|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:54 - |
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Jó könyv lehet bár olvasni nem igazán szeretek.
*Mikor észreveszi, hogy Kagome őt nézi megint kicsit elpirul, de hamar visszanyeri arca eredeti színét.*
-Mit nézel rajtam?
~Jaj, de mogorva kijelentés volt. Most lehet azt hiszi, hogy... mit is hinne? talán,hogy egy tuskó vagyok? nem is téved sokat. Egy idióta srác aki egész életében csajokat szédített és most meg itt dadog.~
-Van lovam. TinCan a neve.
*Kicsit megsértődik, mert Kagome még azt sem tudja, hogy van lova.*
~Én tudom a lova nevét, ő még azt se, hogy nekem egyáltalán van. Kössz Kagome, nagyon kössz.~
*Mikor látja, hogy a lány elpirult egy perc alatt megváltoznak érzései.*
~Miért is haragszom rá? Hiszen nem nagy dolog, hogy elfelejtette.~
*Legszivesebben falba verné a fejét, hogy ilyen hülyeség miatt haragudott Kagoméra,de az elég hülyén nézne ki, így inkább marad a helyén és továbbra is maga elé néz.*
|
-A Vadlovak kalandjai című könyvet olvasom. Érdekes! Olvasd el te is!-
*Leteszi a könyvet, s csak Yamadát nézi.*
~Vajon Shadow mit csinál? El kéne menni hozzá. Vagy még sem!?~
-Na és mit csinálsz ma?-
*Kedvesen pillant a fiúra, várja a választ.*
-Ki is a lovad? Elfelejtettem...vagy nincs is?!-
*A kicsi arca elpirosodott, mert elfelejtette szerelme lovának nevét...*
|
*Mikor Kagome a szemébe néz gyorsan visszahúzza a kezét és alíg láthatóan elpirul.*
-Hogy... mit néztem? Ja... ö... semmit... csak...
*A lány mosolyától még jobban zavarba jön és gyorsan másra tereli a szót.*
-Mit olvasol?
~Ennél jobb témát ki se találhattam volna... Istenem, hogy lehetek ilyen idióta?!~
*Nem néz a lányra csak úgy maga elé.*
|
*Ő is Yamada szemébe néz.*
-Hát jó. Maradok.-
~Ez az! Vissza tartott!! Ez jó jel!~
*Visszaül Yamada mellé. Olvasgatja a könyvét, mintha tanulna, vagy ilysemi.*
-Nos, mit is néztél a plafonon?-
*Nevetve mondta ezt. Rámosolygott Yamadára.*
|
-Hogy én zavarba? Ne viccelj. Én nem szoktam zavarba jönni.
*Próbálta vagányságát mutatni, de ez most nagyon nem sikerült.*
~Ha ez a lány a közelmbe van teljesen más vagyok. Mi a fene fogott meg rajta?~
*Mikor a lány megkérdezi mit lát a plafonon gyorsan felül és rá néz. Amikor Kagome el akar menni egy hang a fejében azt mondja ne engedje el.*
-Mért akarsz elmenni? Hiszen csak most jöttél? Maradj még...
*Kagome szemébe néz.*
-....kérlek.
|
-Mit csináltatok ma Yamada? Mi a baj? Olyan vagy, mintha zavarba lennél!-
~Vajon mi lehet vele? Talán megzavartam valamit!?  ~
-Persze, le ülök!-
*Leül Yamada mellé. A könyvet a kezébe veszi, de nem olvas.*
-Mi olyan érdekes a plafonon? Na jó, én elmegyek. Még tanulni is kell. Sora után megyek pancsizni aztán meg alszom egyet. Fárasztó volt ez a mai nap...-
*Ásít egyet. Várva, hogy Yamada visszatartsa, mármint ne engedje, hogy elmennyen lefeüdni.*
|
*A nyíló ajtóra néz és persze az érkezőre.*
-Kagome..*suttogja*
*Megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy minden ijedtsége alaptalannak bizonyult. Kagome jól van, legalábbis szemmel láthatólag nincs semmi baja.*
~Hát mégsincs semmi baja.~
*Legszívesebben gfelugrana és átölelné Kagomét, de hát mégse teheti. Mikor Sora megszólal hirtelen visszazökken a valóságba és a távozóra néz.*
~Ne menj el! Jaj ne csak ezt ne! Most ittvan végre itt van Kagome, én meg a nyulat játszom és nem merek vele kettesben maradni.~
*Mikor Sora kimegy elfogja a félelem.Leplezve zavarát halkan, de majdnem biztosan megszólal.*
-Ne...nem ülsz le? Nem olyan jó ott állni szerintem.
*Megpróbálkozik egy mosollyjal, de az inkább valami grimasz szerüségra hasonlít így inkább feladja és visszafordulva a fotelben (mivel az ajtó háttal volt neki, meg kellett fodulnia) hátradől és úgy tesz mintha valami érdekeset látna a plafonon.*
|
- Nem nem nem úgy értettem csak találgattam!
*Emeli fel mentegetőzve a kezét, mielőtt ismét leharapják a fejét, mint múltkor.*
- Áhá, szóval nem az eseted...
*Ismétli meg a hallottakat gúny vagy irónia nélkül. Pár pillanatig meredten bámulja a fiú arcát, majd lassan megvonja a vállait.*
- Ne haragudj. Hogy is gondolhattam erre?
*Még legyint is egyet. Ekkor érkezik meg Kagome. Meglepődve néz fel rá, vigyora lassan kiszélesedik.*
- Szia. Ó igen, én is voltam ma Fantomnál. Igazi rakoncátlan jószág..
*Hamar elhallgat, észlelve, hogy ő most itt feleslegessé vált.*
~Semmi gond, hozzászoktam.. jobb lesz, ha most magukra hagyom őket. Irány a tanulás!~
*Feláll helyéről, könyvét szorongatva futtatja pillantását a páros között ide-oda. Elkezd hátrálni*
- Hát akkor..én most..megyek is..vár még egy csomó lecke... úgyhogy megyek és lezuhanyzom..vagyis megtanulok.. illetve mindkettő..persze nem egyszerre! Szóval előbb tanulok, aztán zuhanyzok. *Bamba vigyorral nekiütközik egy fotelnek, s kís híján hátravágódik. Szerencsére időben megkapaszkodik a karfában.*
- Hopszi..vigyázzatok, csúszik. Ti beszélgessetek csak! Megleszek én. Egyedül. Vagyis a könyvvel.
*Mutatja fel a tárgyat, és elindul a lépcsőn felfelé. Hát ezt jól megmagyarázta..*
|
*Lenyomja a kilincset és belép az ajtón. Látja, hogy ott van Sora és Yamada.*
-Sziasztok! Bocsi, hogy nem voltam egész nap...Csak a lovamnál voltam és vele foglalkoztam!-
*Leül ő is az egyik fotelra. Kíváncsian figyeli a többieket. Elővesz egy könyvet és elkezdi olvasgatni*
~Vajon mit csináltak ők ketten egész nap?! Remélem Sora nem hajtott rá Yamadára...~
|
*Mikor Sora közelebb ül hozzá rossz érzés fogja el.*
~Ugye nem olvasható le semmi az arcomról? Mi lesz ebből....~
*Igencsak megdöbben mikor a lány Kagoméról beszél.*
~Lehet, hogy gondolatolvasó? Áh nem... biztos csak találgat.~
-Miből gondolod, hogy Kagoméról akartam kérdezősködni? Más témám nem si lehet csakő?!
*Próbálta leplezni a valóságot.*
~Te se láttad? Ugye télleg nincs semmi baja?~
-Szo...szoros szálak? Miből gondolod, hogy érdekelne Kagome? Jófej csaj, de nem az esetem.
*Nagyon nem szeret hazudni, de ha valakinek is bevallaná az igazat az biztos nem Sora lenne.*
~Még, hogy nem az esetem? Olyan csinos, aranyos,....~
*Sorolta fel magában a jobbnál jobb tulajdonságokat Kagoméról. Mikor befejezte a felsorolást Sorára nézett.* |
*Hát? Nem tud gondolatban olvasni, a fiú arcáról pedig nem igazán tudja leolvasni a vívódását.*
- Öhm...
*Töprengve néz fel a plafonra, lassan feláll, a könyvét forgatva ül át egy másik fotelbe, ami közelebb van Yamadához. Csak hogy ne kelljen kilométeres távolságból kiabálnia.*
- Kagomeről van szó esetleg? Régóta nem láttam.
*Vonja meg vállait. Mostmár vigyor nélkül, kíváncsian csillogó szemekkel néz a fiúra. Igyekszik úgy fogalmazni, hogy ne legyen túl tolakvó.*
- Csak nem kötnek hozzá szoros szálak? Nem szégyen ám..
|
-Hát...
~... nem láttad Kagomét?~
*A kérdést csak magában fejezi be.*
~Nem kérdezhetem meg. Akkor mindenfélét képzelődne. Mondjuk, hogy Romeó és Júlia szerű ez az egész. Pedig nem! Ott Romeónak harcolnia kellett Jólia szüleivel meg persze a Capulettekkel, de az mellékes. Én nem harcolok senkivel és pláne nem Kagoméért. Ő számomra semmit nem jelent.~
*Fejében a képzelet beli hazugságvizsgáló sípolni kezd.*
-Vagy mégis?-
*Észre se veszi, hogy hangosan tette fel a kérdést. Azon töri a fejét, hogy mit kérdezzen. Az igazat ugyanis nem akarja elmondani. Amikor Sorára néz látja, hogy a lány vigyorgását próbálja leplezni nem sok sikerrel.*
~Mi járhat a fejében?~
*Hátradől a fotelben és tovább gondolkodik a kérdésen.*
|
*Meglepődik, mikor a fiú hozzászól. Becsukja a könyvet, és halvány mosollyal felnéz.*
- Persze, kérdezz bármit.
*Míg várja a kérdést, kiigazgat pár tincset kócos hajzuhatagából.*
- Esetleg..Kagomevel kapcsolatos?
*Elfojtva egy széles vigyort pakol össze maga körül. A hanyagul ledobott pulóverét is felszedi a földről. Hát igen, nem olyan rendszerető..*
~Vajon jól gondolom? Érdekes lenne.. Rómeó és Júlia~
*Apró vigyorral megköszörüli a torkát*
|
*Sora mosolyától még jobban zavarba jön, mert így már biztos, hogy meghallotta a kiáltást.*
~Ezek szerint mégse csak az álmomba kiáltottam. Jaj ne, még ide is jön. Ó, de kedves... azok után, hogy felébresztettem....~
*Elveszi a felé nyújtott poharat.*
-Köszönöm. *motyogja*
*Belekortyol, ez most jól jött neki, mert a kiabálástól kiszáradt a szája és a torka.*
~Vajon tényleg csak álom volt és semmi baja nincs Kagoménak? Ugye nincs?! Talán meg kéne kérdezni....~
*Megköszörüli a torkát.*
-Sora....kérdezhetnék....valamit?
*A lány arcát nézi.*
~Mit néz ez a fejemen? Lehet azt hiszi, hogy azt vertem be és nem rosszat álmodtam?Addig jó amíg csak ezt hiszi és nem hallotta meg, hogy Kagome nevét kiálltom. Jaj Kagome, mi lehet veled?~
*Továbbra is Sora árcaát nézi és hasonlóságokat keresgél a lányon és Kagomén.*
|
*Hol máshol töltené az idejét, mint itt? És mi mást tudna itt csinálni egyedül, mint aludni? Most is szunyókál tehát, Yamada érkezését észre sem veszi. Kezében egy friss vízzel teli poharat szorongat, amibe még nem kortyolt ugyan bele, mégis véészesen dőől oldalra... hasán pedig kinyitva egy könyv pihen. Egy kiáltásra ébred. Párhuzamban a fiúval ül fel, rémült összerezzenésétől még a víz egy tartalma is kiloccsan. Nos igen, egy ilyen kiáltást nehéz nem meghallani. Torkában dobogó szívét csitítgatva néz körbe a társalgóban. Yamadát meglátva lassan leesik neki a helyzet.*
~Elég lett volna, ha megrázogat..~
*Mosolyodik el halványan, a fotelből kimászva nyújtózik egyet, majd odaballagva Yamadához, felé nyújtja a poharat.*
- Tessék, jót fog tenni.
*Ha elveszi, ha nem, visszasétál az átmelegített fotelhez. Vizes kezét nadrágjába törölve ül vissza rá, felveszi a földről a könyvet, és elnyomva még egy ásítást kíváncsian Yamadára néz.*
~Vajon rosszat álmodhatott, vagy csak szerelmes? Vagy esetleg beverte a fejét..~
*Megpróbálja észrevétlenül megnézegetni messziről a fiú fejét.*
~Nem, inkább a másik kettő.~
|
*Miután már semmi kedve nem volt bármerre is menni inkább a társalgót választotta.*
~Ó, bárcsak ott lenne....~
*Megrázta a fejét és megállt az ajtó elött.*
~Már napok óta nem láttam. Ugye nincs semmi baja?~
*Próbálta elnyomni agyában a rémes gondolatokat. Belépett a társalgóba és kissebb meglepetésére ott találta Sorát.*
~Még mindig itt van? Nagyon megbántottam a múltkor. Bocsánatot kéne kérni... De nem fogok! Nem érdekel mit gondol rólam. Jaj, kezdek egyre jobban hasonlítani az anyámra. Valahogy változtatnom kell a modoromon. De hogy? Én mindig ilyen voltam....~
*Gondolataiba merülve ül le a legközelebbi fotelbe. Néha Sorára pillant.*ˇ
~Mi a fenét csináljak? Nem szólíthatom meg azok után ahogy viselkedtem. De mégis bocsánatot..... Miért kérjek bocsánatot?~
*Hátradől a fotelben, becsukja szemét és úgy érzi megszűnt körülötte minden. Elaludt. Álmában egy sötét szoba közepén állt, még az orra hegyéig sem látott és nem is hallott semmit. Érezte, hogy valaki vagy valakik még vannak ott rajta kívül.*
~Van.... van itt valaki?~*kérdezte.*
*Senki sem válaszolt, már kezdte feladni a reményt, hogy kijusson amikor a háta mögött valami kinyílt és elárasztott mindent egy erős fénysugár. Megfordult, de nem látott semmit, mert a fény egyenesen a szemébe világított. Viszont hallotta ahogy valaki nyöszörög és elindult a hang irányába. A látása egyre jobban tisztult. Szíve vadul kalapálni kezdett amikor meglátta a hang forrását.*
~KAGOME!~*kiáltotta.*
*A lány a földön feküdt, alíg volt magánál.*
~Kagome, mi történt...~*odarohant a lányhoz és letérdelt mellé. Óvatosan megmegemelte a lányt. Meghűlt a vér az ereiben mikor meglátta, hogy Kagome vérzik. Méghozzá nem is kicsit.*
~Neee...~*hirtelen valaki megragadta a felsőjét és a sötét szoba felé húzta. Hiába fogta Kagomét a lány kicsúszott a kezeiből és ottmaradt.*
-KAGOME!*kiáltotta. Felült a fotelben homlokán gyöngyöztek a z izzadságcseppek. Percekig csak ült és nézett maga elé. Nem tudta elhinni, hogy ennyire valóságos volt az álom.*
-Mi a ....*Eszébe jutott, hogy Sora is ott van a szobában és ránézett.*
~Ugye... nem hallotta?~
*Csak bámult Sorára, de megnyugodni még most se tudott. Még mindig nem hitte el, hogy csak álom volt az egész.*
|
*Igencsak meglepődik, sőt, ledöbben Yamada morcosságán. Megszeppenve rázza meg a fejét, amitől lilás tincsei ide-oda repkednek*
- Nem, nem, dehogy! Nem zavar!
*Kikerekedett szemekkel néz a távozó fiú után, még egy köszönést sem tud kipréselni magából. Csak az ajtó csukódására eszmél fel.*
- Hát.. igen..
*Visszadől a fotelbe, az előbbi jeleneten töprengve néz körbe a kiürült helyiségben.*
~Egyedi modora van.. de ha Kagomenek ez tetszik.. ~ *Idézi fel magában egy pillanatra a lány arcát, amikor Yamada lovaglását figyelte. Elmosolyodva hunyja le szemeit.* ~Végülis minden fiú ilyen.. ezért nincs szükségem egyre sem.~ *Feltápászkodik, s nagyot nyújtózva megindul a szobája felé. Nem lehet egész nap csak lustálkodni..*
|
*Épp Sora orrát próbálta leríjzolni amikor a lány elmosolyodik így arca teljesen "átrendeződik". *
~Neee!!~*kiált magában.~Most kezdhetem előről...~
*Mogorván lapoz egyet rajzfüzetében és Sorára néz majd mogorván megszólal:*
-Igen szeretek. Mért, zavar?!
*Miután a lány tovább mocorgott már esély se volt rá, hogy egy rajz késuülhessen.*
~Mit kiváncsiskodik?! Már rajzolni se rajzolhat az ember?!~
*Becsukja razfüzetét és feláll. Az ajtó felé megy és mielött becsukná az ajtót maga után még odamormog Sorának egy sziát.*
|
*Annyira mélyen mereng, hogy igazán fel sem tűnik neki Yamada érkezése. Körbefuttatja pillantását a társalgón, így veszi csak észre a rajzoló fiút. Meglepettségét lenyelve húzza mosolyra ajkait.* Szeretsz rajzolni? *Kíváncsian végigméri a rajzfüzetet, még a fotelben is felül, hogy jobban láthassa mit rajzol a fiú*
|
*Kinyitja a társalgó ajtaját és bekukucskál.*
~Végre van itt egy kis fény.~
*Besétál, leül az egyik ablak közeli fotelbe és maga elé néz. Nem vette észre Sorát és ahogy látja, a lány se vette észre őt. Előveszi táskájából a rajzfüzetét és ceruzát. Sorára néz majd vissza a papírjára és elkezd rajzolni.*
|
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
~