|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Ahogy Kokoro megnyugszik és a hajába túr ránéz, majd sóhajt egyet. Simogatja, majd lejjebb csúsztatja a kezét, s lejjebb folytatja a simítgatást. Sóhajt egyet, s a lányra néz, másik kezével pedig beletúr a hajába. Elmosolyodik, majd le is engedi a kezét maguk mellé. A simogatást persze nem hagyja abba..*
|
*Meglepi a fiú visszahúzása, és kissé meg is szeppen, de amint Kippei magához öleli, lassacskán azért csak megnyugszik. Hisz tudja, hogy nem csinálna olyat, amit ő nem akar.. a simogatásra lehunyja a szemeit, átöleli a fiú mellkasát, fejét a vállgödrének fekteti. Egyik kezét felcsúsztatja Kippei arcára, és finoman a fiú hajába túr.*
|
*Ahogy a lány felül utána néz, s visszahúzza a kezét. Oldalra dönti a fejét.*
~Fél..? Vagy..~
*Megrázza a fejét, s felül ő is. A lányra mered, majd a vállaira teszi a kezét, s visszahúzza, nem tűrve ellenvetést. Lefekszik, s magához ölelve Kokorot elkezdi simogatni.*
|
*Ahogy a fiú keze elkezdi simítgatni az oldalát, nem szól semmit. Ahogy Kippei keze lejjebb csúszik, lehunyja a szemeit, egyik kezét felcsúsztatja a fiú arcára, de aztán lassan leesik neki, mit művel, mit művelnek. Nem szól semmit, csak felül, visszahúzza a kezét és a mellkasához emeli. Takarója lecsúszik a derekára. Egyik kézzel maga mellett támaszkodik, a másikat mellkasánál tartva mered egy pontra a takarón, de nem mond semmit.*
|
*Nem csúszik félre, így a csókot megkapja, s viszonozza is. A lány szemeibe nézve fürkészi egy darabig, majd a lány oldalára teszi a kezét, s végigsimít rajta, majd lejjebb csúsztatja, majd vissza fel. Simítgatja, s úgy fürkészi Kokoro tekintetét, valami ellenvetést vagy ilyesmit várva..*
|
*Ahogy Kippei megfogja a kezét, felnyílnak a szemei, és a már hozzá közelebb csusszanó fiúra néz. Amint végigsimít az arcán lehunyja egy hosszú pillanatra a szemeit, szempillái kecsesen ölelik át egymást, de csak-csak erőt vesz magán, és a fiú szemeibe pillant. Nem húzza vissza a kezét, hanem Kippeihez hajol, és ha nem csúszik félre, akkor finom csókot nyom az ajkaira, majd hátrébb hajolva ismét ránéz. Tekintete ködös, kifürkészhetetlen, mégis halványan mosolyog.*
|
*A szavakra a lányra néz, s sóhajt egyet.*
- Nem volt..
*Húzza össze szemeit, a csikizésre a lányra néz mosolyogva. Ahogy a mellkasán hagyja a kezét ránéz, s megfogja, majd Kokoro felé fordul. Felkönyököl, s úgy kezdi el fürkészni a lányt (kép). Csak nézi, de nem szól semmit. Eltöpreng, s közelebb csusszan hozzá, majd végigsimít az arcán.*
|
*A válaszra elkerekednek a szemei.*
~Ezek szerint a barátjának tart??~
*Elmosolyodik, és végigdől az ágyon. Nyakig betakarózik, és felhúzza a vállait. Hát, kicsit lehűltek az éjszakák.. Kippei arcát kezdi el fürkészni, feje a párnán pihewn.*
- Remélem azért nem volt olyan szörnyű ez a rajzolás..
*Mosolyosdik el, kezét becsúsztatja a fiú takarója alá. Belecsikiz az oldalába, de mielőtt kamatostól visszakapná, sietve megpihenteti kezét a fiú mellkasán. Behunyja a szemeit, és mély levegőt vesz, de még nem alszik el.*
|
*A rajzra néz, megfogja, s az asztalhoz viszi. Leteszi, a lány halk szavaira megfordul.*
~Ehh... remek.. Feltűnt neki, hogy hirtelen mennyire más lettem.~
- Igen. Vagyis mindig ilyen vagyok, de csak azokkal, akik a barátaim.
*Von vállat, kerít még egy takarót, ami az övé lesz, s lehuppan az ágyra. Kokorora nézve eltöpreng.*
|
*A vákaszra kuncogva bólogat, és ahogy Kippei leül, arrébb húzódik. Átöleli a térdeit, és rajzra néz, majd a fiúra. Eszébe jut a csók, így zavartan félrefordítja a fejét, és orrig magára húzza a takarót. Félénken Kippeire pislog és halkan szólal meg.*
- Olyan kedves vagy velem..
*Dünnyögi halkan, és maga elé mered.*
|
*Kokoro válaszára, kérdésére oldalra dönti a fejét.*
- Oké.. te belül, én kívül. Azért te belül, mert akkor nem tudlak kitúrni.. mert szokásom akrobatikázni álmomban.
*Von vállat, s az ágyhoz lépkedve leül.*
|
*Ahogy Kippei kijön, felül és lehúzza a pólóját ameddig csak tudja. A kérdésre heves bólogatásnba fog.*
- Persze! Kívül, vagy belül szeretnél aludni?
*A falra néz, majd töprengve Kippeire.*
~Itt fal van.. ha belül alszok, nem tudok elhúzódni tőle.. de.. ez most jó, vagy rossz?~
|
*Elzárja a vizet, kiszáll, s magára csavarva egy törölközőt megszárítkozik. Feltöltözik és kilépked az ajtón. Töprengve méregeti Kokorot, amint az ágyon fekszik. Sóhajt egyet, s töprengve oldalra dönti a fejét.*
~Huh.. érdekes lesz az alvás.. egy ágy.. két ember.. hát..~
*Dönti oldalra a fejét, töprengve nézi a lányt, majd egy fejrázással megszólal.*
- Akkor biztos vagy benne, hogy jó lesz ez így? Mármint, hogy ketten alszunk az ágyban..
*Zavartan körbenéz, majd ismét a lányra.*
|
*Ahogy a fiú feláll, összefonja mellkasa előtt a karjait, és megrázza a fejét.*
- Majd én! Ez a legkevesebb, miután megengedted hogy itt aludjak.
*Áll fel ő is, amint az ajtó becsukódik a poharát és a tányérokat a mosogatóhoz cipeli. Szépen elmosogat, kirakja a cuccosokat száradni, és nagyot nyújtózva a fürdőszoba felé pislog. Hallja a vizet csobogni, így Kippei ágyához ballagva ledől rá, végigfekszik rajta, és felhúzza a térdeit. Ujjait összefűzi vizes tincsei alatt, és úgy kezdi el nézegetni a plafont.*
|
*A szavakra meglepődik, ő is meg eszik egy szendvicset. Az ötletre felkapja a fejét*
- Hát.. ahogy gondolod.. de én is megcsinálhatom..
*Néz Kokorora és feláll.*
- Akkor elugrok zuhanyozni.. sietek
*Kezébe kapja a pizsijét és berobog a fürdőbe. Levetkőzik, s beáll a zuhany alá.*
|
*Megvárja, hogy a fiú is leüljön. Ránéz, és elkezdi enni a szendvicset. Elmosolyodik.*
- Úgy látom nem csak rajzolni tudsz jól...
*Megesz kőkemény egy darabot, majd hátradől a széken. Sosem volt nagy evő, na.*
- Köszönöm szépen a vacsorát.. amíg te is lezuhanyzol, elmosom a tányérokat!
*Dönti oldalra a fejét Kippeit fürkészve.*
|
*Megvárja, hogy a fiú is leüljön. Ránéz, és elkezdi enni a szendvicset. Elmosolyodik.*
- Úgy látom nem csak rajzolni tudsz jól...
*Megesz kőkemény egy darabot, majd hátradől a széken. Sosem volt nagy evő, na.*
- Köszönöm szépen a vacsorát.. amíg te is lezuhanyzol, elmosom a tányérokat!
*Dönti oldalra a fejét Kippeit fürkészve.*
|
*Ahogy a lány megköszöni biccent, megfogja a másik tányért és leül ő is. Nézegeti egy darabig, majd elgondolkodva a lányra mered. Mondana valamit, de inkább beleharap a szendvicsébe.*
|
*Hát, a végigméréstől eléggé zavarba jön, de továbbra is rendületlenül nézegeti a talajt.*
- Umm..
*Kezd bele, de aztán meg is akad, és inkább nem mond semmit. Ahogy elkészül a vacsora, megköszörüli a torkát, és odalépkedve átveszi a tányért.*
- Köszönöm
*Mosolyog a fiúra, és leül az asztalhoz.*
|
*Készít pár szendvicset, amíg a lány távol van. Sóhajt egyet, s ekkor nyílik az ajtó. Odakapja a fejét, a lányt meglátva értelmesen pislog.. mármint a ruha.. a póló.. kicsit.. félrefordítja a fejét, s mély levegőt vesz.*
~Ehh... na jól van.. érdekes este lesz ez is.. ha így folytatjuk..~
*Csóválja meg a fejét, elővesz két tányért, rápakolja a kenyereket, majd egy széles mosollyal Kokoro felé fordul.*
- Kész a vacsora!
*Fogja meg az egyik tányért, s a lánynak nyújtja.*
- Tessék..
*Von vállat, s visszafordul a pulthoz, a mosogazóhoz ballag, s unott arcal elkezd mosogatni.*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
