|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Akármennyire is tiltakozol ellene, ugyanúgy a TE apád is.
*Teszi karba kezeit, és úgy néz Yama után. Sóhajt egyet, Carmen szavaira lenéz a földre.*
- Nem, Carmen. Le akarom zárni ezt az ostoba korszakot, amikor minden Luke körül forog és mindenki azt várja, mikor csap le.. én vagyok a legidősebb, kötelességem ennek véget vetni.
*Ökölbe szorítja kezeit, a puszira meglepődve elmosolyodik. Ez azt jelentheti, hogy már nem mérges annyira..talán..*
- Óvatos leszek apával is.
*Biccent a lánynak. Nézi, ahogy távolodnak, s sóhajtva elindul ő is. Kezeit zsebre dugja, és töprengve a kastély felé ballag.*
|
*Elkomorodik, mikor ismét szóba kerül Luke, de ő már nem szól bele. Yama után néz csalódott szájhúzással, majd visszafordul Naruhoz.*
- Részben igaza van. Nem attól nagyfiú valaki, hogy elfogadja a másik őrült kihívását, hanem attól hogy elég bátor ahhoz, hogy visszautasítsa.
*A földet nézi Bobby pórázát csavargatva az ujja köré.*
- Édesapádról meg....
*Felemeli a fejét és megereszt egy bíztató mosolyt.*
- ..mindenkinek joga van esélyt kapni. De ne vidd túlzásba..
*Naru elé lép, a mellkasára támaszkodva lábujjhegyre áll, ha hagyja ad neki egy puszit, majd megfordul és ő is Yama után indul. Bobby tele van energiával, így kocogva viszi végig a Kastélyhoz vezető utat, miközben a mai bulin töpreng.*
|
*Megrázza a fejét Narumi kijelentésére...*
-Ceh..
*Ennyi a véleménye róla.. :P A "nyalizó" lányra néz, Carmenre, majd Narumit nézi egy darabig.*
-Ehh.. ha annyira nagyfiú vagy, nem mennél egyenesen a halálba..
*Lukera céloz, majd elfordítja fejét.*
-De csak tessék..
*Megvonja vállait, s halkan hozzáteszi.*
-Jah és az apáddal' kapcsolatban, ne mond, hogy nem szóltam.. át fog vágni, abban biztos lehetsz... tudom, hisz én is ilyen voltam/vagyok..
*Lehajtja fejét, majd sóhajtva felnéz.*
-Szóval. Legyetek csak tettesben'. Én megyek.
*Ha nem állítják meg, felmegy a szobájába, s előkészül a bulra'!*
|
*Na, hát már megint megállítják. Sóhajtva fékez le ismét, és felnéz az égre. Motyog valamit Yama követelőzésére, de csak a második felét mondja ki hangosan.*
- Hidd el, hogy megtenném, ha tudnám hol szállt meg. De tessék, ha fel akarod túrni a város összes szállodáját, moteljét és apartmanját, csak tessék..
*Megcsóválja a fejét, és úgy nézi az öccsét. Carmen szavaira a lányra néz, és megfogja az egyik kezét, ha hagyja.*
- Köszönöm, hogy te egy fokkal jobb belátáson van.. de tudom, hogy ő újra olyan, mint mikor kicsi voltam. Nem kell aggódnod, nagy fiú vagyok már..
*Kihúzza magát, és csípőre tett kezekkel összehúzza a szemeit.*
- Egyéb sóhaj? Legyetek türelmesek, és várjátok meg, amíg ő keres. Mondta, hogy nagyon elfoglalt, de fel fog keresni.
|
- Mi az hogy találkozni akarsz vele?!
*Fordul a fiúk után és mérgesen szusszan egyet*
- ÉN akarom először látni!!
*Rohan Naru után és a másik vállát fogja meg.*
- Figyelj, te teljesen el vagy tájolva. Abból, amiket meséltél az édesapádról, nem hiszem hogy.. bár..
*Mély levegőt vesz, és merengve felnéz Narura.*
~Fejjel megy a falnak..de ha Yama módszerét követem, soha az életben nem fog rám hallgatni.~
* Karba teszi a kezeit és az égre néz*
- Végülis..lehet hogy megváltozott.. de szerintem ne dőlj be neki egykönnyen, nehogy később nagyot koppanj. És a jótékonykodással is csínján..
*Húzza össze szemeit aggódva.*
|
*Örömmel látja, hogy Caremennel egy véleményen vannak.*
-Hé, Narumi! Én..én... tudod, hogy tiszta szívemből gyűlölöm! És nem érdekel, hogy visszajött és látni akar! Találkozok vele, de nem fogok vele normálisan viselkedni.. arra ne is számítson!
*Oldalra fordítja fejét, majd a fűbe köp, "jelzés" képpen, hogy készül valami.. az apjával kapcsolatban.. :P Narumi szavaira teljesen elmérgesedik, s nem hagyja, hogy tovább mennyen, megragadja a vállán.*
-Ne merj most elmenni! MOST! Rögtön találkozni akarok vele! Vigyél oda!!!!!!
*Parancsolja inkább bátyjának, de azért nem felejtette el a tegmapit. ;) És a ma estét.. éjfélt sem..*
-Szóval?!
|
*Kezeit maga elé tartva cikázik pillantása a páros között. Értetlenül mosolyog, ám mikor Carmen megragadja és a ruhájánál fogva rázni kezdi, lefagy a mosoly az arcáról. Lehámozza magáról az ujjait*
- Nyugodjatok meg! Igen, adtam neki. Régen elhagyott minket, de az már a múlt. Megváltoztatni nem tudja, de visszajött, hogy jóvá tegye!
*Felcsattanva néz Yamára, majd egy felenyhülő sóhajjal megrázza a fejét.*
- Azt mondta holnap vagy holnap után beugrik. Látni szeretne téged.
~Bár azt hiszem ez nem kölcsönös. Talán jobb lenne Yamát egy rácsos ketrecbe bezárni a találkozás alatt.~
*Carmen szavaira megrázza a fejét, és hátrébb lép egyet.*
- Az apám, bármi is történt, és kész! Majd a legközelebbi találkára elhozlak titeket is, és be fogjátok látni, hogy nekem van igazam.
*Bök saját magára, és tovább indul a Kastély felé.*
- Ha máshogy gondolná, nem keresett volna fel..biztos vagyok benne, hogy megváltozott..
|
- Mi az hogy beszéltél vele?? És mi ez az elvarázsolt arc??
*Mered ökölbe szorított kezekkel Narura, majd morranva megragadja a pólója nyak részét, ha nem figyel, és elkezdi rázni.*
- Te nem vagy magadnál!! Tudom hogy a példaképed, de legalább szóltál volna, ha felkeres! Amit tett, az nem olyan, mint amit te tettél, hanem ezerszer rosszabb, és te úgy beszélsz róla mint a..mint a.. *eltöpreng, és ha tudja tovább rángatja Narut* ..mint az apádról!!
*Elengedi és mély levegőt vesz.*
~Végülis..ebbe nekem nincs is beleszólásom..~
*Figyeli Yamát, és sóhajt*
~De egy véleményen vagyunk legalább..~
|
*Nem tűnik fel neki Ayumi távozása, csa Narumit hallgatja.*
-Persze.. csak beszélgetni.. és te örülsz ennek? Ez röhejes..
*Megvonja vállait.*
-És még pénzt is kért?! Adtál neki, remélem nem! Nem érdemli meg! Elhagyott minket.. azt se tudom, hogy hogy néz ki.. ehh..
*Narumi szavai megütik. Hasonlít az apjára, ennyire?*
~Ceh.. nem nagyon érdekel, hogy hasonlítok-e rá, de kidekorálom a képét!~
*Ökölbeszorított kezekkel néz Narumra.*
-Hol van most?
*Vicsorogna is, ha kutya lenne, de nem az.. XD*
-Vezess oda! Beszélek vele..
~És más is fogunk csinálni..~
|
*Megtorpan, mivel egyszerre ketten állítják meg. Ayumi távozása fel sem tűnik neki, úgy néz hol öccsére, hol Carmenre.*
- Először is, nem akart semmit. Csak beszélgettünk. Másodszor, azért nem szóltam, mert éppen mással voltatok elfoglalva.
*Megvonja a vállait és felnéz az égre.*
- Felkeresett, és beültünk kávézni.. beszélgettünk.. rengeteget.. *mosolyodik el* Átutazóban van erre, és látni akart. Elmesélte mi történt, és hogyan élt. És pénzt kért.
*Vonja meg ismét vállait természetesen, s letérdel Bobbyhoz. A fejét simogatva, merengve mosolyog tovább.*
- Teljesen olyan mint régen.. vicces és jófej, mégis olyan csendes.
*Felnéz Yamára, és az arcát kezdi fürkészni.*
- Igen.. az arcvonásaiban rá ütöttél.. én a szemét kaptam..
*Egyenesedik fel és Carmenre néz.*
- Nincs ezen mit megbeszélni. Apa végre újra itt van...
|
*Megszerzett zsákmányával elhátrál, ám a nevet látva.. ledöbbenve dermed le, így Naru könnyedén kikapja a kezedből.*
- De..Naru ő..
*Ökölbe szorítja a kezét, és fogait is.*
- Én is találkozni akarok vele...
*Szűri fogai közt, bár látszik rajta, hogy nem bájcsevej miatt.. Ayumi szavaira odakapja a fejét, és biccent neki.*
- Rendben van. Köszi, hogy szóltál nekünk!
*Kiált még utána, majd ő is Naru után siet, és a másik vállába csimpaszkodik bele. Bobby szaglászódva elvan magában.*
- Igen, mit akart?? És miért nem szóltál?? Segíthettem volna..beszélhettünk volna..
*Néz rá igencsak morcosan.*
|
*Figyeli a testvérpárt, s végül úgy dönt, hogy itt nem maradhat.. minek? Lenéz a karjaiban lévő kutyára.*
-Mennyünk..
*Mondja ki félhangosan, majd leguggol a kutyával, leteszi, s rácsatolja a pórázt, s feláll.*
-Mi megyünk..
*Néz Carmenre, aki valószínűleg még ott van, ha nincs, akkor szó nélkül távozik. Megvonja vállait, majd a kiskutyával versenytfutva felérnek a szállásukra, s töpreng közben Narumin.*
~Most biztos elveszettem a bizalmát.. miért vagyok mindig ilyen balszerencsés?! Sosem tudom tartani a számat.. de én akkor is segítek neki! Akár akarja akár nem!~
*Jelenti ki határozottan magában, közben a mellette futó Arisára néz.*
-Velem tartasz? Áh, nem. Te már akkor aludni fogsz..
*Megcsóválja fejét.*
-Meg amúgy sem vinnélek magammal.. jobb, ha te fedezékben maradsz.
*Mosolyog a kutyára, aki már alig áll a lábán. Felérnek a szobájukba, s lepihennek mindkettek..*
|
*Narumi szavaira csak bólogat bőszen.*
-Persze, hogy semmi közünk egymáshoz és ezt te is tudod, hogy miért..
*Lehajtja fejét, s mikor Carmen Narumi farzsebébe nyúl, s kiveszi a borítékot csak megvonja vállait. Ledöbben a következő szavakra, s le is engedi kezét.*
~Apával!? De hisz ő... ő... elhagyott...~
*Megcsóválja fejét, majd Narumi után néz, ahogy elindul a Kastély felé. Lenéz a földre, s két pont között cikázik szeme, majd ökölbeszorítja kezeit, s úgy rohan testvére után.*
-Várj!
*Kiált utána, majd ha utoléri a vállára teszi egyik kezét.*
-Mit akart?!
*Kérdezi kissé dühösen, majd visszanéz Ayumira és Carmenre. S gondolkodva vissza Narumira.*
|
*Mikor elmegy Ayumi mellett, és meghallja a szavait, lenéz a földre.*
- Kérlek ebbe ne avatkozz bele.
*A kiáltást elereszti füle mellett, Yama szavaira megáll. Nem lép közelebb. Csak zsebre dugott kezekkel, összehúzott szemekkel mered öccsére. Megvonja a vállait és lehunyja a szemeit egy sóhajjal.*
- Rendben. Ha semmi közünk egymáshoz, akkor nem mondom el..
*Már fordulna meg, mikor megérzi Carmen kezét a farzsebében. Kipattannak szemei, megpördülve a lány csuklója után kap, de már későn. Carmen kezeiben egy hófehér boríték van, amire gyöngybetűkkel ez van vésve: Michael Speak. S e két szó a lánynak mindent elárulhat..*
- Carmen!
*Emeli meg hangját, mintha egy kutyát szidna meg, és kikapja a kezéből a levelet durván, és gyorsan. Yamára néz, miközben visszagyűri a zsebébe.*
- Találkoztam apával..
*Kikerüli a kotnyeles lányt, és Ayumit is, miközben elindul a kastély felé.*
|
*Hagyja, hogy Naru magához ölelje. Az emlék még az ő fejében is tisztán ég, a felidézésére elmosolyodik. Kislány volt még akkor..a szavakat hallva viszont felkapja fejét.*
- Olyan furcsa vagy mostanában.. mi történt?
*Néz rá nagy szemekkel, de Naru már megy is Yamához. Utána fordul, töprengve fogva Bobby pórázát.*
~Valami történt..~
*Oldalra döntött fejjel nézi Narut, majd makacsul összehúzza a szemeit. Eltökélten odalép hozzá, és amíg Yamával "trécsel", egy egyszerű mozdulattal belenyúl a farmerjának a farzsebébe, és ha talál ott valamit, egyből kirántja.*
|
*Yamakasi szavai megütik, s mikor mögé kerül megretten. Halkan mer csak megszólalni, de határozottan.*
-Rendben. Békén hagylak.. De a bátyjádnak szüksége van rád! Hát nem érted?!
*Elengedi a fiú, de a szavainak semmi haszna.. Lehajtott fejjel néz Arisára, aki csak bámul rá angyali szemekkel, majd leguggol hozzá, s megcirógatja fejét. Ekkor hallja meg Yamakasi szavait, amit Narumihoz intéz. Elege lesz ebből, majd feláll, s a fiú vállára teszi a kezét.*
-Hogy lehetsz ilyen a saját véreddel?? Ha nekem lenne testvérem, biztos megbecsülném..
*El is hallgat, majd leveszi kezét Yamakasi válláról.*
-Én ebbe jobban már nem folyok bele...
*Narumira néz, s ahogy elhalad mellette, halkan mond valamit.*
-Bocs, hogy elmondtam... Azthittem, hogy ők rátudnak beszélni arra, hogy ne menny ma éjjel oda.. de tévedtem.. *hangosra vált* Önfejű vagy!!
*Vonja meg vállait durcásan, majd ismét leguggol Arisához, s felveszi karjaiba. Ránéz, mélyen a szemébe.*
-Remélem rád mindig számíthatok... mert te számíthatsz, ezt ne feledd el!
*Mondja a kiskutyának, aki csak kidugja a nyelvét, majd megnyalja a kezét, amivel simogatja. Felnéz Narumira, majd Yamakasira, s megcsóválja a fejét.*
|
*Lenézően néz Ayumira.*
-Ceh.. ki kérte, hogy számíts rám?
*Kérdezi gúnyos hangon, s ekkor kezdi el lökdösni a lány, Narumi felé. Egy laza mozdulattal a lány mögé kerül, s a füléhez hajol.*
-Ne mond meg, hogy mit tegyek! Megértetted?!
*Kérdezi, s közben a zsebében turkál.. a kés.. még mindig nála van, amivel Caremnet tartotta fogságban. Sóhajtva elengedi a lányt, s jó mélyen a szemébe néz, összehúzott szemekkel.*
-Haggy békén engem!
*Előre lép egyet, de szemét nem veszi le Ayumiról. Ekkor szólítja meg Narumi, s csak megáll előtte. Szemforgatva karbateszi a kezét.*
-Na és ugya mi olya fontos, hogy velem meg kéne beszélned? Szerintem semmi közünk egymáshoz!
*Elfordítja a fejét, s le esik neki hogy öcskösnek szólította a bátyja. Ökölbeszorított kezekkel néz a szemébe.*
-Yamakasi! Nem öcskös és nem Yama! Megértetted?! Vagy az lenne a legjobb, ha hozzám se szólnál!
*Vonja meg vállait, majd durcásan elfordul.*
~Ceh.. mit képzel magáról??? Haggyon már békén. Legyen a kis védencével, aki úgyis annyira félti!!~
*Jah.. védenc.. Carmen. Továbbra is makacsul áll, s ha Narumi elkezdi a mondandóját ugyan végig hallgatja, de a tartalomtól függ, hogy mit fog csinálni.*
|
*Mosolyogva fogja meg Bobby mancsát, és megrázza. Carmen szavaira felkapja fejét, meglepettségét felváltja egy komor pillantás Ayumi felé.*
- Ennyit a maradjon köztünkről..
*Dünnyögi félhangosan, felegyenesedve szorosan Carmen elé áll. Látja rajta, hogy mindjárt kifog borulni, a halk szavak pedig méginkább ezt támasztják alá. Sóhajt egyet, fél szemmel látja, hogy Yama nem hal bele az aggódásba..*
- Carmen, figyelj rám..
*Fordítja el a messzebb levőktől pillantását, és ha a lány nem figyel, magához rántja és szorosan karjaiba zárja. Egy gyengéd mosollyal végigsimít a haján.*
- Te is tudod, hogy nem azért folyamodok erőszakhoz, mert élvezem. De ez egy olyan kihívás, amit nem utasíthatok vissza. Büszkén megyek oda, és EGYEDÜL!
*Hangsúlyozza ki ezt a szót, de mielőtt a lány akadékoskodhatna, lehunyt szemekkel szorít az ölelésen.*
- Köszönöm, hogy aggódsz értem, de nem lesz semmi baj. Bízz bennem.. emlékszel mit mondtam neked pár éve?
~"- Naru! Mi örökké együtt maradunk, igaz?
- Öhh..tessék? Öö, háát..
- Naaruuu!
- Jól van kicsilány, ne durcizz nekem! *nevetés* Igen, örökké együtt maradunk. Soha nem hagylak el!
- Ígéred?
- Ígérem."~
*Elengedi Carment, és végigsimít az arcán, ha hagyja, majd Yama felé indul.*
- Beszélhetnénk, öcskös?
|
*Nem is kell mennie, szó szerint belebotlik Naruba. Meglepve pislog fel rá, de aztán össze is szedi magát. A kérdésre nem válaszol, Bobby viszont örömmel ad pacsit Narunak.*
- Miért akarsz mindenáron kórházba kerülnöd?
*Teszi csípőre a kezeit, mérgesen összehúzott szemekkel, hangja számonkérő, de inkább kétségbeesett, mint dühös.*
- Miért kell mindenképpen összecsapnod Lukeal? Belehalnál, ha egy hétig nem lenne semmi bajod? Még a sebed sem gyógyult meg! Ennyi híja volt, hogy elveszítselek
*Mutatja hüvelyk és mutatóujján a hajszálnyi távolságot.*
- És most meg te mész oda hozzá. Attól hogy fegyvered van, máris legyőzhetetlennek érzed magad?!
*Emeli meg a hangját, majd le is halkítja, alsó ajkát lebiggyesztve.*
- Olyan vagy mint Matt.... miért kell nektek folyton csak nagyzolni??
|
*Carmenre néz hirtelen, s meg is fogná, hogy várjon, de kicsusszan kacsói közül.*
~Túl önfejű... így mégjobban fel fogja húzni Narumit.~
*Megcsóválja fejét, s Yamakasi szavaira is csak sóhajt egyet.*
~Na, ez aztán az összetartás, szeretet, béke és meghitt családi hangulat...~
*Megcsóválja fejét. Arisa pedig rögtön elmenekül Bobby elől... El Yamakasi lába mögé. XD Végül unott arcal néz a fiúra.*
-Na jól van! Így kérjen tőled az ember segítséget..
*Megvonja vállait, ekkor veszi észre, hogy Narumi is megjött. ELkezdi noszogatni a fiút, hogy mennyen oda.*
-Menny már! Beszélj vele TE! Rád biztosan hallgatni fog!
*Suttogja a fiú fülébe, s remélhetőleg hallgat is rá. Arisa közben cibálja egy kicsit a fiú nadrágját, de el is engedi. Megunja.. XD*
~Valahogy segítenem kéne nekem is.. én már próbáltam vele beszélni, nem vált be.. *fel néz az égre* Adjatok valamilyen jelet! Csak egy jelet kérek!~
*Sóhajtva lenéz a földre, hisz nem kapott semmilyen jelet..*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
