|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Ahogy bátyja is felül ránéz, a szavaira összehúzza szemeit, ahogy megöleli meglepődik, de rögtön viszonozza. Lehunyja szemeit, ahogy elszakad tőle felnéz rá, az arcsimításra elmosolyodik, a fejpaskolásra összehúzza szemeit. Nézi ahogy visszadől az ágyra, a kérdésre az ajtóra néz, majd ledől mellé és ránéz. Az oldalára fordulva felkönyököl. Elmosolyodik és belekezd.*
- Érdekes jellem vagy.. sokszor megfontolt vagy és nagyon felelősségtudó, máskor meg, mint egy gyerek.. mindig megnevettetsz másokat, és pátyolgatsz is.. Szerintem nagyon jófej vagy, bár nem rég vagyunk jó viszonyba egymással. Nagyon segítőkész, akkor is, amikor nem kéne
*Csóválja meg a fejét egy mosollyal, majd sóhajt.*
- De így vagy jó..
*Von vállat és a hátára fordulva ujjait összefűzi a hasán és a plafont fürkészi egy ideig, majd lehunyja szemeit egy pillanatra.*
- Magyarul nagyon jó bátty vagy és egyben jó barát is.. ez az én szemszögem..
*Néz egy pillanatra Narumira, majd egy sóhajjal a plafonra.*
|
*A válaszra bólint egyet, majd egy sóhajjal kinéz az ablakon. Elmosolyodik és visszadől az ágyra. Mosolyogva fürkészi a plafont, majd nyugtalanul a mellkasára csúsztatja a kezét. Mély levegőt vesz, és öccsére nézve felül ő is.*
- Keblemre!
*Kapja el a vállait, és magához rántva megöleli. Olyan jóó férfias ölelés, de benne van azért a bátyós gyengédség is. Nem ereszti el az öccsét, csak lehunyja a szemeit. Ez így most jó XD elszakadva tőle végigsimít az arcán, majd megpaskolja, és visszadől az ágyra.*
- Én milyen ember vagyok? Fejtsd csak ki részletesen
*Ereszt meg egy önelégült mosolyt, és összefűzi az ujjait a tarkója alatt.*
|
*A szavakra sóhajt, a továbbiakra elhúzza a száját. Felül és felhúzza a lábait, majd átkarolja őket, de nem szól semmit. Végül visszafekszik, ahogy őt kezdi el fürkészni Narura néz. A szavakra és a kérdésre bólint.*
- Igen..
*Elmosolyodik és ad egy pacsit bátyjának, a kérdésre a plafonra néz.*
- Igen.. és.. igen.. jó a logikád
*Néz egy mosollyal a fiúra, majd az oldalára fordulva őt kezdi el fürkészni.*
~Talán újra lehetne kezdeni mindent.. de mégsem. Ha visszanyeri az emlékezetét ez mind ködbe vész.. és a múltat sem tudom megvátloztatni..~
*Húzza el a száját és a hasára csúsztatja kezeit, majd összefűzi ujjait. Kérdezne valamit, de eszébe jutnak a doki szavai, így sóhajtva elveti. Ismét az oldalára fordul, majd felül.*
- Ő is be fog jönni majd hozzád.
*Szólal meg egy kis idő után, majd Narura néz.*
|
- Igazából, az a furcsa hogyha beugranak képek..
*Neveti el magát, majd elcsitulva töprengve a plafont kezdi el nézegetni. Egyik kezét a mellkasára csúsztatja, és elhúzza a száját.*
- Talán egy részem nem is akar emlékezni.. mikor a kis emlékfoszlányok után nyúlnék, rossz érzésem lesz. Bűntudat, lehet.. nem tudom, és az egyik énem nem is óhajtja megtudni.
*Húzza el a száját töprengve, majd egy sóhajjal az oldalára fordul Yama felé. Felkönyököl, és őt kezdi el fürkészni. Pár perc után megszólal.*
- Yama.. a Yamakasi becézve, igaz?
*Vigyorodik el és a tenyerét nyújtja egy pacsira, majd a hátára fordul.*
- A te osztályodat tanítom, nem? És az a lány a barátnőd!
*Csettint egyet, bár ez csak tipp volt XD logikázik. Eltöpreng, majd lassan felül.*
|
*A szavakra értelmes arcot vág.*
- Ehh, ha hagylak nyerni..
*Mosolyodik el, de ahogy bátyja magával húzza meglepődik. Elfekszik mellette, ahogy a haját kezdi el birizgálni csúnyán néz, majd egy sóhajjal elmosolyodik. A szavakra elhúzza a száját, ahogy kezet fog vele félrenéz. A további szavakra a fiúra néz.*
- Ennek örülök.. mondjuk nem tudom mit lehet bennem kedvelni.. de örülök
*Mosolyodik el és már reflexből bátyjához bújna, de inkább nem teszi. A plafont fürkészi egy ideig, majd Narura sandít. Eltöpreng és valami idióta ötlet is beurgik neki, de inkább el is hesegeti. Lehet nem is vállna be, csak egy időre.. megrázza a fejét és Narut kezdi el fürkészni.*
- Furcsa lehet, hogy nem emlékszel semmire..
*Néz a plafonra, majd mély levegőt vesz.*
|
- Hínnye.. *vigyorodik el a fiú szavaira és fürkészi egy darabig, majd befejezi az osztást* ..naná!
*Kézbe veszi a kártyáit és először úgy veszi fel, hogy a mintájuk Yama felé nézzen. Összehúzott, gyanús szemekkel néz jobbra-ballra, majd a kártyára, és komótosan visszafordítja. Az orráig felemeli, és ismét csak a gyanakvó szempár látszik. Sóhajt egyet, majd leteszi a kártyákat az ágyra és hanyagul félretolja őket.*
- Úgyis én nyernék.. gyere..
*Dől végig az ágyon és húzza magával a fiút is. Egyik kezét a hasára fekteti, a másikkal öccse egyik hajtincsét kezdi el húzogatni, miközben a plafont fürkészi.*
- Szóval te vagy az öcsém.. szevasz *nyújtja neki a kezét egy kézfogásra, majd vigyorogva le is engedi a kezét* csak vicceltem. Kedvellek.. lehet, hogy nem emlékszem, de kedvellek.
*Bólogat merengve, és végre békén hagyja a fiú haját.*
|
*Ahogy megfogják a vállát és felhúzzák, mondana valamit, de Naru szavai meglepik. Nem, nem örül inkább előre, de azért jól esett neki, még ha nem is úgy gondolta. Felül az ágyra kényelmesen, a szavakat figyelmesen hallgatja, a szigorú arcra behúzza a nyakát, a hajborzolásra elmosolyodik, a szavakat hallva mély levegőt vesz. Á, mit mondjon erre? :P Eltöpreng egy kicsit, majd sóhajt egyet. Narut fürkészi, jó, egy kicsit néma.. XD Lehet zavarni fogja a fiút, dehát....*
- Akkorőő.. esetleg játszunk is?
*Dönti oldalra a fejét egy erőltetett mosollyal, majd sóhajt.*
~Érdekes.. megvan benne a gyerekesség, ami eddig.. mégsem emlékszik.~
*Csóválja meg a fejét merengve, majd félrenéz.*
|
*Ajpgy Yama a földre óhajt leülni nagyokat pislog és leteszi a paklit. Megcsóválja a fejét, és lenyúlva finoman megfogja mindkét karját, és ha tudja felhúzza az ágyra.*
- Öcskös, felfázol!
*Egy pillanatra megtorpan, bevillan neki néhány gyerekkori kép Yamáról, Yamával. Megrázza a fejét és visszatérítve a gondolatait a kártyát kezdi el keverni. Bosszantó az emlékezés.. vagy jöjjön be minden, vagy semmi, de ez így rossz. Ismét kézbe veszi a paklit, és osztani kezd.*
- Ezt röminek hívják. Egyszerű játék..
*Jajj, had ne kelljen leírnom XD megmutatni könnyebb. Elmagyarázza a lényeget, majd töprengve Yama arcát kezdi el fürkészni. Meredten, vastekintettel bámul rá egy darabig, majd elvigyorodva összeborzolja a haját, ha tudja.*
- Jóképű srác vagy te, bírlak, kölyök!
|
*A doki szavaira sóhajt, Naruéra meglepődve fürkészi egy ideig, hogy minden rendben van-e vele.. a további szavakra oldalra dönti a fejét, a dokira néz ahogy kirobog, majd Narura.*
- Rendben.. akkor.. játszunk.
*Töpreng el, majd leül a földre törökülésbe és sóhajtva a kártyára néz, majd Narura. Fürkészi egy ideig, majd egy sóhajjal félrenéz és felkönyököl a lábaira. A fiúra néz.*
- És ezt hogy kell játszani?
*Vág értelmes arcot a kártyára nézve, majd kíváncsian bátyjára..*
|
*Yama kérdésére meglepve pislog párat, s ahogy a földre ül, aggódva összehúzza a szemeit. Megköszörüli a torkát és lehalkítja a hangját.*
- Általában kiszámíthatatlan idő után, egyszerre ugranak be az emlékek egy hirtelen érzés, vagy hely hatására. Ezt nem szabad erőltetni, méginkább, hagyni kell hogy ő jöjjön rá mindenre.. de rendbe fog jönni
*Mosolyog bíztatóan, a kérdésre nyitja a száját, de Naru megelőzi. Megcsóválja a fejét. Ez már nem kórházi eset.. ahogy hozzá szólnak odanéz, majd összehúzott szemekkel gyilkolós arcot vág.*
- Később még benézek
*Dünnyögi, és a kórlapot felkarolva kirobog*
|
*Látja hogy az új fiú, aki eléggé hasonlít rá, egész regényen megy végig fejben. Ahogy leül elhúzza a száját s mondana valamit, de aztán be is csukja a száját. Felcsüccsen közben a dokinővel az ágyra, és megereszt egy ártatlan vigyort. A fiú kérdésére pislog párat, majd törökülésbe ül, és leemel az éjjeliszekrényről egy kártyát. Megnézegeti, majd felnéz Yamára és elvigyorodik.*
- Ülj le és játssz! *kacsint rá, majd a kártyás kezével maga felé inti* Na, gyere gyere, olyan nincs hogy nem! Ha nem tudsz, megtanítalak
*Von vállat és elkezdi kevergetni a kártyát, majd Susanra néz. Végigméri és félrebiccenti a fejét.*
- Magácska is beszállhat, de az ön esetében a nyereményt ruhában számoljuk. Mit szól?
|
*Amint Naru kezei szétcsúsznak megmoccan, de ahogy a doki segít mély levegőt vesz.. Hű, hát Naru visszakérdezésére mint akit tarkón vágtak hátrál el a falih és dől neki.*
~Nem emlékszik..~
*A doki szavaira odakapja a fejét, a szavait hallva visszanéz Narumira. Hitetlenkedve rázza meg a fejét, majd lehajtja a fejét.*
~És pont ma.. milyen irónikus.. mint két éve. Annyi különbséggel, hogy most nem halt meg senki.. miattam.. de ez sokkal rosszabb.~
*Hunyja le szemeit, majd nyel egyet és felnéz bátyjára. Végül a dokira.*
- Ugye.. ugye emlékezni fog?
*Vág nagyon aggódó és reménykedő arcot.*
- Nem akarom elveszíteni..
*Szttogja eléggé halkan és lehajtja a fejét. Agykerekei pedig szép lassan beindulnak. El innen.. de hova és miért?*
~Itt lenne az alkalom, hogy örökre eltűnjek az életükből.. mostmár biztos vagy benne, hogy nem itt van a helyem. Ha vele megyek ma reggel, nem történik ez.. segíthettem volna neki. De nem tudtam.. egyre már megsérült miattam. *nyúl a saját hasához* Utána meg tudtam védeni.. *nyúl az oldalához, majd Narura néz* ..de most.. mi lesz a következő? Vagy inkább ki??~
*Néz fel a plafonra választ várva, de nem kap semmit. Lerogy a falhoz és felhúzza két lábát. Mélyen maga elé néz, majd megrázza a fejét.*
~Össze kell szednem magam!! Most!! Nem szabad elfutnom a bajok elől! Segítenem kell neki, legalább most.. ahogycsak tudok.. muszáj lesz..~
*Vág eltökélt arcot, majd lassan talpra kecmereg és leporolgatja a ruháját. A dokira néz egy sóhajjal.*
- És most hogyan tudok neki segíteni?
*Nyúl a karjához és elhúzza a száját. Narura nézve eltöpreng.*
|
*Júj, hát ahogy Naru elkezd vetkőzni teljesen zavarba jön. Ahogy lemegy fekvőtámaszba azonnal felpattan.*
- Elment az eszed?!?! Kelj fel onnan, te nem olimpiára készülsz, hanem beteg vagy!!
*Ahogy Yama befut ránézve sóhajt egyet. Megcsóválja a fejét, de amint Naru összecsuklik, méltatlankodva leguggol hozzá, és megfogja a karját.*
- Felállni! Tényleg ideszíjazlak... egyszer már megtettem..
*Csóválja meg a fejét, Naru kérdésére sóhajt egyet, és ha vissza tudta ültetni az ágyra, akkor Yamára néz.*
- Szia.. a bátyádnak jelenleg részleges amnéziája volt. Hogy mi történt vele, azt csak ő tudhatja, amint beért a kórházba rögtön elájult.. úgy tűnik megverhették, mert elég csúnya sebeket, vágásokat fedeztünk fel rajta.
*Csóválja meg a fejét, de készenlétben áll. Ha Naru feláll, a kórlappal fejbevágja.*
|
//Először vele írok//
*Ahogy valaki beront odakapja a pillantását, Yamát meglátva belehasít egy arc. Yama arca kisgyerekként.. annyira megüti ez, hogy szétcsúsznak a kezei és lefejeli a földet. Az orrát dörzsölgetve ül fel, majd egyből a tarkójához is nyúl, és Yamát kezdi el figyelni, majd a dokira néz érdeklődve.*
- Őt ismernem kéne, igaz?
|
*Amint megtudta, hol van a bátyja azonnal futott ide.. nem ám kocsiba ült volna, vagy buszozott volna, áh.. minek azt? Van két lába, így hát futott egészen idáig. Naru ajtajánál megállva a tárdeire dől és zihál egy ideig, majd kopog kettőt és benyit.*
- Huh.... amint tudtam mi van jöttem ide.. Naru..?
*Néz értelmesen a fekvőtámaszozó fiút és összehúzza szemeit. Behúzza maga után az ajtót és karbateszi kezeit.*
- Akkor bajod még sem lehet, ha fekvőtámaszozol..
*Csóválja meg a fejét, de látszik rajta, hogy még így is aggódik. Főleg a sebeket meglátva, a dokira néz.*
- Á, jó napot.. mi történt, beavatna?
*Aggódva méregeti a nőt, majd visszanéz bátyjára.*
|
*Narumi Speak.. olyan ismerősen cseng. Miközben a dokit hallgatja meg is érez valami hideget a nyakában. Előhúzza a dögcéduláját, és megnézegeti.*
- Szolgáltam a seregben?
*Nem vár választ, visszanézve tovább hallgatja. Oktat? Öccs, lány.. áhh, érzi hogy egy karnyújtásra van tőle minden, de akárhogy erőlködik, nem ugrik be semmi.*
- Értem..
*Szegi le a fejét, agykereke folyamatosan jár, majd lassan felnéz és visszacsúsztatja a nyakláncot. A többit veszi szemügyre, majd a karkötőit, és lassan elmosolyodik.*
- Ezeket attól a lánytól kaptam?
*Dönti oldalra a fejét, és mélyen elmereng. Sóhajt egyet, majd feláll és nyújtózik egy nagyot. A varratához nyúlva elhúzza a száját.*
- Nos, tudom, mit fogok csinálni.. *kacsint a doktornőre, majd lehámozza magáról a kórházi felsőt, összecsapja a két tenyerét, és lemegy fekvőtámaszba* Ne zavartassa magát, doki! Csinálja velem nyugodtan! Áhh, de hiányzott már.. kis mozgás..
*Vált át egykezesre, de a második lehajlás után fel is szisszen. Végignéz magán töprengve. A sebekből ítélve elég csúnya éjszakája lehetett.. ebben a pózban marad egy kicsit, majd mielőtt félrecsuklana a karja, visszavált kétkezesre. Nem baj, ha a doktornő kiakad kicsit ^^*
|
*A nevet hallva felcsillannak a szemei, de ahogy a fiú a kártyára bök, csalódottan sóhajt. A nyelvöltésre összehúzza a szemeit, és megcsóválja a fejét.*
- Részleges.. a jellemed még megvan.
*Néz félre egy sóhajjal, majd visszafordul Narumi felé. Mély levegőt vesz.*
- Igen, valószínűleg a fejsérülésed miatt lehet. A neved Narumi Speak, önvédelmet oktatsz, katona voltál és szörnyen gyerekes vagy. Nemsokára betöltöd a 21. életévedet, van egy öcséd és egy kislány, aki szoros kapcsolatban van veled. Ennyi alapinformáció legyen elég, a többi majd jön magától..
*Vesz egy mély levegőt, és megereszt egy bíztató mosolyt.*
|
*A kérdésre elvigyorodik, és hátradől a párnáknak. Ujjait összefűzi a hasán.*
- Kegyed olyan gyönyörű, hogy biztos emlékeznék magácskára.. persze hogy tudom, Lockhart doktornő.
*Kacsint rá, de mielőtt elkezdene örülni a mellkasán lógó névjegykártyára bök, és nyelvet ölt a nőre, majd rákacsintva a plafonra néz.*
- Amnéziám van, ugye? Fáj a tarkóm, szóval gondolom valaki jó nagyot sózott rá. Részleges, vagy teljes?
*Néz a doktornőre, de a fejét nem mozdítja meg. Hát, sokáig katona volt.. :P ez nem ivódik ki belőle.*
|
*Bemegy Naru után és széthúzza a függönyöket hogy világosság legyen. Gondosan becsukja az ajtót is, majd egy sóhajjal megfordul.*
- Az előbb hívtam fel Carment és Yamakasit, már úton vannak elméletileg.
*A jelzőt hallva elmosolyodik, ám a kérdésre meglepődik. A kórlapot leteszi az asztalra, és odaballagva az ágyhoz leül a szélére.*
- Nem emlékszel a nevedre? Engem tudod, hogy hívnak?
*Dönti oldalra a fejét aggódva. Csak nyugalom..*
|
*Ahogy egy csinos nővérke közelít felé elvigyorodik, de ahogy vállba csapják fel is szisszen.*
- Hééé..
*A letolásra behúzza a nyakát, és a tarkóját dörzsölgetve a szobájába ballag. Most olyan.. üres a feje. Ledobja magát az ágyra, és keresztbe teszi a lábait. Sóhajt egyet.*
- Kegyed elég agresszív. Ömm, doki..
*Néz el zavartan oldalra, majd vissza a nőre. Megköszörüli a torkát, és megvonja a vállait.*
- Miért nem emlékszem a nevemre?
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
