|
*A kérdésre zavartan fordul oda, s egy mosollyal sóhajt.*
- Nem, nem féltem... nem volt időm... félni...
*Lehajtja a fejét, s lefagy arcáról a mosoly...*
- Yamada...
*Halkan kimondja a fiú nevét, majd felnéz, s elhesegeti a gondolatait.*
- De ezt miért kérdezed?
*Néz Sorára, végül feláll, s az ablakhoz lépked. A párkányra támaszkodik, s kinéz az ablakon. Sunyin elmosolyodik, s Sorára néz.*
- Csak neeem Francccoo??
*Odaszökken mellé, s le is ül. Sora vállára teszi a kezét, s mosolyogva ránéz.*
~Hehe... aranyos... fél a csóktól...~
|
- A társulathoz?
*Kapja fel fejét, sóhajt egyet, majd összeráncolva homlokát az éjjeliszekrényén heverő órarendjéhez nyúl. Á igen, a társulat.*
- Ömm, nemsokára előadás, szerencsére ott nincs különösebb szerepem. Hétvégén kora reggel, meg majd jövőhéten délutánonként egészen a premierig. Aztán lesz egy szusszanyásni időm.
*Bólogat fürgén, elpakolja az órarendet és a hasára fordulva felkönyököl. Sóhajt egyet és Kagoméra néz. Eszébe jut valami, amit már régen meg akart kérdezni, és bár tudja, hogy ez nem éppen jó időzítés, lehet hogy már nem lesz rá több alkalma. De majd megkérdezi Amytől is, meg meg meg.. kit ismer még? Ma...nem, tőle inkább nem.*
- Kagome.. *zavartan maga elé néz, majd az ágyára, végül vissza a lányra* ..te féltél az első csóknál?
|
*Kíváncsian néz Sorára, s eltöpreng.*
~Nem haragszik? Akkor jó... de mégis nehéz lesz elmenni... már otthon is jó lenne lenni...~
*Sóhajtva felnéz, s lehajtja a fejét.*
- Hmm.... lehet, hogy mielőtt ténylegesen úgy döntök, hogy elmegyek, előbb hazalátogatok... 1 hétre... aztán meglátom...
*Sorára néz egy mosollyal.*
- Köszi, hogy támogatsz...
*Megvonja vállait, s a hátára dőlve néz fel.*
- És mit csináljunk? Mikor mész megint a társulathoz?
*Felnéz a lányra, s merengve a plafonra.*
~Yamada.... hogyan tudnálak kivernii a fejemmbbőőll??? Áááá... igen, ezért akarok elmenni... minden _Rád_ emlékeztet....~
*Megrázza a fejét, s összeszorított szemekkel sóhajt egyet, majd felül az ágyon. Combjaira teszi kezeit, s úgy néz az ajtóra.*
|
*Az ajtó nyílására felkapja a fejét, két ökle és két lábfeje a levegőben marad, úgy pislog Kagoméra.*
- Neem, dehogy zavarsz!
*Egy kínos mosollyal ül fel az ágyon, törökülésbe, két tenyerét bokájára fonódva hagyja. Bólint egyet a lány szavaira, de nem szól közbe, kíváncsian hallgatja mit mond, ám mosolya láthatóan egyre le-lekonyul.*
~Elmegy?? Dehát... az oké, hogy én a szabadidőmet a társulatnál töltöm, de az nem olyan mintha.. elmenne... valaki.. előbb Yamada, most meg ő... tényleg ezzel jár egy szerelem? Mert ha nem miatta, akkor mégis mi miatt akarna elmenni?~
*Összerezzen a kérdésre, miszerint mit szól. Hát az biztos, hogy még egy helyre mászkálni nem lesz ideje. Hisz nagyon örülhet annak, ha egyáltalán aludni lesz ideje az akadémia tanulmány és a cirkuszi ugrabugra között. Na meg.. Fantom? Ismét összerezzen, hisz már egy ideje némán ül, faarccal. Széles mosolyt erőltet magára, és lehunyja a szemeit*
- Ez nagyon jó hír! Örülök! Persze nem annak, hogy elmész, hisz hiányozni fogsz, de tudom hogy egy új iskolában százszor boldogabb leszel, mint itt!
~Na jó, ez enyhe túlzás, de támogatnom kell.. nem hisztizhetek, és nem lóghatok a lábain azért siránkozva, hogy maradjon. Ha döntött, akkor már csak egy dolgot tehetek: támogatom. És bíztatom. Maradjon vidám emléke erről a környezetről!~
*Határozottan bólint egyet, és kinyitva szemeit Kagoméra néz.*
- Én nagyon drukkolok neked! Akármi miatt is mész el, kívánom hogy légy nagyon boldog és találd meg, amit keresel! És persze, ettől még biztosan találkozni fogunk.. hisz elsősoros jegyed lesz az előadásaimon, na meg van egy hely.. és azon a helyen az emberek nem úsznak ám meg engem ennyivel
*Mosolya kiszélesedik, bár az is egy kérdés, hogy ODA hogyan a fenében, és mikor fog járni?? Hajj, ez az idő..*
|
*Sóhajtva nyitja ki az ajtót, s meglátja az ágyon fekvő Sorát.*
- Öhm... zavarok?
*Megcsóválja a fejét, becsukja maga mögött az ajtót, s az ő ágya felé sétál, majd leheveredik rá. Tarkója alá teszi a két kezét, s úgy mered a plafonra.*
~Hogy mondjam el neki?! Hmm.... ha én nem haragudtam azért, mert visszament a Kaleidotársulathoz, akkor ő sem fog haragudni... szerintem... meg mindent megbeszéltem..~
*Elhesegetei gondolatait, s felül az ágyon.*
- Sora?
*Nem néz a lányra, csak maga elé mered.*
- Gondolkoztam... és arra jutottam, hogy elmegyek az Akadémiáról... és hogy miért?
*Fordul Sora felé, s összehúzza szemeit, ökölbeszorítja kezeit, majd el is lazítja azt.*
- Nem tudom. De egy biztos, nem maradok itt... átiratkoztam egy másik suliba, de megbeszéltem telefonom az igazgatóval, hogy hétvégente, meg délutánonként át jöhetek... és te is oda... mit szólsz? Olyan lesz, mintha el sem mennék... a szoba is itt lesz...
*Megvonja vállait, s lehajtja a fejét.*
|
- Csak egy óra pihenőt.. egyetlen.. óra... nyugit..
*Nyögve lép be az ajtón, erőtlenül belöki maga után és az ágyára hasalva arcát párnájába fúrja. Fáradtan lelöki lábairól a cipőt, átfordul a hátára és a plafonra meredve sóhajt egyet. Miután átöltözött, és elváltak Francoval, egyből ide jött. Hulla fáradtnak érzi magát, mégis, régen volt utoljára ennyire kipihent. Eszébe villan egy kép, amikor Franco kis híján ráesett. Összeszorítja a szemeit, a hasára fordul, arcát a paplanba fúrja és két ököllel kezdi el püfölni a párnát, miközben lábaival is rásegít; behajlítja, aztán az ágyhoz vágja, és így tovább. Még a fejét is elkezdi rázni hozzá.*
- Nem nem nem nem neeem!
*Bizonyára nagyon értelmesnek vélheti, ha valaki rányit..*
|
[Délután]
~Végre elrendezhetem a cuccaimat!~
*Kipakol a nagy táskájából,elrendez mindent,és lefekszik az ágyra szusszanni egyet.*
~De kár,hogy még nincsenek barátaim...Útálok új lány lenni!~
*Miközben ezen rágódott elszenderedett. |
[Reggel]
*Mosolyog még álmában, de milyest kinyitja szemeit eszébe jut a szomorú valóság. Sóhajtva hátára fordul, s a plafonra mered.*
- Kegyetlen a sors...
*Megcsóválja a fejét egy keserű sóhajjal, végül felül, s bánatát énekbe ötni.*
- De ha hajnal jár , egy kis dallam szááll... ébredj fel kiscsillag, indul a tánc! Mond mit kívánsz! És a holnap majd elhozza.. ébredj fel kiscsillag, indul a tánc! Háény évig vársz? Hogy az álomból új élet váár...
*Felül az ágyon, végül lerúgja magáról a takarót.*
- Egy kis dallam száál... ébredj fel kiscsillag! Indul a tánc! Mond mit kívánsz! Hány évig vársz?
*Megcsóválja a fejét, majd feláll. Az ablakhoz sétál, majd egy msáik énekbe kezd.*
- Voltam már lent és hagytak egyedül... üres falak között. Távol mindentől. Keserű a magány, de tudtam sikerül. Ide elérni fel, csak mindig hinni kell! *kitárja az ablakot, s kihajol rajta* Száállj végre szabadon! Ahogy fenn a sok madár! Így élni jutalom! Te is hallgass rám!
*Fejét jobbra-ballra dönti, majd folytatja.*
- De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom...
*Hátrébb lép egyet, s kezét mellkasához emelve lehajtja a fejét.*
- Sosem vártam rád és mégis jöttél... szerelembe fordult minden érzés... sosem tudtam eltitkolni többé, hogy meglátni és megszeretni, ennyi volt... már jól tudom...
*Felnéz, s a fürdőszoba ajtajához ér, a kilincsre teszi a kezét.*
- Nem akartam azt, hogy túl szeressél... mire jó, ha nem tarthat örökké? De nem akarztam elfrodulni tőled, s elhinni hogy nem lesz többé folytatás... csak búcsúzás...
*Megrázza a fejét, majd lenyomja a kilincset, s belép a fürdőbe. A tükör elé lép, megnyitja a csapot, odatartja a poharát, vizet tölt bele, majd megcsinálja a fogmosóját, s fogatmos.*
- Yamada...
*Összeszorítja szemeit, majd leteszi a fogmosót, lehajol, megmossa az arcát, majd felegyensedik, egy sóhajjal. Eszébe jut Sora, s kidugja fejét a füdőből.*
- Sora?
*Néz körbe, de látja az ágyán, hogy nem aludt itt.*
- Vajon hol lehet?
*Aggódva az ablakhoz megy, kinéz rajta, majd újl énekelni kezd.*
- Ahogy felkel a nap, te is ébredsz. Szemed még s dől a fény. Csak téged vár, ez a népes család, gyere hát! Olvadj közénk! Ha kész vagy rá, tedd amit bírsz! Ez a szép vidék mindenkié.... hisz a nap körbe jár, vége minden elér...
*Megrázza a fejét, lehámozza magáról a hűlóinget, s felhúzza magára az egyenruháját. Az ajtó felé veszi az irányt, de azért még az mp3-jáért visszafordul, majd megindul a könyvtárba. Közben dúdolgatva persze. :P*
- Ha volt is bún mit elkövettem, már régen leróttam az árát.
*Ökölbeszorítja kezeit, s mellkasához emeli egy pillanatra.*
- Nem kell több férfi, aki átver. Nem kell több gyötrelem, sóhaj, ábránd. Jönnek a nevek, tudjuk jól hogy mi a bajod, tested lelked remeg, akkor is ha nem akarod.
*Megcsóválja a fejét, s tovább indul, immár némán. Kirázza a hideg, így átkarolja magát.*
- Lehet, hogy kellett volna egy felsőt is hoznom magammal...
*Egy mély levegővel tovább indul a folyosón, s elér a fiúk szállására is. Yamada ajtajánál megáll egy pillanatra, s merengve végigsimít az ajtón.*
- Yamada...
*Összeszorítja szemeit, s egy sóhajjal felenged. Megrázza a fejét, s tovább indul. Lesétál a lépcsőn, végül befordul a könyvtár irányába. Az ajtónál megáll, a kilincsre teszi a kezét, majd belép.*
|
*Sora szavaira bólint.*
- Rendben... akkor majd gyere.
*Egy mosolyt erőltet magára, majd a lány után néz, s belép a szobájába, becsukja maga után az ajtót, s rögtön az ágyhoz sétál, s ledől rá.*
~Olyan rossz...~
*Párnájába temeti fél arcát, s közben a kezével az mp3-ját keresi, amit meg is talál. Hátára fordul, s bedugja a két fülhallgatót. Feje alá teszi két kezét, keresztbeteszi két lábát, s úgy néz a plafonra, miközben énekelget, fejével pedig ritmusra dönti jobbra balra.*
- Sosem vártam rád és mégis jöttél. Szerelembe fordult minden érzés. Sosem eltitkolni többé, hogy meglátni és megszeretni, ennyi volt... már jól tudom. Nem akartam azt, hogy túl szeressél... mire jó, ha nem tarthat örökké? De nem akartam elforduli tőled, és elhinni, hogy nem lesz többé folytatás... csak búcsúzás... titokban álmodoztunk összebújva, esküdtünk az igaz szóra. Hogy nem tudhajta más csak te meg én. Titokban átkarolva összebújva hallgattunk sok hazugszóra, s nem tehettük azt, mit szeretnénk... szerelmre mond így mennyit ér?! Nem akartuk, hogy így legyen... de külön útra tértónk hirtelen. Ki vigyáz ránk ha messze mennénk? Útvesztőben kóborolva merre jársz? Már nem találsz...
*Feláll, az ablakhoz sétál.*
- Szerelmere mond, így mennyit ér?
*Oldalra billenti a fejét, s egy sóhajjal kiveszi a hallásgától a füleiből.*
- Sorának igaza van... nem hagyhatom annyiban a dolgot. Ha visszajön TinCanért, beszélek vele.
*Határozott komolysággal összecsapja két tenyerét, majd a szekrényhez ballag, elteszi az mp3-t. A fürdőszobához lépked, benyit, becsukja maga után az ajtót, majd lehámozza magéról a ruhát, beáll a zuhany alá. Magára engedi a melegvizet, s hagyja, hogy a fekete tincsei is vizesek legyen, most nem számít. Egy sél óra is beltelhet, mire elzárja a csapot, s kilép a zuhany alól. A törölközőjéhez nyúl, magára csavarja, majd egy sóhajjal a tükör elé áll. Egy fésűt vesz a kezébe, elkezdi fésülgetni a haját.*
- Azt mondják, ha a szerelemnek vége szakad, s szakítanak, akkor jutnak az ember eszébe az első pillanatok... én mindenre emlékszem... Yamada... Fantomon lovagolt, s én féltettem, hogy le ne essen... akkor kezdtem el iránta érezni mindent...
*Tovább fésülgeti a haját, majd egy sóhajjal leteszi az asztalra. A ruhájához nyúl, lazán leengedi a törölközőt, s belebújik hálóingjébe. A fejére csavarja a törölközőt, s a minihűtőhöz lépked, miközben hallhatóan beszél.*
- Miért jut eszembe az első pillanat, amikor még nincs vége? Mert nincs vége... tudom, hogy ezzel nem fejeztük be... érzem...
*Kinyitja a hűtőt, kivesz belőle egy joghurtot, becsukja, majd a fiúkhoz megy, kihúzza, elővesz egy kiskanalat, majd az ágyhoz megy vele. Leül, elfogyasztja a joghurtot, miközben tovább töpreng.*
- Nem mehet el... vagyis... már elment... de miért? Most nem tettem semmit... A szemeiben azt láttam, hogy ő is azt érzi amit én... tévedtem volna?
*Megcsóválja a fejét, s újabb kanállal a szájába teszi a édességet. Kikapargatja a maradékot, lenyeli, majd feláll, a kukához lépked, kidobja, a kanállal pedig a fürdőszobába lépked, elmossa, visszateszi a fiókba, majd visszasétál a fürdőbe, s előveszi a hajszárítót. Lecsavarja fejéről a törölközőt, ismét megfésüli, majd elkezdi szárítgatni a haját.*
- Rossz, hogy tudom, nem jön vissza már... mármint nem lesz velem... nem hittem, hogy valaha is így fogok érezni valaki iránt, aki nem egy bizonyos félszellem.
*Elmosolyodik, s befejezi a hajszárítást. Leteszi, majd egy sóhajjal az ablakhoz lépked, kinéz rajta egy keserű sóhajjal, majd az ágyra néz.*
- Yamada... olyan édes... és aranyos... nem tudom nem szeretni...
*Megcsóválja a fejét, s az ágyhoz lép, leül rá, felkapja a lábait, majd lefekszik. Magára húzza a takarót, de le is löki magáról.*
- Túl meleg van...
*A fal felé fordul, feje alá teszi a kezét, majd lehunyja szemeit. Lassan elalszik, s álmában Yamadával van, így mosolyogva alszik.*
|
*Engedelmesen ballag Kagome után, a szobához érve megáll az ajtóban, és az ajtófélfának dől.*
- Azt hiszem sétálok egyet. Sok energia maradt bennem, és legalább szellőzik egyet a fejem.
*Mosolyogva lehunyja a szemeit, mély levegőt vesz, majd felnyitva őket körbenéz.*
~Na meg még ki is kell derítenem pontosan mikor tér vissza Yamada a lováért, hogy el tudjam csípni.~
- Pihenj csak, egyszer biztos befutok én is.
*Kagomére mosolyog, és lassan megfordul. Ha mondd valamit, akkor azt még megvárja, ha nincs ellenvetés akkor kilép, halkan behúzza maga után az ajtót, és elindul a folyosón.*
|
*Ahogy kilép a kocsiból elhúzza száját, s úgy néz az Akadémiára.*
- Megérkeztünk...
*Ismétli meg Sora után, majd átszáguld a kocsi másik oldalára, fizet, majd barátnője mellé áll, s elindulnak a szállás felé. Lehajtja fejét, s úgy ballag némán, szótlanul.*
~Már nincs itt... de remélem, hogy jól van... és nem esett baja...~
*Néz fel az égre egy pillanatra, végül az ajtóhoz érnek, kinyitja, bemegy, megvárja míg Sora is jön, majd a lépcsőn felmennek, s a szálláshoz érnek. Egy keserű sóhajjal keresi elő a kulcsot, kinyitja az ajtót, s belép a szobába.*
- Újból itt...
*Megrázza a fejét, majd Sorára néz.*
- Mit fogsz csinálni? Vagy jössz lefeküdni?
*Oldalra billenti a fejét, s úgy várja a választ. Lehajtja a fejét, s sóhajt.*
|
*Sora kiáltására összehúzza szemeit, s behúzza a nyakát. Közelebb hajol barátnőjéhez, s halkan megszólal.*
- Szerintem, ha halkabb vagy, akkor ismegérti... ne idegeskedj.
*Megfogja a kezét, hogyha hagyja, s bíztatólag megszorítja, majd el is engedi. Nézi, ahogy elhagyják az Akadémiát, majd merengve az ablkanak dől, így néha szépecskén beveri a fejét, de nem számít.*
|
*Látja Kagome töprengését, szótlanul elindul mellette a taxihoz. A mosolyt viszonozza, de a lépcsőn lehaladva előre néz.*
- Szerintem soha ne add fel a reményt. Sosem lehet tudni, mit tartogat még az élet..
*Övtáskáját birizgálja, a taxit meglátva izgatott mosollyal szaporázza meg lépteit. Beül Kagome után, becsukja az ajtót, beköti magát és előre hajol.*
- Jónapot! Aömm.. *mély levegőt vesz, és halkan elsuttogja* ..Kaleido színpadhoz..
- Hova?
*Néz hátra értetlenül a sofőr, mire összeszorított szemekkel kiált fel.*
- A KALEIDO SZÍNPADHOZ!
*Szegényke eléggé megszeppenve fordul vissza, és egyből gázt ad. Sora addig elvörösödve elbújik az ülésben, és a biztonságiövet birizgálva kinéz az ablakon.*
|
*A kérdésre bólint, majd eltöpreng.*
- Oké. Akkor hívok addig taxit.
*Elmosolyodik, s úgy néz a lány után. A telefonját a kezée veszi, s tárcsáz.*
- Haló? Kagome Higurashi vagyok. Egy taxit szeretnék kérni a Shadow Akadémia elé.
*Bólint, mintha előtte lenne az úr.*
- Igen! Köszönöm! Viszhall!
*Leteszi a telefont, s ekkor lép be Sora. Végignéz rajta, majd megcsóválja a fejét.*
~Nem tűnik nyugodtnak... talán az, hogy visszamegy a társulathoz azért izgul...~
*Oldalra dönti a fejét, majd a vállára teszi a táskát.*
- Indulhatunk. A Taxi itt van 10 percen belül.
*Az ajtóra bök, s ha Sora megindult, akkor ő is megy utána. Kimennek, visszafordul, előhalássza a kulcsot, s bezárja az ajtót. Mély levegőt vesz, s beugranak neki régi emlékek, amit egy fejrázással el is heseget. Sorára néz, s közben magára erőltet egy mosolyt.*
- Siessünk. Még a végén itt hagy minket a sofőr.
*Elindul a folyosón, s le is érnek a lépcsőn, kilépnek az akadémia ajtaján, lép párat előre, megtorpan, visszafordul, s felnéz a fiúk szállásának ablaka felé. Megrázza a fejét.*
~Már ő nincs itt... nem szabad arra gondonom, hogy valaha is újra látom... nem..~
*Elhesegeti a gondolatait, s Sora mellé áll, s kilépnek az Akadémia kapuján is.*
- Már itt van a taxi is!! Épp időben!
*Néz a lányra, végül odafut. Kinyitja a hátsó ajtót, megvárja, míg Sora beszáll, majd ő is.*
- Jó napot!
*Köszön előre a sofőrnek, s közben beköti magát. Az uticél eírását inkább Sorára hagyja. ;)*
|
- Most?
*Meghökkenve kerekednek el a szemei, zavartan bólogat és visszaemeli a széket a helyére.*
~Nem tudom, hogy felkészültem-e már lelkiekben.. ott lesz mindenki.. talán Fantomot is újból láthatom azon a helyen. Vagy ha mázlim van, nem találkozok senkivel. Szerződésem már van, úgyhogy nem kell lopakodnunk, és ha Mayt meg Leont elkerüljük, akkor tökéletes minden. A többieknek örömmel bemutatom Kagomét. A többiek..ők is mennyire hiányoznak..~
*Elmereng, majd megrázza magát, és Kagoméra néz. Figyeli ahogy pakol, és addig lassan az ajtó felé indul. Végignéz magán, de ez a ruha jó is lesz.*
~Legalább miatta bele kell adnom mindent.. és végre..újra trapézok között lehetek. Olyat mutatok neki, hogy leesik az álla! És legalább arra az időre elfelejtheti Yamadát. Igen!~
*Lelkesen bólint, ökölbe szorított kezét mellkasához emeli, s teljesen felvidult. Ám eszébe jut valami*
~Nem.. hisz ezer éve nem gyakoroltam.. hogyan eshetne le az álla?~
*Sóhajt egyet, s összegörnyedve a földre mered. Ha Kagome elkészül, rámosolyog.*
- Mehetünk? Gyalog sincs messze, de én inkább fognék egy taxit, hogy vissza is érjünk időben. Ha te kihívod, akkor én addig elszaladok a szobámba pár dologért.
*Ha helyeslő választ kapott, akkor biccent, feltépi a kilincset és már futásnak is ered. Pár percen belül vissza is ér, a képen látható ruhájában, széles vigyorral, de sík idegen.*
|
*Megcsóválja a fejét.*
- Nem nem haragszok. Te is elfoglalt vagy, és én is. Mi ebben a rossz?
*Elneveti magát, s mikor Sora zavarba jön méginkább.*
- Értem... akkor csak 'majdnem' vagytok együtt..
*Bólogat bőszen, s örömmel hallja, hogy elviszi magával.*
- Ennek örülök. Fantomra végülis lenne időm, meg Shadowra is... persze lenne, amikor mondjuk Joshra hagynám, vagy valakire, amikor 3 napig vagyok távol, de ahogy akarod.
*Oldalra dönti a fejét, s a kérdésre eltöpreng.*
- Most is tökéletes lenne.
*Elmosolyodik, s ha helyeslő választ kapott, akkor feláll, a szekrényéhez lépked, lővesz egy kis táskát, s bepakol egy meleg ruhát, meg még pár dolgot.*
- Akkor indulhatunk is.
*Próbál mosolyogni, ám ez sikertelen...*
~Yamadaa... miért jársz folyton az eszembe?? Haggy békén!~
*Felnéz a plafonra, s ismét Sorára.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
