|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.02. 06:05 - |
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Carmen kitörésére nagyokat pislogva felegyenesedik, a szavait hallva lesüti a szemeit, de ahogy Corni helyreteszi, kigúbadnak a szemei. Viktor mellé oldalaz, és a füléhez hajolva Cornira mered.*
- Téged is így nevel?
*Kérdezi suttogva, és ha választ kapott elhajol tőle. A csengőre néz, majd vidámságot erőltetve magára összecsapja a két tenyerét.*
- Ömm, kicsengettek.. irány a kémia terem!
*Dönti oldalra a fejét, és a padjához indul.*
|
//bocsi, ezt muszáj lereagálnom most//
*A kiáltásra megtorpan és Corni felé fordul, a letolásra összekulcsolja a kezeit maga előtt, lehajtja a fejét, és bűnbánó arccal elnéz oldalra. Ahogy Corni kijelenti, hogy vége a hisztinek, és Yamához zavarja, szipog egyet, és továbbra is oldalra mered, majd mint egy sértett kislány, akinek a lelkébe tiportak az anyja szavai, úgy indul el totyogva Yama felé, menet közben lecsúszik a táskája a válláról. Hagyja a földre esni, és könnyes szemekkel ugrik bele Yama ölébe, ha áll akkor egyszerűen csak beteríti, és rajta lógva a vállára hajtja a fejét. Úgy pityereg egy kicsit, majd egy mély levegőt véve megtörli a szemeit a fiú ruhájában.*
- Jól vagyok..
*Szipog még egyet, megfogja a fiú mellkasán a ruhát, és készül kifújni az orrát még mindig szende, gyermeki ártatlansággal.*
|
- Viktor!!!
*Néz a fiúra a szavait hallva, ahogy Carmen kirobog felemeli a kezeit, a puszira szemforgatva sóhajt, de ahogy az ajtóhoz megy és fennhangon beszél, ökölbe szorul az egyik keze. Hiába, anyai ösztönök..*
- Na ebből elég volt kisasszony!! Azonnal idejössz!!!
*Robog oda Carmenhez, és csípőre tett kezekkel megáll előtte.*
- Ilyet nem játszunk! Gőzöm sincs róla hogy mi az az MSzT, de ha a lányom lennél most a bokádnál fogva lógatnálak ki az ablakon!! Vége a hisztinek, takarodj!
*Mutat Yamára, és összehúzza a szemeit. Ömm, nem ilyen anya lesz XD*
|
*Ahogy Corni odajön lehajtja a fejét, a dallam lassul, Kokoro szavaira finomabban nyomkodja a billentyűket, ám Viktor kérdését meghallva összeszorítja a fogait, vicsorogva felgyorsít, és ahogy Kippei is odajön kipattannak a szemei, és olyan erővel csapja le a zongora tetejét, hogy az megremeg. Maga elé néz, majd felugrik és Viktor felé fordulva az arcához hajol.*
- Nem vagyok mérges, jó?!?!?!?! És nem veszekszem!!
*Harap ki Kippei felé is, durcásan bólint, és a padjához robog. Besöpri a táskájába a cuccokat, a vállára kapja, és Wadehez megy pont mikor megszólal a jelző.*
- Megyek kémiára, délután jövök rajzolni.
*Ad egy puszit a tanár arcára ha hagyja, majd az ajtóhoz robog, lehunyja a szemeit, felszegi az állát.*
- Mondjátok meg annak A Bizonyos személynek, hogy amíg nem segít az MSzTben, felejtsen el!!
*Szusszan egyet, és lenyomja a kilincset.*
|
*Sora kérdésére értetlen arcot vág, s karbateszi kezeit.*
- Ömm..
*Fordítja félre a fejét, s egy sóhajjal az órájára néz, majd a lányra.*
- Még nem talált rám.. vagyis én már tudom ki az, de ezek szerint ő még nem
*Vág roppant komoly arcot, s megrázza a fejét.*
- Mindegy.. nem lényeg
*Lehajtja a fejét, s elnéz a terem felé.*
|
*Carmenre nézve elhúzza a száját, a zongora hangját meghallva hátradől.*
~Nem rossz..~
*Néz fel, majd sóhajtva feláll. A lányok mögé lépkedve elvigyorodik.*
- Ugyanmár lányok
*Teszi Carmen vállára egyik kezét, s megcsóválja a fejét.*
- Csak nyugi.. hagyjátok a fiúkra a veszekedést, meg az ilyeneket.. szerintem. De ahogy gondolod
*Von vállat, s elmosolyodik.*
|
*Carmen zonogra-akciójára összehúzza szemeit, Yamakasi levelére sóhajt egyet.*
- "Hát.. pedig jobb lenne, ha beadnád a derekad, mielőtt Carmen mást tesz.."
*Gyűri össze, s adja vissza Yamának, majd feláll. A lányokhoz lépkedve sóhajt, s a zongorára néz, majd Carmenre.*
- Most egy zongorán akarod kitöleni a dühödet..? Hát, ahogy gondolod
*Von vállat, s elmosolyodik.*
|
*Viktor válaszára elvigyorodik, s már írna valamit, de meghallja a zonorgát és meglátja Carment. Megcsóválja a fejét, hallja a lányok szavait, s mély levegőt vesz. Tollat fog, s választ ír.*
- "Igen.. ömm, mintha annyira megbántam volna.."
*Céloz itt Corniékra, majd összegyűri a papírt, s Viktor elő csúsztatja. Carmenékez kezdi el fürkészni.*
|
*A válaszra hosszan a talajra néz, és elkalandozik kissé.*
~Remélem Kagome már jól van. Nagyon régen jártunk odakint..~
*Az ujjaira nézve megmozgatja őket, majd észbekapva felkapja a fejét. Bólogat.*
- Igen, bár szívesebben venném, ha eltolódna a kicsengő.. és veled minden rendben? Rád talált már a Nagy ő?
*Nem tudja honnan bukott ez ki, de kijött és kint van XD*
|
*Kihajtogatja a levelet, a válaszra elmosolyodik, és a tollat kézbe fogva válaszolna, de valaki pisszeg neki. Kíváncsian hátranéz, a célzásra Carmenre néz, csak most tűnt fel neki, hogy mit csinál. Bólintva leteszi a kezéből a cuccokat, feláll, és sietve felzárkózik Corni mellé. A zongorához érve letérdel Carmen mellé, és a térdére teszi a kezét.*
- Liának igaza van, ezzel csak méginkább felgyülemlik benned a feszültség. Mindjárt szünet, kimegyünk az udvarra és sikíthatsz egyet. Egyáltalán min húztad fel magad?
*Dönti oldalra a fejét, és elmosolyodik*
|
*Carmen után nézve elhúzza a száját, ahogy a zongorához megy, értetlenül pislog.*
~Tud zongorázni?~
*A dallamra tovább töpreng, és a lány felé fordul.*
~Egész jó, dee..ez nem egy lassú, szomorú gyászdal?~
*Húzza el a száját, Kokorora nézve pisszeg egy sort, ha odanéz akkor a fejével Carmenre bökve feltápászkodik. Odaballag a lány mögé, két kezét a két vállára teszi, és elmosolyodva az állát a fejtetejének dönti.*
- Nyugodj meg, hercegnő, a herceged biztosan nagyon bánja, bármit is tett, és szörnyen sajnálja ha vérig sértett. Inkább keressük meg a cipőd..
*Fojtja vissza a kuncogását, és komoly marad.*
|
*Karba tett kezekkel leül Corni mellé, és igen, az ajtót Yama orrára vágja ;) lehunyt szemmel szegi fel az állát, zoknis talpával a talajon dobol. Felnyitja az egyik szemét, és szikrázva Yamára néz.*
~A cipőm legalább visszahozhatta volna!!~
*Türelmetlenül elkezdi vizslatni a plafont, majd az asztalra csapva feláll, és továbbra is peckes léptekkel a tanári asztalhoz ballag. Háttal Yamakasinak megáll, csípőre teszi a kezeit, és nekidől az asztalnak.*
- Wade, használhatnám a zongorát?
*Ha engedélyt kapott, biccentve sarkon fordul, és továbbra is felszegett fejjel a zongorához lépked. Felnyitja a tetejét, kitámasztja leül, lehunyja a szemeit, és sértődött tartással elkezdi játszani a Yama által már megismert, felgyorsított dalt.*
|
*Sora válaszára oldalra dönti a fejét.*
- Semmi. Meg vagyok
*Sóhajt egyet, a további kérdésre szemforgatva félrenéz.*
- Nem, de nem is akarok. Elég volt belőle.
*Von vállat, s a lányra néz, majd az órára.*
- Lassan kicsöngetnek..
*Jegyzi meg ezt a roppant fontos információt, majd mély levegőt véve megigazítja a hátán a táskát.*
|
*Kokorora sandít, majd Viktorékra, akik épp leveleznek. Megcsóválja a fejét, s elővesz egy cerkát meg egy kis papírkát, s írni kezd.*
- "Miről dumáltok? Avass be! Jut eszembe.. körülbelül mikor lesz az esküvő? Elő kell készülnöm.. ruha, stb."
*Gyűri össze, s egy mosollyal Viktorék asztalára dobja. Hátradől, s elteszi a kémia tankönyvét, s a plafontra nézve elgondolkodik. Gondol egyet, s a táskájából előszedi a kedvenc kis időtöltő cuccát, ami egy yoyo. Nézegeti egy darabig, de mivel nincs elég hely a használatára elhúzza a száját, s visszacsúsztatja a táskája legmélyébe, és helyette a telefonját veszi kézbe. Pötyög valamit, s azt kezdi el nézegetni.*
|
*Egyszerre két levelet is kap, így nem tudja melyikhet nyúljon, szóval egyszerre nyitja ki őket. Kokoro levelére elmosolyodik, s választ ír.*
- "Nem, még nem tudjuk.. de van egy sejtésünk. Viktor és Cornelia."
*Rajzol egy egós szmájlit, majd összegyűrve visszadobja Kokoronak, s Yamakasi leveléhez fordul. Elvigyorodik.*
- "Eh.. azért nem cípővel, de ahogy ismerem hamarosan baseballütővel fog verni.. ha el fogok kószálni otthonról. De ez még a jövő zenéje.. te meg ne szívd mellre, tudod milyenek a nők."
*Rajzol egy kacsintós szmájlit, összegyűri, s visszacsúsztatja Yamakasinak a levélkét. Hátradől, s mély levegőt vesz.*
|
*Carmen cipődobálására és szavaira megtorpan. Csigavééér... mély levegőt vesz, s elnyomja a szavakat, amiket Carmen fejéhez vágott volna. Belépked utána, de a lány tismerve szépen az orrára csapná az ajtót, így késve érkezik csak. Körbenéz, hogy tiszta-e a terep, s leül Viktor mellé. Egy cetlit vesz elő, s írni kezd.*
- "Cornelia is ennyire agresszív? Carmen cípővel dobál.."
*Gyűri össze, s Viktor elé csúsztatja.*
|
*A kérdésre pislog párat, majd lelkesen elmosolyodik.*
- Óó, semmi különös, edzek teljes gőzzel.. és veled minden rendben?
*Billenti oldalra a fejét. Szeme sarkából a teremre néz, majd figyelmét visszafordítja a fiú felé.*
~Talán meg kéne hívnom.. áhh, nem, ez elvetve.~
- Találkoztál az utóbbi időben Babyvel?
*Tér át kicsit kényesebb témára, persze csak a kíváncsiság hajtja.*
|
*Kippei szavaira elhúzza a száját, és a könyvre nézve mondana valamit, de inkább becsukja a száját, és félrefordítja a fejét. Okult az előbbiből, felhagy a jótanácsokkal.*
~Azért annyira nem bonyolult. Bár én sem értem teljesen..
*Néz a saját cuccára, majd Kippeire, végül ismét a csengőt kezdi el szugerálni. Elnyom egy ásítást, és Viktorra sandít.*
~Szólnom kéne..~
*Felkönyökölve maga elé mered, majd eszébe jut valami, sietve egy papírfecnit kerít elő és egy ceruzát.*
- "Tudjátok már az ikrek nevét?"
*Összegyűri, felemelkedik kissé a székéből, és áthajolva Kippeien Viktor asztalára hajítja. Kippeire pislog, majd engedelmesen visszaül a székére.*
|
*Ahogy Carmen bebattyog felkapja a fejét a könyvből, de látva hogy az egyik cipője hiányzik, elmosolyodik. Megköszörüli a torkát, és ha leült mellé, odafordul hozzá, végignéz rajta, majd fejcsóválva az ajtó felé pislog, remélve hogy Yama még egyben van.*
|
*Yama szavaira elkerekednek a szemei, és ahogy a terem felé indul, durcásan összepréseli az ajkait. Mérgesen körbenéz, de mivel nem lát semmi mást, kibújik az egyik cipőből, és Yama után hajítja.*
- Olyan bunkó vagy!!!!
*Ha fejbetalálta, ha nem, kihúzza magát, és szusszanva csípőre teszi a kezeit.*
- Férfiak! Szállj le a magas lóról!!
*Morran fel, és egy cipőben, de visszabattyog a terembe, peckes járással, durcásan.*
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
