|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*A felismerésre Narura néz, majd sóhajt.*
- Nem nagyon.. de neked jól áll, a bohóckodás
*Mosolyodik el, és hátradől az ágyon. Ahogy Naru feláll utána néz, majd a plafonra. A szavakra meglepetten bátyjára. Kíváncsi tekintettel felül.*
- És hogy történt? Elmondod?
*Dönti oldalra a fejét, de ha nem akar beszélni róla, akkor nem erőlteti. A földet fükérszve eltöpreng, majd ismét felnéz.*
|
*Yama szavaira megcsóválja a fejét, és töprengve nézi ahogy kimászik az ágy szélére. Pedig a kártyavár építés jó móka :( főleg szétrombolni ]:F Elhúzza a száját, majd hasrafekszik öccse mellett és felkönyököl.*
- Majd jön.. egek, te aztán passzív srác vagy. Sosem szoktál nevetni? Kezdem furán érezni magam, amiért én folyton bohóckodok
*Csóválja meg a fejét, majd felül, összefogja a paklit a gumijával és kiteszi az éjjeliszekrényre. Nagyot nyújtózva Yamára néz, de a gyerekkori emlékképek nem hagyják békén. Lehunyja a szemeit és lassan megrázza a fejét, majd sóhajt egyet és lemászik az ágyról. Zsebre dugott kezekkel az ablakhoz ballag, és a kinti tájat kezdi el fürkészni. Elhúzza a száját és mélyen elgondolkozik, majd lassan a tarkójához nyúl, és megdörzsölgeti.*
- Azt hiszem már tudom, hogy történt..
*Néz hátra Yamára és elmosolyodik, majd visszafordul az ablakhoz.*
|
*Ahogy átkarolja a nyakát felnéz rá, a szavakra a kártyákra. A hajborzolásra csak sóhajt egyet. A szavakra összehúzza szemeit, hátranéz Narura.*
- Akkor te győztél.. te csináltad
*Mosolyodik el, ahogy a fejére teszi a kezét összehúzza szemeit, amint megtolja oldalra dönti a fejét. A kérdésre a kártyákra néz.*
- Hátőőmm... inkább hagyjuk.
*Körbenéz, majd lelógatja lábait az ágyról.*
- Menni kellene és a doki sehol..
*Csóválja meg a fejét és bátyjára néz a szeme sarkából.*
|
*Öccse szavaira elmosolyodik, és a kártyáira néz. Csak ugratta, de akkor mindegy.. odamászik mellé, és átkarolja a nyakát.*
- Nna, figyelj csak, öcskös.. az a lényeg, hogy mindegyik kártyának van egy értéke..
*Kezd el magyarázni, de közben nem engedi el az öccsét, sőt, néhányszor össze is borzolja a haját. Csak hogy jobban beleverje a dolgot ;) miután elmagyarázta rábök egy lapra*
- Olyan mázlid van, hogy ha ezt eldobod.. *csúsztatja félre azt a lapot, húz neki egy újat, majd mégegyszer összeborzolja Yama haját* ..akkor mindegyiket ki tudod rakni, ezt meg amit húztál, eldobod, és wow.. *pakol ki és dobja el öccse lapját, majd a sarkaira ül* ..győztél.
*Teszi a kezeit a térdeire és Yamára mosolyog, majd a kezét öccse fejére teszi, és kicsit megtolja. Elnéz az ablak felé, majd vissza Yamára és összetúrja a lapokat egy kupacba. Yamára néz, majd a földre, és elvigyorodik.*
- Tudsz kártyavárat építeni, öcskös?
|
*Az idétlen arcra csak mosolyog, majd oldalra dönti a fejét. A szavakra összehúzza szemeit és a lapjaira néz, a kérdésre Narura és kiteríti a lapjait.*
- Tessék.. én nem tudom mit kell
*Csóválja meg a fejét, majd mély levegőt véve Narura néz. Fürkészi egy ideig, majd a lapokra néz töprengve.*
- Akkor hogy is kell?
*Néz fel bátyjára, végül ismét a lapokra.*
|
*A szavakra bólogat, de a visszakérdezésre nyekken egyet. Idétlen arcot vág, majd szúrósan összehúzza a szemeit, végül méltatlankodva megcsóválja a fejét. Lassan sunyi vigyorra kanyarodnak ajkai.*
- Mutasd a lapjaid, és segítek, mit pakolj le..
*Kacsint rá fülig érő vigyorral, miközben a saját lapjait pöckölgeti. Sóhajt egyet és kinéz az ablakon. A kinti világot kezdi el nézegetni, majd visszanéz öccsére.*
- Na?
|
*A nevetésre elmosolyodik, a szavakra bólint egyet.*
- Rendben!
*Kézbe veszi a lapokat, majd Narura néz egy sóhajjal. A szavaira eltöpreng.*
- Ne, az úgy nem jó. Inkább játsz úgy, ahogy szoktál, de ne hagyj nyerni.. *bólint, majd sóhajt* ..őő, izé.. mik is a szabályok?
*Vigyorog értelmes arcot vágva és nagyokat pislogva, majd félrenéz.*
|
*Törökülésbe ül, öccse szavaira nevetve vállat von. Megkeveri a kártyát, és miközben oszt, Yamára néz.*
- Az sosem baj. Ezért vagyok. Megtanítalak
*Kacsint rá, és miután osztott, kézbe veszi a lapokat. Most rendesen.. mély levegőt vesz.*
- Nos, a szabályokat már ismertettem. Max hagylak nyerni
*Vigyorog pimaszul és összerendezi a pakliját.*
|
*Az őzike szemekre elmosolyodik, ahogy visszaül ránéz.*
- Nem vagyok gonosz..
~Bár.. van benne valami..~
*Húzza el a száját, majd egy sóhajjal megrázza a fejét.*
- Oké, játszunk..
*Néz a fiúra, majd a kátyákra. Zavartan Narura néz.*
- Én még.. nem játszottam ilyet..
*Néz félre zavartan, majd törökülésbe ül az ágyon. Az almát is elfogyasztja közben, egy jól irányzott dobással a kukába dobja. Huh, mázli.. XD Narura néz érdeklődve.*
|
*Öccse szavaira hátranéz, majd őzike szemeket mereszt. Lebiggyeszti ajkait.*
- Olyan gonosz vagy velem.. akkor játszunk!
*Siet vissza az ágyhoz, és lehuppanva a kártyákhoz nyől.*
- Na jössz?
|
*Elkapja az almát, majd értelmes tekintettel néz rá, végül bátyjára. A szavakra megcsóválja a fejét.*
- Köszi.. de meg kellene várnunk, hogy a doki mit mond. Pihenned is kellene, bár azt otthon is tudsz..
*Töpreng el, majd mély levegőt vesz. Feláll és beleharap az almába. Narut kezdi el fürkészni, üveges tekintettel, merengve és az almát csócsálva.*
~Benne van ez a pátyolgatás.. bűrcsak emlékezne.. az igazat megvallva nem sokat változott.. de hiányzik..~
*Mély levegőt vesz és félrenéz.*
|
*A történetre kifejezéstelen arccal mered a plafonra, majd sóhajt. Bólint egy aprót, és lassan felül.*
- Értem
*Feltápászkodik, és a dzsekije felé indul. Felvesz egy tálcáról egy almát, és öccsének dobja. Belebújik a dzsekijébe és Yamára kacsint.*
- Edd csak meg, rád fér! Közben menjünk, majd hagyok üzenetet..
*Von vállat, ás az ajtóhoz ballag.*
|
*Figyeli, ahogy Narumi feláll, majd sóhajt. Ahogy leül ránéz, a kérdésekre félresandít, majd ismét bátyjára.*
- Hát.. *kezd bele halkan, majd egy sóhajjal folytatja* ..anya néhány éve meghalt. Apa elhagyott minket akkor, amikor én megfogantam.. talán nem is akarta, hogy legyen még egy gyerek.. *megcsóválja a fejét és mély levegőt véve Narura néz.* Azzal a kislánnyal töltöttél sok időt, mert szüksége volt rád.. engem pedig hanyagoltál. Talán ezért van bűntudatod.. pedig igazából nem kellene, hogy legyen. És tudod miért? Mert én sem viselkedtem veled jobban... sőt..
*Megcsóválja a fejét, majd felhúzza egyik lábát és átkarolva előre mered. Narura sandít, majd töprengve előre és elhúzza a száját.*
~Miattam van minden..~
*Hunyja le szemeit egy sóhajjal és szorosabban átkarolja a lábát.*
|
- Köszi, megoldom
*Ballag a szekrényéhez és visszaöltözik a rendes ruhájába. Sóhajt egyet, és öccse felé fordul. Nyújtózik egyet, majd felszisszenve a tarkójához nyúl.*
- Legalább azt tudnám, mi történt..
*Gondolkozik hangosan, és az ágyhoz ballagva leül rá. Yamára nézve elmosolyodik, majd eltöpreng.*
- A doki szerint katona voltam.. de akkor veled mi volt addig? A szüleink? Az a kislány?
*Wáh, állj! Túl sok kérdés. Megrázza a fejét, majd a hátára dőlve sóhajt.*
- Úgy érzem, bántottalak, és ezt az érzés nem tudom mire vélni. Bűntudatom van, és nem emlékszem semmire, miért..?
*Sandít Yamára töprengve.*
|
*Ahogy a nővérke kirohan megvakargatja a tarkóját. Talán nem így kellett volna? Megcsóválja a fejét, ahogy Naru átkarolja a nyakát ránéz, a hajborzolásra elneveti magát.*
- Nem kell semmit sem köszönnöd..
*Jut eszébe pár dolog, így le is fagy arcáról a mosoly. Nézi bátyját, ahogy feltöltözik, majd visszaül az ágyra. A kérdésre megvonja vállait.*
- Nem tudok róla semmit.. majd jön..
*Töprengve az ajtóra néz és összehúzza szemeit.*
~Carmennek már rég itt kellene lennie.. vagy az egész kollégiumban szétkürtöli? Áh..~
*Csóválja meg a fejét és egy sóhajjal Narura néz.*
- Ömm, valamit segítsek?
*Dönti oldalra a fejét zavartan és szájhúzva, majd egy sóhajjal a földre mered.*
|
*Öccse szavait hallva elvigyorodikm a nővérke pedig duzzogva kirobog. Felül az ágyban és Yamához hajolva átkarolja a nyakát, másik kezével pedig összeborzolja a haját.*
- Köszönöm öcskös! Akkor menjünk haza, majd csak észreveszik, hogy elmentem..
*Mászik le az ágyról és belebújik a felsőjébe, majd szájhúzva az ajtóra néz. Sóhajt egyet, és leül az ágy szélére.*
- Meg kell várnom a doktornőt.. mit tudsz róla?
*Néz kíváncsian Yamára, és elkezdi összeszedegetni a kártyákat.*
|
*A szavakra megcsóválja a fejét. Inkább nem mond semmit.. elmosolyodik.*
~Dehogynem vagy az.. a legkirályabb bátty.. még így is.~
*Amint a nővérke beroha felül, Naru szavaira ránéz, ahogy megvizsgálják félrenéz. A nővérke szavaira ránéz, Naruéra rá, majd vissza a nővérre.*
- Hát.. otthon gyorsabban gyógyulna..
*Pislog párat, majd oldalra dönti a fejét és Narura néz egy sóhajjal.*
|
- Hmph..
*Néz félre, miszerint csúnyák a sebei. Megrándul a szeme és felülve a tarkójához nyúl. Eltöpreng.*
- Hát, nem lehet annyira király, ha sikerült ellátniuk a bajom.. még többet kéne edzenem
*Néz fel, szemeiben ismét ott lobog a tűz, mely nem is akaródzik egyhamar kihunyni. Amnéziás, de komolyan gondolja.. felszisszenve a mellkasához nyúl, majd visszadől az ágyra. Az egyik nővér vágtában rohan be.*
- Mi történt? Mi a baj???
- Haza akarok menni..
*Vigyorodik el gyerekes durcával, a nővérke sóhajtva csípőre teszi a kezeit és elkezdené kioktatni a nővérhívó gombról, de aztán felengedve odaballag hozzá, felülteti, és a nevét nem tudomszkóppal, azzal a kerek hideg kis izével körbejárja a felsőtestét, miközben hallgatja a légzését. Kihúzza a füléből és visszadönti az ágyra.*
- Amíg a doktornő be nem néz önhöz, az állapotát ellenőrző gépekre kötöm.
- Én csak haza akarok menni..
*Sóhajt fel, és Yamára néz megerősítést várva.*
|
*A szavakra elmosolyodik és sóhajt.*
- Az is vagy..
*Néz vissza a plafonra, Naru tettére összehúzza szemeit, a szavakra elvigyorodik, a kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Egy kollégiumban.. de még bent kell maradnod szerintem.. vagyis nem lenne tanácsos így kijönnöd..
*Töpreng el és felül, majd körbenéz.*
- De ez a dokitól függ.. meg kell kérdezni. De a sebeid elég csúnyák..
*Néz bátyjára, majd szájhúzva az ajtóra. Felhúzza egyik lábát ás átkarolva elmereng.*
|
*A szavakat töprengve hallgatja, s egy-egy részhez társul egy emlékkép is. Ahogy öccse befejezi elmosolyodik, és lehunyja a szemeit.*
- Szóval király vagyok.. *vigyorog, majd sietve megköszörüli a torkát* ..akarommondani, ömm.. mindegy
*Ül fel és a mellkasára csúsztatja a kezét, majd elhúzza a száját. Áthajol az ágyon és megnyomja a nővérhívó gombot. Nyújtózik egyet és kényelmesen visszafekszik az ágyra, keresztbe teszi a lábait, és ujjait összefűzi a tarkója mögött. Ha Yama nem értené előbbi tettét, vigyorogva ránéz.*
- Hiányzik a doki.. és amúgy is, haza akarok menni! Semmi bajom! Ő, hol is lakunk?
*Néz zavartan Yamára, és elvigyorodik*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
