|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Jól van, megmarad. De semmi bunyó, bajkeverés, és néhány napig az idegeire is vigyázzon. Az enyémeket már úgyis kikészítette.
- Nnaaa, drága szépséges nővérke, hát illik ilyet mondani?
*Nevet fel miközben magára húzza a pulcsiját, ám amint egy seprű nyelének a vége nyomódik az orrához, egyből elkomolyodik.*
- Az a szerencséje, hogy nem vagyok szumó' bírkózó. Na tűnés, mielőtt beadok a fenekébe még egy tetanust.
- Kézcsók!
*Szökken le az ágyról, s mellkasát masszírozgatva kilép az ajtón. Várja az összeborulós képet, ehelyett.. Carmen a földön rajzolgat, Yama meg a székeken fekszik.*
~He? Ha meghalok akkor se jönnek össze? Hát így haljon meg feleslegesen az ember.. ez szörnyű..~
- Jó reggelt, csipet csapat!
*Mosolyodik el, és kitárja a karjait. Az ajtó kinyílik mögötte, és egy seprűnyél jól kupán vágja. Fejéhez nyúlva szisszen fel, és megfordul.*
- Héé, áúú
- Semmi pattogás, semmi ficánkolás, és legfőképp cccccssss!
*Morran rá a nővérke, s becsapja az ajtót. Kinyújtja rá a nyelvét, majd egy mosollyal visszafordul, és várja hogy odakászálódjanak hozzá - ha egyáltalán érdekel valakit.*
- A nővérke pár napig még ágyban kell maradnom, szednem kell a gyógyszereit, és ha nem lesz semmi panasz a szívemre, akkor fokozottan, de folytathatom az éeltmódom.
|
- Innen már nincs visszaút.
*Sóhajt, előhúzza vázlatfüzetét, a ceruzát, a festékescuccokat még nem veszi elő, először a vázlat. Az MP3at a fülébe dugja, s elindítja a lejátszót.*
~Nézz rám.. ez a lány nem lesz jó feleség.. s engedelmes gyermek..~
*Elmerül a zenében és a portrében. Na vajon kit rajzol?... Csinál egy halvány vázlatot, a fontosabb vonalakat megerősíti, majd előpakolja a festékes cuccokat, és a kis befőttesüvegben hozott vizet. Vízfestékkel szépen elkezd festegetni, a lapot felhúzott lábaira fektetve. Az éjszaka során biztos elkészül a képpel.. látja, hogy Yama ott fekszik. Csinál arról is egy festményt, Bobbyról is egyet, aztán inkább visszatér a vázolgatáshoz. Értelmetlen képek.. Naru.. ő.. összefűzött ujjak.. a félszív alakú medál.. csillag.. fák.. reggelig elrajzolgat, anélkül, hogy lehunná a szemét. Ha lejárnak az MP3 számai, akkor újra elindítja őket.*
|
*Benyit, visszasétál a cuccaival a székhez, ahol ült, de nem néz a lányra, ha esetleg ott lenne. Előhúzza a takaróját, s magára teríti. Felkuporodik a székre, s ráhajtja a fejét. De azért egy valamit mégis megkérdez a csajtól. Felé fordul, de túl messze van. Így nem szólal meg, maga elé mered, álomra hajtja a fejét, s lehunyja szemeit. Megpróbál aludni..*
|
*Yama szavaira mégmélyebbre hajtja a fejét, de még a Lukeos résznél sem mond semmit. Nem tartja vissza a fiút, az ajtó csapódására Bobby felriad, s értetlenül körbenéz. Már megint ő csinált valamit? Ásít is egyet, és gazdájához baktat, aki csak sóhajt, s kitörli az ott árválkodó könnycseppet pillájáról. Az ajtóra néz*
- Yama.. egyszer majd rájössz, miért csináltam ezt... egyszer majd megérted, és igazat adsz nekem.. nem várom el, hogy az most legyen. Kivárom a sorom.
*Visszakuporodik átmelegített helyére a földön, s állát térdeinek dönti. Kutyája visszaheveredik mellé, s sóhajt egyet. Ezek az emberek..*
~Remélem nem csinál semmi butaságot..~
*Összehúzott szemekkel az ajtóra néz, majd vissza a földre. Lehunyja a szemeit, s mellkasára szorítja a kezét.*
~Legalább.. legalább már nem fáj.. igen. Már nincs minek fájnia...~
|
*Carmen szavai szíven ütik, ledöbbenve hallgatja, sóhajt, majd félrefordítja a fejét.*
-Most nincs igazad!!
*Vágja rá, s közben felé fordítja a fejét, a hangját is megemelei.*
-De most te döntöttél így...
*Megcsóválja a fejét, s inkább mégjobban megemeli a hangját, de egy könnycseppet sem ejt a lányért! Nem! Ő döntött... Elnéz a kivezető ajtó felé.*
-Ha esetleg Narunak hiányoznék, mond meg neki, hogy a szobámban vagyok. És, most elmomdom még Luke terveét, ha nem hiszed a te bajod. Fel akar csinálni, ennyi... Na szia!
*Összehúzott szemekkel néz rá, majd megindul, a kutya meg felkel, s rögtön szalad utána, egy vakkantás kíséretében. Báár.. lehet nem kéne mennie.. de megy. Sóhjatva tépi ki az ajtót, s bevágja maga után. Öhm..nem éppen ez az illem, de van ilyen. XD A szállása felé veszi az irányt, s fut, csak fut.. nem néz vissza..*
|
*Megrezzen, mikor a fiú leül mellé, szíve kihagy kettőt attól az egyetlen szótól.. szeme könnybe lábad, ajkát beharapja, pedig megígérte hogy nem sír..nem sír.. nem sír.. nyáááj!*
- Én is szeretlek! Nagyon! *ő is az ajtóra néz egy mosollyal* Igen.. én.. mindennél jobban akarom..
*Sóhajt, lenéz a földre, majd megrázza a fejét.*
~Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, tedd meg, és vállald a következményeket.~
- .... de Yama, mi nem lehetünk együtt.
*A fiúra néz, mélyen a szemeibe, mintha abból akarna kiolvasni valamit. Az ő tekintete? Az már az imádkozáskor elködösödött, s a homály leple alá húzott minden érzelmet.*
- Nagyon szeretlek, te is tudod. De ebből az egy szóból sose sül ki jó. Balesetek, viták.. teljesen meggyilkoljuk egymás lelkét akkor is ha együtt vagyunk, de akkor is, ha nem. Talán odafent nem akarják, hogy együtt legyünk, talán csak így jött össze. Én már belefáradtam... belefáradtam abba, hogy kűzdenem kell a boldogságért, hogy kűzdenem kell az örömért, a szerelemért. Ha ekkora súlya van a szerelemnek, akkor nem emelem fel. Nem kockáztatok.. túl nehéz.. most kell lépnünk, mert ha folytatjuk, lehet hogy később sokkal nagyobb kára lesz. Sokkal nagyobb csalódás, és sokkal végzetesebb dolog. Gyáva vagyok kockáztatni. Egyedül nem megy. Nem várhatok el tőled olyan dolgokat, amiket sose tennél meg. Nem. Szeretlek, de száz szónak is egy a vége: ez nem működik.
*Elfordítja a fejét, és a alvó kutyákra néz. Nehéz döntés, a fiú számára talán érthetetlen, de már eldöntötte, és vállalnia kell.*
|
*Az aprócska csókra megébred, de nem nyitja ki szemeit. A halk szavakra sem nyitja ki, de mikor Carmen elég távol van, felül.*
-Jajj Carmen.. még mindig.. te.. én..
*Megrázza a fejét, majd halkan odasétál a lányhoz, nézi egy darabig, majd elmosolyodik, s leül mellé. Ha hagyja állát kezei közé veszi, s mélyen a szemébe néz, nem szól semmit.. csak egy szót mond..*
-Szeretlek...
*Csillognak a szemei, végül egy csókot ad a lánynak, ha ő is akarja. Végigsimít az arcán. A szemeibe néz, majd elszakad tőle, s az ajtóra néz, s elvigyorodik.*
-Naru is örülni fog, hogy.. mi.. újra.. ketten.. *gyorsan hozzáteszi* Csak ha te is akarod..
~NEEEEEM.. HÜLYE! Még egy kis időt hagyhattál volna neki.. öhm..~
*Megrázza a fejét, majd felegyenesedik.*
|
~"Szeret és én is őt"~
*Nyel egyet, és lehunyt szemekkel bólint.*
- Csak.. érdekelt.. örülök hogy boldogok vagytok. Igen, aludjunk..
*Nézi, ahogy Yama elalszik, és sóhajt egyet. Az ajtóhoz megy, letérdel elé, összefűzi az ujjait, lehajtja a fejét, lehunyja szemeit, kihúzza magát, és néma imádkozásba fog. Miután befejezte, felnéz a plafonra és mély levegőt vesz.*
~.. és ha kérhetek még valamit. Intézzétek el, hogy Yamakasi boldog legyen. Nekem teljesen mindegy, hogy hogyan, de kérlek hozzatok neki boldogságot. Ha ő jól fogja érezni magát Melissával, nekem az is tökéletes lesz. Csak az a lényeg, hogy találjon rá arra az útra, ami a boldogsághoz vezeti. Ha ez nem egyezik az enyémmel.. akkor elfogadom.. szenvedett már eleget.. én mellette maradtamk, mégis olyan távol vagyok tőle... annyira elérhetetlennek tűnik... ezért kérem a ti segítségeteket. Rátok bízom a Sorsom. Fejet hajtok bármilyen akarat előtt, ami az ő boldogságát szolgálja. Ámen~
*Fejet hajt, majd halk léptekkel visszamegy a székekhez. Már Bobby is alszik.. leülne, de megdermed Yama előtt. Gyomra görcsbe ugrik.*
~Muszáj.. muszáj megtennem.. nem bírok uralkodni magamon.. csak még egyszer.. utoljára..~
*Körbenéz, majd Yama fölé hajol, és egy gyengéd csókot lehel az ajkaira. Ezzel együtt ugrik fel neki az összes emlékkép.. együtt töltött percek.. nevetés.. sírás, de aztán összeborulás.. felegyenesedik, és sóhajt egyet.*
- Ég veled..
*Leül a legutolsó szék mellé, a földre, összekuporodik, átöleli felhúzott térdeit, karjait ráfekteti, de nem alszik. Úszik az emlékekben..*
|
*A szavakat hallva megcsóválja a fejét.*
-Pedig lenne valami, amit el kellene mondanom... De ha nem akarod, nem fogom. De jobb lenne...
*Megvonja a vállát, s a kérdésre felkapja a fejét, majd félrefordítja.*
-Miért akarod tudni? Szeret és én is őt..
~Vagyis nem egészen..~
*A lányra néz.*
-Igen, elég komolynak. Nem hisz... *sóhajt, de nem folytatja* Ideje aludni... holnap nagy szüksége lesz ránk' Narunak..
*Végigsimít a kutyán, majd lejjebb csusszam, s fejét a széktámlának támasztja. Lehunyja szemeit, s lassan elalszik, ha minden igaz. :P Sakura is elalszik az ölében.*
|
~Nem érdekel, ha csak játékszer vagyok.. nem érdekel, hogyha azt hiszi, bármikor megkaphat és bármikor eldobhat. Nem érdekel, ha csak játszik velem. Vele, mellette akarok lenni.. áhh, ostoba!! Félredobnád az elveidet?! Te igenis megérdemled azt, amire vágysz! Ne hódolj be! Bár.. már teljesen mindegy.. csak legyen végre vége ennek a helyzetnek.. félek hogy a szívem annyi szilánkra fog szétszóródni, hogy nem fogom tudni összeragasztani. Belefáradtam már a kűzdésbe, a csatázásokba. Elég volt.~
*A kérdésre összerezzenve rántja ki magát a gondolataiból.*
- Én csak azt mondom, hogy amit komolyan gondolsz, és komolyan eldöntesz, azt a szemembe mondd, és ne nekem háttal. Akkor elfogadom a döntést, bármi is legyen az.
*A másik kérdésre csak bólint, magához hívja Bobbyt és leül a Yama melletti székre. Az ajtóra néz, majd a földre a kijelentést hallva.*
- Nincs semmi Luke és köztem. A barátja szeretnék lenni, ha ő többet akar, azt sajnálom. De kérlek, ne most nyisd fel a szemem, bármi is az.. nem szeretnék még egy emberben csalódni.. nem akarok újabb rossz híreket.. várj vele..
*A fiúra pillant, majd a földre, miközben végigsimít Bobby fején, aki engedelmesen lefekszik a lábaihoz, mancsaira hajtja a fejét, és lehunyja a szemeit. Keze végigsimít a hátán.*
- Pihenj csak..
*Felnéz a plafonra, és hátradől a széken.*
- És.. Melissával.. komolynak ígérkezik a dolog?
*Yamakasi felé fordul egy erőltetett, apró mosollyal, s érdeklődő szemekkel.*
|
*A lány szavaira odakapja a fejét, de nem szól semmit. A kutyáját simogatja gépiesen, s mikor Carmen elé lép, s a kezét nyújtja, meg meghallja a kérdését elkerekednek szemei. Félrefordítja a fejét.*
-Barátok...
~Na, most légy nagyokos! HÜLYE.. ostoba vagy, ha hagyod veszni a csajt..~
*Határozottan összehúzza szemeit, s feláll. A lány szemeibe néz, s a kezét nyújtja.*
-Rendben. Barátok.
*Mindezt szemrebbenés nélkül mondja, s ha kezet fogtak, vissza leül a kutya mellé. Aztán a kérés is eszébe jut, de nem néz a lányra.*
-Tényleg mondjam a szemedbe..?
~Nekem menne.. de neked rosszabb lenne.. ha akarnád se tenném meg..~
*Megvonja vállait, s tovább simogatja Sakurát, akinek már égnek áll a szőre. Megejt egy morranást, mire gazdája végre befejezi a simit. Egy sóhajjal a lábaira teszi a fejét, de nem simizésért. Carmenre néz.*
-Nem ülsz le? Beszélnünk kell. Lukeról és Rólad. Valamit tervez..
|
*Yamára néz a szavait hallva, s mikor az ablakhoz lépve beszél hozzá, meglepve kerekednek el szemei, majd össze is szűkűlnek.*
- Nem hiszek neked. Mondd a szemembe, és elhiszem..
*Szegi fel dacosan a fejét, majd félrefordítva kutyájára néz, és suttogva énekel neki.*
- Ő soha nem jön már vissza.. szívét egy másiknak adta. A vágy üres olcsó kis játék.. ha kell.. én 100 évet várnék rád.. beletörődtem.
*Áll fel végül egy sóhajjal. Dehogy törődött bele.. de megfogadja Naru tanácsát. Yama elé áll, és a kezét nyújtja neki.*
- Barátok?
|
*A lányra néz, mikor a szavait hallja. Megcsóválja a fejét, s mély levegőt vesz.*
-Ő már csak ilyen. Megszokhattad volna.. szerintem meg rendbe jön. Ennyitől még nem halt meg senki.
~Vagyis igen.. asszem.. de ő NEM fog!~
*Megrázza a fejét, s a lányt nézi közben.*
-Csak nyugi.
~Nem megyek oda hozzá, még a végén megint rossz helyen lesz a lába, vagy akármi..~
*Megvonja vállait, majd a kutyájára néz. Carmen szavaira ismételten odanéz, majd sóhajtva feláll, s az ablakhoz sétál, nem néz a lányra, úgy fog bele.*
-Sajnálni lehet, de... 'ami megtörtént az megtörtént', és ezzel fejeztük be. Én is sajnálom, hogy így alakult, de ez van, ezt kell szeretni. *sóhajtva a lányra néz* Fogadok most azt fogod mondani, hogy magas lovon ülök, meg én vagyoks a sértett fél.. részben igazad van, de én ilyen vagyok.
*Megvonja vállait, s visszaül kutyájához.*
|
*Bobby nyalogatására akaratlanul is felnevet. Nem tehet róla, csikis.. eltolja magától, felemeli a fejét, és egy sóhajjal ránéz. Félremászik az ajtóból, és a falhoz kuporodik. Bobby utána mászik, és lefekszik félig az ölébe.*
- Hogy lehet ilyen?! Mosolyog.. mosolyogva közli hogy nem fog meggyógyulni..
*Néz Yamára, és megrázza a fejét. Összeszorított szemekkel sóhajt egyet, kutyáját simogatva.*
- Még ezt is elhülyüli.. ezt sem veszi komolyan.. *ökölbe szorítja kezeit, és a földre csap. Felhúzza a térdeit, kitúrva öléből Bobbyt, átöleli, és karjaira hajtja fejét.* Nem hagyhat itt... az engedélyem nélkül ne merészeljen elmenni.. hogy gondolta..??
*Szipogva a nyakában lógó félszívre néz, majd Yamára. Nyel egyet, és úgy figyeli.*
- Sajnálom. Nem tudom, ki mit rontott el, de ha én bármit is rosszul csináltam, akkor sajnálom..
*Visszahajtja fejét a karjaira, a félszivet markolva.*
|
*A lány kiront a szobából, s sírni kezd. Felkapja a fejét, s sóhajt.*
~Elmondta neki, amit nekem.. nem kellett volna..~
*Mivel a lányt nem érdekli Yama, ezért ő sem foglalkozik vele. Sakura felkel a sírásra, s ásítva nyújtózik egyet, majd gazdája mellett köt ki. Oldalra biccentett fejjel néz rá, majd odabújik hozzá, végignyalja az arcát is.*
-Jajj.. Sakura..
*Végigsimít rajta egy gyenge mosollyal majd sóhajtva a lányra néz.*
|
*Mikor Naru közli, hogy nem fog meggyógyulni, fordul vele egyet a világ, Megrökönyödve hallgatja a szavait, arcán végiggurulnak a könnycseppek. A mosolygós részhez érve nagyot nyel, és magára erőltet egy gyenge mosolyt. Bólint.*
- Emlékszem.. mosolygok, ha te is mosolyogsz..
*Letörli a könnyeit, és megereszt egy őszinte mosolyt. Mikor elkezd köhögni, elkerekednek a szemei, a nővérke kitessékeli, de lábai nem engedelmeskednek. Lassan feltápászkodik, elkezd hátrálni, Naru keze kicsusszan ujjai közül. Utána nyúl, de már nem éri el. Kezét szája elé kapja, megfordul és kiszalad a gyengélkedőről. Behúzza maga után az ajtót, nekidől és lerogy a földre. Yama sem érdekli, arcát tenyerébe temetve tör fel belőle a bent elfojtott zokogás. Bobby felkapja a fejét, nem érti gazdáját. Talán neki is be kellett volna mennie? Ő csinált valami rosszat? De mit..? Le is ugrik a székről, gazdájához szalad, nyelve végigszánt az arcán és nyüsszögve ficánkol körülötte.*
|
*Carmen könnyeit látva sóhajt egyet, és óvatosan megrázza a fejét. Végigsimít az arcán, és megemeli az állát.*
- Hé, ne bőgj már.. nekem kéne sírnom.. nektek feldobni engem.. ehelyett.. én vígasztallak.. titeket..
*Csóválja meg a fejét. A kérdésre a lányra mered, s eltöpreng.*
~Ki fog borulni.. szemét dolog tőlem, de meg kell adnom nekik a kezdő lökést. Ha ezek után sem békülnek ki, én tényleg megeszem a kalapom..~
- Hercegnő.. nem.. nem valószínű... *sóhajt egyet, és felnéz a plafonra* tudod te is.. hogy milyen életem volt.. az önvédelem.. az utazgatás.. a védelmed.. a szívem.. kikészült.. nem valószínű.. hogy túlélem ezt az éjszakát..
*Sóhajt egyet, komor tekintettel a lányra néz, és megszorítja a kezét.*
- Hé.. szeretném ha mosolyognál.. úgy gyönyörűbb vagy.. ilyen képet szeretnék.. magammal vinni.. majd kint bőghetsz.. és.. emlékszel mit mondtam.. nem? Nem zokogok én se. Ne zokogj te se.
*Felköhög, mellkasához nyúl ami ismét elkezd szúrni. A nővérke pedig feltépi az ajtót, és szúrósan Carmenre néz.*
- Lejárt a két perc, sipirc! Maga meg ne reagálja túl..
*Lép Naruhoz és infúzión bead neki egy szurit.*
|
*Felkapja a fejét, amint Yama kijön, rászól Bobbyra hogy maradjon, és beszalad Naruhoz. Becsapja maga után az ajtót és térdre rogy az ágy mellett.*
- Naruu! Hogy érzed magad??
*A nyakláncot meglátva elmosolyodik, és megrázza a fejét.*
- Nem. Most nálad van a lehető legjobb helyen.
*Sóhajt, a bókra, miszerint tőlük jobban lett, elneveti magát. Megfogja Naru kezét, ha hagyja, és ráhajtja a fejét.*
- Annyira megijesztettél.. de ugye meggyógyulsz?
*Szemeibe könnyek szöknek, úgy néz Narura kétségbeesett tekintettel.*
|
- Öcskös.. nehogy bőgj nekem.. egy igazi férfi.. sose sír..
~Vagyis csak néha~
*Mosolyog bíztatóan öccsére, mikor megöleli, lehunyja a szemeit, és amennyire tudja, viszonozza. Öccse szemeibe néz, és ha hagyja ujjaival letörli a könnyeit.*
- Tudsz te rá vigyázni.. csak az az ostoba önbecsülés.. *megrázza a fejét, magára erőltet egy mosolyt* Ha valaki lányos hangon sikít.. akkor ronts ránk..és vedd el a hárpiától a szurit..
*Nézi, ahogy Yama távolodik, és sóhajt egyet. Kezét mellkasára teszi*
- Jó éjt, öcskös..
*Megvárja, míg Carmen is beront. Ismét magára erőltet egy mosolyt, és meglengeti a nyakláncot.*
- Hercegnő... hey, ez nálad jobb helyen van.
*Nyújtja oda neki, ha nem fogadja el, egy sóhajjal visszaakasztja a nyakába.*
- Már jobban vagyok.. hogy láthattalak..titeket..
|
*Naru szavaira összehúzza szemeit, végül könnyek szöknek szemeibe, s ha hagyja átöleli.*
-Naru!! Ne mondj ilyeneket! Kérlek..
*Szorosan magához öleli, majd elszakad tőle, letörli a könnyeket, s az ajtóra néz.*
-Könnyű mondani... *szipog* Vigyáznék rá, ha tudnék.. de.. áh.. *Carmenre gondol egy pillanatra* Meg fogja érteni.. el kell mondanom valamit! *néz komolyan bátyjára, de eszébe jutnak a doki szavai, s legyint a kezével* Áh.. haggyuk.. nem lényeg.. illetve lényegn ek lényeg, de nem a te állapotodban.. Itt leszek egész éjjel a folyosón, ha bármi kell, kiálts!!
*Néz rá, majd feláll, de előtte még megöleli testvérét, s szomorúan lép az ajtó felé, hátrafelé persze.*
-Jó éjt.. Naru.
*Végül megfordul, kinyitja az ajtót, s Carmenre néz, ha még ott van.*
-Carmen? Mehetsz.
*Int neki, majd a székre ül, ahol az előbb is volt. Lehajtja a fejét, s arcát kezeibe temeti.*
~Mit tegyeeeeekk??? Naru.. áh..~
*Megrázza a fejét, s letörli újabb könnyeit.*
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
