|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*A bókra elmosolyodik, s bólint egyet.*
- Köszönöm
*Elindul Thomas mellett, a földet nézve, s elmerengve. Végül a fiúra néz, s elmosolyodik. Belekarol, ha hagyja. Felnéz rá, s oldalra dönti a fejét.*
- Bocs, hogy a fánál annyira kiborultam..
*Lenéz a földre, s ahogy kiérnek az Akadémia területéről mély levegőt vesz.*
|
*A lányt meglátva elkerekednek a szemei. Végigméri Alexát, és egy mosollyal biccent.*
- Szia.. csinos vagy.
*Látja, hogy a lánynak nincs éppen jó kedve, így elhúzza a száját. Zsebre dugja a kezeit, és elindul mellette.*
~Ha most így áll hozzá, mit fog csinálni ha elmesélem neki a múltam? Mindegy.. az már az ő baja lesz.. mondtam, hogy nem vállalok felelősséget ezért.. talán nem is baj, ha ilyen. Legalább nem nekem kell elűznöm magam mellől~
*Néz a lányra, és kinyitogatja neki az ajtókat, majd kilép utána és behúzza maguk után. Ahogy kiérnek az Akadémia területéről, némán lépked a lány mellett.. nem akarja méginkább lehűteni a hangulatot.*
|
*Öltözködik épp, mikor kopognak az ajtón. Összerezzen, gyorsan megcsinálja a haját, s az ajtónak esik. Lenyomja a kilincset, s sóhajt egyet. Mosolyt erőltet magára, s a fiúra emeli tekintetét.*
- Szia. Indulhatunk is
*Lép ki az ajtón, de még véletlenül sem ér a fiúhoz. Bezárja az atót, kulcsal, majd elteszi.*
|
*Nem öltözött túlságosan ki, csak az alkalomnak megfelelően, és felkészülten.. Alexa ajtaja előtt megáll, egy mély levegőt vesz, majd magára erőltet egy mosolyt, és bekopog.*
|
*Futva érkezik, pontosabban ajtóstól a szobába ront. Ez félig meddig igaz, mert a kilincs a kezében marad. Zihálva néz rá.*
~Azt hittem ez már meg lett csinálva.. mindegy!~
*Visszanyomja a helyére, majd Kagome ágyához szalad. Túl sok idő ment el a hazafutással..miért nem fogott inkább taxit?? Bár levegőt alig kap, elővesz a saját szekrényéből egy sporttáskát, és Kagome szekrényéhez lép. Felegyenesedik, és lehunyja a szemeit. Gondolatban végigfut a listán, majd bólintva bepakol minden szükséges dolgot. Pizsi, fürdős cuccok, váltóruhák, alsóneműk, hidegebb, melegebb, zártabb, szellősebb ruha, néhány apró csecsebecse, újságok, tisztasági és tisztálkodási cuccok, alvós cuccok, és néhány szőrmók a saját ágyából XD. Szerencsét hoz! ;). Bólintva összecipzározza, és felkapná a vállára, hogy az ajtó felé rohanjon, de annyira sikerült teletömnie, hogy a súlytól megtántorodik. Végignéz magán, és elhúzza a száját*
~Még nem száradtam meg teljesen.. jó, egy gyors átöltözés!~
*Ledobja a táskát a földre, sietve kibújik a ruháiból, szárazat cibál magára, megigazgatja a haját, és felkapva a táskát az ajtó felé siet, leszáguld a lépcsőn, s irány a kapu.*
 |
*Beront a szobájába, s becsapja maga után az ajtót. A szekrényhez lohol, kinyotja, jobbanmondva kitépi az ajtót, előveszi lovaglóruháját. Leöltözik, majd fel, s az ajtóra pillant. Bólint egyet, s úgyhagyva mindent ront ki a szobából, le a lépcsőn, s egyenesen az istálló felé.*
|
*Szomorúan nézett az almákra. Szörnyen éhes volt, látta, hogy barátnője is az, de nem tudta, hogy mit ehetnének. Sóhajtott egyet.*
- Én feladom. Majd holnap reggelizek, mindjárt összeesek, megyek aludni. *Mondta Zsaklinnak.* -Jó éjt. *Tette még hozzá.*
|
*Felállt, és odament barátnőjéhez*-Semmi baj. Tulajdonképpen jó volt egy kicsit bajban lenni, és az esetlen lánykát játszani. márha még akkor mást is gondoltam......-*az ő gyomra is feladta kaja nélkül...*~óh, ha én azt tudnám merre van!~*gondolta*-Nem tudom... Remélem csomagoltam pár gyümit mielőtt idejöttem...-*elkezdett kutatni az egyik kistáskájában, majd pár perc múlva feladta...*-Áh... ezek az almák vagy romlottak, vagy tökre megrohadtam a melegben...-*sóhajtott*
|
-Oh, Zsaklin, annyira sajnálom. Tiszta idióta voltam! Nem kellett volna azután a macska után mennem! -*Tört elő belőle. Szörnyen bántotta a gondolat, hogy veszélybe sodorhatta volna legjobb barátnőjét. Az egyetlen embert, aki kedves volt hozzá. De mielőtt bármi mást mondhatott volna, egy hatalmas morgást hallott. A gyomra volt az.*
- Együnk valamit. -*mondta Zsaklinnak.*- De hol?
|
*lihegve robbannak be a szállásra, csupa karcolással, ugyanis az erdőben megkarcolta (legalábbis Zsaklinnak) arcát.*~Fenébe...Legközelebb nem dőlök be az édes pofinak!~*elővesz egy zsebkendőt, és megtörli sebét. mosolyogni próbál, de csak egy elégedetlen szájhúzódás vált elérhetővé... Szemeit lágyan becsukja, és lehuppan ágyára. Elővesz egy füzetet, és megnéz valamit. Majd mikor megnézte, el is teszi.*-Jó itt lenni...-*mondja megkönnyebbülten*-Még jó hogy az a fiú megmutatta, merre van az út...-*mondja alig hallhatóan*-Jut eszembe, nem kéne ennünk valamit? farkas éhes vagyok!-*fordul July-hoz*
|
*Öccse szavaira szusszan egyet és már visszaszólna, de a következő szavakat hallva le is nyeli. Bíztató mosolyt erőltet magára.*
- Ne félj, én itt vagyok, és addig nem lesz semmi baj! Rendbe fogsz jönni, aztán megtanítalak bunyózni és kiruccanunk valahova! Te, meg én, plusz a hercegnő és az eb. És ott felőlem annyit turbékoltok, amennyit akartok..
*Yamára nézve rákanyarodik egy másik folyosóra. A gyengélkedő előtt megáll.*
- Hé, öcskös.. megmentetted az életem.. büszke vagyok rád! *Rámosolyog, és belép*
|
*Naru szavaira felnéz rá. Látja a félelmet a szemeiben.*
- Ne aggódj, túlélem!
~Řemélem..~
*Nézi, ahogy Carmen előre szalad, majd felnéz bátyjára.*
- De Naru.. meg tudok állni a saját lábamon.
*Lehunyja szemeit, s odabújik hozzá.*
- Fázom.. és félek..
*A sebére szorítja a kezét, s Naruhoz bújik még szorosabban.*
|
*A nevét hallva Yama mellé siet, és megfogja a kezet amely végigsimít arcán. Szipogva lenyeli a könnyeit*
- Én is.. szeretlek! Jobban mint bármikor.. tiszta szívemből.. szükségem van rád! Kérlek, tarts ki!
*Naru szemrehányására nem reagál, a felszólításra viszont bólint.*
- Megyek!
*Bobby oldalán futásnak ered*
|
*Öccse szavaira szemforgatva sóhajt.*
~Ha van ereje poénkodni, túléli a kölyök...~
*Mikor Yama Carment hívja, kilép az ajtón és bevárja. A vallomásra oldalra néz.*
- Ha most a karjaimban kezdtek el turbékolni, ledoblak! Egy hangot se, amíg vérzel!
*Szigorú arccal bólint egyet, de a fiú láthatja szemeiben a félelmet.*
- Carmen, szakadj el tőle és szaladj előre a dokihoz, vázold fel neki a helyzetet, hogy azonnal tudjon minket fogadni! Menj!
*Yamára néz, majd vissza a lányra, és sóhajt*
- Soha többé nem hagylak a saját lábadon állni, amíg meg nem tanítottalak az önvédelemre!
|
*Naru szavaira elvigyorodik, s felnéz.*
- Gyerekes vagy.. és nem miattad!
*Ismét lehunyja szemeit, kezét gyomrára szorítja, majd felemeli. Látja rajta a vért, de nem rettenti vissza. újból rászorít, ekkor veszi karjaiba Naru. A szavakra nem figyel, lehunyja a szemeit.*
- Carmen... *kezével az arcát keresi, amit ha megtalál végigsimít rajta és elmosolyodik* ..szeretlek..
|
- Yama...
*Lehunyja szemeit, ahogy végigsimít az arcán. Mély levegőt vesz, és szipog egyet.*
- Nem sírok..
*A következő szavakra rémülten megrázza a fejét.*
- Nem! Te fogsz vigyázni rám!! Yama!!!
*Mikor visszahúzza a kezét, ismét feltörnek belőle a könnyek. Naru szavaira bólintva feláll. Rácsatolja Bobbyra a pórázát, és kinyitja az ajtót.*
- De a gyengélkedő nem elég.. *elharapja a mondatot, és inkább rábízza Narumira a dolgot.*
|
*Luke elmehet a.. szóval nem foglalkozik vele. Sóhajtva hallgatja a párbeszédet, a kérésre megrázza a fejét.*
- Nem fogsz meghalni miattam.. és amúgy is.. ez az én szövegem!
*Karjaiba emeli öccsét, s feláll vele, karját a nyaka köré tekeri.*
- Carmen, segíts! Levisszük a gyengélkedőre. Mire a kórházba érnénk, elvérezne!
*Nem vár ellenvetést, az ajtó felé indul.*
- Nem fogom hagyni, hogy meghalj!
|
*Mikor Naru megfogja, elmosolyodik.A szavaira kinyitja szemeit.*
- Mert te és Carmen vagytok a.... legfontosabbak számomra.
*Carment látva a fejét Naru mellkasának dönti. Hagyja, hogy a kezét megfogja, s a lány arcához emelje. Végigsimít rajta.*
- Nyugodj meg.. semmi baj!
*Összeszorítja fogait, Luke ekkor lép meg, de nem foglalkozik vele. Felnéz Narura és Carmenre. Letörli a lány könnyeit.*
- Ne sírj! *Narura néz* Vigyázz rá! Kérlek.. *Nem bírja tovább, behunyja szemeit, visszahúzza kezét*
|
- A fenébe...
*Húzza el a száját, amint Yama összeesik. Ezt nem így akarta.. a fegyver kiesik kezéből, hisz a kés szépen az alkarjába fúródik. A földön levő párosra néz, vére a padlóra csöpög.*
- Én.. a fenébe
*Morran fel ismét, és ha nem állítják meg, a sebét fogva kirohan.*
|
*Naru felszólítására rémülten kapkodja ide-oda a fejét, de nem mer ellenkezni. Könnyek szöknek a szemébe, halkan elsuttogja a férfi nevét, mikor váratlanul Yama beugrik a képbe. Elkerekednek szemei.*
- Yama, ne!
*Ahogy a földre rogynak, egyből odarohan, és térdre esve mellettük két kézbe fogja Yama egyik kezét, s azt az arcához emeli.*
- Ne.. Yama.. mondd, hogy semmi bajod!
*Könnyeit nyelve néz Narura megerősítésért, majd vissza rá.*
- Szeretlek.. nagyon! úgy sajnálom! Én nem ezt akartam...
*Könnyei Yama pólójára potyognak.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
