|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Elmosolyodik a lányon, de látja, hogy bántja a dolog. Mondana is valamit, de ekkor érkezik meg Ayumi. Narumi neére rögtön el is menne, de a lány visszatartja. Figyelmesen végighallgatja, bár nem érdekli bátyja.*
~Ceh.. tud magára vigyázni.. ehh..~
*Mérgelődik, majd sóhajtva az épp menni készülő Carmenre néz, majd Ayumira.*
-Hogy én segítsek neki? Nem. Azt már nem! Majd Carmen elintézi.. engem hidegen hagy a bátyám sorsa tegnaptól..
~Bár magam sem tudom, hogy miért.. Hm..~
*Elgondolkodik, s ekkor látja meg Narumit, s fintorogva ránéz, majd újra Ayumira.*
-Ha ennyire szívleled, segíts neki te!
*Megvonja vállait, majd mint egy óvodás karbateszi kezeit, s unott képet vágva bámul a semmibe.*
|
*Befordul az ösvényen, a földet nézve, ám zsebre dugott kezeit egyből ki is rántja és megfogja Carmen vállát, aki sebes lépteivel éppen neki ütközik.*
- Hé.. Carmen?
*Pillant le meglepetten a lányra, s elnéz a válla felett. Látja Yamát és Ayumit is.*
~Mi volt itt? Kupaktanács?~
*Gondolatait inkább nem mondja ki, észbekap és gyorsan lefejti ujjait a lány válláról, miközben hátrébb lép. Apró mosollyal leguggol Bobbyhoz, és megvakargatja az állát.*
- Szia pajti.. sétáltok?
*Intézi kérdését a lányhoz már, miközben felegyenesedik, érdeklődését mégis az köti le, hogy miről beszélhettek hárman..*
|
~Talán..én..~
*Mikor Yama eltolja magától, összerezzenve kap ajkához, és a földre mered. A szavaira összeszorítja a szemeit, a viccelődés ellenkezőleg sül el.*
~Megmutatta.. én meg azt hittem.. azt hittem hogy..miért kell így játszadoznod?! Egyszer átölelsz, aztán ridegen eltolsz, reményt öntesz belém hogy te téphesd ki onnan másnap.~
*Támaszkodik a földön térdelve, lehunyt szemekkel, szőke tincsei eltakarják arcát. Mély levegőt vesz, életében nem esett ilyen nehezen az, hogy mosolyra húzza ajkait, amint felemeli a fejét. Lehúzza fejéről a kendőt és megrázza a fejét, hogy minden rakoncátlan hajtincs a helyére libbenjen*
- Semmi baj.. látom, hogy te tényleg profin csinálod...
*Bobbyt nem lehet így átverni, úgy ismeri gazdáját mint a mancsát, így egyből feláll, odasétál hozzá és hideg orrát az arcának nyomja. Ekkor fut be Ayumi, és Bobby már támadja is le Arisát farkcsóválva, nyelvét kidugva. Carmen összerezzen, arcáról az erőltetett mosoly is lefagy.*
~Naruról?~
*A történetet hallva sóhajt egyet. Nem lepődött meg.. feláll*
- Nem, nem Yamakasi tud segíteni rajta.
*Szavai közben feltűri egyenruhája ingének ujjait könyökig mindkét karján, és kutyájának szól. Hangjában bújkál valami, ami még Bobbyt is arra készteti, hogy engedelmeskedjen.*
- Hanem én. Bobby, gyere ide!
*Leoldja derekáról a pórázt, felcsatolja kutyájára, és sebes léptekkel megindul a Kastély felé.*
- Beszélek a fejével!
|
*Fut a kutyával az ölében, s végül a virágoskertnél áll meg, s zihálva leteszi Arisát a földre, s kezeit térdeire támasztja.*
-Huh.. itt kell lennie..
*Zihálja, majd felnéz, s a látványra hátrébb lép egyet.*
-Ez nekem magas... tegnap Narumival csókolózott, most meg Yamakasival?
*Megcsóválja fejét, s ekkor tolja el magától a fiú Carment.*
-Oké.. mostmár odamhetek..
*Vonja meg vállait, majd közelebb megy hozzájuk, de kutyája ismét megelőzi. Yamakasi lábának ütközik, majd felpislog rá, s elkezd felugrláni rá. Ő is Yamakasihoz fut.*
-Yamakasi! Baj van! Nagyon-nagyon-nagyon nagy baj van!
~Ezt eltúloztam...~
*Megcsóválja fejét, majd Carmenre néz.*
-Ez szerintem.. rád is tartozik. Narumiról van szó..
*Ránéz Yamaakasira, s ha el akarna menni megfogja a karját, s nem engedi.*
-Narumi veszélyben van... éjfélkor Lukeal találkozik a karámoknál... azt mondta, hogy maradjon közöttünk, de nem tudom tartani a számat ilyen helyzetben... Yamakasi... csak te segíthetsz neki!
*Ránéz, majd a lányra.*
-Vagyis mi hárman segíthetünk neki.. Luke azt mondta, hogy valamilyen számlát kell rendezniük.. Jah és Narumi sebe fel is szakadhat, amint láttam.. és meg is ütötte a sebét.. szóval szüksége van rátok.. és a legrosszabb, hogy teljesen maga alatt van.. és ilyenkor semmi jó nem sülhet ki az ilyesfajta veszekedésekből, verekedésekből..
*Lehajtja fejét, majd elengedi a fiú karját, s a páros között cikázik tekintete.*
|
*Meglepődik ugyan, hogy a lány viszonozza, s tovább csókolja. Ő is végigsimít a tarkóján, majd a vállára teszi a kezét. Közelebb húzza aztán magához, s ekkor kap észbe.*
~Mit csinálok? Énn.. velee?? Elkapott valamilyen érzés.. de nem tudom milyen..~
*Megrázná fejét, de nem teszi. Lassan eltolja a lányt magától, s elfordítja a fejét, s halkan így szól.*
-Bocsánat.. Carmen.. nem akartam..
*Ránéz a lányra, majd fel is áll.*
-Elkapott valamilyen érzés.. és.. meg kellett tennem.
*Néz maga elé, majd le a lányra, s zavartan elkezdi vakargatni tarkóját.*
~Na, most aztán tényleg mindenki hülyének nézhet.. hm. De azthiszem meg tudom magyarázni, illetve el viccelődöm az egsézet.~
-Hm. Emlékszel? A zongorateremben azt kérdezted, hogy én másképp csináltam volna... hát így csináltam volna és most megmutattam neked.
*Vonja meg vállait, majd maga elé néz egy kicsit, s visszaül a lány mellé.*
|
*Hiába nem, ő azért odanyúl. A fiú elkapja a kezét, amire megszeppen, de nem mutatja ki, oldalra biccentett fejjel sóhajt egyet. Nem veszi le a kendőt, mivel a kezei fogságban vannak, de már készülne mondani valamit.. ekkor tapad Yama ajka az övéhez. Megdermed, teljes ledöbbenéssel térdel mozdulatlanul, karjain végigfut a hideg és szíve is kihagy kettőt, amitől a levegő sem jut el tüdejébe. Viszonylag gyorsan reagál, bizonytalanul, félénken csókol vissza, ha felszabadult valamelyik keze akkor azzal a fiú arcán simít végig, s hátraviszi egészen a tarkójáig, onnan pedig a vállán pihenteti meg. Bobby felemeli a fejét mancsairól, s kíváncsian néz a párosra, miközben megcsóválja a farkát. Csak fogalma sincs, mit csinálnak.. mint ahogy gazdájának sincs.*
~Mi a fenét csinálok? Yama, aztán Luke, Naru, majd megint Yama.. de ő.. az övé annyira más..~
|
*Igen, a lányt valóban hülyének nézi.*
~Megszokott világ?? Újra vak akar lenni? Ehh..~
*Megvonja vállait, majd tovább töpreng. Mikor a lány feláll, s letérdel elé, meghökkenve a fának simul.*
-Nem! Most sem szabad és máskor sem szabad!
*Nézne a lány szemébe, de nem tud.. XD Elkapja a lány kezét, ha mégis odanyúlna, s kicsit megszorítja. Elkapja valami érzés, s csak nézi a lányt, s mivel úgy sem látja, hogy mit csinál, közbenéz, majd közelebb hajol a lány ajkaihoz, s megcsókolja, ha ő is hagyja... Ha viszont meglendül a lány keze, akkor gyorsan visszasimul a fához.*
~Ostoba vagyok.. de..~
|
- Szuper
*Mosolyog a bulit hallva, és töprengve figyeli Yamát. Sóhajt egyet, dereka köré tekeri a pórázt és lazán összecsatolja, mint egy övet, majd szoknyája zsebéből egy fekete kendőt kerít elő. Mély levegőt vesz, és beköti a szemét, jó szorosan meghúzva a kendőt. Yama nézheti hülyének.. hátát a falnak döntve sóhajt egyet.*
- A megszokott világ..
*Sóhajt fel, s eszébe jut valami. Feláll és a fát tapogatva Yama előtt térdel le.*
- Most sem szabad?
*Biccenti oldalra a fejét, miközben a fiú arca felé nyúl.*
|
*Összerezzen, mikor meghallaja Carmen hangját, s fel is áll.*
-Oh... mindent hallottál?
~Ceh... legalább tudja, hogy mire számíthat holnap.~
*A jó oldalát nézi a dolgoknak.. XD Bobby megindul felé, de nem jár sikerrel próbálkozása. Visszaül a fa alá, s leül mellé a lány is. Nem néz rá, a kérdésre is csak mégjobban elhallgat. Aztán sóhajtva odafordítja fejét és válaszol.*
-Egy buli. Mindenki ott lesz, aki számít. Ma este lesz. A java éjfélkor kezdődik...
*Elmodolyodik magán, majd sóhajtva maga elé néz.*ˇ
~Már egyedül sem lehet az ember.. remek..~
|
- Örülök neki..
*Sóhajt fel egy ismerős hang Yama háta mögött a "kezd visszatérni a régi önmagam" című kijelentés után. A lánc megcsörren, amint az ujjak tapasztalt módon lecsatolják a nyakörvről a pórázt, és Bobby jókedvűen odaszalad Yamához, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy beterítse egy jó nagy adag nyállal.*
- Nem akartam hallgatózni.
*Vonja meg vállait Carmen, és leül a fiú mellé, mintha nem is fogta volna fel a fiú szavait.*
- Bobby akart erre jönni. Milyen buli lesz nemsokára?
*Néz kíváncsian Yamára egy fűszálat tépkedve, és ha Bobby akciója sikerrel járt, visszamászik gazdájához és leheveredik mellé.*
|
*Futva érkezik, majd lelassít.*
-Hogy lehetek ennyire hülye!?
*Megrázza a fejét, majd lerogy egy fa alá.*
-Ez a lány is teljesen más velem és úgy látszik, megváltoztatott... Áh, nem is érdekel! Hm... úgyis nemsokára lesz egy buli, majd levezetem ott a bennem felgyülemlett feszültséget. Nem verekedéssel, hanem ivással... az a legjobb ilyenkor. Viszont kellene valaki, akivel elmenehetnék!? Ceh.. majd elcsípek valakit.
*Elneveti magát, majd sóhajtva felnéz az égre.*
-Széép, mondhatom. Ilyenkor is a csajok járnak az eszemben. Hm. Nem si rossz! Kezd visszatérni, régi önmagam! Szuper!
*Mosolyogva körbenéz a kertben, majd tovább gondolkodik. Remélhetőleg senki sem jön arra, de ha igen, akkor minden szavát hallhatja.*
|
- Biztosan találkozunk még.
*Biccent mosolyogva.*
- Sziasztok..
*Hosszan a versenyző páros után néz, majd egy sóhajjal megindul az ellenkező irányba.*
~Desszert és beszélgetés? Az Yamánál nem hat.. ~
*Elmerül az égbolt látványában, a CSILLAGOKAT és a HOLDAT bámulva.*
~Irány a Kastély..~
*Néz az épületre, és bemegy. Pont.*
|
-Nem arról van szó, hanem... nem lényeg. Rég volt, elmúlt.
*Narumi szavaira elfordítja fejét.*
-Köszönöm...
*Elmosolyodik, majd Arisát cirógatva felnéz rá.*
-Akkor majd... találkozunk még.
*Biccenti oldalra a fejét, majd rácsatolja Arisára a pórázt, s fejét a kezébe veszi.*
-Indulunk kicsim!
*Elmosolyodik, s a kutyus is virgoncan ránéz. Kiugrik öléből, s elkezdi húzni gazdáját. Ayumi ugyan metratja, de nem tudja sokáig..*
-Amilyen kicsi, olyan erős... Na, akkor szia!
*Mondja, de már fut is kutyájával. Közben még versenyt is fut Arisával.*
-Na! Verseny a fáig?
*A kutyának nem kell kétszer mondania, gyorsabban kezd el loholni előre. Kicsusszan a póráz a gazdája kezei közül, s sóhajtva megáll, s elmosolyodik, majd megrázza a fejét. Már úgy sem győz, úgyhogy lassan utána lépeget. Leguggol a kutyushoz, aki a fának dőlve liheg, majd felveszi karjaiba.*
-Győztél.. megint!
*Neveti el magát, majd a karjaiban tartva elindul fel a lányok szállására, ahol mindkette lefekszenek, aludni.*
 |
- Nem tudom..először hagyom elülni a vihart..
*Töpreng el az ajánlatra. Ám a kétszavas elutasító válaszra felfigyel, felemelve Arisát az öléből ül közelebb Ayumihoz.*
- Nem erőltetem, de ha akarod, elmondhatod. Jó hallgató vagyok..
*Mosolyog Arisát simogatva, majd egy gyengéd mozdulattal átrakja őt gazdája ölébe. Feláll, és nyújtózik egyet.*
- Örülök, hogy összefutottunk. A sárga rózsát pedig tartsd meg, ha már olyan szép, mint amilyen te vagy, nem érdemli meg hogy eltapossák..
*Kacsint a lányra, és a kezét nyújtja neki egy kézcsókra. Hát igen, tud ő udvarias lenni, ha akar. *
- Én lassan visszatérek a Kastélyba. Akad még egy-két dolgom.
*Néz fel töprengve az égre, újból.*
|
*Elmosolyodik, hisz végre Narumi is mosolyog.*
-Ez a beszéd!
*Kacsint rá, majd Arisa felugrik kis rejtekéből. Nem bírja tovább, simizésre vágyik!! :P Befurakodik kettőjük közé, s megnyalja Narumi majd Ayumi kezét. A gazdája megcsóválja a fejét, s Narumi következő kijelentésére, mikor viccelődni próbál, eszébe jut valami.*
-Hé! Épp ez az! Vigyél neki desszertet és akkor beszéljetek! Hm?
*Kérdi mosolyogva, majd Arisára pillant, aki már a hátára fodult, s várja a simogatást. Ayumi bambán a kutyára néz, majd megcsiklandozza a kutyust, s Narumira néz.*
-Na, nem jó ötlet? Vagy.. ha nem akarod, témát válthatunk..
*Megvonja vállait, s a következő kérdésre elnéz oldalra, majd legyint a kezével.*
-Nem lényeg.
*Visszanéz, de nem mond többet.. fordult a kocka, most neki kell segíteni, mi? Na azt már nem.. A kutya Narumi ölébe mászik, ha hagyja, s ismét befészkeli magát.*
|
*A megnyugtató szavak és Arisa mutatványaira őszinte mosoly kúszik ajkára. Sóhajt egyet, és magára erőltetve a maximális jókedvet néz Ayumira.*
- Igazad van..
*Mondja, bár belül tiltakozik is, de ezt az énét jó mélyre sikerül elnyomnia. Lenéz a földre.*
- Meg fogjuk beszélni..
~Vagy elküldenek a fenébe..~
- Úgyhogy semmi gond *mosoly*
~Csupán az öcsém csalódott bennem, Carmen bizalmát meg valószínűleg jóidőre elvesztettem.~
- Köszönöm..
~Menthetetlen helyzet.~
*Belső és hallható vívódása után sóhajt egyet, és megvonja a vállait.*
- Legalább nem kell fáradnom a desszert beszerzésével..
*Igyekszik viccelődni, és hogy elterelje gondolatait, érdeklődve a lány felé fordul.*
- És te? Mesélj magadról.. azt mondtad, átérzed a helyzetem. Fiú-ügy?
|
*Narumi szavaira csak sóhajtva maga elé néz.*
-Nem terhelsz vele... Még biztosan helyre tudod hozni. Ne aggódj!
*Mosolyog a fiúra, hisz átérzi a helyzetét is, meg már az elején is olyan kedves volt vele. Arisa pedig élvezi a cirógatást, de látja ő is, hogy valami nincs rendben. Egyrészt örül, hogy a "naaagy" kutya elment, így végre övé a terep. Leugrik Narumi öléből, s belehuppan a virágoskert közepébe. ?ég az egyik virág szárát is a szájába veszi, s morogva cibálni kezdi, de inkább elveti az ötletet. Nem jó időzítés, így nem akarja kihúzni a gyufát a gazdájánál. Aranyosan visszasompolyog, s a lábuknál lefekszik. Ayumi elmosolyodik Arisán, de le is fagy a mosolya. Narumira néz, s reméli, hogy nem lesz teljesen elkenődve.*
-Fel a fejjel! Ne csüggedj... Majd megbeszélitek és minden olyan lesz, mint régen.
*Mosolyog a fiúra, s ha jobban ismerné át is ölelné. ;)*
|
*Yama szavaira felkapja a fejét, megrökönyödve néz rá, amint elindul feláll és kilép utána.*
- Yama!
*Nyúl utána, feleslegesen. Egy sóhajjal visszaül a hintaágyra, s visszatemeti arcát a tenyerébe. Ekkor érzi meg Ayumi kezét a vállán. A szavaira oldalra néz, magára erőltet egy félmosolyt.*
- Köszönöm. Bárcsak olyan egyszerű lenne, amilyennek tűnik.. nem az a baj, hogy megcsókoltam, hanem..
*Megrázza a fejét, és hátradőlve az égre néz. Arisa aranyos akciójára elmosolyodik, megcirógatja a fejét, az állát, majd a hasát, végül a hátát simogatva sóhajt egyet.*
- Mindegy, nem akarlak a gondjaimmal terhelni. Ezt elszúrtam, de már megtörtént..
*Fordítja félre fejét keserű szájhúzással.*
|
*Lerogy a fa gyökeréhez, és térdeit felhúzva átkarolja őket. Szemeit lehunyva dönti homlokát karjainak, és szipogva mély levegőkkel próbálja nyugtatgatni magát.*
~Miért csinálta? Annyira más volt így..~
*Megrázza a fejét, és Bobbyra néz, aki türelmesen leheveredik gazdája mellé, és szorosan nekisimul. Megszokta már gazdája kiborulásait. Carmen fél kézzel magához öleli.*
~Nem várom hogy Yama is utánam jöjjön.. Yama..hogy a fenébe gondolhatok rá most is?!~
*Rázza meg erőteljesen a fejét, és elnéz a virágoskert felé. Összehúzza magát, és Bobby hátát simogatva sóhajt.*
~Nem akarom, hogy megromoljon a viszonyunk.. annyira nem szeretném..~
*Hátát a törzsnek döntve hunyja le ismét szemeit, és hagyja kicsit szárnyalni kavargó gondolatait. Percek, vagy órák kérdése talán, mire Bobby hideg orra megbökdösi a nyakát. Lepillant rá, megfogja a nyakörvét, kutyájának pedig több sem kell, felhúzva állásba elindul a kastély felé.*
- Olyan vagy, mint egy testvér..
*Csóválja meg a fejét, rácsatolja a pórázt a "szabályzat" miatt, és a földet bámulva felmegy a szobájába.*
 
|
*A drámai színjátékra felfigyel, s Yamakasi szavaira is felfigyel, majd Carmen után néz, majd Narumira aki épp saját magát okolja mindenért. Megcsóválja a fejét, s mihelyst elment Yamakasi, közelebb ül hozzá, mejd a vállára teszi a kezét, s sóhajtva ránéz.*
-Át érzem a helyzeted... de ne okold magadat...
*Próbálja vígasztalni Narumit, majd a kiskutyája félbeszakítja. Felugrik az ölébe, majd átmászik Narumihoz. A fiú kezeit kitúrja onnan, s az orrát, az orrának támasztja, s belenéz a kis ártatlan szemeivel, majd megnyalja. Oldalra biccenti a fejét, majd bekuporodik az ölébe. Ayumi erre csak megcsóválja a fejét, s ha Narumit zavarja elveszi onnan, de ha nem, akkor ott hagyja. Eltöprent az imént látottakon.*
~Ebből nekem az jött le, hogy Narumi és az a lány, Carmen járnak.. de lehet tévedek, hisz Yamakasi is olyan feldúltnak látszot... Hm...~
*Megrázza a fejét, s elhesegeti a rossz gondolatokat.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
