|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Útja ide hozza, zsebre dugott kezekkel, gondolataiba merülve sétálgat. Felnéz az égre, és töprengve nézegeti a felhőket. Leginkább a szokásos dolgokon jár az esze..hogyan tekerje ki Luke nyakát, mit vigyen Carmennek meglepibe és hogyan nevettesse meg öccsét. Sóhajt egyet, mikor a hintaágynál megpillant egy kutyát.*
~Bobby? Áhh...ha Carmen megint meg akar lógni, odaláncolom az ágyához.~
*Fejcsóválva indul meg a virágoskert felé, de közelebb érve látja, hogy téves.*
~Nem tudtam, hogy más is hozhat be kutyát..hmm, vagy..? Nem, nincs jelzés, akkor nem vak.~
*Néz töprengve a lányra, és a hintaágyhoz ballag.*
- Leülhetek?
*Kérdezi, és ha engedélyt kap, helyet foglal a lány mellett az eget fürkészve.*
|
*Némán sétálgat, kutyájával Arisával akit pórázon vezet. Néha rá-rá mosolyog, de szinte ő az egyetlen, akire valaha is rámosolygott. A hintaágynál megáll, majd le is ül rá. A térdére paskol, s várja, hogy Arisa felszökkenjen rá. ELkezdi cirógatni, majd körbenéz. Beszippantja a virágok illatát, s elmereng...*
 
|
*Mielőtt még elindulna, ökölbe szorulnak a kezei. Mondana valamit, de lenyeli pár könnycseppel együtt. Lenéz a földre.*
- Igazad van.. félreismertelek
*Suttogja inkább magának, mint a fiúnak, s mostmár tényleg sarkon fordulva a Kastély felé kocog. Szemeit törölgeti, de közel sem sír. Az eget figyelve szalad, nem arra, amerre Luke, hisz pont ő hiányozna most neki..*
~Nem tudom mit higyjek. Hogy egy tahó, vagy hogy én vagyok az? Elmegyek innen.. nem érdekel hova, de nem maradhatok itt!~
*Sétára vált, a földet nézve kapkodja a levegőt.*
~Nem futamodhatok meg.. Naru..mit mondjak Narunak? Nem tehetem ezt velük.. de muszáj. El kell mennem, és kész~
*Bólint, és ismét futásnak ered.*
|
*A lány szavaira döbbenten nézi.*
-Te osztasz ki engem?? Ceh.. miattad csináltam, nem érted??
~Ezt nem kelett volna.. Ostoba vagy Yama!! Ostoba!!~
*Mérgelődik magában, végül a lány könnyes szemeibe néz.*
-Mit hittél? Hogy más vagyok?? Nem alakíthatsz úgy, ahogy te akarod! Bocs.
*Mondja lenézően, karbatett kezekkel, s a lány után néz.*
~Menny csak! Minden lány ilyen... megfutamodik az ilyen helyzetektől!~
*Megcsóválja a fejét, majd feláll, s ő is elindul a Kastély felé, de nem a lány után.*
|
*Fintorogva eltolja magától Lukeot a puszi után. Utána néz, de nem szól semmit, Yamától viszont nem hogy elmenne, hanem méregtől piros arccal fordul felé.*
- Ostobaság?? Tudod mit gondolok? Gyáva vagy! Nem csak Naru tudja, miért. *beharapja az ajkát, ezt talán nem kellett volna kikotyogni, de.. mély levegőt vesz, és folytatja* Egyszerűen gyáva vagy! Te nyugodtan legyél bábú Luke kezei között, de Narut nem fogja a markában tartani! Ha csak én tudom elvenni tőle a fegyvert, akkor lehet hogy ostoba vagyok, de megteszem!
*Vágja az arcába inkább indulatosan, mint mérgesen, elhomályosodó szemekkel néz rá.*
- Azt hittem...
*Nem fejezi be, megrázza a fejét és könnyeivel küszködve megindul a Kastély felé. Siet, de nem rohan, szapora léptekkel, céltudatosan.*
|
*Megcsóválja a fejét Carmen hősködésére, s ezt szóvá is teszi.*
-Hé, kislány. Hagyd abba ezt az ostobaságot!
*Ismét megcsóválja a fejét.*
~Ha így folytatja, ebből még nagyobb botrányok is lehetnek.. és amíg Lukenál van a fegyver, nem tehetünk semmit..~
*Töpreng el magában, s "örömmel" látja, hogy Luke távozik. A lányhoz lép, s ha elmenne, megfogja a kezét.*
-Bocs, hogy nem tettem semmit.. Naru tudja, hogy miért.
*Ezzel elengedi, majd hátrébb lép egyet.*
~Mit csinálok?? Nem is érdekel ez a csaj.~
*Megvonja vállait, majd leül a hintaágyra, s felnéz az égre. Elmereng egy kicsit, aztán gondolkodni kezd..*
|
*A hmm..kedves, fenyegető szavakra egy ideig nézi a lányt, majd elneveti magát. Megrázza a fejét, és a hasát fogva kitörli szemeiből a röhögéstől ugyan nem létező, de kitörlendő könnyeket.*
- Szerinted kit érdekel? A rendőröket hidegen hagyja egy ostoba lány kitalált története.. amúgy pedig, én nem hősködnék a helyedben. Ez.. *csap rá ismét a fegyverre* ..nálam van. A barátoddal pedig lesz még egy beszélgetésem. Ha kéred, nem lövök bele túl nagyot. De kérni nem így kell..
*Kacsint a lányra, és igyekszik közel húzva magához egy puszit nyomni az arcára.*
- Szia szivi, még találkozunk.
*Sarkon fordul, és jókedvű nevetéssel a Kastély felé indul.*
|
*Megáll, mikor Luke beáll elé. A fegyverre ránéz, s erről eszébe jut az, hogy meg kell fojtania. Ökölbe szorítja a kezeit, és dacosan felszegi az állát.*
- Óó, tudod az én madaraim is csiripeltek valamit.
*A szeme sarkából látja, ahogy Yama hátrébb lép egyet. Megrökönyödve néz rá*
~Elmegy? Itthagy? Ne..nem baj.. szedd össze magad..~
*Kihúzza magát Luke előtt, és a fegyverre néz.*
- Az nem téged illet, úgyhogy add vissza, mielőtt elveszem! Nem felejtettem el, hogy belelőttél Yamakasiba, és azt sem hogy Narumiba is bele akartál. És ezt szerintem a rendőrség is értékelni fogja. Lehet, hogy a fiúk gyávák lépni, de engem a te szánalmas fenyegetésed nem hat meg
*Néz összehúzott szemekkel a fiúra.*
|
*A lány viselkedésére megint mosolyog, de amint Luke magához húzza a lányt már segítene is neki, de meglátja a fegyvert... Ökölbeszorítja kezét, s lenéz s földre.*
~Az ördögbe! Magánál tartja a fegyvert...~
*Mérgelődik magában, majd "sajnálkozó" arcot vágva néz a lányra. Olyasmi, mintha azt mondaná "sajnálom". Csak nem meri kimondani... valahol a szíve mélyén félti a lányt, Naru miatt...*
~Kis védenc... Mit érdekel ez engem?~
*Megvonja vállait, majd hátrébb lép egyet.*
|
*Enyhén szólva leblokkol, mikor a narancslé nyakba borítva ragacsossá teszi vagány séróját, és pulcsijának nyakrészét. Felháborodottan néz a lányra.*
- Héééé!
*Ökölbe szorulnak kezei, mikor a pzs-t a fejére teszi, mérgesen lekapja onnan. A kijelentésre meglepődik, egyből felpattan és bevág a lány elé.*
- Te..te látsz..
*Lengeti meg kezét ismét a szemei előtt meglepődve, majd egy sunyi vigyorral átkarolja a derekát és úgy húzza közelebb magához.*
- Ó, ez remek! Ez esetben engedd meg, hogy a saját szállásodra kísérjelek el. Nos?
*Másik kezével láthatóan az oldalán, farmerje övéhez rögzített fegyverre csap, és szemöldökemelgetve várja a választ. Hm, ez zsarolás lenne? o:))*
|
*Meglepődve látja, hogy Luke repül felé. Elhúzza a száját, de..ilyesminek képzelte el.. mikor leül, és egy tenyeret lát a szemei előtt siklani, arca mérgesen megrándul, de le is nyugtatja magát. Hagyja megfogni a kezét, a kézcsókra fintorogva felül.*
- Szia Luke. Köszönöm, nagyon kedves vagy..
*Néz fel egy pillanatra az égre, majd belekarol Lukeba.*
- Rendben, kísérj csak fel.. Yama?
*Néz a fiúra meglepődve, de nem áll fel. Felveszi a földről a pohár narancsléjét, iszik egy kortyot, ám ahogy feláll "véletlenül" Luke nyakába önti.*
- Jajj, annyira sajnálom!!! Nem láttalak, sajnálom!
*Kapja szájához a kezét, leteszi a poharat és a zsebéből előkerít egy zsebkendőt. Széthajtogatja, és egyszerűen Luke fejére rakja.*
- Jól áll neked.. illik a szemed színéhez.
*Biccenti oldalra a fejét, sértődötten karba teszi a kezeit, és elindul a Kastély felé.*
|
*Nem sokkal Luke után érkezik, s látja, hogy a kezét meglengeti Carmen szeme előtt. Nevetve közelebb sétál, s karbateszi kezeit.*
-A helyedben én nem tenném... de ez csak baráti jó tanács.
*Kacsint Lukera, maga sem tudja, hogy miért. Talán visszatért régi önmaga? Lehet, lehet nem. Odébb áll, s tovább hallgatja Luke szavait, majd elneveti magát, de aztán elcsitítja magát.*
~Mekkorát koppan majd... Ehh... Ezt látnom kell!~
*Szája elé teszi a kezét, s tovább kuncog.*
|
*Szó szerint berobban, amint csatakiáltással átugrik a virágok felett és nekiborulva a hintaágynak Carmen fölé hajol.*
- Szia szivi! Mizu?
*Lengeti meg széles vigyorral a kezét szemei előtt, és ha hagyja leül hozzá a hintaágyra. Megfogja a kezét és felnéz az égre.*
- Nem hittem hogy itt talállak..milyen gyönyörű a természet, nem? Ó jajj
*Emeli szájához kezét*
- Elfelejtettem hogy nem látsz..saajnáálooom.. engedd meg, hogy felkísérjelek a szobádba. A gori..izé..hogy hívják? Mindegy, az a srác nincs itt *lopva körbenéz, és ha a lány hagyja, kezet csókol neki*
- Szóval, jössz?
|
*A hintaágyban fekszik, a hátán, egyik lába félig lelóg, másik kényelmesen kinyúlik a puha párnákon. Egyik keze hasán, másik szintén lefelé lógva a fűszálakat cirógatja. Két napja már, hogy lát. Alig bírja elhinni.. Naru elkezdte tanítani olvasni, az írással még ismerkedik, de ezzel a sok látnivalókkal.. este a csillagok, nappal a természet. Nem bírja lehunyni a szemét, mert fél, hogy elmulaszt valamit. Reggel óta nézegeti a felhőket, a virágokat, a természetet, pedig már késő délutánra jár. A tegnap esti naplemente, és a mai napfelkelte egy örök álmát váltotta valóra. És ma is megvárja..megvárja a holdat, a csillagokat, és elbúcsúzik a naptól. Gyengéd mosollyal néz körbe, miközben aprókat lök a hintaágyon, élvezve a gyengéd ringatást.*
|
*Már hulla fáradtnak érzi magát mire végre eljut a kertbe.*
~Na most, hogy itt vagyok jöhet a következő lépés. Remélem nembaj, ha elcsenek egy szál rózsát.~
*Óvatosan belép a virágok közé, mert már meg is találta, h. melyik tetszik neki, de az bezzeg a legelérhetetlenebb helyen van. Nem baj, akkor is óvatosan lépkedve de eljut odáig. Szép lassan megfordul és kifelé balettozik (  ) amikor a legutolsó virágsornál megbotlik és elhasal. Goyrsan feltápászkodik, de még így is vagy 5 virágot kilapított.... ~Hupsz!~
*A többi virágra ügyelve elindul visszafelé a kastélyba.*
-Na mostmár a lábam elé nééé....-
*Megbotlik megint valamiben és megint elhasal. *
-...zek!-
*Feltápászkodik és hátranéz, h. min esett át. Először azt hiszi csak képzelődik, de aztán megdörzsöli a szemét és még mindig ott van.*
~Nem is rossz ötlet. Ez a nyúl még kapóra jöhet.~
*Felveszi és avirággal együtt elindul vissza a szobájába ahol valószílüleg Kagoem még mindig alszik. A lába elé is figyel nehogy megint elessen valamiben.*
|
-Inkább a szállásra megyek. Mivel már este van.
|
-Jobb ha visszamegyek a Kastélyba.*Elindult a Kastély felé.*-Elmegyek a társalgóba. *Már benn is van a kastélyban.
|
-Jobb ha visszamegyek a Kastélyba.*Elindult a Kastély felé.*-Elmegyek a társalgóba. *Már benn is van a kastélyban. |
Kiskép! A karaktered adatlapján megtalálod!
-Nah itt is vagyok a kertben. *Majd sóhajt egyet.* De szép! Egyszerüen csodálatos! És szép egy kis egyedüllétre! Jobb ha leülök arra a hintaágyra. *Lefekszik arra a hintaágyra, és becsukja a szemét. ~Milyen szép hely csak kár hogy nincs 1 barátom sem. Ahol laktam ott voltak de itt?! Nah mindegy az a múlt ez most a jelen, ideje barátokat szereznem,de hogyan mikor nem merek?~
|
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
) amikor a legutolsó virágsornál megbotlik és elhasal. Goyrsan feltápászkodik, de még így is vagy 5 virágot kilapított....
