|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.02. 06:05 - |
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Ahogy Viktor felrántja, nagyokat pislog, a csókra elmosolyodva lehunyja a szemeit, és egy kézzel átkarolja a fiú derekát, miközben viszonozza. Másik kezével a fiú mellkasán játszadozik, ugyan hormonjai kicsit eluralkodnak rajta, de időben visszatér a jelenbe. Ahogy a fiú ellép tőle, kinyújtja utána a kezét, majd ugrándozik párat.*
- Szeretlek, Szőke!!
*Suttog még utána sietve, hogy ezt a közérdekű, fontos információt mindenképp tudtára adhassa. Leül a székére, és Carmenre néz, a félbehagyott mondatra kíváncsian oldalra dönti a fejét, majd elmosolyodik. Megpaskolja Carmen fejét.*
- Jókislány, álmodozz csak, hercegnő. A királykisasszonyunk viszont késik
*Húzza el a száját, de Kokoro is befut. Nézi, ahogy leül mellé, néhány percig meredten bámul rá, majd körbenéz és odahajol hozzá.*
- Nem kéne kipakolnod a szertárból?
*Néz rá jelentőségteljesen, de már áll is fel és összecsapja a két tenyerét.*
- Segítek!
|
*A jókívánságra szemforgatva sóhajt.*
- Nagyon izgis lesz..
*Mosolyodik el, az alsó ajkát beharapva Yama után néz, majd egy álmodozó sóhajjal lerogy a székére, és Corni felé fordulva két kezét a mellkasához szorítja.*
- Annyira... annyira.. áhh
*Dől hátra a székén, és elvarázsolódva a plafont kezdi el fürkészni. Ő most becsengőig nincs itt.*
|
//Kémia terem//
*A terembre érve körbenéz, de mindenhol csak szerelmes párokat lát, így megrázza a fejét. Látva, hogy mindenki a helyére ment ő is ezt teszi, leül a székre, kipakol, s hátradőlve várja, hogy kezdődjön az óra.*
|
*A talajt fürkészve lépked a kémia terem felé, s egy sóhajjal felnéz.*
//Kémia terem//
*A teremhez érve körbenéz, s Corni azstalához érve lepakolja a táskáját, majd elmosolyodva Yamáékra pilant, s vissza Cornira. Megfogja a kezét, s magához rántva megcsókolja, majd elszakadva tőle elmosolyodik. A szemeibe néz, majd egy sóhajjal hátrébb lép. Nem mond semmit inkább, ezen nincs mit ragozni. A helyére érve Yamára néz, majd egy sóhajjal előszedi a cuccait, s átnéz Yamakasi mögött Kippei helye felé, de még nem érkezett meg, így sóhajtva a padhoz fordul, s leül a székre. Előpakolja a tankönyveket, s a plafont fürkészve elmereng.*
|
*A válaszra elhúzza a száját, s ahogy Carmen futásnak ered csak lohol utána.*
//Kémia terem//
*Végre megállnak, így sóhajt egyet. Carmem asztalához érve ránéz, s már mondana valamit, de a csók elnyomja a dolgot. Viszonozza, majd elszakadva tőle végigsimít az arcán.*
- Jó kémiázást
*Hátrál pár lépést, s a második sor második székéhez battyog, lepakolja a táskáját, majd kipakolja a tankönyveket, és leül a székére.*
|
*Hát, Kippei nem sokra méltatja, és bár a többi fiú sem, az nem rázza meg. Nézi, ahogy a srácok után siet, majd egy sóhajjal a földre néz. Lehunyja a szemeit, és mivel a terem lassan kiürül, egyedül marad. Felnéz, majd egy sóhajjal elindulna az ajtó felé, de eszébe jut valami. Leteszi a könyveit a tanári asztal szélére, és a reggeli Lehetek a..-t dúdolgatva elkezdi rendberakni a székeket. Betolja az összeset, és miután végzett a könyveit magához ölelve kilépked a folyosóra.*
~Hát, nincs sok esélyem, az igaz.. még egy sziára sem méltat.~
*Húzza el a száját és lelassítva a földre néz, majd sietve megrázza a fejét, és makacsul felnéz.*
~Nem érdekel! Kibírom! Túlélem! Nem ő az egyetlen fiú a világon akiért lehet rajongni! Amúgy is egy nagyképű, beképzelt, bunkó fiú! Totálisan hidegen hagy hogy kivel mit mikor és hol csinál!~
*Robog a szekrényéhez, kinyitja, kicseréli a könyveit a kémiára, bezárja, és a terem felé indul.*
//Kémia terem//
*Belépve a terembe először megtorpan és körbenéz, hisz valószínűleg az utolsók között érkezett. Sietve a helyére ballag, első sor legszéle, leül Corni mellé, felkönyököl, és némán elkezd merengni.*
|
*Ahogy Viktor megfogja a kezét, elmosolyodik, a kijelentésére egyetértőn bólint, és a kémia terem felé indulva nézegeti a folyosó tablóképeit.*
//Kémia terem//
*Beballag, még látja ahogy Carmen Yamára veti magát. Elmosolyodik, és inkább félrenézve elengedi Viktor kezét, hogy mindketten a helyükre ballaghassanak. A Carmen melletti székhez ballag, a középsőhöz, már ha elfér a szerelmespártól, és lehuppan rá. Felpislog Yamára, majd egy huncut vigyorral Viktorra sandít.*
|
*Ahogy Viktor megfogja a kezét, elmosolyodik, a kijelentésére egyetértőn bólint, és a kémia terem felé indulva nézegeti a folyosó tablóképeit.*
//Kémia terem//
*Beballag, még látja ahogy Carmen Yamára veti magát. Elmosolyodik, és inkább félrenézve elengedi Viktor kezét, hogy mindketten a helyükre ballaghassanak. A Carmen melletti székhez ballag, a középsőhöz, már ha elfér a szerelmespártól, és lehuppan rá. Felpislog Yamára, majd egy huncut vigyorral Viktorra sandít.*
|
*Yama kérdésére nagyokat pislogva néz maga elé, a kiegészítésre egy gyilkos oldalpillantást vet rá, majd töprengve ismét maga elé mered, és megvonja a vállait.*
- A hormonok
*Vidám arccal szökdécsel ki a cipőjéhez, húzza maga után Yamát is. Lehajol, belebújik, de a kezét nem engedi el, és jókedvű kuncogással futásnak ered, cibálva maga után Yamát is.*
//Kémia terem//
*Csak itt hajlandó lelassítani, kivéve ha Yama nem kapja a karjaiba hogy ne tudjon futni :P. Belépked a terembe, és Yamát a székéhez húzza. Lepakol, fél kézzel előveszi a cuccait, és csak az után engedi el a fiút. Odahajol hozzá, átkarolja a nyakát, és mielőtt még menekülni tudna, megcsókolja.*
|
*Amint mindenki otthagyja értetlen arcot vág.*
- Hééé!! Fiúk!! Várjatok meg engem iis!!
*Kapja fel a felsőjét és a táskát a padról, a lány kérdésére ránéz, majd egy fejrázással a többiek után indul.*
|
*Amint mindenki otthagyja értetlen arcot vág.*
- Hééé!! Fiúk!! Várjatok meg engem iis!!
*Kapja fel a felsőjét és a táskát a padról, a lány kérdésére ránéz, majd egy fejrázással a többiek után indul.*
|
*Cornira néz gyanakvón, s amint elé ér lenéz rá. A táskára nézve sóhajt, s nem is kell mondani, el is veszi. A puszira elmosolyodik, s a lányra nézve oldalra dönti a fejét. Amint elindul a keze után kap, s megfogja, majd mellélépkedve ránéz.*
- Mehetünk
*Jelenti ki, s körbenézve sóhajt egyet, s a talajt fürkészve lépked engedelmesen a lány mellett.*
|
*Carmen reagciójára értelmes arcot vág, majd megrázza a fejét. A "Drágám" kifejezésre ránéz, majd pislog párat. Elnéz a fiúk felé, majd a könyveihez ballag, bepakolja a táskájába, s a lányhoz lépve megfogja a kezét, s elindul vele a másik terembe.*
- Mi volt ez a kiborulás és hirtelen változás? Cornelia jó hatással van rád..
*Teszi hozzá halkabban, de nem sértésnek szánja. Hanem ez az igazság.. xD*
|
*Összerakja a könyveit és felemeli őket, hisz ő táska nélkül jött. Még el kell ballagnia a szekrényéhez.. ám eszébe jut valami, bátortalanul Kippei felé pislog, majd egy sóhajjal elfordul tőle, és a földre nézve ide-oda cikázik a tekintete (kép)*
~Megkérdezzem, vagy ne kérdezzem? Burkoltan, igen!~
*Bólint, odaballag a fiú-társasághoz, és Kippei felé fordul ugyan, de többes számban beszél.*
- Fiúk, valaki tudna nekem segíteni? Ki kéne cipelni kémia óra előtt a szertárból a kísérleteket..
*Ugyan Kippeire néz végig, de számít arra hogy más fog jelentkezni. *
|
*Elégedett bólintással néz Carmen után, visszaballag a padjához, elrakja a cuccait és kézbe veszi a táskáját. Nézegeti egy ideig a pántját fogva, majd Viktorhoz döcög vele, és a mellkasához nyomja.*
- Légy úriember!
*Kacsint rá, de aztán elmosolyodva hozzáteszi.*
- A dokinő megtiltotta hogy cipekedjek. Édes vagy
*Nyom egy gyors puszit az arcára, hisz nem tudja hogy égő-e neki ha a "haverok" előtt kap csókot a barát.."csajától". Körbenéz a teremben, majd ő is elindul a terem felé.*
|
*Ahogy a fiú megfogja a csuklóit, felpislog rá, majd Yama zsebébe nyúlva túrkál egy kicsit, ha talált pzs-t kihúzza, ha nem akkor a saját zsebéből vesz elő, és miközben a lehányt táskájához lépked, kifújja az orrát. Kidobja a pzst a kukába, a vállára emeli a táskát és kinyújtja a kezét Yama felé.*
- Drágám!
*Türelmetlenül megmozgatja a felé nyújtott ujjait, jelezve hogy jöjjön, bele akar karolni vagy megfogni a kezét. Ha már szerelmesek, ki kell fejezni :P. Ha esetleg inkább a haverokkal maradna, durcásan vállat von, és kirobog a teremből.*
|
*A csengőre megtorpan, a lány szavaira visszanéz.*
- Oké
*Néz utána, majd a teremre, s a falhoz sétálva nekidől. Majd a többiekkel megy a teremhez.*
|
*Carmen szavaira behúzza a nyakát, s hátrébb lép egyet, s ártatlanul pislog párat.*
- Én.. én nem akartam rosszat..
*Néz Cornira, aki szintén letolja, bár csak a nevét mondta. Megcsóválja a fejét, s karbateszi kezeit.*
- Nők..
*Fordítja félre a fejét, s nézi, ahogy Carmen Yamához megy. Oldalra dönti a fejét, de inkább meg se mukkan, mielőtt leharapják a fejét.*
|
*Carmen durcázására szemforgatva sóhajt, Corni kiborulására kigúbadnak a szemei.*
~Ömm... Corni kissé ideges..~
*Néz zavartan körbe, s feláll. Már indulna az ablak felé, de Carmen jöttére emgtorpan. Lenéz rá, majd értetlenül Cornira.*
- Carmen.. ömm
*Néz le rá ismét, s amint a ruhájához nyúl elhúzza a száját, s megfogja a kezeit.*
- Héé!!
*Tolja el kissé magától, s megcsóválja a fejét. Elengedi a csukóit, s sóhajtva Cornira néz, majd ismét rá.*
|
*Franco válaszára meglepődik, és ahogy a terem felé indul, kissé vörösen a földre néz (kép).*
~Szóval van valakije.. félig már foglalt..~
*A fiú után néz, a csengő hangjára megigazítja a vállán a táskát, és egy mosolyt erőltet magára.*
- Akkor kémián találkozunk..
*Int Franco után, és sietve elindul lefelé a lépcsőn. Töprengve figyeli a fokokat.*
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
