|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Az ajtóhoz érve még hallja Alexis szavait, így sóhajt egyet. Bekopog, s lehajtja a fejét. A háta mögé rejti egyik kezét, s úgy néz le a földre.*
~Remélem örülni fog neki..~
|
*Alexis ugrándozására méginkább elvörösödik, és behúzza a nyakát, aztán a vádló szavakra először nagyokat pislog, aztán unott arcot vág.*
~Megint kezdi.. már a 13 évesek is olvasnak Shakespeare-t?~
*Szemforgatva sóhajt egyet, a tányér felé nyúl, kézbe vesz egyet, betájolja a lány hangja alapján a helyzetet, majd egy mozdulattal megpróbálja a szájába dugni a szendvicset. Ha sikerült, megpaskolja a fejét és két kézbe fogja a saját szendvicsét.*
- Egyél.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, és tovább falatozik.*
|
- Aha
*Vágja rá értelmesen a lány magyarázkodására, és pimasz vigyorral oldalra dönti a fejét.*
- Azért lettél rákvörös, mi? Randizni mentek, randizni mentek, randizni mentek! Randizni randizni randizni randizni randizni!!!
*Kezd el ugrándozni egyhelyben, majd egy hirtelen váltással morcosan Carmenre mutat és megáll.*
- Attól még ne hidd, hogy nyertél! Senki sem választhat el engem a kedvesemtől, még a halál sem!! Ha kell egymás karjaiban talál ránk a végzet, hű szerelmem örökké ki fog tartani mellettem!!!
*Kalimpál a lányra mutatva, és összefűzi az ujjait a tarkójánál. Dacosan felszegi az állát.*
|
*A lány kérdésére a torkán akad a falat, minek következtében elkezd köhögni. Sietve hátbaveregeti magát, és kipirulva, dadogva Alexis felé fordul.*
- Eeeez neem randi, csak, csak, csak... találkozás! Nem randevú!
*Hadarja el kissé hangosan, majd nyakig vörösen visszatemetkezik a szendvicsébe.*
- Amúgy meg az elkövetkezendő órák bármely pillanatában megérkezhet.
|
*Bólintva bemegy a fürdőbe, kicibálja a porszívót, bedugja, és ekkor hallja meg Carmen szavait. Oldalra sandít a szendvicsekre, majd duzzogva visszafordul a porszívóhoz.*
- Tudok magamnak is reggelit csinálni..
*Dünnyögi duzzogva, sietve körbeporszívózza a szobát, majd visszahurcibálja a porszívót, és egy fáradt sóhajjal a tányérjához megy. Két kézbe veszi az egyik szendvicset, és mohón beleharap, majd élvezettel elrágcsálja. Kíváncsian a lány felé fordul két falat között.*
- És mikor lesz a randid Yamakasival?
|
*Meglepve tapasztalja, hogy valaki letérdel mellé, a hangra méginkább meglepődik.*
- Alexis..? Nem akartalak felébreszteni..
*Sóhajt, s ő is kidobja a szilánkokat. A lány kérdésére ismét nagyokat pislog, de a kiegészítésre talpra áll.*
- A fürdőszobában találod..
*Összehúzott szemekkel csípőre teszi a kezeit, és a pultnak dől.*
~Egészen aranyos kislány lenne, ha nem fejezné folyton ki, hogy mennyire utál.. mintha én annyira örülnék hogy az anyja bepofátlankodik hozzánk!~
*Sietve észbekap, és egy sóhajjal behunyja a szemeit, lehajtja a fejét.*
~Nem, nem süllyedhetek le az ő szintjére.. valahogyan csak sikerül megkedvelni egymást..~
*Csóválja meg a fejét, de eszébe jut Yama. Sietve maga elé emeli a tányérját, és fürge reggelizésbe fog. Ha Alexis visszaért, odaszól neki.*
- Csináltam reggelit!
|
*A csörömpölésre összerezzen, behúzza a nyakát, és felhúzza a vállait. Hirtelen szakad ki az álmok birodalmából, s kissé kómás arccal, homályos szemekkel felemeli a fejét. Látja, hogy Carmen a szilánkokat szedegeti. Sóhajt egyet, kimászik az ágyból, és odaballag (kép). Még egy darabig morcos arcot vág (kép), aztán újabb sóhajjal letérdel a lány mellé, lehetőleg nem szilánkba.*
- Segítek.. vigyázhatnál jobban is..
*Dünnyögi, miközben a tenyerébe kezdi el gyűjtögetni az üvegszilánkokat.*
- Ezért praktikus a műanyag tányér.
*Hangjában semmi bántás sincs most. Segít összeszedni a látható szilánkokat, kidobja őket a kukába, majd feláll és körbenéz.*
- Hol a porszívó? Csak azért segítek, mert nem akarok este üvegszilánkokat kibányászni a talpamból!
*Vágja rá durcásan, és ha választ kapott a porszívóért indul.*
|
*Lassacskán meg-megébred, ami az átlaghoz képest azért elég korán van. 8:00, kikászálódik az ágyából, beágyaz, és Alexisre ügyelve a konyhába ballag. Bobby már ébren van, de még lehunyt szemmel pihen. Sietve a fürdőbe ballag, átöltözik, megcsinálja a frizuráját, megmosakszik, felfrissül és összeszedi magát. Nekilát reggelit csinálni.. összekészít néhány szelet kenyeret, vajat, sajtot, szalámikat, májkrémet, paradicsomot, stb.. minden szükséges kelléket, és miután összepakolt néhány szendvicset, leemel a szekrényről három tányért. Csak kettőt akart, de rosszul tapogatta ki, és nem számolt azzal hogy van egy másik is a tetején, így az szépen lebillen a többiről és a földre zuhanva elég nagy csattanással apró darabokra tör. Megrezzen, sietve leteszi a pultra a tányérokat és sóhajt egyet.*
- Ajh.. ezt szépen megcsináltam..
*Bobby felemeli a fejét, de ahogy gazdája lehajol összeszedegetni a szilánkokat, vissza is hajtja.*
|
*Yama figyelmeztetésére szaporán bólogat. Hallgatja ahogy Yama elmegy, ahogy visszajön még szélesebbre húzza a mosolyát, és viszonozza a csókot.*
- Szép álmokat!
*Végigsimít Yama arcán, ahogy a kilincshez megy nem engedi le a kezét, hanem int, a másik kezét pedig a mellkasához emeli.*
- Vigyázz magadra!
*Az ajtó csukódását hallva egy sóhajjal leengedi a kezét, és hátrafordul. Nem hall életjelet Alexis felől, csak szuszogást. Elmosolyodva odalépked hozzá, letérdel mellé, és kitapogatva a takaróját felhúzza a lány válláig, majd feláll, és halkan a konyhába lépked. Lekapcsolja a villanyokat, átöltözik, befekszik az ágyába, és ő is hamar elalszik.*
|
*Elégedetten látja, hogy szerelme tényleg követte. A puszira lehunyja a szemeit, az arcsimításra elmosolyodik.*
- Jó éjt..
*Dünnyögi álmosan, átfordul az oldalára, a feje alá gyűri a párnát, és csendesen elszundikál. Olyan békésen, hangtalanul, és nyugodtan alszik, mintha az előbbi kibírhatatlan lányt kicserélték volna. Ő fel nem kel másnapig..*
|
*Alexist meglátva összehúzza szemeit, s oldalra dönti a fejét.*
- Jó éjt puszi? Tőlem?
*Vág eléggé értelmes fejet.. ilyet még senkisem kért tőle.. megcsóválja a fejét, s elnéz az ajtó felé. Ahogy Carmen végigsimít a karján, s megszólal ránéz.*
~Érdekesek a lányok.. előbb veszekszenek, aztán egymás oldalán állnak..~
*Egy megadó sóhajjal bólint, de felemeli egyik mutatóujját.*
- De ha elbízza magát, te vakarod le rólam!
*Mosolyodik el, egy gyors puszit nyom Carmen arcára, s már megy is Alexishez. Letérdel mellé, s odahajolva hozzá a homlokára nyom egy puszit, s végigsimít az arcán.*
- Jó éjszakát
*Áll fel, kihőzza magát, s Carmenhez lépve ad neki még egy hosszú csókot, s az ajtó felé indul. Lenyomja a kilicset, s még visszanéz.*
- Aludjatok jól.. *Carmen felé még küld egy puszit is* Jó éjt, Carmen!
*Mosolyodik el, s kilép az ajtón. Mindjárt itt helyben elalszik.. megszaporázza lépteit, s lassan eltűnik a folyosón..*
|
*Az arcsimításra elmosolyodik, a szavakat hallva ő is lehajtja a fejét, és megfogja az arcán levő kezet.*
- Majd holnap..
*Ereszt meg egy bizakodó mosolyt, az ölelésre lehunyja a szemeit, s visszacsókol. Egyik kezét felcsúsztatja a fiú vállára, a másikat az arcán húzza végig. Ahogy elszakad tőle, szomorkás mosollyal engedi le a kezeit, de hallva Alexis kérdését először meglepődik, aztán elmosolyodik.*
~Matt is ilyen volt... ~
*Végigsimít Yama karján, és a lány után bök fejével, majd suttogva megszólal.*
- Az én kedvemért..
|
*A párbeszédet hallva lehunyja a szemeit, az elválásra összeszorítja a szemeit és méginkább az énekére koncentrál, mintha nem is hallaná a háttérzajokat. Kis idő után azért megfordul, kimászik az ágyból, és fura arccal Yama elé áll (kép). Felpislog rá, majd ökölbe szorítja az egyik kezét.*
- Kérek jóéjtpuszit! Apa mindig adott a homlokomra elalvás előtt egy puszit, hogy az álommanók megtaláljanak, és elűzzék a gonosz rémmanókat. Kérek puszit!
*Ismétli meg újból kissé vádló, de reménykedő hangon, Yamát figyelve. Akár belemegy akár nem visszaballag a hálózsákjához, lefekszik, betakarózik, és a hátára fordulva várja a puszit.*
|
*A párbeszédre elhúzza a száját, s karbateszi kezeit. Ahogy Carmen odajön mellé ránéz, a szavaira sóhajt.*
- Remélem nem fog megszakadni a szíve *szemforgatva sóhajt, majd megrázza a fejét* Oké..
*Sóhajt egyet, s a lány felé fordul.*
- Reggel találkozunk
*Mosolyodik el, végigsimít a lány arcán, s sóhajtva lehajtja a fejét.*
- Veled maradtam volna inkább, de így..
*Néz el Alexis felé, majd a lányra. Közelebb lép hozzá, s megöleli, majd hosszan megcsókolja. A lány hátán megpihenteti kezeit, majd elszakad ajkaitól.*
- Jó éjt..
*Öleli át mégegyszer, s hátrébb lép egyet.*
|
*Alexis válaszára elhúzza a száját. Hát, ez is több a semminél.. feláll, és visszaballag Yamához. Megcsóválja a fejét.*
- Hátőő akkor, holnap délelőtt majd gyere valamikor.. Alexis biztos nem bánja, ha pár órára egyedül marad.
*Vág bizonytalan arcot, és mély levegőt véve ő is a pultnak dől. Magára erőltet egy mosolyt.*
- Érdekes, eseménydús, és hoossszúúú két hét lesz!
|
*Ahogy Carmen odajön, ránéz, a szavait hallva szusszanva félrefordítja a fejét.*
- Én nem barátkozok senkivel! Inkább nézzük egymást levegőnek, de csak azért mert a kedvesem ismerőse vagy. Amúgy utállak, utálom az apád, utálom a kutyád, utálom ezt a helyet és utálok mindenkit, csak Narut szeretem nagyon, és Yamakasit szeretem nagyon nagyon, a többieket utálom.
*Teszi karba a kezeit és durcásan bólogat. Bezony, ez így van. Mély levegőt véve kezd el dúdolgatni, és kiráncigálja a táskájából a hálózsákját. Majd holnap hozat fel pótágyat, mára ez jó lesz.. további dúdolgatással emeli ki a táskából kedvenc plüss teknősét is, és elkezd magának megágyazni Carmen ágya mellett. Miután végzett szépen ruhástól belemászik, leveszi a sapkáját, és a többiekkel nem törődve a fal felé fordulva énekel tovább halkan.*
|
*A válaszra összehúzza szemeit, Alexisre behúzza a nyakát. Sóhajt egyet, elállt a vész.. xD Felegyenesedik, s a pulthoz dőlve hallgatja a szavakat, s oldalra dönti a fejét.*
~Remek.. gondolom lőttek a holnap délelőtti kis sétánknak, meg mindennek, ami csak rám és Carmenre tartozna.. áh..~
*Fordítja félre a fejét, s karbateszi kezeit.*
~Keresztbe lett húzva minden tervem.. de én nem bírom ki két hétig Carmen nélkül..~
*Húzza el a száját, s Carmenre néz, majd ismét félrefordítja a fejét. Az ajtóra néz, majd sóhajt egyet.*
~Két szuper hét, mi? Na persze.. ez a kislány ugyanilyen fog maradni.. gondolom én.~
*Nét el Alexis felé, majd Carmenre egy sóhajjal.*
|
*Alexis kiegészítésére sóhajt egyet, ám ahogy Yama bebújik mögé, nagyokat pislog.*
- Sajnálom, de ő tényleg apa menyasszonyának a kislánya. *Sóhajt egyet, és ő is csípőre teszi a kezeit* Jól van Alexis, akkor én is közlök veled valamit. Ha nem vagy hajlandó alkalmazkodni, akkor magad fogsz ágyat becipelni, saját magad főzöl és saját magad mosogatsz, te ügyelsz a rendre körülötted, és engem elfelejtesz.
*Billenti oldalra a fejét, vár egy kicsit. Hallja, hogy Alexis a táskájához megy, így utána ballag és leguggol mellé.*
- Vagy mutatsz végre valami rokonszenvet, ha már féltestvérek leszünk, és lecsökkented picit a rokonszenved Yama iránt, mert féltestvérek leszünk.. és eltöltünk két szuper hetet.
*Egyenesedik fel, és Yama felé fordul.*
|
*A telefonbeszélgetésre nem figyel, ugyanis lehunyt szemmel ölelgeti Yama derekát, fejét pedig kiscicaként dörgöli oda a fiúhoz. Ahogy eltolja magától, méltatlankodó arcot vág, Carmen szavaira megrázza a fejét.*
- Az esküvőig nem vagyunk féltestvérek!
*Javítva ki szúrósan, de ahogy Yama beáll a lány mögé, tágra nyílnak a szemei.*
- Szerelmem, várj meg! Töltsük együtt az éjszakát, egymás karjaiban a végtelenségig!!
*Szalad a fiú után, de aztán félúton behúzza a vészféket. Megáll Carmen előtt, és mostmár a lányra koncentrál, nem a szerelmére. Csípőre tett kezekkel lehunyja az egyik szemét, és ismét végigméri a lányt, majd egy vigyorral kettőt mutat (kép).*
- Két hét múlva lesz az esküvő, addig nálad fogok lakni. Anya és az apád megbeszélték. Ne aggódj, törekedni fogok arra, hogy mindenben az agyadra menjek, és pokoli két hét legyen
*Teszi csípőre a kezeit, és őszintén bólogat. Bobbyra nézve oldalra biccenti a fejét, de nem mond semmit. A táskájához ballag, lecsüccsen a földre, és elkezd benne kutakodni.*
|
*Ahogy elkezdik püfölni a hsaát értelmes arcot vág, a döntésre megrázza a fejét.*
~És ki a franc akarta, hogy megbocsátson? Senki se kérte rá..~
*Az ölelésre lenéz, majd Carmenre. Nem, esze ágában sincs viszonozni! :P A telefonbeszélgetésből annyit fog fel, hogy 'igen, lakjon Yamánál' elkerekednek a szemei, s próbál szabadulni a lány fogságából.*
- Nna, Alexis! Engedj el!
*Néz le szigorúan, s megfogja a két vállát, s eltolja magától. Carmen szavaira bólint egyet.*
- Aha..
*Visszanéz a kislányra, s csak ekkor esik le neki, hogy mi a helyzet.*
- Mi?! Hogy ő?!
*Táljta el a száját, s pislog párat.*
- Ez ugye csak valami vicc, amiért ennyire hülye voltam.. ugye? Mond, hogy igen!
*Öhm.. mintha neki kéne Alexissel laknia.. :3 Megrázza a fejét, s Carmenhez szökken, s beáll mögé, a vállaira teszi a kezét.*
- Mond, hogy ez csak valami vicc!!
*Szótagolja, majd elhúzza a száját.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
