|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Yama szavaira helyeslőn bólint, és összeráncolt homlokkal eltöpreng. Alexis döntésére meglepve pislog párat, a nyelvöltést hallja és sziszegve válaszolna, de megcsörren a telefon. Felemeli a mutatóujját.*
- Ne mozduljatok!
*Nem mintha Yama tudna XD A hanghoz ballag, kitapogatja a kagylót, és a füléhez emeli.*
- Apa! Igen, jól vagyok. Persze, tudok róla. Hallgatlak.. hogy mi, idejön?!?! *döbben le, bizonytalanul fülel egy darabig, majd lehalkítja a hangját* apa.. azt hiszem már megtaláltam.. ne mondd hogy ez a hiperaktív, beképzelt kislány... de nem! De.. de.. igen, lakjon Yamánál! *durcázik, majd egy sóhajjal lehajtja a fejét.* Értem, értem.. szia.. én is..
*Leteszi a kagylót, áll egy darabig, majd megfordul. Szájhúzva kinyújtja a kezét a páros felé.*
- Yama, bemutatom a féltestvérem.
*Sóhajt, és félrefordítja a fejét. Hát, jobb összeismerkedésre számított*
|
*Carmen visszaszólására vicsorogva mered rá, ám ahogy Yama is odajön, eltátja a száját (kép). Pislog egy darabig, majd lányos erővel elkezdi püfölni a hasát.*
- Te nem tudsz semmit anyáról!!
*Zihálva elhátrál, félresöpör egy szőke tincset, és nézi egy darabig a párost, majd elfordul. Karba teszi a kezeit, s az egyikkel két ujja közé veszi az állát. Hümmögve töpreng egy darabig, majd visszafordul.*
- Jól van, úgy döntöttem hogy megbocsájtok, és még mindig szeretlek, szívem!
*Szalad oda Yamához, és szorosan átöleli a derekát. Nem is hajlandó egykönnyen elengedni, és ha sikerrel járt, egy blőővel nyelvet ölt Carmenre.*
|
*Ahogy Naru meglóg értelmesen pislog párat, de Alexis máris visszahozza a valóságba. Meglepve pislog párat, s ahogy Carmenhez robog összehúzza szemeit. carmen szavaira bólint, s odaballag a pároshoz. Megfogja a kislány karját, s elhúzza, majd lenéz rá.*
- Carmen már elég rég óta ismer, te csak pár perce.. és gondolkozz, mielőtt ítélkezel. Carmen nem akart semmi rosszat, sőt. Inkább a te anyukád az aki elkövetett hibákat..
*Engedi el a kislányt, de azért a szavait megválogathatta volna. Megcsóválja a fejét, s Carmen mellé hátrál, s átkarolja a derekát oldalról. A füléhez hajol.*
- Már most nem szívlelem Alexist..
*Húzza el a száját, s megöleli a lányt.*
|
*Yama válaszaira oldalra biccenti a fejét, bár nem igazán érti, mi folyik itt. Hallja, hogy Naru menni készül, már nyitja a száját, de az ajtó csukódik is. Sóhajt.*
~Jellemző, mindig a legjobbkor lóg meg..~
*Sóhajt, ekkor csattan fel a kislány. Értetlenül fordul a páros felé, ám ahogy hozzá robog behúzza a nyakát. A szavait hallva pár pillanatig meglepve nagyokat pislog, aztán felháborodott arccal csípőre teszi a kezeit. Bobby bebújik az asztal alá.*
- Na álljon meg a menet! Nem is ismerlek, mint ahogy anyukádat sem.. és ő az ÉN barátom!!!!
*Bök a saját mellkasára, és mély levegőt vesz. Az utolsó szavakra felkapja a fejét, és idétlen arcot vág.*
- Cehh, már hogy szerethetnéd jobban, másfél perce láttad csak meg!!
*Vág vissza, és lehajol Alexishez.*
|
*A válaszokra tágra nyílnak a szemei, és hagyja kitépni szerelme karját. Pukedlizik, és mérgesen vicsorogva szorítja össze a kezeit, kis híján felrobban, de Narumi intésére azonnal fellazul, és bájosan rávigyorog. Kidugja a nyelvét a szájából és visszakacsint az oktatóra, ahogy elmegy integet utána, majd ismét nagyon dühösen visszafordul Yama felé, és a ruhájába kapaszkodva lábujjhegyre áll. Bár hiába erőlködik, sehogysem sikerül egy szintbe kerülnie a fiúval.*
- Hogy lehet pont az a lány a barátnőd???
*Fakad ki, Carmenhez robog és vádlón rámutat (kép).*
- Elvetted tőlem anyát, erre a pasimra is fáj a fogad?? Ő az ÉN barátom, én szerettem bele első.. *megakad, eltöpreng, majd visszatérve az indulatokhoz tovább kiabál* ..a sorrend nem számít, én jobban szeretem Yamakasit!!!!
*Csattan fel, és vádlón dobbant egyet, majd durcásan karba teszi a kezeit.*
|
*A jelenetet látva elvigyorodik, de ahogy mindenki felé fordul, tanácstalanul felemeli a kezeit.*
- Hoztam a kishölgy táskáját, és megyek is, ezernyi dolgom van.. Alex, aztán viselkedj!
*Néz a kislányra szigorúan, aki lehetőleg már nem lóg az öccsén. Ha elkapja a pillantását, akkor rákacsint, leteszi a táskáját az asztalra, int egyet, és kisiet az ajtón.*
- További jó mulatást!
*Ha nem tudták megállítani, akkor behúzza maga után az ajtót, és eltűnik a folyosón.*
|
*A kopogásra odanéz, s a pultnak dől. Narut meglátva oldalra dönti a fejét.*
- Szia Naru..
*Pillantja meg a kislányt, s összehúzza szemeit.*
~Pont a legjobbkor.. miért zavarnak mindig meg..?~
*Csóválja meg a fejét, de mire észbekap, a kislány már az ő kezét húzza. A kérdésáradatra összehúzza a szemeit.*
- Yamakasi Speak.. épennséggel van, Carmen az.. az neked legyen mindegy.. igen, itt lakom.. én? Mint idegenvezető? Hátöö..
*Idézi fel először a kérdéseket, válaszol, de az idegenvezetős kérdésre pislog párat. Értelmesen néz le a lányra, majd egy mozdulattal kiszakad a kezeiből.*
- Alexis, ugye? Nyugodj meg, oké?
*Néz szigorúan a lányra, majd megrázza a fejét. Narura néz, hogy Ugyanmár, segítse ki!!*
|
*Ahogy Yama átkarolja a derekát, elmosolyodva összefűzi az ujjait a fiú tarkója mögött. A kérdésre megrázza a fejét.*
- Fogalmam sincs, apa még csak mesélt róla. Sosem találkoztam vele.
*Sóhajt fel, ahogy kopognak odakapja a fejét. Bobby felemeli a fejét a mancsairól, és kíváncsian az ajtóra néz.*
- Bújj be!
*Naru hangját meghallva szélesebbre húzza a mosolyát, Bobby viszont kimászik a vackából, és Alexist kezdi el figyelgetni. Hallja, hogy más is van itt, Naru szavaira elszakad Yamától és kíváncsian a hangok felé fordul. Az új jövevény hangjára oldalra biccenti a fejét.*
- Szia Alexis, az én nevem Carmen.. szobatárs?
*Akad fent az utolsó mondaton, és értetlenül megrázza a fejét. Erről ő miért nem tud? Na meg meg lett beszélve, hogy mivel nem lát, nem kap szobatársat.. akkor ez a kislány..? Ám mire feleszmél a gondolataiból, Alexis már Yamát faggatja. Elmosolyodva leguggol, Bobby odaüget hozzá. Megcirógatja a fejét.*
- Te mit gondolsz?
*Húzza el a száját, majd sietve felegyenesedik, és mély levegőt vesz. Helyet kéne csinálni a lánynak... áhh erre nem számított. Tanácstalanul Naru felé fordul.*
|
*Engedelmesen, hátul összekulcsolt kezekkel lépked Narumi mellett. Néha szájhúzva felpislog a táskájára, hisz szívesebben cipelte volna ő, de kedvenc oktatója udvariasságát nem utasíthatja vissza.. a hajkócolásra felmosolyog a férfira, majd ismét előre néz. A félbehagyott mondatra összehúzza a szemeit, de színtelen hangon szólal meg.*
- Őt akarom.
*Jelenti ki egyszerűen, makacsul. Az ajtókat kezdi el fürkészni.*
~Tudom, hogy nem lát, anya is mesélte hogy most lesz valami operációja, de nem érdekel. A saját szemeimmel akarom látni azt a libát, akinek az apja tönkretette anyu és apu életét!~
*Szorítja ökölbe a kezét, de mivel megérkeznek, egyből el is lazul. Szende pislogással húzódik közelebb Naruhoz, pillantása azonnal megakad Carmenen. Jó alaposan végigméri, de a férfi többesszámára, és az "öcskös" jelzőre meglepve felkapja a fejét. Ahogy végigméri Yamát fokozatosan kerekednek el a szemei és nyílnak szét az ajkai, csak Naru fejtologatására eszmél fel. Lesöpri a sapkájáról a kezét, megrázza a fejét, és megigazítja a haját. Becsukja a száját és lopva végigméri mégegyszer Yamakasit, majd magára öltve legbájosabb mosolyát, hátul összekulcsolt kezekkel Carmen elé ballag.*
- Alexis vagyok, én leszek az új szobatársad!
*Rebegteti meg a szempilláit, majd elintézve a dolgot Yamához siet. Ráér bosszút állni később is.. ha tudja elkapja a fiú kezét, és elkezdi húzni vissza Naru felé.*
- Téged hogy hívnak? Van barátnőd? Mit csinálsz ma este? Te is itt laksz az Akadémián? Ugye körbevezetsz?
*Bombázza a kérdéseivel a fiút, de egy percre sem engedi el a kezét.*
|
*Ráérős léptekkel ballag a folyosón, egyik keze lazán zsebre dugva, a másik Alexis vállán pihen. Néha a fejére pakolja a kezét, és a baseball sapkán át megkócolgatja a haját egy huncut mosollyal, majd rákacsintva ismét előre néz. A szobához érve bólint egyet.*
- Itt is van. Bár nem értem miért ragaszkodtál mindenképp Carmenhez, mikor tudod hogy..
*Elharapja a mondatot, hisz már ezerszer Alexis orra alá dörgölte. Sóhajt egyet, és megcsóválja a fejét, elengedi a lány vállát és megigazítja a fél vállán lógó táskáját, majd bekopog. Ha választ kapott, lenyomja a kilincset és beballag.*
- Herceg..ouh, öcskös, sziasztok. Nem akartam zavarni
*Vigyorodik el és oldalra dönti a fejét, de sietve észbe kap, és a kezét ismét Alexis fejére pakolja. Megtologatja egy kicsit.*
- Carmen, vendéged jött. Alexisnek hívják, és gőzöm sincs hogy miért, de mindenáron beszélni akart veled..
*Dörzsölgeti meg zavartan a tarkóját, és ismét Yamára vigyorog.*
|
*A szavakra elhúzza a száját, s sóhajtva félrefordítja a fejét.*
- Nem lennék a helyedben, akkor sem, ha az a nő kedves.
*Csóválja meg a fejét, a kérdésre felkapja a fejét. S nagyokat pislog.*
- Féltestvéred?
*Elhúzza a száját, s közelebb lépked Carmenhez, s átkarolja a derekát.*
- És ő hol van? Gondolom nem jön ide..
*Húzza el a száját, s sóhajt egyet.*
|
*Érzi, hogy Yama őt nézegeti, de nem zavarja. Belekortyol a narancslébe, és a fiú felé fordulva a pultnak dől. A szavakra büszke mosoly költözik az ajkaira, arcára pedig némi pír, ám a továbbiakat hallva le is fagy arcáról. Meglötyögteti az italát, és megvonja a vállait.*
- Már kitűzték az esküvő időpontját. Rájöttem, hogy a nő egész kedves, múltkor apa kérésére elugrottunk hármasban sütizni, de.. azt hiszem hogy még mindig nem érti, hogy nekem nem a választottjával van bajom. *Lemondó sóhajjal megcsóválja a fejét* De igazából ez már cseppet sem számít. Anya helyét soha senki sem foglalhatja el, de apa végre boldog.. úgyhogy én is optimistán állok hozzá.
*Sóhajt fel, majd a narancslébe kortyolva visszateszi a poharat a pultra, és elmosolyodva visszafordul Yamához.*
- Apropó, említettem már? Van egy kislánya is. Lesz egy féltestvérem.
*Eltöpreng*
|
*A szavakra oldalra dönti a fejét, s végignéz rajta.*
- Csak magadnak köszönheted.. te változtattál meg, miattad lettem ilyen..
*Mosolyodik el, s elveszi a poharat. Belekortyol, majd ismét végignéz Carmenen. Most valahogy nem tud mit mondani. Elhúzza a száját, s mégegyet kortyol az innivalóból, majd eszébe jut egy kérdés.*
- Beszéltél az apáddal? Elmondtad neki az álláspontodat, vagy ne is erőltessem ezt a témát..?
*Dönti oldalra a fejét, s sóhajt egyet.*
|
*A válaszra elhúzza a száját, és visszafelé kezdi el húzni az ujját, mely az utolsó kupakon pihent ezidáig. Megáll a szénsavas narancsnál, kiemeli az üveget, azért a biztonság kedvéért beleszagol, s közben a térdével belöki az ajtót. A pulthoz lépeget, óvatosan kinyitja a szekrényt és levesz két poharat, ekkor karolja át Yama hátulról. Elmosolyodik, a nyakcsókra behunyt szemmel megborzong, s a poharakkal a kezében a fiú felé fordul.*
- Nem hittem hogy ilyen kellemesen kell csalódnom benned.. nem vártam volna hogy ekkora változáson mész keresztül.
*Mosolyog oldalra billentett fejjel, de sietve észbekap. Hisz nem akarja, hogy a vendég kiszáradjon. Visszafordul a pulthoz, leteszi a poharakat és beléjük tölti a narancslevet, rázárja a kupakot, majd az egyik poharat Yama felé nyújtja.*
|
*A szavakra sóhajt, s az ághyoz lépegetve leül. Körbenéz, a kérdésre a lányra néz.*
~Milyen otthonosan mozog itt..~
- Amit te kérsz, nekem teljesen mindegy
*Dönti oldalra a fejét, s feláll. Carmen mögé lépked, majd átkarolja a derekát, s megcsókolja a nyakát, majd elmosolyodva elszakad tőle.*
|
- Nem vagyok mérges!
*Duzzog, Bobby inkább elvonul a simi után a vackához, befekszik a kosarába, kényelmesen összegömbölyödik, és a mancsaira hajtja a fejét. Visszaballag az ajtóhoz, becsukja, és a kulcsot megkeresve kihúzza a zárból.*
- Ülj csak le!
*Mély levegőt véve az asztalra dobja a kulcsot, és otthonos mozdulatokkal a hűtőhöz ballag. Lehajol, kinyitja, és végighúzza az ujjait az üvegek kupakjain.*
- Mit kérsz inni? Kóla, szénsavas narancs, szénsavas málna, rostos narancs, rostos alma, rostos szőlő..?
*Emeli fel a fejét a választ várva*
|
*A kérdésre a lányra néz, s elmosolyodik.*
- Mindent..
*Intézi el egy szóval, a szállásra érve sóhakt. Elengedi a lányt, s ahogy Bobby besüvít összehúzza szemeit. Carmen kifakadására elmosolyodik, s oldalra dönti a fejét. Megfogja a kezét, s végigsimít rajta.*
- Ne legyél mérges!
*Dönti oldalra a fejét, de ahogy Bobby hozzádörgölőzik lenéz rá, s elmosolyodik. Megcsóválja a fejét, elengedi a lány kezét, s megpaskolja a kutya fejét. Körbenéz a szobában, s felrémlik neki néhány emlék. Elhúzza a száját.*
~Ostoba voltam..~
*Rázza meg a fejét, s beljebb lépked, majd várakozón megáll.*
|
*A fiú suttogására meglepődve felemeli a fejét, majd értetlenül megrázza.*
- Mit köszönsz?
*Kérdez vissza kíváncsi mosollyal. Most minden olyan más.. de talán nem is bánja. Jó ez így.. később meg majd lesz valami, kész. Lassan elérkeznek a lányok szállására. Bobby megáll a szobája előtt és engedelmesen leül, így ő is megáll. Előkeresi a szobakulcsát, a zárba nyomja, elfordítja, és lenyomja a kilincset.*
- Menj csak.. *nem tudja befejezni mert kutyája azonnal besüvít, és rántja magával őt is. Nyekkenve bukik orra, és botladozva, de talpon marad. A póráz kicsúszik a kezéből, Bobby pedig izgatott vakkantással felugrik az ágyra. Csípőre teszi a kezeit* Bobby, ez udvariatlanság volt! Kérj bocsánatot!!!
*Rivall rá parancsolón a kutyára, aki fülét farkát behúzva, nyüsszenve leszökken az ágyról. Yamához sompolyog, hozzádörgölőzdik a combjához, és nyüsszögve megnyalja a tenyerét.*
|
*A lopakodásra elmosolyodik, s a kezükre néz. Mély levegőt vesz, előre néz. A szobájához érve sóhajt, s Thomasra néz. Elgondolkozik, majd kinyitja az ajtót, s megfogja a kezét. Ránéz, majd oldalra biccenti a fejét. Ezzel arra akar célozni, hogy jöjjön be. Mondjuk azt még nem találta ki, hogy minek, de erről Thomasnak nem kell tudnia xD. Ha bejött, akkor becsukja az ajtót, s az ágyhoz húzza, leülteti, s beleül az ölébe. Elmosolyodva átkarolja a nyakát, s hosszan megcsókolja.*
|
*A lány kijelentését hallva elmosolyodik, és egy pillanatra jobban magához húzza.*
- Nekem is jó veled lenni..
*A Kastélyba beérve ő lopakodó üzzemódra vált, lehámozza karját Alexa vállairól és helyette a kezét fogja meg, ha hagyja akkor úgy vezeti. Halkan lenyomja a kilincset és bedugja a fejét, bekukucskál, körbenéz, majd átsipircel a szobán, folyosón, és ez így megy a lépcsőkig. A lányra mosolyog, majd lábujjhegyen elkezd fellépegetni. Ugyan néhányszor egyensúlyát veszti, de így legalább halk.. végül halkan!!, de elérkeznek Alexa szobájához. Körbesandít, majd bólintva a lányra mosolyog, és a falnak dönti a vállát.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
