|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*A bágyadt kutyára néz, de nem foglalkozik vele többet. Mégis ránéz még Carmenre, s látja, ahogy lekever egyet Naruminak. Csak helyeselve bólint, s mikor elrohan nem megy utána. Narumi leül a hintaágyra, s csak összehúzott szemekell ránéz, nem baj, ha nem néz a szemébe, de megköszürüli torkát.*
-Csalódtam benned...
*Nem vár semmi reagálást, elindul a Kastély felé, majd elnéz Carmen irányába.. méghogy nem néz rá?! ;) Sóhajtva felnéz az égre.*
~Oda mennyek?~
*Kér az "égiektől" választ, de nem kap semmit. Megcsáválja a fejét, s kiáltana is, de hülyének néznék... El indul a lány felé, de csak egy lépést, majd lenéz a földre.*
~Nem. Nem megyek oda. Minek?~
*Meggyőzi magát, s nem megy utána. Elnéz a Kastély felé, s végül elindul. Fel megy, a szobájába...*
|
*Carmen elszakad tőle, kábán néz rá, a pofon viszont..hát nagyot csattan, de valamilyen szinten észhez is téríti. Arcát dörzsölve néz a lány után, észbekapva meg is indul utána.*
- Carmen, várj!
*A hintaágyhoz érve áll csak meg, már úgysem tudja beérni a lányt, és talán nem is jó, ha utána megy. Lerogy a hintaágyra, nem törődve azzal hogy ül-e még ott valaki, és arcát a tenyerébe temeti.*
- Ééén idióta!
*Rázza meg a fejét, még egyszer elnéz Carmen után, majd újra a földre, miközben tenyerével a homlokára csap.*
- Hogy lehetek ekkora tahó?!
*Szidja magát jogosan, amit minden bizonnyal a többiek is hallanak.*
|
*Naru gondoskodása mint mindig, most is nagyon jól esik neki. A csók viszont..lábai a földbe gyökereznek, mozdulatlanná dermed, nem fut el, de nem is viszonozza, csak áll megkövülten. Lehunyja szemeit*
~Naru..~
*Kipattannak szemhéjai, keze is meglendül, és ha a fiú nem figyel eltaszítva magától nagyot csattanva lekever neki egyet. Összezavarodva néz rá, nem volt felkészülve erre a helyzetre. Egy nap, két csók, plusz egy kés, ez neki..nagyon..sok.. lábai ösztönszerűen erednek futásnak, a kitaposott ösvényen kocog végig, egyik kezét szája elé tartva nyeli a könnyeit, ami szemet szúrhat a hintaágyban ülőknek is, amint elszalad előttük. Bobby kérés nélkül emeli fel fejét Ayumi térdéről, hálásan megnyalja a kezét, majd egyből gazdája után szalad. Ezt tanították neki, és megy is. Hamar beéri gazdáját, játékosan körbeugrálja, Carmen viszont meg sem áll a legtávolabb levő fáig, melynek törzsének dőlve néz fel az égre még mindig a száját fogva.*
~Ez..nekem..sok..~
 
|
*Csak a kutyájára figyel, majd Bobby is odamegy hozzá, s fejét az ölébe teszi. Arisa kiszökken, majd gazdája lábához simul, s lehasal, hogy a nagy kutya ne bántsa. ;) Megsimogatja Bobbyt, majd Arisát is. Meglepődik, mikor Yamakasi elveszi Arisát mellőle, de hagyja. A kiskutya megszeppenve néz az ismeretlen fiúra, de az ölébe kuporodik. Befészkeli magát, s élvezi, ahogy simogatja. Majd teljesen szertefoszlik "álma". Yamakasi abbahagyja a simogatást. Kérlelőn felpislog rá, majd sértődötten kiszökken az öléből, ha ő előbb nem tette meg. Ayumi megcsóválja a fejét kutyája viselkedésére, majd Bobbyra néz, s tovább cirógatja a fejét. Végül Arisára néz, s hogy nehogy megsértődjön, lábára paskol, hogy ugorjon fel. Carmenék csókjára fel sem figyel, csak a két kutyával van elfoglalva. Egyik oldalán Bobby, másikon Arisa. ;)*
 
|
*Nézi egy darabig Bobbyt, majd Aymuhoz megy a kutya, így inkább leül mellé. Maga elé mered, s gondolkodni kezd, majd Narumiékra. Megcsóválja fejét, hogy nem tudja mi baja, de végülis tudja... de Naru is. Elfordítja fejét, majd Ayumi öléből elveszi a kiskutyát, s az ő ölébe teszi. Simogatni kezdi, s halkan motyog neki valamit.*
-Neked a legkönnyebb... csak játszol naphosszat...
*Elmosolyodik, s Carmenékre néz, s a látványra teljesen ledöbben.*
~Mi??? Naru meg...~
*Nem fejezi be még magában sem, s egyből elfordítja a fejét. Mostantól ő sem fog Carmenre nézni.. ;)*
~Nem lehet... Naru.. meg Carmen...~
*Megrázza fejét, majd sóhajtva a kiskutyára néz.*
-Tényleg neked a legkönnyebb...
~Nem kell semmitől sem félned.. van aki megvéd, és akivel naphosszat lehetsz..~
*Sóhajtva Ayumira, majd ismét Narumiékra néz, megrázza fejét, majd leteszi a kutyát az öléből, s a Kastély felé néz.*
~Azthiszem itt sem vagyok jó helyen...~
|
- Ha nem hát nem..nem tudod miből maradsz ki, igaz Carmen?
*Néz a lányra, majd pörgés közben azért öccsére.*
- Te?
*Valószínűleg ő se óhajt jönni, a sikításnak eleget téved pedig megáll, s két karjával körbefonva a lány derekát helyezi le óvatosan a talajra. Megtartja akkor is, ha nincs rá szüksége.*
- Egyben vagy még?
*Mosolyog rá melegen, a költői kérdésre és a "bókra" csak nevetve felnéz az égre.*
- Őrült, de így imádsz, nem?
*Pislog rá kisfiús ártatlansággal. Meglepi az elpirulása, értetlenül néz Yamára, majd vissza rá, és ha hagyja az állánál fogva felemeli a fejét, hogy a szemeibe nézhessen. Kinyitja száját, hogy kérdezzen valamit, de inkább be is csuklya.*
~Nem folyok bele... nem nem nem..zűrös öcskös szerelmi élete, nem folyok bele.~
*Egy félmosollyal lágy csókot nyom a homlokára, és Yamáékra néz. Öccse bizonyára lefoglalja magát, Ayumit pedig Bobby szórakoztatja. Visszanéz a lányra, és egy hirtelen felindulásból pillantásába költözik valami.. nem tudom mi.*
- Carmen..
*Suttogja halkan, befejezné, de nem teszi, gyengéden mégis határozottan hajol le hozzá, és ha nem karatézza le, érzelemmel teli csókban részesíti.*
|
*Bobby hálásan megbökdösi Yama tenyerét, és lihegve Ayumihoz kocog. Hátracsapva füleit ül le hozzá, és ha hagyja, fejét a térdére rakja, úgy pislog Arisára, érdeklődve csóválva a farkát. Tud ő ennivaló is lenni, hisz vakvezető.. Carmen sikítására viszont hátranéz gazdájára*
- Naruuuuu! Teegyééél leee!
*Nem hagyja magát vállra fektetni, de a fiú karjaiban is épp elég szédítő élmény. A karját markolja, és hiába is tagadhatná, jóízűen nevet. Remélhetőleg a fiú eleget tesz "védence" kérésének, ez esetben megkönnyebbülten mászik le a talajra*
- Tiszta őrült vagy..hogy bírtam én ki veled?
*Rázza meg a fejét még mindig nevetve, s egy felenyhülő mosollyal felnéz Narura.*
~Valamiért mindig felvidít..bezzeg az öccse..~
*Néz lopva Yamára, és alsó hajkát beharapva felsóhajt.*
~Ő olyan..olyan..ugye nem pirultam el? Jáájj, elpirultam!!~
*Kap arcához, és szemeit összeszorítva homlokát Naru mellkasának dönti, ezzel "rejtőzködve". Ha kérdezi mi baja, csak dünnyög valamit.*
|
*Narumit nézi, ahogy még mindig a kutyával játszik. Arisa pedig megfutamodik Bobbytól, s gazdájához fut, majd fel is szökken. Ha Bobby követi, összekuporodik gazdája ölében, s Ayumi keze alá bújik. A lány lenéz rá, majd ismét elmosolyodik, s megsimogatja.*
-Nyugalom, kislány..
*Felnéz, s Yama lábánál meglátja Bobbyt. Majd felnéz az égre, s elgondolkodik.*
~Ezek is furcsák... mint én... ez jó... legalábbis nekem...~
*Elmosolyodva feláll, de Narumi szavaira inkább megcsóválja a fejét.*
-Inkább kihagyom... Remélem nem baj....
*Még csóválja a fejét, s kiskutyájét keresi a szemével. Meg is találja a hintaágy alatt. Felpislog rá, majd Bobbyra néz. Tekintete vágyakozóvá válik, s közelebb is menne, ha nem lenne olyan nagy kutya. Inkább gazdája lábához kúszik halkan, sompolyogva. Rácsatolja a pórázt is, s úgy veszi fel karjaiba.*
-Tényleg eléggé furcsák.. mostmár nem csodálom, hogy engem is kiközösítettek... bár én nem így viselkedtem, de nem baj.
*Megvonja vállait, majd Yamára, s Carmenre néz, aki épp forog Narumival.*
-Szegény...
|
*Ayumi szavaira csak megcsóválja a fejét.*
-Ceh.. szóval máris pletykálni kezd rólam.. én vagyok a fő téma? Szupi.
*Carmenre mered egy pillanatra, majd elfordítja a fejét. A lány elkezdi kergetni a kutyát, s elmosolyodik rajta. Bobby a lába mögé menekül, s lenéz rá.*
-Hé, Bobby! Ne menekülj!
*Szigorúságot erőltet arcára, majd felnéz Carmenre.*
~Most meg mi a baja?~
*Narumi már más helyzet... Felkapja Carment, így hátrébb lép, persze nem Bobbyra lép. Kikerüli. Megcsóválja a fejét, majd Ayumira néz, mikor bátjya "behívja" a játékba.*
-Ceh... Túl gyerekes...
*Megcsóválja a fejét, majd sóhajvta leül a hintaágyra, a lány mellé.*
|
- Beszóltál?
*Pislog komolyságot erőltetve magára Carmenre, miközben a hátán fekszik, térdeit és karjait behúzva, mint egy kutya. Bobby után szökken, és elkapva a farkincáját visszahúzza. Ekkor toppan be öccse, akire rávigyorog.*
- Szia!
*Hagyja elrohanni Bobbyt, mert nem felejtette ám el.. Feláll, s torkát megköszörülve leporolja a ruháját, megigazítja a haját kisöpörve onnan a fűszálakat, megtörli kutyanyálas arcát, és a rohangáló Carmenre néz. Látja, hogy Yamához már nem igazán megy oda, de ebbe már nem akar jobban belemerülni, így hogy mentse a helyzetet, odaszalad, és ha Carmen nem veszi észre előbb a karjaiba kapja, aztán a vállára fekteti és elkezd vele pörögni.*
- Szóval én gyerek vagyok? Igeen?
*Pörög továbbra is, majd kissé szédelegve kilép a hintaágy felé, és a kezét nyújtja Ayuminak.*
- Gyere, van még hely a másik vállamon..
*Kacsint rá, és ha Carmen támadásba lendül, akkor pörög még vele egy kicsit.*
|
*Bobby szörnyen fellelkesül, mikor Naru legyűri, és az ingujját rágcsálva, lekonyított fülekkel pislog rá. A forgolódás viszont nem tetszik neki, farkcsóválva szökken le róla, a kihívásra ő maga is mellkasát a földre, fenekét az ég felé nyomja, nyelvét kidugva mered a fiúra. Kérni sem kell, futásnak lendül és ráveti magát. Elkapja a cipőjét, és ráharapva húzni kezdi Narut. Épp ekkor jön Yama, egy ideig még cibálja az ízletes cipőt, majd rohamvágtában az öccs felé szalad. Meg is torpan, amint egy másik kutya bukkan elő, és az egyetlen birkózótársát célozza meg. Elővillantva éles fogait morran fel, nagymenőzve ugrik oda és bizony jól rámorog. Ám ha meghunyászkodik, akkor egyből meg is csóválja a farkát, és odanyomul hogy megnyaldossa a füle tövét.*
- Kutyák..
*Sóhajt a gazdája, ám Yama érkezésére le is fagy arcáról a rá is átragadt pörgés. Egyből lenéz a földre, és elmerül egy érdekesnek és izgalmasnak tűnő fűszálban, melyet egy kisebb hangyaboly készül megmászni. Tök izgi, nem?*
- Ó, Yama tényleg nem ütött a bátyjára. Néha úgy érzem, neki is kéne egy póráz..két gyerekkel vagyok megáldva..
*Sóhajt irónikusan, miközben Narura mosolyog. Oldalra pislant Yamára, de gyorsan vissza is mered a kutyára, feláll és gépiesen Bobbyhoz megy, megpróbálva elcsípni a ficánkoló kutya nyakörvét.*
- Naaa..
*Néz rá szigorúan, és előveszi a pórázt, mit Bobby játéknak vélve egyből futásnak ered. Először körbe-körbe, gazdája utána, aztán cikk-cakkban a kertek között, gazdája utána, végül bemenekül Yama lábai mögé. Na a gazdája itt megtorpan, és megkövülten Yamára, a kutyára, majd a pórázra néz.*
|
*Narumi vészjelző szavaira felkapja fejét, majd már csak a kutyát látja, ahogy felé fut, s Arisa ki is szökken öléből, s elbújik egy bokor mögé.*
-Félénk...
*Néz kutyája után, majd az idegen kutyusra. Megkönnyebbül, mikor a fiú elkapja, ám meglepődik, hogy milyen játékos... Carmen érkezésére feláll, s ő is nyújtja a kezét, bár félénken.*
-Szia! Én Ayumi Chiaki vagyok.
*Lehajtja a fejét, majd el is engedi a lány kezét. Már épp leülne vissza, mikor megérkezik egy másik fiú. Sóhajt, s ekkor oda is lép elé. Megszeppenve felnéz rá.*
-Szia.. Már hallottam rólad.. Én Ayumi vagyok..
*És ha több új nem érkezik, végre vissza leül, s kutya fejét fürkészi a bokorban. Majd gondol egyet, majd kiugrik a sűrűségből, egyenesen Narumira. Megnyaldossa az arcát, ha hagyja, majd Bobbyra mered. Nézi egy darabig, majd farkcsóválva vakkant neki, hogy vele játszon.*
|
*Reggeli útjára megy, s a virágoskert lesz ma a célpont. Megérkezik, s nagy meglepetésére Naru a földön, Bobbyval... Megcsóválja a fejét, majf közelebb megy a párost figyelve.*
-Öhm... Jó reggelt Naru...
*Oldalra biccenti a fejét, s ekkor látja meg Carment és egy másik lányt. Meg egy másik kutyát. Odasétál hozzájuk, ha Naru nem húzta le a kutyához.*
-Jó reggelt, nektek is.
*Az idegen lányt furcsálva nézi, majd megáll előtte.*
-Én Yamakasi vagyok. *néz Narura* Az ő... öccse... bár ez néha nem látszik.. *elneveti magát* Mindegy.. te ki vagy?
*Kérdezi "kedvesen", szokásához híven, s ha megkapta a választ, karbatett kezekkel figyeli tovább a bírkózást.*
|
- Nem látszik, csak tippeltem, és ezek szerint bevállt.
*Vigyorodik el a tarkóját dörzsölve. A kérdésre komolyságot erőltet magára, és mosolyogva az égre néz.*
- Yama, illetve Yamakasi..utálja, ha Yamának hívom.
*Sóhajt, s ismét kérdezne valamit, mikor meghallja az ismerős kiáltást. A hang felé kapja a fejét, és fel is áll.*
- Ez kemény lesz, vigyázz..
*Szól hátra, és ingujját felgyűrve várja a kutyát. Aki egy ül után meg is érkezik, ám mielőtt beteríthetné nyáladagjával Ayumit, elkapja és a földre nyomva lebírkózza.*
- Hova-hova pajti?
*Vicsorog rá játékosan, és négykézlábra mászva szembeáll vele. Felsőtestét a földnek, fenekét az égnek nyomja, és nyelvét kidugva morran rá.*
- Gyere..
*Csap a földre, és ha Bobby ráveti magát, akkor átölelve gurul vele egy sort.*
- Áhh, szia Carmen!
*Köszön neki éppenséggel Bobby alól, és ha a kutya nem figyel, meghúzza a füleit, majd letolva magáról alrébb ugrál - négykézláb.*
- Ne haragudj, most nem érek rá.
*Szól neki oldalra, és újabb rohamra indul a kutya ellen.*
|
- Bobby, neee! Lassííts!
*Hangzik a kiáltás, mely nem is olyan távolról jön.. Hamar feltűnik a vajszínű kutya a kert másik oldalán, fülei fel-le repkednek, nyelve kilóg szájából a nagy rohanásban. Egy rokon szagát követte idáig.. gazdája csak úgy repül utána, szőke haja tengerként lobog utána, többször megbotlik, hisz lábai alig győzik ezt az iramot.*
- Bobby, ül!
*Kutyája a vezényszóra kénytelen megállni, és egyből le is ül, így gazdája viszont kis híján orra bukik. Zihálva kap mellkasához, és a kutyájára néz.*
- Még szerencse..hogy ez..hat rád..
*Sóhajt, ekkor veszi észre a hintaágynál levőket. És a kiskutyát is..*
- Ja, éérteem
*Paskolja meg Bobby fejét, lecsatolja róla a pórázt, így kutyája ismét nekilendül, és nem apró termetével mit sem törődve ugrik fel Ayumi ölébe, ha nem kapják el. Arisa a célpont, de mindenkit betakar nyáladagával, akit csak ér. Carmen addig integet Narunak, és zihálva helyet szorít magának közöttük.*
- Idáig rohantunk. Vagyis ő rohant, én repültem utána. Á szia, Carmen Callaway!
*Nyújtja kezét Ayumi felé, aki remélhetőleg szabadult már a kutya örömkitöréséből. Ha nem, gazdája húzza le a földre a nyakörvénél fogva.*
- Ő pedig Bobby. Amióta nem kell rám vigyáznia, teljes szabadságon van..
*Csóválja meg a fejét és visszanéz Narura.*
- Hát te?
|
~Carmen? Hm.~
*Elgondolkodik, s furcsán néz a fiúra, mikor megszólítja ismét. El is fordítja fejét, s úgy szólal meg, s előtte elveszi a virágot.*
-Köszönöm... Ennyire látszik, hogy nem vagyok túl jól?
*Kérdezi aggódva, majd legyint, hogy mindegy.. Közben persze cirógatja kiskutyáját, akivel annyit játszott már. A kérdésre csak megcsóválja a fejét.*
-Nincs...
*Narumira néz közben.*
-És mi a neve..?
*Kérdezi félénken, majd maga elé néz, s a kutyára, ahogy kidugja a nylevét. Aranyosan megpöcköli a kutyus orrát.*
-Huncut!
*Mondja mosolyogva, majd magához öleli Arisát.*
|
- Hmm..igazad van..
*Nézegeti a sárga rózsát, lopva körbepillant, majd óvatosan közrefogva a szárát kihúzza a földből. Leporolja az aljáról a földet, és felegyenesedve a szájához emeli. Ayumi látókörébe hirtelen belenyúlik a virág szirma, amint Naru előtte guggolva odanyújtja neki.*
- Carmen úgyis jobban örül a desszertnek..hiába mondom, hogy egyszer el fog hízni..
*Csóválja meg a fejét, és egy mosollyal a virágra néz.*
- Legyen a Tiéd.. szomorúnak tűnsz, egy lány pedig csak akkor szép, ha mosolyog.
*Kacsint rá, és felegyenesedve leporolja a térdeit. Ha elvette a virágot, nyújtózik egyet, majd fel is sóhajt.*
- Na de honnan szerezzek desszertet?
*Legyint, jelezve hogy költői kérdés volt, és visszaülve a hintaágyba gyengéden belöki.*
- Neked van testvéred, Ayumi?
*Pillant a lányra érdeklődve, és gyorsan hozzáteszi.*
- Nekem van egy öcsém.. hidd el, bőven elég.
|
*Arisa vissza ugrik ölébe, s cirógatni kezdi fejét, majd ismét felnéz az égre. A kérdésre összerezzen, majd halkan megszólal.*
-Én Ayumi vagyok...
*A kutyus leugrik vissza, s belebukfencezik egy kis virágoskertbe. Ayumi megcsóválja a fejét, s elmosolyodik rajta. Nézi, ahogy Narumi feláll, s a virágokhoz megy. Nézi egy darabig, majd ismét Arisára pillant. Narumi hangjára ismét odanéz, majd töprengve válaszol.*
-Szerintem... a... sárgarózsa.
~Milyen kedves...~
*Gondolja magában, s elmosolyogja magát ismét a fiú szavain.*
~Női logika...~
*Megvonja vállait.*
-Arisa! Gyere ide!
*Híjva kutyáját, aki oda is megy. Felveszi karjaiba, majd ismét elmereng a tájban, s a fiún is..*
~Érdekes ez a fiú.. rögtön kedves volt.. hát persze, még nem tudja, hogy milyen vagyok..~
|
*Elmosolyodik, mikor a kutya odaszökken hozzá. Végigsimít a fején, a lány szavaira megrázza a fejét*
- Semmiség.. Bobbyhoz képest..
*Sóhajt, s hangsúlyából ki lehet következtetni, hogy egy kutyára céloz. Hol a lányra, hol a kutyára néz, és hosszú habozás után megszólal.*
- Narumi vagyok. És te?
*Nem nyújtja a kezét, nem tudja hogy hogyan illik.. kézfogás, kézcsók, vagy csak szia, Ayumi eléggé zárkózottnak tűnik, így egyelőre csak köszön biztos távolságból. Lehet, hogy egy harcias amazon :P.*
- Te pedig Arisa..
*Könyököl térdeire a kutyára nézve, s mosolyogva a virágokra néz. Eszébe jut valami, körbenéz, majd feláll és az egyik sor elé leguggolva még egyszer körbenéz.*
- Szerinted melyik a legszebb?
*Pillant hátra válla felett a lányra, majd vissza a virágokra.*
- Ajándékba viszem.. te lány vagy, biztosan tudsz segíteni. Nekem a női logikából egy időre sok..
*Töpreng el felidézve az utóbbi napok érdekes jeleneteit.*
|
*Fürkészi még az eget, s ekkor lép oda egy fiú. Megszeppenve bólogatni kezd, de nem szólal meg. Nézi, ahogy leül mellé, majd megsimogatja kutyája fejét. Arisa kiszökken a karjaiból, s a fiúhoz bújik. Ha tudja, megnyaldossa a kezét, de a gazdája rögtön rászól.*
-Nem szabad Arisa! Nem illik...
*Mondja, s közben visszahúzza a kutyust, majd a fiúra néz.*
-Bocsánat.. nem szokott ilyen lenni..
*Lenéz maga elé, s a kutyust figyeli, ahogy egy fűcsomóval küszködik.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
