|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Ahogy Naru gyorsít, ő inkább lassít. Merengve nézi a földet, majd megcsóválja a fejét.*
~Be kell bizonyítanom, hogy nem olyan vagyok, amilyenek ők.. muszáj..~
*Húzza el a száját és lassan odaér Naruhoz. Ahogy átkarolja a nyakát felnéz rá, a hajborzolásra lehunyja szemeit, majd sóhajt.*
- Igen.. rendben
*Belépked az ajtón, majd zsebredugja kezeit. Töpreng, ha Naru mellé ér, akkor felnéz rá szájhúzva. Nyitja a száját, majd be is csukja egy sóhajjal és maga elé néz.*
- Naru.. én.. *sóhajt* Ha azt hiszed most, hogy olyan vagyok mint ők, tévedsz.. olyan voltam, de már nem..
*Szavai elég halkak, de ha nem hallja meg Naru, az sem baj. Nem tudja hogy kifejezni magát.. Megcsóválja a fejét és megszaporázza lépteit.*
|
*Ahogy Yama felzárkózik mellé, nem néz rá. Töprengve fürkészi a talajt, a szavait hallva lehunyja a szemeit.*
- Tudom.. én sem leszek az.
*Gyorsít, és ha Yama nem szaporázza meg a lépteit, könnyen le is hagyhatja. A kollégium ajtajánál áll csak meg, s kezét a kilincsre téve lehunyja a szemeit. Lehajtja a fejét, s kis merengés után megmarkolja a kilincset. Tiszta erőből szorítja, majd fellazítva elmosolyodik, és ha Yama odaért, átkarolja a nyakát*
- Irány az ágy! Holnap velem kezdetek..
*Borzolja össze a haját, és mosolyogva belöki az ajtót. Fejével befelé biccent.*
|
- Ehh, most azt hiszed megijedtem, igaz? Á, hidd csak azt..
*Von vállat a főnök és sarkon fordulva a két fiúval elindul. Még hosszan sutyorognak, végül teljesen eltűnnek. Yama csak nézi a három távoldó árnyat, majd lehajtva a fejét összefonja maga előtt karjait. Megcsóválja a fejét és megfordulva Naru után lépked. Ha beérte nem néz fel rá, csak halkan megszólal.*
- El tudom képzelni, miket gondolhatsz rólam és róluk.. de ők nem viccelnek, holnap visszajönnek.. de akkor már nem lesznek kíméletesek..
*Húzza el a száját, s egy sóhajjal megcsóválja a fejét.*
|
*A fiú szavaira szemforgatva sóhajt, és Yama mellé lépkedve rámutat a főnökre.*
- Nem, te úsztad meg! És holnap nem fogod, ha észreveszem, hogy az öcsémnek egy haja szála is meggörbül! Értve?
*Húzza össze szikrázó szemeit, majd Yama vállára teszi a kezét. Nem mond semmit, hanem sarkon fordul, zsebre dugja mindkét kezét, és a kapu felé indul. A földet fürkészve, ráérős léptekkel.*
|
*Hű, a fiú meglepődik, így hátraesik. Az ütést sem tudja kivédeni, de amint Narumi lemászott róla, már ugrik is talpra. A szavakra elvigyorodik.*
- Ehh.. de még mindig jobban verekedek, mint az öcséd
*Néz el Yama felé, majd int a másik fiúnak, hogy menjenek csak Narumi után. A főnök még mindig Yamát nézi, majd összehúzott szemekkel Narumira.*
- Ezt te tanítottad neki? Ehh
*Legyint, majd elvigyorodva felnéz. Yama Naru szavaira megcsóválja a fejét, majd lassan elmosolyodik.*
~Köszönöm, hogy bízol bennem..~
*Egy sóhajjal megembereli magát és a főnök felé néz, aki szemforgatva sóhajt és Yama elé lépve elkapja a nyakánál a ruhát és a kést a torkához szorítva oldalra dönti a fejét.*
- Mondtam, holnap az utolsó határidő..
*El is engedi és int a két fiúnak, hogy jöjjenek oda.*
- Yamakasi.. ma megúsztad, de holnap.. holnap már nem fogod
*Von vállat, majd Narumira néz kíváncsian.*
|
*Ahogy elkapják a lábát először meglepődött arcot vág, majd sunyin elmosolyodik, s megemelgeti a szemöldökét.*
- A-a.. *suttog* ..ezt figyeld..
*Csóválja meg a fejét, s másik térdét behajlítva felugrik, és a szabadon maradt lábával tiszta erőből az őt fogó fiú mellkasa felé rúg. Így ugyan valószínűleg esik vele, de ha már a földön van, behúz neki is egyet, majd amilyen fürgén csak tud, talpra ugrik.*
- Ha most a diákom lennél, beírnék egy akkora karót, hogy kilógna a naplóból..
*Csóválja meg a fejét, és mély levegőt véve, ökölbe szorított kezekkel, peckes járással a főnök felé indul, akit öccse leszerelt. Aki az útjába áll, azt buldózerként igyekszik félretolni a fejénél fogva*
- Na most jól figyelj rám! Ő *mutat Yamára* és még sokan mások az Én *bök magára* védelmem alatt állnak! Ha csak meglátlak bármelyik közelében, én.. hé.. *torpan meg és Yamára néz, majd legyintve sóhajt egyet. Hasba már nem ütheti, az nem etikus.. megáll és csípőre teszi a kezeit* Szerintem hátrányban vagytok.. mi erősebbek vagyunk..
*Csóválja meg a fejét sajnálkozón, s fejével a kapu felé bök.*
|
*Naru szavaira felnéz, majd lehunyja szemeit és megtámaszkodik a földön maga előtt. Ahogy Narumi megindul Yama felé Atos utána lép, de az ütés váratlanul éri. Bajtársa pedig rögtön a segítségére siet, elkapja Naru lábát, s ha tudja megoltja, hogy hátraessen. Ha sikerült, akkor lenéz rá, de nem tesz semmit, ha nem sikerült, akkor főnökére néz értelmes pillantással és egy gügye mosollyal, hogy ő bizony megpróbálta. A főnök nem foglalkozik most semmivel, csak Yamával. Naru szavaira sem figyel, mit törődik ő vele? Lehajol, s megfogja a fiú ruháját a nyakánál, felhúzza, s a falnak nyomja, a kést ismét a torkához nyomja. Odahajol hozzá, s suttogva szólal meg.*
- Ha holnap délben nem lesz a pénz a kezeben, a szeretteidnek.. annyi
*Sandít el Narumi felé, így váratlanul éri, amikor Yama hirtelen felindulásból a hasa felé üt.*
- A szeretteimet senki sem bánthatja!
*A főnök megtántorodik, Yama meg dühtől égve néz rá.*
|
- Akinek az öcsémmel van baja, az velem kerül szembe..
*Nyújtja ki a karját oldalra összehúzott szemekkel, majd visszadugja a zsebébe a kezét. A párbeszédre töprengve lenéz a földre, majd lehunyja a szemeit. Gondolatok ezrei cikáznak a fejében, de a tarkónvágásra felkapja a fejét.*
- Hé, te, gyerek! Yamakasit csak egyetlen egy ember püfölheti kedvére.. az pedig én volnék! *Bök a mellkasára, de a két fiút meglátva sóhajtva lehunyja a szemeit, s megcsóválja a fejét* Béke-párti vagyok..
*Tesz egy hirtelen lépést öccse felé, és amelyik fiú előbb mozdul, afelé üt ki ököllel, majd egy teljes fordulattal lábával az egyik hasa felé rúg. El lehet kapni a lábát, mert mozdulata elég lassú, de.. nem biztos, hogy egy önvédelem oktatót, leszerelt katonát illik lebecsülni..*
|
*A méltatlankodó pillantásra elhúzza a száját, s nyel egyet, majd a késre pillant.*
~A fenébe.. elég rég voltam ilyen helyzetbe.. régen még sikerült volna megmenekülnöm, de most semmi ötletem sincs..~
*A főnök a szavakra értelmesen pislog, majd hátrébb lép egyet. Elvigyorodik.*
- Áá, tudom ám, hogy önvédelem oktató vagy.. kutatgattunk egy kicsit a fiúkkal. Igaz?
*Nem néz hátra, de a válasz egyértelmű: igaz.*
- Ne akarj hős lenni, nem veled van a bajunk. Hanem az öcséddel. Nem fizetett nekünk, így most mi fizetünk meg neki.. persze, ha holnapig megkapjuk a lét, akkor minden ok és elhúzunk.
*Von vállat egy értelmes arccal, majd Yamára sandít.*
- Engedjétek el, had beszéljen..
*Yama végre levegőhöz jut, megigazítja magán a ruhát. Narura néz, majd a főnökre.*
- Figyeljetek, nem tudom miről beszéltek.. régen volt pár ügyünk, de tudtommal mindet lerendeztük..
- Tévedsz! *vág bele a szavába, majd sóhajt* Nagyon tévedsz.. emlékszel? Kis fehér por?
*Odalépked a fiúhoz és a fejére téve a kezét megkocogtatja.*
- Rémlik valami??
*Szépen tarkón vágja Yamát, s a földre kerül. A tarkójához nyúl, ez még nem volt elég, hogy elkábítsák. Felnéz a főnökre.*
- Mi van vele?
- Hogy mi van vele? Nem fizetted ki!
*Elsandít Narumi felé, majd a két fiú odamegy hozzá, hogy ne unatkozzon. Ha Naru oda akarna menni Yamáékhoz, akkor visszatartják.*
|
*Ahogy a fiú kitér a késre pislog és egy ideig nézegeti, majd egy sóhajjal visszadugja a kezét a zsebébe. Igazából teljes hidegvérrel néz hátra Yamára, majd vissza a főnökre. Bosszantó lehet, hogy meg sem rezzen, ami azért nem mondható el egyik más karakteremről sem XD. A szavakat hallva összehúzza a szemeit, majd sóhajt egyet, végül elmosolyodik, és felnéz.*
- Nocsak, szóval te azt a tököt a nyakadon gondolkozásra is használod? Mily meglepő.. mondd csak, a befogadás alatt azt érted, hogy csicskáztatod, de ha baj van, ott hagynád? Hmm, egyszer ki kell próbálnom..
*Töpreng el felfelé nézve, ahogy a főnök felé lép tesz egy lépést hátra, majd keresztben oldalra. Első lecke... elnéz öccse felé, de sajnos nem szuperhős, osztódni nem tud. Megcsóválja a fejét*
- Öcskös, öcskös... *méltatlankodik, majd összeszedve magát a késre néz* Figyelj, nem akarok balhét. Mondd el mi kell, aztán kopjatok le, ellenkező esetben kirúgom a kezedből a kést, kigáncsollak, és betöröm az orrod! Nem is, előbb töröm be az orrod, és utána gáncsollak ki..
*Mereng el hümmögve, és lassan karba teszi a kezeit*
|
*A fiúkat fürkészi, akik csak némán állnak előtte. A főnök kissé meglepődve tapasztalja a támadást, s kaján vigyorral kitér előle. Hátrébb lép, majd a farzsebéhez nyúlva kikap egy éles kést és Naru felé mutatja.*
- Ahha.. és te tudod, hogy mit csinálunk azokkal, akik nekünk nem szimpatikusak? Atos, Axel! Foglaljátok le Yamakasit, amíg én elintézem a báttyát!
*Néz egy röpke pillanatra hátra, Yama a szavakra megrázza a fejét, s megpróbál kitérni a két fiú közül, de mivel eléggé erőtlen vissza is húzzák és mégerősebben a falnak nyomják.*
- Te itt maradsz! Tartozol nekünk, és most jöttünk, hogy megkapjuk a jussunk! Örülj neki, hogy volt rá 1 év haladékod.
- Miről beszéltek?! Hagyjatok és Narumit is!!
*Megfogja Axel karját, mire ő kést ránt elő és a torkának nyomja. Nyel egyet, majd elnéz Naru felé. A főnök köröz körülötte, majd megáll a fiú előtt.*
- Tudod, mi befogadtuk az öcsédet.. és bajba keveredtünk sokszor. Kössz, hogy mindig kíhúztál minket, bár.. gondolom nem akartad, hogy mi is megússzuk. De ez van
*Von vállat, majd a kést forgatva a kezeiben feldobja, végül el is kapja. Narumi felé lép, de nem támad.*
|
*A hangra megtorpan, és kíváncsian hátranéz a válla felett. Három gyanús alak.. összehúzza a szemeit, és öccsére néz, de nem csinál semmit, csak kifejezéstelen arccal figyeli a párbeszédet. A nevét meghallva a főnökre néz, és elhúzza a száját. A kezet meglátva lepislog rá, szeme sarkából Yamára néz, és a szemhéja megrándul. Visszanéz a fiúra, és elmosolyodik.*
- Én nem hallottam rólad semmit..
*Húzza ki kezét a zsebéből és megfogja a főnökét, majd ezzel a lendülettel, egy erőteljes mozdulattal megpróbálja hátracsavarni a karját, másik karjával pedig a nyakát fonja körbe, s az alkarját a torkának nyomja.*
- De nem vagy szimpatikus.. és tudod mit csinálok azokkal, akik nem szimpatikusak?
*Billenti oldalra a fejét kíváncsi mosollyal, bár eléggé elkezdenek bizseregni a végtagjai. Ha nem jött be, akkor passz*
|
*A nevetésre elmosolyodik, s előre néz ő is. Az ajtóhoz érve a kilincsre teszi a kezét, de meghall egy ismerős hangot.*
- Yamakasi..
*Hátrafordul, s meglátja régi "haverjait", Narura néz, majd rájuk. A főnök közeledik is és megáll Yama előtt.*
- Hát nem is üdvözölsz?
*Teszi a vállára a kezét, Yama Narura néz, majd zavartan vissza a fiúra.*
- Á, de.. persze.. rég találkoztunk.. ehh, mi történt veletek?
*Néz végig a társaságon, de látva, hogy még mindig ugyanolyan jól fel vannak szerelkezve behúzza a nyakát.*
~Minek jöttek ide?! Nem csináltam semmit..~
- Ő itt Narumi, igaz?
*Néz a főnök Yamára kíváncsian, aki bólint egyet és tovább töpreng. Leengedi kezét a fiú válláról és Narumi elé lépkedve kezet nyújt neki.*
- Sokat hallottam ám rólad! Csúnyán viselkedtél az öcséddel..
*Csóválja meg a fejét, a másik két fiú Yamához lépkedve félrehúzza, s a falnak nyomja a fiút.*
- Mit akartok tőlem?
|
*Yama szavaira elmosolyodik, de nem mond semmit. Megpaskolja a hátát, majd előre nézve zsebre dugja a kezeit. Öccse kijelentésére elneveti magát, és látszik, hogy ez tényleg szívből jövő nevetés.*
- Igen.. már alig várom!
*Mosolyog Yamára, majd töprengve előre néz. Vesz egy mély levegőt, és a földet kezdi el fürkészni. Nemsokára karácsony, és ő osztályfőnök.. amit holnap be is jelent. Egyedivé, és páratlanná kéne tenni ezt az ünnepséget..nna, majd ő meg az osztálya kitalálnak valamit, közös fejjel. Yamára néz, s elmosolyodva félrebiccenti a fejét, majd mély levegőt vesz.*
|
*Ahogy átkarolja a nyakát felpislog rá, a szavakra elhúzza a száját.*
- De.. benned minden meg van, ami kell..
*A hajborzolásra elmosolyodik, majd elszakadva tőle visszaigazítja a haját. Ránéz, majd egy sóhajjal félre.*
- Sajnálom az előbbit.. jó, hogy megkérdeztem..
*Teszi hozzá eléggé halkan, majd egy sóhajjal Narura néz.*
- Akkor menjünk.. holnap suli.. és veled lesz az első óránk
*Mosolyodik el, majd kihúzza magát. Lassan elindul, s megvárja Narut is, és mellette lépkedve a földet kezdi el fürkészni.*
|
*Yama mellé ér zsebre dugott kezekkel. A szavakra lenéz rá, majd összevont szemöldökkel megrázza a fejét. Sosem fogja megérteni... sóhajt egyet, és átkarolja a nyakát.*
- Jajj, öcskös.. ne akarj olyan lenni, mint amilyen én vagyok. Alkosd meg a saját egyéniséged.. én sem vagyok tökéletes! A föld nem is viselne el még egy Narumi Speaket, nem?
*Vigyorodik el és összeborzolja Yama haját, majd előre nézve sóhajt egyet.*
|
~Sohasem leszek olyan, mint ő..~
*Csóválja meg a fejét, a lépteket hallva megfordul, majd félrenéz. Sóhajt egyet, majd zsebredugja kezeit.*
- Azt hiszem sohasem lehetek olyan, amilyen te vagy.
*Csóválja meg lemondóan a fejét, majd megfordulva kihúzza egyik kezét a zsebéből és kinyitja a kaput. Megvárja, hogy Naru is jöjjön, majd vagy előbb, vagy utóbb bemegy ő is. A földet fürkészve indul tovább, némán.*
|
*Ahogy öccse eliszkol, szemforgatva sóhajt. Elnéz oldalra, és megrázza a fejét. Kezeit töprengve a kormányon tartja.*
~Gyerek még.. próbál úgy viselkedni, ahogy én, de nagyon gyerek még..~
*Hunyja le a szemeit, s lassan elmosolyodik. Megrázza a fejét és leolvasztja magáról, végül egy mély lélegzetet véve kikapcsolja az övet. Kiszáll a kocsiból, és ahogy Yama után lépked, két ujját végighúzza az autó oldalán. Eltöpreng, majd felnéz, és megszaporázza a lépteit.*
|
*Kíváncsian fürkészi Narut, amint lefékez lefejeli a kesztyűtartót. A fejéhez nyúl.*
- Áúcs, ezt mié..
*És kapja is a következő taslit. Összehúzza szemeit, s a fejét fogva néz bátyjára.*
~Szóval emlékszik.. azért másképp is közölhette volna..~
*A tekintetre kifejezéstelen arcot vág, és leengedi kezeit. Elhúzódik a kocsi másik végébe, mármint az ajtóig. A szavakra elhúzza a száját és félrenéz, így a tarkónvágás ismét váratlanul éri. Visszanéz Narura, de nincs felháborodva.. igaza van.. a kérdésre összeszorítja szemeit, majd megrázza a fejét, végül felnéz. Mondana valamit, de a tarkónvágásra minden szó belé szorul. A tarkójához nyúl, majd elhúzza a száját. Jóh.. kikapcsolja a biztonsági övet és kiszáll sietve a kocsiból, az ajtót pedig becsapja. A kollégium felé siet, s a kapuhoz érve megáll. Nekidönti a fejét és merengve a földre néz.*
|
*Na, azt az egy szót hallva máris kipattannak a szemei, és ha öccse nem folytatná, már heves indulatból lépne.. de amíg elkezd beszélni, sikerül lenyugtatni..lenyugtatni? Mérlegelni. Yamakasi szavaira nem is figyel, arcvonásai egyre inkább megkeményednek, míg végül szemeit is eltakarja fufruja árnyéka. Na de a végére.. nyugodt. Már megfontoltságból, és nem indulatból cselekszik. A kérdésre nem reagál, csupán olyan heves, hirtelen lendülettel tapos bele a fékbe, hogy hiába van ott a biztonságiöv, öccse ha nem figyel, könnyen lefejelheti a kesztyűtartót. Ennek fejében akár megkapaszkodott, akár nem, tarkón sózza egy lendülettel.*
- Hülye!
*Morran rá, de ahogy dudál mögöttük egy autó, behúzza a kéziféket, kiteszi az elakadásjelzőt, és szikrázó szemekkel öccsére néz. Hangja teljesen higgadt, de a tekintete.. (mint Grófné)*
- Ne beszélj úgy róla, mintha egy tárgy lenne! Téged szeret, fogd már fel! Hülye! *toldja meg még egy tarkónvágással, ha sikerül* Beléd van habarodva, hiába voltam vele évekig, ő téged szeret, nem engem, érted?! *bök Yama mellkasára, majd felháborodva megpróbálja ismét tarkón vágni* Hülye!
*Mérgesen visszafordul a kormányhoz, kiengedi a kéziféket, kikapcsolja az elakadásjelzőt, és indexelés nélkül nyom gázt olyan lendülettel, hogy ha Yama nem számít rá, könnyen beleolvadhat az ülésbe. Kihajt egy autó elé, majd sebességet váltva, teljes gázzal gurul be a parkolójába, majd egy durva fékezés után, a kormányt fogva néz meredten egy pontra az ablakon túl. Nem, nem mérges*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
