|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:54 - |
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Tényleg feltűnően sokan vannak itt. Egy fiú, aki őt bámulta, két rajzoló lány, és egy másik. Bátyja derekát átkarolva sétál a kinézett fotelhez. Leül, Lion kezét fogva néz körbe ismét.* Nem hittem volna, hogy ilyen sokan lesznek itt *Pillant fel nagy szemekkel a fiúra. Ekkor robban be az a szőke fiú is, aki ide kísérte őket. Mikor bátyját elhívják, csak nehezen engedi el kezét, kíváncsian nézegeti a triót, de nem szeretne fülelni. Kiderül, hogy erre szükség sincs, Sora ugyanis kitárja a beszélgetést egy hangosra sikeredett kiáltásban. Kikerekednek a szemei, bizonytalanul feláll és odavándorol testvéréhez.* Én is szeretnék menni, Lio! *Jelenti ki határozottan, nagyra nyílt szemekkel, egyszerre keltve a makacs lány és a félénk kislány látszatát. Bár sejti az elutasító választ..*
|
*Riora mosolyog* Én Sora vagyok. Nocsak, én is Japánból jöttem! *Kerekednek el szemei, a mentacukrót jókedvűen átveszi, s azon csámcsogva hajt fejet.* Köszönöm szépen! ~Nocsak, végre megismerek még valakit..~ *Josh berobbanására enyhén felszaladnak szemöldökei, mikor pedig kirántják a fotelből, egyenesen ledöbben.* Héé! *Tör fel belőle, de nem ellenkezik. Hagyja magát félrehurcolni. Mikor az istállómester belevág, már rögtön felvillan neki egy név* ~Áhhá, biztos megint az a fiú meg a bandája csinált valamit, akiről Josh beszélt. Hallottam a rádióban hogy vihar lesz, remélem nem kötöztek ki senkit sem egy fához~ *Kíváncsi oldalpillantást vet Lionra, ám a szavakra azonnal visszakapja pillantását. A lovak? Egy ilyen vihar előtt? Eltűntek? És még a többit is be kell fogni?* Ilyen vihar lesz, és a lovak kint vannak?? *Sikít fel cseppet sem halkan, száját két kézzel tapasztja be, de már későn. Nyakig vörösödve bólogat fürgén, hát..a ne kelts feltűnéstnek annyi.. engedelmes léptekkel felrohan az emeletre, pár pillanat múlva már egy dzsekit magára kapva siet le a lépcsőn.* Kész vagyok! *Húzza ki magát határozottan csillogó szemekkel. Végre valami, amiben segíthet..*
|
*Vaskos léptek kopogása előzi meg az ajtónyílást. Ismét ;) tenyerét mellkasára szorítva igyekszik elnyomni a zihálását, berobbanását egy biccentéssel elnyomja. Nem rángathatja bele a többieket, de itt van akit keresett. Vagyis akiket. Sorát ismeri a legjobban, és Lion, mint istállómester. Int és a fiúnak, majd a lánypároshoz baktatva kézen fogja Sorát* Elnézést, hogy megzavarom a hölgyeket.. *Búgja mély hangján két levegővétel között, választ sem várva húzza fel a lányt és alrébb vonul. Ha Lion is odaért, halk, de aki fülel annak halható hangon kezd el beszélni.* Szükségem van a segítségetekre. Szétkergették az istállóban a lovakat is, ahogy észrevettem kivágtattak a vadlovakhoz. Ez nem is lenne nagy baj, de hatalmas viharról kaptunk értesülést. Jó kis esővel, faggyal, és tomboló széllel. Az igazgatónak már szóltam, azt mondta gyűjtsek egy kis csapatot és fogjam be az összes lovat, nem várhatunk reggelig. ~Ha egyszer elkapom azokat a huligánokat.. A Besson fiú még megjárja..~ *Lion felé fordul* Számítok a segítségedre. Az istállóban összepakoltam három táskába a felszereléseket. Zseblámpa, kötőfékek, kötelek, és minden ami kell. Sora *fordul mostmár a lány felé* Te menj fel és vegyél magadra valami meleg ruhát. Fantom elég szeleburdi, valószínűleg nagy hisztit fog lerendezni, kéne a segítséged. Itt megvárlak titeket, lehetőleg ne keltsetek nagy feltűnést. Óriási vihar lesz, de nem kockáztathatom a többiek épségét, mivel letépik a fejem.. *Magyarázkodását befejezve néz a két kiszemeltre*
 |
*Mikor Sora mellé ül,csak elmodolyodik,és szól neki.~Szép nap?Ez igen,nekem az!Bár nem nagyon,de az!~Bejön a másik két diák.Egyre töben lesznek..Fura,hogy mindenki pont idejön!Most Sorához szól csak. -Szia.Én Rio vagyok.Téged hogy hívnak?Mien anyanyelvű vagy?Én Japán... -Kérdi kedves hangon.~Végre,talán ez lány lessz az első barátnőm életemben!De ez nem olyan biztos...~Most felkapja fejét,és nézi Kagome,és Yamada közt a "veszekedést".~Hmm...ő is rajzol...nem hinném,hogy csak hobbyból...de mindegy.Kiváncsi vagyok mikor lovagolunk először!Télleg,az órarendbe be van írva.~Zsebében elkezdett kotorászni,de nem találta.Visszatekintett a rajzára,és kiradírozott belőle egy darabot.~Uhh,a fenébe,nincs nálam az órarend!Nem baj,majd a szobában avás előtt megnézem,hacsak el nem felejtem...~Most meg kettő kis mentolos cukrot vett kezébe,és bekapta az egyiket,és Sorát kínálta.-Kérsz?-
|
*Mikor Sora mellé ül,csak elmodolyodik,és szól neki.~Szép nap?Ez igen,nekem az!Bár nem nagyon,de az!~Bejön a másik két diák.Egyre töben lesznek..Fura,hogy mindenki pont idejön!Most -Szia.Én Rio vagyok.Téged hogy hívnak?Mien anyanyelvű vagy?Én Japán... -Kérdi kedves hangon.~Végre,talán ez lány lessz az első barátnőm életemben!De ez nem olyan biztos...~Most felkapja fejét,és nézi Kagome,és Yamada közt a "veszekedést".~Hmm...ő is rajzol...nem hinném,hogy csak hobbyból...de mindegy.Kiváncsi vagyok mikor lovagolunk először!Télleg,az órarendbe be van írva.~Zsebében elkezdett kotorászni,de nem találta.Visszatekintett a rajzára,és kiradírozott belőle egy darabot.~Uhh,a fenébe,nincs nálam az órarend!Nem baj,majd a szobában avás előtt megnézem,hacsak el nem felejtem...~Most meg kettő kis mentolos cukrot vett kezébe,és bekapta az egyiket,és Sorát kínálta.-Kérsz?- |
*Yamadára tekint és valami furcsa arc tekintetet lát rajta, amikor az új lány belép az ajtóm.*
~Hupsz! Talán bejön neki a csaj?! Na jó...nem túlságosan érdekel...vagy mégis?! Nos, ezt mjad meglátjuk...~
-Sziasztok új diákok!-
*Mivel a könyv még a kezévben volt, felállt és odasétált Yamadához. Oda adta neki a könyvet.*
-Tessék...olvass, ha szeretnél...Jah és bocsi, de a könyvekre allergiás vagyok! Mármint ha elveszik!-
~Hátha így megbocsát...~
*Hátrálva visszamegy a fotelhez és leül. Elővesz egy papírdarabot, megkeresi a ceruzáját és elkezd rajzolni. Egy macskát. (célzás képpen Yamadának)*
~Hm. Elég jól alakul a rajzom. De még van mit alakítani rajta...~
|
*Kagome viselkedésén igencsak meglepődik.*
-Bocs.*mondja halkan mikor a lány rámordul, mert hozzá merészlet érni a könyvéhez. Most olvashatnékja támadt, de sehol nem talált semmit amit el lehetne olvasgatni így csak hátradől kényelmesen a fotelben és a plafont nézi. Csak akkor veszi le tekintetét a plafonról mikor az ajtó kinyílik. A lány a tőle legtávolabb eső székre ül le.*
~Most mindenki ellenem fordult? Mi a fenét csináltam már megint? Azt se tudom ki ez a csaj, talán úgy bántottam meg, hogy nem is beszéltem vele. Lehet, hogy a puszta látványomtól felkapta a vizet.~
*Az ajtó megint kinyílik, de most nem néz oda csak az új legalábbis számára új lányt nézi.*
~Nem rossz... nem rossz... egy tizes skálán elérné a hetest.~
*Mikor Sora megszólal egy pillanatra összerezzen és inkább újr a plafont nézi.*
~Szép nap... jó vicc... ennél rosszabb már nem is lehetne.~
*Az ajtó megint nyílik most két ember ép be rajta. Hallja a lépteket és morogva nézi tovább azt az egy pontot a plafonon.*
~Mi van ma itt? Jön még valaki?!~
*Valami mégis arra készteti, hogy a két érkezőre nézzen. Az ajtó felé néz és agyában felvillan a villanykörte. Majdnem elfüttyenti magát, de még idejében észbekap és csendben végigméri a lányt.*
~Na ez már a tizes skálán tizenkettes.~
*Szemében gonosz kis fény gyúl.*
~És még a tervemben is segíthet.~
*Visszahajtja a fejét, de már nem a plafont nézi hanem terveit szövögeti.*
|
*Huga mellett lépked ráérősen. Udvarias bátty lévén vállán cipeli a leányzó táskáját is, másik karját pedig válla köré fonva pihenteti. Telefonon beszélt (Sora megbeszélésével:)) Josh Robbinsal, miszerint érdekelné az istállómesteres munka. Meglepte, hogy azonnal beköltözhetett a faházba, de mostmár jobbnak látta, ha átkíséri Missyt az ő helyére. Amint hozzábújik, karjával szorosabban öleli magához. Gyengéd csókot nyom a homlokára* Nyugi, nem lesz baj. *Udvariasan előre engedve a leányzót lép be utána, a társaságon végig se nézve köszön halkan* Üdv. *Missyt egy távol eső fotel felé vezeti*
|
*Missy bátyja mellett lépked engedelmesen, de némán. Egy szőke fiú mutatta meg nekik ezt az irányt. Ugyan csak ma érkezett volna, Lionel hamarabb ide utazott új munkája miatt: hát gondolta eljön vele. Így pár napja már itt üdül. Most nagy szemeket meresztve nézegeti az akadémia berendezését, a társalgó ajtajához érve azonban közelebb bújik testvéréhez. Felnéz rá, és ha pillantásuk össze akad, bólint: jelezve, hogy bemehetnek. Táskáját magához ölelve vesz egy mély lélegzetet, és lenyomja a kilincset. Amint az ajtó kitárul körbenéz a bent levőkön, de nem szólal meg egy köszönésig sem.*
|
[Még a szobájában]
*Felriad gyógyító álmából. Igen, talán kicsit sok fájdalomcsillapító tablettát vett be. De hatott.. csinál pár vállkörzést, majd elégedett vigyorral lekúszik az ágyról.* ~Helyes. Volt fájdalom, nincs fájdalom.~ *Belebújva papucsába csoszog ki a folyosóra, gondosan behúzza maga után a lányszoba ajtaját. Egyszerű farmer és fehér póló alkotja ruházatát, valamint rossz szokásához híven mezítláb - kivételesen most papucsban- van. Lilás ticsei kicsit kócosan állnak ide-oda, de ezt talán el lehet nézni. Elnyomva egy álmos ásítást, könnyed léptekkel sétál le a lépcsőn. Menet közben gyengéden masszírozgatja meghúzódott vállát. Volt olyan merész, hogy a kötést is levette. Nem kell, felesleges.;)
[a társalgóban]
*Meglepetésére hárman is tartózkodnak lent. Egy rajzoló lány, egy mérges Kagome és egy Yamada. Hmm, valamiről nagyon lemaradhatott. Nno mendegy, magára erőltetve szokásos, kedves mosolyát fennhangon megszólal* Halihó! Milyen szép ez a nap! *Gyenge és átlátszó kijelentés, de.. lehuppan kedven fotelébe, s kíváncsian szemügyre veszi Rio rajzán a farkast.*
|
*Rio csak msot érkezett ide.Nem ismer senkit,de barátkozni szeretne.Lát egy kis fényt a társalgó ajtaja alóll kiszűrődni.
-Huhh,itt biztos vannak bent...bemegyek...remélem nem leszenek rám dühösek,hogy csak úgy belépek...-
Megfogta a kilincset,és kinyitotta az ajtót.Ketten voltak bent,Kagome,és Yamada.Kevesen szól hozzájuk.
-Sziasztok!Én csak msot érkeztem ide.Rio a nevem,17 éves vagyok.-
~A pulcsiának zsebe mindennel tele:Egy icsire összehajtott papír,és radír meg ceruza.Ezek mindig nála vannak.Bár nem látszanak nagyon zsebében.Elindul,és leül egy székre,kicsit távol Yadama-tól,és Kagome-től.Előveszi a papírt,és kihagytja.Egy nagyon szép farkast ábrázol a kép.Fogja a ceruzát,és elkezdi csinálni a rajzát.Igaz,nem ez erre a legalkalmasab hely,de akkor is,ez a mániája!XDMindig rajzol ha unja magát...A két fiatallal mega akrt ismerkedni,de nem szól hozzájuk.Megvárta,míg ők köszönnek neki.
|
*Nem bírt aludni, ezért a hálórucijába visszament a társalgóba, nagy meglepetésére nem volt sötétség, sőt, egyenes világosság áramlott ki a szobából. Bemegy a szobába.*
-Yamada? Hát te? Héé! Az az én könyvem! Visszakaphatnám?!?!-
*Ezt kicsit mérgesen mondta, mivel a könyveit nagyon szereti. Minden nap olvas és Yamada csak úgy elveszi.*
~Ugyan már, mit képzel magáról Yamada? Vagyis, hát, lehet nem kellett volna ennyire mérgesnek lennem...Na, már mind1.~
*Oda megy Yamadához, kikapja a kezéből a könyvet, s leül egy másik fotelbe, ami Yamadától a legtávolabb van. Elkezd olvasni.*
-Hát, de rendes vagy! Most nem tudom hol tartottam!! :@ Ellapoztál onnan!!-
*Ránéz Yamadára, látja, hogy egy kicsit finomabbnak kellett volna lennie...*
~Na, most meglátjuk, hogy melyik énem tetszik jobban!? Ez vagy, a másik, amikor "normálisabb" voltam!~
*Elfordul Yamadától. Olvasni kezd és figyelembe sem veszi Yamadát...*
|
*Úgy döntött elég volt az olvasásból inkább visszamegy a társalgóba. Mikor bemegy látja (vagyis nem látja), hogy teljes sötétség van.*
-Senki sincs bennt.
*Felkapcsolja a villanyt és leül az ajtótól legtávolabbi fotelbe. Elveszi az asztalról a könyvet amit Kagome ottfelejtett.*
~Majd valahogy visszaadom neki.~
*Kinyitja és elkezdi olvasni.*
~Kagome azt mondta érdekes, akkor nézzük hátha engem is leköt.~
*Az első oldalnál még azon gondolkodik, hogy a könyv unalmas, de a következő oldalaknál már kezdi felcsigázniaz érdeklődését. Belemerül az olvasásba és észre se veszi, hogy tellik az idő.*
|
-Ne menny!!!!!!-
*Amikor Yamada kilép az ajtón, Kagome felugrik a földről és utána rohan.*
~Remélem megtalálom! Várjunk, hol is van a fiúk szobája!? Biztos ott lesz!!!~
-Yamada!! Várj meg!!!!-
*Amikor a fiúk szobájához ér, megáll.*
~Bemennyek-ne mennyek be, bemennyek-ne mennyek be. Bemegyek!~
*Benyit az ajtón és...*
//folytatás a fiúk szobájában//
|
-Nem, dehogy bántottál meg! Csak már hulla fáradt vagyok.
~Jaj, ez a nézés... ez a tekintet... Ennek tényleg nem lehet ellenállni, de akkor is megyek. Majd még találkozunk és beszélgetünk, de ez a mostani beszélgetés kezd rossz lenni. Legalábbis számomra.~
-Ne kérj bocsánatot. Tényleg nem csináltál semmit.
*Az ajtóhoz megy, még mielött kimenne visszanéz a lányra.*
~Nem te bántottál meg hanem én téged. De nagyon.~
*Sóhajtva becsukja magamögött az ajtót és elindul a szobája felé.*
|
-Most miért akarsz elmenni? Valami rosszatt mondtam? Megbántottalak? Ha igen, akkor azt nem akartam!! Kérlek..ne menny!-
*A két szemét egyenes Yamada szemeihez irányítja, mint egy kis boci, úgy néz rá.*
-Nem akartam, hogy megbántsalak!!-
~Valamit elszúrtam, nem kicsit, nagyon. De mit, azt nem tudom...~
*Beletörődik, hogy elmegy és leül a szőnyegre, két lábát felhúzza és rádől. Egy kicsit elszomorodik. Elkezd sírni, de nem úgy, hogy Yamada is lássa...*
|
~Nincs barátja!! Istenem, de jó ezt hallani. Mi... hogy nekem volt-e? Na ne menjünk megint ebbe bele, jó? A szereli életemhez nincs köze! Najó, jelen esetben van, mivel most ő is beletartozik, de hogy volt-e vagy van-e ahhoz aztán semmi köze!~
*Nem tudja válaszoljon-e vagy mit csináljon így végül megadja magát és válaszol.*
-Volt már 1-2 csajom.
*Úgy mondja mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy neki volt barátnője.*
-Mi?
*Bukik ki belőle mikor Kagome a szemeit dicséri.*
~Nem lehet, hogy Kagome egy lány ruhába bújt fiú? Először megkérdezi nem megyünk-e valahova, most meg azt mondja szépek a szemeim. Utoljára 5 éves koromban dicsérték meg a szememet. Lehet, hogy ezzel a lánnyal valami nagyon nincs rendben. Lehet, hogy félreismertem? Olyan szép és kedves, de van 1-2 rossz szokása az már most látszik.~
*Feláll és menni készül.*
-Azt hiszem én most megyek. Majd még találkozunk.
*Az ajtóra néz és nem tudj eldönteni, hogy csak szimplán elköszönjön vagy mit tegyen. Megvárja Kagome mit lép az elmenési tervére.*
|
-Nekem volt-e már barátom?! Van, volt és lesz! Nem ám! Most per/pill nincs!-
~Csak lesz...hihi~
-Na, én el mondtam, hogy van-e vagy sem. Most te jössz!-
~Jajj, de kíváncsi vagyok rá!! Most el kezd vagánykodni!! :P~
*Még mindig Yamada szemébe néz.*
-Tudod, neked olyan szép szemeid vannak!-
*Elpirul az arca, de aztán visszavált eredti arc színére...*
~Lehet ezt nem kellett volna!?~
|
~Hogy volt-e barátnőm? Volt egy pár, de ezt inkább nem hangoztatom.~
-Miért érdekel?
*Kagome szemébe néz, hogy lásasa miért érdekli a lány ennyire, hogy volt-e barátnője. Persze a választ már tudja, de azért hátha mégis valami mást is lát a klány szemében nem csak azt amit már úgy is tud.*
-Attól függ, hogy hova szeretnél.
*Vagány stílusára vált ami végre most sikerül neki mikor a lány közelében van.*
~Veled bárhová elmennék, csak mondanod kéne. De nem inkább nekem kellett volna elhívni? Olyan nyuszi vagyok... Najó lesz ami lesz én megkérdezem.~
-Neked volt már barátod? Vagy most van?
*Érzi, hogy megint el fog pirulni, de most lekűzdni ezt a rossz szokását és eredeti arcszínét megtartva továbbra is a lány szemébe néz.*
|
-Bocsi, hogy elfelejtettem a lovad nevét...Lehet egy furi-muri kérdésem? Volt már barátnőd?-
*Ránéz Yamadára, látja rajta, hogy ez nem épp olyan, amit elmondana.*
~Mind1, ha válaszol-válaszol, ha nem-nem. Nem csinálok belőle nagy ügyet!~
-Yamada! Majd, ha...neked is jó...akkor...el mehetnénk...egyeütt...öö...valahova...de csak ha te is akarod!!-
*Nem akart túl nagy feltünést kelteni, ezért befogta a kicsi csőrét...visszaült olvasni.*
~Remélem nem gondol semmi rosszra velem kapcsolatban...~
|
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
