|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:54 - |
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*A felálló lány után néz, őt aztán nem érdekli, ha legurul a lépcsőn.. na jó, ez így nem egészen igaz, de csak azért megy utána, mert még a végén őt vádolnák meg valamivel, ha megsérül.. Sora mögött lépeget tehát, és ha esni készülne, megfogja.*
- Sora, hova akarsz menni? Ott lent van..
*Nem fejezi be, tudja, hogy nem is kell.*
- Akarsz vele találkozni? Biztos?
*Lekíséri a lányt a lépcső aljáig, és megfogja a vállát, csak egy jelzésként, hogy itt van, vele.*
~Mennyire kielégítő érzés látni, ahogy szenved.. nyájj, és nem tudom megörökíteni ezt a pillanatot!!~
|
*A lány kirohan, s ő meg utána. Megáll a lépcső legtetején, s látja, hogy elkezd magyarázkodni Sorának.*
~Hm. Jó. Csak így tovább.~
*Mikor Sora megindul könnyes szemekkel felfelé, visszamegy gyorsan a társalgóba, s onnan hallgatja az eseményeket..*
~Kíváncsi vagyok, hogyan reagálsz drága.~
|
*Ő nem volt ilyen gyenge, soha sem sírt még ennyit és így. Soha, és most.. Még sosem érezte ennyire nehéznek a mellkasát.. nem asztmás, de alig kap levegőt, a sírástól nem is lát. Érzi, ahogy valaki magához öleli, nem gondolkozik, csak viszonozza az ölelést még keservesebb sírással. A szavakra kicsit sikerül megnyugodnia, szipogva hajol el, a levegőjét szaggatottan kapkodva igyekszik megnyugodni, de nem sikerül. Baby ölelése mennyire más, mint Francoé..*
- Nem.. nem érdekel, mit mondasz! Se..se te.. se ő! Csak..csak magamnak hi..hiszek, és én lá...láttam!
*Kézfejével letörli könnyeit, fel akar állni, de lábai cserben hagyják.*
- Mind..mindketten hi hibásak vagytok! Ez annyira szemétség..
*Mégsem ellenkezik, hagyja, hogy ismét átöleljék, szemeit összeszorítva zokog tovább, mint egy megfékezhetetlen, kikapcsolhatatlan szőkőkút.. végül mégiscsak erőt vesz magán, ellöki Babyt ha nem erősködik sokat, és talpra állva megindul a lépcső felé. A rengeteg könnytől nem látja a lépcsőfokokat, találomra kezd el lépegetni, így nagyon félő, hogy elbotlik és legurul..*
|
- Ezt akkor sem csinálhatjuk!
*Húzza össze szemeit, és ha Franco nem állítja meg, felrohan az emeletre. Kis híján hasraesik Sorában, nem hitte volna, hogy a lány itt van. Leguggol hozzá.*
- Mi a baj?
*Fintorog ugyan, de ha a lány hagyja, átöleli, és a hátát simogatja.*
- Ugye..láttad?
*Elmosolyodik, majd gyorsan le is fagy mosolya az arcáról. Eltolja magától Sorát, ha eddig engedte átölelni, és mélyen a szemébe néz.*
- Ne haragudj.. nem akartam, láthattad, hogy ő kezdeményezett..engem csak..elkapott a vágy.. sajnálom!
*Öleli újra magához, ha engedi, szemforgatva, kicsit mosolyogva, de szorosan, s gyászos hangon folytatja.*
- A férfiak mind szemetek, Sora.. mostmár te is tudod..
|
*A csókot forrón viszonozza, majd a lány elszakad tőle. Kíváncsian néz fel rá, hogy vajon miért.*
-Ugyan már Baby! Nem hiszem, hogy ez annyira zavarna téged, s engem sem zavar!-
*Kacsint rá a lányra.*
~Én egy zseni vagyok.~
*Gondolatában meghajol sajét maga előtt. XD Szép mi?*
~Most biztos futni fog Sorához elújságolni mindazt, ami történt. Hm. Nem baj, épp ez a célom!~
*Gondolataiban nagyon boldog. S testileg, lelkileg is.*
|
*Teljesen ledöbben, mikor Baby és Franco egymáshoz hajol. A fotel szerencsére nem is enged több látnivalót, félő lenne, hogy nem bírná visszatartani a könnyeit.*
~Ez..ez nem lehet..biztos csak rosszul láttam..biztosan..ez nem lehetséges..de..olyan kedves volt..bedőlne neki? Nem, a hülye szuritól van..vagy..nem..nem értem..ez lenne a szerelem? Pár óra boldogság, aztán valami széttépi a szívem?~
*Mellkasához kap, nem törődve rejtekhelyével kimászik onnan, ha felfedezik felfedezik, ha nem, nem. Zokogva rohan fel a lépcsőn, könnyei a talajra hullnak. Nem rohan be a szobába, megáll az ajtónál, s a falnak dőlve lerogy a földre. Homlokát térdének dönti, ennyire keservesen még sosem zokogott.*
~Miért fáj ennyire? Mi a fenének visel meg hogy csókolóznak?? Nem szoktam sírni..szedd össze magad!!~
- Legyenek..boldogok..
*Szűri a könnyeit visszatartva, a kilincsért nyúl, de újra felvillan előtte a kép.. visszaborulva térdére tovább zokog megállás nélkül..*
|
*Meglepi a fiú viselkedése, de nem mutatja ki. Ahogy közelebb hajol hozzá, és lehunyja a szemeit, csak egyre tud gondolni. Kinyújtja lábait, de felsőtestét nem egyenesíti fel. Ha Franco nem gondolja meg magát, határozottan hozzá hajol, és megcsókolja. Bár minek gondolná meg magát, ha már felajánlotta?*
~Ez az, most megvagy..~
*Ha a fiú is bele megy a csókba, hosszúra nyújtja, utána viszont ő maga kezdeményezi a befejezést. Hátrébb lép, kezét ajkához emelve, szemrehányón néz a fiúra.*
- De..de..ezt nem szabad..neked ott van Sora!
~Baby, igazi színésznőnek születtél.. már csak beállítod őt gonosznak, elújságolod Sorának, és kampec.~
*Persze ha a fiú nem megy bele a csókba, hát az..ciki*
|
~Huh. Mibe vágtam én a fejszémet? Remélem nem fogom megbánnai. :S~
*Odajön hozzá Baby, s letérdel mellé. Kicsit elhúzza a fejét, nehogy túúúlll közel kerüljön hozzá. A kérdésre felkapja a fejét. Hirtelen nem tudja miről van szó.*
-persze, bátos. Hm? Jah Sora!-
~Köcc, hogy emlékesztetsz...
-Igen! Hát, öö, megvagyunk-megvagyunk. Köszi.-
Áh! Te tuskó!!! Most nem ezt kellett volna mondanod. Hm. Vagy mégis? Hehe!!!~
*Elmosolyodik a lányon, majd közelebb hajol hozzá, célzás képpen! ;)*
~Csak egy csók kell, semmi több.. Ezután már forrónyomon fogunk járni!~
*Belenéz a lány szemébe.*
~Engedj a kísértésnek! Kérlek!~
*Behunyja szemeit, s vár, talán így Babynek könnyebb lesz!?*
|
*A bók meglepi, ajka mosolyra húzódik.*
- Köszönöm. Igazából te sem panaszkodhatsz.. ezért nem értem...
~..hogy bírod ki azzal a fruskával~
- .. miért nem sorakoznak az ajtód előtt a lányok
*Kuncogva áll fel a fotelből, és Francohoz sétál, hogy ő maga is belenézhessen a könyvbe. A fotel felett hajol közelebb, így a fiú még érezheti azt a kellemes parfüm illatot.. bár nem igazán érdekli a könyv, tettetett hümmögéssel sétál át a fotel mellé, leguggolva megtámaszkodik a karfában úgy, hogy keze véletlenül hozzáérjen Francoéhoz, de ügyet sem vet rá.*
- Érdekes könyv, bár az ilyen csak a bátraknak való. *Vigyorodik el* te bátor vagy, nemdebár?
*Lenyeli vigyorát, szelíd mosollyal könyököl fel a karfán, a fiú arcát fürkészve.*
- Minden rendben veled? Olyan furának tűnsz. Mi van a.. Sorával?
|
*Teljesen meglepődik, mikor Baby normális ruhában lép be. Már egyből sejti, hogy ezzel csak ismét nyalizni akar.. a normális szavai is teljesen átlátszanak neki.*
~Nyilvánvaló, hogy megint csábítani akar.. még jó, hogy Franco nem ilyen ostoba.~
*Így az is nagyon meglepi, amikor a fiú kedves kacsintással válaszol. És az a bók.. ereiben megfagy a vér, legszívesebben bekiáltana valamit, de mozdulni se mer. Jéggé dermedve figyeli, mi történik.*
|
*Nyílik az ajtó, s persze, hát ő. Baby lép be rajta. Franco gúnyosan ránéz, majd újra a könyvet bújja.*
~Ez sosem adja fel?~
-Szia.-
*Csak ennyit mond, aztán eszébe jut valami..valami rossz.. Ránéz a lányra, s gondolkodni kezd.*
~Hm. Talán ő..vagy nem? Hát, öö. Hogyis legyen?! Sora is jó csaj, de Babyben most megfogott valami. Nem tudom mi és talán, ha picit "játszadoznék" vele, akkor a lilahajúm észheztérne, s talán valójában lehetne kettőnk között valami. Hm. Oké.~
*Végre mosoly jelenik meg arcán, s a lányra széles mosolyt vet.*
-Hogy mit olvasok? A fantasynight legedáját. Amiben kemény 2 oldal van. :S Amúgy meg, egész csinos vagy, így smink nélkül!-
*Kacsint rá kedvesen a lányra.*
|
*Bizony, nyílik az ajtó, és ő lép be farmerban, egy fehér pólóban és tornacipőben!! Smink és ékszerek nélkül, egyszerűen, simán. Francot meglátva elmosolyodik, leül egy vele szemben levő fotelbe semmilyen gúny vagy beszólás nélkül. Érdekes, hogy ez a ruha is mennyire kiemeli szépségét.. talán még jobban is.*
- Szia
*Köszön teljesen normálisan, lábait felhúzva nézi a fiú kezében a könyvet.*
- Mit olvasol? Figyelj, nagyon sajnálom a mai viselkedésem..de tényleg..én nem ilyen vagyok, csak, rossz napom volt.. vért adni voltam
*Mutat karjára, ahol tényleg ott van egy vatta sebtapasszal odarögzítve. Kedves mosollyal figyeli Francot.*
- Te jól vagy?
*Hm, mintha kicserélték volna. Talán megváltozott? Gondolatai közben egy arcizma sem rendül meg*
~Most megkapjátok, mind a ketten..~
|
~Kagome biztos Yamadával van..neki milyen könnyű lehet.. nem hagyhatom így, ezt tisztáznom kell!~
*Feláll, és leballag a lépcsőn. Épp az utolsó foknál jár, mikor hallja, hogy nyílik a lépcső. Elővéve legkönnyedébb léptét bújik be gyorsan a lépcső alatti részbe, ahova Josh dobozokat és egyéb csillárokat, nem használatos társalgói kellékeket rakatott. Ki van zárva, hogy észrevették, bár ki tudja..úgy érzi magát, mint egy gyerek, de guggol, térdeit átölelve, és figyel.*
|
*Komoly arctekintettel fordul Sorához.*
-Jó alvást. Én olvasgatok egy kicsit. Azthiszem.-
*Elfordul a lánytól. Nem hagyja, hogy puszit adjon neki. Majd elindul felfelé a társalgóba.. A lépcső tetején visszanéz Sorára, majd sóhajt és megrázza a fejét. Bemegy a társalgóba, s leül az egyik kis fotelbe. Belesüpped, s előveszi kis könyvét, amit elkezdett olvasni este, csak, hogy nem is olvasott belőle, annyira álmos volt. Kinyitotta a könyvet, s ez állt benne: Fejezetek Sarah Yura és Angel Blackwood naplójából. Tovább lapozott, s mindkét lánynál egyetlen egy bejegyzést talált...*
~Tyű, érdekes egy könyv.~
|
*Elkeseredik a fiú komorságától. Valamit nagyon elrontott, és muszáj lesz kiengesztelnie.*
~Ilyen nehéz lenne fenttartani a gyengéd szálakat? Ha ez ennyire nehéz, akkor nem nekem való..~
*Annyira elbambul, hogy észre sem veszi, hogy már a lépcsőhöz is értek. Legszívesebben felmenekülne a szobájába és kisírná magát a párnájának. De nem teheti ezt, nagylánynak kell lennie végre..*
- Én most alszok egyet.. te is pihentesd a bokád!
*Próbálkozik meg egy önfeledt mosollyal, nem túl sok sikerrel. Sóhajt, ha a fiú hagyja, egy puszit nyom az arcára, és felviharzik a lányok szállásához vezető lépcsőn, ahol egyetlen dolgaként ráveti magát az ágyára, és addig püföli a paplant Kagomét várva, amíg sírási kényszere el nem múlik.*
|
*Tracy szavait hallva mosolyogva ránéz, csak bólint egyet, jelezve hogy rendben. Minél többen vannak, annál jobb lesz.* De hangsúlyoznám, hogy ez önkéntes munka, nem tudunk semmi más jutalmat felajánlani egy köszönömnél.. *Sam kérdése előtt eltöpreng, kikacsintgat a falióra felé, nem mintha sietne, csak nem akarja sokáig feltartani a lányokat..* Természetesen vannak. Yamada, a segédem Lionel is, biztosan hamar összeismerkedsz majd mindenkivel.. A többi diák már alszik remélhetőleg, ilyenkor többnyire a szállásukon vannak. *Mondanivalóját éles telefoncsörgés szakítja félbe. Egy bocsánatkérő pillantás kíséretében előveszi zsebéből, s a felvesz gombot lenyomva füléhez emeli.* Robbins. Hogy? Ledöntötték? De nem sérült meg senki? Helyes.. igen, persze, máris megyek. Igen, hogyne, ne, ne csináljatok semmit! Ott leszek.. *pillantás az órára* ..3 perc múlva. Repülök! *Mobilját visszadugja zsebébe, s megbiccentett fejjel keserűen elmosolyodik* Elnézést, hölgyeim, de úgy látszik az istállót építű munkások még sötétedés után sem bírják ki nélkülem. Szólít a kötelesség, innen már könnyedén eltaláltok a szálláshoz *bök a lépcsősor felé*. Jóéjt, holnap találkozunk! *Mosolyog rá mindkét lányra, és sebes léptekkel az ajtó felé indul. Ha nem tartóztatják fel, a kilincset feltépve eltűnik mögötte.*
|
*Tüelmesen végighalgatja Josh-t.* -Természetesen szívesen segítenék a lovak csutakolásában és istálló takarításban.- *Mosolyog tovább töretlenül. Ma a másik lányhoz fordul akinek kirí az arcáról hogy megsértődött.* ~Öcsém...hogy lehet ezt mellreszívni?!~ *Továbbra is holtnyugottság látszódik az arcán.* -Mit is mondtál? Hogy hívnak?- *Hirtelen új kérdés formálódik fejében és megint Joshhoz forul, Tacy válasza nem nagyon érdekli.* -Josh, hol a többi diák és vannak itt legalább fiúk is?-
|
*Tüelmesen végighalgatja Josh-t.* -Természetesen szívesen segítenék a lovak csutakolásában és istálló takarításban.- *Mosolyog tovább töretlenül. Ma a másik lányhoz fordul akinek kirí az arcáról hogy megsértődött.* ~Öcsém...hogy lehet ezt mellreszívni?!~ *Továbbra is holtnyugottság látszódik az arcán.* -Mit is mondtál? Hogy hívnak?- *Hirtelen új kérdés formálódik fejében és megint Joshhoz forul, Tacy válasza nem nagyon érdekli.* -Josh, hol a többi diák és vannak itt legalább fiúk is?-
|
*A válaszokat elhallgatja, majd betoppan egy másik lány. Őt észre sem veszi. Ezen megsértődik egy kicsit. Végül az idegen lány észreveszi, bocsánatot kér.*
-Szia.. Én Tracy vagyok.-
~Méghogy nem vett észre..mi?~
*Felnéz Joshra szomorúan, majd megszólal.*
-Josh! Én is segítek bármiben, ha kell!-
*Mosolyt erőltet arcára...*
|
*Tracy kérdésein csak mosolyog, megvárja, hogy a lány feltegye mindet. Addig lazán zsebre dugja kezeit. Nem sieti el a választ.*
- Á, Kagome barátnője vagy? Hát ő éppen.. *Szava elakad, összeráncolt homlokkal töpreng el. Nagyon régen látta utoljára Kagomét.. valószínűleg megbetegedett.* - Kagome bizonyára a szállásán tartózkodik, a többiek pedig szintúgy. Legalábbis nagyon ajánlom, hogy legyenek ott *Vet egy futó pillantást a faliórára, miközben felnevet. Hamar csitítja magát, egy aranyos mosollyal bólint.* - Természetesen, kérni akartam, hogy tegezz. Ekkor toppan be még egy lány. Meglepődik, arca mégsem rezdül, magán hagyva mosolyát néz végig a fiatal lánykán. Ma mennyire körülzsongják a nők ;). Megfogja a felé nyújtott kezet, nem rázza meg, nem kézcsókol, csak üdvözlőn és gyengéden megszorítja* - Üdvözöllek az Akadémián, Sam! Hát, ezek szerint te már ismersz engem. Igen, szólíts csak Joshnak *Dugja vissza kezét zsebébe, ezzel választ is adva a tegezős kérdésre. Úgy látszik, Sam már kellőképpen fel van világosítva. A kérdésre felfigyel, mosolya kiszélesedik, kihúzva magát bökdösi meg mutatóujjával a papírokat.* - Látom jól értesült vagy. *Biccent egyet kedveskedve* - Az igaz, hogy az istálló leégésekor jónéhány ló elszökött, akiket még ma is keresnek, de ebben az igazgató úr nem engedélyezte a diákok beleavatkozását. Szerinte túl veszélyes, és sajnos amit ő mondd, az törvény. *Felsóhajt, ő is szívesebben hajkurászna lovakat, minthogy a nap 16 órájában istállót építsen. Hátrébb lép, félreállva ezzel a másik kiszögelt papír elől, melyen a másik kijelentés leírása található.* - Örömmel látom, hogy akadnak még segítőkész diákok. Természetesen boldogan látunk a sátrak körül, az átköltöztetett lovak etetése bizony nem könnyű feladat. Ha szeretnél segíteni, minden reggel tanítás előtt lejöhetsz a sátrakhoz. És persze a lovak biztos örülnének, ha valaki lepucolgatná őket néha. Persze ott és abban segítesz, ahol szeretnél, nem szabom meg a feladatod. *Töretlen mosollyal bólint. Bizony, a segítő kezek mindig jól jönnek.. hisz még ott vannak a bérlovak is, és ennyi állatot egyszerre etetni nem könnyű.*
|
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
